Ugrás a tartalomhoz

Lüle

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lüle (Lula)
Lüle zászlaja
Lüle zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1226
PolgármesterMária Farkašová
Irányítószám935 35
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség175 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság169 m
Terület8,39 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 11′, k. h. 18° 22′48.183333°N 18.366667°EKoordináták: é. sz. 48° 11′, k. h. 18° 22′48.183333°N 18.366667°E
Lüle weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lüle (szlovákul Lula) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Kis- és Nagylüle egyesítésével jött létre.

Fekvése

[szerkesztés]

Lévától 20 km-re délnyugatra, a Garammenti dombvidék északi részén fekszik. A falu 180 m magasan van a tengerszint felett, de határa 160–230 m között váltakozik.

Története

[szerkesztés]

1226-ban említik először, helyi nemesek birtokolták. 1327-ben már említik templomát is. 1386-ban Gímes várának tartozéka, melynek vámja is volt itt. 1536-ban négy portája létezett. 1663-ban megtámadta és elpusztította a török.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Nagy, és Kis Lülle. Két tót faluk Bars Várm. földes Ura az Esztergomi kis Papság, lakosai katolikusok, fekszik Verebélyhez 1 mértföldnyire, határjaik jók, vagyonnyaik jelesek.[2]

1828-ban Nagylüle 35 házában 221 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. A hozzá tartozó Kislüle nemesi birtok volt, 1828-ban 8 házban 55 lakos élt itt.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Lűle (Kis), puszta, Bars vmegyében, Mellék filial. 37 kath. lak. Ut. p. Verebély. Lűle (Nagy), tót-magyar falu, Bars vármegyében: 218 kath., 3 ref. lak. Bora, gyümölcse elég. F. u. a Szent-István seminariuma. Ut. posta Verebély.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Bars vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagylüle, a verebélyi járásban fekvő magyar kisközség, 243 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. A XIV. század elején a Forgáchok birtoka volt. Később a Szent István-papnevelő birtokába került, de csakhamar a Lüley család lett a földesura, mely innen veszi a nevét. 1413-ban az egyik birtokosa Michael de Lylye. Most Lüley Arnoldnak és Császár Sándornak van itt nagyobb birtoka. 1618-ban szintén behódolt a törököknek, a kik azután 1663-ban feldúlták. Templom nincs a községben. Postája Zsitvagyarmat, távirója és vasúti állomása Verebély. Ide tartoznak Somogyfa és Kislüle puszták is.[4]

A trianoni diktátumig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része lett. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 192 lakosából 143 magyar és 49 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 211 lakosából 183 magyar és 28 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 243 lakosából 112 magyar és 131 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 237 lakosából 103 magyar, 133 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.

1921-ben 241 lakosából 49 magyar és 188 csehszlovák volt.

1930-ban 236 lakosából 25 magyar és 211 csehszlovák volt.

1941-ben 226 lakosából 173 magyar és 53 szlovák volt.

1991-ben 234 lakosából 5 magyar és 227 szlovák volt.

2001-ben 202 lakosából 197 szlovák és 4 magyar volt.

2011-ben 182 lakosából 171 szlovák és 10 magyar.

2021-ben 175 lakosából 172 szlovák, 2 magyar és 1 egyéb nemzetiségű.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A községben Szűz Mária tiszteletére szentelt reneszánsz kápolna áll, melyet a 18. és a 19. században átépítettek.
  • Egy dombon állnak a régi templom maradványai, szentélye keletelt, körülötte temető található.
  • Egy klasszicista kúria is áll a községben, mely a 19. század elején épült, de a század végén neoklasszicista stílusban építették át.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Hampel, Joseph 1876: Catalogue de l’exposition préhistorique des musées de province et des collections particuliéres de la Hongrie. Budapest, 6.
  • Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]