Bittó István
Bittó István | |
Magyar Királyság 6. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1874. március 21. – 1875. március 2. | |
Uralkodó | I. Ferenc József |
Előd | Szlávy József |
Utód | Wenckheim Béla |
Képviselőház 7. elnöke | |
Hivatali idő 1872. szeptember 10. – 1874. március 23. | |
Előd | Somssich Pál |
Utód | Perczel Béla |
Magyar Királyság 4. igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1871. június 5. – 1872. szeptember 4. | |
Kormányfő | Id. Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért |
Előd | Horvát Boldizsár |
Utód | Pauler Tivadar |
Született | Sárosfa 1822. május 3. |
Elhunyt | Budapest 1903. március 7. (80 évesen) |
Párt | Deák-párt () Mérsékelt Ellenzék () |
Szülei | Bittó Benjámin Nagy Júlia |
Házastársa | Bittó Irma |
Foglalkozás | képviselő, miniszter |
Vallás | római katolikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bittó István témájú médiaállományokat. |
Sárosfai és nádasdi Bittó István (Sárosfa (Pozsony vármegye), 1822. május 3. – Budapest, 1903. március 8.),[1] magyar arisztokrata politikus, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos, az Andrássy- majd Lónyay-kormányok igazságügy-minisztere, a Képviselőház elnöke, majd a Magyar Királyság miniszterelnöke 1874 és 1875 között.
Életpályája
[szerkesztés]Sárosfán, Pozsony vármegyében született sárosfai Bittó Benjámin (1786–1844), Pozsony vármegye alispánja, és lidértejedi Nagy Júlia (1795–1868) fiaként.[2] Hivatalnoki pályafutását Moson megyében kezdte. 1848-ban országgyűlési képviselőnek választották, emiatt a szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült. 1851-ben tért haza, és Somogy megyébe költözött, ahol visszavonultan élt. 1865-ben a szigetvári kerület képviselője lett, majd 1869-ben Abrudbányán választották meg. Elnyerte Deák Ferenc bizalmát is.
1871 és 1872 között az Andrássy-kormány, majd a Lónyay-kormány igazságügyi minisztere volt. Még ez utóbbi bukása előtt lemondott, és 1872-től 1874-ig a képviselőházi elnök tisztségét töltötte be. 1874. március 24-én kapott megbízatást kormányalakításra. Ez volt az utolsó kísérlet a Deák-párt alapján való kormányalakításra. Mivel a párton belül Lónyay és Sennyey voltak a legnépszerűbbek, Bittó helyzete nem volt könnyű. Amikor azután Tisza Kálmán 1875. február 3-án bejelentette, hogy pártok alakulásának van közjogi alapja, megkezdődött ez a folyamat, – másrészt véget ért Bittó István kormányzati szerepe. Ő az egyetlen volt miniszterelnök, aki nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. 1884-ig volt képviselő a Mérsékelt Ellenzék színeiben, majd átmenetileg visszavonult a politikától. 1899-ben kinevezték a főrendiház tagjává, ahol haláláig aktív maradt.
Bittó István feleségül vette nádasdi és sárosfalvi Bittó Irmát (1839–1921), nádasdi és sárosfalvi Bittó Ferenc (1812–1866)[3] és zsénai Markovits Mária (1820–1903)[4] lányát.
Barabás Miklós 1874-ben megfestette Bittó Istvánné méltán nagy sikert aratott arcképét, amely a magyar festészet egyik legszebb-legismertebb portréja, a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.[5] A művész 1875-ben megfestette Bittó István arcképét is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest VI. ker. polgári halotti akv. 443/1903 folyószáma alatt.
- ↑ macse.hu - Bittóné Nagy Júlia adatlapja
- ↑ familysearch.org - Bittó Ferenc gyászjelentése
- ↑ familysearch.org - Bittó Ferencné gyászjelentése
- ↑ http://www.jagbp.hu/JegyzetBox/Muvtori/romantik/bitto.html Archiválva 2021. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Bittó Istvánné híres portréja
Források
[szerkesztés]- Jónás Károly–Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 101-104. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
- Rövid életrajza A Pallas nagy lexikonában
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1901–1906-ban
- Rövid életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
- Életrajza a Parlament honlapján
További információ
[szerkesztés]- Eötvös Károly: Bittó István a főrendiházban. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 187-194. old. Online
- Végh Magdolna 2018: Bittó István - Egy csallóközi származású magyar miniszterelnök történelmi portréja. Eruditio - Educatio 13/4, 33-54.
Elődje: Szlávy József |
Magyarország miniszterelnöke 1874–1875 |
Utódja: Wenckheim Béla |
- Magyarország igazságügy-miniszterei
- Magyarország miniszterelnökei
- A magyar képviselőház elnökei
- Felirati (Deák) Párt-tagok
- Mérsékelt Ellenzék-tagok
- Országgyűlési képviselők (Felirati Párt)
- Országgyűlési képviselők (Deák Párt)
- Országgyűlési képviselők (Mérsékelt Ellenzék)
- Országgyűlési képviselők (1848–1849)
- Országgyűlési képviselők (1861)
- Országgyűlési képviselők (1865–1869)
- Országgyűlési képviselők (1869–1872)
- Országgyűlési képviselők (1872–1875)
- Országgyűlési képviselők (1875–1878)
- Országgyűlési képviselők (1878–1881)
- Országgyűlési képviselők (1881–1884)
- 1822-ben született személyek
- 1903-ban elhunyt személyek
- Sárosfaiak
- Piarista diákok