Lukács László (miniszterelnök)

	Lukács László
	Lukács László korabeli fényképen
	A Magyar Királyság 18. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 1912. április 22. – 1913. június 10.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Khuen-Héderváry Károly
Utód	Tisza István
	Magyarország pénzügyminisztere
	Hivatali idő; 1910. január 17. – 1912. április 12.
Kormányfő	Khuen-Héderváry Károly
Előd	Wekerle Sándor
Utód	Teleszky János
	Magyarország pénzügyminisztere
	Hivatali idő; 1895. január 15. – 1905. június 18.
Kormányfő	Bánffy Dezső
Előd	Wekerle Sándor
Utód	Fejérváry Géza
Született	1850. november 24.; Zalatna
Elhunyt	1932. február 23. (81 évesen); Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Szabadelvű Párt
Foglalkozás	közgazdász; politikus; diplomata; egyetemi oktató;
Díjak	Munkács díszpolgára (1912)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács László témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az 1850-ben született politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Lukács László (egyértelműsítő lap).

Erzsébetvárosi Lukács László (Zalatna, Alsó-Fehér vármegye, 1850. november 24. – Budapest, 1932. február 23.) miniszterelnök, jogász, bányatulajdonos, politikus.

Életrajza

Az erdélyi Örmény nemesi Lukács család leszármazottja.^[1] ^[2] Apja Lukács Dávid bányatulajdonos volt, Lukács Béla ugyanazon örmény eredetű családból származott, mely 1760-ban Mária Teréziától nyert nemességet. A gimnázium felsőbb osztályait és a jogot Kolozsvárt végezte. Tanuló korában és azután is nagyobb utazásokat tett Ausztriában, Észak- és Dél-Németországban, Franciaországban és Belgiumban. 1874-ben kinevezték rendkívüli tanárnak a győri királyi jogakadémiához, de miután testi ereje a folytonos előadások terhét el nem viselhette, két évi tanársága után 1876-ban felmentését kérte. Apjának 1877-ben bekövetkezett halála után Zalatnán bányaművei vezetését vette át.

Az 1878. évi választások alkalmával a magyarigeni kerület megválasztotta képviselőjévé és ez országgyűlésen tagja volt az erdőtörvény megalkotására kiküldött külön bizottságnak, továbbá a zárszámadási bizottságnak és részt vett az állami számvevőszék szervezéséről szóló törvény készítésében. Ugyanazon kerületet később is képviselte.

1885-ben már a pénzügyi bizottság sorolta őt tagjai közé. Távozásakor a zárszámadási bizottság nevében Prileszky Tádé, akkori elnök aranytollal lepte meg a bucsuzó előadót.

Lásd még: Lukács-kormány

1887–1891 között pénzügyminisztériumi tisztviselő 1893. január 21. és 1895. január 15. között pénzügyminisztériumi államtitkár. 1895. január 15. és 1905. június 18. között pénzügyminiszter. Hivatalos minőségében szerzett érdemei elismeréseül 1891-ben a Lipót-rend középkeresztjét kapta. 1896. április 24-én belső titkos tanácsos lett. 1897. október 21-én az I. osztályú vaskorona-rendet, 1899. februárban a Lipót-rend nagykeresztjét kapta. Minisztersége alatt több vidéki város megválasztotta díszpolgárává.

1903-ban mint miniszteri tanácsos homo regius. 1909. december 23-án kijelölték miniszterelnöknek, azonban január elejéig folytatott kormányalakítási kísérlete nem járt eredménnyel, így 1910. január 17-én Khuen-Héderváry Károly alakíthatta meg második kormányát. 1910. január 17. és 1912. április 22. között pénzügyminiszter. 1911. május 5. és 1911. október 18. között egyúttal kereskedelemügyi miniszter is.

1912. április 22. és 1913. június 10. között miniszterelnök, belügyminiszter és a király személye körüli miniszter. Rövid ideig tartó miniszterelnöksége idején zaklatott légkör uralkodott: ekkor történt Tisza István elnöklete alatt a képviselőházi obstrukció kíméletlen elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása és a „vérvörös csütörtök”.

1912 szeptemberében Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő azzal vádolta meg a Nemzeti Munkapártot, hogy lopás útján került hatalomra, Lukácsot pedig „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte. A miniszterelnök rágalmazási pert indított Désy ellen, amelynek során kiderült, hogy pénzügyminisztersége idején állami üzletek után mintegy 4,5 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, amit az 1910. évi képviselőválasztások költségeinek fedezésére befizetett a Nemzeti Munkapárt kasszájába. Miután a pert elvesztette, Lukács kormányával együtt lemondott.^[3] 1910–1918 között a Tisza István által alapított Nemzeti Munkapárt elnöke volt. 1912. március 10-én Munkács díszpolgárává választották.^[4]

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Heinrich Ferenccel közösen a Munkapárt egy modernizált programjával Nemzeti Középpárt néven indult az 1920-as választásokon, ahol várakozásaikkal ellentétben mindössze 1,67%-os eredményt értek el, s így a parlamenten kívülre kerültek; pártjuk pedig szétszéledt. Ekkor Nemzeti Polgári Párt néven új párt szervezésébe fogtak, ami az 1922-es választásokon két mandátumot szerzett (Heinrich és Szentpáli István). A párt Heinrich 1925-ös halálát követően csakhamar szétesett, a soron következő, 1926-os választásokon már nem is indult.

Lukácsot Horthy 1927-ben korábbi érdemei és tevékenysége elismeréséül a parlament felsőházának tagjává nevezte ki, ahol aztán egészen 1932-es haláláig tevékenykedett.

Az országos bányászati és kohászati egylet tiszteletbeli elnöke lett. Vezérigazgatója volt egy bányatársulatnak, továbbá alelnöke az erdélyi jelzálogbanknak és igazgatója a budapesti központi takarékpénztárnak.

Munkája

Az Erdélyi nemesfém-bányászat jelene és jövője. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. 1879. 75. o. arch Hozzáférés: 2022. november 13. (PDF, 23,3 MB)

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902. ]
Bölönyi György – Hubai László: Magyarország kormányai 1848-2004. Budapest, 2004, Akadémiai Kiadó.
Lukács László. In Magyar országgyülési almanach. 1931–1936: Felsőház XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok. Szerk.: Lengyel László – Vidor Gyula. Budapest: Globus Nyomdai Műintézet Részvénytársaság. 1931. 527–529. o. Hozzáférés: 2022. november 13.
Képtár, OSZK – Lukács László

Jegyzetek

↑ Lukács
↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.
↑ Gerő András. Az elsöprő kisebbség. Gondolat, 99-102. o. (1988). ISBN 963-282-042-8
↑ Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch

Elődje:
Wekerle Sándor

Magyarország pénzügyminisztere
1895-1905

Utódja:
Fejérváry Géza

Elődje:
Wekerle Sándor

Magyarország pénzügyminisztere
1910-1912

Utódja:
Teleszky János

Elődje:
Khuen-Héderváry Károly

Magyarország miniszterelnöke
1912–1913

A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból

Utódja:
Tisza István

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Ez a magyar politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] Lukács

[2] Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.

[3] Gerő András. Az elsöprő kisebbség. Gondolat, 99-102. o. (1988). ISBN 963-282-042-8

[4] Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch

[1]

[2]

[3]

[4]

Lukács László

Lukács László korabeli fényképen
A Magyar Királyság 18. miniszterelnöke
Hivatali idő 1912. április 22. – 1913. június 10.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Khuen-Héderváry Károly
Utód	Tisza István
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1910. január 17. – 1912. április 12.
Kormányfő	Khuen-Héderváry Károly
Előd	Wekerle Sándor
Utód	Teleszky János
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1895. január 15. – 1905. június 18.
Kormányfő	Bánffy Dezső
Előd	Wekerle Sándor
Utód	Fejérváry Géza

Született	1850. november 24. Zalatna
Elhunyt	1932. február 23. (81 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Szabadelvű Párt

Foglalkozás	közgazdász politikus diplomata egyetemi oktató

Díjak	Munkács díszpolgára (1912)

A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács László témájú médiaállományokat.

Sablon:Magyarország kormányfői m v sz Magyarország kormányfői
1848–49	Batthyány Lajos Récsey Ádám Kossuth Lajos Szemere Bertalan
Magyar Királyság (1867–1918)	id. Andrássy Gyula Lónyay Menyhért Szlávy József Bittó István Wenckheim Béla Tisza Kálmán Szapáry Gyula Wekerle Sándor Bánffy Dezső Széll Kálmán Khuen-Héderváry Károly Tisza István Fejérváry Géza Wekerle Sándor Khuen-Héderváry Károly Lukács László Tisza István Esterházy Móric Wekerle Sándor Hadik János
első köztársaság / Magyar Népköztársaság · Tanácsköztársaság (1918–1919)	Károlyi Mihály Berinkey Dénes Garbai Sándor Peidl Gyula (velük szemben: Károlyi Gyula · P. Ábrahám Dezső)
Magyar Királyság (1919–1945/1946)	Friedrich István Huszár Károly Simonyi-Semadam Sándor Teleki Pál Bethlen István Károlyi Gyula Gömbös Gyula Darányi Kálmán Imrédy Béla Teleki Pál Bárdossy László Kállay Miklós Sztójay Döme Lakatos Géza Szálasi Ferenc Dálnoki Miklós Béla
második köztársaság (1945/1946–1947)	Tildy Zoltán Nagy Ferenc Dinnyés Lajos
Magyar Népköztársaság (1947–1989/1990)	Dobi István Rákosi Mátyás Nagy Imre Hegedüs András Nagy Imre Kádár János Münnich Ferenc Kádár János Kállai Gyula Fock Jenő Lázár György Grósz Károly Németh Miklós
harmadik köztársaság (1990−)	Antall József Boross Péter Horn Gyula Orbán Viktor Medgyessy Péter Gyurcsány Ferenc Bajnai Gordon Orbán Viktor

Sablon:Magyarország belügyminiszterei m v sz Magyarország belügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Szemere Bertalan 1848-1849: Országos Honvédelmi Bizottmány 1849: Szemere Bertalan
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös belügyminiszterei	1867–1869: Wenckheim Béla 1869–1871: Rajner Pál 1873–1875: Tóth Vilmos 1873–1875: Szapáry Gyula 1875–1887: Tisza Kálmán 1887–1889: Orczy Béla 1889: Baross Gábor 1889–1890: Teleki Géza 1890–1892: Szapáry Gyula 1892–1895: Hieronymi Károly 1895–1899: Perczel Dezső 1899–1903: Széll Kálmán 1903: Khuen-Héderváry Károly 1903–1905: Tisza István 1905–1906: Kristóffy József 1906–1910: ifj. Andrássy Gyula 1910–1912: Khuen-Héderváry Károly 1912–1913: Lukács László 1913–1917: Sándor János 1917–1918: Ugron Gábor 1918: Tóth János Wekerle Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Batthyány Tivadar 1918–1919: Nagy Vince Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Landler Jenő, Vágó Béla Peyer Károly
A Horthy-korszak alatt	1919: Samassa Adolf Perényi Zsigmond 1919–1920: Somssich Jószef 1920: Simonyi-Semadam Sándor 1919–1920: Beniczky Ödön 1920: Simonyi-Semadam Sándor Dömötör Mihály 1920–1921: Ferdinandy Gyula 1921: Tomcsányi Vilmos Pál Ráday Gedeon 1921–1922: Klebelsberg Kuno 1922–1926: Rakovszky Iván 1926–1931: Scitovszky Béla 1931–1935: Keresztes-Fischer Ferenc 1935–1937: Kozma Miklós 1937: Darányi Kálmán 1937–1938: Széll József 1938–1944: Keresztes-Fischer Ferenc 1944: Jaross Andor Bonczos Miklós Schell Péter
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Vajna Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1945: Erdei Ferenc 1945–1946: Nagy Imre 1946–1948: Rajk László 1948: Kádár János
A Rákosi-korszakban	1948–1950: Kádár János 1950–1951: Zöld Sándor 1951–1952: Házi Árpád 1952–1953: Györe József 1953–1954: Gerő Ernő 1954–1956: Piros László
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Münnich Ferenc Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1957–1961: Biszku Béla 1961–1963: Pap János 1963–1980: Benkei András 1980–1985: Horváth István 1985–1987: Kamara János 1987–1990: Horváth István 1990: Gál Zoltán
A III. Magyar Köztársaság alatt	1990: Horváth Balázs 1990–1993: Boross Péter 1993–1994: Kónya Imre 1994–1998: Kuncze Gábor 1998–2002: Pintér Sándor 2002–2006: Lamperth Mónika
Önkormányzati Minisztériumként	2006–2007: Lamperth Mónika 2007–2008: Bajnai Gordon 2008–2009: Gyenesei István 2009–2010: Varga Zoltán
Az újjászervezés után újra Belügyminisztériumként	2010–: Pintér Sándor

m v sz Magyarország pénzügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Kossuth Lajos Batthyány Lajos Duschek Ferenc
Az Osztrák–Magyar Monarchia alatt	1867–1870: Lónyay Menyhért 1870–1873: Kerkapoly Károly 1873–1874: Szlávy József 1874–1875: Ghyczy Kálmán 1875–1878: Széll Kálmán 1878: Tisza Kálmán 1878–1887: Szapáry Gyula 1887–1889: Tisza Kálmán 1889–1895: Wekerle Sándor 1895–1905: Lukács László 1905–1906: Fejérváry Géza 1906: Hegedűs Ferenc 1906–1910: Wekerle Sándor 1910–1912: Lukács László 1912–1917: Teleszky János 1917: Gratz Gusztáv 1917–1918: Wekerle Sándor 1918: Popovics Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Károlyi Mihály 1918–1919: Szende Pál
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Varga Jenő Székely Béla, Lengyel Gyula Székely Béla Miákits Ferenc
Ellenforradalmi kormányok alatt	1919: Peidl Gyula Grünn János 1919–1920: Korányi Frigyes 1920–1921: Hegedüs Lóránt
A Horthy-korszakban	1920–1921: Hegedüs Lóránt 1921: Hegyeshalmi Lajos Walko Lajos Bethlen István Walko Lajos 1921–1924: Kállay Tibor 1924: Walko Lajos Korányi Frigyes 1924–1928: Bud János 1928–1931: ifj. Wekerle Sándor 1931: Károlyi Gyula Vargha Imre 1931–1932: Korányi Frigyes 1932–1935: Imrédy Béla 1935–1938: Fabinyi Tihamér 1938–1945: Reményi-Schneller Lajos
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Reményi-Schneller Lajos
Az ideiglenes nemzeti kormányban illetve a II. Magyar Köztársaság idején	1944–1945: Vásáry István 1945: Oltványi Imre 1945–1946: Gordon Ferenc
A Rákosi-korszakban	1946–1947: Rácz Jenő 1947–1948: Nyárádi Miklós 1948–1949: Gerő Ernő 1949–1950: Kossa István 1950–1956: Olt Károly
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Kossa István
A Kádár-korszakban	1956–1957: Kossa István 1957–1960: Antos István 1960–1962: Nyers Rezső 1962–1967: Timár Mátyás 1967–1971: Vályi Péter 1971–1980: Faluvégi Lajos 1980–1986: Hetényi István 1987: Medgyessy Péter 1987–1989: Villányi Miklós 1989–1990: Békesi László
A rendszerváltás után	1990: Rabár Ferenc 1990–1993: Kupa Mihály 1993–1994: Szabó Iván 1994–1995: Békesi László 1995–1996: Bokros Lajos 1996–1998: Medgyessy Péter 1998–2000: Járai Zsigmond 2001–2002: Varga Mihály 2002–2004: László Csaba 2004–2005: Draskovics Tibor 2005–2009: Veres János 2009–2010: Oszkó Péter 2010–2013: Matolcsy György 2013–: Varga Mihály