Ófelfalu
| Ófelfalu (Horná Ves) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Privigyei | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1293 | ||
| Polgármester | Jozef Hrotek | ||
| Irányítószám | 972 48 | ||
| Körzethívószám | 046 | ||
| Forgalmi rendszám | PD | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1072 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 78 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 318 m | ||
| Terület | 18,57 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″48.608333°N 18.491667°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″48.608333°N 18.491667°E | |||
| Ófelfalu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ófelfalu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Ófelfalu (szlovákul Horná Ves, korábban Hornesia) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Privigyétőltól 24 km-re, délnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]1293-ban említik először „Superior Hozlem” alakban. Éleskő várának uradalmához tartozott, 1388-ban annak vámszedőhelye volt. 1329-ben „Felfalu”, 1520-ban „Felfolu” néven említik. A 14. század végén és a 15. század elején a russói váruradalomhoz tartozott. Ilsvai Leustách és János esztergomi érsek birtoka. 1408 után az Ilsvai, később a Majthényi családé. 1534-ben a nyitraszegi Barthus Bertalan birtokos a településen. Ezután a Hunyadiak zálogbirtoka. Egykori reneszánsz várkastélya a 15. században épült, a 16. században a Hunyadi család átépíttette. A 18. században a Majthényiak birtoka. A század elején fejlődött a kézművesség is. 1715-ben bognár, kovács és lakatos működött a településen. Jelentős volt a posztógyártás és a szitakészítés. Plébániáját 1787-ben alapították, templomát Majthényi Sándor és felesége építtette. 1780-ban kápolnát építettek Ferrarai Szent Vince tiszteletére.
Bars vármegye monográfiája szerint: „Radócz, tót kisközség az oszlányi járásban, 582 róm. kath. vallású lakossal. A község katlanszerű völgyben fekszik és szétszórt irtványokból áll. Azelőtt Radobicza volt a neve s a Majthényiak és a Simonyiak voltak az urai. Temploma nincs e községnek. Ide tartoznak Czerova, Hvojnik, Kosovsky, Steflov, Horka, Glenda, Bánszke, Domcsek, Trnyik, Plazov, Kolláre, Podsztráne és Kocsner irtványos telepek is. Postája és távirója Oszlány, vasúti állomása Nagyugrócz."[2]
A 19. század második felében a Thonet család szerzett itt birtokot, a nagybirtok központja Nagyugrócon volt. Majthényi Rudolf halála után a birtokot két lánya örökölte és általuk a Tarnóczy és Gosztonyi családoké lett. 1923-ban a birtok állami kézbe került.
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 641-en, túlnyomórészt szlovákok lakták.
2001-ben 1086 lakosából 1082 szlovák volt.
2011-ben 1454 lakosából 1385 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1837-ben épült klasszicista stílusban.
- Szent Vince kápolnája 1780-ban, barokk stílusban épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 5.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]A Privigyei járás települései | ||
|---|---|---|
Privigye (Prievidza) | ||
|  | |