Ugrás a tartalomhoz

Dhammakaja mozgalom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Théraváda
Sablon:Théraváda buddhizmus
Szomdet Csuang Varapunno (balra) és Luang Por Dattadzsivo (jobbra)

A dhammakaja mozgalom, dhammakaja hagyomány vagy viddzsa dhammakaja (thai: ธรรมกายเคลื่อนไหว, IPA: Ṭhrrmkāy khelụ̄̀xnh̄ịw) thai buddhista hagyomány, amelyet Luang Pu Szodh Kandaszaro indított a 20. században.[1] Néhány templom szorosan kapcsolódik ehhez az irányzathoz, amelyek közül mind a bangkoki Paknam Bhaszicsaron kolostortemplomot tekinti elődjének. A mozgalom tagjai a dhammakaja meditációt gyakorolják, amelyet a tudósok a jógácsára hagyományhoz kötnek.[2][3][4] A mozgalom központi fontosságú tana szerint Buddha a dhammakaja meditáció révén érte el a megvilágosodást. Úgy tartják, hogy ez a meditáció később feledésbe merült, egészen, amíg Luang Pu Szodh Kandaszaro újból fel nem élesztette azt. A dhammakaja mozgalomhoz tartozó templomokban a dhammakaja meditációt jelentős stílusbeli és struktúrabeli különbségekkel gyakorolják[5][2][6], ezért vannak, akik a dhammakaja mozgalom kifejezést nem szeretik, helyette szimplán dhammakaja templomokról[7], illetve dhammakaja hálózatról beszélnek.[8]

Főbb templomok

[szerkesztés]
Szomdet Csuang Varapunno szertartás közben

Jellemzői

[szerkesztés]

Revivalist school

[szerkesztés]
A Paknam Bhaszicsaroen kolostortemplom sztúpája

Annak ellenére, hogy a mozgalom szerepelt az ellentmondásos[17] az amerikai globális Fundamentalizmus projekt (The Fundamentalism Project) tanulmányai között,[18], a tudósok általában mégsem tekintik ezt a mozgalmat fundamentalistának, sokkal inkább egy régi hagyomány feléledésének. Vita tárgyát képezi, hogy ez a mozgalom új mozgalomnak számít-e. A Phra Dhammakaja kolostortemplomban kifejezetten kijelentették, hogy nem kívánnak új buddhista rendet létrehozni.[19][20] A mozgalom központi fontosságú tana szerint Buddha a dhammakaja meditáció révén érte el a megvilágosodást. Úgy tartják, hogy ez a meditáció később feledésbe merült, egészen, amíg Luang Pu Szodh Kandaszaro újból fel nem élesztette azt.[21][22][23]

A hagyományban több templomban is kifejezték, hogy szembeszállnak a hagyományos mágikus szertartásokkal, a jövendöléssel és a lottószámok megjóslásával.[24][25][26] A Phra Dhammakaja templom életrajzi írása szerint Luang Pu Sodh hasonló elveket vallott. Azonban ő gyakran gyógyított embereket meditáció segítségével, illetve a személyes amulettjének a mai napig varázserőt tulajdonítanak.[27] A mozgalom ugyanis nem tagadja a csodákat, amelyek a meditáció gyakorlatához köthetők.[28]

Tantrikus théraváda

[szerkesztés]
Lásd még: Jógácsára

A 2000-es évektől új bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alapján Luang Pu Sodh buddhista felfogása eredhet a jógácsára (vagy tantrikus théraváda) hagyományból is.[2][29][30] A dhammakaja meditációs módszer sikeresen túlélte a modernizációs kényszernyomást a 19. században, és a tudósok elmélete szerint az elméleti része a jógácsárával közös őshöz vezethető vissza.[29][31][32] Azonban Luang Pu Sodh a jógácsára hagyománnyal is azonosítható mágikus gyakorlatokat a Paknam templomban.[27] Életrajzából az derül ki, hogy szerinte Buddha tanításainak nem képezte fő részét a természetfeletti erők használata.[33] Elegendő bizonyítékok hiányában a jógácsára és a dhammakaja mozgalom elméleti kapcsolódásának vitája a mai napig nincs lezárva.[34]

Dhammakaja meditáció és az igaz lélek

[szerkesztés]

A dhammakaja mozgalom legfőbb templomaiban a meditáció a legfontosabb gyakorlat. A mozgalmat lényegében a dhammakaja teszi különbözővé a többi théraváda buddhista hagyománytól,[35][36] ugyanis a mozgalom követői úgy tartják, hogy minden meditációs módszer a dhammakája eléréséhez vezet, és a nirvána elérésének csak ez a módja létezik.[37] A mozgalom szerint Buddha felfedezése volt, hogy a nirvána lényegében az igaz lelket jelenti. A mozgalomban ezt a lelket, vagy spirituális lényegiséget nevezik dhammakajának.[38][39] A mozgalomban úgy tartják, hogy a buddha és a nirvána ezen esszenciája szó szerint létezik minden érző lényben.[40][41][42] Az éntelenség tanát arra használatos módszernek tekintik, amely által elengedhető mindaz, ami nem „én” , és ezen keresztül érhető el az igaz „én”, ami a lélek.[43]

Paul Williams filozófus szerint a dhammakaja mozgalom tanításai bizonyos szempontból hasonlítanak a mahájána buddhizmus buddha-természet és trikája tanításaihoz. Úgy véli, hogy a dhammakaja mozgalom a mahájána tathágata-garbha hagyománytól függetlenül fejlődött ki, azonban hasonló buddhista értelmezésre jutott.[44]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Sirikanchana 2010, 885. o.
  2. ↑ a b c Newell 2008.
  3. ↑ Williams, P.. Buddhism: The early Buddhist schools and doctrinal history ; Theravāda doctrine, Volume 2. Routledge (2005). ISBN 0-415-33228-1 
  4. ↑ Crosby, Kate. Tantric Theravada: A Bibliographic Essay on the Writings of Francois Bizot and others on the Yogavacara Tradition, 160. o. (2000) 
  5. ↑ Review of Scott, Rachelle M., Nirvana for Sale? Buddhism, Wealth, and the Dhammakāya Temple in Contemporary Thailand. H-Buddhism, H-Net Reviews . Humanities & Social Sciences Online, 2010 (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  6. ↑ Fuengfusakul 1998, 25. o.
  7. ↑ Newell 2008, 15–6. o.
  8. ↑ (2012. február 12.) „The Sutta on Understanding Death in the Transmission of Borān Meditation From Siam to the Kandyan Court”. Journal of Indian Philosophy 40 (2), 177–198. o. DOI:10.1007/s10781-011-9151-y. 
  9. ↑ Swearer, Donald K.szerk.: Buswell, Robert E Jr: Thailand, Encyclopedia of Buddhism 2. Farmington Hills: Thomson – Gale, 831. o. (2004). ISBN 0-02-865720-9. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 14. 
  10. ↑ Scott 2009.
  11. ↑ Taylor 1989, 9. o.
  12. ↑ Seeger, Martin (2006). „Die thailändische Wat Phra Thammakai-Bewegung” 9, 121–139. o, Kiadó: Asien-Afrika Institut (Universität Hamburg). 
  13. ↑ Scott 2009, 102. o.
  14. ↑ Classic Thai Design Interiors Architecture.. Boston: Tuttle Publishing (2012. december 16.). ISBN 1-4629-0686-9 
  15. ↑ (1998. január 1.) „American law at the end of the 20th century: U.S. national reports to the XVth International Congress of Comparative Law”. American journal of comparative law 46 (Supplement 1998), 82. o, Kiadó: American Society of Comparative Law. 
  16. ↑ Khemasiddho, Phra Maha Prasith: (thai nyelven). Wat Rajorosaram Rajavaraviharn, Rama III's temple . [2010. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  17. ↑ (1994. december 16.) „Fundamentalisms Observed (The Fundamentalism Project, Volume I), Fundamentalisms and Society: Reclaiming the Sciences, the Family, and Education (The Fundamentalism Project, Volume 2), and Fundamentalisms and the State: Remaking Polities, Economies, and Militance (The Fundamentalism Project, Volume 3), edited by Martin E. Marty and R. Scott Appleby”. Sociology of Religion 55 (3), 359–363. o. DOI:10.2307/3712059. JSTOR 3712059. 
  18. ↑ Swearer 1991.
  19. ↑ A new Buddhist sect?: The Dhammakāya temple and the politics of religious difference, passim. o.. DOI: 10.1016/j.religion.2006.10.001 (2006. december 1.) 
  20. ↑ Cousins, L.S.. The Origins of Insight Meditation. London: University of London, School of Oriental and African Studies, 39. o. (1996) 
  21. ↑ Newell 2008, 82. o.
  22. ↑ Mackenzie 2007, 76. o.
  23. ↑ Scott 2009, 66, 79. o.
  24. ↑ McDaniel, Justin. Buddhism in Thailand: Negotiating the Modern Age, Buddhism in World Cultures: Comparative Perspectives. Santa Barabara, California: ABC-CLIO (2006). ISBN 1-85109-787-2 
  25. ↑ Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  26. ↑ Cook, Nerida M. (1981), The position of nuns in Thai Buddhism: The parameters of religious recognition, Research School of Archaeology and Anthropology, Australian National University, p. 126, <http://hdl.handle.net/1885/10414>
  27. ↑ a b Newell 2008, 96. o.
  28. ↑ Mackenzie 2007, 61, 92. o.
  29. ↑ a b Williams 2008.
  30. ↑ Crosby 2000, 160. o.
  31. ↑ Mackenzie 2007, 95. o.
  32. ↑ Traditional Theravada Meditation and its Modern-Era Suppression. Hong Kong: Buddha Dharma Centre of Hong Kong (2013. december 16.). ISBN 9789881682024 
  33. ↑ Dhammakaya Foundation (1998) The Life & Times of Luang Phaw Wat Paknam (Dhammakaya Foundation, Bangkok) ISBN 978-974-89409-4-6
  34. ↑ Mackenzie 2007, 113. o.
  35. ↑ Newell 2008, 235. o.
  36. ↑ Taylor 1989.
  37. ↑ (1990. január 1.) „Religious Movements in Contemporary Thailand: Buddhist Struggles for Modern Relevance”. Asian Survey 30 (4), 400. o. DOI:10.2307/2644715. JSTOR 2644715. 
  38. ↑ Scott 2009, 52. o.
  39. ↑ Mackenzie 2007.
  40. ↑ (1993. január 1.) „Empire of Crystal and Utopian Commune: Two Types of Contemporary Theravada Reform in Thailand”. Sojourn: Journal of Social Issues in Southeast Asia 8 (1). JSTOR 41035731. 
  41. ↑ Zehner 1990.
  42. ↑ Mackenzie 2007, 31. o.
  43. ↑ Harvey 2013, 390. o.
  44. ↑ Williams 2008, 126–128. o.

Források

[szerkesztés]
  • Crosby, Kate. Tantric Theravada: A Bibliographic Essay on the Writings of Francois Bizot and others on the Yogavacara Tradition, 160. o. (2000) 
  • Empire of Crystal and Utopian Commune: Two Types of Contemporary Theravada Reform in Thailand (1993. január 1.) 
  • ศาสนาทัศน์ของชุมชนเมืองสมัยใหม่: ศึกษากรณีวัดพระธรรมกาย (Religious Propensity of Urban Communities: A Case Study of Phra Dhammakaya Temple). Buddhist Studies Center, Chulalongkorn University (1998) 
  • Harvey, Peter. An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices. Cambridge University Press (2013). ISBN 978-0-521-85942-4 
  • Mackenzie, Rory. New Buddhist Movements in Thailand: Towards an understanding of Wat Phra Dhammakaya and Santi Asoke. Abingdon: Routledge (2007). ISBN 0-203-96646-5 
  • McDaniel, Justin. Buddhists in Modern Southeast Asia. Blackwell Publishing (2010) 
  • Monks, meditation and missing links: continuity, "orthodoxy" and the vijja dhammakaya in Thai Buddhism. London: PhD diss.; Department of the Study of Religions School of Oriental and African Studies, University of London (2008. április 1.) 
  • Nirvana for Sale? Buddhism, Wealth, and the Dhammakāya Temple in Contemporary Thailand. Albany: State University of New York Press (2009). ISBN 978-1-4416-2410-9 
  • Seeger, Martin. Die thailändische Wat Phra Thammakai-Bewegung (német nyelven). Asia-Africa Institute, University of Hamburg (2006) 
  • Sirikanchana, Pataraporn. Dhammakaya Foundation. ABC-CLIO, 885–6. o. (2010) 
  • Swearer, Donald K.. Fundamentalistic Movements in Theravada Buddhism. Chicago & London: University of Chicago Press (1991) 
  • Contemporary Urban Buddhist ‘Cults’ and the Socio-Political Order in Thailand, 112–125. o.. DOI: 10.1111/j.1835-9310.1989.tb00100.x (1989) 
  • Williams, Paul. Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations [archivált változat], 2, Taylor & Francis e-Library. (2008). ISBN 0-203-42847-1. Hozzáférés ideje: 2017. március 2. [archiválás ideje: 2015. november 21.] 
  • Zehner, Edwin. Reform Symbolism of a Thai Middle-Class Sect: The Growth and Appeal of the Thammakai Movement. Cambridge University Press on behalf of Department of History, National University of Singapore, 402–426. o. (1990) 

További információk

[szerkesztés]

Nyomtatott

[szerkesztés]

Internetes

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dhammakaja_mozgalom&oldid=26694635”