Ugrás a tartalomhoz

Canadian Pacific Railway

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canadian Pacific Railway
Típus
Jogelőd
  • Soo Line Railroad
  • Delaware and Hudson Railway
  • Canadian Pacific Lines in Vermont
  • Algoma Eastern Railway
  • Credit Valley Railway
  • Dakota, Minnesota and Eastern Railroad
  • St. Lawrence and Hudson Railway
  • Calgary and Edmonton Railway
  • Central Maine & Quebec Railway
  • Quebec, Montreal, Ottawa and Occidental Railway
Alapítva1881[1]
Megszűnt2023. április 13.
JogutódCanadian Pacific Kansas City
SzékhelyCalgary
Iparág
Formacorporation
Alkalmazottak száma15 416
Leányvállalatai
  • Canadian Pacific Hotels
  • Canadian Pacific Air Lines
  • Canadian Pacific Railway Lake and River Service
  • Central Maine & Quebec Railway
  • St. Lawrence and Hudson Railway
Tőzsde
A Canadian Pacific Railway weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Canadian Pacific Railway témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A CP vasúthálózata

A Canadian Pacific Railway (CPR) (CP, CPAA, MILW, SOO), 1968 és 1996 között CP Rail, majd egyszerűen Canadian Pacific néven ismert, 1881-ben alapított, I. osztályú kanadai történelmi vasúttársaság volt. A vasút tulajdonosa a Canadian Pacific Railway Limited, amely jogi tulajdonosként kezdte meg működését egy 2001-es vállalati átszervezés során.[2]

Az albertai Calgaryban van a központja, és körülbelül 20 100 kilométernyi (12 500 mérföld) pályát birtokol Kanada hét tartományában és az Amerikai Egyesült Államokban,[2] Montrealból Vancouverig, és egészen Edmontonig északra. Vasúthálózata[3] az Egyesült Államokban Minneapolis-St. Paul, Milwaukee, Detroit, Chicago és Albany városokat is kiszolgálja.

A vasúttársaság első vonala Kelet-Kanada és Brit Columbia között épült meg 1881 és 1885 között (összekötve a korábban épült Ottawa-völgyi és Georgian Bay környéki vonalakkal), teljesítve a Brit Columbiára[4] kiterjesztett kötelezettséget, amikor az 1871-ben belépett a Konföderációba; ez volt Kanada első transzkontinentális vasútja. A CPR elsősorban teherszállító vasút volt, de évtizedekig az egyetlen praktikus hosszú távú személyszállítási eszköz volt Kanada legtöbb régiójában, és nagy szerepet játszott Nyugat-Kanada betelepedésében és fejlődésében. A CPR Kanada egyik legnagyobb és legerősebb vállalatává vált, és ezt a pozíciót még 1975-ben is megtartotta. 1986-ban megszüntették az elsődleges személyszállítási szolgáltatásait, miután azt 1978-ban a Via Rail Canada vette át.

A vállalat 2009-ben két amerikai vasúttársaságot vásárolt meg: a Dakota, Minnesota and Eastern Railroad (DM&E) és az Iowa, Chicago and Eastern Railroad (IC&E) vasúttársaságokat. Az IC&E pályaszakasza egykor a CP leányvállalatának, a Soo Line-nak és elődjének, a The Milwaukee Roadnak a része volt. Az egyesített DM&E/IC&E rendszer Észak-Dakota, Dél-Dakota, Minnesota, Wisconsin, Nebraska és Iowa államokra terjedt ki, két rövid szakaszon a Missouri állambeli Kansas Citybe és egy vonalon az Illinois állambeli Chicagóba. A vasútnak hatósági engedélye van arra is, hogy a wyomingi Powder River Basinbe is építsen egy vonalat. A CP a Conraillel közösen tulajdonolja a chicagói székhelyű Indiana Harbor Belt terminálvasutat. A vállalatot a torontói és a New York-i tőzsdén is nyilvánosan jegyzik CP ticker alatt. Amerikai központja Minneapolisban található.[5]

A CP 2021 decemberében 31 milliárd dollárért felvásárolta Kansas City Southern Railwayt. A két vasúttársaság 2023. április 14-én egybeolvadt, megalapítva ezzel a CPKC Railwayt, az első olyan vasúttársaságot, amely Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban is közvetlenül üzemel.

Története

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Teherszállítás

[szerkesztés]

A CP teherforgalmának több mint fele gabona (a 2016-os áruszállítási bevétel 24%-a[6]), intermodális áruszállítás (22%) és szén (10%), és a nyereség túlnyomó többsége Nyugat-Kanadában keletkezik. A kereskedelem jelentős eltolódása az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra komoly visszaesést okozott a CPR Thunder Bayen keresztül történő búzaszállításaiban. Emellett vegyi anyagokat és műanyagokat (a 2016-os bevétel 12%-a), autóalkatrészeket és összeszerelt autókat (6%), hamuzsírt (6%), ként és egyéb műtrágyákat (5%), erdészeti termékeket (5%) és különféle egyéb termékeket (11%) szállít. Vasúthálózatának legforgalmasabb része a Calgary és Vancouver közötti fővonal mentén található. 1970 óta a szén a CPR által szállított egyik fő árucikké vált. A szenet egységvonatokban szállítják a hegyvidéki szénbányákból, leginkább a Brit Kolumbia Sparwoodból a Roberts Bank és North Vancouver terminálokra, ahonnan aztán Japánba szállítják.

A gabonát a CPR a prériről Thunder Bay (a korábbi Fort William és Port Arthur városok), Quebec City és Vancouver kikötőibe szállítja, ahonnan a tengerentúlra szállítják. A hagyományos téli exportkikötő a New Brunswick-i Saint John volt, amikor a jég lezárta a Szent Lőrinc folyót. A gabona mindig is jelentős áruféleség volt a CPR által szállított termékek között. 1905 és 1909 között a CPR kétvágányú pályát épített az Ontario állambeli Fort William (a mai Thunder Bay része) és Winnipeg közötti szakaszon, hogy megkönnyítse a gabonaszállítást. Több évtizeden át ez volt a CPR egyetlen hosszú, kétvágányú fővonali szakasza a városi területeken kívül. Ma, bár a Thunder Bay-Winnipeg szakasz ma már egyvágányú, a CPR-nek még mindig van két hosszú távú kétvágányú vonala, amelyek vidéki területeket szolgálnak ki, köztük a Brit Columbia állambeli Kent és Vancouver közötti 121 kilométeres szakasz, amely a Fraser folyót követi a Coast Mountainsban, valamint a Canadian Pacific Winchester Sub, egy 160 kilométeres kétvágányú fővonal, amely az Ontario állambeli Smiths Falls-tól Montreal belvárosán keresztül vezet, és amely számos vidéki mezőgazdasági településen halad keresztül. A CPR azonban a Winchester Sub kétvágányú fővonalának részleges leszerelésének közepén tart. Golden és Kamloops (Brit Columbia) között is vannak különböző hosszú kétvágányú szakaszok, és az eredeti Winnipeg-Thunder Bay kétvágányú szakaszok (például az Ontario állambeli Kenorán és Keewatinon átvezető 30 kilométeres szakasz) még mindig kétvágányúak.

Elnökök

[szerkesztés]
Időszak Név
1881–1888 Sir George Stephen  UK/ Kanada
1889–1899 Sir William Cornelius Van Horne  USA/ Kanada
1899–1918 The Lord Shaughnessy  USA/ Kanada
1918–1942 Sir Edward Wentworth Beatty  Kanada
1942–1947 D'Alton Corry Coleman  Kanada
1947–1948 William Neal  Kanada
1948–1955 William Allen Mather  Kanada
1955–1964, 1966 Norris Roy "Buck" Crump  CAN
1964–1966 Robert A. "Bob" Emerson  CAN
1966–1972 Ian David Sinclair  CAN
1972–1981 Fred Burbidge  CAN
1981–1984 William "Bill" Stinson  CAN
1984–1990 Russell S. Allison  CAN
1990–2006 Robert J. "Rob" Ritchie  CAN
2006–2012 Fred Green  CAN
2012 Stephen C. Tobias (Interim)  USA
2012–2017 E. Hunter Harrison  USA
2017–napjainkig Keith Creel  USA

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ ROR release v1.19
  2. ↑ a b Canadian Pacific Railway: Canadian Pacific trains across North America pause for day of mourning. Webcache.googleusercontent.com , 2011. január 28. [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  3. ↑ Ellinger, Elaine: Canadian Pacific Map. ACWR , 2021. március 14. (Hozzáférés: 2021. március 14.)
  4. ↑ Railway History in Canada, 2020. június 18. (Hozzáférés: 2021. március 4.)
  5. ↑ Canadian Pacific's U.S. HQ moves to new digs. Star Tribune . (Hozzáférés: 2016. május 9.)
  6. ↑ Canadian Pacific - Financials. investor.cpr.ca . (Hozzáférés: 2018. január 1.)

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Canadian_Pacific_Railway&oldid=26792920”