Ugrás a tartalomhoz

Losonc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Losonctugár szócikkből átirányítva)
Losonc (Lučenec)
Losonc látképe
Losonc látképe
Losonc címere
Losonc címere		 Losonc zászlaja
Losonc zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásLosonci
Rangváros
Első írásos említés1247
PolgármesterAlexandra Pivková[1]
Irányítószám984 01
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámLC
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség25 902 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség596 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság186 m
Terület47,80 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 19′ 53″, k. h. 19° 40′ 15″48.331389°N 19.670833°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 53″, k. h. 19° 40′ 15″48.331389°N 19.670833°E
Losonc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Losonc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A római katolikus templom
A református templom (1853)
A neológ zsinagóga (1926–2016)
A ház, amelyben Petőfi Sándor időzött
A „Losonc” lehetséges további jelentéseiről lásd: Losonc (egyértelműsítő lap).

Losonc (szlovákul Lučenec, németül Lizenz, latinul Lutetia Hungarorum[3]) város Szlovákiában.

Fekvése

[szerkesztés]

Rimaszombattól 26 km-re nyugatra fekszik, Dél-Szlovákia egyik legnagyobb városa. A Besztercebányai kerület Losonci járásának központja. Losoncapátfalva és Losonckisfalu tartozik hozzá.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevének eredete ismeretlen. A fellelhető megállapítások csupán feltevések. Ezek egyike szerint elnevezése a lósánc kifejezéssel hozható összefüggésbe, amit azonban sem régészeti kutatások, sem fellelhető írott források nem támasztanak alá. Hasonlóképpen megalapozatlan hipotézisként jelentek meg a szláv néveredetére vonatkozó elképzelések, ugyanis szlovák névváltozata írott forrásban elsőként csak a 18. században fordult elő.

Története

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Bővebben: Losonc története

Már a honfoglalás előtt település állt a helyén.

A 12. században „Lutetia Hungarorum” néven a losoncapátfalvai apátság birtoka. 1247-ben említik először mai magyar nevén „Luchunch” alakban.

Határában, a Királydombra a 15. század középén a husziták emeltek erődítményt, mely alatt 1451-ben Hunyadi János vereséget szenvedett. A török időkben sokat szenvedett, mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. 1622-ben itt őriztette Bethlen Gábor egy ideig a Szent Koronát. A 17. században többször dúlták fel seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. 1785-től mezőváros. 1849. március 24-én itt verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották.[4]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. 1924–1938 között református teológia működött itt.

Az első bécsi döntést követően a város visszakerült Magyarországhoz. Az „önálló” szlovák állam revíziós politikával válaszolt a területveszteségeire. 1940-ben a Salzburgi tárgyalásokon Tiso, Tuka és Mach delegációja memorandumot nyújtott át Hitlernek, amely tartalmazta Losonc vidéke Szlovákiához csatolásának szándékát és lakosságcsere megvalósítását.[5] 1942-ben internálótábor működött Losoncon, ide kerültek a zöld határon Magyarországra szökött erdélyi magyarok, akik nem akartak a román hadseregben szolgálni. 1944-ben környékén partizánharcok dúltak.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 5027 lakosából 3609 magyar és 856 szlovák anyanyelvű volt. Losonctugáron 781 magyar és 320 szlovák, Losoncapátfalván 399 magyar és 541 szlovák anyanyelvű élt.

1890-ben 7460 lakosából 6360 magyar és 844 szlovák anyanyelvű volt, Losoncapátfalván 319 magyar és 413 szlovák.

1900-ban 9530 lakosából 8187 magyar és 1000 szlovák, Losoncapátfalván 304 magyar és 440 szlovák anyanyelvű élt.

1910-ben 12 939 lakosából 10 634 magyar, 1675 szlovák, 428 német, 18 szerb, 12 horvát, 9 cigány, 1 ruszin és 162 egyéb, Losoncapátfalva 1071 lakosából 632 magyar és 374 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 12 417 lakosából 5256 magyar és 5612 csehszlovák, Losoncapátfalván 200 magyar és 1078 csehszlovák élt.

1930-ban 15 459 lakosából 8725 csehszlovák, 4007 magyar, 889 német, 870 zsidó, 17 ruszin és 66 egyéb nemzetiségű volt. Losoncapátfalván 124 magyar és 1179 csehszlovák élt.

1941-ben 14 987 lakosából 12 661 magyar és 1735 szlovák volt.[forrás?] Losoncapátfalván 1125 magyar és 170 szlovák élt.

1970-ben 20 765 lakosából 3302 magyar és 17 260 szlovák volt.

1980-ban 26 399 lakosából 3803 magyar és 22 245 szlovák volt.

1991-ben 28 861 lakosából 23 272 szlovák (80,6%), 4830 magyar (16,7%), 388 cigány, 194 cseh, 37 morva, 5 ukrán, 4 ruszin, 1 sziléziai és 130 egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.

2001-ben 28 332 lakosa közül már 23 127 (81,6%) szlovák, 3713 (13,1%) magyar, 656 cigány, 173 cseh, 9 bolgár, 8 német, 7-7 ukrán és orosz, 6-6 morva és ruszin, 5 lengyel, 1 zsidó, 40 egyéb, 574 nem nyilatkozott.

2011-ben 28 475 lakosából 19 895 szlovák, 2660 magyar, 219 cigány, 110 cseh, 13 ukrán, 8-8 lengyel és bolgár, 7-7 ruszin és orosz, 6 német, 4 morva, 2-2 zsidó és szerb, valamint 55 egyéb, 5479 ismeretlen nemzetiségű.

2021-ben 25 902 lakosából 20 648 szlovák, 2171 magyar (8,38%), 94 cseh, 51 cigány, 15 ukrán, 15 török, 13 kínai, 10 orosz, 10 albán, 8 rutén, 8 lengyel, 6 vietnami, 6 bolgár, 3 német, 3 olasz, 3 morva, 3 ír, 2 szerb, 2 francia, 1 zsidó, 1 román, 1 osztrák, 1 sziléziai, 1 angol, 38 egyéb, 2788 ismeretlen nemzetiségű.[6]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Lásd még
Losonc műemlékeinek listája
  • Római katolikus temploma gótikus eredetű barokk épület, 1783-ban épült.
  • Mai református temploma ősét – a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére emelt templomot (alapjai láthatóak a templom alagsorában) – Szent László király leánytestvérének fia, Lambert építtette. Ez Esterházy Pál nádor Mennyei Korona című művében (1696) olvasható. Eszerint 1128-ban „épéttetett Losonczi Lambert nevű Magyar Országi Palatinus Losonczon az Boldogságos Szűz tiszteletire egy Templomot, melyben kiváltképpen tiszteltetett a Szeplőtelen Szűz…” A 15. században Jan Jiskra szerezte meg, aki erőd mintájára erősítette meg. 1590-ben az evangélikusok tulajdonában állt, majd 1608-ban került a reformátusok birtokába. Az útleírásokban hibásan jelölt adatokkal szemben az 1849 augusztusában, a város felégetésekor súlyosan megrongálódott templomot nem Ybl Miklós, hanem Wagner János pesti építész tervei szerint újították fel. A renoválás kezdetén, 1851-ben a templom belsejében sírokat találtak – bennük arany- és ezüst ékszereket, valamint textilmaradványokat. A „Losonci kincs“-et a budapesti Nemzeti Múzeumba szállították, ahol az ma is megtekinthető. A város egyik legszebb épülete 2005-ben visszakerült a református egyház tulajdonába.
  • A református temető síremlékei. A temető legrégibb sírhelyén, a Ráday-kriptában nyugszik Ráday Pál (1677–1733). Kármán József (1769–1795) író sírhelyét az azonosítását követően, 1897-ben avatták fel. Sükei Károly (1823–1854) író, tanár, honvéd háromrészes obeliszk síremlékét Losonc városa emeltette. Itt található még Csordás József (1861–1909) szobrászművész, sírkőfaragó obeliszkje; Szabó Gyula (1907–1972) festőművész sírhelye; valamint Lukáts Mihály (1773–1837) prédikátor sírköve is.[7]
  • Evangélikus templomát 1859-ben emelték késő klasszicista stílusban, az 1784-ben épített korábbi templom helyén.
  • A katolikus plébánia a 18. század végén épült.
  • A Vigadó épületét 1816-ban emelték, 1856-ban átépítették.
  • A városháza 1900-ban épült szecessziós stílusban.
  • Az 1925. szeptember 25-én átadott,[8][9][10] romos állapotából 2016-ra felújított grandiózus neológ zsinagóga korának legnagyobb ilyen épülete volt Szlovákiában.[11][12]
  • Petőfi-emléktábla

Híres emberek

[szerkesztés]

Társadalmi szervezetek

[szerkesztés]
  • Magyar–Szlovák Baráti Társaság

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Magyarország Pápa

Magyarország Salgótarján (2003)

Csehország Louny – Csehország

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050. 
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ Lelkes György (1992), Magyar helységnév-azonosító szótár, Balassi Kiadó, Budapest, 508. o.
  4. ↑ Losonczi Phönix, mek.niif.h
  5. ↑ Janek István 2013: Sovětská diplomacie o vytváření slovensko-maďarských vztahů v letech 1939-1940. Slovanský přehled 99/1-2, 95.
  6. ↑ SODB2021 – Population – Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  7. ↑ Puntigán József írása a Vasárnap 2005. május 6-i lapszámában. [2015. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 22.)
  8. ↑ A losonci zsinagóga sanyarú sorsa (Felvidek.ma, 2013-11-19. Hozzáférés: 2019-04-13)
  9. ↑ Próbálkozások a losonci zsinagóga megmentésére (Felvidek.ma, 2015-03-12. Hozzáférés: 2019-04-13)
  10. ↑ Megújult a losonci neológ zsinagóga (KÖRKÉP.SK, 2016-04-24. Hozzáférés: 2019-04-13)
  11. ↑ Felújítják a losonci zsinagógát – Új Szó, 2012. július 19.. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  12. ↑ Képekben mutatjuk, hogyan újult meg a losonci zsinagóga

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Losonc város hivatalos honlapja
  • Losonc.lap.hu – linkgyűjtemény
  • Gömörország.sk
  • Valóságonline.hu
  • Tourist-channel.sk
  • Losonci Polgár Info – független hírportál
  • A losonci dohánybeváltó
  • E-obce.sk
  • Ambrus Mór: Vázlatok a losonczi gymnásium háromszázados életéből; Kármán Ny., Losonc, 1885
  • Losonc r. t. város utmutatója; összeáll. Szabó Imre; Engel István Könyvny., Losonc, 1912
  • Kövy Árpád: A Losonci Magyar Dalegylet hetvenéves története 1860–1930; Engel Ny., Losonc, 1931
  • A Losonci Evangélikus Nőegylet emlékkönyve. 1862–1937; szerk. Kuszy Emil; Losonczi Ny., Losonc, 1937
  • Tátra-almanach szlovenszkói városképek Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse, 1938; Tátra, Bratislava-Pozsony, 1938 (Tátra-könyvek)
  • Scherer Lajos: A 350 éves losonci gimnázium vázlatos története; Engel Ny., Losonc, 1940
  • Scherer Lajos: Losonc – az egykori magyar város – rövid története; sajtó alá rend. Vágás István; 2. átdolg. kiad.; Vágás István, Szeged, 1996
  • Szlovenszkói városképek. Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse; utószó Kiss Gy. Csaba; Felsőmagyarország, Miskolc, 1999 (Felsőmagyarországi Minerva)
  • Fejezetek Losonc történetéből; összeáll., szerk. Vigh Károly; Kalligram, Pozsony, 2000 (Mercurius könyvek)
  • Puntigán József–Puntigán Tünde: A losonci református temető; Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum, Komárom–Dunaszerdahely, 2003 (Notitia historico-ethnologica)
  • Puntigán József: 1848 losonci emléke(zése)i; Plectrum, Losonc, 2004 (Patrióta könyvek)
  • Puntigán József: A losonci Theológiai Szeminárium, 1925–1939; Plectrum, Losonc, 2005 (Patrióta könyvek)
  • Puntigán József: Losonc; szlovák vált., kieg. Mária Adamová, közrem. Böszörményi István, Agócs Attila; Plectrum, Fülek, 2007 (Patrióta könyvek) + CD
  • Hidasi József: Losonctól Losoncig. Egy város, egy család és egy fiatal túlélő története; Múlt és Jövő, Bp., 2008
  • Puntigán József: Losonc. A város múltja és jelene; Madách-Posonium, Pozsony, 2010
  • Böszörményi István: Losonc, 1849. A márciusi csatától a város augusztusi pusztulásáig. Előzmények és következmények; 2. bőv. kiad.; CSEMADOK Losonci Alapszervezete, Losonc, 2011
  • Böszörményi István: Losonc utcái, házai és lakosai a XVIII. század végén; szerzői, Losonc, 2012
  • Böszörményi István: "Az egyház szeme fénye az oskola". A losonci református gimnázium (líceum) története; Calvin J. Teológiai Akadémia; Komárom, 2016
  • Alica Kurhajcová: Nyilvános ünnepségek és történelmi emlékezet Magyarországon, 1867–1914. Besztercebánya, Zólyom, Losonc és Rimaszombat példáján; ford. Avar Hajnalka; Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Békéscsaba, 2018 (Kor/ridor könyvek)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Losonc&oldid=27569030”