Hieronymi Károly

	Hieronymi Károly
	Magyarország kereskedelemügyi minisztere
	Hivatali idő; 1903. november 3. – 1905. június 18.
Előd	Láng Lajos
Utód	Vörös László
	Magyarország kereskedelemügyi minisztere
	Hivatali idő; 1910. január 17. – 1911. május 4.
Előd	Kossuth Ferenc
Utód	Lukács László
Született	1836. október 1.; Buda
Elhunyt	1911. május 4. (74 évesen); Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Szabadelvű Párt; Nemzeti Munkapárt;
Foglalkozás	építőmérnök; politikus;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hieronymi Károly témájú médiaállományokat.

Hieronymi Károly (Buda, 1836. október 1. – Budapest, 1911. május 4.) magyar politikus, mérnök. Tisza Kálmán híveként, szabadelvű politikusként 1892–1895 között belügyminiszter, 1903–1905 és 1910–1911 között kereskedelemügyi miniszter volt. Mérnöki munkásságát a folyórendezésre és az ármentesítésre összpontosította.

Életpályája

Hieronymi Ottó Ferenc mérnök fia. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Pest-Budán végezte el, 1852-től pedig a budai Politechnikumban tanult. Mérnöki képesítéssel néhány hónapig a budai városvezetésnél dolgozott gyakornokként. 1857-ben Máramaros vármegyében az irányítása alatt hajtották végre az első tagosítást. 1861-ben a vármegye főmérnökévé választották.

1867-ben Mikó Imre hívására a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnál helyezkedett el mint titkár. 1868-ban Andrássy Gyula kormánya megbízásából Ludvigh Gyulával együtt részt vett egy franciaországi és belgiumi közigazgatási-közmunkaügyi tanulmányúton. Később az út- és középítési, a vízépítészeti, végül a vasúti szakosztály irányítója lett. 1869-ben osztálytanácsosi kinevezésben részesült, 1870-ben miniszteri tanácsos lett. Elkészítette az Alföld – a Tisza, a Körösök és a Maros – vízvédelmi tervezetét, majd 1871-ben megkezdődtek legjelentősebb mérnöki munkájának, a pest-budai dunai rakpartok kiépítési tervének megvalósítási munkálatai. 1874. október 20-ától mint már helyettes közmunka- és közlekedésügyi államtitkár tevékenykedett. 1875-ben hivatalosan is belépett az újonnan alakult, Deák Ferenc vezette Szabadelvű Pártba, s a zsombolyai választókerület országgyűlési képviselője lett. Hosszabb időt Franciaországban töltött, s ott szerzett tapasztalatai alapján hazatértét követően javaslatot tett a közlekedési minisztérium újjászervezése tárgyában (tervét csak 1880-ban kezdték megvalósítani). Néhány magánvasúttársaság állandósuló pénzügyi nehézségeinek megoldására Hieronymi a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkáraként az államosítás eszközét választja. 1880-ben az állam megvásárolja a Tiszavidéki Vasutat és a Zágráb-Károlyváros közötti vasútvonalat.

1882-től közhivatalát feladva az általa újjászervezett Osztrák–Magyar Államvaspálya Társaság vezérigazgatói tisztét töltötte be tíz éven keresztül. Érdemei elismeréseként Lipót-renddel is kitüntették. 1891-ben levezényelte a Magyar Királyi Államvasutak jogi, műszaki és üzemszervezési feladatainak reformját (vasútvonalak tulajdonlása, kezelése stb.).

1892. március 31-én az Osztrák–Magyar Bank főkormányzójává kinevezett Kautz Gyula megüresedett magyarországi alkormányzói helyére a bank nagytanácsa első helyen Hieronymi Károlyt, második helyen Madarassy Pált jelölte. Hieronymi elhárította a kinevezést, mert országgyűlési mandátumáról nem kívánt lemondani, így a pénzügyminiszter előterjesztésére az uralkodó Madarassyt nevezte ki a bank alkormányzóvá.^[2]

1892. október 18-ától egy hónapon keresztül az Állami Számvevőszék elnöke volt, majd november 19-én az első Wekerle-kormányban elfogadta a belügyminiszteri tárcát, amelyet 1895. január 15-éig látott el. Több közigazgatási és közegészségügyi reform fűződik a nevéhez, így például tevékeny részese volt az egyházpolitikai törvények kidolgozásának, ő vezette be az állami anyakönyvezés teljes körű alkalmazását, valamint megszervezte a fővárosi kerületi elöljáróságokat és megvalósította a vízművet, jelentősen növelve Budapest vízellátási viszonyait. 1898 decemberében, a Lex Tisza körül támadt botrány miatt több társával együtt elhagyta pártját, de 1899. február 26-án, a Széll Kálmán vezette kormány kinevezésekor visszalépett. Khuen-Héderváry Károly első kormányában 1903. november 3. és 1905. június 18. között kereskedelemügyi miniszter volt, hivatali idejében kísérletet tett a kartellek működését szabályozó törvény megalkotására. 1906. április 8-án szatmárnémeti választókörzetéből nem került be az országgyűlésbe sem. Ekkor végleg elhagyta a Szabadelvű Pártot, s ideiglenesen visszavonult a politikai élettől. Kevéssel korábban, március 18-án már a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöki tisztéről is lemondott. 1910 januárjában tért vissza a közéletbe, ekkor már mint a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője, s 1910. január 17-étől alig egy évvel később bekövetkezett haláláig kereskedelemügyi miniszter volt Khuen-Héderváry második kormányában. Tagja volt a Corvin Mátyás szabadkőműves páholynak.

Emlékezete

Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Budapesten utcát neveztek el róla (a mai Határőr út a XII. kerületben).

Munkái

A közutak föntartásáról. Az útfentartás különböző módjainak, a fentartási költség tényezőinek és ezek megszerzésének ismertetése. Főleg franczia kutfők után, Pest, 1868
A közlekedés. Pest, 1869 (Statistikai előadások X.)
A közmunkaügyek állami kezelése. I. Rész. A közmunkaügyek állami kezelése Francziaországban. Bpest, 1874
A budapesti Dunaszakasz szabályozása Bpest, 1880. (16 táblával. Ism. a Nemzetgazdasági Szemle.)
Die Theissregulirung. Bpest, 1888
Törvényjavaslat a közigazgatási biróságokról. Bpest, 1893
Magyar Királyi Belügyminiszter jelentése az ország közegészségi viszonyairól 1892-ik évben. Bpest, 1893
Indokolás «a közigazgatási biróságokról» szoló törvényjavaslathoz. Bpest, 1893

Jegyzetek

↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
↑ Kárbin Ákos. „Az Osztrák–Magyar Bank és az 1892. évi valutareform előzményei” (pdf). Történelmi Szemle LIX (2017) (1), 21 (ff 19–45). o. (Hozzáférés: 2020. április 16.)

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
T. Boros László, Magyar politikai lexikon 1914–1929, Budapest, Európa ny., 1929
Budapest enciklopédia, Budapest, Corvina, 1982³
Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 467. o. ISBN 963-9257-00-1

Történelemportál
Politikaportál

[9e9e8e6dab2f7ba1eaa94af16e771449f1d3771e-1] PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)

[2] Kárbin Ákos. „Az Osztrák–Magyar Bank és az 1892. évi valutareform előzményei” (pdf). Történelmi Szemle LIX (2017) (1), 21 (ff 19–45). o. (Hozzáférés: 2020. április 16.)

[1]

[2]

Hieronymi Károly

Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő 1903. november 3. – 1905. június 18.
Előd	Láng Lajos
Utód	Vörös László
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő 1910. január 17. – 1911. május 4.
Előd	Kossuth Ferenc
Utód	Lukács László

Született	1836. október 1. Buda
Elhunyt	1911. május 4. (74 évesen) Budapest^[1]
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Szabadelvű Párt Nemzeti Munkapárt

Foglalkozás	építőmérnök politikus

A Wikimédia Commons tartalmaz Hieronymi Károly témájú médiaállományokat.

Sablon:Magyarország belügyminiszterei m v sz Magyarország belügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Szemere Bertalan 1848-1849: Országos Honvédelmi Bizottmány 1849: Szemere Bertalan
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös belügyminiszterei	1867–1869: Wenckheim Béla 1869–1871: Rajner Pál 1873–1875: Tóth Vilmos 1873–1875: Szapáry Gyula 1875–1887: Tisza Kálmán 1887–1889: Orczy Béla 1889: Baross Gábor 1889–1890: Teleki Géza 1890–1892: Szapáry Gyula 1892–1895: Hieronymi Károly 1895–1899: Perczel Dezső 1899–1903: Széll Kálmán 1903: Khuen-Héderváry Károly 1903–1905: Tisza István 1905–1906: Kristóffy József 1906–1910: ifj. Andrássy Gyula 1910–1912: Khuen-Héderváry Károly 1912–1913: Lukács László 1913–1917: Sándor János 1917–1918: Ugron Gábor 1918: Tóth János Wekerle Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Batthyány Tivadar 1918–1919: Nagy Vince Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Landler Jenő, Vágó Béla Peyer Károly
A Horthy-korszak alatt	1919: Samassa Adolf Perényi Zsigmond 1919–1920: Somssich Jószef 1920: Simonyi-Semadam Sándor 1919–1920: Beniczky Ödön 1920: Simonyi-Semadam Sándor Dömötör Mihály 1920–1921: Ferdinandy Gyula 1921: Tomcsányi Vilmos Pál Ráday Gedeon 1921–1922: Klebelsberg Kuno 1922–1926: Rakovszky Iván 1926–1931: Scitovszky Béla 1931–1935: Keresztes-Fischer Ferenc 1935–1937: Kozma Miklós 1937: Darányi Kálmán 1937–1938: Széll József 1938–1944: Keresztes-Fischer Ferenc 1944: Jaross Andor Bonczos Miklós Schell Péter
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Vajna Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1945: Erdei Ferenc 1945–1946: Nagy Imre 1946–1948: Rajk László 1948: Kádár János
A Rákosi-korszakban	1948–1950: Kádár János 1950–1951: Zöld Sándor 1951–1952: Házi Árpád 1952–1953: Györe József 1953–1954: Gerő Ernő 1954–1956: Piros László
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Münnich Ferenc Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1957–1961: Biszku Béla 1961–1963: Pap János 1963–1980: Benkei András 1980–1985: Horváth István 1985–1987: Kamara János 1987–1990: Horváth István 1990: Gál Zoltán
A III. Magyar Köztársaság alatt	1990: Horváth Balázs 1990–1993: Boross Péter 1993–1994: Kónya Imre 1994–1998: Kuncze Gábor 1998–2002: Pintér Sándor 2002–2006: Lamperth Mónika
Önkormányzati Minisztériumként	2006–2007: Lamperth Mónika 2007–2008: Bajnai Gordon 2008–2009: Gyenesei István 2009–2010: Varga Zoltán
Az újjászervezés után újra Belügyminisztériumként	2010–: Pintér Sándor