Donje Predrijevo
| Donje Predrijevo | |
 | |
| Donje Predrijevo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Izdenc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33513 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 80 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Terület | 10,59 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 20″, k. h. 17° 56′ 53″45.639000°N 17.948000°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 20″, k. h. 17° 56′ 53″45.639000°N 17.948000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donje Predrijevo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donje Predrijevo falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Izdenchez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 48, közúton 65 km-re délkeletre, a magyar határtól 17 km-re délre, községközpontjától 6 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, Milanovci és Obradovac között fekszik.
Története
[szerkesztés]A település feltehetően a 17. században török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. Szlavónia területével együtt az 1683 és 1699 közötti háború során szabadult fel a török uralom alól. Első írásos említései alkalmával 1698-ban és 1702-ben „Bredrevo, Predrovo, Praedrovo” változatokban szerepel. 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Predrievo” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Predrievo” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Predrievo” néven 62 házzal, 364 katolikus lakossal találjuk.[3] 1857-ben 244, 1910-ben 334 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 42%-a szerb, 31%-a horvát, 18%-a magyar, 6%-a szlovák anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 72%-a horvát, 22%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 106 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 244 | 306 | 182 | 194 | 282 | 334 | 346 | 333 | 303 | 325 | 294 | 235 | 222 | 172 | 154 | 106 |
(1869-ben Staro Petrovo Polje lakosságát is ide számították.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 529. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 69. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
