Kutovi
| Kutovi | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Izdenc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33513 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 114 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 58″, k. h. 17° 58′ 19″45.616000°N 17.972000°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 58″, k. h. 17° 58′ 19″45.616000°N 17.972000°E | |
 | |
Kutovi falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Izdenchez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 51, közúton 63 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, az Orovička-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település feltehetően a 16. században török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. Szlavónia területével együtt az 1683 és 1699 közötti háború során szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „pagus desertus Kuttovy” néven lakatlan településként szerepel a török uralom alól felszabadított települések összeírásában.[2] 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kuttovi” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kutovi” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kutovi” néven 53 házzal, 22 katolikus és 298 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 422, 1910-ben 660 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a horvát, 32%-a szerb, 22%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 16%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 176 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 422 | 451 | 543 | 551 | 481 | 660 | 636 | 718 | 632 | 650 | 584 | 385 | 289 | 261 | 215 | 176 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 396. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 362. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
