Ugrás a tartalomhoz

Roxburghe hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roxburghe hercege
Duke of Roxburghe
A hercegi címer
A hercegi címer
OrszágSkócia
Nemzetségskót
Alapítva1707
AlapítóAnna brit királynő
FejeCharles Innes-Ker – ) Roxburghe 11. hercege
FőágRoxburghe hercege
Rangherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz Roxburghe hercege témájú médiaállományokat.

Roxburghe hercege skót főnemesi cím, jelenlegi viselője Charles Innes-Ker (1981–) Roxburghe 11. hercege, a családi rezidencia a Floors kastély. A címnek 1805-1812 között nem volt viselője, az utódlás per tárgyát képezte.

Kezdetek: az Innes klán

[szerkesztés]

Az Innes klán Berowald nevű flamand lovagtól származtatja magát, aki IV. Malcolm skót királytól kapta az Innes földeket 1160-ban. Berowald unokája, Walter, felvette az Innes vezetéknevet, és 1226-ban megerősítő oklevelet kapott II. Sándor skót királytól. 1452-ben az Innes klán tizenegyedik birtokosa, Robert Innes a Brechin-i csatában[m 1] harcolt Huntly grófja alatt, majd megalapította az Elgin-i Greyfriars kolostort, hogy vezekeljen bűneiért. Az Innes klán huszadik vezetője, Sir Robert, a Moray-i parlamenti képviselő volt, és 1625-ben Nova Scotia baronetje[m 2] lett. A harmadik baronet, Sir James, feleségül vette Lady Margaret Ker-t, aki révén a hatodik baronet megörökölte a Roxburghe hercegséget. Az Innes klán huszonötödik vezetője (és hatodik baronetje), James Innes lett Roxburghe 5. hercege lett. A jelenlegi Roxburghe herceg a klán vezetésére is jogosult lenne, de mivel az Innes-Ker nevet viseli, a Lord Lyon King of Arms[m 3] nem ismeri el az Innes klán név szerinti vezetőjeként.

Roxburghe grófjai

[szerkesztés]

Robert Ker (1569-1650), Roxburghe 1. grófja

Robert Ker-t 1590. május 17-én lovaggá ütötték dániai Anna skót királynévá koronázásakor. 1590 decemberében felbujtó volt rokona, William Ker meggyilkolásában, ezért el kellett hagynia az országot, de hamarosan kegyelmet kapott. Első felesége John Maitland kancellár unokahúga volt, amely jelentős társadalmi előrelépést jelentett számára. 1593-ban Middle March és Liddesdale területek tiszthelyettese. Rá egy évre 1594 augusztusában Anna fia, Henrik herceg keresztelőjén a Stirling-kastélyban török lovagnak öltözve vett részt a lovagi tornán. Egy éve a skót titkos tanács tagja volt, amikor 1600. november 16-án Lord Roxburghe-vá lett, a lordi cím feljogosította a parlamenti részvételre.

1602 szeptemberében felkereste I. Erzsébet angol királynőt, „...olyan bölcs, gáláns és divatos volt, mint amilyet a skótokról gondoltunk” – írta egy udvaronc naplójában. 1603-ban elkísérte Jakab skót királyt Londonba. 1607-től a Lord of the Bedchamber[m 4], 1610-től a Skót Pénzügyminisztérium biztosa volt. 1637-től egy évtizeden át ő volt Skócia titkos pecsétjének őre[m 5] 1638-ban csatlakozott a királypárthoz a polgárháborúban, de amikor a király 1642-ben megkísérelte letartóztatni az alsóház öt tagját, a menekülőket segítendő Ker nyitva tartotta a terem ajtaját.

1616. szeptember 18-án emelték gróffá, ő lett Roxburghe első grófja (Skócia 1616)[m 6] 1646. július 31-én grófi címére új novodamust[m 7] kért és kapott. A módosítás az öröklést érintette. A grófnak nem volt férfi leszármazottja, ezért lánya, Lady Jean Ker (~1590–1662) és férje John Drummond (~1584–1662),[m 8] Perth 2. grófja házasságából született unokája, William Drummond (majd: William Drummond Ker) (1622–1675) lett a kijelölt örökös.[1][2][3]

William Drummond Ker (1622–1675), Roxburghe 2. grófja

Roxburghe 2. grófja William Drummond néven született, John Drummond, Perth 2. grófja és Lady Jean Ker harmadik legidősebb (életben maradt) fia volt. Legidősebb testvére, James Drummond (1615–1675) örökölte apja címeit, és Perth 3. grófja lett, bátyja, John Drummond idősebb volt nála, de nagyapjuk, az első gróf a megújított öröklési rendben név szerint Williamet tette meg címe örökösének. Ezért nagyapja halálakor felvette a Ker vezetéknevet is. 1660 februárjában kinevezték skót titkos tanácsossá, 1668-ban ezredesi rangot kapott a holland földön harcoló Roxburgh és Selkirk Milíciában.[2][3][4]

Robert Ker (1658-1682), Roxburghe 3. grófja

Apja 1675-ben bekövetkezett halála után a 17 éves Ker Roxburghe 3. grófjaként örökölte a címeket és birtokokat. 1680-tól Ker skót titkos tanácsosként szolgált. 1681-ben Selkirkshire főseriffje, Roxburghshire seriffje,[m 9] és Melrose uradalom[m 10] baillie-ként[m 11] is szolgált. Roxburghe 1682. május 6-án halt meg, amikor a HMS Gloucester zátonyra futott egy homokparton a norfolki partoknál.[2][3][5]

Robert Ker (1677-1696), Roxburghe 4. grófja

A negyedik gróf öt évesen örökölte meg a címet és alig volt tizenkilenc, amikor utód nélkül meghalt.[2][3]

Roxburghe hercegei

[szerkesztés]

John Ker (1680-1741), Roxburghe 5. grófja, majd Roxburghe 1. hercege KG PC
John Ker, Roxburghe 1. hercege, katona és Skócia államtitkára. A festmény 1927 körül készült.

John Ker (1680. április 30. – 1740. február 27.) bátyja halála után lett Roxburghe 5. grófja. Először 1704 és 1705 között volt Skócia külügyminisztere, másodjára 1706 és 1725 között töltötte be ezt a tisztséget. Egyike volt azon főuraknak, akik támogatták Skócia és Anglia unióját (1707) Véleménye szerint „az indítékok a legtöbbek számára a kereskedelem, egyeseknek Hannover, másoknak a nyugalom és biztonság, mindehhez társult az általános ellenszenv a polgárháborúk iránt, az elviselhetetlen szegénység és a rossz kormányzat folyamatos elnyomása.”[3] A támogatást elismerve Anna brit királynő Roxburghe hercegévé[m 12] (Skócia 1707) tette. Ez volt az utolsó nemesi cím, amit a Skót főrendben (peerage) hoztak létre. Roxbourghe hercege egyike volt annak a tizenhat skót főnemesnek, akik bekapcsolódhattak a londoni Parlament munkájába[m 13], az évenkénti újraválasztáson helyét 1710-ig megőrizte. Számos fontos állami tisztséget töltött be, 1708. márciusában titkos tanácsossá nevezték ki, 1714 és 1716 között a titkos pecsét őrizője,[m 5] 1715 februárjától haláláig Roxburghshire és Selkirk főhadnagya,[m 14] 1715. november 13-án a Sheriffmuir-i csatában[m 15] harcolt. 1722-ben a Térdszalagrend lovagjává vált. Az első herceg Skócia helyettes főkamarása volt II. György brit király király koronázásán.

A korai felvilágosodás időszakának sok gazdag emberéhez hasonlóan Roxburghe is a tudás felé fordult, tanult körökben mozgott. 1707-ben a Royal Society tagjává választották. Isaac Newtonnal, Henry Fielding regényíróval és drámaíróval és Sir John Vanbrugh királyi építésszel barátok voltak. Az első herceg 1721-ben bízta meg William Adamet a Floors kastély építésével.[2][3][6][7]

Robert Ker (1709–1755), Roxburghe 2. hercege

A második herceget 1722. május 24-én, apja életében, I. György brit király Wakefield grófjává[m 16] emelte ( 1722), így automatikusan tagja lett a londoni Lordok Házának. Tovább építette, bővítette a Floors kastélyt.[3][6][8]

John Ker (1740–1804), Roxburghe 3. hercege KG KT PC

A londoni Hannover Square-en született John Ker (1740. április 23. – 1804. március 19.) alig volt tizenöt éves, amikor herceggé lett. Az Eton Collegeban tanult. Az ifjú herceg 1761-ben a Grand Touron, Európát megismerő kőrúton járt. Ebben az évben találkozott először Károly Lajos Frigyes mecklenburgi herceg legidősebb lányával, Christiane mecklenburgi hercegnővel, akivel házasságra készültek. De nem sokkal később Christiane húgát, Zsófia Saroltát elvette III. György brit király, így a frigy meghiúsult. A társadalmi szokással ellentétes volt, hogy az idősebb nővér alacsonyabb rangú férfihoz menjen feleségül, mint a fiatalabb testvére. Ráadásul az udvari etikett úgy rendelkezett, hogy egy idősebb hercegnő nem lehet fiatalabb nővér alatvalója. A herceg soha sem házasodott meg, törvényes utód nélkül halt meg. III. György barátja volt, így 1767-1796 között Gentelman of the Bedchamber,[m 4] 1796-tól haláláig Lord of the Bedchamber.[m 4] Titkos tanácsos volt 1796-tól, a Bogáncsrendet 1768-ban, a Térdszalagrendet 1801-ben kapta meg – azon kevés nem királyi családhoz tartozó személy volt, aki egyidejűleg mindkét rend tagja volt.

Európai útja során Olaszországban Ker meglátta és megvette Boccaccio Dekameronjának első kiadását, 100 guineát (durván 10-14 millió forint, 2024) fizetett érte. A következő negyven évben régi és ritka könyveket gyűjtött, különösen Shakespeare műveinek kiadásait, és olyan műveket, amelyek csak Shakespeare-t említik. 1804-ben bekövetkezett halálakor könyvtára tízezer kötetes volt. A legtöbb könyv volt, de voltak brosúrák és balladalapok is.

A harmadik herceg 1804-ben utód nélkül hunyt el, a Wakefield grófi[m 16] cím nem öröklődött, a hercegi igen, köszönhetően annak, hogy az első gróf a grófi cím öröklését kiterjesztette[m 6] és a hercegi cím öröklését[m 12] ahhoz tették hasonlatossá.[3][6][9]

William Bellenden Ker (1728–1805), Roxburghe 4. hercege

William Drummond (1728. október 20. – 1805. október 22.) 1757-ben kapitányi rangot kapott a 25. gyalogezredben. William kétszer volt házas. 1750. december 7-én kötött házasságot Margaret Burroughs-szal, majd felesége halála után 1789. június 29-én feleségül vette Mary Bechinne-t, egyik házasságából sem született utód. 1797-ben, nőtlen és gyermektelen unokatestvére, Robert Bellenden, 6. Lord Bellenden (of Broughton) halála után ő lett 7. Lord Bellenden, ekkortól évi 250 font[m 17] – ez 22,5 millió forint (2024) – támogatást kapott, mint elődei. Roxburghe 3. herceg férfi leszármazott nélkül halt meg, a címet legközelebbi, élő férfi rokonára, Roxburghe 2. grófja kisebbik fiának leszármazottjára szállt, William Drummond a nevét William Bellenden Ker-re változtatta. Alig fél évet élt hercegként, amikor hetvenhét évesen meghalt. A Lord Bellenden of Broughton cím vele szállt sírba. A Roxburghe hercege (és a Roxburghe grófja) cím utódlása nem volt azonnali és egyértelmű.[3][6][10]

1805–1812 A hercegi cím betöltetlen

A harmadik és negyedik herceg egy éven belül halt meg, így az utódlás kérdése nem volt egyértelmű. A hivatalos eljárás az, hogy az utód bemutatja az uralkodónak az utódlást igazoló iratokat, aki azokat megvizsgálva elfogadja – ez a legtöbb esetben formális. Jelen esetben viszont nem volt az, mert az utolsó herceggel kihalt a Roxburghe 2. grófja ág. Az utódlásért jogi harc indult.

Az utolsó herceg unokatestvérét, az ismert botanikust, John Gawler-t (♠ jellel a lenti családfán) jelölte utódjának, aki anyjával együtt a Floors kastélyban lakott az utolsó félévben. Őt az öröklés szabályai kizárták a lehetséges örökösök sorából, hiába változtatta meg nevét Ker-re. A szabályok értelmében elutasították a második herceg lányát, Lady Essex Ker-t is (♣). A cím megszerzésért bejelentkezett William Drummond of Logiealmond[m 18] és Walter Ker of Littledean is. A Roxburghe grófi– és hercegi–családdal való rokoni kapcsolatot mindkét személy esetében adathiány miatt nem tüntettük fel a családfán. A Morayshire-i Innesbeli Innes, később Innes-Ker Baronetséget 1625. május 28-án hozták létre Nova Scotia baronetségben[m 2] az urquharti Robert Innes számára. Ez a cím 2024-ben a legrégebbi létező Nova Scotia baronet cím. Robert Innes (1584-1658. november 17.) volt az első, Robert Innes[m 19] (~1619–1689) a második és James Innes (–1694) a harmadik baronet, ez utóbbi felesége volt Margaret Ker. Az ő fiúk volt Harry Innes (kb. 1670–1721) a negyedik, unokájuk Henry Innes (- 1762. október 31.) az ötödik, és dédunokájuk James Innes (●), a hatodik baronet. James Innes hosszú jogi csata után, amelyet Skócia Legfelsőbb Polgári Bíróságán (Court of Session) és a Lordok Házában vívott leginkább Walter Ker ellenében, amelybe még III. György is bekapcsolódott, a lordkancellár döntése értelmében lenyerte a Roxburghe hercege címet. Hét év pereskedés és hatalmas jogi költség után a 76 éves James Innes lett Roxburghe 5. hercege 1812-ben, aki felvette az Innes-Ker vezetéknevet.[m 20]

James Innes-Ker (1736–1823), Roxburghe 5. hercege

James Innes (1736. január 10. – 1823. július 19.) tanulmányait a hollandiai Leideni Egyetemen végezte, 1759-ben kapitányi rangot szerzett a 88. gyalogezredben. 1762-ben lett Innes 6. baronetje, öt évre rá eladta Innes birtokát James Duffnak, Fife 2. grófjának. 1769. május 31-én a nevét törvényesen James Innes-Norcliffe-re változtatta, apai ágon megörökölte a Norcliff birtokot, a név felvétele feltétele volt az örökség elfogadásának. Távoli rokonának, Roxburghe 4. hercegének halálát (1805) követően hosszú bírósági eljárásban vett részt, hogy bizonyítsa, ő a hercegi cím jogos örököse. A cím utódlásáért folyó küzdelemet egy visszaemlékezés úgy jellemezte, hogy „...ritkán találkoztak az ügyvédek gazdagabb terméssel. Az edinburghi és a londoni bíróságok egymásnak ellentmondó követelésekben tobzódtak, a Lordok Házát pedig megzavarták a véget nem érő fellebbezések.“[m 21] Végül 1812-ben őt nyilvánították Roxburghe 5. hercegének[m 12] és a hercegi javak jogos örökösének (és a Roxburghe grófja[m 6] és a Lord Roxburghe cím jogos viselőjének is), ekkor nevét James Innes-Ker-re módosította. Jogi diadalának finanszírozására kénytelen volt eladni a 3. herceg által felhalmozott könyvtárat egy 1812-es árverésen.

Első feleségével kötött házasságából nem született gyermek. A nála 42 évvel fiatalabb Harriet Charlewooddal kötött második házasságából 1816 júliusában fia született az akkor nyolcvan éves hercegnek – így elkerülté vált egy újabb örökösödési összecsapás. A Roxburghshire-i Kelso – ahol a családi székhely Floors kastély áll – lakói „jó Jakab hercegként” említették, adományaival támogatta a tanácsházat, az iskolát és a templomot. 1818 és 1820 között Skócia képviselőjeként szolgált. 1823-ban halt meg Genovában, 87 évesen.[3][6][11]

James Innes-Ker (1816–1879), Roxburghe 6. hercege KT

James Henry Robert Innes-Ker (1736. január 10. – 1823. július 19.) hét évesen lett Roxburghe 6. hercege. Tanulmányait a windsori Eton College-ban és az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumában végezte. 1837-ben Viktória királynőtől a Gróf Innes ( 1837) címet kapta, így helyet kapott a Lordok Házában. 1840-ben a Bogáncsrend lovagja lett, a Royal Company of Archers[m 22] hadnagya, valamint Berwickshire főhadnagya[m 14] 1873-tól haláláig. 1879-ben a herceg egy nápolyi utazásról tért haza, amikor Genfben meghalt. A hatodik herceg, a híres építészt, William Playfairt alkalmazta 1837-1847 között, hogy jelentős átalakításokat és bővítéseket hajtson végre a Floorsban. Playfair és a 6. herceg alakította ki a kastély ikonikus homlokzatát és hatalmas méretét.[3][6][12]

James Innes-Ker (1839–1892), Roxburghe 7. hercege

James Innes-Ker (1839. szeptember 5. – 1892. október 23.) tanulmányait először az Etonban, majd az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumában végezte, ahol Master of Arts fokozatot szerzett. 1870-től 1874-ig Roxburghshire liberális parlamenti képviselője volt, 1884-től 1892-ben bekövetkezett haláláig Roxburghshire főhadnagya[m 14] volt. 1874. június 11-én feleségül vette Anne Emily Spencer-Churchillt, Marlborough 7. hercegének lányát, és hét gyermekük született.[3][6][13]

Henry Innes-Ker (1876–1932), Roxburghe 8. hercege KT MVO[m 23]

A 8. herceg (1876. július 25. – 1932. szeptember 29.) az Eton College-ban, majd a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián tanult. Katonai pályafutását 1895-ben kezdte, az Argyll és Sutherland Highlanders 4. zászlóaljnál 2. hadnagyi[m 24] rangot szerzett. A Sandhurst-i diploma megszerzése után a Royal Regiment of Horse Guards (The Blues)[m 25] hadnagya lett. 1900-ban ezredével részt vett a második búr háborúban. Ezt követően Cornwall és York hercegének tábori segédjévé nevezték ki. 1901-ben a Királyi Viktoriánus Rend[m 23] tagjává nevezték ki, a következő évben a Bogáncsrend tagja lett, 1928-tól haláláig a Rend kancellárja volt.

1906-ban szerzett őrnagyi rangot a Lothians and Border Horse Imperial Yeomanry-ban.[m 26] Az első világháborúban 1914 októberében belga földön a németek ellen vívott küzdelemben súlyos sebet kapott, ami miatt élete végéig sánta maradt. 1918-ban Roxburghshire főhadnagyává,[m 14] 1930-ban pedig a Royal Company of Archers[m 22] hadnagyává nevezték ki.

1903. november 10-én feleségül vette Mary Goelet (1878–1937), Ogden Goelet[m 27] New York-i ingatlanmilliomos lányát. Házasságkötésük idején ő volt az egyik leggazdagabb amerikai örökösnő, húszmillió dolláros hozományával, amelyet csak Consuelo Vanderbilté múlott felül. A Floors kastélyban laktak, a 24 000 hektáros kertet Mary saját művészeti gyűjteményével díszített, beleértve a XVII. századi Gobelins Manufaktúra[m 28] gobelineinek sorozatát.[3][6][14]

George Innes-Ker (1913–1974), Roxburghe 9. hercege

George Victor Robert John Innes-Ker (1913. szeptember 7. – 1974. szeptember 26.) – az előző hercegekhez és a nemesi családok sarjaihoz hasonlóan – tanulmányait Etonban kezdte meg. Ezt követően apjához hasonlóan a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián tanult tovább. V. György király és Mária királyné keresztfia volt, lelkes sportoló és a helyi ügyekért elkötelezett. Az apjához hasonlóan ő is a Blues[m 25] egységhez került, a második világháború alatt a Közel-Keleten szolgált. Betöltötte a Királyi Íjászok Társasága[m 22] hadnagyi, Roxburghshire helyettes hadnagyi[m 14] tisztét. Roxburghshire-ben békebíró[m 29] is volt. 1935-ben feleségül vette Lady Mary Evelyn Hungerford Crewe-Milnes-t, 1953-ban elváltak. Másodszor, 1954. január 5-én nősült, elvette Margaret Elisabeth McConnelt, két fiuk született.[3][6][15]

Guy Innes-Ker (1954–2019), Roxburghe 10. hercege

Guy David Innes Ker (1954. november 18. – 2019. augusztus 29.) Etonban tanult, és a Cambridge-i Egyetem Magdalene kollégiumában végzett. A Sandhursti Királyi Katonai Akadémián tanult tovább, ahol évfolyam elsőként végzett, elnyerte a Becsület Kardja kitüntetést (Sword of Honour). Apját és nagyapját követve belépett a Blues and Royalshoz.[m 25] Amikor 1974-ben, alig 19 évesen megörökölte a hercegi címet, Cipruson szolgált. Guy Roxburghe észak-írországi aktív szolgálat után 1977-ben fejezte be katonai pályafutását. Észak-Írország szolgálata alatt ismerte meg első feleségét, Westminster hercegének lányát, Lady Jane Meriel Grosvenort. 1977-ben házasodtak össze, és három gyermekük született, a házasságot 1990-ben felbontották. Guy Roxburghe 1992-ben vette el második feleségét, Virginia Wynn-Williams belsőépítészt. Két gyermekük született. 2009-ben a hercegnél nyelőcsőrákot diagnosztizáltak. A rák 2019-ben visszatért, a herceg augusztus 29-én meghalt.

Guy Roxburghe alatt a birtokai irányítását átszervezték, gazdálkodás, erdőgazdálkodás, kereskedelmi sportok, turizmus, megújuló energia és ingatlankezelés portfóliókra bontották. Roxburghe volt a modern idők legsikeresebb skót telivértenyésztője. Tett a Tweed folyó és halászatának megőrzéséért, a helyi gazdaság és az angol-skót határon élő közösségek megmaradásáért. A herceg volt az egyik első történelmi háztulajdonos, aki biomassza fűtési rendszert telepített a birtokról származó faapríték felhasználásával. 2001-től földjeire szélerőműveket építtetett. A Fallago Rig Wind Farm, amelyet 2013-ban építettek, 80 000 otthont lát el.[16] 1977-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt a Floors kastélyt, a kerteket kibővítették. A látogatók száma megugrott, miután a Greystoke – Tarzan, a majmok ura című hollywoodi filmet 1984-ben itt forgatták.[3][6][17]

Charles Innes-Ker (1981–), Roxburghe 11. hercege

A családi hagyományokat követve Charles (1981. február 18. –) tanulmányait az Eton College-ban kezdte, a Newcastle upon Tyne Egyetemen folytatta. A Sandhurst Királyi Katonai Akadémiát 2004 decemberében végezte el. A Blues és a Royals[m 25] egységnél szolgált Windsorban és Irakban. Leszerelése után volt tiszttársával, Rob Bassett-Cross-szal megalapította a Capstart, amely fekete Jaguar XJ-kel sofőrszolgáltatást kínált, főleg volt katonákat és nőket foglalkoztott. 2019-ben megörökölte a hercegi címet és a Floors kastélyt és a Cheviot-hegyek és a Tweed-folyó körüli 24 000 hektáros területet, valamint a környék szállodáit, nagyjából 45 milliárd forintra (2024) becsült vagyont.[6]

2011. július 22-én feleségül vette Charlotte Susanna Aitken-t (1982–), de kevesebb mint egy évvel az esküvő után elváltak. 2016-ban lánya – Eugenie Isabella – született Morvarid Sahafi iráni divattervezőtől. 2021 szeptemberében elvette Patrick Quirk dél-afrikai bányászmágnás mostohalányát, Annabel Green-t (1989–), akitől 2024. február 28-án fia és örököse született, Frederick Charles Ian Innes-Ker, Bowmont és Cessford márikja.[18][19]

Részleges családfa

[szerkesztés]

A családfán csak a Roxburghe herceg és márki és gróf címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pont.

  • Sir William Ker of Cessford (1544–1600)[m 30]
    • Robert Ker (1569-1650), Roxburghe 1. grófja
      • Jean Ker (~1590-1662) Férje: John Drummond (~1584–1662), Perth 2. grófja[m 31]
        • James Drummond (1615–1675), Perth 3. grófja.[m 8] Innen Perth grófjai[m 32]
        • William Drummond Ker (1622–1675), Roxburghe 2. grófja. Felesége Jean Ker (1639–~1675)
        • Jean Drummond (1623–1663). Férje: John Fleming, Wigtown 3. grófja
          • innen Wigton grófjai, a cím 1747-ben alvóvá vált vagy kihalt.[m 33]
      • Henry Ker, Lord Ker (–1642)
        • Jean Ker (1639–~1675). Férje William Drummond Ker (1622–1675), Roxburghe 2. grófja
          • Robert Ker (1658-1682), Roxburghe 3. grófja
            • Robert Ker (1677-1696), Roxburghe 4. grófja
            • John Ker (1680-1741), Roxburghe 1. hercege
              • Robert Ker (1709–1755), Roxburghe 2. hercege
                • John Ker (1740–1804), Roxburghe 3. hercege
                • Lady Essex Ker (1744–) ♣
          • John Kerr (–1707)[m 34] 2. Lord Bellenden[m 35]
            • John Bellenden (1685–1740), 3. Lord Bellenden[m 35]
              • Ker Bellenden (1725–1753), 4. Lord Bellenden[m 35]
                • John Ker Bellenden (1751–1796),[m 36] 5. Lord Bellenden[m 35]
              • Caroline Bellenden (1728–1802), férje: John Gawler (–1803)
                • John Gawler (1764–1842)[m 37] ♠
              • Robert Bellenden (1734–1797),[m 38] 6. Lord Bellenden
            • William Bellenden (~1702–)[m 39]
            • Mary Bellenden (1685–1736), férje: John Campbell, Argyll 4. hercege
        • Margaret Ker (1625–1681), férje: James Innes (–1694), Innes 3. baronetje
          • Harry Innes (1670-1721), Innes 4. baronetje
    • Elisabeth Ker (–1631), férje: James Bellenden of Broughton (–1606)
      • William Bellenden (1604–1671) 1. Lord Bellenden
    • Mary Ker, férje: Walter Scott, 1. Lord Scott of Buccleuch

Forrás: EntiTree Wikidata alapján

Címer

[szerkesztés]
címer
Pajzs (Shield)

Négyelt (kvartírozott) pajzs.

  • Az első és a negyedik nagy mezők is négyeltek
    • az első és a negyedik mező zöld (vert), amelyen egy ezüst pólya (chevron) látható, három levágott ezüst egyszarvú fej (unicorn's heads erased) között. A pólyán három fekete csillag (mullets sable) található. Ez a Ker család jelképe.
    • második és harmadik mező vörös (gules) alapon három arany gyémánt (mascles) látható, amelyeket Weapont (Vipont)
  • A második és harmadik nagy mező ezüst alapon három kék ötágú csillagot (mullet) tartalmaz, ami a Innes családot jelképezi.

A mezők sorrendje a fontosságot is jelzi. A grófok és az első négy herceg címere megegyezett az első negyeddel. Az ötödik hercegtől bővült annak (Innes) címerpajzsával, a kék csillagossal.

Tartók (Supporters)

A címer két oldalán két vadember áll, amely szimbólum az erőt és a vadságot jelképezi. Mindkettő buzogányt tart, fejükön és derekukon pedig zöld leveles koszorút viselnek.

Címerdíszek
  • Az első sisakon egy fehér egyszarvú fej helyezkedik el, amely arany szarvval és sörénnyel van díszítve. Az egyszarvú a Ker család hagyományos szimbóluma. Ez a címerdísz kapcsolódik a „Pro Christo et Patria Dux” mottóhoz, amely azt jelenti: „vezető Krisztusért és a hazáért”.
  • A második sisakon egy fekete vaddisznó fej található, amely a Innes család szimbóluma. A vaddisznó fölött egy másik mottó olvasható: „Be Traist” amely skót nyelven azt jelenti: „Légy hűséges”. Ez a mottó az Innes család lojalitásának jelképét erősíti.


Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Brechin-i csata 1452. május 18-án zajlott II. Jakab skót király uralkodása idején, körülbelül két és fél mérföldre északkeletre Brechintől. Egyesek a király győzelmével végződött csatát a király és a Fekete Douglasek vezette erős nemesi családok szövetsége közötti polgárháború fontos ütközetének tartják, mások szerint ez inkább helyi konfliktus volt Skócia északkeleti részén, és korlátozott jelentőséggel bírt a szélesebb skót polgárháború szempontjából. A királypárti hadsereget a Gordon klán és az Ogilvy klán alkotta, vezetőjük Huntly első grófja, Alexander Gordon volt. Ők legyőzték a lázadó Alexander Lindsayt, Crawford negyedik grófját, aki a Fekete Douglasek egyik legfőbb szövetségese volt. Röviddel a vereség után Crawford megadta magát a királynak, ezzel elszigetelve a Fekete Douglaseket.
  2. ↑ a b A Új-Skócia baronetjei egy külön örökletes nemesi rend, amelyet I. Jakab angol király alapított 1625-ben, hogy Új-Skóciát (Nova Scotia) benépesítse és fejlessze. Az itt adományozott baronet címek egyfajta ösztönzők voltak az Új-Skóciába való betelepülés támogatására, és azok kapták meg, akik anyagilag támogatták a kolónia alapítását.
  3. ↑ A Lyon Bíróság (angolul Lyon Court) ősi skót intézmény, amely a heraldika és a nemesi címek ügyében dönt. Feladatai közé tartozik a címerek és nemesi címek nyilvántartása és szabályozása Skóciában. A bíróság vezetője, a Lord Lyon King of Arms, nagy befolyással bír a skót nemesi ügyekben és a heraldikai szabályozásban. A bíróságnak nincs köze Lyon városához. A Falkland Pursuivant tisztséget viselő személy egyfajta tartalék bíró, akinek a szolgálatát szükség esetén, ideiglenesen veszik igénybe.
  4. ↑ a b c A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek volt az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosított a királyhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban betöltött teendők végrehajtásában.
    • Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. A pozíciókat gyakran a nemesség tagjai, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    • Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amit általában hercegek, grófok vagy magas rangú nemesek töltöttek be. Hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, de státuszuk és rangjuk magasabb volt, és közelebbi kapcsolatot ápoltak az uralkodóval. Ezen pozíciók birtokosai nagyobb politikai befolyással rendelkeztek, mivel gyakran közvetlen hozzáférésük volt az uralkodóhoz.
  5. ↑ a b A Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
  6. ↑ a b c A Roxburghe grófja (Skócia 1616) cím egyetlen mellék– vagy alcíme: Lord Ker of Cessford and Caverton. A cím férfi ágon volt örökölhető. Az 1646-os öröklést módosító novodamus szerint:
    • Elsőként unokája, a legidősebb lánya fia, William Drummond, és annak férfiági leszármazottai örököljék a birtokot.
    • Ha ez a vonal megszakadna, a birtokot hasonló módon az ő dédunokáira hagyta, vagyis Jane Drummond fiainak örökölnie kellett volna, akik John Fleming, Wigtown 3. grófja gyermekei voltak.
    • Minden esetben az volt a feltétel, hogy az örökös feleségül vegye az elhunyt fia, Lord Ker legidősebb lányát, vagy ha ez nem lenne lehetséges, a második, harmadik, negyedik vagy legfiatalabb lányt.
    • Ha ezek a vonalak is megszakadnának, akkor Lord Ker legidősebb lánya és annak férfiági örökösei örökölnék a birtokot.
    • Ha mindez nem valósulna meg, akkor az örökség az ő bármely férfiági leszármazottjára szállna.
  7. ↑ A novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
  8. ↑ a b James Drummond 1640-ben gyalogezredes lett a skót hadseregben. 1643-ban a parlamenti hadsereg Perthshire-i gyalogezredének ezredese lett. 1645-ben a királypártiak oldalán harcolt a Philiphaugh-i csatában, ahol fogságba esett. 1650-ben a királypárti hadsereg lovasezredese lett. 1662-től Perth 4. grófja, 1674-től skót titkos tanácsos.
  9. ↑ A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
  10. ↑ A Melrose uradalmi (Regality of Melrose) közigazgatási és jogi terület volt Skóciában, amely különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. A regality egyfajta feudális joghatóságot jelentett, amelyben a földesúr, a regality ura (often called lord of regality), szélesebb jogkörökkel rendelkezett, mint egy hagyományos földbirtokos. A Regality of Melrose a Melrose Apátsághoz kapcsolódott, amely egy híres ciszterci kolostor volt a skót határvidéken. A regality rendszert gyakran egyházi birtokokhoz kapcsolták, így a Melrose-i apátság urai nemcsak vallási hatalmat gyakoroltak, hanem jogi és közigazgatási hatalmat is. A regality bíróságai saját joghatóságot kaptak, amelyekben a regality ura ítéleteket hozhatott olyan ügyekben, amelyek általában a királyi bíróságok hatáskörébe tartoztak volna.
  11. ↑ A baillie skót tisztség, amely a középkortól egészen a modern időkig létezett. A baillie gyakorlatilag egy helyi közigazgatási tisztviselő volt, aki bírói és végrehajtó hatalommal is rendelkezett egy adott területen vagy városban. Ez a tisztség leginkább a mai polgármesterhez vagy helyi bíróhoz hasonlítható, de a feladatai változóak voltak az idők során. A feladatai közé tartozott a törvények végrehajtása és helyi ügyek intézése, bírói feladatok ellátása kisebb jogi ügyekben, helyi rendeletek betartatása, Gazdasági ügyek felügyelete, például piacok és vásárok ellenőrzése. A királyi burghokban, azaz királyi városokban a baillie gyakran a városi tanács tagja volt, és helyettesítehette a város vezetőjét.
  12. ↑ a b c Roxburghe hercege (Skócia 1707) al– vagy mellékcímei: Bowmont márkija, Kelso grófja, Broxmouth vikomtja és báró Ker of Cessford és Overton. A cím örölésére mindazok jogosultak, akik jogosultak az önálló Roxburghe grófja cím öröklésére. A Roxburghe górfi címmel 1707 óta Roxburghe hercegei bírnak. A hercegi cím öröklési kitétele később nagyon fontossá vált, a negyedik herceg halálát követően a rendelkezés miatt nem halt ki a cím, még ha nem is egyszerűen találta meg az ötödik herceget.
  13. ↑ Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
    • John Lindsay, Crawford 19. grófja
    • David Boyle, Glasgow 1. grófja
    • Archibald Campbell, Ilay 1. grófja
    • David Leslie, Leven 3. grófja,
    • William Kerr, Lothian 2. márkija
    • Hugh Campbell, Loudoun 3. grófja
    • John Erskine, Mar grófja
    • James Graham, Montrose 1. hercege
    • James Douglas, Queensberry 2. hercege
    • Archibald Primrose, Rosebery 1. grófja,
    • John Ker, Roxburghe 1. hercege
    • James Ogilvy, Seafield 1. grófja
    • John Dalrymple, Stair 2. grófja
    • John Gordon, Sutherland 16. grófja
    • John Hay, Tweeddale 2. márkija
    • David Wemyss, Wemyss 4. grófja
  14. ↑ a b c d e A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  15. ↑ A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
  16. ↑ a b A Wakefield gróf ( 1722) pontos címe Wakefield gróf York grófságban, az egyetlen al– vagy mellékcíme: Wakefield bárója, York grófságban. A cím viselője brit főnemesként automatikusan helyet foglalhatott a Lordok Házában. A cím örökletes volt.
  17. ↑ A támogatás hagyományosan a Bellenden család lordjainak járt, és a királyi vagy parlamenti juttatás részeként adományozták. A támogatás eredete a Bellenden lordok címéhez és a hozzájuk tartozó hivatalos vagy ceremoniális feladatokhoz kapcsolódot. Gyakori volt a brit nemességnél, hogy a lordok és címviselők a cím fenntartásához vagy hivatalos feladataik ellátásához pénzügyi támogatást kaptak, különösen ha más forrásból nem származott jelentős jövedelmük.
  18. ↑ Sir William James Charles Maria Drummond of Logiealmond (1769. szeptember 26. – 1828. március 29.) Perthshire-ben született, John Drummond fiaként. Tanulmányait a St. Andrews-i és az Oxfordi Egyetemen végezte. 1798-ban a Royal Society of Edinburgh tagjává választották, majd egy évvel később a Royal Society of London tagja is lett. Politikusként 1795-ben St. Mawes képviselője volt, majd 1796-ban és 1801-ben Lostwithiel képviselőjévé választották. 1803-ban kinevezték az Ottomán Birodalom brit nagykövetévé, ahol rövid ideig szolgált, mielőtt visszatért Angliába
  19. ↑ Megbízást adnak Sir Robert Innesnek, Innes birtokosának, lovag baronetnek, Sir Alexander Innesnek Coxtounból, Sir Robert Innesnek Muirtounból, Thomas McKenzienek Pluscardenből, Jon Douglas mesternek Moristounból, Patrick Douglasnek Balnafarie-ból, ⟨olvashatatlan szó⟩ seriffjének, Thomas Gordon mesternek, az orvostudomány doktorának, David Stewartnak, Murray kommisszárjának, George Leslynek Findrassie-ból, valamint Elgin jelenlegi provosztjának és bíráinak, vagy bármelyik ötüknek, hogy ítélkezzenek Margret Kellie és Barbra Innes, az elgini parókia lakosai ügyében, akik beismerték boszorkányságban való bűnösségüket, a korábbi megbízásban szereplő feltételeknek megfelelően. Előírás szerint aláírva.” Barbara Innes Robert Innes legidősebb testvére volt. Forrás: The register of the Privy Council of Scotland 3rd ser.:v. 1 1661/1664 (angol nyelven). HathiTrust, 270. o.. Hozzáférés ideje: 2024. október 13. 
  20. ↑ A Lordok Háza 1810. június 18-án megállapította, hogy a legidősebb lánynak és férfiági leszármazottainak kell örökölniük a birtokot az 1646-os novodamus alapján, megelőzve a többi férfiági örököst. Így, ha Sir James Norcliffe-Innes bizonyítani tudta, hogy Hon. Margaret Ker férfiági leszármazottja, és nem maradt férfiági örökös Hon. Jane Ker és Hon. Anne Ker oldaláról, akkor jogosult lehetett az örökségre. Sir James 1812 márciusában bemutatta származási bizonyítékait, és 1812. május 9-én a Kiváltságok Bizottsága jelentést adott ki, amely elismerte követelését, amelyet a Lordok Háza 1812. május 11-én megerősített. Walter Ker tábornokot már 1804. június 18-án a bíróság elismerte Robert Ker, Roxburghe 1. grófja és fia, Lord Ker legközelebbi férfiági örököseként. Ezzel Walter Ker bizonyította leszármazását Mark Ker of Dolphingston and Littledean-től, aki Cessford-i Walter Ker második fia volt, és ezáltal megerősítette ősi férfiági örökösi jogát a Cessford-i Ker családhoz, amely most Roxburghe. A hét évig tartó jogi vita Walter Ker tábornokot anyagilag tönkretette. Forrás: Cracroft's Peerage: Roxburghe, Duke of (S, 1707)
  21. ↑ National Portrait Gallery of Illustrious and Eminent Personages of the Nineteenth Century with Memoirs (angol nyelven). National Portrait Gallery. Hozzáférés ideje: 2024. szeptember 12. 
  22. ↑ a b c A Királyi Íjászok Társasága (Royal Company of Archers) ősi és tekintélyes skót szervezet, amelyet 1676-ban alapítottak Skóciában. Eredetileg mint íjászklub jött létre, de az idők során jelentős státuszt nyert, és 1822 óta a brit uralkodó hivatalos skót testőrsége, jellemzően akkor, amikor az uralkodó Skóciában tartózkodik. Ez az egység elsősorban ceremoniális szerepet tölt be a királyi eseményeken. A testőrség tisztjei: egy főkapitány (Captain-General), négy kapitány (Captain), négy hadnagy (Lieutenant), négy zászlós (Ensign) és tizenkét brigadéros (Brigadier). A főkapitány pozíciót általában kiemelkedő társadalmi rangú, befolyásos személy tölti be, gyakran skót főnemes. Forrás: The Royal Company of Archers (angol nyelven). The Royal Family. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  23. ↑ a b A Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
    Neve Magyarul Rövidítés Kép
    Knight Grand Cross Lovag Nagykereszt GCVO
    Dame Grand Cross női Lovag Nagykereszt
    Knight Commander Lovag parancsnok KCVO
    Dame Commander Női lovag parancsnok DCVO
    Commander Parancsnok CVO
    Lieutenant Hadnagy LVO
    Member Tag MVO
    Medal Érdemérem RVM Nincs szabad kép
    A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.

  24. ↑ Magyar megfelelője: hadnagy. NATO rangkódja: OF-1 (első szint)
  25. ↑ a b c d A Royal Regiment of Horse Guards (közismert nevén a Blues) 1661-ben alapított brit lovasezred volt. Ezt az egységet eredetileg a királyi testőrség részeként hozták létre, és a brit hadsereg egyik legrégibb és legelőkelőbb lovasegységeként szolgált. A királyi családhoz közvetlenül kötődő testőrségi feladatokat látott el, és különleges szerepe volt a ceremoniális eseményeken is, például az uralkodó védelmében. 1969-ben a Royal Regiment of Horse Guards egyesült a Royal Dragoons-szal, és létrejött a Blues and Royals egység, amely a Household Cavalry része lett. Ez ma is fontos ceremoniális és harci szerepet ellátó lovassági ezred a brit hadseregben.
  26. ↑ A Yeomanry dandár önkéntes lovassági egység volt, amelyet a brit hadsereg hozott létre a XVIII. század végén. Eredetileg a vidéki területek védelmére és a rend fenntartására szolgált, de a XIX. és XX. század folyamán számos háborús konfliktusban vett részt. Az első világháború idején sok Yeomanry ezredet átszerveztek gyalogos egységekké, John George Stewart-Murray is egy ilyen dandárt vezetett, amely a török erők ellen küzdött a Dardanelláknál. Yeomanry (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  27. ↑ Ogden Goelet (1851. június 11. – 1897. augusztus 27.) amerikai üzletember és ingatlanfejlesztő volt New Yorkban, a Gilded Age (aranykor, kb. 1870-1900) időszakában. Vagyonát családi ingatlanok és ingatlanbefektetések révén szerezte, különösen New York városában. Az egyik leghíresebb épülete, amelyet építtetett, a newporti Ochre Court kastély, amely az időszak egyik legimpozánsabb nyári rezidenciája volt. Goelet gazdag társadalmi életet élt, és szenvedélyes jachtos volt; híres jachtja a Mayflower volt. 1897-ben halt meg Wight-szigeten.
  28. ↑ A Gobelins Manufaktúra (franciául: Manufacture des Gobelins) történelmi kárpitgyár Párizsban, Franciaországban. A XII. kerületben található, a Gobelins sugárút 42. szám alatt, közel a Les Gobelins metróállomáshoz. Eredetileg a Gobelin család középkori festőműhelyeként alakult meg ezen a helyen.
  29. ↑ A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
  30. ↑ William Ker a Középső Határvidék (Middle March) őre volt, ő felelt a skót-angol határ ezen részének védelméért és rendjéért. 1592. január 24-én elnyert Ormistoun és Maxtoun birtokokat, 1595. július 20-án a skóciai báróságban (nem a skót főrendben, peerage-ben) Ernebeuch bárója lett. Cessfordban élt, amely a Roxburghe család ősi birtoka. Forrás: Sir William Ker of Cessford (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  31. ↑ John Drummond 1603-ig Skóciában tanult, majd Franciaországba ment, ahol jogot hallgatott és részt vett Medici Mária francia királyné koronázásán 1610. május 13-án. 1611-ben bátyja, James Drummond halálát követően ő lett Perth grófja, 1611. december 8-án. Ugyanebben az évben konfliktusba került a MacGregor klánnal.
  32. ↑ A Perth grófi címet 1605-ben I. Jakab angol király hozta létre John Drummond számára. A Drummond család a jakobita mozgalom egyik fontos támogatója volt. A jakobita felkelésekben való részvételük miatt a családot 1716-ban megfosztották a címeiktől, amikor James Drummondot, a Perth 4. grófját jakobita herceggé tették Franciaországban. A hercegi címet XIV. Lajos francia király adományozta részére 1701-ben, ezért Nagy-Britanniában nem, de a jakobiták körében elismerték. A Perth grófi címet végül 1853-ban állították vissza. A jelenlegi cím viselője John Eric Drummond, a Perth 18. grófja.
  33. ↑ A Wigton grófja cím második létrehozása 1606-ban (Skócia 1606) történ. A hetedik gróf 1747-es haláláig fennmaradt, amikor is alvóvá vált vagy kihalt. A második létrehozás al– vagy mellékcímei: Lord Fleming és Cumbernauld (Skócia 1606) és Lord Fleming (Skócia 1451–1747) mellékcímet viselték.
  34. ↑ 1689 júliusában lelőtt egy katonát, aki Vilmos királyt és Mária királynőt éltette, ezért egy időre az Edinburgh-i várba bebörtönözték. 1690 augusztusában megvádolták, hogy segített kirabolni a postát, de valójában már ekkor is az Edinburghi Kastélyban tartották fogva.
  35. ↑ a b c d A Lord Bellenden címmel együtt öröklődött a Skóciai Kincstár ajtónálló (Usher of the Exchequer) tisztsége.
  36. ↑ 1775-ben zászlósi rangot szerzett a 25. ezredben. Mivel halálakor fizetésképtelen volt, a Skóciai Kincstár örökös ajtónállói tisztségét a Court of Session (Skót Legfelsőbb Bíróság) rendeletére elárverezte. Örökös nélkül halt meg.
  37. ↑ John Bellenden Ker angol botanikus volt, 1764 körül született Ramridge-ben, Andoverben, Hampshire-ben, ahol 1842 júniusában halt meg. 1804. november 5-én Ker Bellendenre változtatta a nevét, de továbbra is Bellenden Ker néven írta alá egészen addig. halálát. Sikertelen követelője volt a Roxburghe-i hercegségnek. Fia Charles Henry Bellenden Ker jogreformer volt.
  38. ↑ 1761-ben kapitányi rangot szerzett a 11., 1767-ben a 68. gyalogezredben. Amikor 1796-ban ő lett a hatodik Bellenden lord Broughtonból megkapta a Skóciai Kincstár ajtónálló tisztségét. Örökös nélkül halt meg.
  39. ↑ A 3. dragonyos gárdánál alezredesi rangot szerzett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Robert Ker, 1st Earl of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  2. ↑ a b c d e Roxburghe, Earl of (S, 1616) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Family Tree of the Dukes of Roxburghe (angol nyelven). Floors Castle. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  4. ↑ William Ker, 2nd Earl of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  5. ↑ Robert Ker, 3rd Earl of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k Duke of Roxburghe (1707) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  7. ↑ John Ker, 1st Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  8. ↑ Robert Ker, 2nd Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  9. ↑ John Ker, 3rd Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  10. ↑ William Bellenden-Ker, 4th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  11. ↑ James Innes-Ker, 5th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  12. ↑ James Henry Robert Innes-Ker, 6th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  13. ↑ James Henry Robert Innes-Ker, 7th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  14. ↑ Henry John Innes-Ker, 8th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  15. ↑ George Victor Robert John Innes-Ker, 9th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  16. ↑ Fallago Rig (angol nyelven). EDF Renewables. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  17. ↑ Guy David Innes-Ker, 10th Duke of Roxburghe (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  18. ↑ Prince Harry’s Army pal Charlie Innes-Ker and wife Duchess of Roxburghe give birth to son (angol nyelven). Daily Mail. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  19. ↑ Innes-Ker Notices (angol nyelven). The Telegraph. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Roxburghe_hercege&oldid=27589085”