Canaletto olajfestménye (1747) a londoni Richmond House egyik emeleti szobájából nyújt kilátást az istállóudvarra, ahol egy inas hajlong egy vendég előtt. A kép bal szélén a Parliament Street látható, amely ma a Whitehall része. A jobb oldalon a Banqueting House, a régi Whitehall-palota maradványa tűnik fel, amely 1698-ban leégett.
== Megjegyzések ==
== Jegyzetek ==
== Fordítás ==
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacobitism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Leinster hercege ír főrendi cím, amely a mai napig létezik, viselője Maurice FitzGerald Leinster 9. hercege (1948. április 7.–). Ez a legrégebbi létező ír főrendi hercegi cím – az Abercorn hercege a másik létező ír hercegi cím. A címet először a III. Vilmos királyt szolgáló Meinhardt Schomberg kapta meg, de bár örökölhető volt a cím, örökös hiányában a cím kihalt.
A címet a FitzGerald család tagjai viselik, az ősük Írország anglo-normann megtámadásakor kerültek a szigetre. Hamarosan ír feudális bárói címet – Offaly bárója – szereztek, 1316-tól pedig Kildare grófjai ír főrendi címet használták egészen a Leinster hercege cím 1766-os elnyeréséig. A FitzGeraldok sokáig próbáltak egyensúlyozni az ír nemzeti érdek, saját gazdasági érdekeik és a fokozatosan erősödő angol uralmi elvárások között. Az ír történelem a Kildare grófok tevékenységét pozitívan értékeli. Az utolsó néhány Leinster herceg életvitele méltatlan az őseikéhez mérten.
A szócikk speciális jelölései
A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
A Leinster hercege ( 1690 I)[m 1] címet először Schomberg (eredetileg Schönberg) hercege nyerte el III. Vilmos királytól 1690-ben, a Boyne-i csata[m 2] után. A címet haláláig, 1719-ig viselte, ekkor a cím férfi örökös hiányában kihalt.
Shomberg hercegek családfája
A családfán nem szerepel a család összes tagja, csupán a szócikk megértéséhez szükségeseket tüntettük fel.
Charles Schomberg (1645–1693), Schomberg 2. hercege
Frederic Schomberg (1615–1690), Schomberg 1. hercege KG
Frederic Schomberg német származású katonatiszt és diplomata volt, aki a XVII. században számos európai uralkodó szolgálatában állt. Kezdetben Németországban, majd Hollandiában szolgált, ahol részt vett jelentős katonai hadjáratokban. Később Franciaországban XIV. Lajos alatt szolgált, de a katolikus hit és Franciaország bigottsága miatt 1685-ben elhagyta az országot. Angliába érkezése után III. Vilmos király szolgálatába állt. 1689. május 9-én elnyerte az angol főrendben a Schomberg hercege ( 1689) címet[m 4]. Friedrich Schomberget azért tette egyből herceggé az uralkodó, mert katonai szolgálatai kiemelkedően fontosak voltak, különösen a Dicsőséges Forradalom és az azt követő ír hadjáratok sikeréhez. Kulcsszerepet játszott az 1690-es Boyne-i csatában[m 2], ahol Írországban harcolt a jakobita erők ellen. A csatában hősi halált halt.[1][2]
Meinhardt Schomberg (1641–1719), Schomberg és Leinster hercege KGPC
Frederic Schomberg legidősebb fia, Meinhardt Schomberg apjával együtt érkezett Angliába. Az 1690-es Boyne-i csata[m 2] után, kiemelkedő vitézségéért, III. Vilmos király Leinster hercege[m 1] címmel tüntette ki 1690. június 30-án az ír főrendben ( 1690 I). Amikor bátyja, Charles, Schomberg hercege gyermektelenül elhunyt 1693-ban, Meinhardt örökölte a Schomberg hercege címet is. Így lett ő Schomberg és Leinster hercege. Meinhardt Schomberg Térdszalagrend lovagja és a Német-római Birodalom grófja is volt, azonban katonai és politikai pályafutását gyakran beárnyékolta heves természete és konfliktusai. 1719-ben halt meg, férfiági örökös nélkül, így a Leinster hercege és a Schomberg hercege címek kihaltak vele.[1][3][4]
A Leinster hercege (és a Kildare grófja) cím egybefonódik a FitzGerald klán, család történetével, így ennek rövid bemutatása következik.
A FitzGerald-dinasztia egy hiberno-normann[m 5]nemesi és arisztokrata család, amely eredetileg cambro-normann[m 6] és anglo-normann[m 7] származású. Írország nemesei közé tartoznak legalább a XIII. századtól kezdve. A dinasztiát gyakran Geraldine-eknek is nevezik, és egykor Írország legnagyobb földbirtokosai voltak.
Hatalmukat Írország jelentős területeinek gyarmatosításával és meghódításával szerezték meg, amelyet Gerald de Windsor fiai és unokái vittek véghez. Gerald de Windsor (más néven Gerald FitzWalter) a walesi Pembroke várának első kapitánya volt, és a FitzMaurice és FitzGerald dinasztia férfiági őse lett (a „fitz“ az anglo-normann „fils“, azaz "valakinek a „fia“ kifejezésből származik). Apja, Walter FitzOther báró, I. Vilmos angol király, a Hódító idején Windsor várának első kapitánya és kormányzója volt.
A családnak két főága van. Az egyik a szócikk tárgyát képező kildare-i FitzMaurice-ok és FitzGeraldok (1316-tól Kildare grófjai, később Kildare márkijai, majd 1766-tól Leinster hercegei és Írország első nemesei) és a szócikknek tárgyát nem képező desmond-i Fitzmaurice-ok és FitzGeraldok (Desmond bárói, később Desmond grófjai – ma is élő cím).
Offaly (ír feudális) báróság[m 8] volt, az élén álló személy címe Lord of Offaly, azaz Offaly ura volt. A cím első három viselője azonos a rendelkezésre álló források szerint. A negyedik nem, egyes források szerint hat báró Offaly is létezett. A Források között szereplő Irish Biography öt – a hatodik Kildare első grófja – báró esetében időrendi és öröklési sorrend hibái találhatók, viszont erre maga a mű is utal. Két lehetséges báró pár hónap különbséggel halt meg. A másik forrás a Wikidata, amelynél viszont nincsenek megadva a dátumok forrásai. A szintén a Forrásokban szereplő The Peerage nem sorszámozza a tisztség viselőket. Az egyes címviselők beazonosítását nehezíti a források által megadott eltérő születési és halálozási dátumok is.
A következőkben néhány fontosabb, a FitzGerald család felemelkedésében szerepet játszó személy rövid életrajzát olvashatja. A ki nem emelt családtagokról a családfán a nevük mellett álló lábjegyzetre kattintva talál információt.
Gerald de Windsor, más néven Gerald FitzWalter, walesi-normann földesúr volt, aki Pembrokeshire-ben a Pembroke kastély első várkapitánya volt. A windsori vár első normann-francia várkapitányának fia, valamint a walesi deheubarthi király hercegnő lányának férje. A normann erők parancsnoka volt Délnyugat-Walesben. Emellett Arnulf de Montgomery normann főnemes intézője és kormányzója is volt. Leszármazottai közé tartozott az ír FitzGerald-dinasztia, valamint a FitzMaurice, De Barry és Keating családok, amelyek a XIV. században az Írország főnemesei közé emelkedtek. Gerald a berkshire-i Moulsfordban élő, jelentős Carew család őse is volt, amely pembrokeshire-i a Carew Castle, valamint Devonban Mohuns Ottery birtokosa volt.
Felesége Nest ferch Rhys (~1085–1136) Wales utolsó deheubarthi királyának – Rhys ap Tewdwr – és feleségének – Gwladys ferch Rhiwallon ap Cynfyn – lánya volt. Családja a Dinefwr-házhoz tartozott. Nest ferch Rhys a FitzGerald-dinasztia ősanyja.
Maurice FitzGerald (–1176), Llanstephan, Maynooth és Naas ura
Maurice FitzGerald, Lord Lanstephan, ahogy az az Expugnatio Hibernica kéziratában látható, amelyet unokaöccse, Gerald of Wales írt 1189-ben.
Maurice FitzGerald az angol-normann[m 7] invázió egyik meghatározó alakja volt Írországban, akinek jelentős szerepe volt az ország történelmének alakításában. 1169-ben érkezett meg Wexfordba, miután Dermot MacMurrough, Leinster száműzött királya segítségért fordult az angol-normannokhoz, hogy visszaszerezze trónját. Maurice FitzGerald és féltestvére, Robert FitzStephen együtt érkeztek kisebb sereggel, hogy támogassák Dermot ügyét. Első sikerük Wexford elfoglalása volt, amelyet stratégiai bázisként használtak.
1171-ben FitzGerald részt vett Dublin védelmében Roderic O'Conor, Connacht királyának támadásával szemben. Az ír király mintegy 30 000 fős sereget vezetett Dublin ostromára, miközben a kikötőt a Man-szigeti flotta blokád alatt tartotta. Bár az ostromot visszaverték, FitzStephen Wexford mellett ír fogságba került.
1172 áprilisában, amikor II. Henrik angol király Írországból visszatért Angliába, Hugh de Lacy, Meath ura vezetése alatt FitzGeraldot és FitzStephent nevezték ki Dublin őreivé . Ugyanebben az időszakban FitzGerald megmentette de Lacy életét az O’Rourke klánnal való összecsapás során. De Lacy visszahívását követően 1173-ban, nézeteltérések alakultak ki FitzGerald és Richard de Clare között, ezért Maurice visszavonult Walesbe.
Maurice – vélhetően családi örökségként – a walesi Llanstephan ura volt. Írországi tevékenységéért elnyerte a Maynooth és Naas ura címeket is – a kor szokásának megfelelően (vélhetően) ez a címhez tartozó uradalmat is jelentette. FitzGerald elismert katonai vezető volt, aki a hadjáratokban mindig megfontolt és körültekintő taktikát alkalmazott. Nem volt hirtelen vagy elhamarkodott, inkább megfontolt támadóként és szilárd védőként ismerték. A harcokban tanúsított bátorsága és bölcsessége kiemelkedővé tette kortársai között. Halála nagy veszteséget jelentett az angol érdekek számára Írországban.[5]
John FitzGerald (1250-1316) Offaly 4. ura, Kildare 1. grófja (1316)
Írország térképe, körülbelül 1310-ből. A bal alsó rózsaszín terület jobb felső részén, ahol összeér a balra lévő narancssárga és a felette levő szürkés területtel található Offaly. Mellette jobbra Kildare (a felirat kilencven fokkal el van forgatva). Offaly A betűje alatt van Lea vára, amit Kildare 1. grófja szövegrész említ – a térkép jelölése szerint fontos kastély. A vár alatt pedig a Fitz Gerald felirat olvasható, vélhetően ez jelzi a család birtokát. [11]
John FitzThomas FitzGerald (1250-1316. szeptember 12.) 1287-ben, nagybátyja, Maurice FitzGerald halála után, örökölte az Offaly ura címet. 1291-ben súlyos vitába keveredett William de Vesci-vel, Kildare urával és Írország főbírájával[m 17], akit elnyomással és az ország védelmének elhanyagolásával vádoltak. FitzGerald I. Eduárd angol királyhoz fordult, aki mindkét felet Londonba hívta, hogy tisztázzák az ügyet. De Vesci azonban Franciaországba menekült, így a király FitzGerald javára döntött, és neki adományozta de Vesci elkobzott birtokait, köztük Kildare és Rathangan uradalmait. 1294-95-ben konfliktusba került Richard de Burgh-gal, Ulster 2. grófjával, akit elfogott és több hónapig fogva tartott Lea kastélyában. Később kibékültek, és FitzGerald legidősebb fia feleségül vette de Burgh lányát, Joant. 1296-ban és 1299-ben I. Eduárd skót hadjárataiban harcolt az angol koronáért. 1307-ben, veje, Edmund Butler[m 18] oldalán, leverte az Offaly-ban lázadókat, akik lerombolták Geashill kastélyát és felégették Leix városát. 1312-ben hadvezérként Munstert járta, hogy elfojtsa a fegyveres ír lázadókat. 1315-ben Edward Bruce, I. Róbert skót király testvére, 6000 emberrel betört Írország északi részébe, és Dundalkban Írország királyává koronázták. FitzGerald heves ellenállást tanúsított, jelentős veszteségeket okozva a skótoknak és szövetségeseiknek. 1316. május 14-én II. Eduárd angol király Kildare grófjává ( 1316) nevezte ki. Ugyanebben az évben a Limerick megyei Adare-ban megalapította az Ágoston-rendi kolostort. 1316. szeptember 12-én hunyt el Maynooth közelében. A kildare-i ferences kolostorban temették el.[12][13][14]
Thomas FitzGerald (–1328), Kildare 2. grófja
Thomas FitzGerald (– 1328. április 5.) 1317-ben 30 000 fős sereggel indult Edward Bruce ellen. FitzGerald több alkalommal (1321, 1326) is betöltötte az ír főbíró[m 17] tisztségét. Élete során Írország továbbra is egymással harcoló frakciók által szabdalt volt. A gróf bevezette területein az ír „bonaght” [m 19] vagy „coigne and livery”[m 20] néven ismert rendszert, amelyben élelmet és pénzt szedtek az emberektől és lovaktól fizetség nélkül – ahogy ezt Ormond és Desmond grófjai is tették a saját uradalmaikban. 1328. április 9-én halt meg Maynooth-ban, és a kildare-i Grey Abbey-ben temették el.[12][15][16]
Richard FitzGerald (1317–1329), Kildare 3. grófja
Richard FitzGerald tizenegy évesen örökölte a grófi címet, de egy év múlva július 7-én elhunyt el Rathanganban. Apja mellett temették.[12][17][18]
Maurice FitzGerald (1318 Írország – 1390. augusztus 25.), Kildare 4. grófja
Maurice FitzThomas FitzGerald (1318 Írország – 1390. augusztus 25.) 1331-ben követte fiatalon elhunyt bátyját a grófi címben. 1339-ben elfojtotta az O'Dempsey klán lázadását Leinsterben, majd 1346-ban az O'More klán ellen vezetett sikeres hadjáratot Bermingham főbíró[m 17] oldalán. Ebben az évben azonban bebörtönözték, mert hűtlenséggel vádolták, de hamarosan szabadon engedték, és visszanyerte a király kegyét. 1347-ben III. Eduárd meghívására részt vett a Calais ostromában harminc fegyveres lovaggal, ahol bátorsága elismeréseként lovaggá ütötték. 1360-ban kinevezték Írország főbírájává (Lord Justice), amely pozíciót több alkalommal is betöltötte, utoljára 1375-ben. 1364-ben ír nemesek küldöttségét vezette III. Eduárd elé, hogy panaszkodjon az ír kormányzás visszaéléseiről és az egyes hivatalnokok, különösen Thomas de Burley korrupciójáról. 1378-ban kártérítést kapott az államkincstártól O'Morchoe klán elleni hadjárat során elvesztett hat embere és fegyverei után. A dublini Christ Church székesegyházban temették el.[12][19][20]
Gerald FitzGerald (–1432), Kildare 5. grófja
Gerald (– 1432. október 13.) Kilkennyben legyőzte az O'Carrol klánt, megölve vezetőjüket és 800 emberüket, ezzel megerősítve hatalmát a térségben. 1408-ban a helytartói hatalom iránti tiszteletlenség miatt a dublini kastélyba zárták, szabadulása érdekében 300 márka – közepes méretű birtok ára – bírságot kellett fizetnie. 1418 körül John Talbot, Shrewsbury 1. grófja, Lord Lieutenant[m 21] politikáját ellenzők vezetőjeként tűnt fel. Ellenfelei hazaárulással vádolták, lefogták, de a vádak alátámasztására nem volt elegendő bizonyíték, így visszakapta birtokait és címeit. Egyetlen fia korábban meghalt, így az ötödik gróf halála után a grófi címet testvérének, Johnnak kellett volna örökölnie, de Ormonde grófja is igényt tartott a címre felesége, Joan jogán. A bírák a címet Johnnak ítélték, pontosabban a fiának, Thomas FitzGeraldnak, mert az elhúzódó vita alatt John meghalt.[12][21][22]
Maynooth vára XII. századi romos vár Maynoothban, Kildare megyében, Írországban, amely a Maynooth Egyetem déli kampuszának bejáratánál található. A modern Kildare területét 1176-ban Richard de Clare, Pembroke 2. grófja adományozta Maurice FitzGeraldnek. A vár a XII. század végén épült két patak találkozásánál, és innentől kezdve a FitzGerald család otthonává vált. A XV. századbanJohn FitzGerald jelentősen kibővítette. A FitzGeraldok Kildare grófjaiként és Írország helytartóiként emelkedtek ki.
John FitzGerald (–1427), Kildare 6. grófja
Az ötödik gróf halálát követően sógora, Ormonde grófja vitatta a grófi címhez való jogosságát, a vonatkozó pert csak hálála után nyert meg John. Az írek „görbe Shane” (Shane Cam) vagy egyszerűen „púpos” (Crouchback) néven ismerték. Jelentős építkezéseket végzett, többek között megerősítette és kibővítette Maynooth és Kilkea kastélyait, az előbbi több mint egy évszázadon át a Kildarei grófok fő rezidenciája volt. 1427. október 17-én hunyt el, és a dublini All Hallows templomban temették el.[12][23]
Thomas FitzGerald (1421–1478), Kildare 7. grófja
Thomas FitzGerald (1421 – 1478. március 25.) többször is betöltötte az Írország helytartója[m 22] (1454–459 és 1468–1475), főbírója[m 17] (1454 és 1461–1470) és kancellárja[m 23] (1463-1468) tisztségeket. 1460-ban Droghedába hívta össze az ír parlamentet, amely elérte a törvényhozási függetlenséget. Unokatestvérével, Thomas FitzGerald, Desmond 7. grófjával együtt a hazai önrendelkezési párt vezetői voltak. 1468-ban mindkettőjüket hazaárulás vádjával elítélték és birtokaikat elkobozták. Desmond grófját kivégezték, de Kildare grófja sikeresen megvédte ügyét a király előtt, és az ítéletet visszavonták. Thomas megalapította a „Szent György Testvériségét“, egy állandó hadsereget a Pale területén[m 24], amelynek célja az ír ellenségek és angol lázadók elleni védekezés volt.[12][24][25]
Gerald FitzGerald a „nagy gróf“ (~1456–1513), Kildare 8. grófja KG
Gerald FitzGerald (~1456 Írország – 1513. szeptember 3. Kildare) a XV. és XVI. századi Írország egyik legbefolyásosabb nemese volt. 1477-ben örökölte a grófi címet, és ugyanebben az évben kinevezték Írország helytartójává[m 22]. 1478-ban elvesztette pozícióját, mert az angol udvar úgy vélte, hogy túlságosan együttműködik a helyi gael klánokkal és nem eléggé képviseli az angol érdekeket. Helyére az angol származású Henry Greyt, Codnor 4. báróját nevezték ki, aki az angol udvar bizalmát élvezte. Henry Grey azonban nem tudta megszilárdítani a hatalmát Írországban, mert nem nyerte el a Pale[m 24] nemeseinek támogatását. FitzGeraldot 1479-ben visszahelyezték a helytartói pozícióba. Helytartósága alatt jelentős befolyásra tett szert, és gyakran nevezték „Írország koronázatlan királyának”.
1494-ben VII. Henrik angol király parancsára letartóztatták és a londoni Towerbe zárták, mivel azzal vádolták, hogy támogatta a trónkövetelő Lambert Simnelt. 1496-ban sikerült meggyőznie a királyt hűségéről, így visszanyerte helytartói tisztségét. 1504-ben vezette az angolbarát erőket a knockdoei csatában[m 25], ahol legyőzte a nyugat-írországi klánok szövetségét, ezzel megerősítve angol befolyását a régióban, 1505-ben el is nyerte a Térdszalagrendet. Uralkodása alatt támogatta a Dublini Egyetem alapítását, elősegítve a sziget kulturális fejlődését, és 1512-ben a Szent Patrik-székesegyházban tartott parlamenti ülésen megerősítette az angol törvények érvényességét Írországban.
1513. szeptember 3-án hunyt el, és a kildare-i ferences apátságban temették el. Gerald FitzGerald politikai ügyessége és katonai sikerei révén jelentős mértékben hozzájárult az angol uralom megszilárdításához Írországban. Bár angol hűbéres volt, gyakran együttműködött a gael klánokkal, és támogatta a helyi kultúrát, ami miatt népszerű volt az ír lakosság körében. Emlékét ma is őrzik, mint az egyik legjelentősebb ír nemest, aki hidat képezett az angol és ír világ között. Gyakran „Gearóid Mór”, azaz a „nagy gróf“-ként hivatkoznak rá.[12][26][27]
Gerald FitzGerald a „kis Gerald“ (1487–1534), Kildare 9. grófja
Gerald Fitzgerald, Kildare 9. grófja.
Apja, Kildare 8. grófja jelentős politikai befolyással bírt Írországban. Geraldot gyakran nevezték „Gearóid Óg“-nak, azaz „kis Geraldnak“. Első feleségét 1503-ban, mindössze 16 évesen vette el. Ugyanebben az évben kinevezték Írország főkincstárnokává, amely tisztséget 1513-ig töltötte be. Az apja halálával örökölte a Kildare grófja címet és kinevezték Írország helytartójává[m 22], ezt a tisztséget többször is betöltötte (1513, 1524–1525, 1532–1534). 1519-ben VIII. Henrik angol király Londonba rendelte, ahol politikai riválisai azzal vádolták, hogy túlságosan együttműködik a helyi gael urakkal, és nem elég hűséges a koronához. A vádak nyomán rövid időre kegyvesztett lett, de 1520-ban visszanyerte szabadságát, mivel az angol kormányzat nem talált alkalmasabb vezetőt az ír területek irányítására. FitzGerald folytatta politikai tevékenységét, igyekezve fenntartani a békét az angol korona és az ír klánok között. 1532-ben újra kinevezték helytartónak, ám politikai helyzete egyre ingatagabbá vált az ír klánokkal való kapcsolatának és a saját családjában zajló konfliktusok miatt. 1533-ban a király helyetteseként működött, de ekkor már érezhető volt, hogy pozícióját támadják Londonban, ahol a korona egyre közvetlenebb uralmat kívánt Írország felett. 1534-ben ismét Londonba hívták, ahol letartóztatták és a londoni Towerbe zárták, mivel fia, Thomas FitzGerald fellázadt az angol uralom ellen. Gerald FitzGerald 1534. december 12-én hunyt el a Towerben.
Halálával véget ért a Kildare-ház egyik legjelentősebb politikai vezetőjének korszaka, és családja befolyása jelentősen meggyengült a Thomas FitzGerald vezette lázadás leverése után. A 9. gróf pályafutása az ír nemesség és az angol korona közötti törékeny egyensúlyt jelképezte, amelyet végül a korona közvetlenebb hatalomgyakorlása felborított.[12][28][29]
Thomas FitzGerald „Silken Thomas“ (1513–1537), Kildare 10. grófja
Thomas FitzGerald, Kildare 10. grófjaA FitzGeraldok Maynooth feletti uralma Silken Thomas, a kilencedik Kildare gróf fiának 1534-es lázadásával ért véget. 1535 márciusában William Skeffington vezette angol erők ágyúzták a hatalmas várat, modern ostromágyúikkal súlyosan megrongálva a középkori építményt. A vár tíznapos ostrom után elesett, a helyőrséget pedig a vár kapuja előtt kivégezték. Silken Thomast röviddel ezután elfogták, és öt nagybátyjával együtt a londoni Towerbe zárták. 1537. február 3-án Tyburnben árulás vádjával kivégezték őket.
Thomas FitzGerald (1513 Írország – 1537 Tyburn) Apja 1534 februárjában Londonba utazott, és távollétében 21 éves fiát, Thomast nevezte ki Írország helyettes kormányzójává. Júniusban Thomas tévesen azt a hírt kapta, hogy apját kivégezték a Towerben, és hogy az angol kormányzat neki és nagybátyjainak is hasonló sorsot szán. Az álhírre reagálva 1534. június 11-én, 140 páncélos lovaggal, akik selyemszegélyes sisakot viseltek – innen a „Silken Thomas“ elnevezés –, a dublini Szent Mária-apátságban nyilvánosan megtagadta hűségét VIII. Henrik angol király iránt. Ezt követően ostrom alá vette a dublini várat, de serege vereséget szenvedett. Visszavonult a maynoothi várba, amelyet 1535 márciusában Sir William Skeffington vezette angol erők megostromoltak és elfoglaltak. A kastély védőit kivégezték, ezt az eseményt „Maynooth Pardon“ (Maynooth kegyelem, megbocsátás) néven ismerik. Thomas támogatottsága csökkent, különösen azután, hogy felelőssé tették John Alen érsek[m 26] meggyilkolásáért, aki közvetíteni próbált a felek közt. 1535 júliusában a tizedik gróf nagybátyja, Lord Leonard Grey érkezett Írországba mint új helytartó. Thomas, látva serege széthullását, megadta magát, miután Grey személyes biztonságot ígért neki. Ennek ellenére 1535 októberében a londoni Towerbe zárták. 1536-ban az angol parlament elfogadta az „Attainder of the Earl of Kildare Act 1536“ törvényt, amely megfosztotta őt és családját címeiktől és birtokaiktól, 1537. február 3-án Tyburnben kivégezték öt nagybátyjával együtt. Lázadása arra késztette VIII. Henriket, hogy fokozott figyelmet fordítson az ír ügyekre, ami hozzájárult az 1542-ben létrehozott Írország Királyságának megalapításához.
Ezen események nyomán szigorították az angol uralmat, és bevezették a „surrender and regrant“ politikáját[m 27], amelynek célja az ír nemesség hűségének biztosítása volt. Silken Thomas lázadása jelentős fordulópontot jelentett az ír történelemben, mivel véget vetett a FitzGerald család örökletes helytartóságának, és megerősítette az angol korona közvetlen irányítását Írország felett.[12][30][31]
Kildare grófok a cím visszaállításától a Leinster hercegi címig
Kilkea kastély képeslapon. Sir Walter de Riddlesford 1180-ban egy földhalomra épült várat építtetett a Kilkea kastély helyén. Egy unokája Maurice FitzGeraldhoz, Offaly 3. urához ment feleségül, így Kilkea birtoka a FitzGeraldok tulajdonába került, ahol több mint 700 évig maradt. 1426-ban Kildare 6. grófja, John FitzGerald „Kilkeát annyi új építménnyel erősítette meg, hogy szinte újjáépítette azt”.[32] A 11., „Varázsló Gróf a legenda szerint minden hetedik évben visszatér a kastélyhoz ezüstpatkós fehér lovon.[33][34] 1634-ben a kastélyt Elizabeth grófnő, Kildare 14. grófjának, Gerald FitzGeraldnak özvegye a jezsuita rendre bízta, akik 1646-ig maradtak ott. Abban az évben a rend Kilkeában látta vendégül Rinuccini érseket[m 29], a pápai nunciust, aki a Kilkenny-i Konföderációhoz érkezett.
Gerald FitzGerald, Kildare 11. grófja 1525-ben született. Apja, Gerald FitzGerald, Kildare 9. grófja kivégzése után, 1537-ben elvesztette családja címeit és birtokait. Nevelője, Thomas Leverous – később Kildare püspöke[35] – segítségével Franciaországba menekült, majd Rómába került, ahol unokatestvére, Reginald Pole bíboros[m 30] fogadta. Később a johannita lovagokkal hadjáratokat vezetett a mórok ellen, majd Cosimo de' Medici, Firenze hercegének szolgálatába állt.
VIII. Henrik angol király halála után visszatért Angliába. 1552-ben VI. Eduárd angol király visszaadta neki apja birtokainak egy részét, majd 1554. május 13-án I. Mária visszaállította vagy újra létrehozta a Kildare grófi címet, valamint kinevezte Offaly bárójává is. Az 1568-as parlament eltörölte a FitzGerald család elleni korábbi határozatát (azaz a cím– és birtokfosztást), így teljes jogú nemesként térhetett vissza Írországba.[m 31] 1556-ban Kildare és Dublin megyékben békebíró[m 32] tisztséget kapott, majd 1558 márciusában bekerült az ír Titkos Tanácsba.
1577-ben Angliába idézték a földadók ügyében, majd a következő években aktívan részt vett az ír lázadók és a spanyol betolakodók elleni harcokban. 1582-ben felségárulás gyanújával letartóztatták, és a londoni Towerbe zárták fiával, Henryvel és vejével, Lord Delvinnel együtt. Bár kihallgatások során nem találták bűnösnek, csak 1583 júniusában engedték szabadon, azzal a feltétellel, hogy nem közelítheti meg a királyi udvart három mérföldnél jobban, és nem hagyhatja el London környékét. 1584-ben engedélyt kapott, hogy találkozzon I. Erzsébettel, aki a grófot felmentette a vádak és büntetések alól, így Gerald visszatérhetett Írországba, ahol 1585 áprilisában megjelent a dublini parlamentben. Gerald FitzGerald 1585. november 16-án hunyt el Londonban, majd Kildare-ben temették el.[12][36][37]
Kortársai kitűnő lovasnak, bátor, udvarias, de időnként indulatos embernek írták le. Rendkívül intelligens és művelt ember volt, „a reneszánsz gyermeke”. Kildare grófja élénken érdeklődött az alkímia iránt is. A pletykák szerint varázserővel rendelkezik, és ezzel kiérdemelte a „varázsló gróf“ becenevet. A legenda szerint minden hetedik évben visszatér a kastélyba ezüstpatkós fehér paripán lovagolva.[33][34]
Henry FitzGerald (1562-1597), Kildare 12. grófja (●2)
Henry FitzGerald (1562-1597. szeptember 30.) az angol-ír oldalon harcolt távoli rokona, Hugh O'Neill elleni háborúkban. 1597 júliusában egy összecsapásban megsebesült, Droghedába szállították, Ott hunyt el 1597. szeptember 30-án sebesülései következtében. Felesége Lady Frances Howard, Nottingham grófjának leánya volt.[12][38][39]
William FitzGerald (~1563–1599), Kildare 13. grófja (●3)
William FitzGerald angliai látogatásáról 1599 márciusában visszatérve, hogy csatlakozzon Robert Devereux, Essex 2. grófjához a Hugh O'Neill, Tyrone 2. grófja elleni háborúban, tengerbe veszett „Meath és Fingall tizennyolc főnökével együtt”.[12][40][41]
Edward Fitzgerald (~1528–1590)
Edward Fitzgerald Kildare 9. grófjának kisebbik fia volt második feleségétől. Nővéréhez, Elizabethhez hasonlóan FitzGerald valószínűleg a maynoothi kastélyban született. 1534-ben, apja kivégzésekor Angliában tartózkodott, majd anyjával nagybátyja, Leonard Grey, Grane 1. vikomtja Leicestershire-i Beaumanorban élt. Anyja barátai segítették a Gentlemen Pensioners[m 33] hadnagyi kinevezéséhez. VI. Eduárd évi 40 font járadékot biztosított számára, amit Mária királynő is megújított. FitzGerald megtartotta helyét I. Erzsébet alatt is, 1584-re negyedévente 25 font fizetést kapott. 1563-ban, Edward Garrett néven választották meg a parlamentbe Great Grimsby képviselőjeként, sógora, Lord Clinton közbenjárására. Az ezt követő parlamentben Lichfield képviselője (1571, 1572) volt.
A Stanwell-i birtokán kívül FitzGerald Gloucestershire-ben is rendelkezett birtokokkal, amelyeket 1564-ben elidegenített. Felesége, aki tekintélyes örökösnő volt Dorsetben, Somersetben, Surrey-ben és más megyékben, 1566-ban kapta meg örökségét. Ezek közül néhányat hamarosan eladtak, de 1581-ben FitzGerald tovább növelte birtokait a Twickenham park bérleti jogának megszerzésével. Halálakor, kilenc évvel később, azonban tönkrement, valószínűleg fia, Gerald, a későbbi 14. Kildare gróf pazarlása miatt.[42]
Gerald FitzGerald (–1612), Kildare 14. grófja
Gerald FitzGerald Kildare 14. grófja 1599-ben követte unokatestvérét a címben. A koronához lojálisan viszonyult, és több bizalmi tisztséget is betöltött. Felnőtt életének nagy részét a rokonokkal folytatott pereskedés uralta a Kildare-örökség miatt. Felesége Elizabeth Nugent, Lord Delvin leánya volt.[12][43][44]
Gerald FitzGerald (1611–1620), Kildare 15. grófja
Gerald FitzGerald (1611. december 26. – 1620. november 11.) mindössze hathetes volt apja halálakor. Gondviselőjévé a
Lennox hercege vált, a királyi rendelet szerint pedig a herceg unokájával kellett volna házasságot kötnie. Ez a terv azonban meghiúsult korai halála miatt, nyolcéves korában hunyt el.[12][45][46]
George FitzGerald „tündérgróf” (1612–1660), Kildare 16. grófja
Maynooth várát 1630-35 között Richard Boyle[m 34], Cork első grófja állította helyre, miután lánya feleségül ment George FitzGeraldhoz. Azonban az 1640-es években, a Tizenegy Éves Háború[m 35] során a vár nagy részét ismét elpusztították. Csak a kaputorony (amelyen a Boyles és FitzGeraldok egyesített címerei ma is láthatók) és a Solar Tower maradt fenn. A FitzGeraldok végleg elhagyták Maynoothot, és előbb a Kilkea-várat, majd a Carton House-t tették családi székhelyükké.
George FitzGerald (1612. január 23. – 1660. május 29.) a 9. gróf dédunokája volt. A hét évesen árván maradt George gyámjává Richard Boyle[m 34], Cork első grófját rendelte ki I. Jakab angol király. George tizennyolc éves korában feleségül vette Boyle lányát, Joant. 1638-ban börtönbe vetették, mert nem volt hajlandó átadni birtokai tulajdoni okiratait Thomas Wentworth, Strafford grófjának, a király helytartójának. Strafford azért kérte be az földtulajdonosok iratait, hogy azokban hibát találva a földet a koronáévá nyilvánítsa, esetleg újraossza. Az átadás megtagadása az újraosztás jogának el nem ismerését jelentette. Az ír nemesek részéről ellenállás kísérte Strafford munkáját, akit 1641-ben, folyamatos intrikát követően az uralkodó árulásért kivégeztetett. Az 1641–1652 közötti ír konföderációs háborúban[m 35] az angol-ír oldalon állt. Oliver Cromwell 1649-es partraszállása után ezrede másokkal együtt feloszlott. Negyvennyolc éves korában halt meg, Kildare-ben temették el. Nincs pontos forrás arra, hogy miért nevezték „tündérgrófnak”.[12][47][48]
Wentworth FitzGerald, Kildare 17. grófja (1634-1664. március 5.) kormányzóként szolgált a Királyi–, a Királynő– és Kildare megyékben. 1660-ban örökölte a Kildare gróf címet. Bár Nottinghamshire-ben nem rendelkezett birtokkal, 1660 áprilisában megválasztották East Retford parlamenti képviselőjévé. 1661-ben elfoglalta helyét az ír Lordok Házában, és letette esküjét az ír Titkos Tanács tagjaként, mindkét testületnek aktív tagja volt.[12][49][50]
John FitzGerald (1661-1707), Kildare 18. grófja
John FitzGerald 1683-ban az Oxfordi Egyetem Doctor of Civil Law (polgári jogi doktor) fokozattal tüntette ki[m 36]. 1689-ben II. Jakab ír parlamentje elkobozta birtokait , amelyek éves jövedelme Írországban 6800 font, Angliában pedig 200 font volt. A protestáns földbirtokosok birtokainak elkobozása azt a célt szolgálta, hogy támogassa az ír katolikusokat és finanszírozza a jakobita ügyet. A család adarei és croomi birtokait eladta, hogy fedezze más birtokainak adósságait.[12][51][52]
Robert FitzGerald (1637–1697)
Robert FitzGerald, Kildare 16. grófjának második fia, és a 19. gróf apja, 1637 augusztusában született. Aktívan támogatta II. Károly restaurációját. Birtokokat kapott, és számos bizalmi pozícióval, valamint jövedelmező tisztséggel tüntették ki. Mivel ellenezte II. Jakab ír politikáját, megfosztották földjeitől, és egy ideig a Trinity College-ban tartották fogva körülbelül ötven másik előkelő személlyel együtt. A Boyne-i csata[m 37] hírére kiszabadult, és azon munkálkodott, hogy megóvja Dublint a fosztogatástól a város III. Vilmosnak való megadása előtt. Július 6-án, amikor Vilmos állami ceremónia keretében belépett Dublinba, FitzGerald adta át neki a vár és a város kulcsait. A király visszaadta a kulcsokat, mondván: „Uram, jó kezekben vannak, megérdemli, hogy megtartsa őket.” Röviddel ezután visszakapta minden birtokát és tisztségét, valamint újra kinevezték a Titkos Tanácsba. 1699. január 31-én hunyt el, 61 éves korában.[53][54]
Robert FitzGerald (1675–1743), Kildare 19. grófja
A Carton Demesne[m 38] a elején. A Carton House vidéki ház és a környező birtok több mint 700 éven át a Kildare grófok és Leinster hercegeinek ősi rezidenciája volt. Dublin központjától 23 km-re nyugatra, a Kildare megyei Maynoothban található. A Carton birtok eredetileg körülbelül 28 300 hektár volt, ebből ma 445 hektárt foglal magában. Kétszáz éven át a birtok Írország legkiválóbb példája volt a györgykori stílusú parkosított tájra. A 2000-es években a birtok nagy részét két golfpályává alakították, míg a házat egy szállodakomplexummá fejlesztették.
Robert FitzGerald (1675. május 4. – 1743. február 20.) a 16. gróf unokájaként született. Miután Maynooth kastélya (a szócikk több képen is megmutatja) helyreállíthatatlan állapotban volt, megvásárolta a Carton házat, amely a család rezidenciája lett. Életmódját „rendkívül formálisnak és kifinomultnak“ írták le, állítólag még az esküvőjén sem vette le a kesztyűjét, amikor feleségét megölelte. Erős és őszinte vallási meggyőződése miatt meglehetősen szokatlan volt a korabeli ír nemesség körében.[m 39] Kildare grófjaként 1710-ben tagja lett az Ír Titkos Tanácsnak, 1714-ben Írország lord bírójaként szolgált.[12][55][56]
Jean-Baptiste van Loo-nak (1684–1745) tulajdonítva: James FitzGerald Leinster 1. hercege, Kildare márkija és Offaly grófja portréja. A képen kék, szőrmével díszített köpenyben, félalakos ábrázolással látható. Olajfestmény, vásznon.
Joshua Reynolds (1723–1792): Emily FitzGerald, Leinster hercegnéjének (1731–1814) portréja. A hercegné ruhája hasított felsőrészt és szoknyát visel, amely alatt egy bő virago ujjú ing látható, brokát alsószoknyával. A viseletet bőséges gyöngysorok díszítik. Olajfestmény, készült 1753-ban.
A Leinster-ház John Rocque 1757-es rajzán. Az épület ma az Oireachtas, azaz az ír parlament. Amely a Kildare úton áll.
James FitzGerald (1722. május 29 – 1773. november 19.) az ír Athy választókerület képviselőjeként kezdte politikai pályafutását az ír parlamentben 1741-ben, mint Lord Offaly. Az 1745-ös jakobita felkelés idején, már grófként, felajánlotta, hogy saját költségén alakít egy ezredet Old Pretender (jakobita trónkövetelő) ellen. 1746-ban az ír titkos tanács tagja lett, majd 1747-ben helyet kapott az angol Lordok Házában, mint az újonnan kreált Leinster vikomtja ( 1747).[m 53] A kinevezés két héttel követte a gróf esküvőjét, ahol a Stuart-ház vezetőjének, Charles LennoxRichmond és Lennox2. hercegének, Aubigny2. hercegének lányát, Emily Mary Lennoxot vette el. A házasság a királyság egyik legfontosabb családjával kapcsolta össze Kildare grófját.
Leinster House néven jelentős rezidenciát építtetett Dublin kevésbé felkapott részén[m 54], amely az ír arisztokrácia egyik központjává vált. Politikai szerepvállalása során közvetítő politikát folytatott az ír radikálisok és a brit kormány támogatói között, és 1754-ben sikeresen elérte a királynál George Stone dublini érsek eltávolítását az ír titkos tanácsból. 1756-ban lord helytartó lett, 1758-ban az ír tüzérség főparancsnoka, 1760-ban pedig megalapította az Ír Királyi Tüzérségi Ezredet. Mindezek hozzájárultak, hogy 1761-ben Kildare márkijává ( 1761)[m 55] emelte III. György brit király. Ő volt az első az ír főrendi márki.
James FitzGerald, Kildare márkija, 1766-ban lett Leinster hercege ( 1766 II).
A kinevezésre azért került sor, mert Hugh Smithson, Smithson feudális bárója, 1740-ben feleségül vette Elizabeth Seymour-t (1716–1776), Algernon Seymour, Somerset 7. hercegének (1684–1750) lányát és egyetlen örökösét. 1749-ben Smithson felvette a Percy nevet, ami az adott korban szokásos volt a jelentős örökségek biztosítására. Algernon Seymour halála után Hugh Percy[m 56] megkapta a hercegi cím első alcímét – Northumberland grófja –, majd 1766-ban a történelmi Percy dinasztia társadalmi és politikai státuszának megerősítése érdekében Northumberland hercegévé ( 1766 III) nevezték ki.
Mivel Percy Írország helytartójaként is szolgált, ez veszélyeztette James FitzGerald, Kildare márkija, Írország legbefolyásosabb nemesének presztízsét – amit az érintett szóvá is tett. A brit korona ezért politikai és társadalmi megfontolásokból FitzGeraldot is hercegi rangra emelte, hogy megőrizze hűségét. Ez a lépés biztosította mindkét fél elégedettségét, miközben fenntartotta a nemesi hierarchia egyensúlyát és szabályait.
Az új herceg politikailag kevésbé aktív lett, de 1771-ben tiltakozott az ír parlament azon kérése ellen, hogy Lord Townshend[m 57] maradjon az ír lord helytartó. Halála után a dublini Christ Church-ben temették el.[57][58][59][60]
William FitzGerald (1749–1804), Leinster 2. hercege KP[m 58]
Gilbert Stuart (1755–1828): William FitzGerald, Leinster 2. hercegének portréja. A képen félalakos ábrázolásban látható, a Szent Patrik-rend[m 58] kitüntetését viselve. Olajfestmény, XVIII. század.
William Robert Fitzgerald (1749. március 13. London – 1804. október 20. Dublin) tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd 1765-ben lovassági alhadnagy rangot szerzett. 1767-től 1773-ig Dublin város parlamenti képviselője volt. 1772-ben Kildare megye seriffjeként[m 59] szolgált. Az Ír Egyesült Királyság Parlamentjében mérsékelt politikusként tevékenykedett, de aktív politikai szerepet nem vállalt. 1783-ban a Szent Patrik-rend alapító lovagja volt. 1799-ben támogatta az Ír Parlament megszüntetését, bár ez személyes befolyását csökkentette. Az Egyesülési Törvény[m 60] értelmében jelentős anyagi kompenzációt kapott az elvesztett befolyásáért. Életében kedves, jó természetű emberként ismerték, aki jó földesúr és odaadó családapa volt.[57][61][62][63]
Augustus FitzGerald (1791–1874), Leinster 3. hercege
Augustus Frederick FitzGerald tizenhárom évesen örökölte a hercegi címet apja halála után. Az Eton College-ban és az oxfordi Christ Church-ben tanult. Politikusként a Whig párt hűséges támogatója volt, és kiállt a katolikus emancipáció[m 61], a Reform Bill[m 62] és más liberális reformok mellett. Egész életét Írországban töltötte, ahol jelentős időt fordított birtokai irányítására és társadalmi pozíciójával járó feladatokra. 1831-ben Kildare megye helytartójává nevezték ki, a tisztséget haláláig viselte. Ugyanebben az évben az Ír Titkos Tanács tagja lett. 1836 és 1841 között az Írország Nemzeti Oktatási Bizottságának tagjaként tevékenykedett. Rendkívüli kifinomultságáról és kedvességéről ismerték.[57][64][65]
FitzGerald halála így egy korszak végét jelentette, amikor az ír arisztokrácia még látszólagos befolyással bírt a brit-ír kapcsolatokban, helyét fokozatosan vette át egy új, nacionalista és demokratikus mozgalmak által dominált politikai rend. Az Egyesülési Törvény (1800)[m 60] és az azt követő politikai változások gyökeresen átalakították Írország társadalmi és politikai szerkezetét. Az ír arisztokrácia, különösen az Egyesült Királyság parlamentjében képviselt elit, fokozatosan veszítette el politikai súlyát az ír függetlenségi mozgalmak és a brit centralizáció hatására. A nagy ír éhínség (Great Irish Famine) (1845–1852) idején az arisztokrácia szerepe megkérdőjeleződött, mivel sok földbirtokos nem tudott hatékonyan segíteni a lakosságon. Ez jelentős társadalmi feszültséget és az arisztokrácia iránti bizalom megrendülését eredményezte. A XIX. század végére az ír földreformok, például a földbérlők számára biztosított vásárlási lehetőségek, valamint a brit arisztokrácia általános hanyatlása a hagyományos földbirtokos réteg befolyásának végéhez vezetett. Augustus FitzGerald egyike volt azon arisztokraták közé, akik még aktív szerepet vállaltak a politikában és közigazgatásban, például Írország lordhelytartójaként. Halála után a családja már nem játszott központi szerepet az ír politikai életben.
Charles FitzGerald (1819–1887), Leinster 4. hercege
William Robert FitzGerald (1818. június 4. – 1893. február 19.) tanulmányait az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumában fejezte be 1839-ben. 1841-től 1887-ig az Írországi Nemzeti Oktatási Bizottság tagja volt, ahol jelentős szerepet játszott az ír oktatási reformokban. 1843-ban Kildare megye seriffje[m 59] lett, majd 1847 és 1852 között liberális képviselőként szolgált az ír parlamentben. A Dublin Lövészek 3. zászlóaljának tiszteletbeli ezredese volt. 1870 és 1881 között a Queen's University of Ireland kancellárjaként dolgozott, Viktória királynő 1870-ben báró Kildare ( 1870) címet adományozott számára, hogy részt vehessen a londoni Lordok Háza ülésein. 1879-ben kinevezték az ír titkos tanács tagjává (Privy Councillor). FitzGerald irodalmi tevékenységével is kiemelkedett, legismertebb műve a The Earls of Kildare[66], amely a család történetét dolgozta fel.[57][67]
Gerald FitzGerald (1851. augusztus 16. Dublin – 1893. december 1.) tanulmányait az Eton College-ban végezte. 1888-ban kinevezték az ír titkos tanács (Privy Council of Ireland) tagjává, ami politikai és társadalmi befolyását tovább erősítette. 1892-től haláláig Kildare megye helytartójaként szolgált.[57][68]
Maurice FitzGerald (1887–1922), Leinster 6. hercege
Maurice FitzGerald (1887. március 1. – 1922. február 4.) mindössze hatéves korában, 1893. december 1-jén örökölte a Leinster hercege címet. Tanulmányait az Eton College-ban végezte. Törékeny egészsége miatt élete jelentős részében gondoskodást igényelt. 1903-ban kiskorúsága alatt a család kildarei birtokainak nagy részét gyámjai eladták az Ír Földbizottságon keresztül, ez 506 bérlő gazdát és nagyjából 18 000 hektár földet érintett. A család ezzel jelentős anyagi alapot hozott létre. Maurice egészségi állapota miatt nem tudott aktívan részt venni sem a család vezetésében, sem közéleti szerepvállalásban. 1907-től haláláig az edinburghi Craig House kórházban, egy pszichiátriai intézményben élt, ahol saját villájában lakott komornyikja kíséretében. Bár 15 évesen a királyi udvarban is megjelent VII. Eduárd és Alexandra királyné koronázásán, későbbi életét a betegséggel való küzdelem és a visszavonultság határozta meg. Maurice FitzGerald 1922. február 4-én, 34 évesen hunyt el Edinburghban. A Leinster hercege címet öccse, Edward FitzGerald örökölte.[57][69][70]
Edward FitzGerald (1892–1976), Leinster 7. hercege
Edward FitzGerald (1892. május 6. – 1976. március 8.) bátyjához hasonlóan tanulmányait az Eton College-ban végezte. Az első világháború alatt hadnagyi rangot szerzett a West Riding Regimentben, részt vett a Gallipoli hadjáratban, ahol megsebesült. Később az Ír Gárdában is szolgált. A második világháború idején, 1939 és 1942 között ismét aktív szolgálatot teljesített.
A 6. herceg fiatalkorában, gyámsága alatt a család jelentős birtokait eladták el az Ír Földbizottság közvetítésével. Az eladásokból származó összeg 766 000 font (kb. 48,3 milliárd forint, 2024) volt, amelyből fedezték az adósságokat, jelzálogokat és egyéb költségeket. A fennmaradó 272 000 fontot (kb. 17,1 milliárd forint, 2024) a családi alapítványok számára különítették el. Az alapítványi pénzek kezelése nem volt hatékony, a maradék vagyon nem biztosította a család arisztokratikus életmódjának hosszú távú fenntartását. A pénzügyi nehézséget súlyosbította a hetedik herceg életvitele.
A háború végén, 1918-ban jelentett először pénzügyi csődöt, ezt követően örökölte meg 1922-ben a hercegi címet. Az első felesége May Juanita Etheridge (1892. augusztus 4. – 1935. február 11.) volt, aki kórustáncos és színésznő volt a londoni West End színházaiban. Egyik szerepe után „Rózsaszín Pizsamás Lány“ („Pink Pajama Girl“) becenéven volt ismert, amikor 1913. június 12-én elvette a szerencsejáték függő hetedik herceg. Egy évre rá megszületett a herceg cím örököse. A házaspár 1922-ben különvált, a herceg heti körülbelül 10 fontot fizetett feleségének azzal a feltétellel, hogy visszavonultan él, és nem próbál kapcsolatba lépni fiukkal. 1926-ban a herceg válókeresetet nyújtott be, amelyben a felesége félrelépését nevezte meg válóoknak – ez a vagyona és a tartásdíj szempontjából volt fontos. A pár 1930-ban vált el. Házasságának lezárása után May Etheridge a May Murray nevet vette fel hivatalos névváltoztatással. 1935-ben öngyilkosságot követett el altató túladagolásával.
A különválással egyidejűleg (1922) jelentett másodszor pénzügyi csődöt Edward, majd harmadszor 1936-ban. A második felesége (Agnes) Raffaelle Van Neck (1902–1993) volt, egy amerikai társasági hölgy. A herceg és Mrs. Van Neck 1932. december 1-jén házasodtak össze Londonban; 1946-ban váltak el, miután néhány évet Skóciában éltek. A herceg így nyilatkozott a válásukról: „Azt mondta, hogy nem tud együtt élni fekete arcú juhokkal és tavakkal, és bizonyos igazságot láttam ebben.”
Harmadik felesége korábban színésznőként és zenés varietéművészként dolgozott, szakmai nevén Denise Ormeként[m 63] lett ismert. Negyedik felesége egy pincérnő, Vivien Irene Conner volt, 1965-ben házasodtak össze.
A herceg szenvedélyes szerencsejátékosként jelentős adósságokat halmozott fel, ami miatt háromszor is csődbe ment: 1918-ban, 1922-ben és 1936-ban. Pénzügyi problémái miatt kénytelen volt eladni a családi birtokokat, beleértve a Carton House-t is. Élete végén Londonban, egy szerény lakásban élt. Edward FitzGerald 1976. március 8-án, 83 éves korában hunyt el Londonban. Halálát öngyilkosság okozta, túladagolás következtében vesztette életét.[70][57][71]
Gerald FitzGerald (1914. május 27. London – 2004. december 3.) szülei házassága korán megromlott. Gyermekkorának nagy részét nagynénje, Adelaide FitzGerald gondozásában töltötte a wexfordi Johnstown kastélyban. Tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd a sandhursti Királyi Katonai Akadémia folytatta, ahol tiszti képesítést szerzett. A második világháború alatt a 5. Royal Inniskilling Dragoon Guards őrnagyaként szolgált, és a normandiai harcok során megsebesült, ami miatt leszerelték. A háború után megpróbálta gazdálkodni a kilkeai kastélyhoz tartozó birtokon Kildare megyében, de ez nem bizonyult jövedelmezőnek. Az 1960-as évek elején Oxfordshire-be költözött, ahol a repülőgépiparban dolgozott. Kétszer nősült: első felesége Joane Kavanagh volt, akitől 1946-ban vált el, második felesége Anne Eustace-Smith, akivel 1946-ban kötött házasságot. Öt gyermekük született.[57][72][73]
Maurice FitzGerald (1948. április 7.–), Leinster 9. hercege
Maurice FitzGerald (1948. április 7.–) tanulmányait a somerseti Millfield Schoolban végezte, szakmája szerint tájépítész. 2004-ben, apja halálát követően örökölte a Leinster hercege címet, ezzel Írország legmagasabb rangú nemesévé vált. 1972. február 19-én feleségül vette Fiona Mary Hollickot. Három gyermekük született: Thomas FitzGerald, Offaly grófja (1974–1997), Francesca Emily Purcell FitzGerald és Pollyanna Louisa Clementine FitzGerald. Fia, Thomas, 1997-ben közlekedési balesetben elhunyt, így a hercegi cím örököse jelenleg unokaöccse, Edward FitzGerald.[57][74]
A családfán nem szerepel az összes leszármazott, nem tüntettük fel az összes feleséget és gyereket. A családfán ◎ jelzi a cím-követelési ügy érintetteit. A jelzettek és a FitzGerald család között feltüntetett kapcsolat vélelmezett, nem bizonyított, csak a könnyebb megértést segíti.
A családfán ◎ jelzi a cím-követelési ügy érintetteit. A jelzettek és a FitzGerald család között feltüntetett kapcsolat vélelmezett, nem bizonyított, csak a könnyebb megértést segíti.
2005-ben Theresa Pamella Caudill – magát Desmond FitzGerald lányának mondva – nyújtott be igényt az Alkotmányügyi Minisztériumhoz (Department of Constitutional Affairs) unokaöccse, Paul FitzGerald kaliforniai építési vállalkozó nevében. Állítása szerint Paul a jogos örököse a Leinster hercegi címének. Két eltérő történet lett ismert a követelés bizonyítására.
Az egyik szerint Desmond FitzGerald őrnagy (1888–1916) 1916-ban nem halt meg, hanem Amerikába menekült, ahol új életet kezdett. Három gyermeke született. Az egyik a követelést kezdeményező Theresa, a másik Leonard – akinek a fia Paul, akit nagynénje hercegnek tart – és a harmadik Patrícia, de utóbbiról nincs információ. Ennek az alaptörténetnek az alvariánsa, hogy Desmond FitzGerald 1929-ben, hivatalos halála után, dokumentumcsomagot helyezett el a Lordok Házának Korona Hivatalánál (Crown Office of the House of Lords), amelyet Eduárd walesi herceg (későbbi VIII. Eduárd), Sir Edgar Vincent és Lord Feversham hitelesítettek. Ez a mindent bizonyító iratcsomag azonban vagy nem létezett vagy eltűnt. Az iratok állítólag arról szóltak, hogy Desmond egy generációra átengedi a Leinster hercege címet az őt követő jogos örökösnek. 2006 februárjában Lord Falconer of Thoroton, Lord Chancellor (2003–2007) és Harriet Harman, az Alkotmányügyi Minisztérium államtitkára megvizsgálta az ügyet. Lord Falconer elutasította az igényt, annak ellenére, hogy Paul FitzGerald családja 30 éven át kampányolt az ügy érdekében, amely állítólag 1,3 millió fontba került. A Lord Chancellor megállapította, hogy a cím továbbra is az akkori birtokosnál, Maurice FitzGeraldnál maradt. Paul FitzGeraldnak joga van fellebbezni az ítélet ellen, petíciót nyújthat be az uralkodónak.
A másik nehezebben követhető magyarázat szerint a Leinster család többszörös személycserét hajtott végre, a három fivér – Maurice, Desmond és Edward – időről-időre másnak adta ki magát, a magyarázat egyik változatában még egy külső közeli családtag is szerepel.
Az ügy lenyugodni látszott, amikor 2010-ben DNS-bizonyítékot mutattak be, amely arra utal, hogy Paul FitzGerald rokonságban áll Leinster 5. hercegének feleségével, Hermione Duncombe-mal, a három fivér édesanyjával. Az eredmény értelmében 97,62 százalék a valószínűsége, hogy Paul FitzGerald és Hermione Duncombe rokonok (értelemszerűen 2,38 százalék a valószínűsége, hogy nem rokonok). Az egyértelmű rokonságot 99,99 százalék vagy afölött mondják ki (és akkor is van hibalehetőség). A teszt ugyanakkor nem bizonyítja, hogy Paul FitzGerald és az ötödik herceg között rokonság lenne és természetesen nem is cáfolja azt.
Mivel az ügy képviselője Theresa Pamella Caudill 2015. július 25-én elhunyt, és más családtag, beleértve Paul FitzGeraldot is, nem jelezte, hogy folytatni kívánná a címért a küzdelmet.[77][78][79][80]
↑ abA Leinster hercege ( 1690 I) cím al– vagy mellékcíme Bangor grófja és Tara bárója volt.
↑ abcA Boyne-i csata 1690. július 1-jén zajlott Írországban, ahol II. Jakab, a trónját vesztett katolikus angol király, és III. Vilmos, a protestáns angol király csapott össze az angol trón birtoklásáért. Jakab seregei főként ír jakobitákból és XIV. Lajos francia támogatásából álltak, míg Vilmos nemzetközi koalíciót vezetett, holland, német és angol protestáns katonákból. A csata a Dicsőséges Forradalom része volt, amelyben Vilmos célja a protestáns uralom megerősítése, Jakabé pedig hatalmának visszaszerzése volt. Vilmos seregei túlerőben voltak és stratégiailag jobban álltak, ami gyors győzelmet eredményezett. A csata eredményeként III. Vilmos megerősítette hatalmát Anglia és Írország felett, míg II. Jakab Franciaországba menekült, ezzel jelentősen meggyengítve a jakobita mozgalmat.
↑ abcA Mértola grófja (portugálul: Conde de Mértola) címet Schomberg első hercege kapta VI. Alfonz portugál királytól 1663-ban, a herceg portugál hadseregben nyújtott szolgálataiért. A Mértola grófja cím női ágon is örökölhető volt. Ma (2025) is élő cím.
↑A Schomberg hercege ( 1690) cím al– vagy mellékcímei: Harwich márkija, Brentford grófja és Teyes bárója. A speciális öröklési rend szerint a cím először ötödik fiára, Charles-ra és annak férfiági örököseire, ennek hiányában második fiára, Meinhardra és annak férfiági örököseire, ennek hiányában pedig saját férfiági örököseire száll.
↑A hiberno-normann kifejezés azokat a normann származású embereket vagy dinasztiákat jelöli, akik a XII. században telepedtek le Írországban, és ott a helyi gael kultúrával részben vagy teljesen összeolvadtak. A kifejezés a „Hibernia“ (az ókori Római Birodalom Írországra használt neve) és a normann szavak összevonásából származik.
↑A cambro-normannok azok a normannok voltak, akik a 1066-os hódítást követően először Normandiából Angliába, majd később Walesbe települtek. Nevük a „Cambria“ (Wales latin neve) és a normann szavakból származik. Walesben jelentős földeket szereztek, és helyi dinasztiák alapítóivá váltak, mielőtt néhányan közülük részt vettek az Írország elleni anglo-normann hódításban.
↑ abAz anglo-normann – normann: a mai Franciaország területéről, Normandiából származó népcsoport, amely [[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmos] vezetésével az 1066-os hastingsi csata után meghódították Angliát – invázió az 1169-ben kezdődött hadjárat, amely során angol-normann seregek érkeztek Írországba, hogy támogatást nyújtsanak Dermot MacMurrough, Leinster száműzött királyának a trón visszaszerzésében. A hadjáratot Maurice FitzGerald, Robert FitzStephen és Richard de Clare (rendszeresen „Strongbow“ néven említik) vezették, akik jelentős katonai és politikai befolyást szereztek az ír földeken. Az invázió az évszázadokig tartó brit uralmat eredményezett az országban.
↑Az ír feudális báróság a középkori Írországban használt közigazgatási és társadalmi egység volt, amely egy földterülethez és annak joghatóságához kötődött. Az ilyen báróságokat általában az anglonormann hódítás (1169–1250) után hozták létre, és a király vagy egy magas rangú földbirtokos adományozta őket hűséges követőinek. Ezek a címek nem számítottak főnemesi (peerage) rangnak, mivel nem biztosítottak helyet a Lordok Házában, hanem inkább helyi igazgatási szerepük volt. A feudális bárók általában katonai és igazságszolgáltatási hatalmat gyakoroltak a báróságuk területén, és felelősek voltak annak védelméért, valamint a királyi adók beszedéséért. Az ír feudális báróságok a földbirtokokhoz kötődtek, és gyakran öröklődtek, de az ilyen címek idővel elvesztették jelentőségüket, különösen a modern nemesi rendszerek kialakulásával.
↑A Tenant-in-chief birtok közvetlenül a királytól származott. A birtokos köteles volt katonai vagy más szolgálatokat nyújtani érte. Ez a birtok nem csak földterületet jelentett, hanem bizonyos hatalmi jogokat is, például adószedési jogot vagy helyi igazgatási hatalmat.
↑A Mesne tenant birtok közvetett hűbérbirtok volt, amelyet a tenant-in-chief birtokos adományozhatott tovább hűbéresének. Bár a birtokos itt is földdel és bizonyos jogokkal rendelkezett, hűbéri kötelezettséggel a felette álló tenant-in-chief-nek tartozott, nem közvetlenül a királynak.
↑Gazdaságilag uradalom, de az uradalom szócikk által taglalt leírástól eltérő jogi függőségű földterület.
↑Gerald de Windsor, más néven Gerald FitzWalter, walesi-normann földesúr volt, aki Pembrokeshire-ben a Pembroke kastély első várkapitánya volt. A windsori vár első normann-francia várkapitányának fia, valamint a walesi deheubarthi király hercegnő lányának férje. A normann erők parancsnoka volt Délnyugat-Walesben. Emellett Arnulf de Montgomery normann főnemes intézője és kormányzója is volt. Leszármazottai közé tartozott az ír FitzGerald-dinasztia, valamint a FitzMaurice, De Barry és Keating családok, amelyek a XIV. században az Írország főnemesei közé emelkedtek. Gerald a berkshire-i Moulsfordban élő, jelentős Carew család őse is volt, amely pembrokeshire-i a Carew Castle, valamint Devonban Mohuns Ottery birtokosa volt.
↑Nest ferch Rhys Rhys ap Tewdwr, Wales utolsó deheubarthi királyának és feleségének, Gwladys ferch Rhiwallon ap Cynfynnek, Powysból származó lány volt. Családja a Dinefwr-házhoz tartozott. Nest Gerald de Windsor, Pembroke Castle Constable-jának és Windsor Castle Constable-jának Berkshire-ből származó fiának felesége volt, és rajta keresztül a FitzGerald-dinasztia ősanyja.
↑David FitzGerald középkori St David püspöke volt Walesben. Forrás: Archbishop James FitzGerald (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
↑John FitzThomas, Desmond első bárója Thomas FitzMaurice, OConnello ura és felesége, Ellinor fia volt. Ellinor Jordan de Marisco lánya és Geoffrey de Marisco testvére, aki 1215-ben Írország justiciarja lett. John Maurice FitzGerald, Llanstephan ura unokája volt.
↑Eve de Bermingham, suo jure Offaly úrnője, normann-ír örökösnő volt, Robert de Bermingham egyetlen gyermeke. Robertet Strongbow adományozta meg az Ui Failghe királyság egy részével, amely később Offaly báróság lett. Mint suo jure örökösnő, ezt az örökséget első férjére, Gerald FitzMaurice-re ruházta át, aki felesége jogán Offaly első urává vált. Eve összesen háromszor ment férjhez.
↑ abcdHa sem az Lord Lieutenant (alkirály), sem a Lord Deputy (helytartó) nem volt jelen, akkor a Lord Justice (vagy több főbíró, ha egyszerre többen voltak kinevezve) átvette a vezetést. A főbíró elsődleges feladata a kormányzás folyamatosságának biztosítása volt, különösen politikai válság vagy távollét esetén.
↑ abEdmund Butler (1268-1321) , Írország 6. főpohárnoka és névlegesen Carrick grófja, ír főnemes volt, aki Írország főbírójaként szolgált a skót invázió nehéz időszakában (1315–1318) és az 1316–1317-es nagy éhínség idején.
↑Az ír eredetű „bonaght” rendszerben a helyi lakosság köteles volt katonai ellátást biztosítani az uradalom területén állomásozó katonáknak. Ez magában foglalta az élelmiszer és szállás biztosítását, gyakran fizetés nélkül. A „bonaght” eredetileg az ír klánok közötti hadviselés során terjedt el, a normann hódítók is átvették.
↑A „coigne and livery” anglo-normann gyakorlat volt, amelyben a katonák élelmet és szállást kaptak az alávetett lakosságtól, hasonlóan a „bonaght”-hoz. A „coigne” (kvóta) a szálláshelyek kijelölését jelentette, a „livery” pedig az élelmiszer és egyéb szükségletek biztosítását. A rendszer hivatalosan katonai célokat szolgált, de gyakran fosztogatássá vagy túlkapásokká fajult.
↑A Lord Lieutenant (alkirály) legmagasabb tisztség, amelyet az angol vagy brit király nevezett ki. Az alkirály képviselte a koronát Írországban, és gyakorlatilag az ország kormányzója volt. Ha nem tartózkodott az országban, a helyettesítését a Lord Deputy (helytartó) látta el.
↑ abcALord Deputy (helytartó) a Lord Lieutenant (alkirály) helyettese, aki annak távollétében teljes körű hatalommal rendelkezett. Ő irányította a közigazgatást, a katonai erőket és a politikai döntéshozatalt.
↑Bár a kancellár nem töltött be közvetlen közigazgatási vagy katonai szerepet, a tisztség a jogi hierarchiában a legmagasabb volt. A Lord Chancellor volt az igazságszolgáltatás vezetője, és felügyelte az ír bírósági rendszert, a királyi pecsétet, valamint részt vett a törvényalkotásban. A politikai döntéshozásban is fontos tanácsadói szerepet töltött be.
↑ abA Pale (the Pale) Írország keleti részén fekvő terület volt, amely a középkorban és kora újkorban közvetlen angol uralom alatt állt. Főként Dublin, Meath, Louth, Kildare, és néha Wicklow megyékre terjedt ki, ahol az angol törvények és szokások domináltak, szemben az ír gael kultúrával. A Pale határai védettek voltak, és a terület az angol közigazgatás, gazdaság és katonai bázis központját képezte Írországban.
↑A Knockdoe-i csata 1504. augusztus 19-én zajlott le a Galway megyei Knockdoe-nál. Két anglo-ír főúr – Gerald FitzGerald, Kildare grófja, Írország helytartója és Ulick Fionn Burke, Clanricarde 6. vezetője (–1509) – vezette seregek csaptak össze. A konfliktus Uí Maine királya (egyike Írország kis királyságának) és Clanricarde közötti vita volt, az ütközetet az angolbarát csapatokat irányító FitzGerald nyerte meg. A csatát kortársak lenyűgözőnek találták az ütközet hevességét és az elszenvedett veszteségei okán. A győzelem tovább szilárdította Kildare grófjának pozícióját, mint Írország egyik legbefolyásosabb nemese, és hozzájárult az angol korona hatalmának megerősítéséhez az országban.
↑John Alen (1476 – 1534) angol származású pap és kánonjogász volt, aki élete későbbi szakaszát Írországban töltötte. 1529-ben nevezték ki a dublini érsekség élére, és egyidejűleg betöltötte az Írország lordkancellárja tisztséget is, jelentős szerepet játszva az ír kormányzatban. 1534-ben, a Thomas Fitzgerald vezette lázadás során gyilkolták meg, mivel tévesen azt hitték róla, hogy felelős Fitzgerald apjának haláláért. Forrás: Bishop James Louis O'Donel (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
↑A „surrender and regrant” (talán: lemondás és visszaadományozás) politika VIII. Henrik angol király uralkodása alatt vezették be Írországban a XVI. században – bár voltak korábban is az elvnek megfelelő alkuk. Lényege, hogy az ír nemesek hivatalosan lemondtak hagyományos gael jogon szerzett földbirtokaikról az angol korona javára, majd azokat angol jog szerinti birtokként visszakapták - néhány esetben nemesi címmel –, cserébe hűségesküt tettek az angol királynak. A cél az ír földbirtokosok integrálása volt az angol feudális rendszerbe, miközben közvetlen ellenőrzés alá vonták az ír nemeseket és felszámolták az angoltól nagyon eltérő tradicionális gael öröklési szokásokat.
↑A 10. grófot megfosztották címétől és birtokaitól. Az egyik forrás szerint a 11. gróf számára újra létrehozták a címet, majd helyreállították az eredeti címet, más források egyszerű címvisszaállításról szólnak. Mi az utóbbit fogadtuk el, ezért a folyamatos számozás. A ●1, ●2 és ●3 jelöli a három viselőt megélt bizonytalan létezésű címet.
↑Giovanni Battista Rinuccini 1592. szeptember 17-én született. 1624-ben pappá szentelték, majd 1625-ben Fermo érsekévé nevezték ki, ahol október 28-án püspökké szentelték. 1645 márciusában kinevezték Írország apostoli nunciusává, ahol jelentős szerepet játszott a katolikus ügyek képviseletében a polgárháborús időszak alatt. 1649 januárjában lemondott nunciatúrájáról, és visszatért Itáliába. Rinuccini 1653. december 13-án hunyt el, ismét Fermo érsekeként. Bishop George Russell (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
↑Reginald Pole bíboros 1500. március 3-án született Angliában, rokonságban állt a Plantagenêt-házzal. Tanulmányait Oxfordban és Páduában végezte, 1536-ban diakónussá szentelték, majd még abban az évben bíborossá nevezték ki. A pápa egyik legfőbb tanácsadójává vált, és különböző címeket kapott, mint a Santi Nereo ed Achilleo, majd a Santa Maria in Cosmedin bíboros-diakónusi tisztségei. Pole szembekerült VIII. Henrik angol királlyal, mivel nyíltan bírálta a király szakítását a katolikus egyházzal és az anglikán egyház létrehozását. Emiatt száműzetésbe kényszerült, és több évtizeden át Olaszországban a pápai udvarban élt. 1555 decemberében, I. Mária angol királynő uralkodása alatt kinevezték Canterbury érsekévé. Pole lett a katolikus egyház legfőbb vezetője Angliában. Mária halálával és I. Erzsébet trónra lépésével helyzete megpecsételődött, de 1558. november 17-én elhunyt. Forrás: Cardinal Reginald Pole (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
↑A bárói címről a Cracroft's Peerage: Kildare nem tud, a The Peerage] igen. Ez utóbbi az új cím megadása és a régi visszaállítását jelzi az 1st/11th számozással is.
↑A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
↑A Gentlemen Pensioners (teljes nevén: The Honourable Band of Gentlemen Pensioners) testőri egység volt, amelyet VIII. Henrik angol király hozott létre 1509-ben. Eredeti célja az uralkodó személyes védelme és kísérete volt, különösen hivatalos eseményeken és ceremóniákon. Az egység tagjai a királyi udvar rangos és nemesi származású férfiai közül kerültek ki, akik megtiszteltetésnek tekintették, hogy szolgálhatják az uralkodót. Nevükben a „pensioner” szó nem nyugdíjast jelent, hanem olyan személyt, aki fizetést vagy juttatást kap szolgálataiért. Az idők során a testület inkább ceremoniális szerepet töltött be, és főként királyi ünnepségeken, koronázásokon és hivatalos fogadásokon voltak jelen.
↑ abRichard Boyle (1566. október 3. – 1643. szeptember 15.) angol származású ír politikus és földbirtokos volt, aki Cork első grófjaként az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb személyiséggé vált a XVII. századi Írországban. A fiatalon Írországba költöző Boyle a koronához való hűsége és ügyes földszerzési stratégiái révén hatalmas birtokokat szerzett, és jelentős politikai befolyást gyakorolt. Mint Írország kancellárja és az angol-ír politika meghatározó alakja, Boyle a brit korona érdekeit képviselte, miközben saját családját is előtérbe helyezte.
↑ abAz Ír Konföderációs Háborúk (1641–1653) vagy Tizenegyéves háború Írországban zajló konfliktusok sorozata volt, amely az angol polgárháborúval párhuzamosan zajlott. A háború 1641-ben kezdődött egy katolikus vezetésű felkeléssel, amelynek célja az angol protestáns telepesek kiszorítása és az ír katolikusok jogainak visszaállítása volt. 1642-ben létrejött a Kilkenny-i Konföderáció, egy katolikus kormányzat, amely Írország nagy részét ellenőrzése alá vonta. A konfliktus során az ír katolikusok, az angol királypártiak, az angol parlament-pártiak és a skót presbiteriánusok különböző frakciói küzdöttek egymás ellen. Oliver Cromwell 1649-ben érkezett Írországba, hogy leverje a katolikus ellenállást, és véres hadjáratai során több jelentős várost, köztük Droghedát és Wexfordot, elfoglalt. A háború hatalmas pusztítást okozott: Írország lakossága éhínség, járványok és katonai erőszak miatt jelentősen csökkent. Az 1650-es években az angol parlament-pártiak győzelmet arattak, és Írország teljes mértékben Cromwell irányítása alá került. A háborúk következményeként a katolikus írek földjeit nagyrészt elvették, és Írország protestáns angol ellenőrzés alá került, ami évszázadokra meghatározta az ország társadalmi és politikai viszonyait.
↑Polgári jogi doktor címet gyakran adományozták főnemeseknek és más előkelőségeknek az őket megillető tisztelet jeleként, anélkül, hogy ténylegesen elvégezték volna a képzést vagy formális vizsgákat tettek volna érte. Ez különösen igaz volt a XVII. században, amikor az ilyen fokozatokat nem kizárólag akadémiai érdemek alapján ítélték oda, hanem társadalmi rang és politikai kapcsolatok is szerepet játszottak.
↑A Boyne-i csata 1690. július 1-jén zajlott Írországban, ahol II. Jakab, a trónját vesztett katolikus angol király, és III. Vilmos, a protestáns angol király csapott össze az angol trón birtoklásáért. Jakab seregei főként ír jakobitákból és XIV. Lajos francia támogatásából álltak, míg Vilmos nemzetközi koalíciót vezetett, holland, német és angol protestáns katonákból. A csata a dicsőséges forradalom egyik eseménye volt, amelyben Vilmos célja a protestáns uralom megerősítése, Jakabé pedig hatalmának visszaszerzése volt. Vilmos seregei túlerőben voltak és stratégiailag jobban álltak, ami gyors győzelmet eredményezett. A csata eredményeként Vilmos megerősítette hatalmát Anglia és Írország felett, míg Jakab Franciaországba menekült, ezzel jelentősen meggyengítve a jakobita mozgalmat.
↑A demesne középkori eredetű angol szó, amely a földbirtok azon részét jelöli, amelyet közvetlenül a földbirtokos saját használatára tartott fenn, nem pedig bérlőknek adott ki.
↑Richard Parsons, Rosse 1. grófja, egy hírhedt csínytevő, bekövetkezett halála előtt levelet kapott helyi lelkészétől, amelyben szemrehányást tett neki kicsapongása és istenkáromlása miatt, és bűnbánatra buzdította. Rosse észrevette, hogy a levél csak „My Lord“-nak szólítja. Ezért a levelet egy új borítékba tette és továbbította Kildare grófjának. Robert természetesen azt feltételezte, hogy ez ellene irányuló támadás, és előre láthatóan dühös volt. John Hoadly, dublini érsek vizsgálatát követelte, ám a tréfa gyorsan kiderült.
↑Ír neve: Conn mac Énri (jelentése: Énri fia, Conn), az angol alakban néha szerepel a 'Mor' melléknév, ami valószínűleg hatalmára vagy jelentőségére utalt. Valójában nem Ulster, hanem Ulster egy részének volt királya.
↑Az O'Neill klán vezetője volt, aki magát Ulster királyának tekintette. De az ír királyi cím értéke nem azonos a magyar királyi cím értékével. Az ír királyok maguk jelölték ki az utódaikat, néha több személy alkotta a klán vezetését.
↑A 'Baccach' sántát jelent. Con O'Neill felkereste VIII. Henrik angol királyt, hogy felajánlja uralkodói címét cserébe a Tyrone grófja címért. A csere mindkét fél számára előnyös volt, a korban bevett megoldás arra, hogy az angol király jogilag és valóságban is uralma alá hajtsa Írországot. A felajánló megkapta addig is bírt birtokait, ugyanakkor elfogadta az angol uralkodót királyának. A cserével azonban gond volt, mert Con O'Neill nem volt jogosult a teljes O'Neill klán nevében szólni – de ezt a behódolás miatt a király nem vette figyelembe. Írországban azonban gondot okozott, mindjárt a cím öröklése során.
↑Matthew-t Conn O'Neill természetes fiává fogadta, így ő lett a grófi cím örököse. Ezért Matthew-t féltestvére, Shane O'Neill (kihívta, majd néhány támogatója meggyilkolta.
↑Hugh O'Neill, Tyrone 2. grófja gael ír lord és a kilencéves háború (1594–1603) kulcsfigurája volt. Az ír klánok konföderációját vezette az angol koronával szemben, ellenállva a Tudor-féle írországi hódításnak I. Erzsébet királynő alatt. A felkelés elbukott, így a gróf elmenekült 1607-ben az országból sok más társával, ezt nevezik grófok menekülésének. 1614-ben a címe megszűnt, a gróf Rómában halt meg.
↑Shane O'Neill az ulsteri O'Neill ír dinasztia (egyik( törzsfőnöke volt a XVI. század közepén. Shane O'Neill arra törekedett, hogy ő legyen az O'Neill klán feje. Összetűzésbe került az O'Neill klán versengő ágaival és az írországi angol kormánnyal, amely elismerte riválisát, Matthew O'Neillt. Shane támogatását az angolok még apja, Conn O'Neill, Tyrone 1. grófja életében is érdemesnek tartották megszerezni. Shane rövid időre szövetkezett a MacDonnellekkel, de hirtelen haragú természete miatt hamarosan hadat üzent a skót klánnak. A skót MacDonnell család meggyilkolta Shane O'Neillt, és felvette a meggyilkolása kapcsán járó, az angol korona által kitűzött jutalmat.
↑Elizabeth FitzGerald apja Thomas Grey, Dorset 1. márkija, V. Eduárd angol király féltestvére volt. Anyja, Cecily Bonville (1460–1529) volt Anglia egyik leggazdagabb nemese, miután megörökölte (saját jogán elnyerte) Harington 7. bárónői, majd Bonville 2. bárónői címeket a hozzá tartozó vagyonnal.
↑Sir Christopher Nugent, 6. Delvin báró (1544–1602) ír nemes és író volt. Letartóztatták I. Erzsébet angol királynő ellen elkövetett hazaárulás gyanújával, és elzárásában halt meg, mielőtt a tárgyalás lezajlott volna.
↑Richard Nugent, Westmeath első grófja (1583–1642) a tizenhetedik század ír nemes és politikusa volt. 1607-ben bebörtönözték az angol korona elleni összeesküvés miatt, de hamarosan királyi kegyelmet kapott, és ezután általában a kormány megbízható támogatója volt, bár hűségét időről időre megkérdőjelezték. Halálát az okozta, hogy az 1641-es ír lázadás során nem volt hajlandó fegyvert fogni az angol korona ellen.
↑Wills Hill, Downshire 1. márkija (1718–1793) ír és brit politikus volt. 1741-ben az ír parlament tagjává választották, majd 1742-ben Angliában is parlamenti képviselő lett. Több fontos tisztséget töltött be, köztük az amerikai ügyekért felelős államtitkár (Secretary of State for the Colonies) posztját 1768 és 1772 között. 1789-ben megkapta a Downshire márkija címet, amely az ír főnemesség rangját erősítette. Életét a brit kormányzati ügyek és az ír nemesség érdekeinek képviselete határozta meg.
↑Elizabeth FitzGerald, ismertebb nevén „a Szép Geraldine“ gyermekkorát Angliában töltötte, ahol a Hunsdonban található udvarházban nevelkedett a királyi hercegnők – leendő királynők –, Mária és I. Erzsébet angol királynő társaságában. Szépsége és műveltsége miatt Henry Howard, Surrey grófja (1516–1547) megörökítette őt "The Geraldine" című szonettjében. Kétszer ment férjhez: először Sir Anthony Browne-hoz, majd Edward Clintonhoz, Lincoln 1. grófjához.
↑Dónall MacCarthy Reagh (1365–1414) (írül: Domhnall Mac Cárthaigh Riabhach) Carbery 5. hercege volt. A harmadik herceg idősebb fia és a negyedik herceg unokaöccse, így Donal Goth MacCarthy Mór, Desmond királyának ükunokája volt. A „riabhach” (sötét bőrű) melléknevet ő kapta meg külseje miatt. Ezért az ő nevéből származik a MacCarthy klán ezen ága, amelyet Mac Cárthaigh Riabhach (MacCarthy Reagh) néven ismernek.
↑Az Ormond grófja cím hányatott sorsú. A 1328-as cím háromszor szűnt meg és állítódott vissza, viselőit kétszer márkivá, egyszer herceggé emelték. Az utolsó viselő James Hubert Theobald Charles Butler, Ormond 7. márkija és 25. grófja, 1997-ben elhunyt közvetlen férfiági örökös nélkül. A márki cím megszűnt. A grófi cím alvó állapotban van, létezik egy jogos férfiági leszármazott, Piers James Richard Butler, Mountgarret 18. vikomtja személyében, aki igényt formálhatna a címre. Azonban ahhoz, hogy a cím újra aktív legyen, hivatalosan kellene igényelnie azt a brit koronától. Eddig 2024-es információ. Nagyon fontos, hogy ezek a címek az ír főrendben kerültek létrehozásra, létezik skót Ormond(e) grófi cím is.
↑Leinster vikomtja ( 1747) címet 1747. február 21-én hozta létre II. György brit király. A cím pontosan: Leinster vikomtja a Buckingham megye Taplow településéről.
↑„Követni fognak, bárhová megyek.“ (They will follow me wherever I go) válaszolta a meglepődötteknek.
↑A Kildare márki ( 1761) al– vagy mellékcíme Offaly grófja. A címet a mai napig (2025) Leinster hercege birtokolja.
↑Hugh Percy, eredeti nevén Hugh Smithson, 1714 körül született Langdale Smithson és Philadelphia Reveley gyermekeként. 1733-ban örökölte nagyapja, Sir Hugh Smithson, 3. báró címét. 1740-ben feleségül vette Lady Elizabeth Seymourt, Algernon Seymour, Somerset 7. hercegének lányát, aki a Percy család örököse volt. A házasság révén jelentős birtokokhoz és befolyáshoz jutott, és 1750-ben hivatalosan felvette a Percy nevet egy parlamenti törvény alapján. 1750-ben Northumberland grófjává nevezték ki. 1763-1765 között Írország lord helytartójaként szolgált, majd 1766-ban megkapta a Northumberland hercege címet. Politikai pályafutása során 1753-tól a királyi udvar tagja volt, és 1763-1765 között Írország helytartójaként szolgált. Mecénásként támogatta a művészeteket és jelentős építkezéseket kezdeményezett, például az Alnwick kastély újjáépítését. 1786. június 6-án hunyt el, és a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra
↑George Townshend (1724–1807), Townshend 1. márkija 1767 és 1772 között töltötte be az ír lord helytartó tisztségét, amely során jelentős politikai reformokat vezetett be, de gyakran konfliktusba került az ír parlamenttel és a helyi arisztokráciával, köztük James FitzGerald, Leinster hercegével.
↑ abA Szent Patrick-rend nyaklánca.A Szent Patrik-rend (Order of St. Patrick) brit lovagrend volt, amelyet III. György brit király alapított 1783. február 5-én. A rend jele a név után: KP (Knight of St. Patrick), a Bogáncsrendet követi és a Bath rendet előzi meg az érdemrendek listáján. A rend célja az ír nemesség lojalitásának megerősítése és az angol korona befolyásának növelése volt Írországban. A rend tagjai kizárólag az ír arisztokrácia köréből kerülhettek ki, és legfeljebb 15 lovag lehetett tagja egyszerre. A rend ceremóniáinak központja a dublini Szent Patrik-székesegyház volt, ahol a lovagok hivatalos szertartásait tartották. Az ír függetlenség elnyerése után, 1922-ben, a rend gyakorlati jelentősége megszűnt. Az utolsó nem királyi tagot – James Hamilton Abercorn 3. hercegét – V. György nevezte ki 1922-ben. Az utolsó lovag Henrik Gloucester 1. hercege 1974-ben halt meg, ő 1934-ben lett a lovagrend tagja. Utoljára a yorki herceget, a későbbi VI. Györgyöt fogadta tagjai közé a rend. Hivatalosan soha nem oszlatták fel a rendet. Az Ír Köztársaság nem ismeri el a nemesi címeket – bár a lovagrendi tagság jogilag nem nemesi cím. A brit uralkodó – bár jogilag megtehetné, mint a rend mindenkori automatikus feje – politikai okból nem nevez ki lovagot a rendbe, nem kíván utalni arra, hogy az Ír Köztársaság elődje brit birtok volt. A rend ma főként történelmi és kulturális érdekességként ismert, különösen szimbolikus kapcsolatban Írország nemesi hagyományaival.
↑ abAz ír seriff helyi közigazgatási tisztségviselő volt, akit általában évente neveztek ki az angol közigazgatási rendszer bevezetése után. Feladatai közé tartozott az adók beszedése, bírósági ítéletek és határozatok végrehajtása, valamint a közrend fenntartása helyi szinten. Bár politikai és adminisztratív szerepe jelentős volt, nem rendelkezett bírói jogkörrel, és tevékenysége főként közigazgatási jellegű maradt.
↑ abAz Egyesülési Törvény (Acts of Union 1800) az Ír Királyság és Nagy-Britannia Királyság egyesítését eredményezte, létrehozva az Egyesült Királyságot 1801. január 1-jén.
A törvényt külön-külön fogadta el az ír és a brit parlament, hogy jogilag egyesítsék a két országot egy közös parlament és kormány alatt. A törvény célja a politikai stabilitás növelése és az ír függetlenségi mozgalmak visszaszorítása volt, különösen az 1798-as felkelés után. Az egyesítés keretében megszüntették az ír parlamentet, és Írország képviselői helyet kaptak a Westminsterben. Bár a törvény hivatalosan érvényben maradt, a XX. század elején az ír függetlenségi mozgalmak, majd az Ír Szabadállam 1922-es megalakulásával gyakorlatilag véget ért az unió.
↑A katolikus emancipáció az a politikai és társadalmi folyamat, amelynek során a római katolikusok az Egyesült Királyságban (és korábban Nagy-Britanniában és Írországban) visszanyerték a teljes polgári és politikai jogokat, amelyeket korábban elvettek tőlük a vallási diszkrimináció miatt. A XVI. és XVII. századi vallási konfliktusok következtében a katolikusok politikai és társadalmi jogait számos törvény korlátozta. Ezek közé tartozott, hogy nem tölthettek be fontos közhivatali tisztségeket, nem szavazhattak, és nem szolgálhattak a brit parlamentben. Ezek a korlátozások különösen súlyosan érintették Írország katolikus lakosságát.
↑A Reform Bill az Egyesült Királyság parlamenti választási rendszerének reformjára irányuló törvényjavaslatok sorozatának (1832, 1867 és 1884) elnevezése, amelyek célja a választási rendszer igazságosabbá tétele és a választójog kiterjesztése volt.
↑Denise Orme (1884–1960) volt Aga Khan IV. anyai nagyanyja. Jessie Smither néven született, egy csapos, Alfred Smither lányaként. Zenés varietéművészként kezdte karrierjét, majd először Theodor William Wessel dán diplomatával kötött házasságot, amely válással végződött. Második férje Churston 3. bárója volt, akitől szintén elvált. Leinster hercege 1946. március 11-én lett a harmadik férje. Ezzel a házassággal a herceg hét mostohagyermeket szerzett, köztük Joan Yarde-Bullert, aki akkoriban (1936–1949 között) Taj-ud-dawlah hercegnőként volt ismert, és Aga Khan IV. (1936-ban született) édesanyja.
↑Desmond FitzGerald őrnagy 1888. szeptember 21-én született. Gerald FitzGerald, Leinster 5. hercege és Lady Hermione Wilhelmina Duncombe fia volt. 1916. március 3-án, 27 éves korában hunyt el Franciaországban, aktív szolgálat közben. Az Ír Gárdában (Irish Guards) őrnagyi rangot szerzett. Az első világháborúban harcolt, ahol neve szerepelt a hadijelentésekben, és kétszer megsebesült. Katonai szolgálataiért elnyerte a Military Cross (Katonai Kereszt) kitüntetést.
↑Edward FitzGerald (1763. október 15. – 1798. június 4.) az ír szabadságmozgalom egyik legismertebb alakja volt a XVIII. század végén. Katonai pályafutását a brit hadseregben kezdte, ahol jelentős tapasztalatokat szerzett az amerikai függetlenségi háború során, majd később érdeklődése az ír ügyek felé fordult. FitzGerald szenvedélyesen támogatta az Ír Egyesült Testvérek mozgalmát, amely az ír függetlenségért és reformokért küzdött. Politikai nézetei miatt összeütközésbe került a brit kormánnyal, és az 1798-as ír felkelés egyik fő szervezője lett. Letartóztatták, mielőtt a felkelés teljesen kibontakozhatott volna, és börtönben halt meg sebesülései következtében. Halála után Írországban hősként tisztelték, míg életútja a brit politikai körökben ellentmondásos megítélésű maradt. Emellett szenvedélyes természetét és elkötelezettségét kortársai is elismerték, akik a szabadság ügyének elkötelezett támogatóját látták benne.
↑Irish Biography 180. oldal, FitzGerald, Gerald, 1st Baron Offaly :: Thomas FitzMaurice, Shanid ura, Maurice FitzGerald, Llanstephan ura és felesége, Alice legidősebb fia volt. Thomas a Desmondi Geraldine-ház ősatyja, valamint Gerald FitzMaurice, Offaly első urának testvére, aki a Kildarei és Leinsteri Geraldine-házak ősévé vált.
↑Irish Biography 180. oldal, FitzGerald, Gerald, 1st Baron Offaly :: Gerald FitzMaurice, jure uxoris (felesége jogán) Offaly első ura, cambro-normann nemes volt, aki apjával, Llanstephan urával, Maurice FitzGerald-del együtt részt vett az Írországot érintő normann invázióban (1169–1171). Öt testvérével és nővérével, Nestával megalapították a jelentős FitzGerald/FitzMaurice dinasztiát, amely fontos szerepet játszott Írország történetében.
↑Irish Biography 181. oldal, FitzGerald, Maurice, 2nd Baron Offaly :: Maurice FitzMaurice FitzGerald I, Offaly 2. ura anglo-normann főnemes, katona és Írország főbírója volt 1232 és 1245 között. Számos sereget vezetett az írek ellen, és főbíróként alkalmazott kemény módszerei miatt III. Henrik angol király kritikával illette.
↑Irish Biography 181. oldal, FitzGerald, Maurice, 3rd Baron Offaly :: Maurice FitzMaurice FitzGerald ír főnemes, katona és 1272-től 1273-ig Írország főbírója volt. Családja az ír és normann szokások szintézisének ideálját testesítette meg, és „írebbé váltak az íreknél”, ezzel hozzájárulva az ír identitás formálódásához. „Mások szerint azonban sosem birtokolta ténylegesen ezt az uradalmat, mivel az legidősebb bátyja, Gerald fiára és unokájára szállt tovább.”
↑Irish Biography 181. oldal, FitzGerald, Sir Gerald, 4th Baron Offaly :: Befejezte a Kildare-i ferences apátság építését, és megalapította a Clane-i ferences apátságot. Háborúkat folytatott az O'Conorokkal. Az O'Brienekkel vívott 1287-es csatában, ahol sok angol-normann lovag meghalt, megsebesült, nem sokkal később Rathmore-ban meghalt.
↑Forrás: Digitálisan feljavított változat egy közkinccsé vált térképről, amelyet W. & A.K. Johnston készített (William Johnston [1802–1888], Edinburgh főpolgármestere, és Alexander Keith Johnston [1804–1871], Skócia királyi földrajztudósa); térképek, amelyek a Historical Atlas of Modern Europe from the Decline of the Roman Empire című műben jelentek meg, szerző: Reginald Lane Poole [1857–1939], az Oxfordi Egyetem levéltárának őrzője (kiadó: Clarendon Press, London, Edinburgh és New York, 1902). Forrás: WorldCat Record 189734 (angol nyelven). WorldCat . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
↑ abVincent Carey. Surviving the Tudors – The 'Wizard' Earl of Kildare and English Rule in Ireland, 1537–1586 (angol nyelven). Four Courts Press (2002). ISBN 978-1851825493
↑ abColm Lennon. Sixteenth-Century Ireland: The Incomplete Conquest (angol nyelven). Gill and Macmillan, 192. o. (1994). ISBN 978-0717116232
↑ abTerence Dooley. History: The Decline and Fall of the Dukes of Leinster, 1884-1948: Love, War, Debt and Madness (angol nyelven). Four Courts Press (2014). ISBN 978-1846825235
↑Cokayne:Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959)
↑Encyclopedai Britannica 1911:Lennox (angol nyelven). Wikisource - 1911 Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Royal Families:Weir, Alison. Britain's Royal Families: The Complete Genealogy (angol nyelven). London, U.K.: The Bodley Head (1999). ISBN 9780375715100
↑Neville:Neville, Cynthia J.. Native Lordship in Medieval Scotland: The Earldoms of Strathearn and Lennox, c. 1140-1365 (angol nyelven). Portland & Dublin: Four Courts Press (2005). ISBN 1851828907
↑Cokayne:Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959)
↑The Scot Peerage:Balfour Paul, Sir James. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland (angol nyelven). Edinburgh, Scotland: David Douglas (1904) [S323] Paul, Sir James Balfour. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland. Edinburgh, Scotland: David Douglas, 1904.
↑Brown:Brown, Michael. Earldom and Kindred: The Lennox and Its Earls, 1200-1458, The Exercise of Power in Medieval Scotland, c.1200-1500 (angol nyelven). Dublin/Portland: Four Courts Press (2003). ISBN 9781851827492
Laidlaw, James. The Auld Alliance: France and Scotland over 700 years (angol nyelven). Edinburgh: Communications and Public Affairs, University of Edinburgh (1999). ISBN 9780907637027
↑CoSP Scotland:Boyd, William K.. Calendar of State Papers Scotland (angol nyelven) (1910)
↑Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑A Baugé-i csata 1421. március 22-én zajlott Franciaországban, Baugé (nem tévesztendő össze egyik Baugy-val sem) mellett, Angerstől keletre. A százéves háború egyik jelentős veresége volt az angolok számára. Az angol sereget a király testvére, Thomas, Clarence hercege vezette, míg a francia-skót sereg élén John Stewart, John Stewart, Buchan 2. grófja, valamint Gilbert Motier de La Fayette, Franciaország marsallja álltak. Az angol sereg létszáma 4000 fő volt, de csak másfélezer katona vett részt a harcokban, szemben az 5000 fős francia és skót sereggel.
↑A Brechin-i csata 1452. május 18-án zajlott II. Jakab skót király uralkodása idején, körülbelül két és fél mérföldre északkeletre Brechintől. Egyesek a király győzelmével végződött csatát a király és a Fekete Douglasek vezette erős nemesi családok szövetsége közötti polgárháború fontos ütközetének tartják, mások szerint ez inkább helyi konfliktus volt Skócia északkeleti részén, és korlátozott jelentőséggel bírt a szélesebb skót polgárháború szempontjából. A királypárti hadsereget a Gordon klán és az Ogilvy klán alkotta, vezetőjük Huntly első grófja, Alexander Gordon volt. Ők legyőzték a lázadó Alexander Lindsayt, Crawford negyedik grófját, aki a Fekete Douglasek egyik legfőbb szövetségese volt. Röviddel a vereség után Crawford megadta magát a királynak, ezzel elszigetelve a Fekete Douglaseket.
↑A carbisdale-i csata (más néven Invercarron) a skóciai sutherland-i Culrain falu közelében zajlott 1650. április 27-én, a Három Királyság háborújának része volt. A királypárti vezető, James Graham, Montrose 1. márki vívta a korabeli skót kormány ellen, amelyet Archibald Campbell, Argyll első márkija és a radikális Covenanters csoportosulása, a Kirk-párt uralt. A csatát a Covenanters serege nyerte.
↑A dunbari csata volt az 1296-os hadjárat egyetlen jelentős szárazföldi összecsapás első skót függetlenségi háború kezdetén.
↑Az Edgehill-i csata 1642. október 23-án zajlott le az angol polgárháború első nagy összecsapásaként, a királypártiak (Royalisták) és a parlamenti erők között. A harc Warwickshire-ben, Edgehill közelében történt. A királypárti sereget Pfalzi Rupert cseh királyi herceg, a király unokaöccse vezette, míg a parlamenti erők parancsnoka Robert Devereux, Essex 3. grófja volt. A csata kiegyenlítetlen és kaotikus volt: mindkét oldal hullámzó sikereket ért el, de egyik fél sem tudta döntően felülmúlni a másikat. Rupert herceg vezette lovasság gyorsan áttörte a parlamenti vonalakat, ám sikerük után a katonák fosztogatásba kezdtek, ami lehetővé tette a parlamenti erők újjászerveződését. A harc végül döntetlen eredménnyel zárult, egyik fél sem tudott stratégiai előnyt szerezni.
↑Az 1298. július 22-i falkirki csata az első skót függetlenségi háború egyik legnagyobb csatája volt. Az angol hadsereg I. Eduárd angol király vezetésével legyőzte a William Wallace vezette skótokat. Nem sokkal a csata után Wallace lemondott Skócia vezetéséről.
↑A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
↑A glasgow-i csatát 1544. március 16-án vívta a lázadó Matthew Stewart, Lennox 4. grófjának (II) és James Hamilton skót régens, Arran 2. grófjaI. Mária skót királynő nevében. 1544 májusában Glasgow Muirnál volt egy második ütközet Arran és Glencairn grófjai között, amelyet a Butts-csataként ismert.
↑Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette archibald1607|Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
↑A kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a James Graham, Montrose 1. márkija által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
↑A mindeni csata 1759. augusztus 1-jén zajlott le a hétéves háború során, ahol a brit és német szövetséges erők, Ferdinand von Braunschweig herceg vezetésével, legyőzték a Louis de Contades marsall által irányított francia hadsereget. A szövetségesek mintegy 41 000 katonát és 170 ágyút vonultattak fel, míg a franciák 51 000 fővel és 162 ágyúval rendelkeztek. A csata során hat brit és két hannoveri gyalogezred, félreértve a parancsot, közvetlenül a francia lovasság ellen vonult, és sikeresen visszaverték a támadásokat, jelentős veszteségeket okozva az ellenségnek. A francia veszteségek körülbelül 7000 főt tettek ki, míg a szövetségesek veszteségei 2700 főre becsülhetők. A győzelem megakadályozta a franciák további előrenyomulását Hannover felé, és hozzájárult a brit hadsereg hírnevének növeléséhez.
↑Orléans ostroma (1428. október 12. – 1429. május 8.) fordulópontot jelentett a százéves háborúban Franciaország és Anglia között. Az ostrom az angol hatalom csúcspontján történt a háború késői szakaszában, de a francia erők sikeresen visszaverték az angolokat, Jeanne d’Arc megérkezése által inspirálva. Ezt követően a franciák kezdeményezést szereztek a konfliktusban, és elkezdték visszafoglalni az angolok által korábban elfoglalt területeket.
↑Az orthezi csata 1814. február 27-én zajlott le a Napóleoni háborúk során, amikor Arthur Wellesley vezette angol-spanyol-portugál hadsereg támadást indított Nicolas Soult marsall francia csapatai ellen Dél-Franciaországban. A franciák, bár létszámhátrányban voltak, kezdetben sikeresen visszaverték a szövetségesek jobbszárny elleni támadásait, de középen és a balszárnyon elszenvedett vereségek miatt Soult kénytelen volt visszavonulni. A csata következtében a szövetségesek megnyitották az utat Toulouse felé, és közelebb kerültek a napóleoni háborúk befejezéséhez. A szövetségesek vesztesége mintegy 2000 fő volt, míg a franciáké körülbelül 4000 fő és hat ágyú.
↑A Philiphaugh-i csatát 1645. szeptember 13-án vívták meg a Három Királyság háborúja során, Selkirk közelében, a skót határokon. James Graham, Montrose 1. márki vezette royalista hadseregét David Leslie Covenanter hadserege megsemmisítette, visszaállítva a Birtokbizottság hatalmát.
↑A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül három kilométerre délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. A csatában III. Jakab meghalt a csatában, és fia követte őt IV. Jakab néven.
↑Az 1495. június 28-án vívott seminarai csata a Calábriában található Seminara mellett zajlott, az Első itáliai háború részeként. A francia erők, amelyek svájci zsoldos lándzsásokból és lovagokból álltak, legyőzték a Spanyolország és Nápoly szövetséges hadseregét, amely gyenge minőségű nápolyi csapatokból és könnyűfegyverzetű spanyol katonákból állt. Az ütközet főleg az elmenekülő szövetséges csapatok időnyeréséről szólt, mivel a spanyolok nem voltak felkészülve az ilyen nehézfegyverzetű erőkkel szembeni harcra. A vereség után a spanyol hadsereg jelentős átszervezésen ment keresztül, amelynek eredményeként széles körben alkalmazták a tűzfegyvereket a lándzsás egységek mellett.
↑Az 1503-as (második) seminara-i csata az itáliai háborúk része volt. A calábriaiSeminara közelében csaptak össze a spanyol és francia seregek. A francia erők svájci zsoldosokból és nehézlovasságból állt, míg a spanyolok könnyebb fegyverzetű és tűzfegyverekkel felszerelt katonákat vetettek be. Gonzalo Fernández de Córdoba spanyol parancsnok sikeres manőverekkel és tűzfegyverekkel legyőzte a franciákat, akik a hagyományos nehézlovassági taktikákat alkalmazták. Ez a győzelem hozzájárult a spanyol hadsereg hírnevének megerősítéséhez. A csata tovább szilárdította II. Ferdinánd aragóniai király pozícióját Dél-Itáliában.
↑A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
↑Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑A Verneuil-i csata a százéves háború részeként zajlott 1424. augusztus 17-én a normandiaiVerneuil-sur-Avre közelében az angol és a francia-skót sereg között, melyet milánói nehézlovasság is támogatott. Az angolok jelentős győzelmet arattak, amit második Agincourtként emlegettek. A csata kezdetén rövid íjászharc zajlott az angol hosszúíjászok és a skót íjászok között. Ezt követően kétezer milánói nehézlovas rohamozta meg az angolokat, áttörve az íjászok védelmét, és visszavonulásra kényszerítette az egyik angol szárnyat. A milánóiak üldözték a menekülő angolokat, és kifosztották az angol tábort. Eközben a jól felfegyverzett angolok és a francia-skót harcosok gyalogos közelharcot vívtak körülbelül háromnegyed órán át. A skótok végül elszigetelve maradtak, és nem kaptak kegyelmet az angoloktól. A milánói lovasság visszatért a csatatérre, de a francia-skót erők pusztulását látva elmenekültek.
Körülbelül hatezer francia és skót halt meg, és kétszáz főt fogtak el. A burgundi krónikás, Jean de Wavrin szerint ezerhetszáz angol esett el, de az angol parancsnok, John of Lancaster, Bedford hercege szerint csupán két angol lovagot és néhány íjászt veszítettek. A skót sereget, melyet Archibald Douglas, Douglas 4. grófja és John Stewart, Buchan 2. grófja vezettek (mindketten meghaltak a csatában), szinte teljesen megsemmisítették. Több francia nemest fogságba ejtettek, köztük Alençon hercegét és La Fayette marsallt. A csata után az angolok megerősítették helyzetüket Normandiában, és a skót hadsereg mint önálló egység jelentős szerepet már nem játszott a százéves háborúban.
↑Az Arbroath-i Nyilatkozat V. János pápának írt történelmi jelentőségű levél, amelyet 1320. április 6-án írtak Skócia nemesei és uralkodói Arbroath apátságában. A nyilatkozatban kérték, hogy a pápa erősítse meg I. Róbert skót király szuverenitását, Skócia függetlenségét. Ennek I. Eduárd angol király hódítási törekvései miatt érezték szükségét. A nyilatkozat központi eleme az a kijelentés, hogy a skót király hatalma a nép bizalmán alapul, és ha Robert Bruce nem védené meg megfelelően az országot, a skótok jogukban állna egy másik uralkodót választani. Az Arbroath-i Nyilatkozat a skót nemzeti identitás egyik alapdokumentuma.
↑Az Auld Alliance politikai és katonai szövetség volt Skócia és Franciaország között, amely 1295-ben jött létre. Az első hivatalos egyezményt IV. Fülöp francia király és János skót király (John Balliol) kötötte Anglia elleni közös védekezés céljából. A szövetség egyik legfontosabb eleme az volt, hogy ha Anglia megtámadná az egyik országot, a másik is hadat üzenne Angliának. Az Auld Alliance a XIV. Lajos uralkodása alatt is fontos megállapodás volt. Erősítette a kapcsolatot, hogy V. Jakab skót király 1538-ban feleségül vette Guise-i Mária hercegnőt. Az Auld Alliance hivatalosan 1560-ban ért véget a Cateau-cambrésis-i békével, de a kapcsolat kulturálisan és diplomáciailag tovább élt.
↑A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
↑A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
↑A Beaumont-le-Roger grófság (comté de Beaumont-le-Roger) eősi francia nemesi cím volt, amely a normandiai Beaumont-le-Roger településhez kapcsolódott. A cím létrehozása a XI. századra századra vezethető vissza, amikor a Beaumont család hatalmát és befolyását kiépítette Normandia területén. Az egyik legkorábbi gróf, Roger de Beaumont, a XI. század elején emelkedett ki, aki fontos szerepet játszott a normandiai udvarban és hűbérese volt Hódító Vilmosnak.
↑A berwicki békeszerződés (más néven a berwicki béke vagy a berwicki békekötés) az Anglia és a Skócia Királyság között 1639. június 18-án aláírt megállapodás volt, amely véget vetett az első püspöki háborúnak. A béke kevesebb mint egy évig tartott a második püspöki háború 1640-es kitörése előtt.
↑A birghami szerződés, amelyet Salisbury-i szerződésnek is neveznek, két szerződés. 1289-ben és 1290-ben írták alá, mindkettő célja Skócia függetlenségének biztosítása volt III. Sándor skót király halálát követően. Az aláírók elismerték az alig pár éves unokáját, Margitot uralkodónak. És nevében régensek vezették Skóciát.
↑A carcan ékszerfajta, amelyet általában nyakláncként vagy nyakékként viseltek, gyakran díszes, értékes kövekkel kirakva. A XIV-XVII. században népszerű volt a francia és skót nemesség körében, és gyakran gyémántokkal, rubinokkal vagy gyöngyökkel ékesítették.
↑I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
↑Egyes főrendeknek automatikusan járt a doktori cím.
↑A DSO a "Distinguished Service Order" rövidítése, amely egy brit katonai érdemérem. Az érdemrendet 1886. szeptember 6-án alapították, és a kiemelkedő szolgálatért járó kitüntetésként adják át, elsősorban a harctéren tanúsított bátorság és vezetői képességek elismeréseként.
↑Az Esmé név francia eredetű, és a „szeretett” vagy „megbecsült” jelentésű „estimé” szóból származik, ami a „becsülni”, „értékelni” jelentésű „estimer” igére vezethető vissza. Az Esmé név valószínűleg a francia nemesi körökben alakult ki és vált népszerűvé, különösen a skót-francia kapcsolatok idején, amikor a Stewart-ház több tagja Franciaországban élt. Magyarul leginkább a Kedves vagy Becsült név fejezné ki a név jelentését, bár egyik sem pontos fordítás.
↑A „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.
↑A Field of Cloth of Gold egy 1520. június 7–24. között megrendezett látványos találkozó volt I. Ferenc francia király és VIII. Henrik angol király között, amely Franciaország és Anglia diplomáciai kapcsolatainak erősítését célozta. A rendezvényt a franciaországi Ardres közelében tartották. Nevét az esemény díszes sátrairól és pompás dekorációjáról kapta, amely arany szövetekkel, drágakövekkel és gazdag díszítésekkel volt tele, így hangsúlyozva mindkét uralkodó gazdagságát és hatalmát. A találkozón lovagi tornák, bankettek, sportesemények és táncok zajlottak, amelyeken mindkét király részt vett. Az esemény célja a két ország közötti szövetség erősítése volt, különösen az egyre nagyobb befolyással bíró V. Károly német-római császára ellen. Az „igazságszolgáltatói“ vagy „bírói“ szerep a tornák és versenyek bíráskodására vonatkozik, amelyeket nem ritkán a jelenlévő arisztokraták vagy megbízható diplomaták, esetenként királyi személyek végeztek.
↑A "Fitz" előtag a normann-francia „fiát“ jelenti, és gyakran használták a középkori angol és normann névadásban. Az előtag a latin „filius“ szóból származik, ami szintén „fiú“ jelentésű. Az olyan nevekben, mint FitzRoy („a király fia“) vagy FitzCharles („Charles fia“)
↑A „Első osztályú grand” (Grandee of Spain, 1st class) cím a spanyol arisztokrácia egyik legmagasabb rangja volt, amely különleges kiváltságokat és magas társadalmi státuszt biztosított viselőjének. A cím viselői közvetlen hozzáférést kaptak a spanyol királyhoz, sőt, joguk volt fedetlen fővel megjelenni előtte, ami a legnagyobb tisztelet jele volt a spanyol udvarban.
↑A címerben szereplő gólyák a heraldikában gyakran a hűség, éberség és hosszú élet szimbólumai. A gólya szimbolikája a családi lojalitásra és a család védelmére is utalhat. A Montrose hercegének címerében lévő két fehér gólya valószínűleg ezen tulajdonságokat hivatott megjeleníteni, emellett a gólyák a család hagyományos értékeit, hűségét és tisztességét is jelképezhetik. A gólya másik jelentése a gondoskodás és az utódok védelme, ami a család folytatását és a nemesi cím öröklésének folyamatát szimbolizálhatja. Mindez azt tükrözheti, hogy a Montrose hercegi család számára fontos volt a család egységének, hűségének és örökségének megőrzése.
↑A leggyakrabban elfogadott hét ősi provincia a következő:
Caithness (Kaitness) – az ország északkeleti része.
Sutherland (Cataibh) – Caithness délnyugati szomszédja.
Ross (Ros) – a nyugati és középső területeken, Ross és Cromarty környékén.
Moray (Moireabh) – az északkeleti területeken, Moray Firth környékén.
Argyll (Earra-Ghàidheal) – Skócia nyugati partvidéke és a belső szigetek egy része.
Atholl (Athall) – Skócia középső része, ma Perth és Kinross területén.
Galloway (Gall-Ghaidhealaibh) – az ország délnyugati része, a mai Dumfries és Galloway területén.
↑A történészek körében vita tárgyát képezi, hogy II. Károly és Braganzai Katalin házasságát titokban katolikus szertartás szerint is megkötötték-e. Egyes források szerint 1662-ben, Katalin Angliába érkezésekor, a hivatalos anglikán ceremónia előtt, egy magánjellegű katolikus esküvőt is tartottak. Ezt a szertartást állítólag Lord Aubigny, Ludovic Stuart, katolikus pap és Katalin gyóntatója vezette. Azonban nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ez a katolikus ceremónia valóban megtörtént volna. A korabeli dokumentumok és beszámolók nem szolgáltatnak meggyőző bizonyítékot, így a kérdés továbbra is nyitott a történészek számára.
↑A Lennox hercege címet 1675. augusztus 9-én hozta létre II. Károly angol király. A cím al– vagy mellékcímei: Darnley grófja és Lord of Torboulton.
↑A Lyon Bíróság (angolul Lyon Court) ősi skót intézmény, amely a heraldika és a nemesi címek ügyében dönt. Feladatai közé tartozik a címerek és nemesi címek nyilvántartása és szabályozása Skóciában. A bíróság vezetője, a Lord Lyon King of Arms, nagy befolyással bír a skót nemesi ügyekben és a heraldikai szabályozásban. A bíróságnak nincs köze Lyon városához. A Falkland Pursuivant tisztséget viselő személy egyfajta tartalék bíró, akinek a szolgálatát szükség esetén, ideiglenesen veszik igénybe.
↑A Main Plot (Fő Összeesküvés) állítólagos összeesküvés volt, amelyet angol udvaroncok 1603 júliusában készítettek I. Jakab király eltávolítására az angol trónról, hogy helyébe unokatestvérérét, Arabella Stuartot ültessék. Az összeesküvést állítólag Lord Cobham vezette, állítólag a spanyol kormány finanszírozta. A sok vélelem mellett a vélt összeesküvőket maga Arabella Stuart jelentette föl a királynál. 2024-ig nem került elő bizonyíték, hogy Arabella Stuart a trónra vágyott volna. A „Fő“ cselekménynek nevezik, mert volt egy másodlagos összeesküvés is, ami a Bye Plot (Vége/Elköszönő Összeesküvés) nevet kapta.
↑A Gobelins Manufaktúra (franciául: Manufacture des Gobelins) történelmi kárpitgyár Párizsban, Franciaországban. A XII. kerületben található, a Gobelins sugárút 42. szám alatt, közel a Les Gobelins metróállomáshoz. Eredetileg a Gobelin család középkori festőműhelyeként alakult meg ezen a helyen.
↑A "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. mormaer (Celtic title) (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑ abcdA novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
↑A Pair de France kiemelkedő francia főrendi cím volt, ami a legmagasabb rangú nemeseket foglalta magában. Nem minden gróf, márki, báró, vikomt vagy herceg volt automatikusan pair. A pair cím viselői különleges kiváltságokkal rendelkeztek, joguk volt a király koronázásán részt venni és a francia parlamentben tanácskozási és ítélkezési szerepet betölteni. Így egy "gróf és pair" (comte et pair) rangosabb volt, mint egy sima gróf, mivel a pair cím viselői közvetlenül a király szolgálatában álltak és politikai hatalmuk is jelentősebb volt.
↑A Portsmouth hercegi cím ( 1673) alcímei: Fareham grófja és Petersfield bárója
↑A Melrose uradalmi (Regality of Melrose) közigazgatási és jogi terület volt Skóciában, amely különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. A regality egyfajta feudális joghatóságot jelentett, amelyben a földesúr, a regality ura (often called lord of regality), szélesebb jogkörökkel rendelkezett, mint egy hagyományos földbirtokos. A Regality of Melrose a Melrose Apátsághoz kapcsolódott, amely egy híres ciszterci kolostor volt a skót határvidéken. A regality rendszert gyakran egyházi birtokokhoz kapcsolták, így a Melrose-i apátság urai nemcsak vallási hatalmat gyakoroltak, hanem jogi és közigazgatási hatalmat is. A regality bíróságai saját joghatóságot kaptak, amelyekben a regality ura ítéleteket hozhatott olyan ügyekben, amelyek általában a királyi bíróságok hatáskörébe tartoztak volna.
↑A Rendi Bizottság irányította Skóciát a három királyság háborúja idején (1638–1651), amikor a skót parlament nem ülésezett. A Covenanters uralta, amelynek legbefolyásosabb frakciója Argyll márkié volt. A széles törvényhozói és végrehajtói jogkörrel rendelkező bizottságot a dicsőséges forradalom után ismét kinevezték, és 1688 és 1689 között ülésezett. A bizottság nevét Skócia rendjeiről kapta, ez a skót parlament alternatív neve volt. A rendek:
az első rend az elöljáróké (érsekek, püspökök, apátok és más magas rangú egyházi személyek)
a második rendj a nemeseké (hercegek, márkik, grófok, vikomtok, országgyűlési urak és laikus főbérlők)
a harmadik rend a városi tisztségviselőké (a királyi városok polgárai választott képviselők)
↑A Richmond hercege címet 1675. augusztus 9-én hozta létre II. Károly angol király. A cím al– vagy mellékcímei: March grófja és a yorki Settrington 1. bárója.
↑A shallop kis, sekély merülésű, nyitott csónak vagy vitorláshajó, amelyet főként a part menti vizeken és folyókon használtak. Egy vagy két árboccal rendelkezett, evezőkkel is felszerelték, így akár vitorlázva, akár evezve is haladhatott. A XVII. és XVIII. században gyakran alkalmazták kisebb szállítási vagy felderítési feladatokra. Méretét és egyszerű felépítését tekintve a shallop jól manőverezhető volt, ezért a gyarmati időszakban és katonai célokra is népszerű hajótípus volt.
↑A Sieur francia kifejezés a úr vagy nemes úr jelentésű, általában azokat illette, akik nemesi származásúak voltak, de nem feltétlenül birtokoltak földbirtokot vagy uradalmat. Ez a cím gyakran az egyes személyek név előtagjaként szerepelt, hogy jelezze nemesi státuszukat, de nem jelentett tényleges földesúri hatalmat vagy birtokot.
↑Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
↑Garde Écossaise, a skót gárda (franciául: Gardes Écossaises) a francia uralkodó személyes testőrség volt, amelyet 1418-ban a Valois VII. Károly alapított. Kezdetben a király skót testőrsége 25 testőrből és 75 íjászból állt. Minden testőrhöz négy segítő – egy fegyverhordozó, egy íjászt, egy cranequinier (íj-feszítő gépet kezelő) és egy szolga – tartozott.
↑A tartan vagy tartán mintás ruha, több színben keresztező vízszintes és függőleges sávokkal, amelyek egyszerű vagy összetett téglalap alakú mintákat alkotnak. A tartanok eredetileg szövött gyapjúból származnak, de ma már más anyagokból is készülnek. A tartán különösen Skóciához kötődik, és a skót kiltek szinte mindig tartán mintázatúak. Skócián kívül a tartánt néha „kockásnak“ is nevezik (különösen Észak-Amerikában). Skóciában a tartán nagy darab szövet, takaró, amely többféleképpen is viselhető.
↑A Új-Skócia baronetjei egy külön örökletes nemesi rend, amelyet I. Jakab angol király alapított 1625-ben, hogy Új-Skóciát (Nova Scotia) benépesítse és fejlessze. Az itt adományozott baronet címek egyfajta ösztönzők voltak az Új-Skóciába való betelepülés támogatására, és azok kapták meg, akik anyagilag támogatták a kolónia alapítását.
↑VI. Jakab skót király (Angliában: I. Jakab) idejében Nagy-Britanniából tömeges bevándorlás történt Írország egyik történelmi tartományába, Ulsterbe, ezt nevezik Ulster gyarmatosításának (Plantation of Ulster). A legtöbb telepes Dél-Skóciából és Észak-Angliából érkezett, kultúrájuk különbözött az őslakos írekétől. 1606-tól kezdődött a gazdag külföldi földtulajdonosok magánfinanszírozású területfoglalása, majd 1609-től a hivatalos állami foglalás is megkezdődött. A föld nagy részét elkobozták a gael nemesektől, akik közül többen Európába menekültek. 1607-ben az angol uralom ellen kitört a kilencéves háború, amely Tyrone Felésként is ismert (Tyrone's Rebellion), amelyet - némi spanyol segítséggel – az angolok nyertek meg. A hivatalos „ültetvény“ becslések szerint félmillió hektár (2000 km2) szántóból állt Armagh, Cavan, Fermanagh, Tyrone, Donegal és Londonderry megyékben. Az Antrim, Down és Monaghan megyékben lévő földek a király támogatásával magánkézbe kerültek.
↑A Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
Neve
Magyarul
Rövidítés
Kép
Knight Grand Cross
Lovag Nagykereszt
GCVO
Dame Grand Cross
női Lovag Nagykereszt
Knight Commander
Lovag parancsnok
KCVO
Dame Commander
Női lovag parancsnok
DCVO
Commander
Parancsnok
CVO
Lieutenant
Hadnagy
LVO
Member
Tag
MVO
Medal
Érdemérem
RVM
Nincs szabad kép
A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.
↑Inchmurrin kastélya a Loch Lomond legnagyobb szigetén található. A XIV. században építette Duncan, Lennox {{nowrap|8. grófja}, és 1393-ra már készen állt. A kastély eredetileg a Balloch kastélyból költöző Lennox grófok lakhelye lett a pestis idején. A kastély vadászházként is szolgált, különösen, miután I. Róbert skót király vadaskertet létesített a szigeten a XIV. század elején. A kastély később Isabel, Albany hercegné otthona lett, miután 1425-ben férjét és fiait kivégezték. A kastély 1460-ban elhagyatottá vált Isabella halála után. A romokat azóta is meg lehet látogatni a sziget délnyugati csücskén
↑A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
↑ abA Királyi Íjászok Társasága (Royal Company of Archers) ősi és tekintélyes skót szervezet, amelyet 1676-ban alapítottak Skóciában. Eredetileg mint íjászklub jött létre, de az idők során jelentős státuszt nyert, és 1822 óta a brit uralkodó hivatalos skót testőrsége, jellemzően akkor, amikor az uralkodó Skóciában tartózkodik. Ez az egység elsősorban ceremoniális szerepet tölt be a királyi eseményeken. A testőrség tisztjei: egy főkapitány (Captain-General), négy kapitány (Captain), négy hadnagy (Lieutenant), négy zászlós (Ensign) és tizenkét brigadéros (Brigadier). A főkapitány pozíciót általában kiemelkedő társadalmi rangú, befolyásos személy tölti be, gyakran skót főnemes. Forrás: The Royal Company of Archers (angol nyelven). The Royal Family. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑ abA Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
↑A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
↑A Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
Neve
Magyarul
Rövidítés
Kép
Knight Grand Cross
Lovag Nagykereszt
GCVO
Dame Grand Cross
női Lovag Nagykereszt
Knight Commander
Lovag parancsnok
KCVO
Dame Commander
Női lovag parancsnok
DCVO
Commander
Parancsnok
CVO
Lieutenant
Hadnagy
LVO
Member
Tag
MVO
Medal
Érdemérem
RVM
Nincs szabad kép
A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.
↑A Lord Clerk Register Skócia egyik legrégebbi tisztsége, amelyet eredetileg az ország hivatalos nyilvántartásainak és iratainak felügyeletére hoztak létre. A XIX. és XX. században a tisztség jellege fokozatosan változott, de megőrizte szimbolikus jelentőségét. A Lord Clerk Register kezdetben felelt a nemzeti levéltárakért, a parlamenti jegyzőkönyvekért és a hivatalos dokumentumokért. A XX. századra a szerepe nagyobb részben ceremoniális lett, és a tényleges iratkezelést átadták más szervezeteknek, például a Nemzeti Levéltárnak. Forrás: Lord Clerk Register - Definition (angol nyelven). LSD Law. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Lord Steward of the Household (az Udvar Főintendánsa) magas rangú tisztség a brit királyi udvarban. Felelős volt a királyi háztartás gazdasági és adminisztratív ügyeiért, beleértve a királyi rezidenciák üzemeltetését és az udvari személyzet felügyeletét. A poszt tényleges hatásköre a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett fokozatosan csökkenni. A szerep inkább ceremoniális, szinte kizárólag szimbolikus, főleg állami ceremóniákon.
↑A Westminsteri apátság főintendánsa (High Steward of Westminster Abbey) tiszteletbeli, ceremoniális pozíció a Westminster-apátságban, amelynek eredete a középkorig nyúlik vissza. A High Steward feladata hagyományosan a jogi és adminisztratív ügyek felügyelete volt az apátságban, különösen akkor, amikor királyi eseményekre vagy nagyobb ünnepségekre került sor. Idővel ez a tisztség szimbolikussá vált, és ma elsősorban ceremoniális eseményeken vesz részt, például koronázásokon és királyi esküvőkön.
↑A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
↑A Laird skót cím, amely egy nagyobb földbirtok tulajdonosát jelöli, és szoros kapcsolatban van a földdel. A Laird cím azokra vonatkozik, akik jelentős skót birtokokat örökölnek vagy vásárolnak. Ez nem egy hivatalos nemesi cím, mint a Lord, hanem inkább a birtokosokat és azok helyi befolyását tükrözi. Bár sokszor a Lord skót megfelelőjének tekintik, a Laird nem kapcsolódik automatikusan nemesi ranghoz vagy a peerage rendszerhez. Forrás: What is the difference between Lord and Laird? (angol nyelven). Scotland Titles. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
↑I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
↑ abA kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a James Graham, Montrose 1. márkija által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
↑Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette archibald1607|Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
↑Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑A jövedéki biztos (Commissioner of Excise) főként a gazdasági kérdésekkel és az adóztatással foglalkozott. Feladata volt biztosítani, hogy a termékekre, mint például az alkoholra és egyéb fogyasztási cikkekre kivetett jövedéki adókat beszedjék, és az adóelkerülést megakadályozzák. Tevékenysége nem volt közvetlen kapcsolatban a jogi vagy katonai ügyekkel, mint a békebírók, seriffek és hadnagyok esetében, de hozzájárult az állami bevételek fenntartásához.
↑ abA főkincstárnok (Lord High Treasurer) Skócia egyik legmagasabb rangú pénzügyi tisztsége volt, amely felelős volt a kormányzati bevételek kezeléséért és a költségek nyomon követéséért. Közvetlenül az uralkodónak tartozott felelősséggel. Felügyelte az állami bevételek begyűjtését, beleértve az adókat és más forrásokat. Felelős volt az állami kiadások kezeléséért és ellenőrzéséért. Az államkincstár vezetőjeként részt vett a pénzügyi döntéshozatalban. A pozíció különösen fontos volt, mivel a kincstárnok felügyelte az ország gazdasági stabilitását és pénzügyi működését.
↑ abA Lord High Commissioner a brit uralkodó személyes képviselője a skót presbiteriánus egyház, a Church of Scotland éves közgyűlésén. Ez a tisztség 1603-ban jött létre, amikor I. Jakab egyesítette az angol és skót koronát. A Lord High Commissioner nem avatkozik be az egyház ügyeibe, hanem jelképes szerepe van, részt vesz az egyházi eseményeken, és hivatalos megnyitóbeszédet tart a közgyűlésen. A posztot minden évben az uralkodó nevezi ki. A Lord High Commissioner általában egy tapasztalt skót politikai vagy közéleti személyiség, aki az uralkodót képviseli és átmenetileg királyi lakosztályokat használhat.
↑A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek volt az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosított a királyhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban betöltött teendők végrehajtásában.
Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. A pozíciókat gyakran a nemesség tagjai, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amit általában hercegek, grófok vagy magas rangú nemesek töltöttek be. Hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, de státuszuk és rangjuk magasabb volt, és közelebbi kapcsolatot ápoltak az uralkodóval. Ezen pozíciók birtokosai nagyobb politikai befolyással rendelkeztek, mivel gyakran közvetlen hozzáférésük volt az uralkodóhoz.
↑ abA Great Seal (Nagy Pecsét) az uralkodó hivatalos pecsétje, amelyet a legfontosabb állami dokumentumok, törvények és rendeletek hitelesítésére használnak. A Keeper of the Great Seal feladata ennek az eszköznek az őrzése és használata. E tisztség gyakran a Lord Chancellor (Lordkancellár) tisztséggel jár együtt, aki a királyság egyik legfontosabb jogi tisztviselője. A Great Seal a kormányzati és jogi folyamatok hitelességét biztosítja, így a tisztség betöltője kulcsszerepet játszik az állami dokumentumok hivatalos elfogadásában és kibocsátásában. A Keeper of the Great Seal hagyományosan az egyik legmagasabb tisztség a brit kormányzati struktúrában, mivel az állami jogi és adminisztratív rendszerek egyik alapvető szereplője.
↑A Lord Chief Justice (főbíró) magas rangú bírói tisztség volt, amely a XVI. században Skóciában is létezett. A skót jogrendszer legmagasabb tisztségei közé tartozott ez a pozíció, amely a királyi bíróságok, illetve az állam jogi ügyeinek vezetéséért volt felelős. A Lord Chief Justice-t általában a király vagy a királynő nevezte ki, és fontos szerepet játszott a királyi bíróságok működésében, az igazságszolgáltatás felügyeletében és a legfelsőbb bírósági döntések meghozatalában. Az ő feladata volt, hogy biztosítsa a királyi törvények betartását és hogy az igazságszolgáltatás magas színvonalon működjön. Skóciában a legfőbb bírósági tisztség a Lord President of the Court of Session volt, aki az Edinburgh-ben székelő Session Court, Skócia legfelsőbb polgári bíróságának vezetője volt.
↑ abA Lord High Admiral of Scotland a Skót Királyság haditengerészetének legmagasabb rangú tisztségviselője volt. Ez a tisztség a haditengerészet vezetéséért, a tengeri kereskedelem és kalózkodás elleni védelemért és a haditengerészeti bíróságok felügyeletéért volt felelős. A tisztség birtokosa gyakran diplomáciai küldetésekben vett részt, különösen Angliával és más európai hatalmakkal folytatott tengeri ügyekben. A XV-XVII. században Skócia gyakran szövetséges volt Franciaországgal (Auld Alliance), és a tengeri kapcsolatok fontos szerepet játszottak ezekben az időszakokban.
↑ abA Master of the Royal Household (a királyi háztartás vezetője) a királyi udvar mindennapi működését felügyelte. Számos feladatért volt felelős, amelyek a királyi háztartás, a szolgák és a vendégek kiszolgálásával, valamint az udvar életének szervezésével kapcsolatosak. Főbb feladata volt a királyi háztartás irányítása, a királyi költségvetés kezelése, a királyi család ellátása és a királyi látogatások megszervezése és a királyi kíséret ellátása. A Master of the Royal Household az udvar adminisztratív vezetője volt, míg a Lord of the Bedchamber a király személyes, közvetlen szolgálatában állt.
↑ abA Great Chamberlain (főkamarás) felelős volt a királyi udvar hivatalos ceremóniáinak és a királyi háztartás egyes részeinek működtetéséért. Ceremoniális feladatok mellett felügyelte a királyi rezidenciákat a Master of the Royal Household tisztség viselőjével osztozva.
↑ abA Justiciar a középkori Skóciában és Angliában szélesebb hatáskörrel rendelkezett, és nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem az egész királyság igazgatásában is jelentős szerepet játszott. A Justiciar gyakorlatilag a király helyettese volt az igazságszolgáltatásban és az államigazgatásban.
Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak.
A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival.
A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
↑ abA baillie skót tisztség, amely a középkortól egészen a modern időkig létezett. A baillie gyakorlatilag egy helyi közigazgatási tisztviselő volt, aki bírói és végrehajtó hatalommal is rendelkezett egy adott területen vagy városban. Ez a tisztség leginkább a mai polgármesterhez vagy helyi bíróhoz hasonlítható, de a feladatai változóak voltak az idők során. A feladatai közé tartozott a törvények végrehajtása és helyi ügyek intézése, bírói feladatok ellátása kisebb jogi ügyekben, helyi rendeletek betartatása, Gazdasági ügyek felügyelete, például piacok és vásárok ellenőrzése. A királyi burghokban, azaz királyi városokban a baillie gyakran a városi tanács tagja volt, és helyettesítehette a város vezetőjét.
↑Crawford grófja cím a mai napig (2024) létezik. Öröklése csak a 16. grófig történt ezen az ágon, az is némi jogi csavarral. Anthony Robert Lindsay (1958–), Crawford 30. grófja, Balcarres 13. grófja viseli. A cím örököse Alexander Thomas Lindsay (1991–), Lord Balniel, az örökös örököse Ludovic James Lindsay (2020–), Crawford mestere.
↑A birghami szerződés, amelyet Salisbury-i szerződésnek is neveznek, két szerződés. 1289-ben és 1290-ben írták alá, mindkettő célja Skócia függetlenségének biztosítása volt III. Sándor skót király halálát követően. Az aláírók elismerték az alig pár éves unokáját, Margitot uralkodónak. És nevében régensek vezették Skóciát.
↑A dunbari csata volt az 1296-os hadjárat egyetlen jelentős szárazföldi összecsapás első skót függetlenségi háború kezdetén.
↑Az 1298. július 22-i falkirki csata az első skót függetlenségi háború egyik legnagyobb csatája volt. Az angol hadsereg I. Eduárd angol király vezetésével legyőzte a William Wallace vezette skótokat. Nem sokkal a csata után Wallace lemondott Skócia vezetéséről.
↑A Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül három kilométerre délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. A csatában III. Jakab meghalt a csatában, és fia követte őt IV. Jakab néven.
Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak.
A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival.
A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
↑A „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.
↑David Beaton 1494-ben született. 1537-ben a skóciai St. Andrews érsek utódává nevezték ki, ám 1538-tól a francia Mirepoix püspökeként szolgált egy éven át, ez alatt kreálták érsekké. 1539-től szolgált St. Andrews érsekeként haláláig, 1546. május 29-ig. Forrás: Archbishop David Beaton (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A berwicki békeszerződés (más néven a berwicki béke vagy a berwicki békekötés) az Anglia és a Skócia Királyság között 1639. június 18-án aláírt megállapodás volt, amely véget vetett az első püspöki háborúnak. A béke kevesebb mint egy évig tartott a második püspöki háború 1640-es kitörése előtt.
↑A Rendi Bizottság irányította Skóciát a három királyság háborúja idején (1638–1651), amikor a skót parlament nem ülésezett. A Covenanters uralta, amelynek legbefolyásosabb frakciója Argyll márkié volt. A széles törvényhozói és végrehajtói jogkörrel rendelkező bizottságot a dicsőséges forradalom után ismét kinevezték, és 1688 és 1689 között ülésezett. A bizottság nevét Skócia rendjeiről kapta, ez a skót parlament alternatív neve volt. A rendek:
az első rend az elöljáróké (érsekek, püspökök, apátok és más magas rangú egyházi személyek)
a második rendj a nemeseké (hercegek, márkik, grófok, vikomtok, országgyűlési urak és laikus főbérlők)
a harmadik rend a városi tisztségviselőké (a királyi városok polgárai választott képviselők)
↑Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
↑Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑A Philiphaugh-i csatát 1645. szeptember 13-án vívták meg a Három Királyság háborúja során, Selkirk közelében, a skót határokon. James Graham, Montrose 1. márki vezette royalista hadseregét David Leslie Covenanter hadserege megsemmisítette, visszaállítva a Birtokbizottság hatalmát.
↑A carbisdale-i csata (más néven Invercarron) a skóciai sutherland-i Culrain falu közelében zajlott 1650. április 27-én, a Három Királyság háborújának része volt. A királypárti vezető, James Graham, Montrose 1. márki vívta a korabeli skót kormány ellen, amelyet Archibald Campbell, Argyll első márkija és a radikális Covenanters csoportosulása, a Kirk-párt uralt. A csatát a Covenanters serege nyerte.
↑Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
↑A Lord Clerk Register Skócia egyik legrégebbi tisztsége, amelyet eredetileg az ország hivatalos nyilvántartásainak és iratainak felügyeletére hoztak létre. A XIX. és XX. században a tisztség jellege fokozatosan változott, de megőrizte szimbolikus jelentőségét. A Lord Clerk Register kezdetben felelt a nemzeti levéltárakért, a parlamenti jegyzőkönyvekért és a hivatalos dokumentumokért. A XX. századra a szerepe nagyobb részben ceremoniális lett, és a tényleges iratkezelést átadták más szervezeteknek, például a Nemzeti Levéltárnak. Forrás: Lord Clerk Register - Definition (angol nyelven). LSD Law. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Master of the Horse (Főlovászmester, esetleg királyi főlovászmester) magas rangú udvari pozíció volt Nagy-Britanniában. A tisztség betöltője a királyi lovak, istállók és a királyi hintók felett rendelkezett, és közvetlenül a monarchia szolgálatában állt. A Master of the Horse az uralkodó közelében lévő személyek közé tartozott, fontos szerepe volt hivatalos eseményeken, a koronázásokon és a királyi ünnepségeken. Történelmileg a katonai erők mozgósításában is részt vett, amikor a lovasság még fontos szerepet játszott a brit hadseregben. A pozícióhoz kapcsolódott egy állandó személyzet is, amely a királyi istállókat és a szállítóeszközöket kezelte.
↑A Paymaster-General hivatalát 1660-ban hozták létre a hadsereg fizetéseinek és egyéb pénzügyi feladatok kezelésére. A Joint Paymaster-General felelős volt a kormányzati pénzek kezeléséért és elosztásáért, különösen a katonai fizetésekért és az állami alkalmazottak bérezéséért. Az 1700-as években, különösen a nagy háborúk idején, mint például a spanyol örökösödési háború (1701–1714), e pozíció betöltői jelentős szerepet játszottak az állami költségvetés irányításában. Ketten is elláthatták ezt a szerepet egyszerre, így megosztva a hatalmas felelősséget – innen a joint (közös) elnevezés, különösen a növekvő katonai kiadások és a kormányzati fizetések kezelésében.
↑A Lord Chamberlain a brit királyi udvar egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt, fontos szerepe volt az udvar irányításában és az uralkodó körüli ceremoniális ügyekben. Felügyelte az udvari protokoll betartását és a ceremóniákat, irányította az uralkodó háztartását. Felügyelte a királyi színházakat és ő volt a királyi pecsét őrzője.
↑Lord Justice General (vagy egyszerűen Justice General) Skóciában a legmagasabb rangú bírósági tisztség volt, amely a skót bíróságok felett rendelkezett. A XVIII. század közepéig a Lord Justice General ténylegesen elnökölt a skót bíróságokon, de később ez a feladat inkább a Lord President of the Court of Session feladatává vált. 1800-ra a Lord Justice General cím nagyobb részt ceremoniális szerepkört töltött be, de továbbra is ő volt a legfőbb büntetőbíró Skóciában
↑A tartan vagy tartán mintás ruha, több színben keresztező vízszintes és függőleges sávokkal, amelyek egyszerű vagy összetett téglalap alakú mintákat alkotnak. A tartanok eredetileg szövött gyapjúból származnak, de ma már más anyagokból is készülnek. A tartán különösen Skóciához kötődik, és a skót kiltek szinte mindig tartán mintázatúak. Skócián kívül a tartánt néha „kockásnak“ is nevezik (különösen Észak-Amerikában). Skóciában a tartán nagy darab szövet, takaró, amely többféleképpen is viselhető.
↑A Coldstream Guards eredetileg Monck's Regiment of Foot néven alakult meg 1650-ben George Monck vezetése alatt. 1660-ban Monck és katonái Coldstream városából indultak el, hogy részt vegyenek az angol monarchia helyreállításában, amikor II. Károlyt visszahelyezték a trónra. Ennek az eseménynek köszönhetően kapta a nevet a város után az ezred, amely hivatalosan The Coldstream Regiment of Foot Guards lett. A Coldstream Guards a Brit haderő legrégebbi, folyamatosan szolgáló reguláris ezrede. Az ezred rendszeresen vett részt bevetéseken a világ különböző részein, és harcolt a Brit Hadsereg által vívott legtöbb nagyobb konfliktusban. Az ezred folyamatos szolgálatban van, és soha nem olvasztották össze más egységekkel.
↑A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
↑A HMS Kandahart 1939. március 21-én bocsátották vízre. 1941. február 21-én a HMS Kimberley testvérhajó és a HMS Manchester könnyűcirkáló társaságában elfoglalta a német blokádtörő SS Wahehe-t Izland mellett. 1941. december 19-én a brit Force K tagja volt, amelynek feladata egy Tripoliba tartó olasz konvoj feltartóztatása volt. Egy olasz akna helyrehozhatatlanul megrongálta, miközben megpróbálta megmenteni a süllyedő HMS Neptune könnyűcirkálót. Hogy ne kerüljön ellenség kezére, a HMS Jaguar (F34) kilőtte. Források: Supreme Sacrifice (angol nyelven). Rommel's Riposte, 2019. december 19. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.) és HMS Juno (F46) (angol nyelven). Uboat.net. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A címerben szereplő gólyák a heraldikában gyakran a hűség, éberség és hosszú élet szimbólumai. A gólya szimbolikája a családi lojalitásra és a család védelmére is utalhat. A Montrose hercegének címerében lévő két fehér gólya valószínűleg ezen tulajdonságokat hivatott megjeleníteni, emellett a gólyák a család hagyományos értékeit, hűségét és tisztességét is jelképezhetik. A gólya másik jelentése a gondoskodás és az utódok védelme, ami a család folytatását és a nemesi cím öröklésének folyamatát szimbolizálhatja. Mindez azt tükrözheti, hogy a Montrose hercegi család számára fontos volt a család egységének, hűségének és örökségének megőrzése.
↑A Brechin-i csata 1452. május 18-án zajlott II. Jakab skót király uralkodása idején, körülbelül két és fél mérföldre északkeletre Brechintől. Egyesek a király győzelmével végződött csatát a király és a Fekete Douglasek vezette erős nemesi családok szövetsége közötti polgárháború fontos ütközetének tartják, mások szerint ez inkább helyi konfliktus volt Skócia északkeleti részén, és korlátozott jelentőséggel bírt a szélesebb skót polgárháború szempontjából. A királypárti hadsereget a Gordon klán és az Ogilvy klán alkotta, vezetőjük Huntly első grófja, Alexander Gordon volt. Ők legyőzték a lázadó Alexander Lindsayt, Crawford negyedik grófját, aki a Fekete Douglasek egyik legfőbb szövetségese volt. Röviddel a vereség után Crawford megadta magát a királynak, ezzel elszigetelve a Fekete Douglaseket.
↑A Lyon Bíróság (angolul Lyon Court) ősi skót intézmény, amely a heraldika és a nemesi címek ügyében dönt. Feladatai közé tartozik a címerek és nemesi címek nyilvántartása és szabályozása Skóciában. A bíróság vezetője, a Lord Lyon King of Arms, nagy befolyással bír a skót nemesi ügyekben és a heraldikai szabályozásban. A bíróságnak nincs köze Lyon városához. A Falkland Pursuivant tisztséget viselő személy egyfajta tartalék bíró, akinek a szolgálatát szükség esetén, ideiglenesen veszik igénybe.
↑A Melrose uradalmi (Regality of Melrose) közigazgatási és jogi terület volt Skóciában, amely különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. A regality egyfajta feudális joghatóságot jelentett, amelyben a földesúr, a regality ura (often called lord of regality), szélesebb jogkörökkel rendelkezett, mint egy hagyományos földbirtokos. A Regality of Melrose a Melrose Apátsághoz kapcsolódott, amely egy híres ciszterci kolostor volt a skót határvidéken. A regality rendszert gyakran egyházi birtokokhoz kapcsolták, így a Melrose-i apátság urai nemcsak vallási hatalmat gyakoroltak, hanem jogi és közigazgatási hatalmat is. A regality bíróságai saját joghatóságot kaptak, amelyekben a regality ura ítéleteket hozhatott olyan ügyekben, amelyek általában a királyi bíróságok hatáskörébe tartoztak volna.
↑Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
↑A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
↑A Új-Skócia baronetjei egy külön örökletes nemesi rend, amelyet I. Jakab angol király alapított 1625-ben, hogy Új-Skóciát (Nova Scotia) benépesítse és fejlessze. Az itt adományozott baronet címek egyfajta ösztönzők voltak az Új-Skóciába való betelepülés támogatására, és azok kapták meg, akik anyagilag támogatták a kolónia alapítását.
↑A Royal Regiment of Horse Guards (közismert nevén a Blues) 1661-ben alapított brit lovasezred volt. Ezt az egységet eredetileg a királyi testőrség részeként hozták létre, és a brit hadsereg egyik legrégibb és legelőkelőbb lovasegységeként szolgált. A királyi családhoz közvetlenül kötődő testőrségi feladatokat látott el, és különleges szerepe volt a ceremoniális eseményeken is, például az uralkodó védelmében. 1969-ben a Royal Regiment of Horse Guards egyesült a Royal Dragoons-szal, és létrejött a Blues and Royals egység, amely a Household Cavalry része lett. Ez ma is fontos ceremoniális és harci szerepet ellátó lovassági ezred a brit hadseregben.
↑A Yeomanry dandár önkéntes lovassági egység volt, amelyet a brit hadsereg hozott létre a XVIII. század végén. Eredetileg a vidéki területek védelmére és a rend fenntartására szolgált, de a XIX. és XX. század folyamán számos háborús konfliktusban vett részt. Az első világháború idején sok Yeomanry ezredet átszerveztek gyalogos egységekké, John George Stewart-Murray is egy ilyen dandárt vezetett, amely a török erők ellen küzdött a Dardanelláknál. Yeomanry (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Ogden Goelet (1851. június 11. – 1897. augusztus 27.) amerikai üzletember és ingatlanfejlesztő volt New Yorkban, a Gilded Age (aranykor, kb. 1870-1900) időszakában. Vagyonát családi ingatlanok és ingatlanbefektetések révén szerezte, különösen New York városában. Az egyik leghíresebb épülete, amelyet építtetett, a newporti Ochre Court kastély, amely az időszak egyik legimpozánsabb nyári rezidenciája volt. Goelet gazdag társadalmi életet élt, és szenvedélyes jachtos volt; híres jachtja a Mayflower volt. 1897-ben halt meg Wight-szigeten.
↑A Gobelins Manufaktúra (franciául: Manufacture des Gobelins) történelmi kárpitgyár Párizsban, Franciaországban. A XII. kerületben található, a Gobelins sugárút 42. szám alatt, közel a Les Gobelins metróállomáshoz. Eredetileg a Gobelin család középkori festőműhelyeként alakult meg ezen a helyen.
↑A Lord Lieutenant (alkirály) legmagasabb tisztség, amelyet az angol vagy brit király nevezett ki. Az alkirály képviselte a koronát Írországban, és gyakorlatilag az ország kormányzója volt. Ha nem tartózkodott az országban, a helyettesítését a Lord Deputy (helytartó) látta el.
↑ALord Deputy (helytartó) a Lord Lieutenant (alkirály) helyettese, aki annak távollétében teljes körű hatalommal rendelkezett. Ő irányította a közigazgatást, a katonai erőket és a politikai döntéshozatalt.
↑Ha sem az Lord Lieutenant (alkirály), sem a Lord Deputy (helytartó) nem volt jelen, akkor a Lord Justice (vagy több főbíró, ha egyszerre többen voltak kinevezve) átvette a vezetést. A főbíró elsődleges feladata a kormányzás folyamatosságának biztosítása volt, különösen politikai válság vagy távollét esetén.
↑Bár a kancellár nem töltött be közvetlen közigazgatási vagy katonai szerepet, a tisztség a jogi hierarchiában a legmagasabb volt. A Lord Chancellor volt az igazságszolgáltatás vezetője, és felügyelte az ír bírósági rendszert, a királyi pecsétet, valamint részt vett a törvényalkotásban. A politikai döntéshozásban is fontos tanácsadói szerepet töltött be.
1868),
1701, 
1892)
1876)
1675 IV)
1684)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Canaletto olajfestménye (1747) a londoni Richmond House egyik emeleti szobájából nyújt kilátást az istállóudvarra, ahol egy inas hajlong egy vendég előtt. A kép bal szélén a Parliament Street látható, amely ma a Whitehall része. A jobb oldalon a Banqueting House, a régi Whitehall-palota maradványa tűnik fel, amely 1698-ban leégett.
Schomberg 1. hercege (1689)
Mértola grófja[m 3]
Lanstephan ura
Desmond grófja (
-112025.jpg)
.jpg)
Kildare 1. márkija (
Hillsborough 2. vikomtja, 
,_1st_Duke_of_Leinster_(attr._to_Jean-Baptiste_van_Loo).jpg)
_-_Portrait_of_William_Robert_Fitzgerald,_2nd_Duke_of_Leinster.jpg)
.svg){kind=small}
1870) címet adományozott számára, hogy részt vehessen a londoni Lordok Háza ülésein. 1879-ben kinevezték az ír titkos tanács tagjává (Privy Councillor). FitzGerald irodalmi tevékenységével is kiemelkedett, legismertebb műve a The Earls of Kildare[66], amely a család történetét dolgozta fel.[57][67]
Wikisource - 1911 Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
.jpg)
.jpg)