Ugrás a tartalomhoz

Nagy Ferenc (miniszterelnök)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a miniszterelnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Ferenc (egyértelműsítő lap).
Nagy Ferenc
1946-ban
1946-ban
Magyarország újjáépítési minisztere
Hivatali idő
1945. május 11. – november 15.
Elődnem volt
UtódAntall József
A Nemzetgyűlés elnöke
Hivatali idő
1945. november 29. – 1946. február 7.
ElődZsedényi Béla
UtódVarga Béla
A második magyar köztársaság 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1946. február 4. – 1947. május 31.
ElődTildy Zoltán
UtódDinnyés Lajos
Született1903. október 8.
Bisse
Elhunyt1979. június 12. (75 évesen)
Herndon, Virginia
PártFKGP
Foglalkozáspolitikus
DíjakMagyar Szabadság érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Ferenc témájú médiaállományokat.
Nagy Ferenc kormányfő képe (budapesti lakása emléktábláján)

Nagy Ferenc (Bisse, 1903. október 8. – Herndon, Virginia, 1979. június 12.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, miniszterelnök, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke.

Életpályája

[szerkesztés]

Református vallású, kisparaszti családból származott, szülei a 15 katasztrális holdnyi (8,63 ha) földjükön gazdálkodtak.

Nagy Ferenc hat elemit végzett, aztán a családi birtokon dolgozott. 1924-ben megnősült, házasságából öt gyermek született; két fia és legidősebb lánya Magyarországon, a két kisebbik lánya viszont már az Egyesült Államokban látta meg a napvilágot.

Saját erejéből képezte magát, miközben szülei földje mellett fuvarozást, napszámot és favágást is vállalt. Keresetéből újabb hét holdnyi földet tudott venni, összesen 22 holdra (12,7 ha) bővítve ki a családi gazdaságot. Az 1920-as évek elejétől kezdve írogatott cikkeket a helyi lapokba. 1929 januárjától kezdve írásait a Pesti Hírlap is leközölte, amivel országos hírnevet szerzett magának. Megírta szülőfaluja, Bisse monográfiáját is, amivel aranyérmet nyert a Faluszövetség pályázatán.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

Még 1924-ben belépett az Egységes Pártba, aminek 1928 és 1930 között Baranya vármegyei alelnöke volt. Ekkor kilépett és Tildy Zoltánnal közösen megszervezték a Független Kisgazdapártot, aminek 1930 és 1945 között a főtitkára volt.

1931-ben hagyta ott végleg a családi gazdaságot, hogy politikai karrierjére koncentrálhasson. Az 1931-es választásokon még nem indult. Az 1935-ösön indult ugyan, de mindössze 329 szavazattal alulmaradt kormánypárti kihívójával szemben. Az 1939-es választásokon szintén nem sikerült egyéni mandátumot szereznie, viszont a párt Baranya vármegyei listájáról bejutott a törvényhozásba. Egyik kezdeményezője volt a Magyar Parasztszövetség létrehozásának. Nagy Ferenc közismerten háborúellenes volt, ennek a parlamentben is gyakran hangot adott. Emiatt Magyarország német megszállását követően a Gestapo 1944. április 12-én letartóztatta. Október 10-én kiengedték, de csak október 15-én helyezte szabadlábra a Lakatos-kormány. A négy nappal később bekövetkezett nyilas hatalomátvételt követően illegalitásba vonult.

Ahogy elhagyta a front Budapestet, nekilátott az FKGP és a Parasztszövetség újjászervezésének. 1945 áprilisában a Magyar Parasztszövetség, augusztus 20-án pedig az FKGP választotta elnökévé. 1945. április 20-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Április 2-án beválasztották a budapesti törvényhatósági bizottságba, a november 4-i általános országgyűlési választásokon pedig újfent a Parlamentbe is.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben 1945. május 11-étől november 15-éig újjáépítési miniszter, (1945 tavaszától 1947. június 1.-ig titkára Kapócs Ferenc, aki korábban 1942-től Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter titkára is volt,[1] az 1945-ös választásokat követően pedig 1945. november 29-étől 1946. február 5-éig a Nemzetgyűlés elnöke, s ezzel egyidejűleg 1945. december 7-étől 1946. február 2-áig a Nemzeti Főtanács tagja.

Miniszterelnökként

[szerkesztés]
Bővebben: Nagy Ferenc-kormány

1946. február 4-étől a köztársasági elnökké választott Tildy Zoltán helyett nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé, mely tisztségéről 1947. június 1-jén kényszerült lemondani. Ezalatt a Magyarok Világszövetsége elnöke is volt.

A majdnem pontosan 16 hónapig regnáló kormányához két jelentős esemény is fűződik; a háború utáni hiperinfláció letörésére a teljesen elértéktelenedett magyar pengő helyett a máig használatos forint bevezetése 1946. augusztus 1-jével (400 ezer kvadrillió – avagy 4*1029 – pengő ért egy forintot), valamint a párizsi békeszerződések aláírása 1947. február 10-én.

Ellenezte mind a Baloldali Blokk, mind a háború előtti elit hatalmi törekvéseit; a rendszer polgári demokratikus konszolidációjára törekedett. Ellenezte a hároméves terv elfogadását is. 1947. május 28-án a miniszterelnökségen letartoztatták személyi titkárát, Kapócs Ferencet, majd június 1-jén Svájcban, ahol szabadságát töltötte, lemondásra kényszerítették. Lemondását meg sem várva, már május 31-én kinevezték az új miniszterelnököt.[2] Ezután már nem térhetett vissza Magyarországra.

Emigrációban

[szerkesztés]

Az FKgP 1947. június 3-án kizárta a pártból; október 7-én állampolgárságától, 1948-ban a vagyonától is megfosztották. Svájcból az USA-ba utazott feleségével és három gyermekével, ahol a Washington D. C. vonzáskörzetéhez tartozó virginiai Herndonban telepedtek le. Az ott megjelentetett emlékirataiból származó bevételeiből bankkölcsönnel kiegészítve földet vásárolt, amin 1951-ig gazdálkodott. Ikerlányai már Amerikában születtek meg, 1950-ben.

Kezdettől fogva részt vett a magyar politikai emigráció közéletében, a Magyar Nemzeti Bizottmány alapító-végrehajtó bizottsági tagja, majd 1955–56-ban alelnöke volt. Az 1956-os forradalom során megkísérelt Magyarországra utazni, de Ausztria – semlegességére hivatkozva – megakadályozta ebben. November 2-án telefonon ajánlotta fel szolgálatait az államminiszteri poszton lévő Tildy Zoltánnak, aki azonban visszautasította. 1957-ben beválasztották a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács intézőbizottságába. 1958-ban a Magyar Bizottság tagja lett.

Még 1947-ben részt vett a Nemzetközi Parasztunió létrehozásában, aminek 1949-től 1964-ig az alelnöke, 1964 és 1970 között pedig az elnöke volt. 1951-ben a menekült politikusokból összeállított Közép-kelet-európai Bizottság elnökévé választották. 1954-ben közreműködött az Európai Rabnemzetek Közgyűlésének a megszervezésében. Abban az évben, majd 1955-ben és 1962-ben az USA külügyminisztériumának a megbízásából távol-keleti körutat tett.

1957-ben Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetem díszdoktorává avatta. 1963 és 1970 között mintegy négyszáz amerikai felsőoktatási intézményben tartott előadást, amikor is felesége betegsége miatt visszavonult a közélettől.

1977-ben kiállt a magyar Szent Korona és a koronázási ékszerek visszaadása mellett. Vörös Vince kezdeményezésére, Bognár József közbenjárására a Magyarok Világszövetsége megszervezte hazalátogatását, azonban erre hirtelen bekövetkezett halála miatt már nem kerülhetett sor. Herndonban temették el, ahol halála tizedik évfordulóján a helyi történeti múzeum falán emléktáblát helyeztek el a tiszteletére.

Művei

[szerkesztés]
  • 5.000.000 magyar a Golgotán; Egyetemi Ny., Bp., 1932
  • A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt népies programja és szervezési tanácsadója; összeáll. Nagy Ferenc; Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, Bp., 1939
  • A Magyar Paraszt Szövetség programja; Magyar Paraszt Szövetség, Bp., 1941
  • Mit kell tudni a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártról?; Független Ny., Bp., 1945
  • Nagy Ferenc négy beszéde a demokráciáról, köztársaságról, koalícióról; Független Ny., Bp., 1946
  • Machtraub in Ungarn; Die Neue Zeitung, München 1947
  • Küzdelem a vasfüggöny mögött, 1-2.; jegyz. Vida István, szerk. Antal László; Európa–História, Bp., 1990 (Extra Hungariam)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (Szücs László: Nagy Ferenc személyi titkárának első vallomása az összeesküvési ügyben, Levéltári Közlemények, 80., (2009) 329-356. és Szekér Nóra PhD történész művei).
  2. ↑ Áder: A szocializmus bűnben fogant. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.)

Források

[szerkesztés]
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Életrajza[halott link] az Országgyűlési Almanach 1945–1947-ben, Budapest, 1999
  • Nagy Ferenc, Stephen K. Swift: The struggle behind the Iron Curtain, Macmillan Company, New York, 1948
  • Nagy Ferenc: The statesman in the free world and in communism, 1963
  • Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött, Európa Kiadó, Budapest, 1990 ISBN 978-963-07-5171-1
  • Vida István: Ferenc Nagy, a Hungarian agrar-democrat in the first half of the 20th Century, Történettudományi Intézet, Budapest, 1990
  • Csicsery-Rónay István: Nagy Ferenc miniszterelnök – visszaemlékezések, tanulmányok, cikkek, Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány, Budapest, 1995 ISBN 978-963-7871-05-4
  • Csicsery-Rónay István: A történelem szolgálatában – tanulmányok, cikkek, beszédek, Budapest, 2005 ISBN 978-963-7871-26-9
  • Jónás Károly-Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei 1848–2002, 327-332. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

További információk

[szerkesztés]
Elődje:
Tildy Zoltán
Magyarország miniszterelnöke
1946. február 4. – 1947. május 31.
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
 Utódja:
Dinnyés Lajos
Elődje:
Tombor Jenő 		Utódja:
Bartha Albert


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagy_Ferenc_(miniszterelnök)&oldid=27191498”