Ugrás a tartalomhoz

Argyll hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Argyll hercege
Duke of Argyll
Címer leírását lásd itt
Címer leírását lásd itt
OrszágSkócia
NemzetségCampbell klán
Alapítva1701. június 23.
AlapítóII. Vilmos skót király
FejeTorquhil Ian Campbell (London, 1968. május 29. – )
TitulusA legfelsőbb, leghatalmasabb és legnemesebb
Rangherceg
RezidenciaInveraray kastély
A Wikimédia Commons tartalmaz Argyll hercege témájú médiaállományokat.

Argyll hercege skót főrendi cím. Viselője a Campbell klán vezetője, jelenleg (2024) Torquhil Ian Campbell, ő Argyll 13. hercege. A Campbell klán Skócia nyugati és középső részén él(t), közel a mai angol-skót határhoz. Az önálló skót királyság idején a többi klánnal és Anglia ellen harcolt, a skót reformációt követően Argyll grófjai a reformáció mellé álltak, majd a perszonálunió hívei lettek. A hercegi címet elnyerve Nagy-Britannia katonai és politikai vezetésében játszottak fontos szerepet. A XX. században elején inkább a tudománynak éltek. Ahogy az Egyesült Királyságban csökkent a felsőház szerepe, úgy vesztették el a hercegek politika iránti motiváltságukat. A szerep csökkenése mellett a magas örökösödési adó miatt földbirtokuk kétharmadát el kellett adniuk, vagyonukat ezért vagyonkezelő vállalkozásba vitték át. Máig ápolják és ébren tartják a Campbell klán szellemét és egész világra kiterjedő közösségének elismert feje a mindenkori Argyll hercege.

Argyll 8. hercege 1892-ben elnyerte az Egyesült-Királyság főrendjében (peerage) az Argyll hercege címet, így az egyike azon hercegeknek, akik két hercegi címmel rendelkeznek. Mivel a skót cím a régebbi, a két egyenlő cím közül azt használják.

Történelem

[szerkesztés]
Skót klánok elhelyezkedése. A térképre kattintva az nagyobb méretben is elérhető. A Campbell klán az angol határhoz közeli területen élt, Skócia nyugati partjától kezdődően a sziget közepe felé voltak a klán birtokai. A klán és Argyll grófjai érintettségük okán is részt vettek a folyamatos angol-skót összecsapásokban, háborúkban.
A 42. gyalogezred, Earl of Crawford hegyvidéki ezredének tartánja, amelyet később Black Watch névre kereszteltek. Eredetileg 42. szettnek hívták, valószínűleg 1749-ből származik, amikor az ezredet 43-ról 42-re számozták át. A szettet „Kormányzat”-inak is nevezik, a brit hadsereg hivatalosan „Government 1”-nek nevezte el. A Campbell klán is átvette, és „régi Campbell“ vagy „ősi Campbell“ néven ismert. Néha „Grant hunting“ vagy „Munro hunting“ néven hivatkoznak a szettre. A tartanok skót nyilvántartása feljegyzése szerint: 1725-ben George Wade tábornok, a brit erők Észak-britanniai parancsnoka engedélyezte hat független csapat megalakítását a hegyvidékiek felügyeletére. A társaságokat a helyiek Fekete Őrségnek (Black Watch) nevezték.

Argyll hercege a Campbell klán vezetője. A Campbell klán eredete a Strathclyde-i királyságig vezethető vissza.[m 1] Az első írásos feljegyzés a klán tagjáról, Gillespie-ről, 1263-ból származik. A klán hatalma Argyll területére terjedt ki, miután egy Campbell házasság révén megszerezte a Loch Awe-i birtokot. A Campbell klán korai neve Clan O'Duine volt, később Clann Diarmaid néven is ismerték őket. A XII. században a klán főnökét, Cailean Mór-t a MacDougall klán tagjai megölték. Az ő halála paradox módon megerősítette a Campbell klán hatalmát, mert Cailean Mór fia, Neil Campbell, szoros szövetségese lett I. Róbert skót királynak. A szövetség révén jelentős földeket és címeket kapott a klán Bruce királyi családjától. Neil hűségének jutalma volt, hogy feleségül vehette Bruce nővérét, Máriát, ami további politikai és katonai támogatást hozott a klánnak. Az ilyen királyi támogatások és földadományok révén a Campbell klán gyorsan terjeszkedett és megerősítette hatalmát az argyll-i területeken, és fontos szereplővé vált a skót politikai és katonai színtéren.

I. Róbert skót király uralkodása óta a Campbell klán főnökei vezető szerepet játszottak a Skót Királyság (843-1707), Nagy-Britannia Királysága (1707-1801), az Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága (1801-1921), a Brit Birodalom és a Nemzetközösség irányításában. Az első lépés az volt, amikor 1457-ben a lochawei Colin Campbellt először Argyll grófjává, majd Skócia főpecsétőrévé tették, és a vezető szerepük megmaradt az Angol és Skót Királyságok egyesülését kimondó törvények után is.

A XVI. század közepén, Erzsébet angol és I. Mária skót királynő idejében Argyll 5. grófja nagyobb hadsereget tudott kiállítani, mint bármelyik királynő, ő volt az egyetlen nemes a Brit-szigeteken, akinek saját tüzérsége volt. A XVII. század közepén egy ideig Argyll 8. grófja és 1. márkija irányította Skóciát.

A következő kétszáz évben Argyll hercegei gyakran részt vettek Nagy-Britannia kormányzásában. A tizennyolcadik század első felében a 2. herceg a brit hadsereget irányította és a kabinetben szolgált, míg a 3. herceg Skóciát igazgatta. A 8. herceg a brit kormány kabinetminisztere volt. A tizenkilencedik század második felében Lord Lorne, a 8. herceg örököse feleségül vette Viktória királynő lányát, és Kanada főkormányzója volt. Két herceg volt tábornagy, egy pedig négycsillagos tábornok.

A grófi cím előtt

[szerkesztés]

Gillespic Campbell-ről először 1263-ban tesznek említést, mint Menstrie Lovag. Az ő fiát, Colin Campbellt II. Dávid skót király Lochow lordjává (Skócia 1342) tett. Colin Campbell a Loch Awe környékén erősítette meg a klán hatalmát. Utódai folytatták a klán területi és politikai befolyásának növelését. A XIV. században Duncan Campbell, Lochow 5. Lordja, további földeket szerzett és szoros szövetségese volt I. Róbert skót uralkodónak.

A Lord Campbell (Skócia 1445) címet V. Jakab skót király adományozta Duncan Campbellnek. A fia, Colin Campbell, folytatta apja munkáját, és megerősítette a klán befolyását.

Argyll grófjai

[szerkesztés]

Colin Campbell, Argyll 1. grófja (1433–1493. május 10.)

Colin Campbell, a Campbell klán második Lordja, 1457-ben kapta meg Argyll grófja (Skócia 1457) címet III. Jakab skót királytól. III. Jakab király sikertelen hadjáratot vezetett John of Islay, Ross grófja ellen. Campbell nem vett részt a harcokban, de rész sikert ért el Ross grófja birtokainak elkobzásában. Emellett számos diplomáciai küldetésben is részt vett, beleértve a francia-skót szövetség megerősítését is. Jelentős pozíciókat töltött be, mint Cowal bailiffje[m 2] és az argylli hadnagya.[m 3] Hűsége és szolgálatai révén számos földet és címet szerzett – a legfontosabb: a Lorne uradalom a vele járó Lord Lorne (Skócia 1470) cím – és aktívan részt vett a skót belpolitikában és diplomáciában. 1483-1488 és 1488-1493 között Skócia főpecsétőre, azaz a királyi kancellária vezetője és a legmagasabb bírói hatalom birtokosa volt. Ez a tisztség kulcsfontosságú volt a skót kormányzat és igazságszolgáltatás irányításában, biztosítva a királyi rendeletek végrehajtását és a jogi folyamatok felügyeletét. A szakadás oka, hogy csatlakozott a nemesek lázadásához III. Jakab király ellen 1487-ben. III. Jakab halála után, 1488 júniusában IV. Jakab király visszahelyezte Campbell-t a skót főpecsétőri tisztségbe.[1][2]

Archibald Campbell, Argyll 2. grófja (kb. 1465-1513. szeptember 19.)

Aktívan támogatta a skót reformációt. Harcolt és elesett a király oldalán az elvesztett Flodden-mezei csatában 1513-ban.[m 4][3][4]

Colin Campbell, Argyll 3. grófja (1486–1529)

Colin Campbell vezetett hadsereget a felföldi törzsfők felkelésének leverésére. 1528-ban Skócia fő igazságügyi tisztjévé (Lord Justice General) nevezték ki, és ő lett a Marches (határvidék, a magyar gyepűhöz hasonló terület) őrzője (Lord Warden of the Marches) 1528-tól. Ezen kívül rövid ideig régens-helyettes és a Királyság hadnagya (1511), a Szigetek[m 5] hadnagya (1516) is volt.[3][5]

Archibald Campbell, Argyll 4. grófja (1507-1558)
Dundee, Broughty kastély

A skót reformáció támogatójaként és I. Mária skót királynő tanácsadójaként szolgált. A negyedik Argyll gróf részt vett az 1547-es Pinkie Cleugh-i csatában, ahol a skót hadsereg jobb szárnyát vezette.[m 6] Támogatta a skót reformációt, és szoros kapcsolatot ápolt John Knox-szal, a reformáció vezetőjével. 1548-ban elfoglalta Broughty Castle-t Dundee közelében, és részt vett a Haddington ostromában, amiért II. Henrik francia királya Szent Mihály-Rend lovagjává tette.[m 7] 1554-ben Mária de Guise utasítására leverte a nyugati szigetek lázadását. Campbell írt Mária de Guise-nek Dunstaffnage kastélyából, jelezve, hogy kész elfojtani a lázadást. Vallási meggyőződése miatt konfliktusba került John Hamiltonnal, St. Andrews érsekével. Halála előtt levelet kapott az érsektől, amelyben arra kérték, hogy térjen vissza a katolikus hitre, de ő válaszában részletesen kifejtette, miért marad hű a reformációhoz. Archibald Campbell 1558 augusztusa és decembere között halt meg, és a Kilmun templomban temették el. Utódja fia, Archibald Campbell, az ötödik Argyll grófja lett.[6][7]

Archibald Campbell, Argyll 5. grófja (1537-1573) gróf (1558) PC[m 8]

Argyll 5. grófja , skót protestáns vezető és politikus volt, aki jelentős szerepet játszott Mária, skót királynő uralkodása alatt és az azt követő időszakban. 1558-ban örökölte a grófi címet. Apjához hasonlóan ktívan támogatta a skót reformációt és szoros kapcsolatban állt John Knox-szal, a reformáció egyik vezetőjével. 1561-ben, Mária Skóciába történt visszatérése után eltávolodott Knox nézeteitől, és a (katolikus) Mária támogatójává vált. 1565-ben viszont részt vett a Chaseabout Raidben,[m 9] a Mária és Lord Darnley házassága ellen kirobbant felkelésben. 1568-ban Mária szökését követően ő vezette a királynő erőit a langside-i csatában, ahol vereséget szenvedett. 1571-ben békét kötött Moray régenssel,[m 10] és később csatlakozott a skót titkos kormányzó tanácshoz (Privy Council[m 8]). 1572-ben Skócia főkancellárjává nevezték ki, ami jelentős befolyást biztosított számára az ország ügyeinek irányításában. Politikai pályafutása során befolyásos szerepet játszott az Ulsteri politikában is – az angol és ír klánok közötti hatalmi egyensúly megteremtése érdekében –, ahol szövetségeket kötött a helyi klánokkal – például az O'Donnell és a MacDonnell családokkal.[8][9]

Colin Campbell, Argyll 6. grófja (1541-1584) gróf (1573), PC[m 8]

Megjegyzés: titkos tanácsos 1577.; Skócia lord főkancellárja, 1579 Argyll 6. grófja 1573-ban örökölte a grófi címet, miután féltestvére meghalt. 1574-ben kinevezték Skócia főkancellárjává (Lord Chancellor), mely tisztséget 1584-ig, haláláig betöltötte. Támogatta a skót reformációt és szoros kapcsolatban állt a protestáns vezetőkkel. A skót királynő, Mária és James Stewart, Moray 1. grófja közötti konfliktusban jelentős szerepet játszott. Katonai vezetőként részt vett az 1570-es években a skót polgárháborúkban, ahol a protestáns oldalon harcolt. Colin Campbell aktívan részt vett a skót nemesség politikai életében, és támogatta a királyi hatalom megerősítését. Politikai befolyását kiterjesztette a Nyugat-Felföldre, ahol klánjával fenntartotta a rendet és a stabilitást. Szerepet játszott a skót parlament munkájában, ahol befolyásos nemesként vett részt a döntéshozatalban.[10][11]

Archibald Campbell, Argyll 7. grófja (kb. 1576–1638)

Argyll 7. grófját a skót történelem egyik meghatározó alakjaként tartják számon. A skót parlament tagjaként aktív szerepet vállalt az angol-skót kapcsolatok alakításában. Támogatta VI. Jakab skót királyt, hogy I. Jakab néven angol trónra lépjen 1603-ban. Ezt követően létrejött Skócia–Anglia Perszonálunió egészen 1711-ig fennmaradt. 1628-ban kinevezték Skócia legfőbb törvényszéki bírájává (Lord Justice General), valamint betöltötte az Argyll megyei és a Dumbarton megyei sheriff[m 11] posztját is. Politikai karrierje során támogatta a presbiteriánus egyház megerősítését Skóciában, szemben az anglikán befolyással. Részt vett a skót parlament reformjaiban és a helyi közigazgatás fejlesztésében. Argyll grófjaként jelentős befolyással bírt a Nyugat-Felföld területén, és támogatta a régió gazdasági és kulturális fejlődését.[12][13]

Archibald Campbell, Argyll 8. grófja, majd Argyll 1. márkija (Skócia 1641) (1607–1661), PC[m 8]

Skócia egyik vezető politikusa és nemese volt, a XVII. századi három királyság háborúi[m 12] során Skócia de facto kormányfője lett. Ő volt a Covenanter mozgalom[m 13] fő vezetője, amely a presbiteriánus egyház létrehozásáért küzdött, szemben I. Károly király anglikán egyházat támogató politikájával. 1626-ban lépett be a politikába, amikor kinevezték a Skót Privy Council[m 8] tagjává. 1638-ban örökölte az Argyll grófi címet, apja, a hetedik Argyll gróf halála után.

A polgárháború alatt I. Károly 1641-ben Argyll márkijává (Skócia 1641) neveztek ki, hogy így békítse a skót nemességet és nyerje meg ügyének személyesen az új márkit. 1643-ban közreműködött a skót parlament és az angol hosszú parlament közötti szövetség létrehozásában. Részt vett a skót hadsereg angliai hadjárataiban, és visszatért Skóciába a royalisták leverésére. 1645-ben Inverlochy mellett vereséget szenvedett[m 14] Montrose márkijától. A király kivégzése után 1649-ben elvesztette befolyását, de támogatta II. Károly angol királyt. Az 1650-es években Argyll az angol polgárháború és a skót nemzeti politika bonyolult hálójában próbált navigálni, de politikai hatalma és befolyása csökkent. 1652-ben megadta magát a Commonwealth-nek, és ezzel politikai karrierje lényegében véget ért. 1660-ban, a Stuart-restauráció után, hazaárulás vádjával letartóztatták és halálra ítélték. Az ítélet következtében minden címét,[m 15] rangját és birtokát elkobozták, és 1661-ben az Edinburgh-i High Marketen lefejezték. Halálával lezárult egy fontos fejezet a skót történelemben, amelyet jelentős politikai és vallási konfliktusok jellemeztek.[14][15]

Archibald Campbell, Argyll 9. grófja (1629-1685), gróf (1663) PC[m 8]

Kivégzett apja után, II. Károly kegyelméből, 1663-ban örökölte – a király helyreállította – apja összes címét, kivéve az Argyll márkiját. Aktívan részt vett a skót politikai életben, és támogatta a covenanter mozgalmat,[m 13] amely a presbiteriánus egyházat támogatta a királyi hatalommal szemben. 1669-ben kinevezték a Királyi Bizottság elnökének, majd 1681-ben a Királyi Tanács tagja lett. Emellett az Edinburgh Egyetem kancellárjaként is szolgált, elősegítve az egyetem fejlődését és bővülését. politikailag és vallásilag ellenezte a Test Act-et, amely kizárta a katolikusokat és nem-konformistákat a közhivatalokból. Az ellenszegülés miatt 1681-ben hazaárulás vádjával halálra ítélték, elfogták, de sikerült megszöknie.[m 16] Argyll hűséges maradt a protestáns ügyhöz, és 1685-ben részt vett a Monmouth felkelésben,[m 17] amely célja a katolikus II. Jakab trónfosztása volt. A felkelés kudarcba fulladt, és Argyll-t elfogták és kivégezték árulás vádjával[m 18] és elvesztette az összes címét.[16][17]

Argyll korábbi hercegei

[szerkesztés]

Archibald Campbell (1658-1703), Argyll 10. grófja, Argyll 1. hercege, PC[m 8]
A Glencoe mészárlás emlékműve. A Glencoe-i mészárlás a skót történelem egyik legsötétebb fejezete, amelyet a Campbell klán és az angol kormány közös döntése idézett elő.[m 19]

Oránia hercege (a későbbi III. Vilmos angol király és II. Vilmos néven skót király) és felesége II. Mária angol és skót királynő híve volt Archibald Campbell, akit 1689-ben, bár formálisan nem volt gróf apja címvesztése miatt, a Skót Rendek Konventje Argyll grófjaként ismert el. Campbell a Dicsőséges Forradalom sikerét követően – a katolikus VII. Jakabot eltávolították a skót trónról, amit II. Mária foglalt el – visszakapta családja birtokait és grófi címét 1690-ben. Ő lett Vilmos király skót főtanácsadója, 1696-ban a kincstár lordjává nevezték ki. 1692-ben részt vett a glencoe-i mészárlás[m 19] előkészítésében, de a végrehajtásban nem. 1701-ben Argyll hercege (Skócia 1701) lett – az Argyll górfi cím is megmaradt, de a hercegi „elnyomja“. A hercegi cím alcímei: Kintyre és Lorne márkija (Skócia 1701) (a legidősebb fiú utód címe), Campbell és Cowall grófja (Skócia 1701), Lochow és Glenyla vikomtja (Skócia 1701), valamint Inverary, Mull, Morvern és Tiree ura (Skócia 1701).[m 20][18][19][20][21]

John Campbell (1680-1743) Argyll 2. hercege KG KT PC[m 8]

John Campbell, Argyll 2. hercege ( skót nemes és brit hadvezér volt, aki jelentős szerepet játszott a brit politikai és katonai életben. Már 1703-ban megkapta meg a Bogáncsrendet, de 1710-ben lemondott a rend tagságáról politikai nézeteltérések miatt. 1705-ben skót főbiztosként részt vett az angol-skót unió tárgyalásainak megnyitásában, az év november 26-án kapta meg a Greenwich grófja ( 1705) címet, amelyhez alcímként kapta a Chatham bárója címet ( 1705). Ez a kinevezés az angol-skót unió megkötésében játszott szerepéért történt 1708-ban részt vett a Spanyol örökösödési háború Dél-Németalföldi hadműveletiben John Churchill, Marlborough 1. hercege, seregében eleinte alezredesként (1708), később a Skót Lovas Gárda parancsnokaként. Sikerességét jelzi, 1710-ben megkapta a Térdszalagrendet. A következő évben a katalóniai brit erők főparancsnoka és egyben nagykövet is. Az 1715-ös jakobita felkelés idején vezette a kormányerőket, és stratégiai győzelmet aratott a Sheriffmuir-i csatában.[m 21] A felkelés leverésében játszott szerepéért I. György brit király 1719. április 27-én Greenwich hercegévé ( 1719) tette, a hercegi cím alcíme lett a Greenwich grófja ( 1705), Chatam bárója ( 1705).

1721-ben a Lord Steward of the Household[m 22] lett, majd 1725-ben a Master-General of the Ordnance[m 23] tisztséget kapta meg. 1726-ban az angol királyi lovasság ezredesévé nevezték ki, és 1730-ban Portsmouth kormányzója lett. 1733-ban visszahelyezték a Királyi Lovas Gárda ezredesi posztjára. 1735-ben tábornaggyá léptették elő, de 1740-ben eltávolították tisztségéből, mivel ellenállt Robert Walpole kormányának.[m 24] A politikai erőegyensúly változása miatt 1741-ben visszahelyezték korábbi posztjára, de később lemondott minden tisztségéről – nem nyerte el a hadsereg parancsnoki tisztségét –, és élete hátralévő részét visszavonultságban töltötte. Mivel utód nélkül halt meg, a Greenwich hercege cím nem öröklődött.[22][23][24][25]

Archibald Campbell (1682-1761), Ilay 1. grófja, Argyll 3. hercege PC[m 8]
Az eredeti Inveraray-kastélyt Colin Campbell, Argyll 1. hercege építtette a XV. században a jelenlegitől eltérő helyen. Ezt a kastélyt 1744 és 1758 között a környék kiterjedt újjáépítése során lebontották, amikor Argyll 3. hercege átköltöztette Inveraray városát, hogy új kastélyát építhesse a helyére. A régi Inveraray kastély, Thomas Pennant „A Tour in Scotland” című metszet rossz minőségű szkennelése. A jobb minőségű kép itt található.

Archibald Campbellt 1706-ban Anna brit királynő a Skócia és Anglia uniójáért végzett munkája okán Ilay grófjává (Skócia 1706) nevezte ki, alcímként a Viscount of Ilay (Skócia 1706) és Lord Oransay, Dunoon and Arase címeket kapta. A gróf 1707-től a brit parlament egyik skót képviselője volt haláláig, kivéve 1713-1715. 1711-ben kinevezték a brit Titkos Tanács tagjává, majd 1721-ben a Skócia titkos pecsétje[m 25] őrzőjévé. 1733-tól haláláig a skót Nagy Pecsét[m 26] őrzője volt. Részt vett a kormány oldalán az 1715-ös sheriffmuiri csatában[m 21]. Ő alapította a Royal Bank of Scotland-ot 1727. május 31-én és az intézmény első kormányzójaként tevékenykedett. 1743-ban örökölte a hercegi címet bátyjától, John Campbelltől. Inveraray kastélyát átépítette, és az egyik legértékesebb magánkönyvtárat hozta létre Nagy-Britanniában. Mivel egyenesági férfi utód nélkül halt meg, az Ilay grófja cím (és alcíme) megszűnt.[26][27][28][29]

John Campbell tábornok, Argyll 4. hercege KT PC

John Campbell, Argyll negyedik hercege (1693-1770), skót katonatiszt és whig politikus volt. 1713-tól 1761-ig a brit parlament alsóházának tagja volt, ahol több skót választókerületet is képviselt. Fiatalon csatlakozott a hadsereghez, és 19 éves korában őrnagyi rangot szerzett. Katonai pályafutása során 1737-1738 között a 39. gyalogezred, majd 1738-1752 között a 21. gyalogezred ezredese volt, és részt vett az 1743-as Dettingeni csatában. Ezt követően dandártábornokká (1743), vezérőrnaggyá (1744), majd altábornaggyá (1747) léptették elő. Később a Skót-Királyi Dragonyos Testőrség ezred parancsnoka lett 1752-ben, amely pozíciót haláláig betöltötte. Miután 1761-ben örökölte a hercegi címet, politikai pályára lépett, Limerick kormányzója lett. 1762-ben a brit titkos tanács tagjává nevezték ki. Jelentős szerepet játszott Skócia és Írország politikai életében.[30][31][32]

John Campbell (1723-1806), Sundridge 1. bárója (1766), Argyll 5. hercege (1770)

John Campbell jelentős skót katona és politikus volt. 1765-66 között Dover képviselője volt az angol parlamentben, majd 1767-ig Glasgow-t képviselte. 1766-ban kapta meg a Sundridge bárója (( 1766) címet. Így már lemondhatott alsóházi elnyert parlamenti képviselőségéről, mert a felsőház tagja lett. A cím emellett magasabb társadalmi státuszt és nagyobb politikai hatalmat biztosított neki a brit arisztokrácia körében. és 1770-ben örökölte az Argyll hercegi címet apjától. Katonai karrierje során számos rangot töltött be, köztük a skóciai főparancsnok tisztét 1767-ben, a 3. gyalogos gárda ezredesét 1782-ben, és végül tábornagyi rangra emelkedett 1796-ban. 1794-ben Argyllshire hadnagya[m 3] lett. A herceg jelentős szerepet játszott az agrárfejlesztésben és az első elnöke volt a Highland and Agricultural Society-nek. Emellett tagja volt a Mezőgazdasági Tanácsnak is, és Inveraray kastélyában élve szakértővé vált az agrárreformok terén. A Királyi Katonai Társaság tagjaként hozzájárult a skót mezőgazdasági fejlesztésekhez.[33][34]

George William Campbell (1766-1839) Hamilton 3. bárója (1799), majd Argyll 6. hercege (1806) GCH[m 27] PC

George William Campbell skót whig politikus és nemes volt. 1790-től 1796-ig St Germans képviselőjeként szolgált a brit parlamentben. Oldalági örökléssel lett Hamilton 3. bárója.[m 28] Amikor 1806-ban örökölte a hercegi címet, átlépett a Lordok Házába. Skócia főpecsétőre volt 1827-1828 és 1830-1839 között. 1833-ban a Titkos Tanács tagjává választották, és ugyanebben az évben megkapta a Lord Steward of the Household[m 22] tisztséget, amit egészen haláláig betöltött. 1799-től 1839-ig Argyllshire lord-helyettese volt. Egy ideig – 1822 és 1823 között – a Skót Szabadkőműves Nagypáholy Nagymestere is volt. 1833-ban megkapta a GCH[m 27] kitüntetést. A 6. herceg uralkodása alatt jelentős földterületeket kellett eladniuk, hogy fedezzék az adósságokat, és a család pénzügyi helyzete megrendült.[35][36]

John Douglas Edward Henry Campbell (1777-1847), Argyll 7. hercege, FRS,[m 29] FRSE[m 30]

John Campbellt 1799-ben választották meg az alsóházba Argyllshire képviseletében, ahol 1822-ig szolgált, támogatta a mezőgazdasági és szociális reformokat. 1819-ben választották a Royal Society tagjává, elismerve tudományos és társadalmi hozzájárulásait. 1841-ben Skócia nagy pecsétőrévé nevezték ki, és ezt a tisztséget öt éven keresztül töltötte be. Az 1845-ös éhínség idején aktívan részt vett a segélyezési munkálatokban. 1851 és 1852 között az Egyesült Királyság postamestere volt, valamint 1853-tól 1855-ig az Indiai Tanács elnöke. 1855-ben kinevezték az Indiai Titkos Tanács elnökévé, ahol jelentős reformokat vezetett be. Támogatta a Skót Nemzeti Múzeum megalapítását.

Katonai karrierjét az 1797-ben kezdte a brit hadseregben, betegség miatt 1801-ben nyugdíjba vonult, de később a helyi milícia parancsnokaként folytatta katonai szolgálatát.

John Campbell átszervezte a családi birtokok kezelését, modernizálva a gazdálkodási módszereket és javítva a birtokok termelékenységét. Számos gazdasági projektet indított, amelyek célja a birtokok jövedelmezőségének növelése volt. Bár nem mindegyik volt sikeres, ezek a kezdeményezések segítettek stabilizálni a család pénzügyi helyzetét.[37][38]

George John Douglas Campbell (1823-1900) Argyll 8. hercege (Skócia), Argyll 1. hercege (), KG KT, PC, FRS[m 29], FRSE[m 30]

George John Douglas Campbell brit polihisztor és liberális államférfi volt. Több jelentős állami tisztséget töltött be, beleértve a Lord Privy Seal posztját (1853-1855, 1859-1866, 1880-1881), valamint Indiáért felelős Államtitkáraként[m 31] is szolgált (1868-1874), majd ellátta a Postmaster General[m 32] tisztséget (1855-1858). Argyll politikai karrierje során különböző kormányokban szolgált, beleértve Lord Aberdeen,[m 33] Lord Palmerston,[m 34] Lord Russell[m 35] és William Gladstone adminisztrációit.

Argyll 8. hercege az 1872-es skót oktatási törvény egyik fő katalizátora volt. Vezetése alatt 1866-ban az Argyll-bizottság megvizsgálta a skót iskolarendszert, és azt súlyosan elégtelennek találta. A jelentés – amely végül 1869-re készült el – oktatási reformokat sürgetett. A lobbizás eredményeként elfogadták az 1872-es oktatási törvényt, amely kötelezővé tette az általános iskolai oktatást Skóciában minden 5 és 13 év közötti gyermek számára.

Argyll tudományos érdeklődése is figyelemre méltó volt, különösen az ornitológia, geológia és evolúció területén. Ellenezte Darwin evolúciós elméletét, inkább a tervezett evolúció elvét támogatta, ugyanakkor Charles Darwin temetésén 1882-ben az egyik koporsóvivő volt. Több tudományos társaság tagja volt, beleértve a Királyi Társaságot[m 29] és a Skót Királyi Társaságot[m 30], ahol elnökként is szolgált (1860-1864). Jelentős geológiai felfedezést tett az 1850-es években, amikor bérlője bazaltláva közé ágyazott megkövesedett leveleket talált Mull szigetén. Segített az ornitológia népszerűsítésében is, és az elsők között adott részletes beszámolót a madárrepülés alapelveiről a mesterséges légi navigáció (azaz a repülő gépek) fejlesztésének reményében. 1866-ban alapító tagja volt a világ első repüléstechnikai társaságának, az Aeronautical Society of Great Britain-nek (később: Royal Aeronautical Society néven) és 1866-tól 1895-ig elnöke is volt. Számos tudományos és társadalmi kérdésről írt, és jelentős befolyással bírt a viktoriánus tudományos vitákra. Több könyve[m 36] is megjelent, a legismertebb talán a „The Reign of Law“ (1867)[39] című, amely Darwin könyvtárában is megtalálható (lásd a könyv hivatkozását). Ez a könyv széles körben ismertté tette a herceget mint tudományos gondolkodót és írói képességeit is jól mutatja. A könyvben Argyll a természeti törvények és a vallás közötti összhangot vizsgálja, és az evolúció kérdésében is állást foglal, amely a XIX. században nagy érdeklődést keltett. 1866-ban alapító tagja volt a világ első repüléstechnikai társaságának, az Aeronautical Society of Great Britain-nek (később a Royal Aeronautical Society néven), majd 1866-tól 1895-ig elnöke volt. Az Amerikai Antikvár Társaság tagjává választották 1869. 1886-ban az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává választották. Irodalmi tevékenysége kiterjedt írás volt a tudománytól és a teológiától a gazdaságig és a politikáig különböző témákban.

1892-ben az Egyesült Királyság főrendjébe tartozó Argyll hercege (() 1892) címét kapta Viktória brit királynőtől, e címhez – szokatlan módon – nem tartozik alcím. Továbbra is a skót Argyll herceg cím az, amit a Campbellek használnak, mert az a régebbi cím.[40][41]

John George Edward Henry Douglas Sutherland Campbell (1845 – 1914) Argyll 9. hercege (Skócia), Argyll 2. hercege () (1900) KG, KT, GCMG,[m 37] GCVO,[m 38] VD,[m 39] PC

John George Edward Henry Douglas Sutherland Campbell, a kilencedik Argyll hercege (1845-1914), brit nemes és politikus volt. 1847-től a hercegi cím örököseként a Lorne márki címet használhatta. Korai politikai karrierje során, 1868 és 1878 között, a brit parlament tagja volt Argyllshire képviseletében. Kevésbé volt aktív a parlamenti vitákban, inkább Indiai Államtitkár apja titkáraként dolgozott.

1871. március 21-én kötött házasságot Lujza hercegnővel, Viktória királynő negyedik lányával. Lujza hercegnő származása miatt kezdetben nem találtak megfelelő brit férjet számára, de végül a királyi család és maga Viktória királynő is jóváhagyta a házasságot. A házasság szokatlan volt, mivel több mint 350 éve nem volt példa arra, hogy egy brit királyi hercegnő brit alattvalóhoz menjen feleségül. Lorne márki és Lujza hercegnő házassága harmonikusnak bizonyult, és mindketten aktívan részt vettek a társadalmi életben, különösen a művészetek és a közélet támogatásában. A házasságuk gyermektelen maradt, de közös érdeklődésük és tevékenységeik révén szoros kapcsolatot tartottak fenn.

Jacques-Pierre Peminuit Paul nagyfőnök (balról 3. szakállas) találkozik Kanada főkormányzójával, Lorne márkival 1879-ben. A helyszín Új-Skócia, Halifax (Kanada), Province House, Vörös szalon.

1878 és 1883 között Kanada kormányzója volt, ahol jelentős hozzájárulásokat tett a kanadai társadalom művészeti és tudományos életéhez, többek között megalapította a Kanadai Királyi Társaságot,[m 40] Kanadai Királyi Művészeti Akadémiát(wd) és a Kanadai Nemzeti Galériát(wd). Kormányzói ideje alatt támogatta a kanadai csendes-óceáni vasút befejezését és a királynőről elnevezett Victoria (Brit Columbia) város kórház megépítését 1887-ben (Viktória királynő aranyjubileuma). A kórház ma is a Royal Jubilee Hospital nevet viseli.

Lorne volt az első Argyll hercege, akiből a családban megszokott arrogancia hiányzott. Soha nem rendelkezett apja határozottságával és lendületével. Jó példája volt a közép-viktoriánus nemesnek, aki szereti a természetet és az irodalmat. Jó író volt, de hiányzott belőle az igazi tehetség. Szerette Kanadát, a prériekre és Brit Columbiába tett utazása megmutatta, hogy kiválóan használja a sajtót, vázlatai és írásai felkeltették a közvélemény figyelmét.

Niall Diarmid Campbell (1872-1949) Argyll 10. hercege (Skócia) Argyll 3. hercege () (1914)

Az oxfordi Christ Church egyetemen szerzett bölcsészdiplomát 1896-ban. Katonai pályafutása során a 8. zászlóalj, Argyll és Sutherland Highlanders tiszteletbeli ezredese volt, valamint a 15. (Kanadai) Argyll Könnyű Gyalogság tiszteletbeli ezredese. 1923-ban kinevezték Argyllshire főhadnagyává, amely tisztséget haláláig viselte. Niall Campbell szenvedélyesen foglalkozott a történelemmel. Campbell alapos kutatásai és a voluminózus archívumok vizsgálata során készített jegyzetei és átiratai, amelyeket „Argyll Transcripts” néven ismerünk, kiemelik a klán belső működését, kapcsolatait és a társadalmi struktúrát. Campbell munkája rámutatott arra is, hogy a történelmi dokumentumok megőrzése és rendszerezése mennyire fontos a múlt megértése szempontjából. Az ő munkássága elősegítette, hogy a Campbell klán története ne vesszen el, és hogy a jövő generációi számára is elérhető legyen. Kutatásai feltárták a klán és a szélesebb skót társadalom közötti kapcsolatokat, valamint a klán szerepét a skót történelem meghatározó eseményeiben. A herceg nagyban hozzájárult az Inveraray Harangtorony létrehozásához, amelyet az első világháborúban elesett Campbell klán tagjai emlékére emeltek.

Szerette otthonát és megyéjét, és jól játszotta a nagy felföldi főnök szerepét. A „Skócia legfestőibb hercegeként“ emlegetett 10. herceg utálta a telefont és az autót. A herceg mindig Campbell Tartan pólót viselt, amikor a Felföldön tartózkodott. Szokásos közlekedési eszköze a bicikli volt. Különc viselkedést tanúsított, többek között olasz operák előadásával üdvözölte a turistákat.[42][43][44]

Ian Douglas Campbell (1903-1973) Argyll 11. hercege (Skócia) Argyll 4. hercege ()

Párizsban született, és az Oxfordi Egyetemen tanult. A második világháború alatt az Argyll és Sutherland Highlanders ezred kapitányaként szolgált, részt vett a franciaországi harcokban, 1940. június 12-én Saint-Valery-en-Caux-nál hadifogságba esett, amikor az 51. (Highland) hadosztály megadta magát az Erwin Rommel tábornok vezette Wehrmachtnak. Öt évet töltött német hadifogságban, ami súlyos fizikai és mentális traumát okozott neki. Ezek az élmények hozzájárultak ahhoz, hogy a háború után alkohol- és kábítószer-függőséggel küzdött, valamint erőszakos viselkedést tanúsított. Szabadulása (1945) után egészségi állapota jelentősen romlott, és súlyos depresszióval és Poszttraumás stressz zavarral (PTSD) küzdött. Mindez nagyban hozzájárult későbbi házassági problémáihoz és botrányaihoz.

Az Inveraray kastély egyik terme. (2014)

1949-ben örökölte a hercegi címet és vagyont, hatalmas örökösödési adóval terhelve,[m 41] egy évvel később, 1950-ben az Inveraray-kastély egy részét tűz pusztította el, és újjá kellett építeni.[m 42] Ez nem akadályozta a herceget, hogy tenger alatti kincskereséssel foglalkozzon[m 43]

Hírhedtté vált botrányos házasságai és válásai miatt, különösen harmadik feleségével, Margaret Whighammel, akivel való válása nagy médiavisszhangot keltett 1963-ban.[m 44] Inveraray kastély fenntartásához feleségei pénzét próbálta felhasználni. 1973-ban hunyt el egy edinburgh-i ápolóotthonban.[45][46][47]

Ian Campbell (1937- 2001) Argyll 12. hercege (Skócia) Argyll 5. hercege () K.St.J.[m 45] FRSA[m 46]

Ian Campbell skót nemes, a Campbell klán vezetője és jelentős üzletember volt. 1949 és 1973 között Lorne márkijaként ismerték, majd apja halála után örökölte a hercegi címet. Tanulmányait a portugáliai és franciaországi menekültévek után a svájci Institut Le Rosey-ban, a skóciai Glenalmond College-ban, valamint a kanadai McGill Egyetemen végezte, ahol mérnöki tanulmányokat folytatott. Katonai szolgálatát az Argyll és Sutherland Highlanders ezrednél teljesítette, ahol kapitányi rangot szerzett. II. Erzsébet brit királynő 1994-ben nevezte ki Argyll és Bute főhadnagyának posztjára.

A katonai szolgálat után bankárként dolgozott, majd a Rank Xerox exportüzletágának vezetőjeként négy évet töltött a szovjet és kelet-európai piacokon. 1968-ban átvette apjától az Inveraray kastély birtokának irányítását, és a kastély pénzügyi helyzetének stabilizálása mellett sikeres üzleti vállalkozásokat indított, beleértve a prémium whisky japán piacra történő bevezetését. 1973-ban, apja halálát követően, a herceg három lepárlóüzem igazgatótanácsának tagja lett, majd 1977-ben a Beinn Bhuidhe Holdings Ltd. elnökévé választották. Szolgálataiért 1975-ben a Szent János Rend lovagjává avatták. Argyll és Bute főhadnagyaként is tevékenykedett, és jelentős szerepet játszott a helyi közösségek fejlesztésében.

1973-ban örökölte a hercegi címet és vagyont, hatalmas örökösödési adóval terhelve,[m 47] két évvel később, 1975-ben az Inveraray-kastélyt villámcsapás érte, amely súlyos tűzkárt okozott, és újjá kellett építeni.[m 48]

A herceg vitát indított Skóciában, hogy javítson a Campbellek – az 1692-es Glencoe-mészárlást[m 19] követően kialakult, háromszáz éve fennálló – rossz megítélésén. A 12. herceg kutatásokra alapozott álláspontja szerint a MacDonald klán 38 tagjának lemészárlását teljes egészében Londonban és Edinburghban tervezték el, kizárólag a brit hadsereg hadművelete volt III. Vilmos angol király parancsára, amelyet John Dalrymple Stair 1. grófja, Skócia államtitkára (Secretary of State for Scotland) irányított. A herceg szerint nem nevezhető „klán“ eseménynek, amikor a brit hadsereg gyalogsági századának több száz emberéből csak tizenhármat hívtak Campbellnek, hatot pedig Donaldnak. Véleményéért kemény kritikák érték.[47][48][49]

Torquhil Ian Campbell (London 1968. május 29. – ) Argyll 13. hercege (Skócia) Argyll 6. hercege ()

[szerkesztés]

Torquhil Ian Campbell Argyll 13. hercege és Argyll 6. hercege egy 2013-ban készült képen. A herceg jelenleg 56 éves.

1980 és 1983 között őfelsége, II. Erzsébet királynő Page of Honour[m 49] Az Eton College-ban végezte tanulmányait, majd a St. Andrews Egyetemen szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után a Skót Lovas Gárdában (Scots Guards) szolgált tisztként. 1995-ben csatlakozott a francia Pernod Ricard italbirodalomhoz, és Hongkongba ment marketing menedzserként az egyik leányvállalatukhoz. Jelenleg a skót whiskyit exportáló Chivas Brothers Ltd. nemzetközi regionális menedzsereként dolgozik. Londonban él, ideje nagy részét külföldön, a Távol-Keleten tölti. 2001-ben örökölte meg a hercegi címet.

Torquhil Ian Campbell, 13. Argyll hercege, 2002. június 8-án házasodott össze Eleanor Cadburyvel, az ismert Cadbury csokoládét is forgalmazó cég leszármazottjával. Első gyermekük, Archibald Friedrich Campbell, Lorne márkija, 2004. március 9-én született Londonban. Második fiuk, Rory James Campbell, 2006. február 3-án született, majd lányuk, Charlotte Mary Campbell, 2008. október 29-én látta meg a napvilágot.[50][51][52]

Teljes cím

[szerkesztés]

A legfelsőbb, leghatalmasabb és legnemesebb herceg Őkegyelme Torquhil Ian Campbell, Argyll hercege, Kintyre és Lorne márki, Argyll grófja, Campbell és Cowal, Lochawe és Glenyla vikomt, Lord Campbell, Lorne, Kintyre, Inveraray, Mull, Morvern és Tiree a skóciai korosztályban, Sundbridge báró Coombank és Hamilton báró Hameldon Nagy-Britanniában, Argyll herceg az Egyesült Királyság, Nova Scotia bárója,[m 50] a Royal Household örökös mestere, Skócia Nagy Pecsétjének örökös őre, Dunoon, Carrick, Dunstaffnage és Tarbert királyi kastélyok örökös őrzője, a nyugati partok és szigetek admirálisa, valamint a Campbell klán főnöke, a tisztelt Mac Cailein Mór.

Angolul: The most high, potent and noble prince His Grace Torquhil Ian Campbell, Duke of Argyll, Marquess of Kintyre and Lorne, Earl of Argyll, Campbell and Cowal, Viscount Lochawe and Glenyla, Lord Campbell, Lorne, Kintyre, Inveraray, Mull, Morvern and Tiree in the peerage of Scotland, Baron Sundbridge of Coombank and Baron Hamilton of Hameldon in the peerage of Great Britain, Duke of Argyll in the peerage of the United Kingdom, Baronet of Nova Scotia, Hereditary Master of the Royal Household in Scotland, Hereditary Keeper of the Great Seal of Scotland, Hereditary Keeper of the royal castles of Dunoon, Carrick, Dunstaffnage and Tarbert, Admiral of the Western Coasts and Isles, and Chief of the Honorable Clan Campbell, Mac Cailein Mór.

Érdekesség

[szerkesztés]
  • Argyll 9. grófjának lánya volt Anne Campbell (1710-1782). Anne-t George Wishart (1703-1785) vette el, az ő lányuk Jenny Wihart (1742-1811). Jennyt Christian Heinrich Von Westphalen (1723–1792) vette el, a fiúk Johan Ludwig von Westphalen (1770-1842). Johan Ludwig feleségül vette Carole Heubelt (1779-1856), született egy lányuk, Johanna Bertha Julie Jenny Edle von Westphalen Von Westphalen (1814-1881) – ismertebb nevén Jenny von Westphalen – Karl Marx felesége lett. Egy híres történetben, amikor Marxot Párizsba száműzték és elszegényedett, majdnem letartóztatták, mert megpróbálta zálogba adni Jenny hozományának egy részét, az Argyll-ház címerét viselő ezüst vacsora-készletet. Az esetről Marx ezt írta Engelsnek, valószínűleg azért, hogy újabb kölcsönt kérjen gazdag barátjától: „A feleségem egész éjjel sírt”. Az ezüstöt azonban végül eladták, hogy kifizessék a Neue Rheinische Zeitung régóta fennálló tartozásait.[53]
  • George John Douglas Campbell, Argyll 8. hercege 1896-ban látogatott Amerikába. Az ott tartózkodása alatt New York állambeli Babylon faluban, az American Hotelben szállt meg. A helyiek megkedvelték őt, és fesztiválokkal, valamint felvonulásokkal ünnepelték jelenlétét. Ennek a látogatásnak az emlékére nevezték át a Bythbourne-tavat és parkot Argyle-tóra és parkra, amely jelenleg az Argyle nevet viseli.[40]

Vagyon

[szerkesztés]

A családi székhely Inveraray kastély a Loch Fyne(Argyll, Inveraray) mellett, amely több mint 500 éve a Campbell klán fő székhelye. Az Inveraray birtok 24 000 hektáros területet foglal magában. Az ingatlan értékét jelentősnek becsülik, különösen a történelmi és kulturális értékei miatt. A kastély körüli 6,5 hektáros kert és a kiterjedt birtok különféle tevékenységeknek ad otthont, beleértve az erdőgazdálkodást, a mezőgazdaságot, a szél- és vízenergia-termelést, valamint a szarvasvadászatot. Ez a terület a teljes 75 000 hektáros – másfél Budapestnyi – birtok kereskedelmi erdőgazdálkodás, lakóingatlan, megújuló energiaforrások és lakókocsipark keveréke.

Az Inveraray kastély dél-nyugatról nézve.
Az Inveraray kastély dél-nyugatról nézve.

Argyll hercegének birtokai kiterjednek Argyllshire, Inverness-shire, Clackmannanshire, Stirling, és East Lothian részeire, valamint vannak tulajdonai Edinburghban és Londonban is. Ezek a birtokok jelentős történelmi és gazdasági értéket képviselnek, mivel sokat fektettek az agrár-, ipari és városi fejlesztésekbe az évszázadok során.[54]

Címer

[szerkesztés]
Az Argyll hercegek címere.

Az Argyll hercegek címere negyedelt pajzsot tartalmaz. Az első és a negyedik mező arany és fekete nyolc részre osztott, amely a Campbell családot jelképezi. A második és harmadik mező ezüst színű, egy fekete hajóval (lymphad), amely összecsukott vitorlákkal, lobogókkal és zászlókkal lobogva, valamint evezőkkel ábrázolt, ami a Lorne báróságra utal.[m 51]

A pajzs mögött keresztben (bal fentről jobb alul irányban) egy vörös bot látható arany csúcsokkal, ami a Great Master of the Household tisztséget jelképezi. A pajzs bal oldalán egy fekete vadkan[m 52] áll, amelynek agyarai ezüstösek és nyelve vörös, míg a jobb oldalán egy arany griff[m 53] látható, vörös nyelvvel és ezüst karmokkal.

A pajzs fölött egy fekete vadkan feje látható, amelyet egy arany korona ékesít, és amelynek agyarai ezüstösek és nyelve vörös. A címer mottója "Ne Obliviscaris", ami magyarul annyit tesz: "Ne felejtsd el". A Campbell család esetében a "Ne Obliviscaris" mottó valószínűleg arra utal, hogy a család tagjai ne feledkezzenek meg a klánjuk történelméről, a közös értékeikről és a család hagyományairól. Ez különösen fontos lehet egy olyan család számára, amely hosszú és jelentős történelmi múltra tekint vissza, és amelynek tagjai évszázadokon át fontos szerepet játszottak Skócia történetében.

Részleges családfa

[szerkesztés]

Utoljára frissítve: 2024. július 27.

Duncan Campbell (–1453), 1. Lord Campbell (1445)

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Campbell klán vezetői:
    • Arthur (Unknown) Unknown (440 - 540)
    • Smervimore Amid Coslidh (510 - 570)
    • Ferither Our 'Dun (591 - 620)
    • Duibhn Mor (620 - 686)
    • Arthur Oig MacDuibhn (O'Duin) (684)
    • Ferither Eile (730)
    • Duibhn Fuilt Derg MacDuibhn (c. 700)
    • Ferither Finruo (837 - 887)
    • Duibhn Derg (c. 860)
    • Dubhn Doun (c. 904)
    • Diarmid MacDuibhn (bef. 982)
    • Duina MacDuibhn (c. 990 - aft. 1020)
    • Malcolm MacDwine MacDuibhn (c. 1020 - 1066)
    • Archibald Campbell (c. 1041 - 1091)
    • Duncan MacDurine Campbell (c. 1070 - 1097)
    • Cailen "Maol Maith (Naith)" Campbell (1190 - 1120)
    A Campbell klán vezetői, a forrás a Campbell klán oldala. A Campbell klán korai vezetőiről a megbízható információk elsősorban a XII. századtól érhetők el.
  2. ↑ A bailiff középkori jogi és adminisztratív tisztviselő volt, aki egy adott terület igazgatásáért és rendjének fenntartásáért felelt. Feladatai közé tartozott a bírósági határozatok végrehajtása, a helyi adók és díjak beszedése, valamint a rendfenntartás. Gyakran földesurak vagy királyok szolgálatában álltak, és joghatóságuk területén jelentős hatalommal bírtak.
  3. ↑ a b A hadnagyi poszt egy regionális katonai és közigazgatási tisztséget jelöl Skóciában. Az Argyll hadnagya felelt Argyll terület védelméért és rendjének fenntartásáért, beleértve a helyi milícia irányítását és a királyi hatalom érvényesítését. Emellett igazságszolgáltatási feladatokat is ellátott, biztosítva a törvények betartását és a királyi rendeletek végrehajtását. A poszt betöltője jelentős befolyással és hatalommal bírt az adott régióban.
  4. ↑ A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
  5. ↑ A "Szigetek" a belső és külső Hebridákat, valamint a nyugati skót szigeteket jelenti. Az 1500-as években ezek a területek nagy részben a MacDonald klán, az Islay-i Lord of the Isles irányítása alatt álltak, akik jelentős autonómiával rendelkeztek. A földek fölötti uralom gyakran konfliktusok és politikai harcok tárgyát képezte, mind a helyi klánok között, mind a skót királyság központi hatalma és a klánok között. Az Islay-i urak hatalma a 15. század végére gyengült, és a skót királyok fokozatosan átvették az irányítást a terület felett.
  6. ↑ Erre nincs utalás a csata angol nyelvű Wikipédia oldalán, más oldalakon sem, kivéve a fejezet végén megadott Wikisource hivatkozást.
  7. ↑ A Szent Mihály Lovagrend (Ordre de Saint-Michel) francia lovagrend, amelyet XI. Lajos francia király alapított 1469. augusztus 1-jén, válaszul Jó Fülöp, Burgundia hercege Aranygyapjas rend létrehozására. Lovagi rendként célja az volt, hogy megerősítse lovagjainak a király iránti hűségét. Eredetileg korlátozott számú lovag volt, eleinte harmincegy, majd harminchatra nőtt, beleértve a királyt is. A Szent Mihály-rend volt Franciaország legmagasabb rendje volt, amíg fel nem váltotta a Szentlélek-rend 1578. december 31-én. Bár a francia forradalmat követő 1830-as júliusi forradalom kormányhatóságai hivatalosan eltörölték, tevékenysége folytatódott. A Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága még mindig elismeri.
  8. ↑ a b c d e f g h i A skót Privy Council, más néven Titkos Tanács, a skót király kormányzati tanácsadó testülete volt, amely a király politikai és adminisztratív döntéseit segítette. A skót Privy Council ülései és határozatai általában titkosak voltak, és a tanács tagjai a király közeli bizalmasai közül kerültek ki. A tanács feladatai közé tartozott a törvények végrehajtása, a bírósági ügyek felügyelete és a politikai tanácsadás. Szerepe kisebb volt az angol Privy Council-nál.
  9. ↑ A Chaseabout Raid James Stewart, Moray 1. grófja lázadása volt féltestvére, Mária skót királynő ellen 1565. augusztus 26-án, Henry Stuarttal, Lord Darnley-vel kötött házassága miatt. A lázadók azt állították, hogy a rossz kormányzás miatt és a skót reformáció érdekében cselekszenek. A kormány és a lázadó erők vonultak Skóciában, ezért kapta a konfliktus a „Hajsza Rajtaütéshez” nevet. Mária királynő erői fölényben voltak, a lázadó urak Angliába menekültek, ahol Erzsébet királynő elítélte a vezetőt.
  10. ↑ James Stewart, Moray 1. grófja (1531 körül – 1570. január 23.) V. Jakab skót király törvénytelen fiaként a Stewart-ház tagja volt. Időnként féltestvére, Mária, a skót királynő támogatója. Skócia régense volt félunokaöccsének, a csecsemő VI. Jakab királynak 1567-től egészen 1570-es meggyilkolásáig. Ő volt az első kormányfő, akit lőfegyverrel gyilkoltak meg.
  11. ↑ Megye sheriffje (Sheriff) A megyei sheriff jogi és adminisztratív tisztviselő volt, aki az igazságszolgáltatásért és a rendfenntartásért felelt az adott megyében. Feladatai közé tartozott:
    • A bírósági határozatok végrehajtása.
    • A helyi bíróságok működésének felügyelete.
    • Az adók és díjak beszedése.
    • A helyi bűnözés elleni küzdelem és a rend fenntartása.
    A sheriff jogi hatáskörrel bírt, és gyakran bírói funkciókat is ellátott, különösen a kisebb bűncselekmények és polgári ügyek tekintetében.
  12. ↑ A három királyság háborúja összefonódó konfliktusok sorozata volt, amelyeket 1639 és 1653 között vívtak Anglia, Skócia és Írország királyságában. Ide tartozik az 1639–1640 közötti püspöki háború, az első és a második angol polgárháború, az ír konföderációs háború, Írország cromwelli meghódítása és az 1650–1652-es angol-skót háború. Ezek a parlamenti hadsereg győzelmét, I. Károly kivégzését, a monarchia eltörlését és az Angliai Nemzetközösség, majd a Protektorátus, az 1660-as Stuart-restaurációig a Brit-szigeteket irányító egységes állam megalapítását eredményezték.
  13. ↑ a b I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
  14. ↑ Az inverlochyi csata 1645. február 2-án, a három királyság háborúja alatt történt. A felvidékiek és a konföderációs ír csapatok királyi hadereje James Graham, Montrose 1. márkijának parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette Archibald Campbell, Argyll 1. márkija seregét, amely az Inverlochy-kastély falai alatt táborozott.
  15. ↑ Argyll márkija, Argyll grófja, Lord Campbell, Lord Lorne és Lord of Kintyre
  16. ↑ Archibald Campbell 1681. december 20-án szökött meg az edinburgh-i kastélyból mostohalánya, Sophia Lindsay segítségével. Sophia Lindsay látogatási engedélyt kapott, és egy álruhás kísérőt vitt magával, aki valójában Archibald Campbell volt. Campbell alacsony termete és az álca sikeres alkalmazása lehetővé tette számára, hogy elhagyja a kastélyt, míg Lindsay sírva távozott, elterelve a figyelmet. A szökést követően Campbell először George Pringle házába ment, majd William Veitch segítségével Észak-Angliába, végül pedig Londonba jutott, ahol egy ideig bujkált. Később Hollandba menekült, ahol sok Whig száműzöttel találkozott. Forrás: [1]
  17. ↑ A Monmouth-lázadás, más néven Pitchfork-lázadás, Nyugat-lázadás vagy Nyugat-vidéki lázadás, kísérlet volt II. Jakab leváltására, aki 1685 februárjában testvérét, II. Károlyt követte Anglia, Skócia és Írország királyaként. James Scott, Monmouth 1. hercege, II. Károly legidősebb törvénytelen fia által vezetett disszidens protestánsok csoportja nagyrészt katolicizmusa miatt ellenezte Jakabot.
  18. ↑ Archibald Campbellt, Argyll 9. grófját „kivégezték, és amikor leesett a feje, a teste hátborzongató görcsben felugrott a lábára, és vért lövellt ki, „mint egy zuhatag vagy vízsugár“, mielőtt lenyomta volna. a hóhérok.” (Lauder, Történelmi megfigyelések, 193. oldal). Feje, akárcsak az előtte lévő apjáé, az Edinburgh Tolbooth tetején lévő tüskén volt látható, míg a holttestét a Newbattle Abbeyben temették el, ahol született. A fej 1689-ben egyesült a testtel, és csak 1704-ben vitték temetkezési helyére, Kilmunba.
  19. ↑ a b c A Glencoe-i mészárlás (Glencoe Massacre) a skót történelem tragikus eseménye. 1692. február 13-án Skócia nyugati részén található Glencoe-völgyben a Campbell klán tagjai, az angol kormány parancsára, megtámadták a vendégszeretettel fogadott MacDonald klán tagjait, és több mint harminc embert meggyilkoltak. Az esemény mély nyomot hagyott a skót nép emlékezetében, és a klánok közötti bizalmatlanság egyik legemlékezetesebb, máig élő példája lett. A MacDonald klán, amely Glencoe völgyében élt, az egyik jelentős klán volt a Felföldön. Vezetőjük, Alastair MacIain, késve értesült a hűségeskü letételének határidejéről. Amikor végül tudomást szerzett róla, azonnal elindult, hogy letétbe helyezze az esküt. Azonban a rossz időjárás és az adminisztratív nehézségek miatt csak január 6-án sikerült megtennie az esküt. A Campbell klán, amely szintén jelentős hatalommal bírt a régióban, régóta ellenséges viszonyban állt a MacDonald klánnal. A Campbell klán vezetője, John Campbell, Argyll grófja, szívesen látta volna a MacDonald klán meggyengülését. Az angol kormány egyik tisztviselője, Sir John Dalrymple, Stair 1. vikomtja, szintén fontos szerepet játszott a mészárlásban. Dalrymple meggyőződése volt, hogy a jakobita lázadók elleni fellépés szükséges a béke és rend megteremtéséhez, és úgy vélte, hogy a MacDonald klán példája elrettentő hatással lesz a többi lázadóra. 1692. február 1-jén Robert Campbell, Glenlyon kapitánya, a Campbell klán egyik vezetője, parancsot kapott, hogy vonuljon Glencoe-ba és szálljon meg a MacDonald klánnál. A MacDonaldok vendégszeretettel fogadták a Campbelleket, ahogy az a korabeli szokások szerint elvárható volt. Tíz napig maradtak vendégként, mígnem február 12-én éjjel a parancs megérkezett: mindannyiukat meg kell ölni. Február 13-án hajnalban a Campbell klán tagjai, akik addig vendégként éltek a MacDonaldok között, megtámadták őket. A támadás váratlanul érte a MacDonald klánt, és sokukat álmukban gyilkoltak meg. A mészárlásban több mint 30 embert öltek meg, köztük nőket és gyerekeket is. A túlélők a hideg télben menekülni kényszerültek a hegyekbe, ahol sokan közülük szintén életüket vesztették. A Glencoe-i mészárlás híre gyorsan elterjedt Skóciában és Angliában is, és nagy felháborodást váltott ki. Bár a mészárlást hivatalosan soha nem büntették meg, a Campbell klán és az angol kormány elleni bizalmatlanság tovább nőtt a skótok körében. A mészárlás emlékezetét a skót nép generációról generációra továbbadta, és az esemény a klánok közötti feszültségek szimbólumává vált. A mészárlás politikai következményei is jelentősek voltak. Bár a jakobita lázadásokat egy időre visszaszorították, a Felföld régióban továbbra is erős maradt az ellenállás az angol uralommal szemben. A jakobita mozgalom újabb és újabb felkeléseket szervezett a következő évtizedekben, amelyek közül a legismertebb az 1745-ös felkelés volt. A Glencoe-i mészárlás emléke máig élénken él a skót kultúrában és történelemben. A helyszínen emlékművet állítottak a mészárlás áldozatainak emlékére, amelyet évente több ezer látogató keres fel. A Glencoe-i mészárlás a skót történelem egyik legsötétebb fejezete, amelyet a Campbell klán és az angol kormány közös döntése idézett elő. A mészárlás nemcsak a MacDonald klán tragédiája, hanem a skót nemzeti emlékezet egyik meghatározó eseménye is. Az esemény máig emlékezteti a skótokat a klánok közötti viszályokra és a politika kegyetlenségére, ugyanakkor a skót büszkeség és ellenállás szimbólumává is vált.
  20. ↑ "Vilmos, Isten kegyelméből, Nagy-Britannia, Franciaország és Írország királya, a hit védelmezője, üdvözlettel minden becsületes embernek, akihez mostani levelünk eljut. Leghűségesebb és legkedveltebb rokonunk és tanácsosunk, Archibald, Argyll grófja illusztris és legelőkelőbb családból származik, nagyon előkelő tagokkal, és származását a leghíresebb és legkiválóbb ősöktől eredezteti, akik a számukra biztosított legmegbízhatóbb funkciókat látták el makulátlan bátorsággal és kivételes jóhiszeműséggel, és akiket királyi elődeink a leghíresebb kitüntetésekkel tüntettek ki a királyi korona megőrzése és fenntartása terén, és mi is, mivel pontosan tisztában vagyunk vele, hogy Archibald most Argyll grófja nemcsak abban mutatta meg legnemesebb származásának nyilvánvaló nyomait, hogy egyformán állandó, buzgó és buzgó volt irántunk való hajlandóságában, valamint szívós és fáradhatatlan buzgóságában, hogy csatlakozzon királyi szolgálatunkhoz, hanem a legbiztosabb jelzéseket is adta és ennek félreérthetetlen tanúja volt koronánk érdekeinek előmozdításával, amikor alkalom adódik; és a legnagyobb hivatalok gyakorlása során, amelyeket jónak láttunk a gondjaira bízni, a legmagasabb kitüntetéssel és elismert hűséggel. Ennek legnagyobb tudatában és tudatában vagyunk, hogy az említett Archibald, Argyll grófja és családja abban bátorítást kaphasson, hogy továbbra is és kitartson szokásos hűségük, állhatatosságuk és lelkesedésük mellett királyi személyünk és kormányunk iránt azáltal, hogy további és több bőséges méltóságot ruháztak rájuk; tudd tehát, hogy mi készítettük, hoztuk létre, hoztuk létre és avattuk fel, és e jogunk értelmében elkészítjük, megalkotjuk, létrehozzuk és felavatjuk a fent említett Archibaldot, Argyll grófját, Argyll hercegét, Kintyre és Lorne márkit, Campbell grófot és Cowalt, Lochow és Glenila vikomtját, valamint Inveraray, Mull, Morvern és Tiree urát. Ezt adjuk és megadjuk, és e szabadalom hatálya alapján adjuk, ruházzuk és biztosítjuk az említett Archibaldnak, Argyll grófjának és férfi örököseinek a hercegi címet, tiszteletet, méltóságot és rangot. Kijelentjük és kinevezzük Argyll említett grófját, és előre megnevezett örököseit minden jövőben Argyll hercegei, Kintyre és Lorne márkinéi, Campbell és Cowal grófjai, Lochow és Glenila vikomtjai, valamint Inveraray, Mull, Morvern és Tiree urai; és hogy mentelmi joggal, elsőbbséggel, elsőbbséggel és választójoggal rendelkeznek és élvezik az összes parlamentben, általános tanácsban, birtokgyűlésen és egyéb nyilvános és zártkörű ülésen, minden más mentelmi joggal, szabadsággal és kiváltsággal, amelyek vonatkoznak vagy tekinthetnek rájuk. bármely más herceg a skót királyságunkban. A fent említett Archibaldnak, Argyll grófjának és az említett örököseinek az említett címet és méltóságot tőlünk és legkiemelkedőbb utódainktól, minden ezzel kapcsolatos elsőbbséggel és kiváltsággal ugyanolyan teljes mértékben és szabadon kell viselniük, minden tekintetben és állapotban, mint bármely más herceg. az említett királyságunk birtokolja és élvezi; továbbá kívánjuk és megadjuk, valamint magunknak és legkiválóbb utódainknak elrendeljük és elrendeljük, hogy jelen kinevezési levelünk ugyanolyan érvényes, hatékony és elegendő legyen Argyll fent említett grófja és az említett örökösei számára, hogy élvezhessék és birtokolhassák a az említett címet, hercegi kitüntetést és méltóságot, valamint a többi fent említett címet, mintha az ókorban hasonló alkalmakkor szokásos ünnepségekkel és szertartásokkal ruházták volna fel és avatták volna fel. Megadtuk, és e szabadalom hatálya értelmében örökre felmentést adunk az alól. Ennek hiteléül utasítottuk, hogy nagy pecsétünket csatolják ehhez a szabadalomhoz. Kensington palotájában, Urunk 1701. évében június 23-án és uralkodásunk tizenharmadik évében. Legfelsőbb urunk, a király kézi kézikönyve által aláírva." Forrás: The Records of the Parliaments of Scotland to 1707, K.M. Brown et al eds (St Andrews, 2007-2019)
  21. ↑ a b A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
  22. ↑ a b A Lord Steward a királyi háztartás egyik legfontosabb tisztviselője, aki a királyi palota belső ügyeit és az udvar személyzetét felügyeli. Feladatai közé tartozott a háztartás pénzügyeinek és adminisztrációjának irányítása, valamint a királyi család napi életének megszervezése. A Lord Steward felelős volt a királyi udvar minden nem katonai személyzetéért és tevékenységéért, beleértve az élelmiszerek beszerzését és az étkezések megszervezését.
  23. ↑ A „Master-General of the Ordnance“ magas rangú katonai tisztség volt, viselője volt felelős a fegyverzetért és hadianyagért. A tisztséget először a XV. században hozták létre, és a pozíciót betöltő személy feladatai közé tartozott a hadsereg tüzérségi felszerelésének, lőszereinek és egyéb hadianyagainak beszerzése, karbantartása és elosztása. Emellett a Master-General of the Ordnance felügyelte a tüzérségi és műszaki alakulatokat, valamint a haditechnikai fejlesztéseket is. A tisztséget általában magas rangú katonai vezetők töltötték be, akik jelentős tapasztalattal rendelkeztek a hadsereg logisztikai és műszaki támogatásában. A pozíció jelentős hatalmat és befolyást biztosított a hadsereg felszerelésének és működésének irányításában.
  24. ↑ A herceg nem támogatta Walpole központosító törekvéseit és ostorozta a kormányzati korrupciót.
  25. ↑ A Privy Seal of Scotland-ot a skót kormányzat használta a királyi rendeletek, oklevelek és más fontos dokumentumok hitelesítésére. A pecsét használata a középkorra nyúlik vissza, és a skót kormányzat fontos eszköze volt a királyi hatalom érvényesítésében. A pecsét őrzőjének (Keeper of the Privy Seal) pozíciója nagy hatalommal és felelősséggel járt, mivel a pecsétet csak a királyi engedélyekkel és döntésekkel lehetett használni.
  26. ↑ A Great Seal of Scotland-t (skót Nagy Pecsét) a legfontosabb királyi és állami dokumentumok hitelesítésére használtak. Ez magában foglalta a törvények, kinevezések, földadományok és más hivatalos okiratok hitelesítését. A Nagy Pecsét használatát szigorúan szabályozták, és az őrzője (Keeper of the Great Seal) rendkívül befolyásos pozíció volt a skót kormányzatban. A Nagy Pecsét őrzőjének feladata volt a pecsét alkalmazásának felügyelete és biztosítása, hogy az csak a királyi és állami ügyekben legyen használva.
  27. ↑ a b A GCH (Knight Grand Cross of the Royal Guelphic Order) magas rangú brit kitüntetés, amelyet 1815-ben alapítottak a Hannoveri Királyságban. Az Order of the Royal Guelphic Order tagjait a királyi család és a brit kormány érdemeik elismeréseként nevezte ki. A GCH címet azok kapták meg, akik kiemelkedő szolgálatot tettek a királynak és az országnak, különösen katonai vagy közigazgatási területen. A jelenlegi Windsor-ház a Guephic-ház egyik leszármazott házának, a Hannoveri háznak az utóda.
  28. ↑ A Hamilton báró cím (Baron Hamilton of Hameldon, (Peerage of Great Britain 1776) története 1776-ban kezdődött, amikor III. György brit király Elizabeth Gunningnak, Hamilton hercegnéjének adományozta a címet. Elizabeth Gunning 1790-ben bekövetkezett halála után a címet fia, Douglas Douglas-Hamilton örökölte, aki Hamilton 8. hercege lett. Amikor Douglas 1799-ben meghalt, a címet féltestvére, George William Campbell, a Argyll 6. hercege örökölte. A Hamilton báró cím azóta is az Argyll hercegi családban öröklődik, és a jelenlegi viselője az aktuális Argyll herceg.
  29. ↑ a b c FRS (Fellow of the Royal Society, azaz a Királyi Természettudományos Társaság tagja): Az FRS címet a Royal Society, a világ egyik legrégebbi és legelismertebb tudományos társasága adományozza. Ezt a címet azok a személyek kapják, akik kiemelkedő hozzájárulást tettek a tudomány területén. A Royal Society 1660-ban alakult, és célja a tudomány előmozdítása.
  30. ↑ a b c FRSE (Fellow of the Royal Society of Edinburgh): Az FRSE címet a Royal Society of Edinburgh, Skócia vezető tudományos társasága adományozza. Az FRSE cím birtokosai jelentős tudományos, művészeti, üzleti vagy közszolgálati eredményekkel rendelkeznek. A Royal Society of Edinburgh 1783-ban alakult.
  31. ↑ Secretary of State for India: A brit kormányban a legmagasabb rangú tisztviselő, aki India brit gyarmatainak ügyeit irányította és felügyelte.
  32. ↑ A Postmaster General volt a brit kormány tisztviselője, aki a posta és a távközlés működéséért és felügyeletéért volt felelős.
  33. ↑ George Hamilton-Gordon Aberdeen 4. grófja
  34. ↑ Henry John Temple Palmerston 3. vikomtja
  35. ↑ John Russell, 1st Earl Russell 1. grófja
  36. ↑ George John Douglas Campbell könyvei:
    • (1867) The Reign of Law. London: Strahan. (5th Ed. in 1868).
    • (1869) Primeval Man: An Examination of some Recent Speculations.
    • (1873) President's Anniversary Address. Proceedings of the Geological Society. pp. li - lxxviii.
    • (1879) The Eastern Question. London: Strahan.
    • (1884) The Unity of Nature. New York: Putnam.
    • (1887) Scotland As It Was and As It Is.
    • (1893) The Unseen Foundations of Society. An Examination of the Fallacies and Failures of Economic Science Due to Neglected Elements. London: John Murray.
    • (1896) The Philosophy of Belief; Or, Law in Christian Theology.
    • (1898) Organic Evolution Cross-Examined.
    • (1906) Autobiography and Memoirs. London: John Murray
  37. ↑ A GCMG (Knight Grand Cross of the Most Distinguished Order of St Michael and St George) brit kitüntetés, amelyet 1818-ban alapított IV. György herceg (későbbi IV. György brit király). Az alapítás célja az volt, hogy elismerje a kiemelkedő szolgálatokat a brit gyarmatbirodalomban és később a brit külügyi szolgálatban. A rend három osztályra oszlik: Knight Grand Cross (GCMG), Knight Commander (KCMG), és Companion (CMG). A GCMG címet különösen kiemelkedő érdemekért adományozzák, és viselői jogosultak a „Sir“ előtag használatára. Az adományozás szokásosan a brit uralkodó nevében történik, és évente több alkalommal is kihirdetik a kitüntetettek névsorát, például az Újévi Kitüntetések és az Uralkodó Születésnapi Kitüntetései alkalmával.
  38. ↑ A GCVO (Grand Cross of the Royal Victorian Order) brit rendi kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított VII. Eduárd brit király, még walesi hercegként, édesanyja, Viktória királynő tiszteletére. Az alapítás célja az volt, hogy elismerje a brit monarchiának tett személyes szolgálatokat, gyakran a királyi család közvetlen tagjai által. A rend öt osztályból áll, a Grand Cross (GCVO) a legmagasabb fokozat. A kitüntetéseket a brit uralkodó személyesen adományozza, és nem politikai ajánlások alapján döntenek róla. Az éves adományozások között megtalálhatók az Újévi Kitüntetések és a Királynő Születésnapi Kitüntetései.
  39. ↑ A Volunteer Officers' Decoration (VD) brit kitüntetés, amelyet 1892-ben alapított Viktória királynő. Az elismerés célja a hosszú és érdemes szolgálat jutalmazása volt az Egyesült Királyság önkéntes erőinek tisztjei számára. A kitüntetést azok a tisztek kapták, akik legalább húsz évig szolgáltak, és bizonyítottan hatékonyan és megbízhatóan végezték feladataikat. Az Egyesült Királyságban a kitüntetés 1908-ig volt érvényben, amikor a Territorial Decoration váltotta fel, de a Brit Birodalom más részein, például Kanadában és a koronagyarmatokban egészen 1930-ig adományozták. A kitüntetés ovális alakú, ezüstből készült, és sötétzöld szalaggal viselték.
  40. ↑ 1882-ben megalakult a Kanadai Királyi Társaság. Az előző évben Lorne márki Nemzeti Tudományos Egyesület alapítását javasolta, amely franciául és angolul is szolgálná a tudományt. A francia ajkú közösség élesen elvette az ötletet, az angolul beszélő Kanadában szkepticizmus uralkodott. Lorne márki 1881-es prérin tett körútja megerősítette elhatározását, megtudta, hogy a Smithsonian Intézet indiai műtárgyakat gyűjtött össze, és ezeket Washingtonba szállítja. A társaság alakuló ülését 1882. május 25-én tartották a szenátusban. Lorne márki úgy vélte, hogy a Kanadai Királyi Akadémia és a Királyi Társaság része a kanadai reneszánsznak.
  41. ↑ A halálozási adó együtt több mint 500 000 fontot tett ki – ez 2024-ben 6,599,275 font, azaz 2,969,673,835 forint. Az új herceg kénytelen volt eladni 28 857 hektárnyi Kintyre-i mezőgazdasági területet, amely az 1600-as évek eleje óta Campbellek kezében volt, hogy kifizethesse ezt az összeget. Mindezt a második világháború utáni depresszióban. Érzéketetésül, az átlagos heti bér 29,73 GBP volt. Így az örökség kifizetése kb. 1400 évnyi átlagbérnek felelt meg abban az időben.
  42. ↑ Az 1950-es tűzvész és a károk helyreállítása után a kastélyt 1953-ban nyitották meg először a turisták előtt.
  43. ↑ A legenda szerint egy spanyol gálya, amely arannyal volt megrakva, Tobermory-öböl fenekén süllyedt el, bár a hajó valódi kiléte és rakománya vitatott. Egyes források szerint a Florencia (vagy Florida, vagy San Francisco), a legyőzött Spanyol armada egyik hajója, amely 1588-ban az angol flottától menekült, Tobermoryban horgonyzott le ellátmányért. Egy fizetési vita után (vagy a helyi folklór szerint egy boszorkány, Dòideag varázslata miatt) a hajó tüzet fogott, és a lőporraktár felrobbant, elsüllyesztve a hajót. A hajó rakterében állítólag 300 000 font értékű aranyrúd volt. Más források szerint a San Juan de Sicilia (vagy San Juan de Baptista) nevű hajó volt, amely a feljegyzések szerint csapatokat, nem kincseket szállított. Akármi is legyen az igazság, Tobermory-öbölben soha nem találtak jelentős kincset. A XVII. századi kincskeresési erőfeszítések jól dokumentáltak. Ludovic Stewart Lennox 4. hercege a Tobermory közelében lévő spanyol hajóroncsok jogait Argyll márkijának ajándékozta. 1666-ban fia, Argyll grófja megbízta a melgumi James Maule-t, hogy búvárharangokat használva kincseket keressen és értékes rézágyúkat szerezzen vissza. Maule Svédországban tanult búvárkodni, de csak két rézágyút és egy vaságyút emelt ki, majd három hónap után távozott. Később azt mondták, hogy remélte, visszatérhet, mivel úgy gondolta, hogy ő az egyetlen szakértő búvár. Argyll azonban hat ágyút emelt ki munkásai segítségével, majd 1676-ban John Saint Clare-t vagy Sinclaire-t, Ormiston lelkészének fiát alkalmazta, valamint Hans Albricht van Treileben német alvállalkozót, aki a Vasa roncsán dolgozott. A következő évben a gróf a jogokat Adolpho E. Smith kapitánynak és Treilebennek adta át. Ezen időszakban a roncs előrésze még a víz felett volt, és Admiral of Florence néven ismerték. A projekt 1678-ban nehézségekkel küzdött, az Admiralitás vitatta Argyll jogait a roncsra. Adolpho Smith kapitány megtagadta, hogy visszaadja a búvárfelszerelést William Campbellnek, az Anna of Argyll fregatt kapitányának. I. Károly angol király mentési jogot biztosított Argyll 1. hercegének, aki így megtarthatta a roncsban található zsákmányt, azzal az egyetlen feltétellel, hogy a királyi kassza megkapja a kincs értékének egy százalékát. Argyll jelenlegi hercege továbbra is megőrzi ezt az egyedülálló jogot. 1661 és 1919 között kilenc alkalommal próbálkoztak, és apró darabokat hoztak a felszínre - gyertyatartókat, dublókat, kardokat, iránytűket. 1954-re a herceg megállapította, hogy a Tobermory-öböli galleon nem legenda, ez volt a spanyol Armada egyetlen ismert galleonja, és még mindig ott volt. A hajó és kincse máig (2024) feltáratlan és feltáratlan.
  44. ↑ A házasság különösen botrányossá vált, amikor Campbell Polaroid fényképeket talált, amelyek Margaret szexuális tevékenységét ábrázolták más férfiakkal. Ezek között a férfiak között volt Duncan Sandys, a brit védelmi miniszter, és az amerikai színész, Douglas Fairbanks Jr., bár Fairbanks mindig tagadta az állításokat. A válási eljárás során Campbell egy listát is bemutatott, amely szerint felesége legalább 88 férfival volt hűtlen, köztük két kormányminiszterrel és három brit királyi családtaggal.
  45. ↑ A Knight of the Order of St John (a Szent János Rend lovagja) kitüntetés, amelyet a Szent János Szuverén Lovagrend adományoz. (Ez nem a Máltai lovagrend. Ez a rend jótékonysági és humanitárius tevékenységeiről ismert, különösen az egészségügyi és mentőszolgálatok terén. A lovagok (knights) és hölgyek (dames) a rend tagjai, akik elismerést kapnak kiemelkedő szolgálataikért.
  46. ↑ A Fellow of the Royal Society of Arts (a Királyi Művészeti Társaság tagja) címet a Royal Society of Arts (RSA) adományozza. Az RSA brit jótékonysági szervezet, amelyet 1754-ben alapítottak, és amely a művészetek, ipar és kereskedelem fejlesztésére összpontosít. A cím birtokosai elismert szakemberek, akik jelentős hozzájárulást tettek saját területükön.
  47. ↑ Ahogy apja nagyapja után, úgy a 12. hercegnek apja után kellett jelentős örökösödési adót fizetnie, elsősorban a nagy birtokok miatt. Egy glasgow-i ügyvédi iroda adószakértője 1984-ben 760 millió fontra – 760 millió font (1984) = 2,04 milliárd font vagy 897 milliárd forint (2024) – értékelte a halasztott adófizetési kötelezettséget. Annak érdekében, hogy csökkentsék az adóterheket, a család különféle természetvédelmi ígéreteket tett, és a birtok nagy részét vagyonkezelői alapba helyezték. Ennek ellenére a 70 000 hektárra becsült birtok nagyságát csökkentette, hogy 1979-ben el kellett adni az 1681 óta birtokolt Iona-szigetet (877 hektár). A 12. herceg 2001-es halála előtt a birtokot bizalmi alapba helyezték, így elkerülték a további 12 millió font adót. Az Argyll Estate az 1877-es 175 000 hektáros terület töredéke, alig 28 000 hektár (2024).
  48. ↑ Az 1950-ben tűzvészt szenvedett, a 11. herceg által teljesen felújított Inveraray kastélyt 1975-ben villámcsapás A tűz jelentős részeit pusztította el a kastélynak, beleértve számos értékes műalkotást és családi portrét, amelyek között Gainsborough és Henry Raeburn festményei is voltak. A tűzvész következtében a kastély szerkezete is jelentősen megsérült. A helyi közösség gyors és önzetlen beavatkozásának köszönhetően sok berendezési tárgyat és műkincset sikerült megmenteni. A kastély újjáépítéséhez és helyreállításához szükséges pénzeszközöket a 12. herceg nemzetközi adománygyűjtő kampányok révén szerezte meg, beleértve az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon élő Campbell klán tagjainak támogatását is. Három évvel később a kastély újra megnyílt a nagyközönség előtt.
  49. ↑ A Page of Honour tisztség ceremoniális szerep, amelyet fiatal fiúk töltenek be a brit királyi udvarban. Ez a pozíció hagyományosan a brit nemesség fiainak van fenntartva, és nagy megtiszteltetésnek számít. A Page of Honour feladatai közé tartozik, hogy segítenek a királyi család tagjainak különböző hivatalos és ünnepélyes eseményeken, például a parlament megnyitásán vagy a koronázási ceremóniákon. volt.
  50. ↑ A Nova Scotia bárója címet 1625-ben hozták létre, és célja az volt, hogy támogassa a skót telepesek letelepedését Kanadában, a Nova Scotia tartományban. Ezt a baronetage-et I. Jakab király alkotta, halála után I. Károly király folytatta a létrehozást. A cím különleges volt, mert 1638-ig földbirtokokat is magában foglalt Nova Scotia területén. A Nova Scotia baronetage az 1707-es angol-skót unióval szűnt meg, utóda a brit baronetage rendszer. Ez a baronetage különbözik az angol, ír, skót és egyesült királyságbeli baronetage-ektől, mivel specifikusan a Nova Scotia-i területek kolonizálására szolgált, és különleges előjogokkal, például földbirtokokkal járt. A baronetage örökletes, de alacsonyabb rangú nemesi cím, mint a báró, vikomt, gróf, márki vagy herceg –, amely nem ad automatikusan tagságot a Lordok Házában.
  51. ↑ A lymphad vagy gálya egy jelkép, amelyet elsősorban a skót heraldikában használnak. Ez egy egyárbocos hajó, amelyet evezőkkel (is) hajtanak. A lymphadon az árbocon és az evezőkön kívül három zászló és egy kosár található. A szó a skót gael hosszú „fhada“ szóból származik, ami hosszú hajót vagy birlinnet (hasonló hajótípus) jelent. Általában a szigetekhez kapcsolódó címet jelöli, mint például a Szigetek ura, különösen a Skócia nyugati partján lévőket, beleértve a Hebridákat is – de nem korlátozódik a skót címerekre: erre példa Új-Zéland és címere. Bár a lymphad heraldikai rajza szabványossá vált, vannak kisebb eltérések, általában a vitorlák és evezők helyzete vagy a zászlók színe. Ritkább, hogy a hajó színezete ne fekete lenne, néha a kosár lángol vagy legénységet is ábrázolnak.
  52. ↑ A vadkan az erő, a bátorság, a kitartás és a harcosság szimbóluma. Ezenkívül a vadkan az önvédelem és a túlélés képességének jelképe is lehet. A fekete szín pedig gyakran a bánatot, a bölcsességet vagy a becsületességet szimbolizálja.
  53. ↑ A griff a hatalom, bátorság, őrzés és éberség jelképe.
  54. ↑ Házasság: 1465. április 9. előtt Isabel Stewarttal (– 1510. október 26.), John Stewart, Lorne 2. báró első lányával és örököstársával. Gyermekek:
    1. Archibald Campbell, később a Argyll 2. grófja.
    2. Thomas Campbell of Lundie, házasságot kötött és gyermekei születtek.
    3. Margaret Campbell, házasságot kötött 1475. április 23. előtt George Setonnal, Seton 2. báróvj'al, és gyermekei születtek.
    4. Isabel Campbell, házasságot kötött 1478. március 5. előtt első feleségként William Drummonddal, John Drummond, Drummond 1. báró legidősebb túlélő fiával és örökösével, és gyermekei születtek.
    5. Helen Campbell (– 1528. január 23. után), házasságot kötött 1478. április 21-én Hugh Montgomerie-vel, az Eglinton 1. grófjával, és gyermekei születtek.
    6. Elizabeth Campbell (– 1516. november 18. után), házasságot kötött 1493. október 10. előtt John Oliphanttal, Oliphant 2. bárójával, és gyermekei születtek.
    7. Mary Campbell, házasságot kötött Angus Macdonalddal, Trotternish-i (– 1490), John Macdonald, Ross 11. grófja törvénytelen fiával, és gyermekei születtek.
    8. Agnes Campbell.
    9. Catherine Campbell, házasságot kötött 1498-ban Lachlan Og ("a Fiatalabb") Macleannel, Dowart urával, és gyermekei születtek.
  55. ↑ Felesége Elizabeth Stuart, John Stuart, Lennox 1. vagy 10. gróf első lánya. Gyermekek:
    1. Colin Campbell, később Argyll 3. grófja.
    2. Archibald Campbell of Skipnish (– 1537. július 18.), házasságot kötött 1535 előtt Lady Janet Lyon-nal (John Lyon, Glamis 6. bárójának özvegyével, aki – 1537. július 17.)
    3. John Campbell of Cawdor (– 1546. május 1.), házasságot kötött 1510-ben Muriel Cawdorral (1498. február 13. – kb. 1575), gyermekei születtek.
    4. Donald Campbell of Keithock, Couper apátja 1526-59 (1492 – 1562), házasságot kötött és gyermekei születtek.
    5. Margaret Campbell, házasságot kötött John Erskine-nel, Erskine 5. bárójával (jog szerinti Mar 17. grófjával), és gyermekei születtek.
    6. Isabel Campbell, házasságot kötött Gilbert Kennedy-vel, Cassilis 2. grófjával, és gyermekei születtek.
    7. Janet Campbell (– kb. 1545/6. február 2.), házasságot kötött John Stewarttal, Atholl 2. grófjával, és gyermekei születtek.
    8. Jean Campbell, házasságot kötött Sir John Lamonttal, és gyermekei születtek.
    9. Catherine Campbell, házasságot kötött második feleségként unokatestvérével Lachlan Cattanach Macleannel, majd Archibald Campbell of Auchinbreck-kel.
    10. Marion Campbell, házasságot kötött 1526. december 8. után Sir Robert Menzies of that Ilk-kel.
    11. Ellen Campbell, házasságot kötött 1521-ben (annulálták 1522-ben) Sir Gavin Kennedy-vel, Blairquhan úrával (– 1522. július 22. előtt), és gyermekei születtek.
  56. ↑ Házasság: 1506. február 28. előtt Lady Jane Gordonnal, Alexander Gordon, Huntly 3. gróf első lányával és első feleségével. Gyermekek:
    1. Archibald Campbell, később Argyll 4. grófja.
    2. John Gorm Campbell of Lochnell (– 1568. május 15-én a langside-i csatában), házasságot kötött Mary Campbellel és gyermekei születtek.
    3. Alexander Campbell, Moray dékánja kb. 1560-ban.
    Második felesége Lady Janet Stewart, John Stewart, Atholl 1. grófja első feleségének első lányával.
    1. Elizabeth Campbell (– 1548. május 15. előtt), házasságot kötött (1) 1529. augusztus 24-én James Stewarttal, Moray 1. grófjával, aki IV. Jakab skót király törvénytelen fia, és (2) 1545. november 21. és 1546. augusztus 6. között első unokatestvérével, John Gordonnal, Sutherland 11. grófjával.
    2. Agnes Campbell, házasságot kötött (1) 1554 előtt Sir James MacDonnell-lel, Alexander MacDonnell, a Clan Donnell főnökének fiával, és (2) kb. 1569-ben Turlough Luinech O'Neill-lel.
  57. ↑ Első házasság: 1529. március 26. előtt Lady Helen Hamiltonnal, James Hamilton, Arran 1. gróf első lányával. Első feleségétől egyetlen gyermeke volt:
    1. Archibald Campbell, később Argyll 5. grófja.
    Második házasság: 1541. április 21-én Lady Margaret Graham, William Graham, Menteith 3. gróf első lányával. Gyermekek második feleségétől:
    1. Colin Campbell, később Argyll 6. grófja.
    2. Margaret Campbell (– 1591. február 7. után), házasságot kötött 1564. január 11-én James Stewarttal, Doune 1. bárójával, és gyermekei születtek.
    3. Janet Campbell, házasságot kötött 1557-ben Hector Og ("a Fiatalabb") Macleannel, Dowart urával, és gyermekei születtek.
    Hamradik házasság: 1546. január 23. előtt harmadik unokatestvérével, Catharine Macleannel.
  58. ↑ Első házasság: 1553. július 1-én (elváltak 1573. június 23-án) Jane Stuarttal (– 1588. január 7.), aki V. Jakab skót király törvénytelen lánya volt szeretőjétől, Elizabeth Bethune-tól, Sir John Bethune of Creich lányától. Második házasság: 1573. augusztus 5-én Lady Janet Cunningham-mel.
  59. ↑ Első házasság: 1551. október 14-én második unokatestvérével, Janet Stewarttal. Második házasság: 1572. február 26. előtt Lady Agnes Stewarttal ( James Stewart, Moray 1. grófjának és Skócia régensének özvegye – 1588. július 16-án). Gyermekek a második feleségtől:
    1. Archibald Campbell, később Argyll 7. grófja.
    2. Colin Campbell of Lundie, házasságot kötött 1599. június 26. után Mary Grahammel (John Graham, Menteith 6. gróf özvegye – 1618. december 14. után), egy gyerekük született:
    3. Lady Anne Campbell.
  60. ↑ Első házasság: 1592. július 24-én Agnes Douglasszal (– 1607. május 3.), aki William Douglas, Morton 6. gróf ötödik lánya volt. Gyermekek az első feleségtől:
    1. Archibald Campbell, később Argyll 8. grófja és Argyll 1. márkija.
    2. Anne Campbell (1594 – 1638. június 14.), házasságot kötött 1607-ben George Gordonnal, Huntly 2. márkijával, és gyermekei születtek.
    3. Annabella Campbell (– 1652. július 16. után), házasságot kötött 1611. május 27-én Robert Kerr-rel, Lothian 2. grófjával, és gyermekei születtek.
    4. Jean Campbell (eltemették 1675. február 26-án), házasságot kötött (1) kb. 1626-ban John Gordonnal, Kenmure 1. vikomtjával, és (2) 1640. szeptember 21-én Hon Sir Henry Montgomerie-vel, Giffen urával. Gyermekei születtek első férjétől.
    5. Mary Campbell, házasságot kötött 1617. augusztus 23. után Sir Robert Montgomery-vel, Skelmorly urával (– 1654. május 22. előtt), és gyermekei születtek.
    6. Lady Elizabeth Campbell.
    Második ázasság: 1610. november 30-án Anne Cornwallisszal. Gyermekek a második feleségtől:
    1. James Campbell, később Irvine 1. grófja.
    2. Henry Campbell (1615 – 1636).
    3. Charles Campbell (1615, eltemették 1616. március 29-én).
    4. Mary Campbell, házasságot kötött 1642. április 20-án, mint második feleség, James Rollo-val, Rollo 2. bárójával, és gyermekei születtek.
    5. Isabella Campbell, apáca (1614–1694 után).
    6. Victoria Campbell, kanonoknő (– 1688. január 7. után).
    7. Barbara Campbell, apáca (– 1688. január 7. után).
    8. Anne Campbell (1619–), házasságot kötött 1640-ben Bulleynnal, Lindsey gróf káplánjával.
  61. ↑ Házasság: 1626. augusztus 6-án vagy 7-én első unokatestvérével, Lady Margaret Douglasszal (1610 – 1678. március 13-án), William Douglas, Morton 7. gróf második lányával. Gyermekek:
    1. Archibald Campbell, később Argyll 9. grófja.
    2. Neil Campbell of Ardmannie, Dumbarton kastély kormányzója (kb. 1630 – 1692 áprilisában), házasságot kötött (1) 1668. január 28-án fél-unokatestvérével, Lady Vere Kerr-rel (1649. április 24-én – 1674. április 17-én), majd 1685. március 20-a után Susan Menzies-zel, Sir Alexander Menzies of Weem, 1. báró első lányával. Mindkét feleségétől gyermekei születtek.
    3. Anne Campbell (– 1660 előtt).
    4. Jane Campbell (– 1712. július 31-én), házasságot kötött 1660/1 januárjában fél-unokatestvérével, Robert Kerr-rel, Lothian 1. márkijával, és gyermekei születtek.
    5. Mary Campbell (1634 után – 1690/1 február 4-én), házasságot kötött (1) 1657. szeptember 22-én George Sinclair-rel, Caithness 6. grófjával. Másodszorra 1678. április 7-én ment férjhez, második felesége lett John Campbell-nek, Breadalbane és Holland 1. grófjának, és második férjétől gyermekei születtek.
    6. Isabella Campbell (1650. május 20-án – 1663. október 19. előtt).
  62. ↑ Első házasság: 1650. május 13-án Lady Mary Stewarttal (– 1668. májusában), James Stewart, Moray 4. gróf első lányával. Gyermekek az első feleségtől:
    1. Archibald Campbell, később Argyll 10. grófja, majd Argyll 1. hercege.
    2. John Campbell of Mamore, halálra ítélték 1685-ben apja lázadásában való részvétele miatt, de 1689-ben megkegyelmeztek neki, Groom of the Bedchamber (tisztség), Skócia parlamentjének tagja Argyllshire képviselőjeként 1700-ban, valamint Dumbarton (GB) képviselőjeként 1708-22 és 1722-27 között (– 1729. április 7-én), házasságot kötött 1692-ben Elizabeth Elphinstone-nal (1673. május 24-én – 1758. április 13-án), John Elphinstone, Elphinstone 8. báró első lányával, és gyermekeik születtek:
      1. John Campbell, később Argyll 4. hercege.
      2. Capt Charles Campbell of Auchnacreive, Argyllshire képviselője 1736-42 (– 1742. január).
      3. Neil Campbell (– 1721. június 27. után).
      4. William Campbell, Liston Hall, Suffolk (– 1787. szeptember 8-án), az első feleségétől gyermekei születtek.
      5. Mary Campbell (kb. 1694 – 1756. május 11-én), házasságot kötött James Primrose-zal, Rosebery 2. grófjával, és gyermekeik születtek.
      6. Anne Campbell (– 1785. november 2-án), házasságot kötött 1716. október 4. után Archibald Edmonstone-nal
      7. Isabella Campbell (– 1786. január 3-án), házasságot kötött Capt William Montgomery-vel és gyermekeik születtek.
      8. Jean Campbell, házasságot kötött 1725. december 9-én Capt John Campbell-lel (– 1745-ben a fontenoy-i csatában) és gyermekeik születtek.
      9. Primrose Campbell (kb. 1710 – 1796. május 23-án), házasságot kötött 1733. július 1-én második feleségként Simon Fraser-rel, Lovat 11. lordjával, és gyermekeik születtek.
      10. Elizabeth Campbell.
    3. Charles Campbell, elvesztette birtokait apja lázadásában való részvétele miatt, de 1689-ben megkegyelmeztek neki, Skócia parlamentjének tagja Campbelltown képviselőjeként 1700-ban, házasságot kötött 1678-ban apja mostohalányával, Sophia Lindsay-vel (– 1698), Alexander Lindsay, Balcarres 1. gróf második lányával. Másodszorra elvette Bettie Bowles-t és gyermekei születtek.
    4. Col James Campbell of Burnbank and Boquhan, Renfrew képviselője 1699-1707 és Ayr képviselője 1708-10 között, házasságot kötött Hon Margaret Leslie-vel (– 1755. április 17.), David Leslie, Newark 1. lord negyedik lányával, és gyermekeik születtek.
    5. Lady Mary Campbell (– 1657. július 17.).
    6. Lady Anne Campbell ( kb. 1658 – 1734. szeptember 18-án), házasságot kötött (1) 1678. július 1-én Richard Maitland-dal, Lauderdale 4. grófjával, és (2) unokatestvérével Charles Stewart-tal, Moray 6. grófjával, és az első férjétől gyermekei születtek.
    7. Lady Jean Campbell (1712. július 31.), házasságot kötött 1685. június 30-án unokatestvérével, William Kerr-rel, Lothian 2. márkijával, és gyermekeik születtek.
    Második ázasság: 1670. január 28-án Lady Anne Lindsay-vel (özvegye unokatestvérének Alexander Lindsay-nek, Balcarres 1. grófjának; eltemették 1707. május 29-én), Colin Mackenzie, Seaforth 1. gróf második lányával.
  63. ↑ Házasság: 1677. március 12-én Elizabeth Tollemache (keresztelve 1659. július 10-én – 1735. május 9-én), Sir Lionel Tollemache, Helmingham, Suffolk 3. bárója első lánya. Gyermekek:
    1. John Campbell, később Argyll 2. hercege.
    2. Archibald Campbell, később Ilay 1. grófja, majd Argyll 3. hercege.
    3. Anne Campbell (– 1736. október 20.), házasságot kötött (1) kb. 1711. február 19-én James Stuarttal, Bute 2. grófjával, és (2) 1731. szeptember 19-én Alexander Fraserrel. Mindkét férjétől gyermekei születtek.
    4. ... Campbell (nevét nem ismerjük).
  64. ↑ Első házasság: 1701. december 30. után Mary Duncombe-pal (– 1717. január 16.). Második házasság: 1717. június 6-án Jane Warburtonnal, Anna brit királynő udvarhölgyével (kb. 1680 – 1764. április 16-án). Gyermekek a második feleségtől:
    1. Caroline Campbell (1717. november 17. – 1794. január 11.), Greenwich Park gondnoka volt. Elnyerte A Greenwich bárónője ( 1767. augusztus 19-én) címet, egyszeri, egyedi férfiági örökösödéssel második férje utódainak. Házasságot kötött (1) 1742. október 2-án Lord Francis Scott-tal, Dalkeith grófjával (– 1750. április 1.), majd 1755. szeptember 18-án Charles Townshend-del, a kincstár kancellárjával (kb. 1725 – 1767. szeptember 4.). Mindkét férjétől gyermekei születtek.
    2. Anne Campbell (kb. 1720 – 1785. február 7-én), házasságot kötött 1741. április 28-án William Wentworth-tal, Strafford 2. grófjával.
    3. Jane Campbell (1723 – 1735. január 26-án).
    4. Elizabeth Campbell (kb. 1722 – 1799. július 16-án), házasságot kötött 1749. február 16-án unokatestvérével Rt Hon James Stuarttal és gyermekeik születtek.
    5. Mary Campbell (1727. február 6. – 1811. szeptember 30.), házasságot kötött 1747. április 1-én Hon Edward Coke MP-vel, Viscount Coke-kal (1719. február 2 – 1753. augusztus 31.), Thomas Coke, Leicester 1. gróf egyetlen fia és örököse.
  65. ↑ Caroline Campbell (1717. november 17. – 1794. január 11.), Greenwich Park gondnoka volt. Elnyerte A Greenwich bárónője ( 1767. augusztus 19-én) címet, egyszeri, egyedi férfiági örökösödéssel második férje utódainak. Házasságot kötött (1) 1742. október 2-án Lord Francis Scott-tal, Dalkeith grófjával (– 1750. április 1.), majd 1755. szeptember 18-án Charles Townshend-del, a kincstár kancellárjával (kb. 1725 – 1767. szeptember 4.). Mindkét férjétől gyermekei születtek.
  66. ↑ Házasság: 1713. január 19-én Anne Whitfield-del (– 1723. szeptember 1.).
  67. ↑ Házasság: 1720-ban Mary Bellenden-nel (– 1736. december 18-án), John Kerr második lányával. Gyermekek:
    1. Archibald Campbell (kb. 1722–, fiatalon meghalt).
    2. John Campbell, később Sundridge 1. bárója, majd Argyll 5. hercege.
    3. Henry Campbell (– 1747. július 2.).
    4. Frederick Campbell, Ayr és Glasgow Burghs parlamenti képviselője 1761-68, Glasgow Burghs parlamenti képviselője 1768-80 és Argyllshire parlamenti képviselője 1780-96 között. Házasságot kötött 1769. március 28-án Mary Shirley-vel (Laurence Shirley, Ferrers 4. gróf volt feleségével, aki meghalt 1807. július 24-én), Sir William Meredith, Henbury, Cheshire 3. báró nővérével. Születtek gyermekeik.
    5. Capt Lord William Campbell (haditengerészet) (m–1778. szeptember 4.), Argyllshire parlamenti képviselője 1764, Dél-Karolina kormányzója 1773-ban, házasságot kötött 1763. április 17-én Sarah Izarddal és gyermekei születtek.
    6. Caroline Campbell (1721. január 12. – 1803. január 17-én), házasságot kötött (1) 1739. január 18-án harmadik feleségként Charles Bruce-szal, Elgin 4. grófjával és (2) 1747. december 19-én Rt Hon Henry Seymour-Conway tábornaggyal. Mindkét férjétől gyermekei születtek.
  68. ↑ Házasság: 1759. március 3-án Elizabeth Hamiltonnal (–1790. december 20.), aki Zsófia Sarolta brit királyné udvarhölgye volt 1761-84 között. Elizabeth Hamilton 1776. május 20-án Hamilton bárónője ( 1776) címet kapta III. György brit királytól. Ezt a címet saját jogán (suo jure) kapta, a következő kikötéssel: a cím az ő férfiági utódaira száll, nem az Argyll hercegi címmel rendelkező férje vagy annak családja révén öröklődik. (Másképp: ha Argyll 5. hercegének kihall a férfiági vonala, akkor a Hamilton bárója cím megszűnik, de nem szűnik meg az Argyll hercege cím, ha az első Argyll hercegnek van férfiági leszármazottja – az első, második, harmadik vagy negyedik hercegtől.) Gyermekek:
    1. George John Campbell, Campbell grófja címmel (1763. február 17 – 1764. július 12.).
    2. George William Campbell (1766. szeptember 22 – 1839. október 22.), később Hamilton 3. bárója, majd Argyll 6. hercege.
    3. John Douglas Edward Henry Campbell (1777. december 21 — 1847. április 25.), később Argyll 7. hercege.
    4. Augusta Campbell (1760. március 31 – 1831. június 22.), házasságot kötött Henry Clavering ezredessel és gyermekeik születtek.
    5. Charlotte Susan Maria Campbell, Karolina walesi hercegnő udvarhölgye volt (1775. január 28. – 1861. március 31.). Házasságot kötött (1) 1796. június 21-én negyedik unokatestvérével, John Campbell ezredessel, majd (2) 1818. március 17-én Rev Edward John Bury-val (– 1832), és az első férjétől gyermekeik születtek.
  69. ↑ Házasság: 1810. november 29-én Lady Caroline Elizabeth Paget-tel (–1835. június 16.), Henry William Paget, Anglesey 1. márkijának volt feleségével, George Bussey Villiers, Jersey 4. gróf harmadik lányával.
  70. ↑ Első házasság: 1802. augusztus 3-án Elizabeth Campbell-lel (–1818. augusztus 9.). Második házasság: 1820. április 17-én Joan Glassel-lel (–1828. január 22.). Gyermekek a második feleségtől:
    1. John Henry Campbell (1821. január 11. – 1837. május 27.).
    2. George Douglas Campbell, később Argyll 8. hercege.
    3. Emma Augusta Campbell (1825. március 12. – 1893. május 30.), házasságot kötött 1870. augusztus 26-án John McNeill of Colonsay-vel (– 1883. május 17.) GCB (Knight Grand Cross of the Order of the Bath, a Bath-rend legmagasabb fokozata), mint harmadik felesége.
    4. Elizabeth Campbell (1828. január 8 – 1828. február 19.).
    Harmadik házasság: 1831. január 8-án Anne Colquhoun Monteath-tal (1801 – 1874. február 25.).
  71. ↑ Első feleség Elizabeth Georgiana Sutherland-Leveson-Gower (1824. május 30. – 1878. május 25.) volt, George Granville Sutherland-Leveson-Gower Sutherland 2. hercegének lánya. 1844. július 31-én házasodtak össze. 1868. december és 1870. január között Viktória királynő ruhatárának vezetőjeként (Mistress of the Robes) szolgált. Megkapta a Royal Order of Victoria and Albert rend hölgye címet, valamint az Imperial Order of the Crown of India) rend kitüntetést. Gyermekeik:
    1. John George Edward Henry Douglas Sutherland Campbell, később Argyll 9. hercege.
    2. Capt Lord Archibald Campbell (1846. december 18. – 1913. március 29.), 1869. január 12-én házasságot kötött Janey Sevilla Callander-rel (– 1923. július 15-én) és gyermekeik születtek.
    3. Walter Campbell (1848. július 30 – 1889. május 2.), 1874. április 14-én házasságot kötött Olivia Rowlandson Milns-szel (– 1892. augusztus 17.).
    4. George Granville Campbell (1850. december 25. – 1915. április 21.), a Királyi Haditengerészet tisztje, 1879. május 8-án házasságot kötött Sybil Lascelles Alexander-rel (1947. május 1.) és gyermekeik születtek.
    5. Colin Campbell (1853. március 9. – 1895. június 19.), 1881. július 21-én házasságot kötött Gertrude Elizabeth Blood-dal (– 1911. november 2-án), akitől elvált 1884-ben.
    6. Edith Campbell (1849. november 7 – 1913. július 6.), 1868. december 23-án házasságot kötött Henry George Percy-vel, Northumberland 7. hercegével, és gyermekeik születtek.
    7. Elizabeth Campbell (1852. február 14 – 1896. szeptember 24.), 1880. július 17-én házasságot kötött Lt Col Edward Harrison Clough-Taylor-ral és gyermekeik születtek.
    8. Victoria Campbell (1854. május 22. – 1910. július 6.).
    9. Evelyn Campbell (1855. augusztus 17 – 1940. március 22-én), 1886. augusztus 10-én házasságot kötött James Baillie-Hamilton-nal (– 1921. május 28.).
    10. Frances Campbell (1858. február 22. – 1931. február 25.), 1879. május 12-én házasságot kötött Eustace James Anthony Balfour-ral (– 1911. február 14.).
    11. Mary Emma Campbell (1859. szeptember 22 – 1947. március 22.), 1882. július 4-én házasságot kötött Rt Rev Hon Edward Carr Glyn DD-vel, Peterborough püspökével (1843. november 21 – 1926. november 14.), George Carr Glyn, Wolverton 1. báró nyolcadik fiával. Születtek gyermekeik.
    12. Constance Harriet Campbell** (1864. november 11 – 1922. február 9.), 1891. június 27-én házasságot kötött Charles Emmott-tal (– 1910. február 18-án) és gyermekeik születtek.
    Második házasság: 1881. augusztus 13-án Amelia Maria Ansonnal (kb. 1844 – 1894. január 4-én), aki Col Hon Archibald Henry Augustus Anson özvegye volt. Ebből a házasságból nem született gyermek. Harmadik házasság: 1895. július 30-án Ina Erskine McNeill-lel, aki Viktória királynő udvarhölgye és magántitkára volt (– 1925. december 24-én). Ebből a házasságból sem született gyermek.
  72. ↑ Felesége Lujza brit királyi hercegnő, Viktória királynő és Albert szász–coburg–gothai herceg negyedik lánya volt. 1871. március 21-én kötöttek házasságot. A házaspárnak nem született gyermeke. Lujza 1939. december 3-án halt meg, életének 91. évében.
  73. ↑ Attól tartva, hogy a család anyai oldaláról származó különcség örökölhető, soha nem nősült meg. Anyja és anyai nagyanyja a rabszolgatartás ellen lépett fel, ami akkoriban szokatlan volt. Anyja gyakran hozott irracionális gazdasági döntéseket. Ráadásul Elizabeth váratlanul halt meg, miközben William Gladstone volt miniszterelnökkel vacsorázott Londonban.
  74. ↑ Első házasság. 1927. december 12-én Hon Janet Gladys Aitken-nek (1908. július 9. – 1988. november 18.) Halifaxban, elváltak 1934-ben. Elgyetlen gyermekük:
    1. Jeanne Louise Campbell-t (1928. december 10. – 2007. június 4.) főként apja nevelte, miután az anyja visszatért Kanadába. Első házasság: (1) 1962-ben Norman Mailer amerikai regényíró harmadik(?) feleségeként, elváltak 1963-ban. Másodszor 1964. március 2-án ment férjhez John Sergeant Cram-hoz. Mindkét férjtől született gyermeke.
    Második házasság. 1935. november 23-án Louise Hollingsworth Morris Clews Vanneck (1904. november 27. – 1970. február 10.), elváltak 1951-ben. Két évvel első férjétől, Vannecktől való válása után, 1935. november 23-án férjhez ment a 32 éves Ian Douglas Campbell kapitányhoz, később a 11. Argyll herceghez. A második világháború alatt, míg Campbell kapitány hadifogoly volt, Louise elmenekült a náci megszállt Párizsból és átkelt a Pireneusokon Lisszabonba, ahol segített a segélymunkákban. Ian Campbell kapitány 1949-ben örökölte unokatestvére hercegi címét, Louise így Argyll hercegnéje lett. A hercegné válópert indított a herceg házasságtörése miatt, aki későbbi harmadik feleségével, a hírhedt Margaret Whigham Sweenyvel csalta meg. Második feleségétől született gyermekei:
    1. Ian Campbell, később Lorne márkija, majd a 12. Argyll herceg.
    2. Colin Ivar Campbell (szül. 1946. május 14.), házastársa: 1974. március 23-ától Georgia Ariana Ziadie Jamaicából, elváltak 1975-ben. Gyermekük nem született.
    Harmadik házasság. 1951. március 22-én Margaret Whigham Sweeney (Charles Sweeny volt felesége) gazdag angol szépség volt, akit Cole Porter „You're the Top” című dalszövegében ünnepeltek. A herceg házasságtörés miatt indított válópert felesége ellen, amely szenzációs és zavaros ügy lett. A bíróságon bemutattak két fényképet, amelyeken a hercegné meztelenül, csak három gyöngysorral a nyakában, szexuális aktusban látható egy ismeretlen férfival. Házasságuk válással végződött 1963-ban egy olyan bírósági ügy során, amely világszerte figyelmet keltett. A herceg válást kapott felesége hűtlensége miatt, négy férfival való viszonyára hivatkozva, a skót jogtörténet leghosszabb és legköltségesebb válóperében. Egy magas rangú brit kormánytisztviselő érintettsége miatt a válóper majdnem megbuktatta a brit kormányt. Gyermekük nem született. Elváltak 1963-ban. Negyedik házasság. 1963. június 15-én Mathilda Coster Heller (1923. április 2. – 1997. június 6.) Negyedik feleségétől született egyetlen gyermeke:
    1. Lady Elspeth Campbell (szül. 1967. április 29.; megh. 1967. május 4.)
  75. ↑ Házasodott: 1964. július 4-én Iona Mary Colquhoun, Sir Ivar Iain Colquhoun of Luss 8. bárója, a Colquhoun klán főnöke lányával. Gyermekek:
    1. Torquhil Ian Campbell, Earl of Campbell, később Lorne márkija, majd a Argyll 13. hercege.
    2. Louise Iona Campbell (1972. október 26.), házasságot kötött: 1998. április 18-án Anthony Merrik Burrell-lel, két gyerekük van.
  76. ↑ Utód nélkül halt meg, az Irvine grófja és Lord Lundie címei megszűntek, a Kintyre Lordja az Argyll hercege cím alcíme lett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Colin Campbell, 1st Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  2. ↑ 1st Earl of (Colin) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  3. ↑ a b 2nd Earl of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  4. ↑ Archibald Campbell, 2nd Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  5. ↑ Colin Campbell, 3rd Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  6. ↑ 4th Earl of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  7. ↑ Archibald Campbell, 4th Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  8. ↑ 5th Earl of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  9. ↑ Archibald Campbell, 5th Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  10. ↑ 6th Earl of (Colin) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  11. ↑ Colin Campbell, 6th Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  12. ↑ 7th Earl of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  13. ↑ Archibald Campbell, 7th Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  14. ↑ 8th Earl of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  15. ↑ Archibald Campbell, 8th Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  16. ↑ 9th Earl of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  17. ↑ Archibald Campbell, 9th Earl of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  18. ↑ Britannica Archibald Campbell, 10th earl and 1st duke of Argyll (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica.. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  19. ↑ John Cannon: Argyll, Archibald Campbell, 1st Duke Of (angol nyelven). encyclopedia.com, The Oxford Companion to British History. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  20. ↑ Archibald Campbell, 1st Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  21. ↑ 1st Duke of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  22. ↑ Britannica John Campbell, 2nd Duke of Argyll (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica.. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  23. ↑ John Cannon: John Campbell, 2nd Duke of Argyll (angol nyelven). encyclopedia.com, The Oxford Companion to British History. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  24. ↑ John Campbell, 2nd Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  25. ↑ 2nd Duke of (John) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  26. ↑ Archibald Campbell, 3rd duke of Argyll (angol nyelven). Encyclopaedia Britannica.. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  27. ↑ John Cannon: Argyll, Archibald Campbell, 3rd Duke Of (angol nyelven). encyclopedia.com, The Oxford Companion to British History. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  28. ↑ Archibald Campbell, 3rd Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  29. ↑ 3rd Duke of (Archibald) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  30. ↑ John Campbell, 4th Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  31. ↑ CAMPBELL, John (c.1693-1770), of Mamore, Dunbarton, and Coombe Bank, Kent. (angol nyelven). The History of Parliament. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  32. ↑ 4th Duke of (John) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  33. ↑ John Campbell, 5th Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  34. ↑ 5th Duke of (John) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  35. ↑ George Campbell, 6th Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  36. ↑ 6th Duke of (George William) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  37. ↑ 7th Duke of (John Douglas Edward Henry) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  38. ↑ John Douglas Edward Henry Campbell, 7th Duke of Argyll (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  39. ↑ The Duke Of Argyll: The Reign Of Law (angol nyelven). Alexander Strahan. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  40. ↑ a b George John Douglas Campbell, 8th Duke of Argyll (S), 1st Duke of Argyll (UK) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  41. ↑ 8th Duke of (George John Douglas) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  42. ↑ 10th Duke of (Niall Diarmid) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  43. ↑ Niall Diarmid Campbell, 10th Duke of Argyll (S) and 3rd Duke of Argyll (UK) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  44. ↑ Niall Campbell (angol nyelven). Prabook. (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  45. ↑ Ian Douglas Campbell, 11th Duke of Argyll (S) and 4th Duke of Argyll (UK) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  46. ↑ 11th Duke of (Ian Douglas) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  47. ↑ a b Currency converter: 1270–2017 (angol nyelven). The National Archives. (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  48. ↑ Ian Campbell, 12th Duke of Argyll (S) and 5th Duke of Argyll (UK) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  49. ↑ 12th Duke of (Ian) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  50. ↑ 13th Duke of (Torquhil Ian) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  51. ↑ Torquhil Ian Campbell, 13th Duke of Argyll (S) and 6th Duke of Argyll (UK) (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  52. ↑ Archie Frederick Campbell, Marquess of Lorne (angol nyelven). Clan Campbell Society (North America). (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  53. ↑ Karl Qualls: Marx’s Exile in Paris and Brussels (angol nyelven). Digital History: Learning by Doing, 2017. december 14. (Hozzáférés: 2024. július 25.)
  54. ↑ Argyll Estates (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 26.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Argyll_hercege&oldid=27587395”