Bhávanákrama
| A sorozat témája Mahájána |
|---|
 |
|
A Bhávanákrama (Bhk, "meditáció szakaszai"; tibeti སྒོམ་རིམ་, wylie: sgom rim) a Nálanda egyetem indiai buddhista tudós jógija, Kamalasíla (9. század körül) három szanszkrit nyelvű buddhista szövegének egységét jelöli.[1] Ezek a művek a szamatha és a vipasszaná gyakorlatok és tudatfejlesztések legfőbb szövegei a tibeti buddhizmusban, amelyek a történelem során rendkívüli jelentőséget értek el.[1] Fennmaradt a teljes szöveg tibeti fordítása, illetve az 1. és a 3. rész szanszkrit nyelven is.[1] A Bhávanákramák szintén a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco kedvenc szövegei tartoznak, aki készített hozzájuk szövegmagyarázatokat, illetve korábbi kommentárokat maga is fordított.[2]
Tartalma
[szerkesztés]Martin T. Adam szerint a Bhávanákrama egészét tekintve felfogható indoklásként, hogy miért a fokozatosság elvét követi a mahájána buddhizmus a megvilágosodás elérésében.[1] A tibeti hagyományban ezekre úgy tekintenek, hogy Kamalasíla igyekezett kijavítani a kínai buddhizmusban tévesen hirdetett azonnali megvilágosodás tanát, amelyet állítólag egy híres vitaesemény-sorozat alkalmával tett a Szamje kolostorban (792-794), Tibet legelső buddhista kolostorában.[3] Kamalasíla legfőbb okfejtése az, hogy a gyakorló fokozatos gyakorlás által változtathat az okokon és feltételeken, amelyek által elérhető a megvilágosodás. Az útnak két aspektusa is szükséges: a páramiták (bizonyos erények) erkölcsi gyakorlatai, illetve a „valóság vizsgálata” (bhutapratjaveksza) a nyugodtság és a belátás meditáció gyakorlatain keresztül.[1] Kamalasíla igyekszik bebizonyítani, hogy a vitapartnere nézőpontjából hiányzik e két lényeges elem, és emiatt csak alsóbbrendű tanításnak számít, azaz srávakajána.
Az első könyv a mahájána buddhizmus és a háromfajta bölcsesség (tanulás, gondolkodás és meditáció) összefoglalása, a második könyv a fejlesztéssel (bhávaná) és a módszerrel (upája) foglalkozik, és a harmadik elmagyarázza a meditációs út és a bölcsesség gyümölcsét (pradzsnyá).[1] Kamalasíla az első könyvet azzal az állítással indítja, hogy a Bhávanákramák a mahájána szútrák kezdő gyakorlójának magaviseleti szabályozása érdekében születtek.[1] A további fontos témák közé tartozik még a együttérzés, a bódhicsitta és a bodhiszattva szintek.
A Kamalasíla által kijelölt ösvény áttekintése:[3]
- meditációs gyakorlat a nagy együttérzésről
- bódhicsitta létrehozása
- a gyakorlat fontossága
- szamatha gyakorlat
- vipasszaná gyakorlat
- érdemek gyűjtése
- üdvös cselekedetek gyakorlata
- a tökéletes megvilágosodás elérése a bölcsesség és az együttérzés gyakorlatai által.
Angol fordítások
[szerkesztés]- Stephen Beyer (1974), Bhk 1.
- Yen. Geshe Sopa (1998, with Yen. Elvin Jones és John Newman), Bhk 2.
- Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma (2001, ford. Yen. Geshe Lobsang Jorhen, Losang Choephel Ganchenpa, és Jeremy Russell), Bhk 2.
- Thrangu Rinpoche, Essential Practice: Lectures on Kamalashila's Stages of Meditation (2002), Bhk 2.
- Robert F. Olson és Masao Ichishima (1979), Bhk 2.
- Pannananda Shanna (1997), all 3 books
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Adam, Martin T. Meditation and the Concept of Insight in Kamalashila's Bhavanakramas, 2002
- ↑ Tendzin Gyaco. Stages of Meditation ford.: Geshe Lobsang Jordhen, Lobsang Choephel Ganchenpa és Jeremy Russell:. Snow Lion (2001). ISBN 978-1-55939-197-9
- ↑ a b Min Bahadur Shakya; Bhavanakrama: Acarya Kamalashila's views on the path to Buddhist Enlightenment, Nagarjuna Institute, Kathmandu, Nepal