Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!
A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd!
A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével! Legutóbbi módosítás: 2024. október 30.
Lennox grófja
Earl of Lennox
Ország
Skócia
Nemzetség
skót
Rang
herceg
A Lennox gróf címe első viselői az ősi skót Lennox területen élő törzs vezetői voltak, bár a történetírásban gyakran a mormaer[m 1] megnevezés jelzi rangjukat. A Lennox grófja cím második létrehozását a Stewart, későbbi nevén Stuart klán vagy család Albany és Darnley ágak vezetői viselték. A szócikk érinti a Stewartok felemelkedését, a viselt örökletes főudvarmesteri cím nem csak a Stewart név forrása, de a skót királyi trónhoz vezető rang volt. A szócikk érinti a „Seigneur d'Aubigny“ (Aubigny ura) címet viselő Stewartokat is. Ez a cím a grófi cím első és második létrehozása között viselték a franciaországi Darnley-k, a cím megmaradt, később francia hercegi címmé vált. Még háromszor hozták létre a Lennox grófja címet, mielőtt a Lennox hercege címet érdemelték volna ki a klán vezetői. A Lennox hercege cím mellé elnyerték a Richmond hercege, az Aubigny hercege, majd a Gordon hercege címeket is.
A Lennox (skót gaelül: Leamhnachd, ejtése [ˈʎãũnəxk]) Skócia régiója, a Leven folyó völgye, beleértve annak nagy tavát, a Loch Lomondot is. A folyó gael neve Lìomhann, amelynek jelentése „sima folyó”. Az angolosított alakja „Leven“. A környező terület neve „sima folyó mezeje” volt, amely gaelül Leamhnachd, ez angolosítva Levenauchen, majd Levenachs, majd puhítva Levenax, még később Lennax-szá vált, végül egyszerűen Lennox lett a terület neve. A Lennox nem tartozott Skócia hét ősi tartománya[m 2] közé, hanem a középkorban alakult tartománnyá. A kerület magában foglalta az ősi Dumbarton seriffhivatal teljes területét[m 3], de Campsie és Kilsyth is a Lennox grófok fennhatósága alá tartoztak. A XIX. század közepén végrehajtott helyi közigazgatási reformok során Lennox tartományt átszervezték Dunbartonshire megyévé, amikor a Loch Lomond északkeleti partját Stirlingshire-hez csatolták.[1]
Lennox terület térképe.A skót Lennox tartomány térképét Joan Blaeu (1598-1673) tette közzé Skócia atlaszában 1654-ben. Bár a skót kormány megbízásából Robert Gordon of Straloch (1580-1661) által készített részletes leírások alkották, a legtöbb térképet közvetlenül Timothy Pont (1560-1614) skót térképész kéziratából másolta át.Loch Lomond a West Highland Way-ból. Délnyugat felé nézve a Conic Hill csúcsgerince alól. Ez a kép a Highland Geological Fault vonala mentén néz a legközelebbi Inchcailloch, Torrinch, Creinch és Inchmurrin szigeteire, Ben Bowie a domb, amely a tó túloldalán látható.
Az első Lennox grófi cím létrehozásának nem ismert a pontos dátuma, a XII. században került rá sor. Az első grófi cím első időkben a helyi vezető nemesi család birtokában volt – ekkor a mormaer[m 1] megnevezést használták inkább. Évszázadok telek el, mialatt Lennox betagozódott a skót királyságba és a mormaer címből Lennox grófja lett, a mormaerdomból pedig grófság. Az első idők uralkodóiról, mormaereiről, grófjairól nem sok megbízható információ maradt fent.
A családfákon a Lennox grófja, Lennox mormaer-je[m 1] és Lennox hercege címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek. Feltüntettük a Stewart–, majd Stuart-ház azon tagjait is, akik a Lennox főnemesi címek kapcsán fontos szerepet játszottak – például Skócia főudvarmesterei –, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pontot is. A Stewart/Stuart ház adta skót királyok egy része is szerepel messze nem a teljesség igényével. A családfát több részre bontva mutatjuk, az egyes részek közti kapcsolódást jelezzük. A kék színű nevekre kattintva a szócikken belül az adott személyt bemutató részre ugorhat.
Dávid skót királyi herceg (1152–1219), Huntingdon 4. grófja
Dávid skót herceg (1152 – 1219. június 17.) Huntingdon grófja, I. Dávid skót király unokája, valamint két skót király, (Szűz) Malcolm és (Oroszlán) Vilmos öccse volt. Miután bátyja, Vilmos trónra lépett, Dávid megkapta Huntingdon grófságát, később fia, John követte őt a grófi címben. Miután a skót király visszatért angliai fogságából, 1174-ben Dávidnak adományozta (feu[m 4]) Lennoxot. A herceg rövid ideig uralta ezt a területet – Lennox egyik korai skót irányítója volt –, mielőtt átadták helyi nemeseknek. 1190-ben felügyeleti jogot kapott Dundee és kikötője felett. Ugyanebben az évben megalapította Fife-ben a Lindores-apátságot, Dundee-ben pedig a Szűz Mária-templomot.
A neveket két formában adjuk meg. Az első a gael nyelvű (skót gael és ír gael), a második az angol nyelvű változat.
Ailín I / Alwin I ( –~1178)[2], mormaer / Lennox 1. grófja
Ailín (Alún, Alwin, Alwyn 'Og' Mac Mureadhach[3]) 1178 előtt uralkodott Lennoxban. Mindöeesze két forrás tesz említést róla, kevés konkrét információ ismert. Nem biztos, hogy valaha is hivatalosan elismerték Lennox mormaerjeként, bár egy forrás így hivatkozik rá. I. Vilmos skót király testvérének, Dávidnak hűbérbirtokul (feu[m 5]) adta a területet 1178-ban, később azonban a földet visszaadták egy helyi nemesnek, Ailín I fiának, Ailín II-nek, akit már hivatalosan elismertek mormaernek (comes).[4] Az okok ismeretlenek. Talán a korona soha nem is gyakorolt tényleges ellenőrzést a terület felett, vagy Lennox határvidéke elvesztette jelentőségét Somhairle mac Gille Bhrigdhe[m 6] veresége és halála után.[5] Egyes vélemények szerint Ailín I soha nem volt mormaer.[6]
Ailín II / Alwin II ( – 1217), mormaer / Lennox 2. grófja
Ailín II mormaer (Ailean, Alwyn) Ailín I mormaer fia volt, a XIII. század elejétől 1217-es haláláig uralkodott Lennoxban. A többi skót mormaerrel ellentétben kevés szerepet játszott a skót királyság szélesebb társadalmi életében. Lennox abban az időben a skót gael központi területek és az argylli norvég-gael földek közötti határvidék volt. Az országos ügyek iránti érdeklődés hiánya miatt Ailin jelenlétét nem rögzítették II. Sándor király 1214-es Scone-i koronázásán. Feleségül vette Menteith Évát, Gilchrist Menteith, Menteith 1. grófjának lányát.[7] 1216-ban halt meg.Ailinnek tíz fia volt, akik közül az egyik megalapította a MacFarlane klánt, míg egy másik Walter of Fasselane őse volt, aki feleségül vette a Lennox 6. grófjának örökösét.[8][9]
Maol Domhnaich mormaer 1217–1250 között uralkodott Lennox mormaereként. Apjához hasonlóan ő sem mutatott érdeklődést francia vagy angol telepesek behívása iránt. A modern történészek körében egyike volt a XIII. századi Skócia konzervatívabb gael uralkodóinak. Hű maradt királyához, nincs bizonyíték arra, hogy részt vett volna a korszak gyakori nyugat-orientált lázadásaiban. A mormaer elküldte fiát, Malcolmot, a király 1232-es Morayshire-i hadjáratába. Tanúja volt az 1237-es newcastle-i szerződésnek, amelyet II. Sándor skót király és sógora, III. Henrik angol király kötött az északi megyék vitatott kérdésében. Noha a király bizalmát élvezte, 1238-ban az uralkodó sajátjává nyilvánította Dumbarton várát, így erősítve meg uralkodói jelenlétét Lennoxban. Ugyanakkor oklevélben Maol Domhnaich-t nevezte ki a hűbérbirtok katonai parancsnokává.[8][10]
Maol Domhnaich felesége Beatrix[8] vagy Erzsébet[11] volt, Walter Stewart, Skócia 3. főudvarmesterének lánya. Egyik forrás szerint két fia – Maol Choluim és Donnchadh – és egy lánya született.[8] A másik forrás szerint egy fia – Malcolm (–1290/1292) és egy lánya – Ada – volt.[12]. A fiúk tekintetében a két forrás egymásnak ellentmond, a lány esetében megegyezik. Ada (~1216–~1260) férje, Malcolm Beg Drummond (~1190–1259), Lennox 6. Thane-je volt. A mormaer címnél kisebb, de hasonló rang a thane (skótul: tòiseach), amely szintén kelta eredetű skót nemesi cím volt, de kisebb területeket irányított, mint a mormaer. A thane volt felelős voltak kisebb régióért, amelyek lehettek kis, nem főnemesi értelemben vett báró birtok, de a mormaerdomokhoz képest jelentéktelenebb területek voltak.
Ezzel a házassággal kapcsolódott össze (először) a Lennox grófság és a Stewart család. A Stewartok első képviselőit a következő családfa mutatja.
Malcolm (–1290/1292) ?
Malcolm létezése kérdéses, mert a két forrás egymásnak ellentmond. Egyik forrás szerint Maol Domhnaich egyik fia volt Malcolom, aki apja volt Maol Choluim I-nak.[8] A másik forrás nem említi, e szerint Maol Domhnaich-nak nem az unokája, hanem fia volt Maol Choluim I.[12]. Egyik forrás sem nevezi Malcolmot mormaernek vagy Lennox grófjának.
Maol Choluim II / Malcolm II (–1333), mormaer / Lennox 5. grófja
Lennox címer: A pajzson hullámos szélekkel rendelkező sókereszt négy vörös rózsa között, mindegyik természetes színű.
Malcolm hűséget esküdött I. Eduárd angol királynak, embereket toborozott seregébe a grófságból. Ugyanakkor apjához és nagyapjához hasonlóan támogatta a skót uralkodót, udvarában élt, amíg közeli családtagja, John Menteith felügyelte a grófságot. Részt vett I. Róbert 1306. március 25-i edinburghi koronázásán, aláírója volt az 1320-as Arbroath-i Nyilatkozat[m 7] egyik aláírója volt. Malcolm 1333-ban halt meg a Bruce-ügyért harcolva az angol-Balliol szövetség ellen a Halidon Hill-i csatában.[14][8]
Domhnall / Donald (–1365), mormaer / Lennox 6. grófja
Donald, Lennox 6. grófja 1333 és 1365 között uralkodott Lennoxban. Donald II. Dávid király oldalán harcolt a második skót függetlenségi háborúban. Dávid király legalább egy tucatszor tartózkodott a lennoxi Dumbartonban 1341 és 1346 között. A Neville's Cross-i csatában (1346) az angolok a királyt és sok skót nemest elfogták. Donald gróf részt vett az 1357. szeptember 26-i edinburgh-i parlamenten, ahol másokkal együtt kijelölte a plenipotenciáriusokat[m 8] Dávid király váltságdíjának tárgyalására. A gróf 1361. május 2-án oklevelet kapott II. Dávid királytól, amely megerősítette III. Sándor skót király által korábban tett nagy erdőterület adományozását.[15][8][16]
Margaret (-1384), Lennox 7. grófnője
Margaret, Lennox grófnője feleségül ment unokatestvéréhez, Walter de Fasselane-hez, aki szintén Ailín II Lennox korábbi grófjaitól származott.[17]
Baltar mac Amlaimh / Walter of Faslane, mormaer / (jure uxoris) Lennox 7. grófja
Walter of Faslane elvette Domhall lányát, Margaretet, a Lennox grófság – fiú utód hiányában – örökösét. Így Domhall halálakor felesége jogán (jure uxoris) Lennox grófja lett 1365 és 1385 között. Domhnall szándéka az volt, hogy a házasság lehetővé tegye unokája, Duncan utódlását, de Walter ezt nem támogatta, magának akarta a grófságot. 1384 nyarán II. Róbert király két oklevelet adott ki, amelyek formálisan átruházták a grófságot Walterre. Aki egy évvel később feleségével, Margarettel lemondott a grófságról legidősebb fiuk, Duncan javára.[18] Az okot egyes történészek a későbbi III. Róbert skót király növekvő befolyásának tudják be. Bár Walter és Margaret látszólag átengedte a grófi címet és a grófságot Duncannek, Duncan uralma a Loch Lomond-i Inchmurrin kastélyhoz [m 9] korlátozódott.[19][16]
Nagyapja, Domhnall szándéka, hogy unokája, Duncan örökölje a Lennox grófságot fennakadt Domhall lányának, Margaret férjén. Királyi közrehatásra adták csak át a grófságot. Bár Walter és Margaret látszólag átengedte a grófi címet és a grófságot Duncannek, Duncan uralma a Loch Lomond-i Inchmurrin kastélyhoz korlátozódott. Duncan szoros kapcsolatban állt II. Róbert király Elisabeth Mure-tól származó második fiával, Robert Stewarttal, Albany 1. hercegével[m 10], aki Skócia régense volt. 1392-ben Duncan találkozott Roberttel Inchmurrinben, és beleegyezett, hogy feleségül adja lányát, Isabellát Robert fiához, Murdoch-hoz, ha Robert biztosíthatja számára a grófságot. Az üzlet biztosította, hogy Duncan halála után a grófság a Stewartokra szálljon át. Duncan így az Albany–Stewart érdekközpont részévé vált. Albany hercege régensként működött Jakab király angliai bebörtönzése alatt. Albany megtagadta, hogy Jakab királyt váltságdíjért kiváltsa, később megpróbálta megakadályozni visszatérését. A király visszatérése után megkérdőjelezték a hatalmát. Így a Stewart-kapcsolat Duncan bukásához is vezett. 1425-ben Lennox-ot az I. Jakab király elleni lázadás miatt Stirlingben kivégezték számos közeli rokonával együtt.[16][20][21]
Isabel (Isabella) volt az utolsó a skót mormaerek vagy őshonos uralkodók sorában. Murdoch Stewart, Albany 2. hercegének feleségeként Albany hercegnéje volt 1420 és 1425 között. Azonban 1425-ben családját szinte teljesen kiirtották, amikor férjét, apját és két fiát – Walter Stewart-ot, Fife urát (1394/1410–1425) és Alexander Stewart-ot (1395/1410–1425) 1425. május 24-én I. Jakab skót király kivégeztette a lázadásuk miatt. Csak legkisebb fia, James Stewart (1395/1426–1451) élte túl a megtorlást, Írországba menekült és ott is halt meg.[m 11] Isabella a lázadás következményeképp nyolc évet kénytelen volt királyi túszként a Tantallon kastélyban tölteni, 1433-ban szabadult. 1437-re visszaszerezte földjét és Lennox grófnői címét. A következő néhány évben, bár kénytelen volt tartományát a Loch Lomond szigeten épült állambeli Inchmurrin kastélyból irányítani. Számos oklevelet adott ki, népszerű volt a tartományban. Miután visszanyerte szabadságát, Isabella elhozta fiatal unokáit, hogy inchmurrini kastélyába neveljék őket.
Amikor Isabella 1458-ban meghalt, túlélve ellenségeit, a legrégebbi folyamatos gael mormaerdom véget ért. Isabella négy fia közül egyik sem élte túl őt, de az unokái túlélték. Viszont a Lennox grófja cím halálával megszűnt.[24][25]
A Lennox grófja cím Isabel, a kilencedik grófnő halálával 1458 körül megszűnt. A leszármazottak közül John Stewart volt az, aki a jogi akadályokat elhárítva kiérdemelte a cím második létrehozását 1488-ban.[m 12] Előfordul, hogy az egyértelműség kedvéért folyamatos sorszámozást használnak, így elkerülve a létrehozás okozta azonos sorszámokat. Az így eljárók a második létrehozás első grófját a tizedik grófnak számozzák.
John Stewart of Darnley (1430 előtt –1495), 1460-tól Lord Darnley, 1488-tól Lennox 1. grófja.
John Stewart (1430 előtt – 1495. július 8. vagy augusztus 31 vagy szeptember 11.) a Stewart család Darnley ágának leszármazottja volt, Lennox terület ura. 1460-ban Lord Darnley lett ( 1460), 1465-ben a Rothesay kastély kapitányává nevezték ki, 1477-ig viselte a tisztséget. Nagyjából ugyanebben az időben volt a nyugati angol-skót határvidék felügyelője is. Amikor Lennox grófság földjeinek felét örökölte távoli rokon és leszármazottként, hiába tudta bizonyítani, hogy a 8. gróf fiatalabb lányának, Elisabeth-nek a leszármazottja, 1473-ban nem támogatták kérését a grófi cím megöröklésére. A jogos érv szerint Elisabeth soha sem viselte a grófnői címet. John Stewart ezután alkut kötött a föld társörökössel, a 8. gróf lányával vagy unokájával, Elizabeth Menteith-szel és 1488-ig felvásárolta a lennoxi grófság másik felét. A Lennox grófja címet John of Haldane is magának követelte, mint a 8. gróf távoli leszármazottja, de nem volt jogosult az örökösségre. 1488-ban John Stewart of Darnley-t III. Jakab skót király Lennox grófjává ( 1488 II) tette, ez volt a cím második létrehozás (II).
A gróf és az uralkodók – III. Jakab és fia, IV. Jakab – kapcsolatáról a kevés forrás egymásnak ellentmond. Az Encyclopædia Britannicára támaszkodó forrás szerint Lennox grófja Archibald Douglas, Angus 5. grófja oldalán részt vett a III. Jakab elleni lázadásban, a The Peerage szerint viszont végig hű volt az uralkodóhoz. A Britannica szerint a IV. Jakab mellé álló Lennox ellen vonuló lázadók sikerrel megostromolták a Crookston kastélyt (ami inkább vár volt), amit a gróf védett. A The Peerage szerint ugyan megromlott kapcsolata III. Jakabbal, de IV. Jakab uralma alatt Lennox grófja helyreállította kapcsolatát a koronával.[26]
John Stewart 1438. május 15-én feleségül vette Margaret Montgomerie-t (1425–1493). A házasságkötés idején mindketten kiskorúak voltak. Margaret anyai nagyapja a kilmarnocki Thomas Boyd volt. A források alapján úgy tűnik, hogy Thomas Boyd azonos azzal a Boyd-dal, aki megölte Alan Stewart of Darnley-t Aubigny 2. urát egy klán viszály során 1439-ben. Alan halálát még azon a nyáron megbosszulta Alan legfiatalabb testvére, Alexander Stewart a craignaught-i klán-csatában[27]. John Stewart 1495 nyár végén halt meg.[28][29]
Matthew Stewart (~1460[30]–1513), Lennox 2. grófja
Matthew Stewartról (kb. 1460 – 1513. szeptember 9.) Lennox grófja kevés megbízható adat maradt fent. Első házassági szerződését Margaret Lyle-lal kötötte 1471-ben, azonban a házasság elmaradt vagy később érvénytelenítették. 1494-ben Matthew jelentős területet adott át Margaret Lyle-nak, valószínűleg kárpótlásul a házassági szerződés megszegéséért. Ugyanebben az évben feleségül vette Elizabeth Hamiltont, IV. Jakab skót király unokatestvérét. A házasság fontos politikai kapcsolatot biztosított számára, a rokoni kapcsolat miatt külön pápai engedélyre volt szükség, amelyet 1495-ben meg is kapott.
1490-ben Matthew apja átadta neki a Lennox és Darnley birtokok irányítását. Lennox grófja így a családi ügyek tényleges vezetőjévé vált, és politikai befolyását a Hamilton család támogatásával is erősítette. A Lennox és Lyle család kapcsolata azonban feszült maradt. Élete végül a skót-angol konfliktusban ért véget, amikor 1513-ban, a Flodden-mezei csatában REF, IV. Jakab oldalán harcolva elesett.[29][31][32]
John Stewart (1490–1526), Lennox 3. grófja
A harmadik Lennox gróf életéről kevés megbízható információ ismert. John Stewart (1490 – 1526. szeptember 4.) a skót titkos tanács tagja volt és az angol-skót határ keleti feléért felelős katonai parancsnok. A Linlithgow Bridge-i (Linlithgow hídi) csatára 1526. szeptember 4-én került sor, Linlithgow közelében. Ebben a csatában John Stewart, Lennox 3. grófja vezette a királypárti sereget azzal a céllal, hogy kiszabadítsa az ifjú V. Jakab skót királyt a Douglasok, különösen Archibald Douglas, Angus 6. grófja befolyása és fizikai őrizete alól. Lennox grófja és serege Linlithgow felé vonult, de James Hamilton, Arran 1. grófja katonai ellenállásába ütközött, és a csatát végül elveszítették. A harcok során Lennox emberei átkeltek a nehezen járható mocsaras területen, de a gyakorlatlan csapatok elvesztették formációjukat, így a Douglas- és Hamilton-seregek könnyen legyőzték őket. Lennoxot elfogták. A miután már fegyvertelen és fogságban esett grófot James Hamilton of Finnart megölte. Ezt az eseményt különféle történelmi források rögzítették, de eltérő részletességgel.[33]
1512. szeptember 21-én – a közeli rokonság miatt szükséges pápai felmentéssel – elvette Elizabeth Stewartot, aki 1516-ban megszülte a következő Lennox grófját.[29][34][35]
Matthew Stuart (1516. szeptember 21., Dumbarton – 1571. szeptember 4.) francia neveltetésből tért haza Skóciába 1542-ben V. Jakab skót király halálát követően. A következő évtizedeket James Hamiltonnal, Arran 2. grófjával vívott politikai és katonai küzdelmei jellemezték, a cél a skót trón volt. Arran grófja leszármazása okán előbbre sorolódott, mint Lennox, aki viszont vitatta Arran apjának legitimációját. Lennox 1544-ig a katolikus oldal egyik vezető képviselője volt, amikor is átállt az angol oldalra – Skóciában meg is fosztották minden címétől és birtokától. VIII. Henrik angol király megbízásából több támadást is intézett a katolikus skót oldal ellen. 1548-ban újabb fordulatot tett, megegyezett I. Mária skót királynő támogatóival és 1564-ben visszatért Skóciába. Visszakapta címeit és birtokait. Fia, Lord Darnley elvette Máriát, így iure uxoris Skócia királya lett, de nem koronázták meg, 1567. február 10-én megölték. Addigra már Mária megszülte egyetlen fiukat, Jakabot, Skócia és Anglia leendő királyát. 1570-ben Matthew Stewart lett Skócia régense, a kiskorú király nevében eljárva, amíg 1571. szeptember 4-én meg nem gyilkolták.
A Lennox grófi cím (második létrehozás) a halálával megszűnt. A cím örököse Henrik, Lord Darnley lett volna, de ő apja előtt halt meg, meggyilkolták. Mivel Henriknek volt élő fiú leszármazottja, Jakab, a leendő király, így Matthew Stewart halálakor ő, Jakab örökölte meg a címet. Mivel Jakab uralkodó volt, a cím megszűnt. Jakab öccse, Charles úgy lett Lennox grófja, hogy az uralkodó 1572. április 18-án újra létrehozta a címet (harmadik létrehozás).[29]
Lennox grófja harmadik, negyedik és ötödik létrehozása
Charles Stuart (1555–1576) apja meggyilkolása után a Lennox grófja (II) cím megszűnt. John Erskine régens újra létrehozta azt ( 1571 III) és Charlesnak adományozta. Charles nem vett részt a skót polgárháborúkban, de gyakran látogatott Angliába, ahol ősei birtokai feküdtek. 1574-ben Erzsébet királynő beleegyezése nélkül feleségül vette Elizabeth Cavendisht, ezért Erzsébet királynő Charles anyját, Margaret Douglast a Towerbe záratta. Charles 1576-ban halt meg, hátrahagyva egyetlen gyermekét, Arabella Stuartot.
Robert Stewart (1515/1522–1586), Caithness püspöke, Lennox 1. grófja (IV) 1580-ig, 1580-tól March 1. grófja
Robert Stewart (~1522 – 1586. március 29.) John Stewart, Lennox 3. grófja (II) és Elizabeth Stewart második fia volt, Matthew Stewart, Lennox 4. grófjának (II) öccse. A klasszikus középkori elvnek megfelelően a második fiú papi pályára lépett, III. Pál pápa 1542. január 27-én kinevezte Caithness püspökévé[36], a tisztséget haláláig viselte.
1543-ban Matthew és Robert Stewart szembefordult Arran régens és Guise-i Mária királyné kormányával. A glasgow-i csata[m 26] után, áprilisában Robert Angliába ment, ahol VIII. Henrik angol király „vendége“ volt, a király így biztosította bátyja, Matthew Anglia iránti hűségét. Matthew támogatta VIII. Henrik skót parlament által elutasított törekvését, hogy Máriát hozzáadják fiához, Eduárd herceghez. Ez az időszak „durva udvarlás“ (Rough Wooing) néven ismert. Robert egy rövid időre el– vagy visszafoglalta Dumbarton kastélyát.
Skóciában rehabilitálva Robert folytatta egyházi tisztségek megszerzéséért vívott jogi harcát Alexander Gordon érsekkel[m 27]. A háború végén, 1550-ben, Robert engedélyt kért Arrantól és a királynétól, hogy visszatérhessen Franciaországba, folytatni egyetemi tanulmányait. 1563-ban visszakapta püspöksége bevételeit.[37]
Amikor 1571-ben bátyja, Matthew meghalt, a Lennox gróf cím örököse, Matthew legidősebb fia, Lord Darnley már halott volt. Így az ő fia, VI. Jakab skót király örökölte a Lennox grófja címet, amely a koronába olvadt. 1572-ben a címet Matthew második fia, Charles (Darnley öccse) számára újra létrehozták, ő 1576-ban fiú utód nélkül halt meg, a cím újra megszűnt. Robert Stewart következett az öröklési sorban, az uralkódó 1578. június 16-án Robertet Lennox grófjává ( 1578 (IV)) és Lord Darnley-vá nevezték ki.
1579. január 6-án Robert feleségül vette Elizabeth Stewartot, Atholl 4. grófjának, John Stewartnak a lányát, Hugh Frasernek özvegyét. A házasságukat 1581. május 19-én felbontották. A katolikus püspökként kötött házasság rendkívül szokatlan lépés volt. Valószínű, hogy ezért konfliktusokba keveredett egyházi és világi körökkel is. Nincs adat arról, hogy erre a házasságra külön pápai engedélyt kapott volna. Inkább politikai helyzetéből és az egyházban betöltött reformáció előtti szerepéből adódhatott, hogy a házasságkötését mégis lehetővé tették.
1580-ban Robert lemondott a Lennox grófságról és a Lord Darnley címeiről, hogy I. Jakab angol király az általa kedvelt és támogatott Esmé Stewartnak, Robert unokaöccsének adományozhassa. Robert ekkor 58 éves volt és gyermektelen. Robert számára ekkor létrehozták a March grófság ( 1580 (V))és a Lord Dunbar címeket, amelyeket haláláig viselt.[37][38][39]
Esmé Stewart (~1542–1583) 1. grófja (V), Lennox 1. hercege (I)
Esmé (néha Esdé[m 28]) Stewart a Stewartok Darnley ágának a franciaországi Aubigny-ben élő családjából származott. Nagyapja John Stewart Lennox 3. grófja (II) volt, apja John Stuart Aubigny 5. ura. Esmé Stewart (~1542–1583. május 26.) élete nagy részét Franciaországban töltötte. 1567. május 31-én örökölte a történelmi Berry-megyében lévő Aubigny birtokot és a hozzá tartozó uradalmakat, beleértve az Aubigny kastélyt Aubigny-sur-Nère városában és a közeli másodlagos rezidenciát, az oizon-i Verrerie kastélyt (Château de la Verrerie).
37 évesen érkezett Skóciába, hogy részt vegyen távoli unokatestvérével, az akkor 13 évesVI. Jakab skót király hivatalos edinburgh-i bevonulásán, ez jelezte, hogy a régens helyett az uralkodó megkezdve személyes uralkodását. Esmé mint egzotikus látogató elbűvölte a fiatal Jakabot, aki kitüntetésekkel és ajándékokkal halmozta el. Tagja lett a skót titkos tanácsnak. 1580. március 5-én Stewart elnyerte a Lennox grófja címet ( 1580 V)[m 29]
VI. Jakab értékes ékszereket ajándékozott Esmé Stewartnak, amelyek Stuart Mária gyűjteményéből maradtak meg. 1581 júniusában egy gyöngyökből és gyémántokból álló arany övet vagy láncot, októberben pedig egy gyémántokkal és rubinokkal díszített arany keresztet, rubin- és gyémántláncot, egy gyémánt carcan [m 30] nyakláncot arany rózsákkal, valamint hozzá illő hajdíszeket és más ékszereket kapott. 1581. augusztus 5-én a király Lennox hercegévé ( 1581 I)[m 31] emelte.
Esmé Stewart gyors felemelkedését a korábbi skót régens, James Douglas, Morton 4. grófja és követői ellenszenvvel fogadták. A presbiteriánus Skóciában egy katolikus herceg gondolata sokakban ellenérzéseket váltott ki. Lennoxnak választania kellett katolikus hite és a királyhoz való hűsége között. Lennox az utóbbit választotta, Ennek ellenére a Skót Egyház továbbra is gyanakodva tekintett Lennoxra nyilvános megtérése után, és különösen aggasztotta, amikor Lennox árulás vádjával bíróság elé állíttatta és kivégeztette Morton grófját.[m 32]
Ruthven Raid and exile
Válaszul a skót nemesek az egyre növekvő hatalmú Lennox eltávolítását tervezték. Jakabot vendégként a Ruthven-kastélyba (ma Huntingtower kastély) csalták, ahol tíz hónapig fogva tartották. A Vállalkozó Lordok (Lord Enterprisers) ezután arra kényszerítették Jakabot, hogy száműzze Lennoxot. Egy hosszú nyilatkozatot adtak ki Lennox ellen 1582. szeptember 17-én Stirling várában, amelyben többek között vallását, Lord Darnley (Jakab apja), Moray régens[m 33] és Lennox régens gyilkosaival való kapcsolatát, a királyi háztartás irányítását és nemzetközi intrikáit nevezték meg vádként.
Back to France
Lennox visszatért Franciaországba. Bár a skót nemesek azt hitték, hogy Lennox megtérése lelepleződik majd, miután visszatért Franciaországba, ő továbbra is presbiteriánus maradt. Egyik közeli skót családtagjának írt utolsó levelében James Stewart azt kérte, hogy gondoskodjon fiáról, és szerezze vissza a skót birtokokat számára. Lennox 1583. május 26-án hunyt el Párizsban, és legidősebb fia, Ludovic követte őt a hercegi címben. Lennox halála után William Schaw visszavitte a szívét Jakab királynak Skóciába, majd követte őt Lennox özvegye és legidősebb fia, Ludovic Stewart is. Jakab király többször tanúbizonyságot tett Lennox vallási őszintesége mellett, és egy „Ane Tragedie of the Phoenix” című versében örökítette meg őt, amelyben Lennoxot egy irigység által elpusztított, egyedülálló szépségű egzotikus madárhoz hasonlította. Jakab Lennox családját nagy szeretettel kezelte, és arra utasította fiát, I. Károlyt, hogy gondoskodjon róluk. Károly hűségesen teljesítette ezt a kötelezettséget, így a Lennox családnak jelentős befolyása volt a skót és az angol udvarban a következő két generációban.
ITT A VÉGE A LENNOX GRÓFJAI SZÓCIKKNEK. Az előző Esmé 81-ben lesz herceg, 83-ban meghal. Ő megy a Lennox grófja és a Lennox hercege szócikkbe is.
Marie Stewart (1576–1644)[m 37] Férje: John Erskine (1562–1634), Mar 18. grófja
Henrietta Stewart (1573 – 1642. szeptember 2.). Férje: George Gordon (1562 – 1636. június 13.), Huntly 1. márkija
Ludovic Stewart (1574. szeptember 29. – 1624. február 16.), Lennox 2. hercege (I), Richmond 1. hercege (I). Felesége: Frances Howard (1578. július 27. – 1639. október 8.), Richmond hercegnője[m 38] 1613: Richmond grófja ( 1613) és Lord Settrington( 1613), 1623: Richmond hercege ( 1623), Newcastle grófja ( 1613) De 1624 ki is hal a Richmond hercege
James Stuart (1612. április 6., Skócia – 1655. március 30.), Richmond 1. hercege (II), Lennox 4. hercege (I)KG[m 40]
Esmé Stewart (1649. november 2., Párizs – 1660. augusztus 10.), Richmond 2. hercege (II), Lennox 5. hercege (I)[m 41]
Mary Stuart, Clifton bárónője (1651. július 10. – 1668. július 4.) (Baroness Clifton of Leighton Bromswold) Feleség: Richard Butler (1639. június 15. – 1686. január 25.), Arran 1. grófja (ÍR)[m 42]
Henry Stuart (1616. március – 1632), Aubigny 8. ura (8th Seigneur d'Aubigny)
George Stewart (1618. július 17., London – 1642. október 23.), Aubigny 9. ura (9th Seigneur d'Aubigny)[m 43] Felesége: Katherine Stuart (1620, Hága – 1650)[m 44]
Charles Stewart (1639. március 7. – 1672. december 12.), Richmond 3. hercege (II), Lennox 6. hercege (I). Harmadik felesége: Frances Stewart (1647. július 8. – 1702. október 15.)[m 45]
Ludovic Stuart (1619. október 14. – 1665. november 11.), Aubigny 10. ura (10th Seigneur d'Aubigny)
↑ abcdeA "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. mormaer (Celtic title) (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A leggyakrabban elfogadott hét ősi provincia a következő:
Caithness (Kaitness) – az ország északkeleti része.
Sutherland (Cataibh) – Caithness délnyugati szomszédja.
Ross (Ros) – a nyugati és középső területeken, Ross és Cromarty környékén.
Moray (Moireabh) – az északkeleti területeken, Moray Firth környékén.
Argyll (Earra-Ghàidheal) – Skócia nyugati partvidéke és a belső szigetek egy része.
Atholl (Athall) – Skócia középső része, ma Perth és Kinross területén.
Galloway (Gall-Ghaidhealaibh) – az ország délnyugati része, a mai Dumfries és Galloway területén.
↑: Rosneath, Arrochar, Row, Luss, Cardross, Bonhill, Dumbarton, Kilmaronock, New Kilpatrick, Old Kilpatrick, Baldernock, Buchanan, Drymen, Killearn, Balfron, Fintry és Strathblane plébániáik.
↑A „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.
↑A „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.
↑Somerled (Somhairle mac Gille Bhrigdhe) (~1113–1164) norvég-gael hadvezér, jelentős gael család leszármazottja, édesanyja norvég származású volt. Somerled gyermekkorát Írországban és Argyll területén töltötte, ahol apja sikertelenül próbálta visszaszerezni a családi birtokokat a norvég megszállóktól. 1135 körül Somerled lázadást vezetett a norvég uralom ellen, és sikeresen visszaszerezte Morvern, Lochaber és Argyll területeit. 1140 körül feleségül vette Ragnhildát, a Man-sziget és a Hebridák norvég királyának lányát, ezzel erősítve hatalmát a régióban. 1156-ban egy tengeri ütközet során megosztozott Godred Olafssonnal a Hebridák és Man területein, majd két évvel később Somerled teljesen átvette a Hebridák uralmát. 1164-ben Somerled egy nagy hadjáratot indított IV. Malcolm skót király ellen, de a Renfrew közelében vívott csatában elesett. Halála után birodalma három fia között oszlott meg.
↑Az Arbroath-i Nyilatkozat V. János pápának írt történelmi jelentőségű levél, amelyet 1320. április 6-án írtak Skócia nemesei és uralkodói Arbroath apátságában. A nyilatkozatban kérték, hogy a pápa erősítse meg I. Róbert skót király szuverenitását, Skócia függetlenségét. Ennek I. Eduárd angol király hódítási törekvései miatt érezték szükségét. A nyilatkozat központi eleme az a kijelentés, hogy a skót király hatalma a nép bizalmán alapul, és ha Robert Bruce nem védené meg megfelelően az országot, a skótok jogukban állna egy másik uralkodót választani. Az Arbroath-i Nyilatkozat a skót nemzeti identitás egyik alapdokumentuma.
↑A plenipotenciárius olyan személy, aki teljes hatalommal felruházott küldött vagy képviselő, felhatalmazása van arra, hogy fontos tárgyalásokon vagy megbeszéléseken a teljes ügyben eljárjon és döntéseket hozzon. Diplomáciában gyakran használják ezt a kifejezést olyan követekre vagy tárgyalókra, akik egy kormány vagy uralkodó nevében teljes döntési joggal járhatnak el.
↑Inchmurrin kastélya a Loch Lomond legnagyobb szigetén található. A XIV. században építette Duncan, Lennox {{nowrap|8. grófja}, és 1393-ra már készen állt. A kastély eredetileg a Balloch kastélyból költöző Lennox grófok lakhelye lett a pestis idején. A kastély vadászházként is szolgált, különösen, miután I. Róbert skót király vadaskertet létesített a szigeten a XIV. század elején. A kastély később Isabel, Albany hercegné otthona lett, miután 1425-ben férjét és fiait kivégezték. A kastély 1460-ban elhagyatottá vált Isabella halála után. A romokat azóta is meg lehet látogatni a sziget délnyugati csücskén
↑Robert Stewart, Albany hercege (1339–1420) a skót királyi család tagjaként három skót uralkodó régenseként szolgált. Kegyetlen politikusként tartották számon, sokan úgy vélték, hogy meggyilkolta unokaöccsét, I. Jakab skót király testvérét, Rothesay hercegét. Jakabot 18 évig tartották fogságban Angliában, ezalatt Albany régensként uralkodott Skóciában, gyakorlatilag. 1420-ben halt meg. mikor I. Jakab 1425-ben visszatért Skóciába, a tisztségeiben apját követő Murdoch Stewart-ot, Albany 2. hercegét árulásért kivégeztette, címeit és javait elkobozta, ami majdnem az Albany-Stewartok teljes pusztulását okozta.
↑James Stewart (1395/1426–1451) megbosszulta a családját azzal, hogy egy felföldi csapat élén megtámadta és felgyújtotta Dumbartont, megölte a király Dumbartonban tartózkodó nagybátyját.
↑ abcAz egyes címeket követően feltüntettük, hogy a cím hanyadik létrehozásából származó tisztséget viseli az illető. A létrehozások számát zárójelben, római számmal adtuk meg. Az első létrehozást nem jeleztük.
↑Alan fitz Flaad bretonlovag volt, akit feltehetően I. Henrik angol király toborzott zsoldosként a testvéreivel vívott konfliktusai során. Miután Henrik Anglia királya lett, Alan hű udvaroncként szolgált, és nagy birtokokat szerzett Norfolkban, Sussexben, [Shropshire]]-ben – ahol seriffként szolgált –, valamint a Midlands más részein, beleértve az oswestryi hűbéri báróságot és várat. Feladatai közé tartozott a walesi határ felügyelete is. 2024-ben a történészek őt tartják a FitzAlan család, az Arundel grófok (1267–1580) és a Stuart-ház ősének, bár családi kapcsolatait sokáig találgatások és viták övezték. Forrás: Alan fitz Flaald (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Walter fitz Alan XII. századi anglo-normann báró volt, aki skót főnemessé vált. 1122 előtt megalapította a Sporle-priorit (vallási központot) Norfolkban, amely a franciaországi Bretagne régióban található St. Saumur kolostorhoz tartozott, mint annak filiája vagy alárendelt kolostora. Körülbelül 1136-ban lépett I. Dávid skót király szolgálatába. Kb. 1150-ben a király főudvarmester (High Steward of Scotland) lett, és három egymást követő skót király, Dávid, IV. Malcolm és I. Vilmos alatt szolgált ebben a tisztségben. A főpohárnoki tisztség örökletes lett, Walter leszármazottai örökölték. A tisztség generációkon át történő betöltése okozta, hogy a családi nevük Stewart lett. Forrás: Walter fitz Alan (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Alan, Walter fitz Alan fia és örököse volt. 1178-ban követte apját a Skócia főkamarása tisztségben, és 1204-es haláláig szolgált I. Vilmos skót király. Alan életében a család megszerezte a Bute-szigetet, és valószínűleg ő építtette a Rothesay kastélyt a szigeten. Valószínűleg részt vett Oroszlánszívű Richárdharmadik keresztes hadjáratában, 1191 júliusában tért vissza Skóciába. 1179 és 1183 között Melrose apátságban aláírt okirat tanúi között szerepelt. Alan a templomos lovagok patrónusa lett, bár nincs bizonyíték arra, hogy csatlakozott volna a rendhez. Őt és apját a Paisley-apátságban temették el. Forrás: Alan fitz Walter, 2nd High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Walter volt a Stewart/Stuart-ház első tagja, aki a „Stewart” vezetéknevet használta, és „Dundonald-i”-ként (of Dundonald) nevezték meg. Tanúként szerepelt egy II. Sándor skót király király által kibocsátott okiraton „Walterus filius Alani, Senescallus, Justiciar Scotiae” (Walter, Alan fia, Senescallus, Skócia bírója) megjelöléssel, azaz ő volt Skócia bírója. Vélhetően hozzá tartozott az a főudvarmesteri pecsét, melynek körirata „Sigill. Walteri filii Allani” (Pecsételve." Walter, Allan fia.) volt. Forrás: Walter Stewart, 3rd High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Alexander Steward részt vett a hetedik keresztes hadjáratbanIX. Lajos francia király oldalán, amely során fiatalabb testvére, John, 1249-ben elesett az egyiptomi Damiettánál. Úgy tűnik, zarándoklatot is tett Santiago de Compostelába, és ennek tiszteletére nevezte el legidősebb túlélő fiát Jamesnek (Jakab), amely név akkoriban ritka volt Skóciában. 1255-ben Skócia egyik régenseként szolgált III. Sándor skót király kiskorúsága idején. 1263 októberében a skót serege jobb szárnyának a parancsnoka volt Largsnál, sikeresen megvédték Skóciát V. Haakon norvég király inváziós serege ellen. Valószínű, hogy az ő idejében szerzett a Stewart-család uradalmat a Cowal-félszigeten, ahol Dunoon várukat is építették. Az ő idején a "Skócia főpohárnoka" (senescallus Scotie) címet használta – ez magasabb, mint a főudvarmesteri –, ami azt jelzi, hogy tisztsége nem csupán udvari pozíció volt, hanem nemzeti jelentőségű hivatali rangot képviselt. Forrás: Alexander Stewart, 4th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑1286-ban a Skócia hat régense közé választották, akik az országot vezették III. Sándor skót király halála után 1286–1292 között. Később, 1297. július 9-én behódolt I. Eduárd angol királynak. Egyike volt a Robert Bruce, Annandale 5. ura trónigényének támogatására kijelölt auditoroknak. A skót függetlenségi háborúk elején hű maradt az angol királyhoz, csatlakozott William Wallace-hoz, mellette harcolt az 1297-es Stirling Bridge-i csatában. Wallace 1298-as falkirki veresége után átállt Robert Bruce oldalára, aki később I. Róbert néven Skócia királya lett. 1302-ben Franciaországba küldték, hogy támogatást kérjenek a francia királytól Anglia ellen. Azonban miután Anglia győzelmet aratott, Jamesnek 1306. október 23-án újra esküt kellett tennie I. Edwardra, szent ereklyékre és szent iratokra tett esküvel, hogy biztosítsák hűségét. Ennek ellenére Robert Bruce ügyét szolgálta, ezzel ismét hazája iránti hűségét választva Edward király helyett. Forrás: James Stewart, 5th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Walter Stewart 21 évesen részt vett az 1314-es Bannockburni csatában az angolok ellen. A csata után Waltert kinevezték a Nyugati Határvidékek őrzőjévé, és megkapta a Largs földjeit, amelyeket korábban János skót király elkobzott. 1316-ban ezeket a földeket a Paisley-apátságnak adományozta. 1314 októberében ő adta a kíséretet I. Róbert skót király feleségének, az angol fogságból Skóciába hazatérő Elizabeth de Burgh-onak, és lányának, Marjorie Bruce-nek. 1315-ben feleségül vette Marjorie Bruce-t, és elnyerte Bathgate báróságát Linlithgowshire-ben. 1318-ban elfoglalta Berwick-upon-Tweedet az angoloktól, és sikeresen megvédte 1319 júliusában II. Eduárd angol király ostroma alatt. 1322-ben két másik nemessel megpróbálta meglepni az angol királyt a Yorkshie-i Byland apátságnál, de II. Eduard elmenekült. 1320–1326 között Walter, Skócia főpohárnoka, birtokot adományozott John St. Clair-nek Maxtonban, tanúja Robert de Lauder, Lothian igazságszolgáltatója volt. Forrás: Walter Stewart, 6th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A falkirk-i csatában elesett John Stewart pajzsa.John Stewart részt vett a Salisbury-i szerződés megerősítésében. Egyike volt azoknak, akik dönthettek a skót trón utódlásáról. János skót király halálát követően John Stewart támogatni kezdte a skót függetlenség ügyét az angol megszállás ellen. 1298. július 22-én, a Falkirki csatában, John Stewart a skót íjászokat vezette, míg William Wallace a gyalogságot, és Sir John Comyn a lovasságot. A skót lovasság elmenekült, és az angol lovasság áttört az íjászokon, megölve John Stewart-t, aki leesett a lováról. Forrás: Sir John Stewart of Bonkyl (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.) A történészek többsége szerint John Stewart-nak nem volt köze Bonkyll várához, birtokhoz, így nem ő volt a névadója a Stewartok Bonkyll ágának (Forrás: Document 5/1/0 (CDS, ii, no. 1594b) (angol nyelven). People of Medieval Scotland 1093 - 1371. (Hozzáférés: 2024. október 20.)), ellentétben például a forrásként idézett The Peerage-dzsel.
↑Skót lovag, aki Robert the Bruce oldalán harcolt az első skót függetlenségi háborúban. 1315-ben Edward Bruce-ot kísérte Írországba, amikor Edward megpróbálta megszerezni az ír trónt. 1316-ban az angolok fogságba ejtették, de hamarosan kiváltották. Szolgálataiért cserébe 1315. április 28-án megkapta Dreghorn földjeit Ayrshire-ben. Testvéreivel, James-szel és John Stewart-tal együtt esett el a Halidon Hill-i csatában. Forrás: Sir Alan Stewart (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑II. Róbert skót királytól 1345-ben birtokadománykén megkapta a Lanarkshire-i Cambusnethan-t. Miután idősebb testvérei a Halidon Hill-i csatában elestek, örökölte birtokaikat, köztük Cruikston és Darnley baróságokatt. 1371-ben már e két birtok uraként hivatkoztak rá. Forrás: Sir Alexander Stewart (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Pair de France kiemelkedő francia főrendi cím volt, ami a legmagasabb rangú nemeseket foglalta magában. Nem minden gróf, márki, báró, vikomt vagy herceg volt automatikusan pair. A pair cím viselői különleges kiváltságokkal rendelkeztek, joguk volt a király koronázásán részt venni és a francia parlamentben tanácskozási és ítélkezési szerepet betölteni. Így egy "gróf és pair" (comte et pair) rangosabb volt, mint egy sima gróf, mivel a pair cím viselői közvetlenül a király szolgálatában álltak és politikai hatalmuk is jelentősebb volt.
↑ abcdA Wikidata és a The Peerage számozása a második Aubigny urától eltér. A The Peerage szerint Alan Stewart of Darnley (–1439) viselte és lemondott a címről öccse, John Stewart (-1482) javára. A Wikidata adatai szerint a címet apja után azonnal John Stewart (-1482) örökölte, Alan Stewart of Darnley (–1439) soha nem viselte. A The Peerage érvelését alátámasztja az férfi ági öröklési rend, a Wikidata döntése mellett azzal lehet érvelni, hogy bár sok irat említi Alan Stewart nevét apja halála után és 1437 között, amikor lemondott francia birtokairól öccse javára, de egyszer sem szerepel az Aubigny ura cím a neve mellett. Ez a szócikk a Wikidata-t követi.
↑Walter Stewart a „Bailloch” vagy „Balloch” melléknévről volt ismert, amely durván „szeplős” jelentésű gael becenév. Felesége jogán (jure uxoris) Menteith grófja volt.
↑A glasgow-i csatát 1544. március 16-án vívta a lázadó Lennox grófja#matthewMatthew Stewart, Lennox 4. grófjának (II) és James Hamilton skót régens, Arran 2. grófjaI. Mária skót királynő nevében. 1544 májusában Glasgow Muirnál volt egy második ütközet Arran és Glencairn grófjai között, amelyet a Butts-csataként ismert.
↑A skót királyi családhoz több szálon kötődő Alexander Gordon 1550. március 5-én lett Glasgow érseke, a címről 1551. szeptember 4-én lemondott, aznap kinevezték Athenae címzetes érsekévé. 1553. november 26-án „A Szigetek“ (Man-sziget és a Hebridák) kiválasztott érsekévé (személyes cím) lett, a címhez nem tartozott érseki egyházmegye. 1558-tól Whithorn-Galloway kiválasztott érseke (személyes cím). 1575. november 11-én halt meg. Forrás: Bishop Alexander Gordon (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Az Esmé név francia eredetű, és a „szeretett” vagy „megbecsült” jelentésű „estimé” szóból származik, ami a „becsülni”, „értékelni” jelentésű „estimer” igére vezethető vissza. Az Esmé név valószínűleg a francia nemesi körökben alakult ki és vált népszerűvé, különösen a skót-francia kapcsolatok idején, amikor a Stewart-ház több tagja Franciaországban élt. Magyarul leginkább a Kedves vagy Becsült név fejezné ki a név jelentését, bár egyik sem pontos fordítás.
↑Az ötödszörre létrehozott Lennox grófja cím ( 1580 V) al– vagy mellékcíme Lord Darnley, Aubigny és Dalkeith. A grófi cím fiú ágon öröklődik, fiú ág hiányában a királyra (koronára) száll vissza.
↑A carcan ékszerfajta, amelyet általában nyakláncként vagy nyakékként viseltek, gyakran díszes, értékes kövekkel kirakva. A XIV-XVII. században népszerű volt a francia és skót nemesség körében, és gyakran gyémántokkal, rubinokkal vagy gyöngyökkel ékesítették.
↑Az először létrehozott Lennox hercege cím ( 1581 I) al– vagy mellékcímei: Darnley grófja, Lord Aubigny, Dalkeith, Torboltoun és Aberdour. A hercegi cím fiú ágon öröklődik, fiú ág hiányában a királyra (koronára) száll vissza.
↑1581-ben Esmé Stewart, Lennox hercege, árulás vádjával bíróság elé állíttatta James Douglas-t, Morton 4. grófját, aki korábban régensként uralkodott Skóciában. Morton befolyása jelentős volt Jakab király udvarában, és korábban részt vett Lord Darnley, Jakab apjának meggyilkolásában, ami fő érv volt ellene az árulási perben. Lord Darnley nem mellesleg Esmé unokatestvére volt. A bíróság 1581 júniusában bűnösnek találta, és Edinburgh-ban nyilvánosan kivégezték. Morton kivégzésével Lennox nemcsak politikai riválisát távolította el, hanem megerősítette saját pozícióját a fiatal Jakab környezetében. Ez az esemény jelentős feszültséget váltott ki a skót nemességen belül, és tovább fokozta a katolikus és protestáns frakciók közötti ellentéteket.
↑James Stewart, Moray 1. grófja (~1531–1570) V. Jakab skót király törvénytelen fiaként a Stewart-ház tagja volt. Időnként féltestvére, Mária, a skót királynő támogatója volt, Skócia régense volt félunokaöccsének, a csecsemő VI. Jakab királynak 1567-től egészen 1570-es meggyilkolásáig. Ő volt az első kormányfő, aki lőfegyverrel gyilkoltak meg.
↑Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) wikidatahiba1 nevű lábjegyzeteknek
↑Az angol „Stewart” névből a „Stuart” átírás a 16. század végén történt meg, leginkább Mária skót királynő (Mary, Queen of Scots) révén, aki Franciaországba költözött, és ott a „Stuart” formát használta. Ennek oka, hogy a francia nyelvben nem létezik a „w” betű, és Mária a francia udvarban élt, ahol nevének átírását a francia helyesírási szokásokhoz igazították. Ez az átírás azután vált általánossá, amikor Mária fia, I. Jakab (VI. Jakab néven Skóciában), aki Anglia trónjára is került, az „Stuart” nevet használta a brit uralkodóként. A névváltozás tehát elsősorban a francia nyelvi hatások és a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok miatt történt meg, és a Stuart-ház uralkodói Angliában is ezt az írásmódot terjesztették el.
↑Esmé Stewart, Lennox 1. grófja, Lennox 1. hercege, Aubigny 6. ura (~1542 – 1583. május 26.) Franciaországban, az Aubigny-sur-Nère városi Aubigny kastélyban és birtokán nőtt fel. Skót származású katolikus francia nemesként 37 éves korában költözött Skóciába, ahol a tizenhárom éves VI. Jakab skót király – később I. Jakab néven angol király – kedvelt udvaroncává vált. Esmé Stewart Jakab apjának, Stuart Henriknek, Lord Darnley-nek az első unokatestvére volt. Bár áttért protestáns hitre, a skótok sosem bíztak meg benne, ezért visszatért Franciaországba, ott is halt meg. Sir James Melville úgy jellemezte őt, mint „egyenes, igazságos és szelíd természetű“ embert.
↑Marie Stewart (1576-1644) skót udvaronc volt. Esmé Stewart, Lennox 1. hercege és Catherine de Balsac d’Entragues lánya volt, VI. Jakab kegyeltje. Házasságkötése után, ahogy az Skóciában szokás volt, nem változtatta meg a nevét, leveleit „Marie Stewart” néven írta alá.
↑Frances Howard, Hertford grófnője (Countess of Hertford) volt, Norfolk hercegének egyik fiatalabb fiának lánya. Kisebb vagyonnal rendelkező árva (???) volt, mégis felemelkedett, és I. Jakab angol király udvarának egyetlen hercegnőjévé vált. Első férje egy londoni tanácsos fia volt, aki 1599-ben elhunyt, így Frances fiatalon gazdag özveggyé vált. Húsz évig Edward Seymournak, Hertford 1. grófjának harmadik felesége volt. Edward halála után pár hónappal hozzáment I. Jakab unokatestvéréhez, Ludovic Stewarthoz, Lennox 2. hercegéhez és Richmond 1. hercegéhez. A jakobinus udvar egyik legnagyobb szépségeként tartották számon, és támogatója volt a Virginiai Kolónia híres kapitányának, John Smith-nek is.
↑Esmé Stewart, Lennox 3. hercege (3rd Duke of Lennox), a Térdszalagrend lovagja (KG), Aubigny 7. ura (7th Seigneur d'Aubigny), valamint a Kentben található Cobham birtok ura (lord of the Manor of Cobham), skót nemes volt, és apai ágon VI. Jakab skót és I. Jakab angol király másod-unokatestvére. Stewart pártfogója volt Ben Jonson drámaírónak, aki öt évig az ő háztartásában élt.
↑James Stuart, Richmond 1. hercege, Lennox 4. hercege, a Térdszalagrend lovagja (KG), valamint a Kentben található Cobham birtok ura (lord of the Manor of Cobham) skót nemes volt. I. Károly király harmad-unokatestvére volt, és a Titkos Tanács tagjaként (Privy Councillor) a királypártiak (Royalist party) kulcsfontosságú szereplője volt az angol polgárháború idején. 1641–42-ben a Cinque Kikötők (Cinque Ports) főőre (Lord Warden of the Cinque Ports) tisztséget viselte. 1643-ban öt hónapot száműzetésben töltött, majd visszatért Angliába, hogy a király érdekében megvédje Oxford városát.
↑Esmé Stewart, Richmond 2. hercege, Lennox 5. hercege, James Stewart, Richmond 1. hercegének, Lennox 4. hercegének és Mary Villiersnek (1622–1685), Buckingham 1. hercegének (1st Duke of Buckingham) egyetlen lányának csecsemőként született fia és örököse volt.
↑Richard Butler, Arran 1. grófja (1st Earl of Arran), 1682 és 1684 között Írország helytartója (Lord Deputy of Ireland) volt, míg apja, James Butler, Ormonde 1. hercege, aki az ír alkirály (Lord Lieutenant) volt, Angliában tartózkodott. Richard Butler az ír Lordok Házában (Irish House of Lords) Arran grófjaként (Earl of Arran), míg az angol Lordok Házában (English House of Lords) Weston bárójaként (Baron Butler of Weston) ült. Amikor William Howardot, Stafford 1. vikomtját hazaárulással vádolták a Pápista Összeesküvés idején, Arran szembeszállt az antikatolikus hisztériával és nemmel szavazott a bűnösségére.
↑Lord George Stewart, Aubigny 9. ura (9th Seigneur d'Aubigny), angol-skót nemes volt, francia származású, és I. Károly angol király harmad-unokatestvére. A polgárháború idején királypárti (Royalist) parancsnokként támogatta a királyt, és 24 éves korában elesett az Edgehill-i csatában 1642-ben.
↑Katherine Stuart angol nemesasszony és királypárti támogató (Royalist supporter) volt az angol polgárháború idején. Titokban feleségül ment első férjéhez, George Stewarthoz, Aubigny 9. urához (9th Seigneur d'Aubigny), annak ellenére, hogy I. Károly király és szülei ellenezték a házasságot. George Stewart a király érdekében egy ezredet vezetett a háború kezdeti szakaszában, és 1642. október 23-án elesett az Edgehill-i csatában.
↑Frances Teresa Stewart, Richmond és Lennox hercegnője (Duchess of Richmond and Lennox), a Stuart-restauráció udvarának kiemelkedő tagja volt, és híressé vált azáltal, hogy visszautasította, hogy II. Károly angol király szeretője legyen. Nagy szépsége miatt La Belle Stuart-ként ismerték, és ő szolgált mintaként az idealizált női Britannia ábrázolásához. Ő volt az egyik a Windsor szépségek (Windsor Beauties) közül, akiket Sir Peter Lely festett meg.
↑The Rev. John Anderson, Sir James Balfour Paul.szerk.: James Balfour Paul: The Celtic Earls of Lennox, The Scots Peerage, Edinburgh, 1908) (angol nyelven), V. kötet, 324.. o. (1908. október 30.)
↑Royal Families:Weir, Alison. Britain's Royal Families: The Complete Genealogy (angol nyelven). London, U.K.: The Bodley Head (1999). ISBN 9780375715100
↑Neville:Neville, Cynthia J.. Native Lordship in Medieval Scotland: The Earldoms of Strathearn and Lennox, c. 1140-1365 (angol nyelven). Portland & Dublin: Four Courts Press (2005). ISBN 1851828907
↑Cokayne:Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959)
↑The Scot Peerage:Balfour Paul, Sir James. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland (angol nyelven). Edinburgh, Scotland: David Douglas (1904) [S323] Paul, Sir James Balfour. The Scots Peerage: founded on Wood's edition of Sir Robert Douglas's The Peerage of Scotland. Edinburgh, Scotland: David Douglas, 1904.
↑Brown:Brown, Michael. Earldom and Kindred: The Lennox and Its Earls, 1200-1458, The Exercise of Power in Medieval Scotland, c.1200-1500 (angol nyelven). Dublin/Portland: Four Courts Press (2003). ISBN 9781851827492
Laidlaw, James. The Auld Alliance: France and Scotland over 700 years (angol nyelven). Edinburgh: Communications and Public Affairs, University of Edinburgh (1999). ISBN 9780907637027
.PNG)
II. Róbert skót király
Évreux 1. grófja és pair[m 23]. Felesége: Elisabeth (–1429) ♠
Beaumont-le-Roger grófnője
Lennox 1. grófja (II) Folytatás a következő családfán.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
1460), 1465-ben a Rothesay kastély kapitányává nevezték ki, 1477-ig viselte a tisztséget. Nagyjából ugyanebben az időben volt a nyugati angol-skót határvidék felügyelője is. Amikor Lennox grófság földjeinek felét örökölte távoli rokon és leszármazottként, hiába tudta bizonyítani, hogy a 8. gróf fiatalabb lányának, Elisabeth-nek a leszármazottja, 1473-ban nem támogatták kérését a grófi cím megöröklésére. A jogos érv szerint Elisabeth soha sem viselte a grófnői címet. John Stewart ezután alkut kötött a föld társörökössel, a 8. gróf lányával vagy unokájával, Elizabeth Menteith-szel és 1488-ig felvásárolta a lennoxi grófság másik felét. A Lennox grófja címet John of Haldane is magának követelte, mint a 8. gróf távoli leszármazottja, de nem volt jogosult az örökösségre. 1488-ban John Stewart of Darnley-t III. Jakab skót király Lennox grófjává (
Beaumont-le-Roger grófja ♣
Lennox 1. hercege (I)[m 36]
Huntly 1. márkija
1613) és Lord Settrington(.svg){kind=small}
1580 V) al– vagy mellékcíme Lord Darnley, Aubigny és Dalkeith. A grófi cím fiú ágon öröklődik, fiú ág hiányában a királyra (koronára) száll vissza.
