Kulcsár Kálmán

	Kulcsár Kálmán
	Magyarország igazságügy-minisztere
	Hivatali idő; 1988. június 29. – 1990. május 3.
Előd	Markója Imre
Utód	Balsai István
Született	1928. június 27.; Erdőtelek
Elhunyt	2010. szeptember 4. (82 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt
Foglalkozás	politikus; egyetemi oktató; diplomata;
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1949–1950); ELTE Állam- és Jogtudományi Kar;
Díjak	Széchenyi-díj (1998)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kulcsár Kálmán témájú médiaállományokat.

Kulcsár Kálmán (Erdőtelek, 1928. június 27. – Budapest, 2010. szeptember 4.^[5]) Széchenyi-díjas magyar jogász, szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A jogszociológia magyarországi megalapítója és szervezője. 1985 és 1988 között az MTA főtitkár-helyettese. 1988 és 1990 között igazságügyi miniszter, 1989 és 1990 között a Hazafias Népfront elnöke. 1990 és 1993 között ottawai nagykövet.

Életpályája

1947-ben kezdte jogi tanulmányait az egri Jogakadémián, majd 1949-ben átment az Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára (a mai: Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar), ahol 1950-ben szerzett diplomát.

Jogi diplomájának megszerzése után katonai ügyészként helyezkedett el, majd volt minisztériumi tisztviselő, bíró és aspiráns. 1956-ban kilépett a bírói karból. 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos munkatársa lett, később átment az MTA-hoz. 1963 és 1970 között a Janus Pannonius Tudományegyetem (a mai Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán tanított.^[6] Eközben 1965 és 1966 között ösztöndíjjal a Columbia és a Berkeley-i Egyetem vendégkutatója volt.

1969-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója lett. Egy évvel később másodállásban az ELTE oktatója, a jogszociológiai tanszék megalapítója volt, 1970-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben tagja lett az International Journal of the Sociology of Law című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának. 1986-ban az Indianai Egyetem vendégprofesszora volt.

1956-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1968-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává választotta. 1985-ben három évre az MTA főtitkár-helyettesévé választották,^[7] amely megbizatása 1988-ban igazságügyminiszterré történt kinevezése miatt szűnt meg.^[8] 1993-tól 1998-ban történt nyugdíjba vonulásáig az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökeként dolgozott, így tagja volt az MTA elnökségének is.

1983 és 1989 között a Magyar Szociológiai Társaság, 1987 és 1989 között az Erdei Ferenc Társaság elnökeként működött, valamint 1994 és 1997 között pedig a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt. Utóbbi időszakban az MTA Politikatudományi Intézetének igazgatója is volt.

Közéleti pályafutása

1988-ban hívta be Grósz Károly, a Minisztertanács akkori elnöke kormányába igazságügy-miniszternek (elődje Markója Imre volt). Posztját Németh Miklós miniszterelnöksége és kormánya idején is megtartja. Minisztersége alatt fogadták el az Alkotmány gyökeres módosítását (köznyelvileg ez az „új Alkotmány”) és jelentősebb alkotmányos törvényeket (pl. választási törvények, egyesülési jogi törvény). 1989-től 1990-ig a Hazafias Népfront utolsó elnöke volt, annak köztársasági elnökjelöltje lett volna (az ún. „négyigenes népszavazáson” elvetették a köztársasági elnök közvetlen megválasztását).

1990-ben a HNF-ből alakult Hazafias Választási Koalíció jelöltjeként indult az országgyűlési választáson, mandátumot nem szerzett. Ugyanebben az évben kinevezték Magyarország ottawai nagykövetévé, mely posztján 1993-ig maradt. 1996 és 1999 között a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt.

Munkássága

Kutatási területe a jogszociológia, a modernizáció, a jog szerepe a modernizációban és a modernizáció politikai összefüggései.

Tudományos munkája során feltárta a jog és a társadalom egyes összefüggéseit, valamint a változó társadalom hatását ennek hatására. A társadalmi változás jogi és politikai szerepét elemezte, elsősorban a 20. századi Magyarország tekintetében. A posztszocialista átmenet társadalmaiban, illetve magának a rendszerváltozási folyamatában vizsgálta a jog szerepét a modernizációban. Hasonló kutatásokat folytatott más, úgynevezett „fejlődő” társadalmakban.

Számos tudományos közlemény, ezen belül több mint tíz könyv, illetve tankönyv szerzője.

Díjai, elismerései

Akadémiai Díj (1962, 1967)
Állami Díj (1985) – A hazai jogszociológia és a mai magyar társadalom kutatása terén elért kiemelkedő eredményeiért, jelentős tudománypolitikai és társadalompolitikai tevékenységéért.
Deák Ferenc-díj (1998)
Széchenyi-díj (1998) – Több évtizedes kutatói, kutatás-irányítási tevékenységéért, s az utóbbi években megjelent monográfiáiért, amelyek a modernizáció és a jogfejlődés elemzésével adnak gyakorlati segítséget társadalmunk átalakításához.
Bibó István-díj (2001)

Főbb publikációi

A szociológiai gondolkodás fejlődése (1966, 1972)
A népi ülnök a bíróságon (1971)
A jogszociológia alapjai (1976)
Rechtssoziologische Abhandlungen (1980)
Gazdaság, társadalom, jog (1982)
A jogfejlődés sajátosságai: a jog mint eszköz : akadémiai székfoglaló : 1983. június 13. (1984)
Contemporary Hungarian Society (1984)
A modernizáció és a magyar társadalom (1986)
Politika és jogszociológia (1987)
Modernizáció és jog (1989, angolul 1992)
Political Culture – Legal Culture (1991)
Két világ között 1988–1990 (1994)
A jog szerepe a társadalmi változásokban – a jog változása (1995)
A politikai rendszer és a magyar valóság (1997)
A politikatudomány arcai (társszerk., 1999)
Globális és regionális integráció politikai hatása (2004)
Az új politikai rendszer és a magyar valóság (2006, angolul is)
Kína a világpolitikában. Az átalakuló Kína (2007)
India, az útkereső birodalom (2008)

Jegyzetek

↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven)
↑ ^a ^b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ http://hvg.hu/itthon/20100905_kulcsar_kalman_akademikus_miniszter
↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
↑ Elhunyt Kulcsár Kálmán. hvg.hu, 2010. szeptember 5. (Hozzáférés: 2010. szeptember 5.)
↑ Elhunyt Kulcsár Kálmán (html). Index. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)
↑ (1985. június 20.) „A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és főtitkárhelyettesei kinevezéséről”. Akadémiai Közlöny 34 (9), 128. o.
↑ (1988. október 7.) „Előterjesztés a megüresedett alelnöki és főtitkárhelyettesi tisztségek betöltésére jelölő bizottság kiküldésére”. Akadémiai Közlöny 37 (9), 144. o.

Források

A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 756–757. o.
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 644. old., ISSN 1787-288X
Szakmai életrajz az MTA Politikatudományi Intézetének honlapján
Kulcsár Kálmán adatlapja az MTA honlapján
Cikk a Mozgó Világ c. folyóiratban

További információk

Kulcsár Kálmán. Pécsi egyetemi almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. január 27.)

[8b6e8765a52d46d04a0ee3c404c208b1606f5001-1] BnF-források (francia nyelven)

[d1b16ac062b21328435355b6a6759db762e24cf9-2] Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[31c9c4bfcd7d767611c1f1c9c6793d3a02612ca1-3] ttp://hvg.hu/itthon/20100905_kulcsar_kalman_akademikus_miniszter

[b22f4fe99a57260ca19ab485df02fd6e739d339a-4] PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)

[5] Elhunyt Kulcsár Kálmán. hvg.hu, 2010. szeptember 5. (Hozzáférés: 2010. szeptember 5.)

[index-6] Elhunyt Kulcsár Kálmán (html). Index. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)

[7] (1985. június 20.) „A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és főtitkárhelyettesei kinevezéséről”. Akadémiai Közlöny 34 (9), 128. o.

[8] (1988. október 7.) „Előterjesztés a megüresedett alelnöki és főtitkárhelyettesi tisztségek betöltésére jelölő bizottság kiküldésére”. Akadémiai Közlöny 37 (9), 144. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

Kulcsár Kálmán

Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1988. június 29. – 1990. május 3.
Előd	Markója Imre
Utód	Balsai István

Született	1928. június 27.^[1]^[2] Erdőtelek
Elhunyt	2010. szeptember 4. (82 évesen)^[3]^[1]^[2] Budapest^[4]
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt

Foglalkozás	politikus egyetemi oktató diplomata
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1949–1950) ELTE Állam- és Jogtudományi Kar

Díjak	Széchenyi-díj (1998)

A Wikimédia Commons tartalmaz Kulcsár Kálmán témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország igazságügy-miniszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848 Deák Ferenc 1848–1849 Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 Vukovics Sebő
Az Osztrák–Magyar Monarchiában	1867–1871 Horvát Boldizsár 1871–1872 Bittó István 1872–1875 Pauler Tivadar 1875–1878 Perczel Béla 1878–1886 Pauler Tivadar 1886–1889 Fabiny Teofil 1889–1895 Szilágyi Dezső 1895–1899 Erdély Sándor 1899–1905 Plósz Sándor 1905–1906 Lányi Bertalan 1906 Gegus Gusztáv 1906–1907 Polónyi Géza 1907–1909 Günther Antal 1909–1910 Wekerle Sándor 1910–1913 Székely Ferenc 1913–1917 Balogh Jenő 1917 Vázsonyi Vilmos 1917–1918 Grecsák Károly 1918 Vázsonyi Vilmos Tőry Gusztáv
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918 Buza Barna 1918–1919 Berinkey Dénes 1919 Juhász Nagy Sándor
A II. Magyar Királyság alatt	1919 Szászy Béla Baloghy György Zoltán Béla 1919–1920 Bárczy István 1920 Ferdinandy Gyula 1920–1922 Tomcsányi Vilmos Pál 1922–1923 Daruváry Géza 1923–1924 Nagy Emil 1924 Bethlen István 1924–1929 Pesthy Pál 1929 Bethlen István 1929–1932 Zsitvay Tibor 1932–1938 Lázár Andor 1938 Mikecz Ödön 1938–1939 Tasnádi Nagy András 1939–1944 Radocsay László 1944 Antal István Vladár Gábor 1944–1945 Budinszky László Valentiny Ágoston
A II. Magyar Köztársaság, majd a Népköztársaság alatt	1945–1950 Ries István 1950–1952 Molnár Erik 1952–1953 Décsi Gyula 1953 Kovács Béla 1953–1954 Erdei Ferenc 1954–1956 Molnár Erik 1957–1966 Nezvál Ferenc 1966–1978 Korom Mihály 1978–1988 Markója Imre 1988–1990 Kulcsár Kálmán
A rendszerváltás után (III. Magyar Köztársaság)	1990–1994 Balsai István 1994–1998 Vastagh Pál 1998–2002 Dávid Ibolya 2002–2004 Bárándy Péter 2004–2007 Petrétei József 2007–2008 Takács Albert 2008–2009 Draskovics Tibor 2009–2010 Forgács Imre 2010–2014 Navracsics Tibor 2014–2019 Trócsányi László 2019–2023 Varga Judit 2023– Tuzson Bence