Dinjevac
| Dinjevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 362 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 126 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 57′ 03″, k. h. 17° 10′ 22″45.950900°N 17.172800°EKoordináták: é. sz. 45° 57′ 03″, k. h. 17° 10′ 22″45.950900°N 17.172800°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dinjevac falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 21, közúton 26 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 7 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Gorbonok és Grabrovnica között a megyehatáron fekszik. A megye egyik legnyugatibb települése. Az egész falu egyetlen hosszú utcából áll. Központja, egyben legrégibb része a nyugati részen található. Minden oldalról termékeny szántóföldek övezik.
Története
[szerkesztés]Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején Kapronca, Kőrös, Szentgyörgyvár vidékéről, valamint Szlavóniának a török megszállástól korábban felszabadított területeiről új lakosságot telepítettek be. 1702-től az akkor alapított kloštar podravski plébániához tartozott. A település neve az általánosan elfogadott magyarázat szerint a „dina” (magyarul homokdűne) főnévből ered és a vidék homokos talajára utal. Lakossága a kezdetektől fogva 300 lélek körül volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak, emellett katonai szolgálattal is tartoztak. 1733-ban 24 háztartást számláltak a településen.
1758-ban a szentgyörgyvári határőrezred alapításakor az ezred hatodik századának székhelye Pitomacsa lett. 12 település tartozott hozzá: Velika és Mala Črešnjevica, Sesvete Podravske, Suha Katalena, Kloštar Podravski, Kozarevac, Sedlarica, Grabrovnica, Otrovanec, Dinjevac, Kladare és Pitomacsa. Minden településen katonai őrállás volt a megfelelő személyzettel ellátva. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dinyavecz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dinyevecz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dinyevecz” néven 68 házzal, 335 katolikus és 36 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1871-ben megszüntették a katonai közigazgatást és Belovár-Kőrös vármegye Szentgörgyvári járásának része lett. Ezen belül Kloštar Podravski községhez tartozott.
A településnek 1857-ben 395, 1910-ben 784 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 95%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a lakosság sokat szenvedett mind az usztasák, mind a partizánok által elkövetett üldöztetéstől és elhurcolástól. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Állam része volt. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járáshoz tartozott. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. A kommunista uralom idején sok embertől vették el a földjét és sokan távoztak, hogy Nyugat-Európában munkát vállaljanak. 1991-ben lakosságának 99,8%-a horvát nemzetiségű volt. 1993-tól újra Verőce-Drávamente megye része. 2011-ben a településnek 458 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 395 | 423 | 404 | 568 | 651 | 784 | 702 | 697 | 691 | 730 | 653 | 637 | 567 | 502 | 491 | 458 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1972-ben épült. A településnek sokáig nem volt kápolnája, csak egy Szent Jakab oszlopa, mely a mai kápolna közelében állt. Ezt említi meg 1780-ban az akkori kloštari plébános Matija Sarada, hogy nem sokkal korábban állították és jelöli a katonai felmérés 1782-es térképe is. A mai kápolna elődjét 1908-ban építették, de az 1970-es évekre nagyon rossz állapotba került. Ekkor építették a mai, 30 méter hosszú és 10 méter széles kápolnát, melyet 1973. július 7-én szenteltek fel. A kápolna egyhajós, észak-déli tájolású, harangtornya az északi homlokzat előtt áll.
Kultúra
[szerkesztés]A településen több egyesület is működik. Az önkéntes tűzoltóegylet 1927-ben alakult, a tűzoltószerház a kápolna és a közösségi ház közelében áll. A Hrvatska žena nőegylet 1997-ben alakult, elődjét még 1959-ben alapította az iskola két tanára Bobek Ivanka és Stjepan, akik aktív közösségi életet is folytattak. A nőegyletnek saját színjátszóköre és folklórcsoportja is volt.
Oktatás
[szerkesztés]A pitomacsai elemi iskolának négyosztályos alsó tagozatos területi iskolája működik itt. Az első iskola 1832-ben nyílt meg. Az iskola régi épülete a 19. században épült, helyette 2013-ban új épületet emeltek.
Sport
[szerkesztés]Az NK Podravec Dinjevac labdarúgóklubot 1976-ban alapították.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 154. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
