Lengyel Gyula (politikus)

	Lengyel Gyula
	Magyarország pénzügyi népbiztosa
	Hivatali idő; 1919. április 3. – június 24.; (Székely Bélával közösen)
Előd	Varga Jenő
Utód	Székely Béla
Született	1888. október 8.; Szatmárnémeti
Elhunyt	1938. január 8. (49 évesen); Szovjetunió
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt; Kommunisták Magyarországi Pártja;
Foglalkozás	közgazdász; politikus;

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Lengyel Gyula (egyértelműsítő lap).

Lengyel Gyula, született: Goldstein Gyula,^[2] névválozat: Pollák Gyula^[3] (Szatmárnémeti, 1888. október 8. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 8.^[1]) magyar közgazdász, kommunista politikus, aki pénzügyi népbiztos volt a Forradalmi Kormányzótanácsban, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. A Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban telepedett le, ahol Sztálin tisztogatásainak esett áldozatul.

Élete

Magyarországi zsidó család gyermekeként született. 1911-ben számtan szakos diplomát szerzett Budapesten. Ezt követően tanárként dolgozott, a pedagógusok szakszervezetének tagja és a nőmozgalmak tevékeny harcosa volt. Az első világháború alatt előbb a Kereskedelmi Akadémia, majd a Világgazdasági Főiskola tanára lett. Időközben tagja lett a KMP-nek, s 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak, mint pénzügyi népbiztos. Az ő nevéhez fűződik a kommün gazdaságpolitikájának kialakítása, valamint a közellátás megszervezése. Intézkedései azonban kudarcot vallottak. A tanácshatalom bukása után a többi kommunista vezetővel együtt Bécsbe menekült, ahol részt vett a KMP újjászervezésében. 1922-ben Berlinbe költözött, itt előbb a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1930-ban Moszkvába emigrált, ahol széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Cikkei jelentek meg többek között a német Volkwirtschaft der UdSSR, a moszkvai Külkereskedelem c., valamint az Új Március és Előre című folyóiratokban. 1937. november 2-án Sztálin parancsára letartóztatták és börtönbe zárták. 1938. január 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. november 28-án rehabilitálták.^[1]

Művei

Lengyel Gyula válogatott írásai (Budapest, 1965)

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Lengyel Gyula
↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 82212/1903. MNL-OL 30799. mikrofilm 1006. kép 1. karton, Névváltoztatási kimutatások 1903. év 14. oldal 18. sor
↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Lengyel Gyula. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 17.)
Lengyel Gyula iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 768. f.

További információk

Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 189–190. o. ISBN 963-547-414-8
Katona Éva – Fábri Ervin: L. Gy.-ről szóló életrajzi tanulmány A Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Rendszere c. tanulmánykötetben (Bp., 1959); Hajdu Tibor: L. Gy. emlékére (Magyar Nemzet, 1962. 235. sz.)
Bihari Mór: L. Gy. (Ped. Szle, 1967. 7 – 8. sz.)
Tanulmányok Lengyel Gyula születésének 90. évfordulóján rendezett tudományos emlékülés alkalmából; tan. Faluvégi Lajos et al.; PM, Bp., 1978

Elődje:
Varga Jenő

Magyarország pénzügyminisztere
1919. április 3. – június 24.

Utódja:
Székely Béla

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[halál-1] A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Lengyel Gyula

[2] Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 82212/1903. MNL-OL 30799. mikrofilm 1006. kép 1. karton, Névváltoztatási kimutatások 1903. év 14. oldal 18. sor

[3] Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

[1]

[2]

[3]

Lengyel Gyula

Magyarország pénzügyi népbiztosa
Hivatali idő 1919. április 3. – június 24. (Székely Bélával közösen)
Előd	Varga Jenő
Utód	Székely Béla

Született	1888. október 8. Szatmárnémeti
Elhunyt	1938. január 8.^[1] (49 évesen) Szovjetunió
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt Kommunisták Magyarországi Pártja

Foglalkozás	közgazdász politikus

m v sz Osztrák és magyar politikusok az első világháború kezdetétől a trianoni békeszerződésig
Az OMM külügyminiszterei	Leopold von Berchtold (1912–15) Burián István (1915–16) Ottokar Czernin (1916–18) Burián István (1918) ifj. Andrássy Gyula (1918)
Az OMM hadügyminiszterei	Alexander von Krobatin (1912–17) Rudolf Stöger-Steiner von Steinstätten (1917–18)
Magyar miniszterelnökök	Tisza István (1913–17) Esterházy Móric (1917) Wekerle Sándor (1917–18) Hadik János (1918) Károlyi Mihály (1918–19) Berinkey Dénes (1919) Garbai Sándor (1919) Peidl Gyula (1919) Friedrich István (1919) Huszár Károly (1919–20) Simonyi-Semadam Sándor (1920)
Magyar honvédelmi miniszterek	Hazai Samu (1910–17) Szurmay Sándor (1917–18)
Magyar államfők	I. Ferenc József (1848-1916) IV. Károly (1916-1918) József főherceg (1918) Károlyi Mihály (1918–19) Garbai Sándor (1919) József főherceg (1919) Friedrich István (1919) Horthy Miklós (1920–44)
Politikusok	Victor Adler Apponyi Albert Moritz Auffenberg von Komarów Otto Bauer Heinrich von Clam-Martinic Konstantin Dumba Max Hussarek von Heinlein Jászi Oszkár Ernst von Körber Heinrich Lammasch Karl von Stürgkh
Tanácsköztársaság	Kun Béla Lukács György Pogány József Rákosi Mátyás Szamuely Tibor Landler Jenő Vágó Béla Fiedler Rezső Seidler Ernő Böhm Vilmos

m v sz Magyarország pénzügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Kossuth Lajos Batthyány Lajos Duschek Ferenc
Az Osztrák–Magyar Monarchia alatt	1867–1870: Lónyay Menyhért 1870–1873: Kerkapoly Károly 1873–1874: Szlávy József 1874–1875: Ghyczy Kálmán 1875–1878: Széll Kálmán 1878: Tisza Kálmán 1878–1887: Szapáry Gyula 1887–1889: Tisza Kálmán 1889–1895: Wekerle Sándor 1895–1905: Lukács László 1905–1906: Fejérváry Géza 1906: Hegedűs Ferenc 1906–1910: Wekerle Sándor 1910–1912: Lukács László 1912–1917: Teleszky János 1917: Gratz Gusztáv 1917–1918: Wekerle Sándor 1918: Popovics Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Károlyi Mihály 1918–1919: Szende Pál
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Varga Jenő Székely Béla, Lengyel Gyula Székely Béla Miákits Ferenc
Ellenforradalmi kormányok alatt	1919: Peidl Gyula Grünn János 1919–1920: Korányi Frigyes 1920–1921: Hegedüs Lóránt
A Horthy-korszakban	1920–1921: Hegedüs Lóránt 1921: Hegyeshalmi Lajos Walko Lajos Bethlen István Walko Lajos 1921–1924: Kállay Tibor 1924: Walko Lajos Korányi Frigyes 1924–1928: Bud János 1928–1931: ifj. Wekerle Sándor 1931: Károlyi Gyula Vargha Imre 1931–1932: Korányi Frigyes 1932–1935: Imrédy Béla 1935–1938: Fabinyi Tihamér 1938–1945: Reményi-Schneller Lajos
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Reményi-Schneller Lajos
Az ideiglenes nemzeti kormányban illetve a II. Magyar Köztársaság idején	1944–1945: Vásáry István 1945: Oltványi Imre 1945–1946: Gordon Ferenc
A Rákosi-korszakban	1946–1947: Rácz Jenő 1947–1948: Nyárádi Miklós 1948–1949: Gerő Ernő 1949–1950: Kossa István 1950–1956: Olt Károly
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Kossa István
A Kádár-korszakban	1956–1957: Kossa István 1957–1960: Antos István 1960–1962: Nyers Rezső 1962–1967: Timár Mátyás 1967–1971: Vályi Péter 1971–1980: Faluvégi Lajos 1980–1986: Hetényi István 1987: Medgyessy Péter 1987–1989: Villányi Miklós 1989–1990: Békesi László
A rendszerváltás után	1990: Rabár Ferenc 1990–1993: Kupa Mihály 1993–1994: Szabó Iván 1994–1995: Békesi László 1995–1996: Bokros Lajos 1996–1998: Medgyessy Péter 1998–2000: Járai Zsigmond 2001–2002: Varga Mihály 2002–2004: László Csaba 2004–2005: Draskovics Tibor 2005–2009: Veres János 2009–2010: Oszkó Péter 2010–2013: Matolcsy György 2013–: Varga Mihály