Réti margitvirág
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virága
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Leucanthemum vulgare Lam. | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Réti margitvirág témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Réti margitvirág témájú médiaállományokat és Réti margitvirág témájú kategóriát. |
A réti margitvirág vagy margaréta (Leucanthemum vulgare) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, az őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Nemzetségének a típusfaja. Európában és Ázsia mérsékelt övi részein fordul elő, inváziós fajként Észak-Amerikába és Ausztráliába is behurcolták. Rétek, gyepek, útszélek növénye, a félárnyékos vagy napsütéses helyeket kedveli. A szelet jól tűri, a sós tengeri levegőt nem tolerálja.[1]
A Leucanthemum nemzetség Eurázsiából származik. Molekuláris genetikai vizsgálata folyamatban van. Az eddigi Leucanthemum vulgare/Leucanthemum atratum gyűjtőfajok leírása valószínűleg változni fog, a poliploidizáció és a hibridképződés miatt rendszertanilag különösen nehezen kezelhető növények.
Kerti dísznövényként gyakran más Leucanthemum-fajokat, illetve hibrideket használnak: Leucanthemum maximum, Leucanthemum lacustre × maximum vagy Leucanthemum superbum.
Jellemzői
[szerkesztés]
Lágy szárú, évelő növény. Mélyen gyökerezik, 20–70 cm magasra nő meg, a szár egyszerű, néha elágazó. Alakgazdag faj. Az élénkzöld tőlevelek tojásdadok vagy lapát formájúak, csipkés szélűek; a szárlevelek ülők, ék alakúak, durván fogazottak, felfelé haladva csökkenő méretűek. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint protohemikriptofiton (H5). Májustól októberig virágzik. Hosszú kocsányain 4–6 cm széles, magánosan álló fészekvirágzat fejlődik. A 20-30 fehér színű, szétálló, legfeljebb 6 mm széles nyelves virág meddő. A hímnős csöves virágok aranysárgák. Képes a vegetatív szaporodásra, de az ivaros szaporodás a jellemzőbb. Az öntermékeny virágokat méhek, legyek, bogarak, lepkék porozzák.[1] Termése zöldesszürke vagy világosszürke, 4 mm hosszú, 10 bordás kaszattermés, a bordák közt fekete gyantamirigyekkel. A magok (kb. 200 db fészkenként) a széllel és a terméseket elfogyasztó állatok ürülékével terjednek.
Alfajai
[szerkesztés]- Leucanthemum vulgare subsp. parviceps (Briq. & Cavill.) Vogt & Greuter
- Leucanthemum vulgare subsp. pujiulae
- Leucanthemum vulgare subsp. vulgare
Hatóanyagai
[szerkesztés]Poliacetiléneket, flavonoidokat, cikliteket tartalmaz.
Felhasználása
[szerkesztés]Kivonata a bőrfelülettel érintkezve erősen allergizál, valószínűleg poliacetilén-tartalma miatt. Virágát vagy virágos hajtását használják fel. Az orvostudomány nem használja, a népi gyógyászat belsőleg légúti megbetegedések vagy idegesség, külsőleg sebek kezelésére használja. A homeopátiában idegesség, álmatlanság ellen adják.
Bimbója marinálva – a százszorszéphez hasonlóan – a kapribogyó pótlására is felhasználható.[2]
Fogyasztása nem javasolt, ugyanis a növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára![3]
Kártevői
[szerkesztés]Margaréta a kultúrában
[szerkesztés]A „szeret, nem szeret” (franciául: effeuiller la marguerite) játékos mondókát ehhez a virághoz társítják.
Hasonló fajok
[szerkesztés]- százszorszép – kisebb termetű
- székfű, ebszékfű – levelei szárnyaltak
Képgaléria
[szerkesztés]-
Illusztráció -
Virágzó margaréták -
Nedves virágok -
Németországi margaréták -
Réti margitvirágok Isle of Wighton -
Réti margitvirág közelről -
Közeli felvétel egy tajtékoskabócával -
A megporzás után kidomborodó közép -
Közeli -
Érés
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Plants for a Future: Leucanthemum vulgare
- ↑ Ox-eye Daisy Capers Archiválva 2007. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben at Forbes wild foods Archiválva 2008. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: December 12, 2006.
- ↑ Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben
Források
[szerkesztés]- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Plants for a Future: Leucanthemum vulgare
- [1]
- Leucanthemum vulgare Lam. Plants of the World Online
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leucanthemum vulgare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Margerite című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Youtube.com - videó (HD) a fajról.
- University of California: Leucanthemum vulgare Archiválva 2009. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Mycorrhiza and vitality structure of cenopopulation in Leucanthemum vulgare Lam.[halott link] (doi:10.1134/S1067413608050111)
