Az Atholl hercege skót, élő és öröklődő főrendi cím, viselője egyben a Murray klán vezetője is. Az Atholl név földrajzi területre utal, az elnevezés a piktek korából származik. A terület királyság, vagy alkirályság, esetleg önálló tartomány volt. A Murray klán számos családot jelent, Atholl-t az írott emlékek óta a klánt vezető család uralja, időről-időre a család és a címük is változott. Az Athollok (grófok, márkik és hercegek) története klasszikus skót történet. A piktektől indul, a skót középkoron át vezet, amelyet a klán-háborúk uraltak. Az angol királysággal folytatott határ-csatározásokat követően a skót és angol korona egyesítéséért és az önálló skót királyságért folytatott küzdelem osztotta meg a Murray családot. Az egyesülés után a Murray hercegek a brit koronát szolgálják, a második búr háború a szerteágazó család több tagját is Dél-Afrikába sodorja. A XX. század elején nagy hatalmú család a század végére, a parlamenti demokrácia erősödése miatt elveszti küldetését, a magas örökösödési adó miatt pedig székhelyét – a Blair kastélyt – és a birtokokat alapítványba szervezik. Jelenleg (2024) Bruce George Ronald Murray Atholl 12. hercege, de nincs hercegi vagyona, címéhez egyre kevesebb különleges jog tartozik.[1]
Piktföld és a szomszédos területek, VIII. század eleje. A Pikt területek fekete dőlt betűsek, a többi kék betűs.
Atholl – amely a mai északi Perthshire területén található – piktek uralta királyság vagy királyi jogokkal bíró főúri tartomány (mormaerdom) volt, amit az élén álló mormaer[m 1] irányított. Az "Atholl Mormaer" cím első ismert viselője Dubdon[m 2] volt. A tartományt a XI. században Dunkeld-i Crínán[m 3] mormaer irányíthatta.
A szócikk Atholl hercegeiről szól, így a grófi címet és viselőit csak a szükséges mértékben mutatjuk be. Az Earl of Atholl, azaz Atholl grófja címet tíz alkalommal hozták létre. Általában egy cím a skót főrendben fiú ágon öröklődik, de a létrehozásakor (creation) a létrehívó uralkodó rendelkezhet másképp is, az Atholl grófja esetében többször is előfordult. A cím elvesztése általában az öröklési rendből következik, de előfordul árulás miatti címvesztés is. A cím klánon, családon belül maradását nem csak a cím adományozásával őrizte az uralkodó, hanem a klánon belüli házasságok, rokoni kapcsolatok is erősítették.
Az Atholl mormaer cím 1130 körül alakult Atholl grófjává ( 1130),[m 4] a létrehozó I. Dávid skót király. A címet Máel Muire leszármazottai birtokolták 1307-ig, amikor Atholl 10. grófja fellázadt I. Róbert skót király ellen, aki száműzte őt, elveszítette hivatalát, címét és földjeit. Érdekesség, hogy egy alkalommal két grófnő, anya és lánya, Forbhlaith és Ada, a hatodik és hetedik grófnő követte egymást. Ada férje volt az első a Strathbogie–családból, aki a címet viselte. A család részt vett az angol-skót háborúban, többször oldalt váltott, végül elvesztette skót címeit és birtokait.
A kelta Atholl grófok (1114–1314) címere fekete alapon három arany pólyát ábrázolt.
Crinán, Atholl mormaer (–1045), a Dunkeld-ház kezdete Kategória:Dunkeld-ház
I. Duncan (kb. 1001 – 1040. augusztus 14.) skót király (1034 – 1040. augusztus 14.)
III. Malcolm (1031. augusztus 26. – 1093. november 13.) skót király (1058 – 1093. november 13.)
Fia, John Strathbogie 1284-ben csatlakozott más skót nemesekhez, akik elismerték III. Sándor skót király örökösének lány unokáját, Margitot. Margit 1290-es halálát követően Skóciában trónviszály alakult ki. A helyzetet nehezítette, hogy közvetetten I. Eduárd angol király is érdekelt volt az utódlásban. John 1296-ban a skót oldalon harcolt a dunbari csatában[m 9], ahol elfogták és a londoni Towerbe küldték. Egy év elzárás után szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy I. Eduárd angol királyt szolgálja Flandriában. John Strathbogie később visszatért Skóciába, és 1306-ban csatlakozott Robert the Bruce-hoz az angol uralom elleni felkelésben. Válaszul elkobozták angol birtokait. Ebben az évben részt vett I. Róbert skót királlyá koronázásán. Az ezt követő angol skóciai invázió során 1306-ban a methveni csatában[m 10] fogságba esett. Johnt, Atholl grófját 1306. november 7-én Londonban felakasztották a közönségesnél harminc lábbal magasabb akasztófára. Ez a fogolytársainál magasabb státuszát jelentette. Testét megégették, fejét a London Bridge egyik oszlopára tűzték ki. I. Eduárd király vejére, Ralph de Monthermer-re bízta az Atholl grófságot és birtokokat Skóciában.
David II Strathbogie Atholl 10. grófja 1307-ben nyerte vissza földjeti, miután Ralph de Monthermer lemondott azokról egy nagy összegű kárpótlás – 10,000 márka – fejében. Azonban 1307-ben fellázadt I. Róbert ellen, amiért száműzték és elveszítette tisztségét és birtokait. Az angoloktól kárpótlásként három uradalmat kapott Norfolkban. 1321-ben megkapta Chilham feudális báróságát[m 8] Kentben, amely korábban apjáé és nagyanyjáé volt. 1322-ben az angol parlamentbe került Lord Strathbogie néven. Ugyanebben az évben kinevezték Northumberland védőjének, felelős volt a skót támadások elleni védekezésért. 1325-ben az angol csapatok parancsnoka volt Gascogne-ban.
Fia és unokája sikertelenül küzdöttek a grófi cím és birtok visszaszerzéséért, az unokával a család férfi ága kihalt.[2][3]
Az Atholl grófja ( 1320) címet másodszor 1320 körül John Campbell kapta I. Róbert skót királytól, a férfi a Campbell klán tagja volt, de nem az Argyll grófját adó ágnek. Campbell 1316-ban megszerezte a David Strathbogie-tól, az első létrehozás 10. grófjától elkobzott földeket. 1333. július 19-én Halidon Hill-i csatában megölték (egyike volt az öt skót grófnak, akik a csatában haltak meg). Mivel nem volt utóda, a cím megszűnt.[4]
Freskin XII. századi flamand lovag, aki valószínűleg I. Dávid skót királlyal érkezett Skóciába, volt a Murray klán ősatyja. Freskint Moray és West Lothian területekkel jutalmazták, és az ő leszármazottai kezdték használni a de Moravia nevet, amely elskótulva Murray-re változott. Freskin fia, William de Moravia, apja birtokait örökölte, és a család befolyása jelentősen megnőtt. William egyik fia, Hugh, Sutherland földjét szerezte meg és a Sutherland grófja lett. Atholl grófja cím harmadik létrehozásától kezdődően a cím a Murray klánon belül „öröklődött“, került újra létrehozásra.
A Murray klán címere: kék pajzs, három ezüst csillaggal.
A Murray klán vezetőjének, főnökének címere: Kék pajzs, három ezüst csillaggal, körülötte arany kettős liliomos díszítés.A két sorban, váltakozó irányban elhelyezett liliomok gyakran megtalálható a skót heraldikában. A skót királyi címer egyik jellegzetes eleme.
Az Atholl grófja ( 1341) címet harmadszor William Douglas részére adományozta 1341-ben II. Dávid skót király, de Douglas hamarosan lemondott róla. Douglas a címet a Liddesdale területéért cserébe adta fel, illetve sok ellenségeket szerzett, mert meggyilkolta egyik nemes riválisát, Alexander Ramsayt.[5][6][7]
William Douglas, Atholl grófja címere két fő részből állt. A fő mező (pajzs): ezüst mezőben egy vörös szív (ez a Douglas család szimbóluma), a felső harmad (chief): kék mezőben három ezüst csillag, ami a Murray klánt jelenti. A Murray család és a Douglas család kapcsolatát a címerek hasonlósága is alátámasztja. Mindkét család címere három ezüst csillagot ábrázol kék mezőn, bár eltérő elrendezésben.
Negyedik (1342), ötödik (1398), hatodik (1403) és hetedik (1404) létrehozás
I. Jakab felesége Joan Beaufort (kb. 1404–1445)[m 13] volt, aki a király halála után hozzáment James Stewarthoz (1399–kb. 1451). Egy fiuk született, John Stewart (kb. 1437/1442–1512). 8. létrehozás folytatás itt
Robert Stewart (1340–1420) Albany hercege,[m 14] Atholl grófja (6)
Walter Stewart (kb. 1360–1437) Atholl grófja (7), Strathearn grófja[m 11], Caithness 3. grófja
A címet ( 1342) negyedik alkalommal II. Dávid skót király hozta létre Robert Stewart részére. A címet fia, John Stewart örökölte. Amikor John trónra lépett, akkor a cím egyesült a koronával, azaz megszűnt.
A címet ötödik ( 1398) alkalommal III. Róbert skót király hozta létre 1398-ban trónörökös fia, David Stewart, Rothesay hercege kapta meg a címet. David Stewart 1402-ben halt meg, és mivel nem maradtak utódai, a cím ismét megszűnt.
A hatodik alkalommal az Atholl grófja ( 1403) címet II. Róbert fia, Albany hercege, Robert Stewart kapta meg 1403-ban azzal a kikötéssel, hogy a cím csupán addig él, amíg testvére, III. Róbert király életben van. Tehát III. Róbert 1406-os halálakor Robert Stewart elvesztette a címet.
A hetedik alkalommal az Atholl grófja ( 1404) címet I. Jakab skót király hozta létre 1404-ben Walter Stewart, II. Róbert király legfiatalabb fia részére. Walter Stewart jelentős szerepet játszott a királyi igazságszolgáltatásban, a Király Bírája (The King’s Justice) néven vált ismertté. 1437-ben részt vett I. Jakab király meggyilkolásában, amely miatt később kivégezték. Halála után az Atholl grófságot elkobozták, és a cím egy időre megszűnt létezni.
Hogy lehetett egy 1404-ben még létező címet újra létrehozni? Mivel az 1404-ben élő cím nem öröklődő, sőt, a király életéhez kötött volt. A létrehozott cím pedig örökletes volt – bár örökösödésre nem került sor.[8][9][10][11][12]
Az Atholl grófja cím előző viselőit Joan Beaufort személye köti össze a nyolcadik létrehozással és későbbi viselőivel, ezt mutatja a következő szűkített családfa.
Joan Beaufort (kb. 1404–1445)[m 13] és James Stewart (1399–kb. 1451)
John Stewart (kb. 1437/1442–1512) Atholl 1. grófja
Jean Stewart (–1510). Férje: Alexander Gordon (–1524), Huntly 3. grófja
John Stewart (1475 után – 1522 előtt) Atholl 2. grófja
John Stewart (1507–1542) Atholl 3. grófja
John Stewart (1533–1579) Atholl 4. grófja. Felesége: Elisabeth Gordon (~1530–)
John Stewart (1563–1595) Atholl 5. grófja. Felesége: Marie Ruthven (–1605 után). John Stewart halála után férjhez ment John Stewart (1566–1603) Lord 6. Innermeath-hez. 9. létrehozás folytatás itt
John Stewart, Atholl 1. grófja (kb. 1437/1442–1512. szeptember 15.) 1457-ben kapta meg az Atholl grófja ( 1457) címet III. Jakab skót királytól. 1483-ban részt vett a skót trónöröklési háborúban, támogatta III. Jakab uralmát. 1488-ban jelen volt a Sauchieburn-i csatában,[m 15] ahol III. Jakab vereséget szenvedett és meghalt. Stewart később IV. Jakab skót király. 1504-ben részt vett a hebridai hadjáratokban, amelyek célja a szigeti lázadók leverése volt.[13][14]
John Stewart, Atholl 2. grófja, (1475 után – 1521?) 1512-ben örökölte a grófi címet. Részt vett a Flodden-mezei csatában[m 16] 1513. szeptember 9-én, ahol a skót sereg az angolok ellen harcolt. Bár a csata jelentős skót veszteségekkel zárult, John Stewart túlélte a küzdelmet. 1515-ben kinevezték Skócia helytartójává, ami a skót kormányzat egyik legmagasabb tisztsége volt. Ebben a pozícióban felelős volt az ország védelméért és a királyi törvények betartásáért, élete vége felé visszavonult birtokaira.[15]
John Stewart, Atholl 3. grófja (1507. október 6. – 1542 november) 1521-ben örökölte meg a grófi címet. 1530 októberében részt vett a MacGregors klán[m 17] kiűzésében Loch Rannoch szigeti erődjéből. 1532-ben egy pompás, ideiglenes palotát épített Pitlochry közelében, hogy szórakoztassa V. Jakab skót királyt és anyját, Tudor Margitot egy vadászat során.[m 18] 1536 júliusában V. Jakab király Glenlochy földjein Perthshire-ben szabad báróságot[m 19] adományozott a részére. Részt vett a Campbell család és a MacGregors közötti konfliktusban, és riválisa volt a Menzies családnak, akik ugyanezen a területen birtokoltak földeket. John Stewart 1542-ben halt meg, valószínűleg az angol határon folytatott katonai hadjárat során, a Solway Moss-i csatát (1542. november 24.)[m 20] követően kapott lázban.[16][17][18]
John Stewart, Atholl 4. grófja (1533–1579), 1542-ben örökölte a címet. Támogatta Guise Mária királyné kormányzatát, és 1560-ban ellenezte a reformációt. Részt vett a Corrichie-i csatában[m 21] 1562-ben. 1565-ben északi helytartóvá nevezték ki. Támogatta Mária királynő és Lord Darnley házasságát. Ám az 1567-es Carberry Hill-i[m 22] csatában Mária ellen vonult hadba. 1578-ban Skócia lordkancellárja lett. 1579. április 24-én vagy 25-én halt meg Kincardine kastélyában, Auchterarder közelében, miután egy bankett után hirtelen megbetegedett és meghalt, valószínűleg megmérgezték.[19][20]
John Stewart, Atholl 5. grófját 1590-ben kinevezték a skót Privy Council tagjává, amely a király tanácsadó testülete volt. 1587-ben részt vett a MacGregors klán elleni hadjáratban, amely során üldözték és megtámadták a klánt. 1591. június 29-én összeütközésbe került Errol grófjával Perthben, amikor Dániai Anna ünnepélyesen bevonult a városba. 1592 júliusában vendégül látta Dániai Annát Dunkeldben, bár VI. Jakab skót király megtiltotta a látogatást. 1595 szeptemberében halt meg, és október 11-én temették el Dunkeldben. Halálakor a grófság a koronára szállt vissza, mivel nem maradt fiúörököse.[21][22]
John Stewart (1566–1603) Lord 6. Innermeath-hez, Atholl 1. grófja ( 1596, kilencedik létrehozás) Felesége: Marie Ruthven (–1605 után), aki John Stewart (1563–1595) Atholl 5. grófja halála után lett a felesége.
James Stewart (kb. 1579–1625) Atholl 2. grófja
John Stewart, 6. Lord Innermeath (1566–1603), a 16. századi skót nemes volt. 1596-ban hozta létre III. Jakab skót király az Atholl grófja ( 1596) címet John Stewart részére. John Stewart részt vett a skót klánok közötti konfliktusokban és fontos szerepet játszott a skót politikai életben. 1600-ban ő vezette a királyi csapatokat a Glenlivet-i csatában,[m 23] ahol az Erzsébet-párti erőkkel harcolt. John Stewart jelentős birtokokat szerzett Perthshire-ben, beleértve Blair kastélyát is.[23][24]
Atholl gróf (1596 létrehozás) címere. Négyelt pajzs: az 1. és 4. mező arany, rajta kék-ezüst sakkozott pólya, a 2. és 3. mező arany, rajta három fekete pólya.
James Stewart, Atholl 2. grófja szintén részt vett 1594-ben a Glenlivet-i csatában[m 23]. 1600-ban VI Jakab skót király tanácsadója lett, 1601-ben kinevezték Perth megye sheriffjének, ahol rendfenntartó feladatokat látott el. 1603-ban segítette VI. Jakabot az angol trónra lépésében, ami után a királyi tanács tagjaként tevékenykedett. 1610-ben a király kinevezte őt a skót főkincstárnok helyettesévé. 1617-ben részt vett VI. Jakab király skótországi látogatásának szervezésében. 1620-ban vezető szerepet játszott a skót törvényhozásban, és segített a királyi hatalom megerősítésében. Halálával a grófi cím ismét kihalt, mivel nem hagyott hátra törvényes örököst.[25][26][27]
Atholl 5. grófjának (nyolcadik létrehozás) lánya, Dorothea Stewart az 1581-ben született a Perthshire-i Athollban. 1604. szeptember 28-án feleségül ment Sir William Murray-hez, Tullibardine 2. grófjához. Férje halála után, Dorothea szerepet játszott fia, John Murray felemelkedésében, aki 1629-ben Atholl grófjává kreálta I. Károly skót király.[28][29][30]
John Murray-t (kb. 1610 – 1642. június 11.) I. Károly skót király Atholl grófja ( 1629) címet adományozta részre. Részt vett a skót politikai és katonai életben, különösen a harmincéves háború idején. 1633-ban a skót parlament tagjaként a király, I. Károly hűséges támogatója volt. Részt vett a skót nemesi összecsapásokban és a Covenanterek[m 24] elleni harcokban. 1638-ban részt vett a skót nemesi gyűlésen, ahol a vallási kérdések domináltak. Továbbá a Skót Titkos Tanács tagja is volt. Murray egyike volt azoknak a nemeseknek, akik igyekeztek fenntartani a királyi hatalmat Skóciában a forradalmi időkben. 1642-ben bekövetkezett halála jelentős veszteség volt a királyi párt számára.[31][32][33]
John Murray, Atholl 1. márkija (1631. május 2. – 1703. május 6.) 1642-ben örökölte meg az Atholl (második) grófja címet. Unokatestvére, James Murray Tullibardine 2. grófja (1617–1670) halála után Tullibardine 3. grófja lett, mert a Tullibardine címet előbb (1606) hozták létre, mint az Atholl grófja címet. A Tullibardine gróf ( 1628) címmel megörökölt alcímek: Lord Murray of Tullibardine ( 1628) és Lord Murray, Gask and Balquhidder ( 1628) John Murrayt szolgálataiért II. Károly skót király Atholl első márkijává emelte ( 1676) – és mivel ez a grófnál (earlnél) magasabb rangú főrendi cím, John Murray ezt használta élete végéig. Politikai karrierje során többször is betöltötte a skót államtitkár tisztségét. Murray jelentős szerepet játszott a kormányzati ügyekben, különösen a Royalisták oldalán a polgárháborúk alatt és után. 1684-ben kinevezték Skócia Lord Justice General-jává,[m 25] amely pozícióban fontos ítéleteket hozott. 1689-ben támogatta II. Jakabot, ami miatt rövid időre száműzték. Visszatérése után 1690-ben kinevezték a skót hadsereg főparancsnokává. Murray kitartóan dolgozott a skót és angol parlamentek egyesítésén, de életében nem érte meg az Unió 1707-es létrejöttét.[34][35][36]
A címer leírása: Négyelt pajzs. Első és 3. mező: Hat arany és fekete osztás (Atholl), 2. és 4. mező: Arany alapon kék-ezüst sakkozott pólya (Stewart). Középcímer: kék pajzs, három ezüst csillaggal, körülötte arany kettős liliomos díszítéssel, felette márki koronával (Murray klán vezető).
John Murray, Atholl 1. hercege, festette Thomas Murray 1705-ben. A háttérben a boltíven keresztül a régi Dunkeld-ház képe látható, amelyet Sir William Bruce épített 1676-84-ben Atholl 1. márkija számára. Az 1827-ben lebontott épület Skócia egyik legnagyobb XVII. századi kúriája volt. Jobbra fent az Atholl címer ismerhető fel.
John Murray-t (1660–1724) pár hónappal azután, hogy megörökölte az Atholl (második) márkija címet, Anna brit királynő 1703-ban Atholl hercegévé kreálta ( 1703) és rendezte címeit. A hercegi címmel Skócia egyik legbefolyásosabb nemese lett. A spanyol örökösödési háború idején a tory párt támogatójaként tevékenykedett. Murray számos katonai és politikai pozíciót töltött be, többek között a Skót Nemzeti Gárda parancsnokaként is szolgált. Részt vett az 1715-ös jakobita felkelés leverésében, amivel tovább erősítette a Hanover-ház támogatottságát. Az Act of Union (1707) elfogadását is támogatta, amely Skócia és Anglia egyesülését eredményezte. Murray hűséges támogatója volt VII. Jakab skót királynak, aktívan részt vett a király visszaállítását célzó jakobita mozgalmakban. Ugyanakkor politikai pragmatizmusa lehetővé tette számára, hogy az új uralkodó, I. György brit király alatt is megőrizze befolyását.[37][38][39]
James Murray bátyja, William Murray (Edinburgh, 1690. szeptember 28. – Dunkeld, 1764. január 8.), Tullibardine márkija részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben, ami miatt megfosztották címeitől, így James örökölhette a hercegi címet apja 1724-es halála után. 1715-ben Perthshire képviselőjévé választották a parlamentbe, majd 1722-ben újraválasztották. 1733-ban parlamenti törvénnyel megerősítették öröklési jogait, és ugyanabban az évben kinevezték titkos tanácsossá. 1734-ben megkapta a Bogáncsrendet. 1736-ban örökölte a Man-sziget uralkodói jogait[m 26] és a Strange bárói ( 1628)[m 27] címet is. Ezen a címen voltak Atholl hercegei a Lordok Háza tagjai 1957-ig. 1745-ben a jakobita felkelés idején délebbre menekült, míg bátyja, William, átvette a Perthshire-ben található családi birtok, a Blair Castle irányítását. James csatlakozott Cumberland herceg hadseregéhez, és a cullodeni csatában[m 28] a kormánycsapatok oldalán harcolt. A jakobiták veresége után visszaszerezte a Blair kastélyt és birtokait. 1763-ban lemondott a Lord Privy Seal tisztségről és kinevezték a Nagy Pecsét őrévé, valamint az igazságügyi főbíróvá.[40][41][42]
John Murray (1729. május 6. – 1774. november 5.) 1764-ben örökölte a hercegi címet nagybátyja, James Murray halála után, annak ellenére, hogy apját hazaárulás miatt megfosztották birtokaitól – lásd a lenti családfán a neve melletti lábjegyzetet. Politikai pályafutása során 1761-től 1764-ig Perthshire képviselője volt a brit parlamentben. 1764-ben skót képviselő főnemes lett, és 1768-ban újraválasztották. 1767-ben megkapta a Bogáncsrendet, Skócia egyik legmagasabb kitüntetését. Unokatestvérét (lásd családfa) vette el feleségül. Lady Charlotte Murray, a Man-sziget uralkodói jogait[m 26] örökölte apja, a Atholl 2. hercege halála után. John Murray 1771 és 1774 között az Angliai Ősi Nagy Páholy nagymestere volt, és 1773-1774 között Skócia nagymestere. 1774. november 5-én, 45 éves korában halt meg, miután deliriumos állapotban belefulladt a Tay folyóba.[43][44]
John Murray, a negyedik herceg. Thomas Lawrence hírés portréfestő munkája 1820-ból.
John Murray (1755. június 30. – 1830. szeptember 29) 1774-ben örökölte meg a hercegi címet. 1786-ban a brit nemesség tagjává vált, amikor a Strange Grófja (1786 ) és Murray of Stanley báró (1786 ) címeket kapta III. György brit királytól, ami automatikus helyet biztosított számára a Lordok Házában. 1794-től 1830-ig Perthshire lord–helytartója volt, és 1797-ben a Királyi Titkos Tanács tagjává választották. 1800-ban megkapta a Bogáncsrend lovagja címet, és 1805-ben anyját után örökölte a Strange bárói címet is. A herceg jelentős szerepet játszott a szabadkőművességben, és 1775-től 1781-ig, majd 1791-től 1812-ig az Angliai Antient[m 29] Grand Lodge nagymestere volt. Támogatta a larix fenyő telepítését, melyről 1807-ben írt „Observations on Larch“ című munkájában.[45][46][47]
John Murray (1778. június 26. – 1846. szeptember 14.) bátyja korai halála után lett a családi címek és birtokok örököse. Tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd 1797-ben az 61. gyalogezrednél hadnagyi rangot kapott. 1798-ban, húszéves korában elmebetegnek nyilvánították, amely miatt soha nem ülhetett a Lordok Házában. Mentális betegsége elsősorban paranoiás téveszmékkel és súlyos szorongással járt, ami jelentősen befolyásolta a mindennapi életét és társadalmi szerepléseit. Elmebetegségének hivatalos elismerését az apja, Atholl 4. hercege kezdeményezte, hogy megakadályozza John politikai szerepvállalását és a család hírnevének romlását. Az elmeállapota miatt nemcsak a politikai életből zárták ki, hanem életének nagy részét is visszavonultan, gondozás alatt töltötte. Az öröklésből való kizárása azonban nem volt lehetséges, mivel a skót nemesi címeket és birtokokat törvény szerint nem lehetett elvenni tőle elmeállapota miatt. Az Atholl hercegséget előbb öccse, James Murray (1782–1837) Glenlyon 1. bárója, majd James Murray fia, George Augustus Frederick John Murray, a leendő hatodik herceg irányította.[48][49][50]
George Augustus Frederick John Murray Glenlyon 2. bárója, Atholl 6. hercege KT
George Murray (1814. szeptember 20. – 1864. január 16) a brit hadseregben szolgált, ahol őrnagyi rangot ért el. A herceg politikai szerepvállalása korlátozott volt, de aktívan részt vett birtokai igazgatásában és fejlesztésében. 1839-ben feleségül vette Anne Home-Drummondot, aki hat gyermeket szült neki. George Murray különösen érdeklődött a mezőgazdaság iránt, és számos modernizációt vezetett be birtokain. George Murray életében a viktoriánus korszak jellemző társadalmi és gazdasági változásai – mezőgazdasági modernizáció, vasútfejlesztés, urbanizáció – nagy hatással voltak birtokaira és családjára. Ő volt az, aki elkezdte a Blair kastély jelentős bővítését, ami az Atholl család otthona volt.[51][52][53]
John James Hugh Henry Stewart-Murray Atholl 7. hercege KT
John James Hugh Henry Stewart-Murray (1840. augusztus 6. – 1917. január 20.) 1864-ben, apja halála után örökölte a hercegi címet, és ekkor vette fel a Stewart-Murray nevet[m 30]Eton College-ban tanult, majd katonai pályára lépett, ahol 1864-ben elérte a kapitányi rangot a Scots Fusilier Guards ezredben. 1868-ban a Bogáncsrend lovagjává avatták, és 1913-tól haláláig a rend kancellárja volt. Atholl hercege 1878 és 1917 között Perthshire lord-lieutenantja volt, valamint számos más katonai és tiszteletbeli posztot töltött be, beleértve a Fekete Őrség[m 31] 3. zászlóaljának tiszteletbeli ezredesét. Élete során nagy figyelmet fordított családja történetének és birtokainak gondozására, valamint a családi iratok szerkesztésére.[53][54]
Tullibardine márkija, a leendő 8. herceg, 1820. Üvegre készült negatív képről.
John George Stewart-Murray (Blair kastély, 1871. december 15. – 1942. március 16.) 1917-ben örökölte az Atholl hercegi címet apja halála után. Az Eton College-ban tanult, majd csatlakozott a Royal Horse Guards-hoz, az egység a második búr háborúban és az első világháborúban is résztvett. Az első világháború alatt egy Yeomanry dandárt[m 35] vezetett a Dardanellák elleni hadjáratban. Politikai karrierjét Nyugat-Perthshire választókerület unionista képviselőjeként kezdte 1910-ben, és 1917-ig az alsóház tagja volt, majd a Lordok Házába került. 1918-ban a Bogáncsrend lovagjává avatták, és a Skót Egyház közgyűlésének lord főbiztosaként szolgált. A skót szabadkőművesek Nagymestere 1908 és 1913, V. György brit király segédtisztje 1920 és 1931 között. A második világháború idején, már hetven évesen, csatlakozott a Home Guardhoz, és őrparancsnokként szolgált Whitehallban. Fontos szerepe volt a skót nemzeti háborús emlékmű létrehozásában az első világháború után. 1932-ben országos figyelmet kapott egy lottó szervezésével, amelynek célja az volt, hogy megakadályozza a pénz kiáramlását az ír szabadállami kórházi lottóra. Bár tevékenysége miatt bíróság elé került, sok brit hazafias tettként tekintett rá.[m 36][55]
Bátyjához hasonlóan James (Blair kastély, 1879. augusztus 18. – Edinburgh, 1957. május 8.) is az Eton College-ban tanult, majd 1900. január 3-án kinevezték hadnaggyá a Queen's Own Cameron Highlanders egységbe. Részt vett a második búr háborúban, ahol több csatában is harcolt Johannesburg és Pretoria környékén. Az első világháborúban is szolgált, a Cambrai-i csatában megsebesült, majd elfogták a német csapatok. Hadifogolyként tartották fogva, amíg a háború után, 1918-ban szabadult. Visszatérése után folytatta szolgálatát a brit hadseregben, és végül őrnagyi rangban vonult nyugállományba. 1942-ben, bátyja, John George Stewart-Murray halála után örökölte a hercegi címet. Jelentős szerepet vállalt a szabadkőműves mozgalomban. Halálával a nemesi címek közül néhány megszűnt – Strange grófja és Murray bárója, míg más – Strange bárója ( 1628)[m 27] (némi szünetelés után) – távoli rokonára[m 37] szálltak.[56][57][58]
Miután Atholl 9. hercegének nem volt utóda, az Atholl 4. hercegének ága kihalt, a hercegi cím Atholl 3. hercegének John Murray-tól származó ágára szállt (lásd lenti családfa).
(George) Iain Murray, Atholl 10. hercege, családi székhelye – a skóciai Blair kastély előtt 1982-ben. A fényképet Allan Warren készítette, neki köszönhető a Wikipédián számos általa készített szabad felhasználású fotó. Mint ez.
George Iain Murray (1931. június 19 – 1996. február 27.) Atholl 10. hercege (közismert becenevén: „Wee Iain”[m 38]) tanulmányait az Eton College-ban végezte, 1952-ben Bachelor of Arts (B.A.) diplomát szerzett az oxfordi Christ Churchben.
1957. május 8-án örökölte meg az Atholl hercege címet annak köszönhetően, hogy az előző herceggel kihalt a John Murray Atholl 4. hercege (1755–1830) férfi vérvonala. A 9. és 10. herceg negyedfokú unokatestvérek voltak, de két generációs különbséggel (fourth cousins twice removed), lásd családfa. 1958 és 1963 között Representative Peer[m 39] volt. Az Oxford Egyetemen szerzett diplomát 1964-ben. 1972 és 1983 között a a nyomdaiparban és a papíriparban tevékenykedő BPM Holdings elnöke volt. 1974 és 1996 között az egyik legjelentősebb regionális újságkiadó csoport, a Westminster Press Group elnöke volt.
1995-ben, a halála előtt nem sokkal a Blair kastélyt és a hercegi birtokokat átmozgatta a Blari Jótékonysági Alapba (Blair Charitable Trust), hogy megóvja a kastélyt és a birtokot az örökösödési adó (40%[m 40]) jelentette pénzügyi terhektől. Az alapítványt irányító kuratórium tagjai között a Murray család leszármazottai is megtalálhatóak. Az alapítvány felelős a birtok irányításáért és fenntartásáért. Az alapítvány célja, hogy a kastélyt és a birtokot nyitva tartsa a nagyközönség számára, miközben megőrzi történelmi és kulturális értékeit. A kastély és a birtok évente több ezer látogatót vonz.[59]
John Murray anyja, Joan Eastwood Dél-afrikai volt, így amikor férje a Második világháború elején, 1940-ben elesett, szülőföldjén nevelte fel félárván maradt fiát. John Murray (Johannesburg, 1929. január 19. – Haernertsburg, 2012. május 15.) mérnöki diplomát szerzett a Witwatersrand Egyetemen, majd földmérőként dolgozott Dél-Afrikában. 1996-ban, 67 évesen örökölte a hercegi címet, amikor másod-unokatestvére, a 10. herceg, elhunyt. Korábban csak egyszer, 1994-ben járt a Blair-kastélyban, de a kastélyt és a földeket már nem örökölte, mert azt a 10. herceg alapítványba szervezte.[m 41] A cím elnyerése után továbbra is Dél-Afrika egyik hegyi falvában élt, de minden évben elutazott Skóciába, hogy részt vegyen a hagyományos Atholl Highlanders felvonuláson. A herceg egyszerű életet élt Dél-Afrikában, és soha nem költözött Skóciába, noha tisztelte családi örökségét.[60][61][62][63]
Murray (Louis Trichardt, 1960. április 6 –) az afrikai Saasveld Erdészeti Főiskolán végzett, majd a dél-afrikai gyalogságnál szolgált két évig. Később a Transvaal Scottish Regiment önkéntes tagja lett, ahol hadnagyi rangot ért el. Korábban teafarmot vezetett, majd egy cégnél dolgozott, amely épületek feliratait készítette. Lynne Elizabeth Andrew-val 1984-ben kötött első házasságából három gyermekük született, mielőtt 2003-ban elváltak. 2009-ben másodszor házasodott, Charmaine Myrna du Toit lett a felesége. Ah első házasságából született Michael Bruce John Murray (1985–) Tullibardine márkija, a hercegi cím örököse[m 42]
John Murray (kb. 1550 – 1613) Tullibardine 1. grófja[m 43][m 44]
William Murray (kb. 1574 – 1627) Tullibardine 2. grófja (kb. 1574–1627),[m 45] felesége: Dorothea Stewart, Atholl 5. grófjának (nyolcadik létrehozás) lánya. Folytatás az előző családfától
John Murray (kb. 1610–1642) Atholl 1. grófja (1629)
John Murray (1631–1703) Atholl 2. grófja majd Atholl 1. márkija (1676), alcímek: Tullibardine 3. grófja (1676), Balquhidder vikomtja (1676) és Lord Murray, Balveny and Gask, (1676)
A címerpajzsot általában az összes cím egyedi pajzsából állítják össze. Megeshet, hogy egyes címekhez tartozó pajzs nem kerül be a címerpajzsba. A címer tartalmazza a címerpajzsot, sisakdíszeket, pajzstartókat... A következő címer leírás Atholl 10. hercegének címeréé, amely megegyezik a jelenlegi hercegével.[64]
Negyedelt pajzs:
Első mező: hat oszlopos, arany-fekete vágás. Ez az elem az Atholl alap címer, lásd Atholl grófja első létrehozása fejezetet.
Második mező: arany alapon ezüst és kék sakkozott pólya. A Stewart-oké volt az Atholl grófja cím 4–7. létrehozása
Harmadik mező: ezüst mezőben, kék pólyán három arany szarvasfej. A Stanley-ek címere, a Man-sziget feletti jogok Athollokhoz kerülése jogosít a használatára.
Negyedik mező: vörös mezőben, ezüst triskelion[m 64] arannyal díszítve. A Man–sziget feletti jogok Athollokhoz kerülése jogosít a használatára.
Középső pajzsrész[m 65]: kék mezőben három ezüst csillag, amelyeket kettős virágos keret övez arany színben, koronázva. Ez a Murray klán vezetőjének címere, lásd feljebb.
Sisakdíszek:
Jobb oldalon (dexter): Ezüst és kék koszorún egy sellő, amely jobb kezében tükröt, bal kezében fésűt tart, mindkettő természetes színű és arany, a Murray családra utal.
Középen (centre): Arany és fekete koszorún egy félvadember, természetes színű, fején és derekán babérkoszorúval, karjait kitárva tartja jobb kezében a tőrt, bal kezében a kulcsot, mindkettő természetes színű, az Atholl családra utal.
Bal oldalon (sinister): Ezüst és kék koszorún egy páva feje és nyaka, természetes színű, mindkét oldalon két kar kinyújtva könyöktől, természetes színű, és kék, ezüsttel bélelt ujjasokba öltöztetve.
Korona: hercegi korona.
Sisak: főnemesi sisak.
Pajzstartók:
Jobb oldalon: természetes színű vadember, fején és ágyékkötőjén borókakoszorú, lábain láncok, amelyek a jobb kezében tartott lánccal vannak összekötve.
Bal oldalon: vörös oroszlán, kék fegyverzettel és nyelvvel, nyakában egyszerű kék nyakörv, amelyen három ezüst csillag található.
Jelmondatok:
Jobb sisakdísz fölött: Tout prest, mindenre kész.[m 66]
Középső sisakdísz fölött: Furth fortune and fill the fetters, tartalmilag: törekedj a sikerre és fogd el az ellenséget!
Bal sisakdísz fölött: Praite, készen áll.[m 67][65]
A Blair kastély Blair Atholl község mellett, SkóciaPerthshire megyéjében található. A kastély építését 1269-ben John Comyn, az első Lord Badenoch kezdte, legutolsó jelentős átépítésére 1860-70 között került sor Atholl 7. hercegének rendelkezésére. Atholl 10. hercege, George Murray 1996-ban magánalapítványba vitte a kastélyt és birtokait, hogy elkerülje a negyven százalékos örökösödési adót.
Az Atholl Highlanders skót hagyományőrző katonai egység, amelyet 1839-ben hoztak létre. Az egység különlegessége, hogy ez Európa egyetlen magán katonai alakulata. Az egységet a Murray család, Atholl hercegeinek a tagjai alapították és finanszírozták, akik a mai napig birtokolják és irányítják az alakulathoz tartozó területeket.
↑A "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. mormaer (Celtic title) (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑"Dubdon of Atholl" (960-as évek) Atholl Mormaer (satrapas Athochlach) volt Dub skót király uralkodása alatt. Az Alba Királyainak Krónikája azt írta, hogy Dubdon a Dunkeldi Dúnchad apáttal együtt halt meg a dorsum "Crup"-i csatában, amelyet Dub és Cuilén vívott, és az előbbi győzött. Anderson, Alan Orr. Early Sources of Scottish History: AD 500-1286 – két kötetben (angol nyelven), 1ső kötet 472.. o. (1922. december 9.)
↑Dunkeldi Crínán, más néven Crinan the Thane (kb. 975–1045), a dunkeldi kolostor örökös apátja, és talán az atholli mormaer volt. Crínán a Dunkeld-ház őse volt, a dinasztia, amely a skót királyságot a későbbi XIII. századig irányította. Egyik királynak a veje volt, egy másiknak az apja.
↑A zászló és évszám azt mutatja, hogy az adott főrendi címet melyik országban (peerage) hozták létre és mikor.
↑Atholl-i Matad vélhetően Máel Muire fia, de nincs rá bizonyíték.
↑Jarl of Orkney. A jarl nemesi rang volt Skandináviában. Az óskandináv nyelvben „főnököt” jelent, különösen olyan főnököt, aki egy területen király jogokkal bírt. A jarl jelenthet szuverén herceget is. Például Norvégia több kiskirályságának uralkodója rendelkezett jarl címmel, és sok esetben nem volt kisebb hatalmuk, mint királyi címmel rendelkező szomszédaiknak. A középkorban elavult, helyébe a herceg (hertig/hertug/hertog) került. A szó etimológiailag rokon az angol earl-lel. Ezért ezt is grófnak fordítjuk magyarra.
↑Edward de Brus (kb. 1280–1318) I. Róbert skót király öccse volt, jelentős szerepet játszott a skót függetlenségi háborúkban. Az 1314-es Bannockburni csata után, amelyben a skótok legyőzték az angolokat, Edwardot Írország királyává koronázták 1316-ban, bár uralma rövid életű volt, mivel 1318-ban meghalt a Faughart-i csatában.
↑ abA feudális báró inkább a korábbi középkori földbirtokosi rendszerhez és helyi hatalomhoz kapcsolódik, míg a későbbi főrendi (peerage) báró az angol-brit nemesi rendszer hivatalos és jogi keretrendszerének része, amely parlamenti részvételt és hivatalos elismerést biztosít.
↑A Dunbar-i csata 1296. április 27-én zajlott le Skóciában, és az első nagy összecsapás volt az angolok és a skótok között a skót függetlenségi háborúk során. Az ütközetben az angol hadsereg, amelyet John de Warenne, Surrey grófja vezetett, döntő győzelmet aratott a skót seregek felett. A csata következtében Skócia nagy része angol uralom alá került, és a skót ellenállás vezetője, János skót király fogságba esett. A vereség után I. Eduárd angol király megszilárdította hatalmát Skóciában, és számos skót nemest kényszerített hűségeskü letételére. A csata hosszú távú következményei közé tartozott a skót függetlenségi mozgalom megerősödése és William Wallace felemelkedése.
Marren, Peter – Grampian battlefields: the historic battles of north-east Scotland from AD84 to 1746, Mercat Press, 1990. helytelen ISBN kód: 978-0-901824-94-6 .
Sadler, John – Border Fury: England and Scotland at War 1296-1568, Longman, 2005. helytelen ISBN kód: 978-0-582-77220-4 .
Brown, Michael – The Wars of Scotland, 1214-1371, Edinburgh University Press, 2004. helytelen ISBN kód: 978-0-7486-1238-0 .
↑A Methveni csata 1306. június 19-én zajlott Skóciában, Methven közelében. A csatában I. Róbert skót seregei súlyos vereséget szenvedtek Aymer de Valence, Pembroke grófja angol erőitől. A csata következtében Róbert menekülni kényszerült, és ideiglenesen elvesztette Skócia feletti ellenőrzését. Forrás: Battle of Methven (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica . (Hozzáférés: 2024. július 31.), Battle of Methven: Bruce’s Rebellion (angol nyelven). HistoryNet . (Hozzáférés: 2024. július 31.) és The Battle of Methven (angol nyelven). Undiscovered Scotland . (Hozzáférés: 2024. július 31.)
↑ abAz Earl (vagy Mormaer) of Strathearn skót főrendi cím, amely a Perthshire déli részén található Strathearn régióra utal. 2011. április 29-én a címet II. Erzsébet brit királynő újraalkotta ( 2011) Vilmos walesi hercegrészére. Ezt a címet használta Vilmos Skóciában, míg 2022 szeptemberében el nem nyerte a – mindenkori trónörököst illető – Rothesay hercege címet.
↑ abCarrick grófja (vagy Carrick Mormaer) a Carrick (ma Dél-Ayrshire) uralkodójának címe volt, később a skót főrendi cím lett. Ez a cím szorosan összekapcsolódott a skót koronával, amikor a XIV. század elején I. Róbert, aki anyai rokonától örökölte, skót király lett. A XV. század óta Carrick grófi címét automatikusan a trónörökös viseli, így a cím jelenlegi birtokosa Vilmos herceg, Rothesay hercege.
↑ abJoan Beaufort (1404 körül – 1445. július 15.) Skócia királynője volt 1424 és 1437 között, I. Jakab skót király hitveseként. Fia, II. Jakab kiskorúsága idején (1437–1439) Skócia régense.
↑A Duke of Albany főrendi cím, amelyet időről-időre a skót, majd a brit királyi család fiatalabb fiainak adományoztak, különösen a Stuart– és Hannover-házban.
↑A Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül két mérföldre (3 km-re) délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja, köztük a leendő Alexander Home között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. III. Jakab meghalt a csatában, és fia követte őt IV. Jakab néven.
↑A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon [[Argyll hercege|Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
↑A Gregor klán, vagy más néven MacGregor klán felföldi skót klán, amely a IX. századig vezeti vissza önmaga eredetét, de erre nincs megbízható forrás. A klán leghíresebb tagja Robert Roy MacGregor (skót gael: Raibeart Ruadh MacGriogair; 1671. március 7. – 1734. december 28.) skót betyár volt, aki később népi hős lett. A klán arról is ismert, hogy Skóciában az első családok között volt, akik a XVII. század elején skót dudán kezdtek el játszani. Ez a klán jóval kisebb befolyású volt, mint a Murray klán.
↑A skót krónikaíró, pitscottie-i Robert Lindsay feljegyezte, hogy John Stewart egy pazar ideiglenes palotát épített Pitlochry közelében, hogy a skót V. Jakabot és anyját, Margaret Tudort szórakoztassa vadászat közben (1532 körül). A faágakból épült palota – faliszőnyeggel és felakasztott selyemmel takart falakkal, üvegablakokkal –, valamint a három napos pazar étel 1000 fontba került. Amikor a királyi csapat távozott, a gróf emberei felgyújtották a szállást a jelenlévő olasz pápai követ (Sylvester Darius) megdöbbenésére, aki közölték vele, hogy ez a helyi szokás. A király ágyát 1532 augusztusában és szeptemberében hét napra Athollba vitték. Az utazás részben azért is lehetett, hogy helyi kérdésekben döntsenek. Robert Lindsay. The History of Scotland: From 21 February, 1436. to March, 1565. in which are Contained Accounts of Many Remarkable Passages Altogether Differing from Our Other Historians; ... By Robert Lindesay of Pitscottie. ... To which is Added a Continuation, by Another Hand, Till August 1604 (angol nyelven). London: Mr. Baskett, és Mr. Freebairn boltjában árulták; (1728. december 9.). Hozzáférés ideje: 2024. július 31.
↑A szabad báróság (free barony) egy különleges birtokjog a skót nemesi rendszeren belül, amely a birtokosnak széleskörű jogokat és kiváltságokat biztosított. Ezt a címet a király adományozta, és különleges státuszt jelentett, amely lehetővé tette a bárónak, hogy saját bíróságot tartson fenn, és jelentős autonómiával rendelkezzen a birtokán.
↑A Solway Moss-i csata Solway Moss-ban, az Esk folyó közelében, az angol-skót határ angol oldalán zajlott 1542 novemberében az angol és a skót csapatok között. V. Jakab skót király nem volt hajlandó kiszakadni a katolikus egyházból nagybátyja VIII. Henrik angol király sürgetésére sem. Az angol király portyát indított Skócia délnyugati részén. Az ellenük felvonuló skót hadsereget rosszul vezették és szervezték meg, és sok skótot elfogtak, vagy a folyóba fulladt. A vereség híre vélhetően hozzájárult V. Jakab korai halálát.
↑A corrichie-i csatát a skóciai Aberdeenshire-ben, a Fare-hegy lejtőin vívták 1562. október 28-án. A csatában George Gordon, Huntly 4. grófja, a Gordon klán főnöke és a skótok királynőjének James Stewart, Moray 1. grófja vezette serege csapott össze. Huntly húsz évvel korábban legyőzte az angolokat a Haddon Rig-i csatában, Corrichie-nál azonban vereséget szenvedett – Moray pikásai megállították Gordon kardos rohamát és felőrölték a támadókat –, elfogása után szélütésben meghalt. Mária, a skótok királynője személyesen érkezett Skócia északi részébe, azzal a szándékkal, hogy szembeszálljon Gordonék hatalmával.
↑A Carberry Hill-i csatára 1567. június 15-én került sor Musselburgh közelében, Kelet-Lothianban, néhány mérföldre keletre a skóciai Edinburgh-től. Számos skót lord tiltakozott Mária, skótok királynője uralma ellen, miután hozzáment [[James Hepburn bothwelli gróf|James Hepburn, Bothwell 4. grófjához, akiről széles körben úgy vélték, hogy meggyilkolta az előző férjet, Lord Darnleyt. A Lordok szándéka volt, hogy megbosszulják Darnley halálát. Bothwell megszökött a Carberry-nél történt harc elől, de a királynő megadta magát. Mária lemondott a trónról, megszökött a börtönből, és vereséget szenvedett a Langside-i csatában. Száműzetésbe ment Angliába, miközben hívei Skóciában folytatták a polgárháborút.
↑ abA glenliveti csata skót klánok közti összecsapás volt, amelyet 1594. október 3-án vívtak a skóciai Moray-beli Glenlivet közelében. A harcot VI. Jakab skót királyhoz hű protestáns erők vívták, akiket Archibald Campbell, Argyll 7. grófja irányított, a katolikus erők ellen, akiket George Gordon, Huntly 6. grófja és Francis Hay, Erroll 9. grófja irányított. A katolikusok döntő győzelmet arattak a csatában, de a végül Jakab király leigázta őket.
↑I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan anglicizálni akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
↑A Lord Justice General of Scotland a legmagasabb rangú bírói tisztség Skóciában. Ez a pozíció felelős a legfelsőbb bíróságok irányításáért és felügyeletéért, és jelentős befolyással bír a skót igazságszolgáltatásban. A Lord Justice General gyakran elnököl a legfontosabb bírósági ügyekben, és irányítja a bírósági rendszert az országban. Ez a tisztség egyike a legtekintélyesebb jogi pozícióknak Skóciában.
↑ abJames Stanley, Derby 10. grófja 1736-ban meghalt, és a sziget szuzerenitását James Murray, Atholl 2. hercege, első unokatestvére és örökös férfi kapta. 1764-ben egyetlen életben maradt gyermeke, Charlotte, Strange bárónő és férje, John Murray követte őt, aki (felesége jogán) Mann ura lett. 1720 körül a csempészáru kereskedelem jelentősen megnövekedett. Az Atholl-rendszer utolsó tíz évében (1756–1765) olyan méreteket öltött, hogy a birodalmi bevételek érdekében szükségessé vált a visszaszorítása. Ennek érdekében a parlament elfogadta az 1765-ös Man-szigeti vásárlása törvényt (amelyet a manxok – a man szigetek lakói – közönségesen Revestment Act-nek neveznek), amelynek értelmében megvásárolta az Athollok Mann urai jogait, beleértve a sziget vámbevételeit is. A szerződés egyszeri 70 000 fontot, és évi 2000 fontos biztosított a hercegnek és hercegnőnek. Az athollok továbbra is megtartották uradalmi jogaikat, a püspökség védnökségét és bizonyos egyéb bevételeket is. 1828-ban John Murray, Atholl 4. hercege417 144 fontért adta el a megmaradt Man-szigeti jogait IV. György brit királynak, ezzel végleg lezárva az Atholl család kapcsolatát a szigettel. Forrás: The Atholl Papers: The Revestment (angol nyelven). Manx National Heritage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑ abA Strange bárói címet 1628-ban () hozták létre, a létrehozás egy adminisztratív hiba következménye volt, mivel a Stanley család már korábban is viselte a Strange bárói címet egy korábbi (1299-es) létrehozás révén. Azonban, amikor James Stanley-t 1628-ban a Lordok Házába hívták, ez egy új bárói cím létrehozásának számított, ami független volt az eredeti címtől. A Stanley családhoz tartozó Strange bárói cím az 1702-es örökösödési krízis után került „függő“ állapotba, miután James Stanley, Derby 9. grófja elhunyt, és nem maradt közvetlen férfi örökös. A cím később a női leszármazottakra szállt, míg végül James Murray, Atholl 2. hercege 1736-ban örökölte anyai nagyapjától, James Stanley, Derby 10. grófjától. A bárói cím a Strange név alatt több generáción át az Atholl család birtokában maradt. A Strange bárói cím 1957-ben ismét „függő“ állapotba került, miután James Thomas Stewart-Murray, Atholl 9. hercege és Strange 14. bárója elhunyt, és nem maradt közvetlen férfi örökös. A cím öröklése bizonytalanná vált, mivel a férfiági leszármazottak hiánya miatt több női leszármazott között kellett eldönteni, hogy ki örökölheti a címet. 1965-ben II. Erzsébet királynő megszüntette a „függő“ állapotot, és John Drummond of Megginch javára döntött, aki Lady Charlotte Murray, Strange 8. bárónő és Sir Adam Drummond of Megginch dédunokája volt. Így John Drummond lett a Strange 15. bárója, ezzel a cím kikerült az Atholl család közvetlen ágából, és a Drummond családhoz került át. John Drummond halála után a cím 1982-ben újra „függő“ állapotba került, majd 1986-ban Jean Cherry Drummond of Megginch lett a 16. bárónő. Az ő halála után, 2005-ben, fia, Adam Humphrey Drummond örökölte a címet. Forrás: Family Tree: Q347300 (angol nyelven). Entitree. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A cullodeni csata 1746. április 16-án zajlott le a skót felföldön, és a jakobita felkelés utolsó összecsapása volt. A csatában a brit kormányerők William Augustus, Cumberland hercege vezetésével döntő vereséget mértek a Bonnie Prince Charlie vezette jakobita erőkre, ezzel véget vetve a Stuart-ház visszaállítására tett kísérletnek. A jakobita sereg teljesen megsemmisült, és a csata jelentős hatással volt a skót felföldi klánok jövőjére, mivel utána szigorú intézkedéseket vezettek be a klánrendszer felszámolására és a skót kultúra elnyomására. Forrás: Papers of James Murray, 2nd Duke of Atholl (angol nyelven). University of Edinburgh Archive and Manuscript Collections. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Az antient az angol ancient régies írásmódja, amely azt jelenti, hogy ősi vagy régi. Az Antient szó gyakran használatos a szabadkőműves szövegekben és szervezetek nevében, hogy hangsúlyozzák a hagyományokhoz és az ősi gyakorlatokhoz való ragaszkodást.
↑Atholl 7. hercege 1865-ben vette fel a Stewart nevet, mivel anyja, Anne Home-Drummond, a Stewart család leszármazottja volt. Az Atholl górfja címet korábban viselték a Stewartok, lásd a cím negyedi-hetedik létrehozását. Az ilyen névváltoztatásokat hivatalosan a Lyon Bíróság előtt kellett bejegyezni, amely a skót heraldikai ügyekért felelős hatóság. A Lyon Bíróság (angolul Lyon Court) ősi skót intézmény, amely a heraldika és a nemesi címek ügyében dönt. Feladatai közé tartozik a címerek és nemesi címek nyilvántartása és szabályozása Skóciában. A bíróság vezetője, a Lord Lyon King of Arms, nagy befolyással bír a skót nemesi ügyekben és a heraldikai szabályozásban. A bíórágnak nincs köze Lyon városához.
↑A Fekete Őrség (angolul Black Watch) egy híres skót gyalogezred, amelyet 1725-ben hoztak létre. Az eredeti feladata az volt, hogy fenntartsa a rendet és a törvényességet a Felföldön, és megelőzze a klánok közötti erőszakot. Nevüket a sötét, kék-fekete tartánjukról kapták, amelyet az egyenruhájuk részeként viseltek. History of The Black Watch (angol nyelven). The Black Watch. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A GCVO (Grand Cross of the Royal Victorian Order) brit rendi kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított VII. Eduárd brit király, még walesi hercegként, édesanyja, Viktória királynő tiszteletére. Az alapítás célja az volt, hogy elismerje a brit monarchiának tett személyes szolgálatokat, gyakran a királyi család közvetlen tagjai által. A rend öt osztályból áll, a Grand Cross (GCVO) a legmagasabb fokozat. A kitüntetéseket a brit uralkodó személyesen adományozza, és nem politikai ajánlások alapján döntenek róla.
↑ abAz Order of the Bath az egyik legősibb és legtekintélyesebb brit lovagrend, amelyet 1725. május 18-án alapított I. György brit király. A rend neve abból a középkori szertartásból ered, amelyben a lovagokat ünnepélyes fürdővel (angolul: bath) készítették fel a felavatásukra, ez szimbolizálta a tisztaságot és a lovagi eszményeket. A rend tagjai három fokozatba sorolhatók: GCB (Knight Grand Cross), KCB (Knight Commander), és CB (Companion). A kitüntetéseket katonai és polgári érdemek elismerésére adják, és a rend tagjai gyakran magas rangú katonai tisztek vagy kiemelkedő polgári személyek. A rend ceremóniáinak központja a Westminster-apátság, ahol a rend kápolnája található. Order of the Bath (angol nyelven). The Royal Family. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A DSO a "Distinguished Service Order" rövidítése, amely egy brit katonai érdemérem. Az érdemrendet 1886. szeptember 6-án alapították, és a kiemelkedő szolgálatért járó kitüntetésként adják át, elsősorban a harctéren tanúsított bátorság és vezetői képességek elismeréseként.
↑A Yeomanry dandár önkéntes lovassági egység volt, amelyet a brit hadsereg hozott létre a XVIII. század végén. Eredetileg a vidéki területek védelmére és a rend fenntartására szolgált, de a XIX. és XX. század folyamán számos háborús konfliktusban vett részt. Az első világháború idején sok Yeomanry ezredet átszerveztek gyalogos egységekké, John George Stewart-Murray is egy ilyen dandárt vezetett, amely a török erők ellen küzdött a Dardanelláknál. Yeomanry (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Az 1932-es lottót John George Stewart-Murray azért indította, hogy megakadályozza a brit pénzek Írországba áramlását az Ír Szabad Állam Kórházi Lottójába. A lottóból befolyt pénzeket brit jótékonysági szervezeteknek, főleg kórházaknak szánták. Annak ellenére, hogy a lottó széles körben népszerű volt és sokan hazafias tettként tekintettek rá, 1933-ban a Főügyész, Sir Edward Hale Tindal Atkinson vád alá helyezte Atholl hercegét egy illegális lottó szervezéséért. Az ügy nagy figyelmet kapott a médiában, és bár végül elítélték, a herceg cselekedeteit sok brit továbbra is támogatónak és hazafiasnak tartotta. A lottó és annak következményei jelentős hatással voltak a jótékonysági lottók szabályozására az Egyesült Királyságban. Lottery (angol nyelven). The National Archives. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Atholl 4. hercegének lánya Charlotte Murray volt. Charlotte fia volt John Drummond, a 8. Megginch. Az ő fia volt Malcolm Drummond, a 9. Megginch és Kilspindle. És az ő fia, John Drummond lett Strange 15. bárója. Family Tree: Q347300 (angol nyelven). Entitree. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A "wee" szó skót és ír angolban használatos, és kicsit vagy aprót jelent. Gyakran használják kedveskedő vagy barátságos formában, például gyerekekre vagy kisebb tárgyakra utalva. A "Wee Iain" becenév tehát azt jelenti, hogy "Kis Iain", ami egy kedveskedő, barátságos kifejezés. Érdekesség, hogy a név viselője, George Iain Murray, Atholl 10. hercege, valójában rendkívül magas ember volt (kb. 196 cm).
↑A státusz az 1707-es egyesülési törvény (Acts of Union 1707) után került bevezetésre. Skócia 16 képviselő főrendje ült a Lordok Házában, akiket a skót főrendek maguk választottak, representative peer-ek. A 9. herceg halálával az angol címek megszűntek, a Lordok Házába így saját jogon nem foglalhatott helyet a 10. herceg.
↑Az örökösödési adó mértéke az Egyesült Királyságban negyven százalék volt, amely az örökölt vagyon értékének 325 000 fontot meghaladó részére vonatkozott. Blair kastély és a hozzá tartozó birtok esetében, amelynek értéke jelentős volt, az örökösödési adó összege több millió fontra rúghatott volna.
↑Egyes vélemények szerint a 10. herceget zavarta, hogy a történelmi skót birtok egy távoli dél-afrikai unokatestvér kezébe kerül, aki „kereskedelmi vállalkozásnak, nem otthonnak” tekintheti. John Murray, a 11. herceg ragaszkodott hozzá, hogy soha nem gondolt arra, hogy a birtokot kereskedelmi vállalkozássá alakítsa – „Soha nem vágytam arra, hogy örököljem a birtokot –, de erre soha nem is kapott lehetőséget. Örülök, hogy a föld jótékonysági alapítványba került. Egyszerű életmódot folytatok, és nem teszem magam nevetségessé egy olyan címmel, amely nem illik a jellememhez. Ez semmit sem jelent Dél-Afrikában… Skót vér folyik az ereimben, de nem a skót kultúra… Tisztelem Skóciát, mint származásom földjét, de soha nem szeretnék ott élni. Dél-afrikai vagyok, nem skót. A szívem és az elmém ebben az országban (Dél-Afrika) jár.” :: A valódi ok, lásd a szócikkben feljebb, a magas örökösödési adó elkerülése volt.
↑Lord Murray of Tullibardine ( 1604), Tullibardine grófja ( 1606) (első létrehozás), alcím: Lord Murray, Gask and Balquhidder ( 1606)
↑John Murray, Tullibardine 1. grófja (kb. 1550-1613) skót nemes és politikai szereplő volt a XVI. században. 1580-ban lovaggá ütötték, és később a Perthshire megye seriffje lett. 1586-ban és 1598-ban szövetségeket kötött más Murray klán vezetőkkel, ezzel megszilárdítva pozícióját a klán élén. 1592-ben IV. Jakab skót király kinevezte a skót királyi tanács tagjává. Részt vett a XVI. századi skót klánháborúkban, beleértve az 1594-es Glenliveti-csatát is, ahol a Campbell klán oldalán harcolt a Gordon klán ellen. 1604-ben kinevezték a Skót Parlament felsőházának tagjává, majd 1606-ban megkapta a Tullibardine grófja címet.
↑William Murray Tullibardine 2. grófja volt. 1594-ben külföldre utazott, hogy nyelveket tanuljon, Londonban kezdte meg tanulmányait. 1603-ban, amikor Skócia és Anglia egyesült, William Murray Londonba költözött. 1608-ban William Murray és sógora, John Grant of Freuchie, valamint James Stewart összeesküvést szőttek, hogy kiszabadítsák Atholl akkori grófját, John Stewartot az Edinburgh-i várból. John Stewartot részt vett a hatalom elleni lázadásokban és politikai intrikákban, amelyek veszélyeztették a királyi hatalmat. Az összeesküvés nem volt sikeres. 1616-ban parancsra megkísérelte elfogni a királyi hatalom ellen tevékenykedő Robert Crichton-t, heves harc tört ki az edinburgh-i Szent Cuthbert templomban, de végül Crichtont elfogták. 1617-ben I. Jakab király kérte segítségét a Skóciába tervezett látogatásának előkészítésében, különleges skót ételeket szállíttatva számára. 1626-ban William Murray, Tullibardine második grófja lemondott öccse, Patrick Murray javára, mert egészségi állapota jelentősen megromlott, és nem tudta tovább ellátni a grófi címhez kapcsolódó feladatokat. A lemondás 1626-ban történt, és azzal járt, hogy a grófi cím megszűnt az ő számára. Azonban biztos volt, hogy öccse számára újra létrehozzák a címet, mert a család befolyásos volt, és fontos szerepet játszott a skót nemességben, így Patrick Murray-t hamarosan elismerték az új Tullibardine grófjaként. Forrás: Tullibardine, William Murray, Marquis (angol nyelven). Encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)Sir William Murray, 2nd Earl of Tullibardine (1574–1628) (angol nyelven). FamilySearch. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Earl of Tullibardine, Viscount Glenalmond and Lord Murray, 1696, Duke of Atholl, Marquess of Tullibardine, Earl of Strathtay and Strathardle Viscount of Balwhidder, Glenalmond and Glenlyon, Lord Murray, Balveny and Gask, 1703
↑William Murray, Tullibardine márkija (a címet a hercegi cím örököse viseli, nem önálló cím, hanem a hercegi cím alcíme) fiatalabb öccsével, George Murray-jel (1694. október 4. – 1760. október 11.) részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben, ami miatt 1724-ben minden címét és birtokát elvesztette. Az 1745-ös jakobita felkelés során William ismét részt vett a felkelésben. A király csapatai 1746 áprilisában elfogták, július 9-én a londoni Towerben halt meg. Források: James Murray, 2nd Duke of Atholl (angol nyelven). Encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.), John Murray, 2nd Marquess and 1st Duke of Atholl (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és James Murray, 2nd Duke of Atholl (angol nyelven). Oxford Reference. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑George Murray (1694. október 4. – 1760. október 11.) bátyjával, William Murray-jel (1689–1746) aktívan részt vett a jakobita felkelésekben. Elsősorban az 1715-ös és az 1745-ös felkelések során vállalt vezető szerepet, ami miatt árulónak nyilvánították. A jakobita felkelések célja az volt, hogy visszaállítsák a Stuart-ház uralmát a brit trónon, szemben a Hannoveri-ház uralkodásával. Az 1715-ös felkelés bukása után Franciaországba menekült, majd visszatért Skóciába a következő felkelés idején, 1745-ben, amikor Bonnie Prince Charlie oldalán harcolt. Bár katonai tehetségét elismerték, politikai és katonai döntései gyakran viták tárgyát képezték. A jakobita felkelés veresége után ismét száműzetésbe kényszerült, és haláláig Hollandiában élt. A brit kormány nem bocsátotta meg a jakobita mozgalom iránti elkötelezettségét, és mivel árulónak tekintették, birtokait és címeit elkobozták, így kizárták őt és leszármazottait az Atholl hercegség örökléséből. Csak 1764-ben, George Murray halála után, sikerült fiának, John Murray-nak visszaszereznie a családi címet és birtokokat, miután a parlament törvényt hozott ennek visszaállításáról. Források: Lord George Murray (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és George Murray (angol nyelven). Encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑James Murray, Glenlyon 1. bárója, (Dunkeled, 1782. május 29. – London, 1837. október 12.) 1798-ban lépett be a brit hadseregbe, és 1819-re vezérőrnagyi rangra emelkedett. 1807 és 1812 között Perthshire képviselője volt a brit parlamentben. 1812 és 1832 között a királyi udvarban szolgált, és 1813-tól 1819-ig a régensherceg segédtisztje volt. 1821. július 17-én kapta meg a Glenlyon bárói ( 1821) címet. 1837-ben alezredesi rangra léptették elő. Az elmebetegnek nyilvánított Atholl 5. hercege helyett irányította a hercegséget. Felesége Lady Emily Frances Percy volt, akivel 1810-ben kötött házasságot. Négy gyermekük született, köztük George Murray, Atholl 6. hercege. James Murray jelentős rabszolgatartó volt, és a brit kormánytól jelentős kompenzációt kapott a rabszolga-felszabadítási törvény után. 1837. október 12-én hunyt el Londonban. A Glenlyon 1. bárója cím férfi ágon öröklődött, Atholl 9. hercege halálával 1957-ben megszűnt. Források: Person 44182 (angol nyelven). Legacies of British Slavery - UCL. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Lord Glenlyon (angol nyelven). Lord Byron and his Times. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Person 44182 (angol nyelven). UCL Legacies of British Slavery. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Lord George Murray (Dunkeld, 1761. január 30. – 1803. június 3.) 1801-től haláláig a walesipembrokeshire–i Szent Dávid megye skót episzkopális püspöke volt.
A Lord George Murray által 1795-ben feltalált hatredőnyös távíró diagramja, amelyet a Brit Admiralitás használt Londontól az angol partokig 1816-ig.1795-ben Murray a Brit Admiralitásnak egy vizuális távíró rendszert javasolt. A továbbító állomások hat darab 1,5 méter magas nyolcszögletű jelet használt az üzenet továbbítására. Rendszere 1795 szeptemberében nyerte el a Admiralitás jóváhagyását, és az első telepített lánc London és Deal között 15 állomásból állt. A távíróvonalak később kiterjedtek Londonból Portsmouth-ba, Sheerness-be és Great Yarmouth-ba is. Murray rendszere jelentős előrelépést jelentett a katonai és kormányzati kommunikációban, különösen a napóleoni háborúk idején. A rendszer Londonból Dealbe körülbelül hatvan másodperc alatt tudott üzeneteket továbbítani. Az állomások napi üzemeltetésre készültek, de csak nappali fényviszonyok között működtek, távcsövek segítségével olvasva a jeleket. Az optikai távíró állomások működése 1816-ban szűnt meg, amikor a mechanikus szemes távíró rendszerek vették át a helyüket.
↑George Murray (Farnham 1784. január 12. – Chester Square, 1860. február 16.) Sodor és Man 1813–1827, majd 1827-től haláláig Rochester anglikán püspöke volt. Sodor és Man püspökeként támogatta az oktatási intézmények fejlesztését és a tanárok képzését, hogy javítsa az oktatás színvonalát és elérhetőségét a sziget lakosai számára. (A Sodor elnevezés történelmi gyökerei az ókori norvég és viking uralom idejére nyúlnak vissza, amikor a Hebridák és Man-sziget együttesen alkották a "Sodor és Man" területet.) Ezt követően kinevezték Rochester püspökévé, amely tisztséget haláláig, 1860. február 16-ig töltötte be. Püspökség mellett Murray részt vett a parlamenti reformmozgalmakban is, különösen az 1832-es Reform Bill vitáiban. Az 1832-es törvény újra felosztotta a választókerületeket, és a választót férfiként határozta meg. Források: Bishops of Rochester (angol nyelven). British History Online. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és George Murray (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Sir George Herbert Murray (1849. szeptember 27. – 1936. április 4.) brit köztisztviselő volt, aki jelentős szerepet játszott a kormányzatban a XIX. és XX. század fordulóján. 1882-től a Kincstárnál dolgozott, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1903-ban kinevezték a Kincstár államtitkárává, és ezt a pozíciót 1911-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Közismert volt arról, hogy támogatta a pénzügyi reformokat és a közigazgatási hatékonyság növelését. 1915-ben részt vett a Dardanellák Bizottságában, amely az I. világháború alatt történt hadműveletek kudarcának kivizsgálására jött létre. Retirement Of Sir George Murray (angol nyelven). The Times. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑George Evelyn Pemberton Murray angol köztisztviselő volt. Az oxfordi Christ Churchben tanult, mielőtt 1903-ban közszolgálatba lépett, mint az Oktatási Tanács tisztviselője. 1912-ben vám- és pénzügyminisztériumi biztossá, 1914-1934 között az angol posta vezetője, majd 1934-től 1940-ig a Vám- és Pénzügyőrség elnöke volt. Egyetlen fia volt.
↑George Anthony Murray (1907. január 7. – 1945. április 23.) brit katonatiszt volt, aki az Egyesült Királyság hadseregében szolgált. Különösen ismert volt a második világháború alatt betöltött szerepéről, ahol több magas rangú tisztséget is ellátott. 1939-ben parancsnoki posztot kapott a Királyi Tüzérségnél, ahol jelentős hozzájárulást tett a brit hadsereg tüzérségi stratégiájának fejlesztéséhez. Később, 1943-ban, vezérkari tiszt lett a Szövetségesek Főparancsnokságán, ahol a hadműveletek tervezésében és kivitelezésében játszott kulcsszerepet. Murray pályafutása a frontvonalban ért véget, amikor 1945 áprilisában, a háború utolsó napjaiban esett el. Egyetlen, első szülött fia érte meg a férfi kort. George Anthony Murray (angol nyelven). Commonwealth War Graves Commission. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑George Edward Murray (1818. január 1. – 1854. december 14.) brit katonatiszt volt, aki az 1818-ban Írországban született. Katonai pályafutása során a Brit Kelet-indiai Társaság hadseregében szolgált, ahol elérte az őrnagyi rangot. Aktívan részt vett a második angol-afgán háborúban, Kabul 1842-es ostromában, ahol hősies helytállásáért kitüntetést kapott. 1854-ben hunyt el Indiában, valószínűleg maláriában, miközben a Pandzsáb régióban teljesített szolgálatot. Person Page - 2226 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A brit hadsereg tisztjeként szolgált, és őrnagyi rangot ért el, jelentős szerepet vállalva különböző katonai műveletekben. sokkal fia hercegi kinevezése előtt.szerk.: Mosley, Charles: Burke's Peerage and Baronetage, 106th (angol nyelven), Crans, Switzerland: Burke's Peerage (Genealogical Books) Ltd, 135. o. (1999)
↑Charles Murray, Dunmore 1. grófja (1661. február 28 – 1710. április 19.) Atholl 1. hercegének az öccse. Charles Murray előbb Fincastle vikomtjává ( 1682), alcím: Lord Murray of Blair, Moulin and Tillime ( 1682) lett, majd pár év múlva Dunmore grófjává tette ( 1686) VII. Jakab skót király. Tagja volt a skót parlamentnek. Szolgált a királyi udvarban is, ahol a lordok házának befolyásos tagja lett. Murray hűségesen támogatta II. Jakabot, 1690-ben azonban elvesztette befolyását, amikor Jakabot letaszították a trónról. Később viszont visszatért a politikai életbe, és aktívan részt vett a skót függetlenségi törekvésekben. Forrás: Letters and Papers, Foreign and Domestic, Henry VIII, Volume 4, 1524-1530 (angol nyelven). British History Online. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Murray, Charles (1661-1710) (angol nyelven). History of Parliament Online. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Sir William Murray, 2nd Earl of Tullibardine (angol nyelven). The Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Tullibardine grófja ( 1628) (második létrehozás), alcímek: Lord Murray of Tullibardine ( 1628) és Lord Murray, Gask and Balquhidder ( 1628)
↑Patrick Murray, Tullibardine 1. grófja (1578–1644) skót nemes és politikus volt. Patrick Murray előkelő pozíciókat töltött be I. Jakab udvarában, ellátta a Great Master of the Household tisztséget. 1603. július 25-én lovaggá ütötték. A Tullibardine 1. grófja címet úgy nyerte el, hogy arról bátyja, William Murray egészségi állapota miatt lemondott, a cím ezzel megszűnt. I. Károly skót király 1628-ban újra létrehozta a címet. Politikai karrierje mellett Patrick Murray részt vett a Skócia belső konfliktusaiban és az angol udvari intrikákban, amelyek meghatározták a korszak politikai és társadalmi életét. Sir Patrick Murray (1579–1644) (angol nyelven). FamilySearch. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Patrick Murray, 1st Earl of Tullibardine (angol nyelven). By The Sword Linked. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑James Murray, Tullibardine 2. grófja, 1617-ben született és 1670-ben halt meg. Katonai pályafutása alatt a Királypártiak oldalán harcolt az Angol Polgárháborúban, ahol a Perthshire-i gyalogezred ezredese volt. 1644-ben, apja halála után örökölte az Earl of Tullibardine címet. A restaurációt követően 1663-ban tagja lett a Királyi Tanácsnak (Privy Council), amely a király személyes tanácsadó testülete volt. 1665-ben kinevezték a Skót Parlament felsőházába, ahol aktívan részt vett a politikai életben. 1668-ban kinevezték a skót hadsereg főparancsnokává. Tisztségei és katonai szolgálata révén jelentős befolyással bírt a skót politikai és katonai ügyekben. Élete során nemcsak katonai, hanem politikai vezetőként is elismerték. Nem volt férfi leszármazottja, ezért a cím John Murray-ra (1631–1703) Atholl 2. grófjára szállt. A Tullibardine cím jelenleg az Atholl hercege alcíme, azzal öröklődik, viselője a jelenlegi Atholl herceg. Sir Patrick Murray (1579–1644) (angol nyelven). FamilySearch. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑Jelenleg a Dunmore grófja cím birtokosa Malcolm Kenneth Murray Dunmore 12. grófja. Murray 1946. szeptember 17-én született Launcestonban, Tasmaniában. Skót származású, de Ausztráliában él. 1995-ben örökölte meg a címet. Bár Murray nem vesz részt aktívan a brit politikai életben, az ősi nemesi cím birtokosa maradt. Fia, Geoffrey Charles Murray, a jövőbeni örököse az earldomnak. Forrás: Portrait of Member 2798 (angol nyelven). UK Parliament. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Experience of Member 2798 (angol nyelven). UK Parliament. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Voting Record of Member 2798 (angol nyelven). UK Parliament. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑ abA régebbi Tullibardine grófja ( 1676) címet John Murray apjától, a Tullibardine 1. grófjától örökölte. Az újabb Tullibardine grófja ( 1628) cím a Stewart családon keresztül érkezett. John Murray a Stewart család örökösei közé tartozott, és ezért jogosult volt erre a címre is. Azért létezett két különböző Tullibardine grófi cím egyidejűleg, mert ezek két különböző időpontban és két különböző családi ágon jöttek létre. Így John Murray mindkét címet birtokolhatta egyidejűleg.
↑Létezett egy korábbi cím, amely Marquess of Athole (Athole márkija) néven ismert. Ez a cím 1703-ban jött létre egy korábbi, Athollra vonatkozó grófsági cím kiterjesztéseként, és különbözött a később létrehozott Marquess of Atholl címtől, amelyet ugyanabban az évben hoztak létre, amikor John Murray megkapta az Atholl hercege címet. A Marquess of Athole cím eredetileg a skót történelem korábbi szakaszából származik, de végül integrálódott a későbbi Atholl hercegségi címbe.
↑A triskelion egy háromszárú spirális szimbólum, amely gyakran három, egy középpontból kiinduló, hajlított vagy görbülő vonalból áll. A triskelion különböző kultúrákban jelenik meg, például a kelta, görög és man-szigeti heraldikában.
↑A középső pajzsrészt egy másik pajzs vagy címer fölé helyezik. Ez a címer egy külön címet, rangot vagy örökséget jelöl, amelyet kiemelten akarnak megjeleníteni a fő címerrel összefüggésben. Általában egy kisebb pajzsot ábrázolnak a fő pajzs közepén, amely a viselő legfontosabb öröklési vonalát vagy címét jelzi.
↑A francia Tout prest kifejezés általánosságban "Teljesen kész" vagy "Mindig kész" jelentéssel bír. Ez a jelmondat arra utal, hogy a család mindig felkészült bármilyen kihívásra, legyen az katonai, politikai vagy egyéb természetű. A Tout prest a teljes felkészültséget és az állandó éberséget hangsúlyozza.
↑A Praite skót nyelvjárásban használatos, és szintén a felkészültséget jelenti. Azonban ez inkább a gyakorlati, mindennapi készenlétre utalhat, és nem feltétlenül a nagyobb, stratégiai felkészültségre, mint a Tout prest. A Praite egy közvetlenebb, egyszerűbb kifejezés lehet, ami inkább a gyors, spontán cselekvésre utal.
↑Blair Castle and Gardens (angol nyelven). The Castles of Scotland . [2023. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. július 31.)
↑szerk.: Hammond, Peter W.: The Complete Peerage or a History of the House of Lords and All its Members From the Earliest Times, Volume XIV: Addenda & Corrigenda (angol nyelven). Stroud, Gloucestershire, U.K.: Sutton Publishing (1998). ISBN 9780750901543
1130),[m 4] a létrehozó I. Dávid skót király. A címet Máel Muire leszármazottai birtokolták 1307-ig, amikor Atholl 10. grófja fellázadt I. Róbert skót király ellen, aki száműzte őt, elveszítette hivatalát, címét és földjeit. Érdekesség, hogy egy alkalommal két grófnő, anya és lánya, Forbhlaith és Ada, a hatodik és hetedik grófnő követte egymást. Ada férje volt az első a Strathbogie–családból, aki a címet viselte. A család részt vett az angol-skót háborúban, többször oldalt váltott, végül elvesztette skót címeit és birtokait.
skót király (1034 – 1040. augusztus 14.)
Atholl 1. grófja (1130s–1153/59)[m 5]
.svg){kind=small}
.svg)
Rothesay hercege, .svg)
1628)[m 27] címet is. Ezen a címen voltak Atholl hercegei a Lordok Háza tagjai 1957-ig. 1745-ben a jakobita felkelés idején délebbre menekült, míg bátyja, William, átvette a Perthshire-ben található családi birtok, a Blair Castle irányítását. James csatlakozott Cumberland herceg hadseregéhez, és a cullodeni csatában[m 28] a kormánycsapatok oldalán harcolt. A jakobiták veresége után visszaszerezte a Blair kastélyt és birtokait. 1763-ban lemondott a Lord Privy Seal tisztségről és kinevezték a Nagy Pecsét őrévé, valamint az igazságügyi főbíróvá.[40][41][42]
.png)
Atholl 1. márkija (1676), alcímek: 
Balquhidder vikomtja (1676) és Lord Murray, Balveny and Gask, (1676)
Glenlyon 1. bárója[m 49]
1604)
1628) 1736 és 1764, valamint 1805 és 1957 között
1786) 1786 és 1957 között
1821) 1846 és 1957 között
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}