Dömötör Mihály (politikus)

	Dömötör Mihály
	A Második Magyar Királyság belügyminisztere
	Hivatali idő; 1920. április 19. – július 19.
Előd	Simonyi-Semadam Sándor
Utód	Ferdinandy Gyula
Született	1875. október 1.; Binóc
Elhunyt	1962. február 2. (86 évesen); Fajsz
Párt	Katolikus Néppárt; (kb.1905-1918); Országos Kisgazdapárt; (1919-1922); Egységes Párt; (1922)
Választókerület	Bazin (1905-1906); Kapuvár (1920-1922)
Foglalkozás	ügyvéd, politikus
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dömötör Mihály témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Dömötör Mihály (egyértelműsítő lap).

Dömötör Mihály (Binóc, 1875. október 1. – Fajsz, 1962. február 2.) ügyvéd, politikus, rövid ideig belügyminiszter.

Életpályája

Nagyszombatban végezte a gimnáziumi tanulmányait, majd a Budapesti Egyetemen 1900-ban az államtudományi, 1901-ben a jogtudományi vizsgáit tette le. 1903-tól ügyvéd.

Az 1905-ös választásokon a Katolikus Néppárt jelöltjeként az Országgyűlésbe jutott. 1905 és 1910 között több cikke jelent meg jogi kérdésekről. 1918-tól a Hangya szövetkezeteket felügyelő bizottság tagja. A Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormányokban kormánybiztos, majd népjóléti-, illetve ideiglenesen vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.

Az 1920-as választásokon a kapuvári kerültből jutott az Országházba, ahol a Simonyi-Semadam-kormányban elvállalta a belügyminiszteri posztot. Miután az 1922-es választásokon nem szerzett mandátumot, visszavonult a politikai élettől és már csak ügyvédként dolgozott.

Nevéhez fűződik az 1550/1920. számú rendelet kiadása, amely feloszlatta a szabadkőműves társaságokat.^[1]

Művei

A Kisgazdapárt és a Habsburgok trónvesztése. Kószó István, Kováts J. István, Dömötör Mihály beszéde a nemzetgyűlésen, Nagyatádi Szabó István beszéde Kossuth sírjánál; Bethlen Ny., Bp., 1921
Az ónodi trónfosztó határozat előzményei, okai és tanulságai különös tekintettel a Habsburgok visszatérési törekvéseire; Országos Rákóczi Szövetség, Bp., 1936 (Rákóczi-könyvek)
Ferenc Ferdinánd politikája; Országos Rákóczi Szövetség, Bp., 1937 (Rákóczi-könyvek)
Középosztályunk megmentése tanügyi reformokkal; bev. Bogdán Gyula; Sárik Ny., Cegléd, 1938
A nagylelkűség jutalma; Magyar-Török Egyesület, Bp., 1932
Ferenc Ferdinánd politikájának következményei a világháborúban; Országos Rákóczi Szövetség, Bp., 1944

Jegyzetek

↑ Dömötör Mihály m. kir. belügyminiszter feloszlatja a szabadkőműves egyesületeket. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2014. június 5.)

Források

Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
Életrajza a Nemzetgyűlési Almanach 1920–1922-ben

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Dömötör Mihály m. kir. belügyminiszter feloszlatja a szabadkőműves egyesületeket. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2014. június 5.)

[1]

Dömötör Mihály

A Második Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő 1920. április 19. – július 19.
Előd	Simonyi-Semadam Sándor
Utód	Ferdinandy Gyula

Született	1875. október 1. Binóc
Elhunyt	1962. február 2. (86 évesen) Fajsz
Párt	Katolikus Néppárt (kb.1905-1918) Országos Kisgazdapárt (1919-1922) Egységes Párt (1922)
Választókerület	Bazin (1905-1906) Kapuvár (1920-1922)

Foglalkozás	ügyvéd, politikus

A Wikimédia Commons tartalmaz Dömötör Mihály témájú médiaállományokat.

Sablon:Magyarország belügyminiszterei m v sz Magyarország belügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Szemere Bertalan 1848-1849: Országos Honvédelmi Bizottmány 1849: Szemere Bertalan
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös belügyminiszterei	1867–1869: Wenckheim Béla 1869–1871: Rajner Pál 1873–1875: Tóth Vilmos 1873–1875: Szapáry Gyula 1875–1887: Tisza Kálmán 1887–1889: Orczy Béla 1889: Baross Gábor 1889–1890: Teleki Géza 1890–1892: Szapáry Gyula 1892–1895: Hieronymi Károly 1895–1899: Perczel Dezső 1899–1903: Széll Kálmán 1903: Khuen-Héderváry Károly 1903–1905: Tisza István 1905–1906: Kristóffy József 1906–1910: ifj. Andrássy Gyula 1910–1912: Khuen-Héderváry Károly 1912–1913: Lukács László 1913–1917: Sándor János 1917–1918: Ugron Gábor 1918: Tóth János Wekerle Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Batthyány Tivadar 1918–1919: Nagy Vince Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Landler Jenő, Vágó Béla Peyer Károly
A Horthy-korszak alatt	1919: Samassa Adolf Perényi Zsigmond 1919–1920: Somssich Jószef 1920: Simonyi-Semadam Sándor 1919–1920: Beniczky Ödön 1920: Simonyi-Semadam Sándor Dömötör Mihály 1920–1921: Ferdinandy Gyula 1921: Tomcsányi Vilmos Pál Ráday Gedeon 1921–1922: Klebelsberg Kuno 1922–1926: Rakovszky Iván 1926–1931: Scitovszky Béla 1931–1935: Keresztes-Fischer Ferenc 1935–1937: Kozma Miklós 1937: Darányi Kálmán 1937–1938: Széll József 1938–1944: Keresztes-Fischer Ferenc 1944: Jaross Andor Bonczos Miklós Schell Péter
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Vajna Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1945: Erdei Ferenc 1945–1946: Nagy Imre 1946–1948: Rajk László 1948: Kádár János
A Rákosi-korszakban	1948–1950: Kádár János 1950–1951: Zöld Sándor 1951–1952: Házi Árpád 1952–1953: Györe József 1953–1954: Gerő Ernő 1954–1956: Piros László
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Münnich Ferenc Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1957–1961: Biszku Béla 1961–1963: Pap János 1963–1980: Benkei András 1980–1985: Horváth István 1985–1987: Kamara János 1987–1990: Horváth István 1990: Gál Zoltán
A III. Magyar Köztársaság alatt	1990: Horváth Balázs 1990–1993: Boross Péter 1993–1994: Kónya Imre 1994–1998: Kuncze Gábor 1998–2002: Pintér Sándor 2002–2006: Lamperth Mónika
Önkormányzati Minisztériumként	2006–2007: Lamperth Mónika 2007–2008: Bajnai Gordon 2008–2009: Gyenesei István 2009–2010: Varga Zoltán
Az újjászervezés után újra Belügyminisztériumként	2010–: Pintér Sándor