I. Vilmos skót király
| I. Vilmos | |
 | |
| Skócia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1165. december 9. – 1214. december 4. | |
| Elődje | IV. Malcolm |
| Utódja | II. Sándor |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Dunkeld-ház |
| Született | 1143 Huntingdon |
| Elhunyt | 1214. december 4. (71 évesen) Stirling |
| Nyughelye | Arbroath Abbey Arbroath apátság |
| Édesapja | Henry of Scotland |
| Édesanyja | Ada de Warenne |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ermengarde de Beaumont |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Vilmos (skót gaelül: Uilleam MacEanraig), középírül: Uilliam mac Eanric vagy Oroszlán Vilmos (Uilleam an Leòmhann), más néven Garbh, "a durva"[1] (1143 körül – Stirling, 1214. december 4.) skót király 1165-től haláláig. 15 éven át (1174–1189) az angol király hűbéreseként uralkodott, de azután kiharcolta függetlenségét.
Vilmos Huntingdoni Henrik (1114–1152) fiaként, és I. Dávid unokájaként született. A Northumbria grófja címet, amikor is kénytelen volt erről lemondani II. Henrik angol király javára. 1165-ben gyermektelenül elhalt bátyját, IV. Macolmot követte a trónon. 1173-ban megpróbálta visszaszerezni Northumbriát, de 1174-ben Alwicknél angol fogságba esett. Szabadulása fejében elismerte II. Henriket hűbérurának, és elfogadta az angol egyház skóttal szembeni fensőbbségét. Ezzel párhuzamosan országában kis létszámú, de jól működő bürokráciát hozott létre. Skócia több városának kiváltságlevelet adott, és 1178-ban megalapította az arbroath apátságot, mely 40 év múlva valószínűleg Skócia leggazdagabb monostorává vált.[2]
1189-ben meghalt II. Henrik, és utóda, Oroszlánszívű Richárd – magas összeg fejében – felmentette Vilmos hűbéri kötelezettségei alól. További sikerként könyvelhető el, hogy 1192-ben III. Celesztin pápa a skót egyházat – Anglia alól kivonva – közvetlenül Rómának rendelte alá.[2]
Richárd utóda, Földnélküli János alatt Northumbria kérdése miatt újra romlani kezdett a skót–angol viszony. 1209-ben Jánosnak sikerült rákényszeríteni Vilmost a területről való lemondásra. Vilmos közel 50 éves uralkodás után, 1214-ben hunyt el, mintegy 70 éves lehetett. 48 évig tartó uralkodása volt a második leghosszabb a skót történelemben, és a leghosszabb ideig uralkodó skót király volt az 1603-as perszonálunió előtt. A trónon fia, II. Sándor követte.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Uilleam Garbh; e.g. Annals of Ulster, s.a. 1214.6; Annals of Loch Cé, s.a. 1213.10.
- ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák, 680. oldal
Források
[szerkesztés]- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
További információk
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Vilmos (28), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. július 14.
| Előző uralkodó: IV. Malcolm |
Következő uralkodó: II. Sándor |
