Ćeralije
| Ćeralije | |
.JPG) | |
| Ćeralije központja a harangtoronnyal. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33521 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 579 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 37′ 19″, k. h. 17° 41′ 17″45.621900°N 17.688100°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 19″, k. h. 17° 41′ 17″45.621900°N 17.688100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ćeralije témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ćeralije falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 33, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától 11 km-re keletre, a Papuk-hegység területén, a Kaonik-patak mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu déli részén a Kaonik-patak melletti Topola-dűlő leletei bizonyítják, hogy itt már az ókorban is emberi élet folyt. A mai település valószínűleg a 17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. A lakosság a térség 1684-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Cseralie” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Cseralje” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Cseralie” néven 69 házzal, 431 lakossal szerepel.[3]
1857-ben 368, 1910-ben 1003 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a szerb, 27%-a horvát, 5-5%-a magyar és német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1991-ben lakosságának 92%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben 623 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 368 | 610 | 576 | 711 | 733 | 1.003 | 912 | 958 | 513 | 540 | 534 | 457 | 376 | 284 | 596 | 623 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya 1925 és 1930 között épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 560. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
