Ugrás a tartalomhoz

Ipolybél

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolybél (Bielovce)
Ipolybél katolikus temploma
Ipolybél katolikus temploma
Ipolybél zászlaja
Ipolybél zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1138
PolgármesterIrena Skladanová
Irányítószám935 74
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség225 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület11,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′, k. h. 18° 47′48.000000°N 18.783333°EKoordináták: é. sz. 48° 00′, k. h. 18° 47′48.000000°N 18.783333°E
Ipolybél weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolybél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolybél (szlovákul Bielovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Lévától 28 km-re délkeletre, Ipolyságtól 16 km-re délnyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján fekszik. Magyar oldalról indulva Vámosmikolával szemben, tőle 2 km-re északra, a magyar határnál található.

Élővilága

[szerkesztés]

Bélen egy gólyafészek alátét található, de régóta nem volt benne költés.[2]

Története

[szerkesztés]

Területe már az őskortól fogva lakott. Ezt bizonyítják a zselizi, a hallstatti és a La Tène-kultúra itt megtalált leletei.

A település 1274-ben "Byl" alakban szerepel először oklevélben, de más források szerint már 1138-ban is említik, amikor a dömösi prépostsághoz tartozott. 1342-ben "Beel" néven említi írott forrás. Lakóinak egy része a 16. században református vallású lett. A 17. században a Rudnay, majd a 18. században a Lipthay, Madocsányi, később pedig többek közt a Szentiványi, Majthényi, Rakovszky és Bossányi családok birtoka. 1715-ben 16 háztartása volt. 1828-ban 72 házában 428 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, régen halászattal is foglalkoztak. A módos községben több vízimalom és szeszgyár is működött. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "BÉLL. Tót falu Hont Vármegyében Peretséntöl nem meszsze fekszik Ipoly vize mellett, Szakállosnak szomszédságában, mellynek filiája, lakosai katolikusok, birtokosai Dvornokovits, és Madocsányi Uraságok. Határbéli legelője elegendő, mind a’ két féle fája van, szőlő hegye középszerű, első Osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint "Bél, vagy Béel, (Bielovce), magyar falu, Honth vgyében, Ipoly-Pásztóhoz 1/4 mfd. 217 kath., 210 ref. Ref. filial, ekklézsia és oskola. Földjei, rétjei kövérek; bora jó; tölgyes erdeje derék. F. u. többen. Ut. post. Ipoly-Ság."[4]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 460 lakosából 434 magyar és 9 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 518 lakosából 509 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 549 lakosából 548 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 509 lakosából 504 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 651 lakosából 638 magyar és 4 csehszlovák volt.

1930-ban 597 lakosából 495 magyar és 63 csehszlovák volt.

1941-ben 552 lakosából 551 magyar és 1 szlovák volt.

1970-ben 503 lakosából 455 magyar és 42 szlovák volt.

1980-ban 424 lakosából 382 magyar és 35 szlovák volt.

1991-ben 360 lakosából 341 magyar és 14 szlovák volt.

2001-ben 274 lakosából 251 magyar és 17 szlovák volt.

2011-ben 232 lakosából 186 magyar és 28 szlovák volt.

2021-ben 225 lakosából 174 (+3) magyar, 42 (+4) szlovák, (+1) cigány, 2 (+1) egyéb és 7 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1714-ben épült, mai formáját 1884-ben nyerte el.
  • Református temploma 1781-ben épült, de a 19. század végén leégett, 1913-ban építették újjá.
  • A Bossányi-kúria a 19. század végén épült neoklasszicista stílusban, 1950-ben emeletet építettek rá.
  • Az ún. "sárga kastélyt" a 20. század elején építette Csécsi Nagy Miklós neogótikus stílusban, ma művelődési ház működik benne.
  • A faluban sok jellegzetes régi parasztház látható.
  • A temetőben levő Simonyi-temetőkápolnában nyugszik Simonyi Sándor 48-as honvéd főhadnagy.

Képtár

[szerkesztés]
  • Tájkép Ipolybél és Ipolypásztó között
    Tájkép Ipolybél és Ipolypásztó között
  • Címeres üdvözlőtábla
    Címeres üdvözlőtábla
  • Aratás a község határában
    Aratás a község határában
  • Régi ház Ipolybélen
    Régi ház Ipolybélen
  • Tájkép a falu déli szélén
    Tájkép a falu déli szélén
  • Ipolybéli utcakép
    Ipolybéli utcakép
  • Ipolybéli utcakép
    Ipolybéli utcakép
  • Feszület a katolikus templomnál
    Feszület a katolikus templomnál
  • Katolikus templom
    Katolikus templom
  • Utcakép
    Utcakép
  • Református templom
    Református templom
  • Református templom
    Református templom
  • Régi ház Ipolybélen
    Régi ház Ipolybélen
  • A két világháború áldozatainak emlékműve
    A két világháború áldozatainak emlékműve
  • Kopjafa
    Kopjafa
  • Vasútállomás
    Vasútállomás
  • Községháza
    Községháza
  • Kastélypark
    Kastélypark
  • Kastély
    Kastély
  • Utcakép
    Utcakép

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Bielovce
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolybél témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Gabriel Fusek: Ein frühmittelalterliches Grubenhaus von Bielovce (Slowakei). Befund und Rekonstruktion
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ipolybél&oldid=27555380”