Ófelfalu

	Ófelfalu (Horná Ves)
	; Ófelfalu zászlaja
	; Ófelfalu zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Trencséni
Járás	Privigyei
Rang	község
Első írásos említés	1293
Polgármester	Jozef Hrotek
Irányítószám	972 48
Körzethívószám	046
Forgalmi rendszám	PD
	Népesség
Teljes népesség	1072 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	78 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	318 m
Terület	18,57 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″48.608333°N 18.491667°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″48.608333°N 18.491667°E
	Ófelfalu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ófelfalu témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ófelfalu (szlovákul Horná Ves, korábban Hornesia) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése

Privigyétőltól 24 km-re, délnyugatra fekszik.

Története

1293-ban említik először „Superior Hozlem” alakban. Éleskő várának uradalmához tartozott, 1388-ban annak vámszedőhelye volt. 1329-ben „Felfalu”, 1520-ban „Felfolu” néven említik. A 14. század végén és a 15. század elején a russói váruradalomhoz tartozott. Ilsvai Leustách és János esztergomi érsek birtoka. 1408 után az Ilsvai, később a Majthényi családé. 1534-ben a nyitraszegi Barthus Bertalan birtokos a településen. Ezután a Hunyadiak zálogbirtoka. Egykori reneszánsz várkastélya a 15. században épült, a 16. században a Hunyadi család átépíttette. A 18. században a Majthényiak birtoka. A század elején fejlődött a kézművesség is. 1715-ben bognár, kovács és lakatos működött a településen. Jelentős volt a posztógyártás és a szitakészítés. Plébániáját 1787-ben alapították, templomát Majthényi Sándor és felesége építtette. 1780-ban kápolnát építettek Ferrarai Szent Vince tiszteletére.

Bars vármegye monográfiája szerint: „Radócz, tót kisközség az oszlányi járásban, 582 róm. kath. vallású lakossal. A község katlanszerű völgyben fekszik és szétszórt irtványokból áll. Azelőtt Radobicza volt a neve s a Majthényiak és a Simonyiak voltak az urai. Temploma nincs e községnek. Ide tartoznak Czerova, Hvojnik, Kosovsky, Steflov, Horka, Glenda, Bánszke, Domcsek, Trnyik, Plazov, Kolláre, Podsztráne és Kocsner irtványos telepek is. Postája és távirója Oszlány, vasúti állomása Nagyugrócz."^[2]

A 19. század második felében a Thonet család szerzett itt birtokot, a nagybirtok központja Nagyugrócon volt. Majthényi Rudolf halála után a birtokot két lánya örökölte és általuk a Tarnóczy és Gosztonyi családoké lett. 1923-ban a birtok állami kézbe került.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 641-en, túlnyomórészt szlovákok lakták.

2001-ben 1086 lakosából 1082 szlovák volt.

2011-ben 1454 lakosából 1385 szlovák.

Nevezetességei

Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1837-ben épült klasszicista stílusban.
Szent Vince kápolnája 1780-ban, barokk stílusban épült.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 5.)

Külső hivatkozások

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 5.)

[1]

[2]