Ugrás a tartalomhoz

Közönséges cickafark

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Achillea millefolium szócikkből átirányítva)
Közönséges cickafark
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Cickafark (Achillea)
Faj: A. millefolium
Tudományos név
Achillea millefolium
L., (1753)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges cickafark témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges cickafark témájú médiaállományokat és Közönséges cickafark témájú kategóriát.

A növény virágzáskor
Közönséges cickafark virágzata
Achillea millefolium ‘Paprika’

A közönséges cickafark (Achillea millefolium) az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj, a cickafark nemzetség legismertebb tagja. Egyéb megnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű. Európa és Ázsia rétjein, legelőin, útjai mentén tömegesen fordul elő.

Jellemzői

[szerkesztés]

Évelő növény, szára 20–80 cm-re nő meg. Levelei lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 2-3-szorosan szárnyasan összetettek, oldalukon akár 50 levélke is kialakulhat. Virágai sugárvirágok, melyek 4–9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak. Termései 2 mm hosszú kaszattermések. A növény minden része kellemes illatot áraszt.[1] Rovar és önmegporzású elterjedését a szél és a hangyák is segítik. Változatos formavilágú faj. A dombvidéktől egészen a havasok aljáig gazdag réteken, legelőkön, szántóföldeken, talajrepedésekben, erdőkben és útszegélyeken előfordul.[2]

Alfajok

[szerkesztés]
  • A. millefolium subsp. alpestris (Wimm. & Grab.) Gremli,[3]
  • A. millefolium subsp. chitralensis Hub.-Mor.,[4]
  • A. millefolium subsp. collina (Becker ex Rchb. f.) Oborný[4] (syn. A. collina)[3]
  • A. millefolium subsp. ceretanica (Sennen) Sennen,[3]
  • A. millefolium subsp. millefolium,[4]
    • A. millefolium subsp. millefolium var. purpurea (cv. Kelvayi) – piros cickafark,[5]
  • A. millefolium subsp. pallidotegula B. Boivin,[4]
  • A. millefolium subsp. stricta (Schleich. ex Heimerl) Hyl.,[4]
  • A. millefolium subsp. sudetica (Opiz) Oborný[3][4] – szudétai cickafark.[5]

Felhasználása

[szerkesztés]
A teljes növényzet (fű) Millefolii herba
Virágzata Millefolii flos
Levélzet Millefolii folium

A közönséges cickafarkot elsősorban gyógynövényként ismerik, de a levele komposztálásra is használható, pontosabban a komposztálandó növények bomlásának a folyamatát gyorsítja meg. A köztudatban és a kereskedelmi forgalomban a teljes növényzet, vagyis a cickafarkfű van jelen. Gyógynövényként csak a fehér virágzatúakat használják. Ezt elsősorban gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra is használható. Fürdővízhez adagolva is kifejti gyógyhatását. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj) vagy krémeket, kenőcsöket. A vegetáció megindulásakor az egész fiatal, világoszöld hajtásokat gyűjtik, hiszen ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot, de később a levelei zsengébb hajtásait is lehet hasznosítani.[6]

Gyógyászati

[szerkesztés]

A növénynek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatást tulajdonítanak. A cickafark különböző gyógyszeres kezelések hatását erősítheti például: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, vérzékenység, emésztőrendszeri zavarok.

Tüdőbetegségek, torokgyulladás, gümőkór, légcső, gyomor- és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és húgyhólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, esetleg prosztatabántalmak, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén.[forrás?]

A tea elkészítése

[szerkesztés]

Az aprított és megszárított cickafarkfűből 1 púpozott teáskanálnyit 2,5 dl forró vízzel leforrázzák és néhány percnyi állás után leszűrik.[8] Egész napra elosztva, éhgyomorra, vagy étkezések előtt fél órával fogyasztják. A betegség súlyosságától függően az adag növelhető 6 dl vagy 8 dl vízbe 2-3 púpozott evőkanállal.

Külsőleg alkalmazva 6 dl vízből és 4 púpozott evőkanál cickafarkfűből készítenek forrázatot. Ez arányosan növelhető vagy csökkenthető. Egy kúra ideje 1 hónap. Folytatni csak 1 hét szünet után szabad. A tea szükség esetén csak mézzel édesíthető. Az elkészített tea eltarthatósági ideje maximum 12 óra. A teafogyasztás alatt javasolt nagy mennyiségű zöldség és gyümölcsételek fogyasztása.[forrás?]

Ha a fentiek szerint alkalmazzák megfelelő diagnózis elkészítése után, akkor a tea fogyasztása nem rendelkezik mellékhatásokkal.

Borogatás

[szerkesztés]

Egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forró vizet öntenek, leszűrve fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák.[forrás?]

Fürdő

[szerkesztés]

Egy maréknyi szárított cickafarkot 0,5 l hideg vízzel leöntenek, egy éjszakára állni hagyják, másnap felforralva hozzáöntik a fürdővízhez.[9][8]

Tinktúra

[szerkesztés]

A napos időben szedett cickafarkvirágot dunsztosüvegbe rakva, alkohollal leöntve 2 hétig meleg helyen áztatják, leszűrve helyi gyulladások csökkentésére alkalmazzák.[9]

Illóolaj

[szerkesztés]

A cickafarkolaj (Aetheroleum achilleae) hatóanyaga: (kamazulén, terpenoidok) szeszkviterpén laktonok, flavonoidok, achillein keserűanyag. Hatása: gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású. Öblögetőszerként száj- és fogínygyulladás kezelésére használják.

Ellenjavallat

[szerkesztés]

Az allergiásoknál a növény érintése is reakciót válthat ki, a tea fogyasztása viszketeg, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Az erre érzékenyek semmilyen formában sem alkalmazhatják.

Nagy mennyiségben fogyasztása nem javasolt, mert nyomokban tujont (neurotoxikus terpén keton) tartalmaz, mely fényérzékenységet okoz.[10]

Hatóanyagai

[szerkesztés]

Több száz vegyületet azonosítottak a növényben. Ezek között van kék színű proazulént tartalmazó illóolaj, achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, aconitsav, konitsav, aszparagin, glikozidok, zsírosolaj, gyanta, szénhidrát, vas, kén, nátrium, kálium, magnézium, mész.[forrás?]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 48. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. Közönséges cickafark (Achillea millefolium). berze-nagy.sulinet.hu. [2010. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  3. a b c d Achillea millefolium. The Plant List. (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  4. a b c d e f Achillea millefolium. Tropicos. (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  5. a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1998–1999. 61., 290. o. ISBN 963 9121 22 3  
  6. Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs A közönséges cickafark. Terebess Online. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  7. Közönséges cickafark. Házipatika. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
  8. a b MT2
  9. a b MT1
  10. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 138. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források

[szerkesztés]
  • Valóban "hasfájás elleni fű": a cickafarkfű. vitalitas.hu. [2005. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  
  • MT2: Cickafark. In Maria Treben: Egészség Isten patikájából: Tapasztalatok gyógynövényekről és tanácsok felhasználásukhoz. Ford. Csokonai Attila. Budapest: Duna Könyvklub Kft. 1990. 10–12. o. ISBN 978-963-354-190-6 A fordítás alapja: Gesundheit aus der Apotheke Gottes (1985)  

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a közönséges cickafark címszót a Wikiszótárban!