Ugrás a tartalomhoz

Starin (Szagyolca)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Starin
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzagyolca
Jogállásfalu
Irányítószám33523
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség62 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 44′ 50″, k. h. 17° 49′ 01″45.747222°N 17.816944°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 50″, k. h. 17° 49′ 01″45.747222°N 17.816944°E
SablonWikidataSegítség

Starin falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szagyolcához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 34, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Vraneševci és Šaševo között, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ennek a bizonyítéka a falutól nyugatra található Selište nevű régészeti lelőhely. Az itt fekvő, enyhén déli irányba lejtő magaslaton Božo Radojčić földjén 1975-ben ásás közben „régi fazekat” talált. Az ásatást vezető régész Kornelija Minichreiter megállapította, hogy történelem előtti leletekről van szó. Téglát és cserépmaradványokat nem találtak, ezért a lelőhelyet ősi temetőként azonosították.

A település a 16. század végén, vagy a 17. század elején keletkezett pravoszláv vlachok betelepítésével ,[2] akik a török uralom idején a környező földeket művelték meg. A térség 1684-ben szabadult fel a török uralom alól, de a lakosság részben helyben maradt. A település 1698-ban Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában „pagus Sztarina” néven 4 családdal szerepel.[3]

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Starin” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sztarin” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sztarin” néven 37 házzal, 204 lakossal szerepel.[5]

1857-ben 153, 1910-ben 437 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a magyar, 35%-a egyéb, 16%-a szerb anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar lakosságot elüldözték. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már csak harmada a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 78%-a szerb, 14%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 80 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
153 143 182 199 411 437 310 335 239 235 209 203 141 111 103 80

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnáját 1928-ban építették az ekkor lebontott régi kápolna helyére.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]