Ugrás a tartalomhoz

Málas

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Málas (Málaš)
Málas zászlaja
Málas zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1156
PolgármesterKarol Streda
Irányítószám935 67
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség480 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság158 m
Terület15,98 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 03′, k. h. 18° 32′48.050000°N 18.533333°EKoordináták: é. sz. 48° 03′, k. h. 18° 32′48.050000°N 18.533333°E
Málas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Málas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Málas (szlovákul: Málaš) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Kis- és Nagymálas egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Lévától 26 km-re délnyugatra fekszik. Kismálas, Peres és Alsóárma tartozik hozzá.

Története

[szerkesztés]

1156-ban „Malos” néven említik először.[2] Neve a magyar mál (hegy déli lejtője) főnévből származik. Gótikus templomát 1323-ban már említik. Az esztergomi érsekség, majd 1277-ig a honti váruradalom része. Ekkor IV. László az esztergomi prépostságnak adta, később a káptalané lett. 1274-ben „Malas” és "Malos", 1286-ban „Malws” néven említik. 1290-ben Málasi Adorján itteni birtokát a káptalannal cserélte el. 1297-ben „Kydymalusy”, 1303-ban „Puszta Malas”, 1327-ben „Mendscenthmalasa” néven említik. A káptalanon kívül két nemes volt még a birtokosa. Csák Máté halála után, 1321-ben Károly Róbert király a falut hűségéért Tapolcsányi György ispánnak adta, az oklevél a települést „Malas” alakban említi. 1322-ben egy birtokvita során „Bevd de Malas” néven említik. 1333-ban birtokainak egy része az egri érsekségé lett. A 14. század során általában „Bydy", "Bewd” illetve „Bydy Malas” alakban említik.

1527-ben Szapolyai János adomámylevelében Málast pusztaként említik. 1535-ben már két falut, Kis- és Nagymálast említenek. Kismálas ekkor pusztaság, Nagymálas a Málasy és Kálnay családok birtoka. 1537-ben Nagymálast Erdődy Kristóf szerezte meg. Későbbi birtokosai a Balogh, Hunyady, Foglár, Rainprech és Veress családok, akik egészen 1945-ig birtokolták a községet. 1600-ban 16 adózó portája létezett a falunak. Kálvinista egyháza 1655-ben alakult és 1736-ban szűnt meg. 1720-ban 14 az adózók száma. 1828-ban 61 házában 397 lakos élt.

Vályi András szerint "Kis, és Nagy Malas. Két falu Bars Várm. földes Uraik több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszenek Barshoz mintegy 3 mértföldnyire, földgyeik jók, fájok is van, szőlő hegyek, legelőjök elég, keresettyek Esztergomban, a’ Dunán, és Szent Benedeken, ’s Léván."[3]

Fényes Elek szerint "Málas (Nagy), magyar falu, Bars vmegyében, Esztergom vmegye szélén: 386 kath., 21 ref. lak. Szántófölde jó minőségü; legelője nagyon alkalmas a juhtenyésztésre. F. u. többen. Ut. posta Zeliz."[4]

A község központjában a mai kultúrház helyén állt egykor az Erdődyek kastélya. A község postahivatala 1882-ben épült, a telefont 1911-ben vezették be.

Alsóárma

[szerkesztés]
  • A kastély romjai
    A kastély romjai

Alsóárma birtokosa a Kürthy család volt, 1536-ban mint elpusztult települést említik. 1657-ben 13 jobbágytelket említenek a források. 1663-ban újra kirabolta a török, de újjáépült. 1868-ban a Hunyadi család birtokolta. 1902-ben Szandtner Sándor volt a tulajdonosa, akinek Alíz nevű lánya Malcomes báró hitvese lett. 1934-ben Hecht Imre lett a birtokosa, aki 1945-ig birtokolta.

Kismálas

[szerkesztés]

Kismálas egykor önálló község volt, a török időkben azonban elpusztult és már nem építették újjá. A 18. században a Foglár család állattartás céljából gazdaságot létesített itt. 1891-ben Szandtner Sándor vásárolta meg, később dr. Forray Károly szerezte meg. 1929-ben házasság révén dr. Mihály Lajosé lett. 1920-ban részben felparcellázták, 302 hektárt pedig Weisz Ignác vett meg. A fennmaradó részt helyi és nagysallói gazdáknak adták el.

Fényes Elek szerint "Málas (Kis), igen szép kis puszta, Bars vmegyében, N. Málas mellett. Szántóföldei mintegy 600 hold felé mennek, s termékenyek; rétje 60 holdnyi, legelője 800 juhot könnyen kitarthat. Van egy jövedelmes korcsmája is. Lakja 70 magyar kath. F. u. Foglár Imre. Ut. p. Zseliz."[4]

A trianoni békeszerződésig Málas területe – Alsóármával és Kismálassal együtt – Bars vármegye Lévai járásához, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott.

Peres

[szerkesztés]

Peres – más néven Alsóperes, vagy Vickó Peres – az Erdődy család birtoka volt, akik a 19. század második felében szerezték meg a birtokot. A major később házasság révén Szentiványi Gábor birtoka lett. Az első világháború előtt a Zweig családé, majd Schlessinger Leó szerezte meg, ezután fia birtoka lett. 1945 és 1948 között a Prokes család birtokolta. A major 1975 körül szűnt meg.

A trianoni békeszerződésig területe Esztergom vármegye Párkányi járásához (azon belül pedig Farnadhoz), majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 591 lakosából 408 magyar és 157 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 632 lakosából 423 magyar és 196 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 728 lakosából 525 magyar és 192 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 691 lakosából 616 magyar és 74 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 702 lakosából 638 magyar és 56 csehszlovák volt. Ebből 659 római katolikus, 16 református, 14 izraelita, 12 evangélikus és 1 egyéb felekezetű volt.

1930-ban 760 lakosából 388 magyar és 330 csehszlovák volt.

1941-ben 799 lakosából 760 magyar és 32 szlovák volt.

1991-ben 586 lakosából 325 magyar és 258 szlovák volt.

2001-ben 562 lakosából 289 magyar és 265 szlovák volt.

2011-ben 493 lakosából 302 szlovák és 180 magyar volt.

2021-ben 480 lakosából 130 (+14) magyar, 303 (+8) szlovák, 1 (+5) cigány, 1 ruszin, 4 egyéb és 41 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Nagymálason született 1852-ben Ordódy Lajos közgazdasági író.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Nagymálasi kastély
    Nagymálasi kastély
  • Ordódy kastélybelső
    Ordódy kastélybelső

Testvérvárosa

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • 2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 448.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [1]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Málas&oldid=27600995”