Kállay Tibor

	Kállay Tibor
	Kállay Tibor 1925-ben
	Magyarország pénzügyminisztere
	Hivatali idő; 1921. december 3. – 1924. február 20.
Előd	Walko Lajos
Utód	Walko Lajos
Született	1881. január 6.; Budapest
Elhunyt	1964.május 24. (83 évesen); Budapest
Házastársa	Mary Nietzsche, Oroszy Ilona
Foglalkozás	közgazdász; politikus;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kállay Tibor témájú médiaállományokat.

Nagykállói Kállay Tibor (Budapest, 1881. január 6. – Budapest, 1964. május 24.) politikus, közgazdász, pénzügyminiszter a második Bethlen-kormányban.

Életrajza

Családja

Kállay Rudolf (1853-1920) sebész, főorvos és Dobóczky Malvin (1860-1939) legidősebb gyermekeként született. Első felesége Mary Nietzsche, második Oroszy Ilona (1924-től). Egy gyermeke született, Tibor (1909-1983). Húga, Helén 1914-ben feleségül ment Kállay Miklóshoz, a későbbi miniszterelnökhöz.

Pályakezdet

Debrecenben a Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen doktorátust szerzett (jog- és államtudományok). Katonaévét Bécsben, a 4. cs. és kir. huszárezredben szolgálta le.

1905-től a székesfőváros IV. kerületi adófelügyelőségénél dolgozott, de már 1906-tól a Wekerle Sándor által vezetett pénzügyminisztérium munkatársa volt. 1912-ben a minisztérium költségvetési osztályának vezetője lett, titkári rangban. A Tanácsköztársaság alatt a románok megszállta tiszántúli területekről először Szegedre, majd Bécsbe ment, ahol tevékenyen bekapcsolódott az antibolsevista szervezkedésekbe. 1919 őszén a külügyminisztérium államtitkárává, majd a Felszámoló Hivatal elnökévé nevezték ki. (A Felszámoló Hivatal végezte a Monarchia felbomlása után az osztrák, magyar, valamint a kivált utódállamok pénzügyi szétválasztását, a szanálást.) Funkciója révén a trianoni békedelegációnak is tagja volt. 1920-ban Korányi Frigyes báró visszahívta a pénzügyminisztériumba, ahol Kállay az adózási apparátus kiépítésének feladatát kapta.

Minisztersége

Elődje, Hegedüs Lóránt menesztése után Kállay Tibor 1921. december 4-én kapta meg a pénzügyminiszteri tárcát, azzal a feladattal, hogy az államháztartást egyensúlyba hozza. Eleinte Hegedüs módszerét követve "bankópréssel", vagyis az infláció felpörgetésével kísérletezett, de belátva ennek sikertelenségét, 1922-től - hosszadalmas parlamenti harcok árán - adóreformot csikart ki és csökkentette az állami alkalmazottak számát. (Az adóreform, és különösen az azon belüli földadó körüli nézeteltérések miatt mondott le a nemzetgyűlés akkori elnöke, gyulai Gaál Gaszton, aki egyúttal az Egységes Pártból is kilépett.) Újdonság volt az adópolitikában, hogy megjelentek a helyi adók is, amelyet a városok saját hatáskörben vethettek ki. Még ugyanebben az évben, 1922-ben Kállayt a nagykanizsai választókerület képviselője lett.

Kállay Tibor és Bethlen István nevéhez fűződik az antant-hatalmakkal kötött megállapodás a fizetendő magyar pénzügyi jóvátételről, továbbá az ennek révén lehetővé váló népszövetségi kölcsön felvétele.^[1] Minisztersége alatt készítették elő a Magyar Nemzeti Bank 1924-es létrehozását.

Lemondása, és azt követő pályafutása

1924. február 20-án a koronaderout megakadályozása céljából belső kényszerkölcsön felvételére kért felhatalmazást, a parlament leszavazta, ezért lemondott.

1924-től 1926-ig az Egységes Párt fővárosi szervezését irányította, ennek egyik eleme a Polgári Egység Klub megalakítása volt 1926-ban. Szervezőmunkájának köszönhetően ebben az évben vele együtt négy egységes párti induló jutott be a fővárosban a képviselőházba.

A következő év elején a választójog titkosságáért, majd a hadikölcsönök felértékelése érdekében szólalt fel. Mivel úgy látta, hogy törekvéseit nem valósíthatja meg, az államvezetésben pedig növekszik az etatizmus, 1928-ban kilépett az Egységes Pártból és képviselői mandátumát is visszaadta. Különféle csoportosulások vezetői szerették volna megnyerni maguknak, hogy csatlakozzon hozzájuk (mások mellett például Rassay Károly szabadelvű politikus), de Kállay többé nem kötelezte el magát pártszínekben. Korábbi körzetében, Nagykanizsán azonban nagy szavazattöbbséggel függetlenként újraválasztották és 1935-ig két cikluson keresztül képviselő volt. 1935 után már nem indult országgyűlési választásokon, viszont számos részvénytársaságban és egyesületben vállalt vezető pozíciót, például a 30-as években a Jugoszláv-Magyar Közgazdasági Kamara és a Nemzetközi Bridzs Liga elnöki tisztét látta el.

Több írásában foglalkozott Wekerle Sándor életével és munkásságával,^[2] akit pragmatikus gazdasági nézetei miatt személyes példaképeként is emlegetett.

Írásai

A hit és tudás egysége (Bangha Béla-Herczeg Ferenc /szerk./: Napkelet és napnyugat - Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt, Pázmány kiadás, Budapest, 1938, 89-91. o.)
Kállay Tibor beadványa a Jóvátételi Bizottsághoz (Toldi, Budapest, 1923)
Katolikus elvek a közgazdaságban (Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941)
Liberalizmus és haladás (1930) (Újraközlése: Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993 (Vál. és bev: Karsai László), Aura Kiadó, Budapest, 1993)
A munkanélküli jövedelemről és vagyonról - előadás a Cobden Szövetség Szemináriumában 1936 február 25-én (Cobden Szöv. /Fráter Nyomda/, Budapest, 1937)
Politikai hatalom és közgazdaság - a Magyar Cobden Szövetségben 1932. évi január 19-én tartott előadás (Cobden Szöv. /Hungária Nyomda/, Budapest, 1932)
Ungarn im neuen Europa (Stádium Ny., Budapest, 1942)
Választ a tőzsde: a Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1943. évi május hó 28-i közgyűlésével kapcsolatos tőzsdetanácsosi választáshoz (Maros Imre /Tipográfiai Műintézet/, Budapest, 1943)
Wekerle Sándor serlegbeszéd (Hunnia Ny., Budapest, 1941)

Jegyzetek

↑ Magyarország 1923 áprilisában a Jóvátételi Bizottságtól 40-50 millió aranykorona rövid lejáratú és 650 millió aranykorona hosszú lejáratú kölcsönt kért, de végül összesen csak 250 milliót kapott, rendkívül rossz feltételekkel terhelten, melyek eredményeként 20 év alatt összesen 600 millió aranykoronát kellett visszafizetni.
↑ Lásd többek között a Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig I-V. (Franklin, Budapest, 1929) kiadvány Wekerle Sándor c. fejezetét, amit Kállay írt.

Források

További információk

Csurka Dóra: Újjáépítés a romokon (magyarhirlap.hu)^{[halott link]}
Kállay Tibor ellenzéki programbeszéde (huszadikszazad.hu)
Kovács Tamás: „Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)? - Egy elképzelés és egy elméleti példa 1923-ból a korona átváltására (archivnet.hu)
Táll Zsófia: Infláció és Stabilizáció. Kállay Tibor pénzügyi stratégiája (előadás, 2012)
Táll Zsófia: A magyar gazdaság talpraállása 1920-1924 között. Magyar Nemzeti Bank születése (előadás, 2010)
Táll Zsófia: Tervek és tények. Kállay Tibor pénzügyi koncepciója (előadás, 2011)

[1] Magyarország 1923 áprilisában a Jóvátételi Bizottságtól 40-50 millió aranykorona rövid lejáratú és 650 millió aranykorona hosszú lejáratú kölcsönt kért, de végül összesen csak 250 milliót kapott, rendkívül rossz feltételekkel terhelten, melyek eredményeként 20 év alatt összesen 600 millió aranykoronát kellett visszafizetni.

[2] Lásd többek között a Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig I-V. (Franklin, Budapest, 1929) kiadvány Wekerle Sándor c. fejezetét, amit Kállay írt.

[1]

[2]

Kállay Tibor

Kállay Tibor 1925-ben
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1921. december 3. – 1924. február 20.
Előd	Walko Lajos
Utód	Walko Lajos

Született	1881. január 6. Budapest
Elhunyt	1964.május 24. (83 évesen) Budapest

Házastársa	Mary Nietzsche, Oroszy Ilona
Foglalkozás	közgazdász politikus

A Wikimédia Commons tartalmaz Kállay Tibor témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország pénzügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Kossuth Lajos Batthyány Lajos Duschek Ferenc
Az Osztrák–Magyar Monarchia alatt	1867–1870: Lónyay Menyhért 1870–1873: Kerkapoly Károly 1873–1874: Szlávy József 1874–1875: Ghyczy Kálmán 1875–1878: Széll Kálmán 1878: Tisza Kálmán 1878–1887: Szapáry Gyula 1887–1889: Tisza Kálmán 1889–1895: Wekerle Sándor 1895–1905: Lukács László 1905–1906: Fejérváry Géza 1906: Hegedűs Ferenc 1906–1910: Wekerle Sándor 1910–1912: Lukács László 1912–1917: Teleszky János 1917: Gratz Gusztáv 1917–1918: Wekerle Sándor 1918: Popovics Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Károlyi Mihály 1918–1919: Szende Pál
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Varga Jenő Székely Béla, Lengyel Gyula Székely Béla Miákits Ferenc
Ellenforradalmi kormányok alatt	1919: Peidl Gyula Grünn János 1919–1920: Korányi Frigyes 1920–1921: Hegedüs Lóránt
A Horthy-korszakban	1920–1921: Hegedüs Lóránt 1921: Hegyeshalmi Lajos Walko Lajos Bethlen István Walko Lajos 1921–1924: Kállay Tibor 1924: Walko Lajos Korányi Frigyes 1924–1928: Bud János 1928–1931: ifj. Wekerle Sándor 1931: Károlyi Gyula Vargha Imre 1931–1932: Korányi Frigyes 1932–1935: Imrédy Béla 1935–1938: Fabinyi Tihamér 1938–1945: Reményi-Schneller Lajos
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Reményi-Schneller Lajos
Az ideiglenes nemzeti kormányban illetve a II. Magyar Köztársaság idején	1944–1945: Vásáry István 1945: Oltványi Imre 1945–1946: Gordon Ferenc
A Rákosi-korszakban	1946–1947: Rácz Jenő 1947–1948: Nyárádi Miklós 1948–1949: Gerő Ernő 1949–1950: Kossa István 1950–1956: Olt Károly
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Kossa István
A Kádár-korszakban	1956–1957: Kossa István 1957–1960: Antos István 1960–1962: Nyers Rezső 1962–1967: Timár Mátyás 1967–1971: Vályi Péter 1971–1980: Faluvégi Lajos 1980–1986: Hetényi István 1987: Medgyessy Péter 1987–1989: Villányi Miklós 1989–1990: Békesi László
A rendszerváltás után	1990: Rabár Ferenc 1990–1993: Kupa Mihály 1993–1994: Szabó Iván 1994–1995: Békesi László 1995–1996: Bokros Lajos 1996–1998: Medgyessy Péter 1998–2000: Járai Zsigmond 2001–2002: Varga Mihály 2002–2004: László Csaba 2004–2005: Draskovics Tibor 2005–2009: Veres János 2009–2010: Oszkó Péter 2010–2013: Matolcsy György 2013–: Varga Mihály