Ugrás a tartalomhoz

Hamilton hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Brandon hercege szócikkből átirányítva)
Hamilton hercege
Duke of Hamilton
OrszágSkócia
Nemzetségskót
Alapítva1643
AlapítóI. Károly angol király
FejeAlexander Douglas-Hamilton (1978–)
FőágHamilton hercege
OldalágAbercorn hercege
Rangherceg
RezidenciaLennoxlove kastély
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamilton hercege témájú médiaállományokat.

A Hamilton hercege (Skócia 1643) skót főrendi cím. A mindenkori trónörökös címe – (Rothesay hercege Skócia 1398) – az egyetlen élő skót hercegi cím, ami a főrendben megelőzi. Ezért a Hamilton hercege cím viselőjét számos előjog illeti meg. Hamilton hercegei viselték létrehozása óta az angol Brandon hercege ( 1711) címet is, amelyet azért nyertek el, hogy skót főrendként helyet foglalhassanak a Parlament felsőházában.

A hercegi címek jelenlegi viselője Alexander Douglas-Hamilton (1978–) Hamilton 16. hercege, Brandon 13. hercege, az utóbbit csak kivételes esetben említik, mert fiatalabb keletkezésű cím. A hercegnek van örököse, a cím a közeljövőben biztos fennmarad.

A Hamiltonok felemelkedésének fontos állomása volt a Stuart királyi házba történő beházasodás, illetve a Douglas családdal való kapcsolat, amelyben az egymás elárulásától a házasságig minden előfordult. A Hamiltonok egy ideig a skót trón örökösök sorában az első-negyedik helyen álltak, ez az Arran grófok ideje volt. A hercegi cím elveszni látszott férfi ági örökös hiányában, de Anne Hamiltont, a 3. hercegnőt elvette William Douglas, és azóta az ő férfi leszármazottai viselik a hercegi címet. A Hamiltonok fontosságát mutatja, hogy az Abercorn hercegi család is az Arran grófok egyenesági férfi leszármazottai.

A XX. századig a Hamiltonok egyre gazdagabbak lettek, címüknek megfelelően részt vettek a politikában, az ország irányításában, de a hercegi címet viselők inkább voltak költekezésükről, kalandjaikról ismertek. A Hamiltonok székhelye a Hamilton palota volt, jelenleg Lennoxlove kastélyban laknak. A család jelentős vagyonát az örökösödési adó elől alapítványokba mentették.

A Hamilton hercegekhez szorosan kapcsolódik a Selkirk grófja cím is, amely – nagyon leegyszerűsítve – a második fiú nemesi címe, a cím ma is létező.

Ebben a szócikkben olvasható a Hamilton hercegek és elődeik, a Hamilton márkik és Arran grófok rövid életrajza. A két családfa segít eligazodni a családi kapcsolatokban. A családfák hivatkozásként működő nevei a Hamilton hercegek és elődeik esetében a szócikken belül visznek a rövid életrajzhoz, a nem herceg Selkirk grófok esetében átvisznek a Selkirk grófja szócikk adott rövid életrajzához. Azon nevek esetében, amelyek nem hivatkozások, a név mögötti jegyzet jelzésre kattintva olvasható az adott személy rövid életrajza.

A kezdet

[szerkesztés]

A Hamilton klán története Skóciában a XIII. században kezdődött, amikor Walter FitzGilbert, a klán ősatyja, megkapta a Cadzow-i birtokot I. Róbert skót király király támogatásáért. A Hamiltonok először a Lanarkshire-i[m 1] területen telepedtek le, és gyorsan emelkedtek a skót nemesség soraiba. A klán neve az ősi Hameldone vagy Hamelton birtokról származik, amely Northumberlandben található. A XIV. században Walter Hamilton hűsége a Bruce családhoz és II. Dávid skót királyhoz megerősítette a klán pozícióját.[1][2][3]

A XV. század közepén a Hamilton klán jelentős hatalomra tett szert, amikor James Hamilton, I. Lord Hamilton, feleségül vette Mary Stewartot, Skócia királyi hercegnőjét. Ez a házasság szoros kapcsolatot teremtett a skót királyi családdal, és a klán befolyását tovább növelte. A Hamiltonok ellenségeskedtek a Douglas klánnal, és 1445-ben részt vettek annak leverésében. A klán befolyása és hatalma tovább nőtt, különösen miután 1460-ban I. James Hamiltont Lord Hamilton címmel tüntették ki. 1467-re a Hamiltonok már a skót arisztokrácia egyik legbefolyásosabb klánjává váltak.

Arran grófjai

[szerkesztés]

A Hamilton család felemelkedése egyértelműen köszönhető annak, hogy a skót királyokat adó Stuart-házhoz tartoztak, ahogy ezt az első családfa eleje is jól mutatja. A Hamilton hercege cím elnyeréséhez vezető lépcső volt az Arran grófja cím. A szócikk bemutatja Arran első három grófját, ezt követi egy részleges családfa a Hamilton hercegek előtti időszakról.

Az Arran grófja cím(ek)

Az Arran grófja címet először Thomas Boyd (–1472) viselte, akinek nem volt köze a Hamilton családhoz. A címet árulás miatt 1469-ben megvonták tőle.

A másodszorra IV. Jakab skót király hívta életre az Arran grófja címet, amelyet 1503-ban James Hamiltonnak adományozott. VI. Jakab skót király 1599-ben John Hamiltont, Hamilton első márkijává nevezte ki és hozzákapcsolta az Earl of Arran címet, ez nem számított új kreációnak az Earl of Arran cím esetében. Azért, mert az eredeti Earl of Arran cím még létezett.

Az 1643-as címadományozásnál a különleges öröklési szabályok egy új és egyedülálló kreációt igényeltek. Ez a kreáció nemcsak az Arran grófja címet tartalmazta, hanem számos más címet is (például Clydesdale márkija), és ezek mind egy új hercegi cím, a Hamilton hercege alá kerültek. Az új kreáció szükséges volt ahhoz, hogy az öröklési szabályok kiterjedjenek a Hamilton család különböző ágainak női leszármazottaira is, valamint biztosítsák a címek folytonosságát a Hamilton név és címer viselői számára.

Létezik az ír nemességben is Arran górfja cím. Először 1662-1686 között, majd másodszorra 1693–1758 között és végül harmadszor létrehozva 1762-től él a cím, a Gore családé. Arthur Gore-nak, Arran 9. grófjának, (1938. július 14. – ), két leánygyereke van, így a cím a halálakor várhatóan visszaszáll a koronára, megszűnik. Esetükben az Arran név a Galway környékén levő Aran szigetre utal és nem a skót Arran szigetre.

Létezik a Skót Baronage-ben[m 2] is Arran bárója és Arran grófja cím is, de ennek a Hamilton családhoz csak véletlenül van köze. Talán a legismertebb példa Hamilton 12. hercege unokája, Lady Jean Graham, Arran grófja a Baronage-ben. A Bletchley Parkban is dolgozott hölgy elárverezett ezer hektár termőföldjét, hogy kifizesse a szigeti nyaralója központi fűtését. A vásárló Willi Ernst Sturzenegger üzletember volt, aki a vétel után megpróbálta elismertetni jogát a grófi címre – sikertelenül.

James Hamilton (kb. 1475–1529) Arran 1. grófja

James Hamilton négyévesen, 1479-ben örökölte birtokait és címét. 1489-ben unokatestvére, IV. Jakab skót király kinevezte Lanark seriffjévé[m 3], valamint a skót Titkos tanács tagjává tette. IV. Jakab skót király megbízásából 1502 áprilisa és augusztusa között egy flottát vezetett, hogy segítséget nyújtson János dán királynak a svéd-norvég lázadás leverésében. Hamilton közvetített Jakab és Tudor Margit házasságának létrejöttében. Az esküvőn 1503. augusztus 8-án, Arran grófjává (Skócia 1503) nevezték ki. 1504-ben Skócia fővezéreként hadjáratot vezetett a Nyugati-szigeteken zajló lázadás elfojtására. 1507 szeptemberében IV. Jakab megbízásából diplomáciai küldetésen volt XII. Lajos francia király udvarában, de visszafelé 1508 elején Angliában rövid időre fogva tartották, mivel VII. Henrik gyanakodott, hogy megújul a skót-francia szövetség. 1513-ban, amikor VIII. Henrik megtámadta Franciaországot, Hamilton vezette a skót flottát, amely támadást intézett az ulsteri Carrickfergus ellen, majd Franciaországba hajózott, de lekéste a vesztes floddeni csatát.[m 4] V. Jakab kiskorúsága alatt Hamilton szembeszállt Archibald Douglas-szal, Angus 6. grófjával és az angol párttal. 1520-ban vereséget szenvedett Edinburgh utcáin Angus ellen a Cleanse the Causeway[m 5] néven ismert zavargás során. Összeesküvést szőtt John Stewart, Albany hercege ellen, miközben Albany Franciaországban volt, és épp őt helyettesítette a régens tanács élén. 1524-ben csatlakozott Tudor Margithoz, hogy eltávolítsák Albany hercegét és V. Jakabot trónra helyezzék. Ugyanabban az évben VIII. Henrik nyomására kénytelen volt visszaengedni Angus grófját a tanácsba, majd 1526-ban támogatta Angus-t Linlithgow Bridge-i csatában.[m 6] Az Angusok bukása után Hamilton megszerezte a Douglas klán Bothwell birtokait.[4][5][6]

James Hamilton (kb. 1516 – 1575) Arran 2. grófja, majd Châtellerault 1. hercege

James Hamilton 1529-ben örökölte meg a grófi címet. I. (Stuart) Mária skót királynő kiskorúsága idején, 1542 és 1554 között az országot irányította régensként. Mária után ő volt a második a trón várományosai sorában, ez jogosította fel a régensi tisztségre. Hamilton protestáns volt és az angolbarát párt tagja. 1543-ban közreműködött Stuart Mária skót királynő és VIII. Henrik angol király fia, Edwárd házasságának tárgyalásában. Ebben az évben engedélyezte a Biblia lefordítását és olvasását a nép beszélte skót angol nyelvjárásra. 1543. január 27-én letartóztatta és fogva tartotta Beaton bíborost, a skót katolikusok vezetőjét. Szeptemberében Arran titokban találkozott Beaton bíborossal, kibékült ellenségével és áttért a katolikus hitre, így csatlakozott a franciabarát skót frakcióhoz. 1547 szeptemberében Arran nagy skót sereget toborzott, hogy ellenálljon Edward Seymour Somerset 1. hercege vezette angol inváziónak, de vereséget szenvedett a Pinkie-i csatában.[m 7] Hamilton támogatta Mária házasságát II. Henrik francia király legidősebb fiával, Ferenc herceggel. Jutalmul II. Henrik 1549. február 8-án Châtellerault hercegévé ( 1549, negyedik létrehozás)[m 8] tette és a Szent Mihály-rend[m 9] lovagjává avatta. A régensi tisztségről 1554-ben politikai nyomásra mondott le, Matthew Stewart, Lennox 4. grófja és Mária anyja vitatta Arran követelését és legitimitását, hogy azt sugallta, hogy apja válása és második házassága érvénytelen volt. A skót reformáció első hónapjaiban továbbra is támogatta Máriát, de 1559 augusztusában átállt a protestáns Lordok oldalára, emiatt francia hercegi címét megvonta a francia uralkodó. Miután 1566-ban sikertelenül próbálta visszaszerezni elkobzott hercegségét Franciaországban, 1569-ben visszatért Skóciába, de Murray James Stewart, Moray 1. grófja, Mária királynő féltestvére bebörtönözte és árulónak nyilvánította. Murray 1570-es meggyilkolása után szabadon engedték, de pletykák szerint részt vett a gyilkosságban. 1573-ban feladta Mária támogatását, és elismerte Mária fiát, VI. Jakabot Skócia királyának.[5][7][8]

Arran 2. grófjának és feleségének, Margaret Douglasnak közös felmenője volt II. Jakab skót király. Margaret Douglas és testvérei, Elizabeth, Janet és Beatrix Douglas, az utód James, lánya Anna és legfiatalabb fia, David szintén mentális betegségekben szenvedtek. Thomas Randolph – az angol uralkodó skóciai követe – leírása a mánia és a bipoláris zavar modern diagnózisaihoz hasonlít, bár pszichológiai állapotának részletei ismeretlenek maradnak.

James Hamilton (kb. 1533–1609) Arran 3. grófja

James Hamilton trónöröklési sorban születésekor a harmadik volt, így apja igyekezett számára megfelelő feleséget találni – sikertelenül. 1543-ban Mária skót királynő volt a kiszemelt. 1548 augusztusában Mária skót királynőt Franciaországba küldték, és James Hamilton is kíséretében volt. Alig 16 évesen kinevezték a skót királyi gárda (Garde Écossaise)[m 10] kapitányává, és 1557-ben kitüntette magát a Saint-quentini csatában.[m 11] Bár több előkelő francia hölgyet is javasoltak számára feleségül, nem nősült meg. Hamilton apja 1554-ben lemondott a skót kormányzóságról, és ezt követően angolbarát politikát folytatott. 1558-ban azt javasolta, hogy fia vegye el I. Erzsébet angol királynőt, hogy erősítsék az angol-skót szövetséget, 1560 decemberében Erzsébet hivatalosan elutasította a házassági ajánlatot, mert Jamest mentálisan instabilnak írta le az angol uralkodó skóciai követe. Amikor apja 1559 júniusában protestáns hitre tért, Hamilton éppen apja franciaországi birtokain tartózkodott, menekülnie kellett a francia hatóságok elől. A menekülését I. Erzsébet királynő tanácsadója, William Cecil és Párizsban működő angol nagykövet, Nicolas Throckmorton szervezte meg. A Monsieur de Beaufort nevet használó Hamilton végül Svájcon át jutott el Angliába, ahol találkozott a királynővel. James Hamilton csatlakozott a Kongregáció Lordjaihoz[m 12] és aktívan harcolt a skót reformáció ügyéért a franciák és Guise-i Mária ellen. 1560 januárjában Hamilton vezette a hadjáratot Fife-ben, részt vett Leith ostromában, és végül részt vett az 1560-as Edinburghi Egyezmény tárgyalásain, melyek után a protestáns vallás hivatalossá vált Skóciában. II. Ferenc 1560-as halála után Hamilton apja újra megpróbálta összeházasítani fiát Máriával, de Mária ellenállt. 1562 elején James Hamilton mentális állapota romlott, és súlyos fantáziák gyötörték. Az aggodalmakat fokozta, hogy Hamilton téveszmékbe merült, és arra is volt példa, hogy nyolc napig ágyban feküdt, képzelt félelmei miatt szenvedve. James Hamilton mentális állapota 1562 húsvétján súlyosan megromlott, és apja bezáratta őt a egyik kastélyába. Hamilton azonban megszökött, furán viselkedett, boszorkányokkal és ördögökkel kapcsolatos téveszméket hangoztatott. Őrültnek nyilvánították, és élete hátralévő részét fogságban töltötte. Ezalatt birtokai öccsei – John és Claud Hamilton irányította. Állapota soha nem javult, és 1609-ben hunyt el, címei és birtokai pedig unokaöccsére szálltak.[5][9][10]

Arran grófok és Hamilton márkik részleges családfája

[szerkesztés]

Ez a családfa részleges, nem tartalmazza az összes családtagot. Jellemzően azokat tüntettük föl, akik az Arran grófi vagy a Hamilton márki cím megszerzése és öröklése szempontjából fontosak. A feltüntetett családtagok több esetben egymással kötöttek házasságot, ezt jeleztük. A kattintható nevek – Arran grófok és Hamilton márkik – az oldalon belüli rövid életrajzi leírásra visznek. A többiek esetén a név mögötti jegyzet-számra kattintva olvashat tömör életrajzot. Több esetben jeleztük, ha adott leszármazott új főrendi címet kapott. A al– vagy mellék– vagy társcímeket szintén jegyzetként adjuk meg.

  • II. Jakab skót király (1430–1460)
    • III. Jakab skót király (1451–1488)
    • Mary Stewart (1453–1488), második férje: James Hamilton[m 15]
      • James Hamilton (kb. 1475–1529) Arran 1. grófja
        • James Hamilton (kb.1516–1575) Arran 2. grófja, majd Châtellerault 1. hercege.[m 8] Felesége: Margaret Douglas
          • James Hamilton (kb. 1533–1609) Arran 3. grófja
          • Anne Hamilton (kb. 1535 – kb. 1574), férje: George Gordon Huntly 5. grófja[m 16]
            • George Gordon (1562–1636) Huntly 6. grófja, majd Huntly 1. márkija[m 17]
              • Innen Huntly márki-i, majd Gordon hercegi, végül ismét Huntly márki-i család!
              • Mary Gordon (kb. 1600–1674). Férje: William Douglas (1589–1660) Angus 11. grófja, majd Douglas 1. márkija.[m 18]
                • Archibald Douglas (kb. 1609 – 1655.) Angus 12. grófja, innen Angus grófok...
                • William Douglas (1660-tól Hamilton) (1634–1694) Selkirk 1. grófja,[m 19] majd Hamilton hercege KG. Felesége: Anne Hamilton Hamilton 3. hercegnője
                • George Douglas (1635–1691/92) Dunbarton 1. grófja, innen Dunbarton grófok...
          • John Hamilton (1540–1604) Hamilton 1. márkija
          • Claud Hamilton (1546–1621)[m 22]
            • Margaret Hamilton William Douglas Angus 11. grófja első felesége
            • James Hamilton (1575–1618) :: Abercorn 1. grófja. Innen lásd az Abercorn grófi, végül hercegi családfájának folytatását!

Márkik

[szerkesztés]
John Hamilton (1540–1604) Hamilton 1. márkija PC

John Hamilton családja támogatta Stuart Máriát még a trónról való lemondása után is, de végül 1573-ban az apja feladta ezt a támogatást, és elismerte VI. Jakabot Skócia királyaként. Apja halála után John vált a család fejévé, mivel bátyja, James, elmeállapota miatt nem volt képes betölteni a grófi tisztséget. John Hamiltont 1579-ben vádolták meg a skót régensek, Moray[m 23] és Lennox[m 24] meggyilkolásában való részvétellel, és ennek következtében vagyonelkobzás alá került, valamint száműzetésbe kényszerült. 1585-ben visszatért Skóciába, egy hadsereget vezetve végül Stirlingben diadalmaskodott, és ezzel visszanyerte birtokait, valamint kinevezték Dumbarton vár kapitányának. 1590-ben VI. Jakab skót király őt tette meg Skócia három határvidéki régiójának felügyelőjévé. 1588-ban alapította meg azt az iskolát, amely később Hamilton Academy[m 25] néven vált ismertté. 1599. április 15-én, VI. Jakab második lánya, Margit hercegnő keresztelője napján Hamilton márkijává (Skócia 1599) nevezte ki, mellék vagy alcímei: Arran grófja és Lord Aven. A márki bátyja, James előtt halt meg 1604 áprilisában.[11][12][13][14]

James Hamilton (1589–1625) Hamilton 2. márkija, Cambridge 1. grófja KG PC

Hamilton 1604-ben örökölte apja címeit és birtokait. Jakab király neki adományozta az Arbroath Apátság, más néven "Aberbrothwick" birtokait és földjeit, majd 1608. május 5-én létrehozta számára az Lord Aberbrothwick (Skócia 1608) címet. 1609-ben megörökölte az Arran grófja (Skócia 1503) címet őrült és gyermektelen nagybátyjától, James Hamiltontól. Követve a királyt Angliába költözött, befektetett a Somers Isles Company-ba.[m 26] 1619. június 16-án a királytól megkapta a Cambridge grófja ( 1619) (mellék vagy alcím: Innerdale bárója 1619) címet. 1621-ben Skócia parlamenti főbiztosa, a király képviselője volt a skót parlamentben.[14][15][16]

Hercegek

[szerkesztés]

Az első két Hamilton herceg gyors halála után nem maradt férfi örökös, ezért Anna Hamilton lett Hamilton harmadik hercegnője. Férje, William Douglas felesége jogán is viselhetné a címeket, de Anna kérésére azokat az uralkodó – igaz, csak életre szólóan – megadja a Hamilton nevet is felvevő Williamnek. Innentől a Hamilton herceg cím bonyodalmak nélkül öröklődik. A Hamiltonok részt vállalnak az Angol Királyság, majd a Brit Birodalom vezetésében, erősítésében.

James Hamilton Hamilton 3. márkija, majd Hamilton 1. hercege KT

James Hamilton (1606. június 19. – 1649. március 9.) skót arisztokrata, katona és politikus volt, aki a XVII. század közepén jelentős szerepet játszott a brit történelemben. 1638-ban kinevezték Skócia főparancsnokává, jelentős befolyást gyakorolt a skót kormányzásra. Hamilton támogatta I. Károly angol királyt a polgárháború során, és megpróbálta közvetíteni a király és a parlament közötti konfliktusban. 1643-ban megkapta a Hamilton hercege (Skócia 1643) címet[m 27], ezzel a legmagasabb rangú skót nemessé vált, az egyetlen nem királyi hercegi cím viselőjévé.[m 28] Bár eredetileg a presbiteriánusokkal szimpatizált, később megpróbált hűséges maradni a királyhoz, ami végül a bukásához vezetett. 1648-ban részt vett az 1548-as Anglia és Wales közötti konfliktusban, amely során a királypárti erők vereséget szenvedtek. Hamiltont a parlamenti erők foglyul ejtették, és 1649-ben lefejezték Londonban. Az ő nevét viseli a skót város, Hamilton is.[14][17][18][19]

William Hamilton Lanark grófja, majd Hamilton 2. hercege KT

William Hamilton (1616-1651) a glasgow-i egyetemen tanult, majd onnan Európába utazott, ahol XIII. Lajos francia király udvarában időzött, majd 21 évesen hazatérve I. Károly angol király londoni udvarában tartózkodott. William Hamilton részt vett a skót Nemzeti Szövetség[m 29] kidolgozásában, a király hűséges támogatója maradt. A király célja az volt, hogy megőrizze a hatalmát és a stabilitást Skóciában, és Hamilton segítette. Ezért Hamiltont 1639-ben Lanark grófjává (Skócia 1639)[m 30] tette. 1643-ban I. Károly király parancsára letartóztatták Oxfordban, mert „egyetértést folytatott“ testvérével, Hamilton hercegével. Megszökött, és átmenetileg kibékült a presbiteri párttal, részt vett a kilsythi csatában[m 31] a szövetség oldalán. 1648-ban Hamilton Hágába menekült a száműzött walesi herceg udvarába. A következő évben megörökölte a Hamilton hercegséget,[m 27] így a skót királypárti száműzöttek legrangosabb alakja lett. 1650-ben visszatért Skóciába II. Károly királlyal. Hamilton az Arran-szigeten lévő birtokaira vonult vissza Anglia skót inváziójáig. Az 1650-1652-es angol-skót háborúban egy főként bérlőiből származó ezred vezetőjeként vett részt az 1651. szeptember 3-i worcesteri csatában,[m 32] ahol Hamiltont egy muskétával lábon lőtték. A tábori sebészek összevitatkoztak, hogy amputálni kell-e a lábát. Hamilton nem engedte, négy nappal később belehalt sérüléseibe. A szomszédos utcát az ő tiszteletére nevezték el Hamilton Roadnak.[19]

Halálával a Hamilton hercege cím és annak alcímeinek kivételével szinte minden címe megszűnt – Hamilton márkija (Skócia 1599), Lord Hamilton (Skócia 1445), Lord of Aven (Skócia 1599) Lord of Aberbrothwick (Skócia 1608), valamint a Cambridge grófja ( 1619) és az Innerdale báró ( 1619) is. A források nagy többsége szerint az Arran grófja (Skócia 1503) valószínűleg ekkor került alvó állapotba.[19][20][21][22]

Anne Hamilton, Hamilton 3. hercegnője

Miután az első herceget 1649-ben kivégezték a három királyság háborújában játszott szerepéért, testvére, William, Lanark grófja örökölte a címeket és a földeket, de ő belehalt az 1651-es worcesteri csatában[m 32] szerzett sebekbe, miközben ezredét a legsűrűbb harcok egyikébe vezette. 1650-ben Hágában készült végrendeletében kikötötte, hogy Anna az ő örököse, kisemmizve négy életben lévő lányát (egyetlen fia korábban meghalt). A Hamilton herceg cím létrehozásakor alkotott öröklési szabály[m 27] – a hercegséget az első herceg testvére és a férfi örökösei öröklik, az első herceg legidősebb lánya csak akkor kerülhet a hercegségbe, ha a nagybátyja meghalt, és nem maradt fia – is Annát helyezte címbe. 1656-ban férjhez ment az Edinburgh melletti Corstorphine templomban William Douglashoz, Selkirk 1. grófjához. Kérésére férjét – életére szólóan – Hamilton hercegévé tette a király. Doulgas a házasságkötése napján felvette a Hamilton nevet. 1657 és 1673 között a párnak 13 gyermeke született (a családfán csak a fontosabbakat tüntettük fel), a férje halálát huszonkét évvel élte túl a hercegnő. Férje halála után négy évvel 1698 júliusában Anne lemondott minden címéről Vilmos király kezébe, aki egy hónappal később a hollandiai Het Loo palotában aláírt chartában visszaadta azokat Anna legidősebb fiának. A cím visszaadása feltehetően Anne és férje király iránti lojalitásának volt köszönhető, mivel a negyedik herceg feltételezett jakobitizmusa miatt megkérdőjelezhető volt az Oránia-ház iránt elköteleződése. A hercegnő férjével sokat tett a Hamilton palota felépítéséhez, illetve a Hamilton Akadémia továbbfejlesztéséért. A hercegnő 1716. október 17-én halt meg Hamiltonban.[19][23][24]

William Douglas (1660-tól Douglas–Hamilton) (1634–1694) Selkirk 1. grófja,[m 19] majd Hamilton hercege

William Douglas tíz évesen lett Selkirk 1. grófja.[m 19] Élete meghatározó napján, 1660. szeptember 20-án a nevét hivatalosan William Douglas-Hamiltonra változtatta, amikor feleségül vette Anne Hamiltont, Hamilton 3. hercegnőjét. A trónjára alig fél éve visszakerült uralkodó az ifjú férjet – felesége kérésére – életre szólóan (azaz nem örökölhetően) Hamilton hercegének (Skócia) (al– vagy mellékcímek: Clydesdale márkija (Skócia), Arran, Lanark és Selkirk grófjának (Skócia) és Lord Machansyre-nek és Polmont (Skócia)) nevezte ki. 1660/61 és 1676 között és 1685-től a skót, 1687-től az angol Titkos tanács tagja. Az uralkodóhoz való hűségéért 1682-ben megkapta a Térdszalagrendet. 1688. október 6-án lemondott Selkirk grófi[m 19] címéről a fia, James Douglas. William Douglas lemondása része volt a családi stratégiának, amelynek célja volt a birtokok és címek megfelelő öröklése, valamint a család befolyásának biztosítása. Legfontosabb politikai szerepvállalása az 1688-ban kezdődött edinburgh-i konvent volt, ahol kérésére 1689 márciusában a skót koronát felajánlották az orániai III. Vilmosnak és II. Máriának. A Holyrood-palotában halt meg 1694. április 18-án, ekkor az élethosszra kapott címei, így a Hamilton hercege cím is, megszűnt. Felesége huszonkét évet élt még.[19][25][26]

Az özvegye állította emlékmű latin felirata rögzíti, hogy „gyakran volt alkirály a három birtok ülésein, a titkos tanács elnöke Skóciában, titkos tanácsadója Angliában három egymást követő királynak“. Burnet püspök szerint, aki jól ismerte, személye „mindenféle csiszolásra vágyott, durva volt és mogorva, de őszinte és nyílt. Vérmérséklete heves volt, sem alávetettségre, sem kormányzásra nem alkalmas. Zaklatott volt, amikor nem volt hatalomban, és akkor is, ha uralkodott“. Gibbs is hasonlóan vélekedett: „… úgy tűnt, mindig is az igazságosságra és hazája javára törekszik; de szűkszavú és önző indulata olyan őrületet hozott benne, hogy nem volt képes nagyot tervezni vagy vállalni”. Unokaöccse, William Johnstone, Annandale és Hartfell 2. grófja hasonló gondolatokat írt róla halálakor: „Ha kedélye, állhatatossága és jókedve megfelelt volna a dolgaihoz, elvesztése sokkal fájdalmasabb lett volna a nemzet számára“.[27]

James Hamilton Hamilton 4. hercege, Brandon 1. hercege KG KT PC
James Douglas, Hamilton 4. hercege, Charles Mohun, Mohun 4. bárója. Ismeretlen művésztől, 1916-ban a londoni National Portrait Gallery-nek adták.[28]

James Hamilton (1658. április 11. – 1712. november 15.) skót nemes, katona és politikus volt. Magán tanítók nevelték, majd a Glasgow-i Egyetemre járt. Ezt követően, Arran grófjaként a korabeli fiatal nemesek körében divatos európai körútat tett. 1683-ban XIV. Lajos francia udvarába akkreditálták nagykövetnek, több mint egy évig maradt Franciaországban. Az 1687-ben feltámasztott Bogáncsrend egyik első lovagja volt. Jakab trónfosztását követően megtagadta, hogy csatlakozzon az „Narancsos herceg[m 33] pártjához, kétszer is bebörtönözték a londoni Towerbe, de mindkétszer vádemelés nélkül elengedték. Arran gróf apja 1694-ben meghalt, anyja pedig 1698 júliusában minden címét letette Vilmos király kezébe, aki egy hónappal később a hollandiai Het Loo palotábanban aláírt chartában visszaadta azokat Arran grófjának, azaz Hamilton 4. hercegének (Skócia 1643).[m 34] Hamilton támogatta a Darien-tervet[m 35] a skót parlamentben. Édesanyjával – más főnemesekhez hasonlóan – sokat fektetett be az expedícióba, amely végül kudarcot vallott, aminek következtében Skócia akkoriban forgalomban lévő pénzének húsz százalékát elvesztette. 1711-ben Brandon hercegévé ( 1711)[m 36] tette az uralkodó, de a Lordok háza egészen 1782-ig vitatta, hogy a cím feljogosítja-e a részvételre. 1712 október 26-án megkapta a Térdszalagrendet, így ő volt az egyetlen nem királyi személy, aki Bogáncs– és Térdszalagrend lovagja is volt. Egy örökösödési vita úgy elfajult közte és Charles Mohun, Mohun 4. bárója között, hogy az kard-párbajra hívta ki a herceget. Az 1712. november 15-én délelőtt a mai Hyde Park helyén megtartott összecsapásban az idősebb Hamilton halálosan megsebesítette Mohunt, de maga is halálos sebet kapott.[29][19][30][31]

Egy korabeli levelében, amelyet a párbaj után egy héten belül Londonból írtak, az író azt állítja, hogy a hercegről: „Biztosítom, hogy jelenleg több barátja van, mint életében valaha volt” Macky azt írta róla: „a királynő csatlakozásakor komoly erőfeszítéseket tett, hogy beillessze a közigazgatásba, de még nem járt sikerrel, bár jól fogadják az udvarban ... bátor, durván merész, nagyon törtető és gőgös ellenség ... állítólag volt néhány gondolata az angol koronával kapcsolatban, amikor a királynő meghalt, mert a Stuart házából származik ... nagy birtoka van, közepes termete, durva bőre és fürge pillantása.“ Burnet püspök, aki jól ismerte őt, azt mondja: „Sajnálom, hogy nem tudok annyi jót mondani róla, amennyit csak kívánnék, és túl sok kedvességem volt hozzá, hogy szükség nélkül bármi rosszat mondjon.[29]

James Hamilton Hamilton 5. hercege, Brandon 2. hercege KT

James Hamilton (1703. november 19. – 1743. január 9.) 1712-ben örökölte meg címeit. Hamilton hercege a brit hadsereg tisztjeként szolgált. Fiatalon, 1739-ben, a Királyi Lovas Gárda (Royal Horse Guards) parancsnokává nevezték ki. Bár katonai téren nem igen jeleskedett, politikai befolyása jelentős volt. 1743-ban bekövetkezett korai halála hirtelen vetett véget karrierjének.[19][32][33]

James Hamilton Hamilton 6. hercege, Brandon 3. hercege KT
Erzsébet Gunning portré, vélhetően a Hamilton herceggel kötött házassága után. Kérésére többször is készült kép róla.

Hamilton (1724. július 10. – 1758. január 17.) 1743. április 14-én jogászként végezte el az Oxfordi Egyetemet. 1752. február 14-én, a Valentin-napon londoni Bedford House-ban találkozott a társasági élet ünnepelt szépségével, Elizabeth Gunninggal.[m 37] Horace Walpole szerint a herceg még aznap este feleségül akarta venni, felhívott egy plébánost, hogy végezze el a szertartást. Engedély, kihirdetés és gyűrű nélkül azonban a plébános ezt megtagadta. Végül aznap este összeházasodtak Mayfair Kápolnában,[m 38] mert ott a tiszteletes lazán kezelte a szabályokat. A jegygyűrű egy függönykarika volt. Fiatalon tuberkulózisban hunyt el. Felesége 1776-ban elnyerte a hameldeni Hamilton bárónő[m 39] címet, amely az ő halála után a hercegtől született fiatalabb fiára szállt.[19][34][35]

James George Hamilton, Hamilton 7. hercege, Brandon 4. hercege

James Hamilton (1724. július 10. – 1758. január 17.) 34 évesen örökölte meg a Hamilton hercege címet. Távoli unokatestvére, Douglas herceg 1761-es halálával megörökölte a Douglas márki (Skócia 1633) címet,[m 40] a néhai herceg birtokával kapcsolatos viták és perek évekig foglalkoztatták a közvéleményt, ez volt a Douglas-ügy (Douglas Cause).[m 41] Hamilton 1763 és 1767 között Etonban tanult. Azonban 1769-ben, 14 évesen, a Hamilton Palotában elvitte a láz.[19][36][37]

Douglas Hamilton Hamilton 8. hercege, Brandon 5. hercege KT

Douglas Hamilton (1756. július 24. – 1799. augusztus 2.) 1769-ben, 13 éves korában örökölte meg a Hamilton hercegi címet. Etonban, majd a Cambridge-i Egyetemen tanult, majd négy évet töltött a kontinensen, korabeli szokásoknak megfelelően. Hazatérve anyja szándéka – „egy magánember lánya, bármilyen végzett is, nem alkalmas arra, hogy szövetségese legyen”, — ellenére elvette a Elizabeth Anne Burrellt. A herceg egyre kicsapongóbb lett. Viszonya volt több színésznővel, titokban Frances Twysden-nel, Eglinton gróf feleségével, utóbbitól el nem ismert gyereke is született, ami miatt a gróf elvállt feleségétől. Végül 1794-ben, kihasználva az új törvény adta lehetőséget, elvállt a hercegi pár. Mivel egyik fél sem támasztott követelést, a korabeli vélekedés szerint megegyezéssel. A herceg nem nősült újra, de Harriet Pye Esten színésznőtől 1796-ban született egy lánya, Anna (1796–1844. augusztus 20.). Hosszú pereskedés után ő lett az első 1782-ben, aki Brandon hercegeként vett részt vett a brit parlamenti életben. A Bogáncsrendet 1785-ben nyerte el. Különös érdeklődést mutatott a művészetek és a tudományok iránt, és jelentős műgyűjteménye volt. Életének jelentős részét utazással töltötte, bejárva Európa számos országát. Halálával a hameldeni Hamilton báró[m 39] címet a leendő Argyll 4. hercege örökölte, azóta is annak a hercegi címnek a mellékcíme. Mivel utód nélkül halt meg, a hercegi címet nagybátyja örökölte, ám a Hamilton palota berendezését lányára Annára hagyta. Ezt az örökösnek vissza kellett vásárolnia Annától.[19][38][39]

Európai útja során őt elkisérő Dr. Moore ezt írta: „Sok jó tulajdonsággal rendelkezik, és kiváló a felfogó képessége, erőssége a gyorsaság és a személyek megismerése – amellyel gyakran meglep. Gyengesége a szeretet-vágy és fékezhetetlen vágy minden új tárgy után, de amint megszerzi, közömbössé lesz számára... Nem tiszteli feljebbvalóit, társaságát sem rangban, sem megértésben. Az első visszafogottá teszi, a többiek pedig megsértik az önbecsülését ... néha rosszkedvű, mégsem rossz a kedélye. Nem tudja elviselni az ellentmondásokat, ki van téve a szenvedély heves fuvallatainak, de nem képes rosszindulatot vagy bosszút rejtegetni... A herceg szó minden értelmében a legjobb társaságba illik – ezek között udvarias, szerény és megfontolt, de a másik osztály esetében viselkedése önteltnek, arrogánsnak és szeszélyesnek tekinthető.“ Lady North Lady Gowernek 1772. október 4-én ezt írta: „Hamilton hercege egy nagyon csinos fiatalember, tökéletesen érintetlen és jól nevelkedett, és azt merem állítani, hogy nagyon jó lesz“. Utólagos vélemény szerint: „Ez a nemes korának egyik legszebb embere volt, de miután hagyta magát félrevezetni a szétszórtság szellemétől, egészsége fokozatosan aláásott, és 1799-ben kora virágában halt meg.[40]

Archibald Hamilton Hamilton 9. hercege, Brandon 6. hercege

Archibald Hamilton (1740. július 15. – 1819. február 16.) 1768-ban lett Lanarkshire képviselője a brit parlamentben, ahol egészen 1774-ig szolgált. 1799-ben örökölte a Hamilton hercege címet. A herceg jeleskedett a telivér lovak tenyésztésében és a lóversenyek világának kiemelkedő alakja volt. 1786 és 1814 között lovai hétszer[m 42] nyertek a Doncaster-i St Leger Stakes-en.[m 43] Gibbs kijelenti, hogy „inkább a versenyzéssel foglalkozott, mint a politikával, de állítólag a whigek felé hajlott. Rövid alsóházi ideje alatt az udvarral szavazott, ritkán volt jelen a Lordok Házában, hiányzott olyan meghatározó szavazásokon, mint Lord Melville felelősségre vonása[m 44] vagy a katolikus jogkorlátozások feloldása[m 45].[41][19][42]

Alexander Hamilton Hamilton 10. hercege, Brandon 7. hercege KG PC

Alexander Hamilton, 10. Hamilton hercege (1767. október 3. – 1852. augusztus 18.) a Hamilton család egyik legjelentősebb tagja volt a 19. században. Tanulmányait Eton College-ban kezdte, majd az oxfordi Christ Church-ben folytatta, ahol klasszikus irodalomat és a művészetet tanult, Master of Arts diplomát szerzett. A politikai életben is aktív szerepet vállalt – 1802 és 1806 között a Lancaster parlamenti képviselő, 1806 és 1807 között oroszországi nagykövet Szentpéterváron –, de leginkább művészetpártoló tevékenysége révén vált ismertté. Gyűjtőszenvedélye közismert volt, különösen az ókori művészeti tárgyak iránt, és a világ egyik legjelentősebb magángyűjteményét hozta létre. Hamilton különösen vonzódott az egyiptomi műtárgyakhoz, és ő volt az, aki az Egyesült Királyságba vitte az első szarkofágot. A herceg építészeti projekteket is támogatott, többek között a Hamilton Palota jelentős bővítése is az ő nevéhez fűződik. Az egyik legismertebb portréja David d’Angers francia szobrásztól származik. 1836. február 5-én megkapta a Térdszalagrendet. 1852. augusztus 18-án hunyt el, és temetésére az általa gyűjtött műtárgyak között került sor.[19][43][44][45]

A gyászjelentésben megjegyzik, hogy „a félénksége és a temperamentuma változékonysága megakadályozta abban, hogy sok szolgálatot tegyen [whig] pártjának, vagy hogy nagy mértékben támaszkodjanak rá... Nagy hajlama volt arra, hogy túlbecsülje a ősi születését ... kiérdemelte, hogy Anglia legbüszkébb emberének tartsák.“ Lord Lamington a The Days of the Dandies-ben[46] azt írja róla, hogy „soha senki nem volt olyan nagyképű, mint a 10. herceg, a Katalin cárnőhöz küldött követ. Amikor ismertem, már nagyon idős volt, de egyenesen tartotta magát, mint bármelyik grenadier. Mindig katonai zsinóros díszítésű köpenyben, feszes nadrágban és Hesseni csizmában volt öltözve“. Lady Stafford megemlítette „a nagy kabátját, hosszú copfját és aranygyűrűkkel borított ujjait, valamint külföldies megjelenését“.[47] Festményeinek, műtárgyainak, régi könyveinek és kéziratainak gyűjteményét 397 562 fontért adták el 1882 júliusában, a kéziratokat a német kormány vásárolta meg 80 000 fontért. Ezek közül néhányat a brit kormány visszavásárolt, és jelenleg a British Museum-ban találhatóak.[48]

William Alexander Anthony Archibald Hamilton Hamilton 11. hercege, Brandon 8. hercege

William Alexander Archibald Hamilton (1811. február 19. – 1863. július 15.) hercegeként 1852-től 1863-ig viselte a címet. A herceg 1842-ben, európai körútja során látogatott el a badeni udvarba, ahol egy bálon találkozott Mária Amália badeni hercegnő hercegnővel, Napóleon gyámleányával. Hamarosan egymásba szerettek, és 1843. április 23-án házasságot kötöttek. Házasságkötése után főként Párizsban és Badenben élt. nagyon keveset érdeklődik a brit ügyek iránt. 1852-ben megvásárolta a London központjában, Arlington Street 22. szám alatt található házat[m 46] 60 000 fontért. A herceg hozzávetőlegesen egy évtizeden építette át a házat, amelyre éves jövedelmét meghaladó összeget költött. Hamilton egyetlen lányát, Mary Victoria Hamiltont (1850–1922), először I. Albert monacói herceg vette feleségül, házasságuk érvénytelenítését követően 1880-ban Festetics Tasziló felesége lett.[19][49][50]

William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton (1845–1895) Hamilton 12. hercege, Brandon 9. hercege, Châtellerault hercege[m 8]

William Alexander Louis Stephen Hamilton (1845. március 12. – 1895. május 16.) az oxfordi Eton College-ban és Christ Churchben tanult. „Ha nem nehezítette volna el semmilyen felelősségtudat, és nem sújtotta volna minden halálos bűn sokkal nagyobb mértékben, mint talán bármely más fiatal nemest, akkor erős, egyszerű ember lett volna, és sok szempontból sikeres. ... Christchurchben előbb box meccsekre járt, aztán később lóversenyzésre, vitorlázásra és egyéb szórakozásra... Testes volt, durván pirospozsgás arcbőrű, erős nyaka volt, és elég erősnek tűnt ahhoz, hogy öklével leüssön egy ökröt ... Beszédének őszintesége a durvaság határát súrolta.[51]

A Brodick kastély dél irányból 1879-ben.[52]

1863 júliusában Hamilton apja meghalt, és a 18 éves Hamilton Hamilton 12. hercege lett. Öröksége nem volt nagy, mert a 11. herceg, miután megnősült, igen kiköltekezett. Többek között vásárolt egy házat[m 46] Londonban Beaufort hercegtől 60 000 fontért, és egy évtized alatt további 20 000 fontot költött az ingatlanra. Skóciában is sokat építkezett, majdnem megháromszorozta a Brodick-kastély[m 47] méretét, és bajor stílusban átalakította felesége tiszteletére. Az apja halálakor hátrahagyott 140 000 font értékű birtokot felesége és gyermekei között osztottak fel. Hamilton megörökölte a birtok jelentős részét, de 1867-re közel állt az anyagi tönkremenetelhez, amikor a francia nevelésű Cortolvin versenylova megnyerte a Grand National Steeplechase-t[m 48] Aintree-ben. A jelentős pénzdíjakon kívül Hamilton mintegy 16 000 fontot nyert a fogadóirodáktól, amivel sikeresen stabilizálta vagyonát. A vagyon számos kastélyon túl 157 000 hektár volt, főleg Bute-ban, Lanarkban és Suffolkban. 1864-ben III. Napóleon – vitatott módon – visszaállította az Arran 2. grófjának adott, majd visszavont Châtellerault hercege[m 8] címet Hamilton 12. hercege javára, a herceg anyjára való tekintettel. A címet nem használják a Hamilton hercegek.[19][53][54]

Alfred Douglas Douglas-Hamilton (1862–1940) Hamilton 13. hercege, Brandon 10. hercege, Selkirk 9. grófja

Alfred Douglas Douglas-Hamilton (1862. március 6. – 1940. március 16.) a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált. Elhíresült, mert képes volt a hadihajó alatt átúszni. 1888-ban negyedik unokatestvére, William Douglas-Hamilton, Hamilton 12. hercege rávette, hogy hagyja el a haditengerészetet. 1890-ben trópusi betegség – vélhetően malária – következtében a bal oldalára lebénult. 1895-ben örökölte meg a Hamilton hercegi címet, ám jelentős – körülbelül egy millió fontos – adóssággal. Az özvegy hercegnőt 1906-ban elvette James Graham, Montrose 6. hercege, a Hamilton családot ekkor elhagyó ingatlanok közé tartozott az Arran-i Brodick kastély, amely ötszáz évig a Hamilton család tulajdonában volt. A Hamilton-kastély megmaradt a herceg kezén, aki az Első világháború idején felajánlotta azt a Királyi Haditengerészetnek kórház céljára. A Hamilton család szénbányái benyúltak a kastély alá, amely megsüllyedt, ezért 1921-32 között le kellett bontani. Hamilton Dungavel House-ban lakott, a Strathavenhez közeli lápvidéken. Halálakor Selkirk grófja cím az 1646-os alapító oklevél értelmében második fiára, George Nigel Douglas-Hamiltonra szállt.[19][55][56]

Douglas Douglas-Hamilton (1903–1973) Hamilton 14. hercege, Brandon 11. hercege KT GCVO[m 49] AFC[m 50] PC

Douglas Douglas-Hamilton (1903. február 3. – 1973. március 30.) figyelemre méltó karriert futott be a repülés terén. Több elődjéhez hasonlóan az Eton College-ban és az oxfordi Christ Church egyetemen tanult. 1930-tól egy évtizeden át volt East Renfrewshire parlamenti képviselője. Gyerekkora óta érdeklődött a repülés iránt, a Királyi Kiegészítő Légierőnél (RAuxAF) szolgált. 1927. július 4-én a 602-es (City of Glasgow) osztaghoz rendelték pilóta tisztnek,[m 51] majd gyorsan előléptették repülő tisztté[m 52] (1929. január 4.) és repülő hadnaggyá[m 53] (1930. január 15.). 1931. május 6-án, 28 évesen a legfiatalabb századvezetője[m 54] lett, 1931 és 1936 között irányította a századot.

Westland PV.3 Martleshamben 1931 decemberében, az Everest expedíció kívánta módosítások előtt.

Részt vett a huszadik század elejének egyik ambiciózusabb légi repülésében, a Houston-Mount Everest Flight Expedition-ben. Minden korábbinál magasabban, alakzatban repültek át 1933-ban a Mount Everest felett, Hamilton egy Westland PV-3 kétfedelű repülőgépet vezetett. A Második világháború alatt a RAF szolgálatában az Egyesült Királyság légvédelmének megszervezésében játszott fontos szerepet. Rudolf Hess 1941. május 10-én Skóciába repült, ahol a Hamilton hercegének birtoka közelében szállt le ejtőernyővel. Hamilton hercege, aki a RAF tisztje volt, azonnal értesítette a hatóságokat Hess érkezéséről, és együttműködött a német tiszt fogva tartásában. A herceget később kihallgatták az ügy kapcsán, de hamar kiderült, hogy nem volt semmilyen előzetes tudomása Hess tervéről. A világháború után számos ceremoniális tisztséget töltött be – például az uralkodót képviselte a Skót Egyháznál –, tagja volt több bank és biztosító-társaság igazgatóságának.[19][57][58][59]

Angus Douglas-Hamilton (1938-2010) Hamilton 15. hercege, Brandon 12. hercege

Angus Alan Douglas Douglas-Hamilton (1938. szeptember 13. – 2010. június 5.) az Eton College-ban és az oxfordi Balliol College-ban tanult. 1973-ban örökölte a hercegi címet. A herceg a Skót Nemzeti Párt támogatója volt, és többször is indult parlamenti képviselői választáson – sikertelenül. Aktívan részt vett a skót kulturális és történelmi örökség megőrzésében. A Hamilton hercegek évszázadok óta viselik a „Bearer of the Crown of Scotland“ címet, ezért Hamilton hercege vitte a Skócia koronáját a Westminsteri apátságban II. Erzsébet 1953-as koronázásán. A hercege életének nagy részét Skóciában töltötte. Harmadik feleségével az állatok jólétéért harcolt. A motorsportok rajongójaként számos brit és nemzetközi szárazföldi sebességrekordot[m 55] tartott. A herceg sok éven át alkoholfüggőségben szenvedett, így 1993-ban, amikor ötödször ítélték el ittas vezetés miatt, bevonták a jogosítványát.[19][60][61][62][63]

Alexander Douglas-Hamilton (1978–) Hamilton 16. hercege, Brandon 13. hercege

Alexander Douglas-Hamilton (1978. március 31-) 2010. június 5. óta Hamilton 16. hercege Brandon 13. hercege. Felesége a belsőépítész Sophie Ann Rutherford (1976. december 8.–), akit 2011. május 7-én vett el,[64] három fiú gyerekük – Douglas, William és Basil – született. A herceg a Holyroodhouse palota örökös őrzője és Skócia Koronájának örökös hordozója. Skócia Korona örökös hordozójaként ő helyzete a koronát II. Erzsébet királynő koporsójára a Szent Egyed-katedrálisban 2022. szeptember 12-én tartott megemlékezés alkalmával. III. Károly királlyá koronázásakor a herceg, mint a skót korona hordozója, a koronázási menet részeként vonult be az apátságba, ahol a koronát a skót zászlóval együtt helyezték el a koronázási oltáron. Hamilton herceg Skóciában, az Edinburgh-tól keletre fekvő Lennoxlove kastélyban él családjával, kevés információ ismert róla.[65][66]

Hamilton hercegek és Selkirk grófok részleges családfája

[szerkesztés]

A családfa a Hamilton hercege és Selkirk grófja címek követésére készült, messze nem tartalmazza az összes testvért. Feltüntettük a fontosabb leágazásokat, amelyek más címeket érintenek, de nem mindegyiket. Valamint felkerült egy magyar vonatkozású leszármazási ág, illetve a talán legismertebb Hamilton, Emma Hamilton is.

Vagyon

[szerkesztés]

A Hamilton hercegek számos kastélyt, palotát és földet birtokoltak. Székhelyük sokáig a Hamilton kastély volt, a jelenlegi a Lennoxlove kastély. A magas örökösödési adó elől, más főrendekhez hasonlóan, a XX. század elején alapítványokba és más örökösödési adó mentes társasági formákba vitték át vagyonukat, lásd a vállalkozásokról szóló részt.

Vállalkozások

[szerkesztés]

A Lennoxlove-ba bejegyzett, részben vagy egészében Hamilton hercege tulajdonában álló cégek:

  • H AND K Estates Limited Alapítva: 2012. február 17. Fő tevékenységi köre az ingatlan bérbeadása és üzemeltetése saját vagy bérelt ingatlanokon. A vállalkozás létezik, de inaktív. Igazgatója Alexander Douglas-Hamilton, aki a társaság fő részvényese is.
  • Brandon Investments Limited mikro vállalkozás.[m 74] Alapítva: 2006. november 14. A cég fő tevékenysége a vegyes gazdálkodás, főleg családi birtokkezelési feladatokra összpontosít.
  • Hamilton and Kinneil[m 75] (Archerfield) Limited Alapítva: 1995-ben. A cég elsősorban nem kereskedelmi vállalkozásként van nyilvántartva, tevékenysége minimalis.
  • Hamilton and Kinneil[m 75] Estates Limited Alapítva: 1987. szeptember 17. A vállalkozás tevékenységei közé tartozik a földbirtokok és ingatlanok kezelése, ideértve a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységeket is. A cég fő feladatai közé tartozik a Hamilton hercegi címhez kapcsolódó birtokok igazgatása, amelyek közé tartozik például a Lennoxlove House is, amely egy történelmi kastély és kulturális központ. A cég pénzügyi eredményei alapján a teljes eszközállomány meghaladja a 4 millió fontot, és a nettó eszközértéke is folyamatosan növekedett az elmúlt években.
  • Hamilton Farming Enterprises Limited Alapítva: 1987. október 12. A cég fő tevékenységi köre a mezőgazdaság és a kapcsolódó szolgáltatások, beleértve a földművelést, állattenyésztést és egyéb agrártevékenységeket.. A vállalat székhelye Dél-Lanarkshire-ben található, és szorosan kapcsolódik a Hamilton hercegi családhoz.
  • H AND K Enterprises Limited mikro vállalkozás[m 74] Alapítva: 1987. szeptember 17. A vállalat tevékenységi köre többek között az ingatlanok bérbeadására és üzemeltetésére, valamint a nem fém ásványi anyagok kitermelésére irányul. A vállalat jelentős eszközállománnyal bír, 2023. októberi mérlege szerint mintegy 18,08 millió fontnyi eszközzel rendelkezik, míg nettó eszközértéke 15,79 millió font.

Címer

[szerkesztés]
A Hamilton és Brandon hercegek címerpajzsa
Pajzs

Négyelt pajzs

  • Első és negyedik nagy negyed, szintén négyelt:
    • 1. és 4. rész: Vörös mezőben három hermelin ötlevelű virág (Hamilton).
    • 2. és 3. rész: Ezüst mezőben egy természetes színű hajó, összecsukott vitorlákkal, vörös zászlóval (Arran).
  • Második és harmadik nagy negyed: Ezüst mezőben egy vörös szív, amelyet arany birodalmi korona díszít, a felső kék mezőben három ezüst csillag (Douglas).
Sisakdíszek
  • Első sisakdísz: Egy hercegi koronán egy tölgyfa áll, amelyet egy fűrész vág keresztben a törzsén keresztül, természetes színekkel, a fűrész arany (Hamilton).
  • Második sisakdísz: Egy vörös kalapon, amelyet hermelin bélel, egy lángoló szalamandra természetes színekkel (Douglas).
Pajzstartók

Mindkét oldalon egy-egy ezüst antilop látható, arany szarvakkal és patákkal, grófi koronával a nyakukon, amelyhez arany lánc csatlakozik.

Jelmondatok
  • Az első sisakdísz felett: „Through“ (Át/tovább).
  • A második sisakdísz felett: „Jamais Arrière“ (Sohasem hátra).

A címerpajzs hűen tükrözi a Hamilton és Douglas családok történelmi egyesülését és nemesi örökségét.[19]

Hamilton hercege címei 2024-ben

[szerkesztés]
  • Hamilton 16. hercege (létrehozva Skócia, 1643. április 12., 1649/50. március 19. és 1661. jún. 15. kiegészítéssel)
  • Brandon 13. hercege (létrehozva Nagy-Britannia, 1711. szeptember 10.)
  • Douglas márkija (létrehozva Skócia, 1633. június 14.)
  • Clydesdale márkija (létrehozva Skócia, 1643. április 12., átadva és visszaigényelve: 1661. június 15.)
  • Angus 23. grófja (létrehozva Skócia, 1389. április 9.)
  • Lanark 15. grófja (létrehozva Skócia, 1639. március 31., átadva és visszaigényelve: 1661. június 15.)
  • Arran és Cambridge grófja (létrehozva Skócia, 1643. április 12., átadva és visszaigényelve: 1661. június 15.)
  • 13. Lord Abernethy és Jedburgh Forest (létrehozva Skócia, 1633. június 14.)
  • 15. Lord Machanshire és Polmont (létrehozva Skócia, 1639. március 31., átadva és visszaigényelve: 1661. június 15.)
  • 16. Lord Aven és Innerdale (létrehozva Skócia, 1643. április 12., átadva és visszaigényelve: 1661. június 15.)
  • Dutton 13. bárója, Chester megyei Duttonból (létrehozva Nagy-Britannia, 1711. szeptember 10.)
  • Skócia első főrendje/főnemese
  • A Holyroodhouse palota örökös őrzője

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Lanarkshire történelmi megyenév, gyakran Clydesdale-ként hivatkoztak rá. Mindkét földrajzi név felbukkan a Hamiltonok címei között. Lanarkshire jelenleg a Skócia Közép-övezetében található, és két modern megye, North Lanarkshire és South Lanarkshire részeként létezik. Az 1975-ös skót közigazgatási reform óta Lanarkshire régi megyéje megszűnt létezni, és területét felosztották ezekre az újabb közigazgatási egységekre. Források: North Lanarkshire Council (angol nyelven). North Lanarkshire Council. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és South Lanarkshire Council (angol nyelven). South Lanarkshire Council. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  2. Skót Baronage:
    • Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak.
    • A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival.
    • A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
  3. A sheriff tisztsége a középkori és kora újkori Skóciában egyfajta királyi tisztségviselői szerepet jelentett. A sheriff fő feladata a királyi hatalom helyi képviselete volt egy adott területen vagy megyében (shire). Ez magában foglalta a következőket:
    • Igazságszolgáltatás: A sheriff felelős volt a helyi bíróságok működéséért, beleértve a büntető- és polgári ügyek tárgyalását. Ő elnökölt a bíróságokon, és gondoskodott arról, hogy a királyi törvények betartását biztosítsák.
    • Adóbeszedés: A sheriff feladata volt a királyi adók és díjak beszedése, valamint a királyi jövedelmek biztosítása a megyében.
    • Rendfenntartás: A sheriffnek gondoskodnia kellett a közrend fenntartásáról, beleértve a bűncselekmények felderítését és a rendbontók megbüntetését.
    • Katonai vezetés: Szükség esetén a sheriff katonai parancsnokként is szolgált, és felelős volt a helyi lakosság mozgósításáért és védelméért.
  4. A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
  5. A Cleanse the Causeway véres összecsapás volt Edinburgh utcáin 1520-ban két befolyásos nemesi család, a Hamiltonok és a Douglasek között. A Hamiltonok, James Hamilton, Arran 1. grófja vezetésével, megpróbálták legyőzni Archibald Douglast, Angus 6. grófját. Az összecsapásban a Douglasek kerekedtek felül, sok Hamilton-párti vesztette életét vagy kényszerült menekülésre. A magyar fordítás a Causeway tisztogatása lenne, de Causeway konkrétan Edinburgh főutcájára, a Royal Mile egy szakaszára utal, ezért a pontos fordítás helyett inkább a Royal Mile-i tisztogatás kifejezés találóbb.
  6. A Linlithgow Bridge-i csata 1526. szeptember 4-én zajlott Skóciában, Archibald Douglas, Angus 6. grófja és John Stewart, Lennox 3. grófja között. A csata során Angus erői győzelmet arattak Lennox felett, aki megpróbálta kiszabadítani az ifjú V. Jakabot a Douglas befolyása alól. Lennox a csatában életét vesztette, ami tovább erősítette Angus hatalmát Skóciában. A győzelem után Angus még inkább megszilárdította befolyását a fiatal király felett, bár Jakab hamarosan megszökött a Douglasoktól. A csata egyik fontos következménye az volt, hogy tovább mélyítette a skót nemesség közötti belső ellentéteket.
  7. A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott, és az angol-skót háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angolok Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezetésével győzelmet arattak a skótok felett, akik James Hamilton, Arran grófja alatt harcoltak. A csata a skót történelemben Black Saturday (Fekete Szombat) néven vált ismertté, mivel súlyos veszteségeket szenvedtek. Ez volt az utolsó nagy nyílt mezőn zajló csata az angolok és a skótok között, és hozzájárult a skótok végső vereségéhez. A csata része volt annak az időszaknak, amikor VIII. Henrik és utódai megpróbálták Skóciát Angliával egyesíteni. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  8. a b c d e Az 1548-ban alapított Châtellerault hercege ( 1548) címet James Hamilton (kb.1516–1575) Arran 2. grófja kapta és tőle is vonták meg. III. Napóleon 1864-ben újra megadta a 12. Hamilton herceg, William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton számára, aki III. Napóleon távoli rokona volt. Ez az újraélesztés azonban nem az eredeti, jogilag legközelebbi örökös, Derby 14. gróf vagy a legközelebbi férfiági örökös, a Abercorn 2. márki javára történt, hanem a Hamilton hercege részére. A visszaállítás óta a Hamilton és az Abercorn hercegek viselik a Châtellerault címet, a Derby grófok nem. Ez utóbbiak nem tettek nyilatkozatot a címmel kapcsolatban.
  9. A Szent Mihály Lovagrend (Ordre de Saint-Michel) francia lovagrend, amelyet XI. Lajos francia király alapított 1469. augusztus 1-jén, válaszul Jó Fülöp, Burgundia hercege Aranygyapjas rend létrehozására. Lovagi rendként célja az volt, hogy megerősítse lovagjainak a király iránti hűségét. Eredetileg korlátozott számú lovag volt, eleinte harmincegy, majd harminchatra nőtt, beleértve a királyt is. A Szent Mihály-rend volt Franciaország legmagasabb rendje volt, amíg fel nem váltotta a Szentlélek-rend 1578. december 31-én. Bár a francia forradalmat követő 1830-as júliusi forradalom kormányhatóságai hivatalosan eltörölték, tevékenysége folytatódott. A Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága még mindig elismeri.
  10. A skót gárda (franciául: Gardes Écossaises) a francia uralkodó személyes testőrség volt, amelyet 1418-ban a Valois VII. Károly alapított. Kezdetben a király skót testőrsége 25 testőrből és 75 íjászból állt. Minden testőrhöz négy segítő – egy fegyverhordozó, egy íjászt, egy cranequinier (íj-feszítő gépet kezelő) és egy szolga – tartozott.
  11. Az 1557-es Saint-quentini csata az 1551–1559-es olasz háború döntő ütközete volt a Francia Királyság és a Spanyol Birodalom között a pikárdiai Saint-Quentinben. A Habsburg-spanyol haderő Emánuel Filibert savoyai herceg vezetésével legyőzte a Louis de Gonzague, Nevers hercege és Anne de Montmorency, Montmorency 1. hercege parancsnoksága alatt álló francia hadsereget.
  12. A Kongregáció Lordjai, akik hithűnek nevezték magukat, a protestáns skót nemesek csoportja volt a XVI. század közepén. A katolikus egyház reformációját támogatták a protestáns elvek szerint.
  13. Catherine Stewart anyja Marion Boyd, a Boyd klán egy prominens tagja volt. Catherine Stewart hírnevét részben az adta, hogy ő volt az egyik legismertebb törvénytelen gyermeke a skót királynak, aki számos törványtelen utódot hagyott maga után. Catherine-t különféle jogokkal és földbirtokokkal látták el, hogy biztosítsák számára a megfelelő társadalmi státuszt. Catherine Stewart első férje James Douglas, Morton 3. grófja (1516. április 14. – 1581. június 2.), egy jelentős skót nemesi család tagja volt. James Douglas azért vette feleségül Catherine Stewartot, mert annak apja, James IV skót király volt, és annak ellenére, hogy Catherine törvénytelen gyermek volt, a királyi vérvonal jelentős politikai és társadalmi előnyökkel járt számára. Az ilyen házasságok gyakran stratégiai célokat szolgáltak, hogy erősítsék a nemesi családok befolyását és kapcsolatokat építsenek ki a királyi udvarral. A házasságból három lányuk született. Források: James, 3rd Earl of Morton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.) ésPerson Page - 10210 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  14. Margaret Douglas 1532 körül hozzáment James Hamiltonhoz, Arran 2. grófjához, aki később Skócia kormányzója lett. Mindketten király leszármazottai voltak. Házasságuk révén Margaret a Hamilton család fontos tagjává vált, és jelentős befolyást szerzett Skócia politikai életében. James Hamilton kormányzósága alatt Margaret aktívan részt vett politikai és diplomáciai ügyekben, különösen Skócia és Anglia közötti kapcsolatokban.
  15. Mary Stewart II. Jakab skót király legidősebb leánya volt. Apja uralkodása alatt, 1459-ben, mindössze hatéves korában Thomas Boyd felesége lett. Thomas Boyd régens volt III. Jakab skót király kiskorúsága idején. Thomas Boyd 1467-ben kapta meg az Arran grófja (Skócia 1467) címet, amikor sikeresen képviselte Skóciát a Norvégiával folytatott tárgyalások során, melyek eredményeként Skócia visszaszerezte az Orkney- és Shetland-szigeteket. Politikai ellenfelei 1469-ben összeesküvést szőttek ellene, és árulással vádolták. Miközben Boyd Dániába utazott, hogy Margit dán hercegnőt Skóciába kísérje, ellenségei kihasználták távollétét, és elérték, hogy III. Jakab elítélje és megfossza őt címétől, birtokaitól, valamint minden hatalmától. Boyd házasságát Mary Stewarttal, III. Jakab testvérével, politikai okokból érvénytelenítették 1473-ban. A házasság felbontásának fő oka az volt, hogy Boyd kegyvesztetté vált, és a királyi udvar számára politikai kockázatot jelentett. Mary Stewart, miután hazatért Skóciába, III. Jakab király utasítására őrizetbe került, és kényszerítették arra, hogy házasságát érvénytelenítsék. Az érvénytelenítést követően Mary Stewart feleségül ment James Hamiltonhoz, és ezzel a Hamilton család pozíciója megerősödött a skót udvarban. Forrás: Mary Stewart, Countess of Arran (angol nyelven). Goodreads. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  16. 1551 decemberében Anne Mária királyné udvarhölgye lett. Lotaringiai Mária skót királyné Guise-i Mária Franciaországba látogatott, majd visszatérésekor. 1553 márciusában Máriával Skócia nyugati részére utaztak. Röviddel ezután, apjuk lemondott a régensi posztról. Anne Hamilton 1558-ban ment hozzá George Gordonhoz, Huntly 5. grófjához. A grófot apja 1562-es lázadása és halála után letartóztatták és Dunbar kastélyában őrizték, címeit és birtokait elkobozták, közel állt ahhoz, hogy halálra ítéljék. 1565-ben visszakapta címeit és birtokait, miután Mária skót királynő feleségül ment Lord Darnleyhez. Teljes szabadságát visszanyerte, és ugyanebben az évben Skócia főkancellárjává nevezték ki. 1567-ben Anne férje részt vett Lord Darnley meggyilkolásában. Források: Person Page - 2073 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Person Page - 2100 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Earl of Huntly (1445) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  17. George Gordon, Huntly 6. grófja részt vett James Douglas, Morton 4. grófja kivégzésével végződő összeesküvésben 1581-ben, valamint a Ruthven támadók elleni összeesküvésben, amely megmentette VI. Jakab királyt 1583-ban. Annak ellenére, hogy 1588-ban aláírta a presbiteriánus hitvallást, továbbra is részt vett Spanyolország skót inváziójának tervezésében, de végül VI. Jakab király kegyelmet adott neki. 1589 áprilisában George Gordon felkelést kezdeményezett Észak-Skóciában, de rövid fogság után szabadon engedték. 1592-ben Moray gróf ellen indított magánháborút, mely során megölték James Stewartot, Moray 2. grófját. Emiatt elmenekült és száműzetésbe kényszerült, de 1597-ben visszatért és visszakapta birtokait, miután alávetette magát a skót egyháznak. George Gordont 1599. április 17-én emelték márkivá (Skócia 1599) hűségéért, társ vagy alcímek: Enzie grófja (Skócia 1599) és Lord Gordon of Badenoch (Skócia 1599). Élete során többször is összetűzésbe került a skót egyházzal, ami miatt börtönbüntetést is kapott, majd 1608-ban kiközösítették. Befolyása jelentősen csökkent I. Károly trónra lépésével. A Crichton családdal való viszály miatt 1635-ban ismét börtönbe került, végül 1636-ban Dundee-ban hunyt el. Források: Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Earl of Huntly (1445) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  18. William Douglas 1611-ben örökölte apja címét, Angus 11. grófja lett. Rossz egészségi állapota és a vallási légkörrel kapcsolatos elégedetlensége miatt VI. Jakab kiráy engedélyt adott, hogy Európába utazzon. Először 1616-ban, majd 1623-ban ismét lehagyta Skóciát, birtokait testvére, Lord Mordington, és unokatestvére, Morton 7. grófja irányította. Visszatérve Nagy-Britanniába, I. Károly király 1631-ben megerősítette apja címeit, és 1633-ban Douglas-t Douglas márkijává (Skócia 1633) tette, mellék vagy alcíme lett az Angus grófja és a Lord Abernethy és Jedburgh Forest. Douglas márkija, 1638-ig leginkább a Douglas-kastélyban töltötte idejét, és kevésbé vett részt a nemzeti ügyekben. 1644-ben aláírta a National Covenant-ot, de 1645-re oldalra váltott, és csatlakozott Montrose márkijához. A Philiphaugh-i csatában vereséget szenvedtek, Douglas elmenekült, de 1646-ban elfogták, és Edinburgh kastélyában börtönözték be, ahonnan 1647-ben szabadult nagy összegű bírság kifizetése után. Forrás: Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  19. a b c d e f g h i j k l m n o p A Selkirk grófi cím alcíme: Lord Daer és Shortcleuch. A Selkirk grófi cím öröklési rendjéről itt olvashatsz.
  20. a b c d e A Cambridge grófjának ( 1619) egyetlen al– vagy mellékcíme volt, az Innerdale bárója ( 1619).
  21. a b c d Hamilton hercege társ– vagy alcímei: Clydesdale márkija, Arran és Cambridge grófja, valamint Lord Aven és Innerdale
  22. Claud Hamilton bátyját, James 1562-ben őrültnek nyilvánították, ezért apjuk 1575-ös halála után Claudnak és testvérének, Johnnak kellett helyette eljárnia. 1579-ben a titkos tanács mindkettőjüket elfogatta volna korábbi tetteik miatt, de elmenekültek Angliába, ahol Erzsébet királynő diplomáciai célokra használta őket, majd Claud egy időre Franciaországba ment. 1583-ban újra Angliába ment és anyagi segítségért folyamodott Erzsébet királynőhöz. 1586-ban visszatért Skóciába, ahol folytatta politikai tevékenységét Mária skót királynő érdekében. 1589-ben leveleit lefoglalták, rövid börtönbüntetést szenvedett, majd visszavonult a nyilvános élettől, később ő is mentális betegségben szenvedett. 1598-ban fiát, Jamest bízta meg ügyei intézésével, mivel állapota tovább romlott.
  23. James Stewart, Moray 1. grófja, Skócia régense volt 1567 és 1570 között.
  24. Matthew Stewart, Lennox 4. grófja – Skócia régense volt 1570 és 1571 között.
  25. A Hamilton Academy-t 1588-ban [[Hamilton hercege#john1540|John Hamilton alapította. Az iskola eredetileg a helyi fiatalok nevelését célozta, főként a latin nyelv és a klasszikus tanulmányok terén. A Hamilton család célja az volt, hogy saját birtokaik környékén is biztosítsanak minőségi oktatást, amely versenyre kelhetett a nagyobb városok oktatási intézményeivel. A XVII. és XVIII. században az iskola fejlődése lassabb volt. 1837-ben a helyi közösség és a Hamilton család támogatásával kibővítették az iskolát, amely Skócia-szerte elismert volt a klasszikus tanulmányok és a természettudományok terén. Az iskola hírneve az 1950-es és 60-as években érte el csúcspontját, amikor a brit oktatási rendszer egyik mintaiskolájaként emlegették. Az 1970-es évek oktatási reformjai következtében azonban 1972-ben bezárták.
  26. A Somers Isles Company brit kereskedelmi társaság volt, amelyet a XVII. század elején alapítottak, hogy felügyelje és irányítsa Bermuda szigetének, az akkoriban Somers Isles-nak nevezett területnek a gyarmatosítását és gazdasági fejlesztését. A társaság tagjai közé tartozott több nemes és befolyásos brit személyiség, akik befektetésekkel és irányítással támogatták a sziget gazdasági kihasználását, földjeinek eladását és a helyi gazdaság felépítését. A társaság működése alatt Bermuda fontos brit gyarmattá vált. A Somers Isles Company befektetése hosszú távon nem bizonyult különösebben jövedelmezőnek a befektetők számára. A fő probléma az volt, hogy Bermuda földrajzi adottságai és erőforrásai korlátozottak voltak, ami korlátozta a mezőgazdasági termelést és az exportot. Emellett a társaság működését jogi viták és belső konfliktusok is nehezítették, amelyek tovább csökkentették a befektetés jövedelmezőségét. Végül a társaság 1684-ben megszűnt, amikor a királyi kormányzat átvette Bermuda irányítását. Források: The Devil's Gift: Tobacco and the Fall of the Somers Isles Company, 1651-1700 (angol nyelven). Columbia University. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Colonizing Paradise: The Somers Islands Company and Colony (angol nyelven). Oxford Academic. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  27. a b c A Hamilton hercege cím alcímei: Clydesdale márkija, Arran grófja és Lord Aven (Skócia 1643). A címhez a szokásostól eltérő örökösödési jog társult. Ennek értelmében:
    1. ha az első hercegnek nem születik férfi örököse, a címek öccsére, Williamre, illetve annak férfi leszármazottaira szállnak,
    2. mennyiben Williamnek sem születik férfi örököse, a címek az első herceg legidősebb női leszármazottjára, és az ő leszármazottaira szállnak, feltéve, hogy viselik a Hamilton nevet és címert,
    3. végső esetben pedig a címek Hamilton bármely örökösére átszállhattak volna.
    Az első herceg fiai gyerekkorukban meghaltak, így a cím az öccsére szállt. Az öccsének egyetlen fia csecsemőkorában meghalt, így a cím az első herceg legidősebb lányáé, Annáé lett.
  28. Két korábban létrehozott skót nem királyi hercegi cím létezett. Az első Montrose hercege (Skócia 1643) (alcím: Crawford grófja (Skócia 1398), Lord Brechin és Navar (Skócia 1472 életre szólóan)) David Lindsay (1440–1495), III. Jakab hűséges követője volt, de a hercegséget IV. Jakab 1488-ban megvonta, majd egy év múlva visszaadta, de csak életre szólóan. A másik korábbi hercegség még rövidebb életű volt, James Hepburn Bothwell 4. grófja 1567. május 12-én elnyerte, decemberében levesztette az Orkney hercege (Skócia 1467) (alcíme: Fife márkija (Skócia 1467) címet.
  29. I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
  30. Lanark grófj al– vagy mellékcímei: Lord Machanshyre-t és Polmont (Skócia 1639).
  31. A Kilsyth-i csata, amelyet 1645. augusztus 15-én vívtak Kilsyth közelében, a Három Királyság háborújának csatája volt. A skóciai konfliktus legnagyobb csatája, amely Montrose királypárti tábornok győzelmét eredményezte a Covenanter által uralt skót parlament erői felett.
  32. a b A worcesteri csata 1651. szeptember 3-án zajlott az angliai Worcester városában és környékén. Ez volt az 1642 és 1651 közötti három királyság háborújának utolsó nagy csatája. Egy körülbelül 28 000 fős parlamenti hadsereg Oliver Cromwell vezetésével legyőzte a 16 000 fős skót királypárti haderőt, amelyet II. Károly vezetett.
  33. Az Oránia-ház népszerű köznyelvi neve a „narancsház“ vagy „narancsok“ volt. A leendő angol király, III. Vilmos volt az Oránia hercege.
  34. a b c d e f g h i j k l m n Hamilton herceg 1668-ban megerősített al– vagy mellékcímei: Clydesdale márkija (Skócia 1643), Lanark grófja (Skócia 1639), Arran és Cambridge grófja (Skócia 1643) és Lord Machansyre és Polmont (Skócia 1639) és Lord Aven és Innerdale (Skócia 1643).
  35. A Darien scheme, Darien-terv 1698-ban indított skót kolonizációs kísérlet volt, célja egy skót kereskedelmi kolónia létrehozása volt a Panama-földszorosnál, a Darien-öbölben. A vállalkozást a Company of Scotland hívta életre, és több ezer skót telepes utazott a területre, hogy létrehozza Új-Caledoniát. A telepítés kezdeti nehézségei, a betegségek, az ellenséges spanyolok és a támogatás hiánya miatt a kolónia azonban kudarcot vallott. A túlélők 1700-ra kénytelenek voltak elhagyni a területet, és visszatérni Skóciába. A vállalkozás csődje jelentős pénzügyi veszteséget okozott Skóciában, és hozzájárult az 1707-es Unióhoz Angliával. Francis Russell Hart. Disaster in Darien: The Story of the Scots Settlement and its Failure 1699-1701 (angol nyelven). USA: Literary Licensing, LLC (2013). ISBN 9781494111285 
  36. a b c d e f g h i j k l m n A Brandon hercege al– vagy mellékcíme: Dutton bárója ( 1711) County Palatine of Cheshire-ben. A palatine jelentése hasonló a palotagrófsághoz. A terület vezetője uralkodói jogokat gyakorol, egyedül az uralkodó áll felette. A Brandon hercege cím soha nem létezett önállóan, mindig a Hamilton hercegek viselték.
  37. Elizabeth Gunning 1733 decembere körül született. 1752. február 14-én férjhez ment először James Hamiltonhoz, Hamilton 6. hercegéhez. Férje halála után Francis Egerton, Bridgwater 3. hercege jegyese volt 1759 körül. Még abban az évben újra házasodott, második férje John Campbell, Argyll 5. herceg volt. 1776-ban elnyerte a hameldeni Hamilton bárónő címet. Gibbs kijelenti, hogy „kifogásolhatatlan jellemű volt, és III. György hosszan tartó csodálatának tárgya. Két férje által négy herceg és egy gróf édesanyja volt.“ „Erzsébet kiváló feleség és anya volt, és csak túlságosan engedékeny... Személyes bátorsága két alkalommal is megnyilvánult, amikor a Wilkes-i csőcselékkel és a dúlással bánt, amikor 1790-ben áthaladt Franciaországon.“ Források: szerk.: Matthew, H.C.G.: Dictionary of National Biography on CD-ROM (angol nyelven). Oxford, U.K.: Oxford University Press (1995)  és Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  38. A kápolna a XVIII. században hírhedt volt arról, hogy ott titkos, ún. titkos házasságokat kötöttek, amelyek gyorsan és viszonylag diszkréten zajlottak le. A Mayfair kápolnát a skót származású Alexander Keith tiszteletes vezette, aki híres volt arról, hogy az engedély nélküli házasságokat engedélyezte. Mivel nem volt szükség hivatalos engedélyre vagy az egyházi szabályok teljes körű betartására, a párok, akik gyorsan és titokban akartak házasodni, gyakran fordultak hozzá.
  39. a b c
    Gunning család címere: vörös mezőben, egy hermelin pólyán három ezüst, arany hercegi koronával ellátott galamb, valamint a mezővel azonos színű, három egyenlőszárú kereszt pattée.
    A hameldeni Hamilton bárónő ( 1776) címet III. György hozták létre Elizabeth Gunning (Hamilton hercegnője) számára, aki 1752 óta James Hamilton, Hamilton 6. hercege volt a felesége. Hamilton hercege 1758-ban halt meg, özvegye pedig a következő évben újraházasodott John Campbell-lel, aki 1770-ben és Argyll 5. hercege lett. A hercegnő 1790-ben halt meg, bárósága az első házasságából származó, egyetlen életben maradt fiára, Hamilton 8. hercegére szállt. Mivel a 8. herceg utód nélkül halt meg, így az öröklés rendjének megfelelően Argyll 6. hercege lett a cím hordozója, és azóta is az Argyll hercege cím mellékcíme.
  40. a b A Douglas márki (Skócia al- vagy mellékcímei: Angus grófja (Skócia 1633), Lord Abernethy és Jedburgh Forest (Skócia 1633)
  41. A Douglas Cause a XVIII. század egyik legjelentősebb brit jogi esete volt, az nyomozás és per 1767 és 1769 között zajlott. Archibald Douglasnak, Douglas 1. hercegének (1694–1761) nem volt törvényes örököse, se felesége, se gyereke, egyetlen húgával, Jane Douglas-szel (1698–1753) gyerek kora óta rossz viszonyban volt. A jog szerint így Hamilton hercege volt a legközelebbi rokona, címeinek és vagyonának örököse. 1746-ban negyvennyolc éves húga titokban összeházasodott a hatvan éves John Stewart ezredessel, egy szerencsevadásszal. Házasságkötésük után „Gray” néven Párizsba szöktek a hitelezőik elől. 1748-ban Párizsban Jane ikreknek – Sholto és Arhibald – adott életet. Stewart-t lecsukták csalásért, Sholto és anyja meghalt 1753-ban, Archibaldot rokona, Charles Douglas, Queensberry 3. hercege neveltette. 1758-ban általános megdöbbenésre az akkor hatvanhárom éves Douglas herceg feleségül vette Margaret Douglast. Douglas hercegné hátralévő élete fő feladatává tette, hogy kibékítse a testvéreket. Douglas hercege hosszú folyamat eredményeképp Archibald Stewart-ot tette meg vagyona örökösének 1761 júliusában. Tíz nappal később a herceg meghalt. A címei automatikusan Hamilton 7. hercegére szálltak jog szerint, de birtokai nem. A hercegnek kastélyai, ingatlanjai és kiterjedt földjei voltak nyolc skót megyében, a hozamuk 2022-es áron kb. 1,1 milliárd forint volt. Hamilton hercege pert indított. A fő kérdése az volt, hogy Archibald Douglas valóban Douglas hercege örökösének tekinthető-e vagy szélhámos? A perben 24 ügyvéd olvasott fel beszédet annak a {{nowrap|15 bírónak, akik előtt az ügyet tárgyalták. A meghallgatások 21 napig tartottak, így ez volt a leghosszabb beadvány a Bíróság előtt. A bíróság 1767. július 14-én nyilvánított véleményt. Hét bíró Hamilton, hét pedig Douglas javára döntött. Az elnök döntő szavazatát Hamiltonra adta. A közvélemény nem kedvelte a Hamiltonokat, a második (skót) hercegség megszerzését ellenezték, ezért a bíróság ítélete annyira népszerűtlen volt, hogy az bírósági elnök élete is veszélybe került. Archibald Douglas (időközben vezetéknevet váltott) a [[Lordok Háza|Lordok Házához fellebbezett. Az ítélet, amikor végül 1769 februárjában megszületett, egyhangúlag Archibald Douglas javára szólt. Archibald Douglas Skócia egyik leggazdagabb mágnása lett. Figyelemre méltó, hogy nem kapott azonnal magas címet. Csak 1790-ben kapta meg a Douglas Bárója címet, amely a legalacsonyabb brit főrendi cím. A Douglas Cause az angol és a skót jog történetének egyik legismertebb örökösödési ügye maradt, mivel nemcsak jogi, hanem társadalmi és politikai kérdéseket is felvetett a nemesi címek és birtokok öröklésével kapcsolatban. Források: From the NRS Archives: The Douglas Cause (angol nyelven). National Records of Scotland Blog. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és The Douglas Cause (angol nyelven). Advocacy Website. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  42. Évszám, ló neve. 1786, Paragon. 1787, Spadille. 1788, Young Flora. 1792, Tartar. 1808, Petronius. 1809, Ashton. 1814, William.
  43. A St Leger Stakes sík terepű lóverseny Nagy-Britanniában, amelyen hároméves telivér mének és kancák vehetnek részt. A versenyre minden év szeptemberében kerül sor Doncasterben, a táv 1 mérföld, 6 furlong és 115 yard (2 921 méter) távolságon. A St Leger-t 1776-ban alapították. Ez a legrégebbi az öt brit klasszikus verseny közül és az utolsó, amelyet minden évben megrendeznek.
  44. Henry Dundas, Melville 1. vikomtja (1742. április 28. – 1811. május 28.) skót politikus és jogász volt, aki jelentős szerepet játszott a brit politikában a XVIII. század végén és a XIX. század elején. Leginkább arról ismert, hogy William Pitt miniszterelnöksége alatt a Brit Királyi Haditengerészet pénzügyi igazgatójaként tevékenykedett. 1806-ban impeachment eljárás indult ellene, mert hivatali visszaélésekkel vádolták, de felmentették.
  45. A XVII. és XVIII. században Nagy-Britanniában és Írországban a katolikusokkal szemben törvényeket és korlátozásokat vezetettek be. Ezek a törvények kizárták a katolikusokat bizonyos közfeladatok ellátásából, birtokszerzésből, katonai és polgári hivatalok betöltéséből, valamint korlátozták vallási gyakorlataikat. A XIX. század elején ezeknek a korlátozásoknak a megszüntetése komoly politikai vita tárgyát képezte.
  46. a b A Wimbourne House történelmi épület volt Londonban, a Mayfair városrészben, amelyet a XVIII. század végén építettek. Az épületet eredetileg Grosvenor hercege számára tervezték, aki 1792-ben vásárolta meg a telket. 1855-ben a Rothschild család vásárolta meg, 1876-ban William [Hamilton] vette meg a házat, és jelentős felújítást hajtott végre rajta, amely 20 000 fontba került. Az épület luxusára és eleganciája miatt a Mayfair egyik ékkövének számított. Az 1920-as években a ház tulajdonosa Leverhulme 1. vikomtja szintén jelentős felújításokat végeztetett. A XX. század közepén az épületet lebontották, és helyére modern épületeket emeltek. Forrás: James Stourton. Great Houses of London, átdolgozott (angol nyelven), London: Frances Lincoln Adult (1975. november 19.). ISBN 9780711237223 
  47. A Brodick Castle a skóciai Firth of Clyde-ban az Arran-szigeten Brodick kikötőjén kívül épült kastély. Korábban Hamilton hercegek székhelye volt, jelenleg a National Trust for Scotland tulajdonában van. A kastély „A“ kategóriás műemlék épület.
  48. A Grand National lóverseny, amelyet évente rendeznek meg a merseysidei Aintree-ben. Az Első versenyre 1839-ben került sor. Az akadályverseny hivatalos távja négy mérföld és két és fél furlong (6 907 m), a lovak 30 akadályt ugranak át a két körön alatt. Ez Európa legértékesebb ugrató terepversenye, amelynek díjalapja 2024-ben 1 millió font volt, a nyertes 561 300 fontot vihetett haza, a többi pénzt a második-tizedik helyezett között osztották szét. A brit kultúrában kiemelkedő esemény, a verseny népszerű sok olyan ember körében, akik az év más szakaszaiban általában nem néznek lóversenyt, vagy nem fogadnak rá.
  49. A GCVO (Grand Cross of the Royal Victorian Order) brit rendi kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított VII. Eduárd brit király, még walesi hercegként, édesanyja, Viktória királynő tiszteletére. Az alapítás célja az volt, hogy elismerje a brit monarchiának tett személyes szolgálatokat, gyakran a királyi család közvetlen tagjai által. A rend öt osztályból áll, a Grand Cross (GCVO) a legmagasabb fokozat. A kitüntetéseket a brit uralkodó személyesen adományozza, és nem politikai ajánlások alapján döntenek róla. Az éves adományozások között megtalálhatók az Újévi Kitüntetések és a Királynő Születésnapi Kitüntetései.
  50. Az AFC az Air Force Cross rövidítése. Az Air Force Cross a brit katonai kitüntetések egyike, amelyet a Brit Királyi Légierő (RAF) tisztjei és az Egyesült Királyság más fegyveres erőinek repülős személyzete kaphat bátorságukért vagy kiemelkedő szolgálatukért, amely nem harci helyzetben történik. A kitüntetés alapítása óta a RAF tisztjei számára jelentős elismerést jelent.
  51. A pilot officer a RAF legalsó tiszti rangja, amely általában a tisztképzés befejezése után kerül kiosztásra. Ez a rang megfelel a hadseregben használt alhadnagy (Second Lieutenant) rangnak. A pilot officer jellemzően olyan fiatal tiszt, aki nemrégiben csatlakozott a RAF-hoz, és még viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezik. A rangot gyakran próbaidőre adják, mielőtt a tisztet előléptetik. Forrás: RAF Ranks (angol nyelven). Royal Air Force. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  52. A flying officer a pilot officer fölött áll, és a második legalacsonyabb tiszti rang a RAF-ban. Ez a rang általában egy-két év szolgálat után érhető el. A flying officer-nek már több tapasztalata van, és nagyobb felelősséget visel, mint a pilot officer. A hadseregben ennek a rangnak a megfelelője a hadnagy (Lieutenant). Forrás: RAF Ranks (angol nyelven). Royal Air Force. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  53. A flight lieutenant egy középszintű tiszti rang, amely a flying officer és a squadron leader között helyezkedik el. Ez a rang általában 4-6 év szolgálat után érhető el, és a tiszt már jelentős tapasztalattal és felelősséggel rendelkezik. A flight lieutenant a hadseregben a századosi (Captain) rangnak felel meg. Ebben a rangban a tiszt vezetői pozíciókat tölthet be, például egy repülőszázad vagy más kisebb egység parancsnoka lehet. Forrás: RAF Ranks (angol nyelven). Royal Air Force. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  54. A squadron leader magasabb tiszti rang, amelyet általában 8-10 év szolgálat után érnek el a RAF tisztjei. Ez a rang megfelel a hadseregben használt őrnagyi (Major) rangnak. A squadron leader általában egy repülőszázad vagy más jelentős egység parancsnoka, és felelős a beosztott tisztek és légiszemélyzet irányításáért, valamint a harci és gyakorló küldetések tervezéséért és végrehajtásáért. Forrás: RAF Ranks (angol nyelven). Royal Air Force. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  55. 1960-ban a herceg vezette a Bluebird-Proteus CN7 járművet, amellyel 403,1 km/h sebességet ért el, és ezzel új brit szárazföldi sebességrekordot állított fel. A Bluebirddel 1964-ben Ausztrália sós síkságán sikerült elérnie a 648,7 km/h sebességet, ami egy új világrekord volt abban az időben.
  56. Charles George Douglas-Hamilton (1847. április 18. – 1886. május 2.) az 1715-ben alapított 11. huszárezred hadnagya volt, amikor megörökölte meg a grófi címet. A következő évben meghalt. Források: Charles, 7th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Person Page - 10580 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Earl of Selkirk (1646) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  57. James Hamilton harmadik fia volt. Női keresztneve annak köszönhető, hogy keresztanyja Anna királynő volt. Keresztapák: John Churchill, Marlborough 1. hercege és Charles Spencer, Sunderland 3. grófja. Lord Anne Hamilton állítólag 1731-ben titkos esküvőn feleségül vette a dúsgazdag – 50 – 60 000 font közötti éves jövedelmű – Mary Edwards-t. Egy fiuk született, de Hamilton szórni kezdte a pénzt, ezért Mary Edwards elhagyta és, hogy megtagadta a házasságát. Egyedülálló nőnek vallotta magát, gyermeküket törvénytelenné nyilvánították, és felvette anyja vezetéknevét. Hamilton újra házasodott, elvette Anna Charlotta Maria Powellt. Két fiuk született, a kisebbik – az anyja vezetéknevét is felvevő – Charles Powell Hamilton (1747–1825) volt. Forrás: Person Page - 10944 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  58. Charles Powell Hamilton (1747. december 26. – 1825. március 12.) egész életében a Brit Királyi Haditengerészetben szolgált, admirális rangban ment nyugdíjba. Négy hajónak volt parancsnoka. A HMS Fortune (a hajó vízre bocsátási dátuma: 1778) parancsnokaként a Saint-Malo közelében volt az „1779. május 13-i akció“ nyertes oldalának résztvevője, ezért megerősített kapitányi (post–captain) rangot kapott, valamint a HMS Apollo fregatt (eredetileg: HMS Glory (1763)) parancsnokává léptették elő. 1793-ban Hamiltont bízták meg a 74 ágyús harmadosztályú HMS Canada (1765) parancsnokságával. Az első koalíciós háborúban a franciákat támogató konvojt kísért másodmagával, visszaúton többszörös túlerő támadt rájuk, de Hamilton hajója el tudott menekülni. Röviddel azután, hogy Hamilton visszatért Angliába, áthelyezték a 98 ágyús másodosztályú HMS Prince-re (1788). Hamiltont beosztották az Alexander Hood admirális vezette flottába, amely megnyerte a Groix-i csatát. Hamiltont 1797-ben ellentengernaggyá, 1801-ben altengernaggyá, 1808. április 28-án admirálissá léptették elő. 1777 májusában feleségül vette Lucretia Prosser-t, akitől két fia született, a kisebbik az Augustus Barrington Price Anne Powell Hamilton nevet kapta. Forrás: Charles Powell Hamilton (angol nyelven). More Than Nelson. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  59. Augustus Barrington Price Anne Powell Douglas-Hamilton (1781. május 21. – 1849. augusztus 27.) Tanulmányait a St. John's College-ban és a Cambridge-i Egyetemen végezte el. A Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, hadnagyi rangot ért el. Maria Catherine Hyde-ot vette feleségül, 13 gyermekük született. Forrás: Person Page - 10948 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  60. A Brit Királyi Haditengerészetnél kapitányi rangot kapott.
  61. James Alexander Douglas-Hamilton (1942. július 31. – 2023. november 28.) az Etonon és az Oxfordi Egyetem Balliol College-ban tanult, ahol az Oxford Union elnöke volt, majd az Edinburgh-i Egyetemen szerzett jogi diplomát. Politikai karrierje során Douglas-Hamilton ügyvédként és ideiglenes ügyészhelyettesként dolgozott 1968 és 1972 között. 1973 júliusában Rövid ideig Falkland Pursuivant volt a Lyon Courtban. 1994-ben George Nigel Douglas-Hamilton megörökölte a Selkirk grófja címet, bár az utódlás vitatott volt, mivel Alasdair Douglas-Hamilton, az unokatestévre is követelte azt. Végül a 6. gróf öröklését véve precedensnek, a bíróság George javára döntött. A pert nem befolyásolta, hogy az új gróf az 1963-as nemesi rangokról szóló törvény alapján kijelentette, hogy nem kéri ki a címet. Azért döntött így, mert grófként elveztette volna a Parlament alsó-házi helyét, ezzel csökkent volna az amúgy is pár fős konzervatív többség. A döntés nem befolyásolta a cím meglétét, az csak halála után vált örökölhetővé. Az 1997-es általános választásokon nem sikerült megvédeni képviselőségét, az 1963-as törvény viszont nem tette lehetővé a döntése megmásítását. Ezért az uralkodó 1997. szeptember 29-én, életreszóló edinburgh városi, Cramondbeli Selkirk of Douglas báróvá ( 1997) nevezte ki. 1987 és 1995 között a Skóciáért felelős miniszter (Secretary of State for Scotland) helyettesként, majd 1995 és 1997 között miniszterként dolgozott. 1996-ban a Titkos Tanács nevezték ki. 1999 és 2007 között a Skót Parlament tagja volt, és az oktatási bizottság helyettes elnökeként tevékenykedett. 2007-ben vonult vissza a politikai életből. 2012-ben és a rá következő évben ő volt a Skót Egyház Közgyűlésének (valamint a Szabad Egyháznak) Lord High Commissioner-je, aki az uralkodó személyes képviselője. Könyvek Lord Selkirk of Douglas számos könyvet írt, köztük a Motive For a Mission: The Story Behind Hess's Flight to Britain címűt, amely apja találkozását tárgyalja Rudolf Hess-szel, amikor az a második világháború alatt Skóciában landolt. Később egy életrajzot is írt Rudolf Hessről The Truth About Rudolf Hess (1993) címmel. Források: Lord James Douglas-Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Lord Selkirk of Douglas - Obituary (angol nyelven). The Guardian. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Lord Selkirk of Douglas (angol nyelven). Gazetteer for Scotland. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  62. George Nigel Douglas-Hamilton (1906. október 4. – 1994. július 24.) brit arisztokrata és politikus volt. 1935-ben ügyvédi képesítést szerzett. 1934 és 1938 között csoportkapitány a 603. (Edinburgh) bombázó századnál, részt vett a második világháborúban. 1938-ban Repülési Keresztet (AFC), 1941-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének tagja (OBE) kitüntetést kapott. 1945 és 1963 között Skócia képviselői főnemese volt. 1951 és 1953 között a Lordok Házában (Lord in Waiting) szolgált. 1953 és 1955 között a kincstárnok volt. 1955-ben a Titkos Tanács tagjává nevezték ki, és 1955 és 1957 között Lancaster hercegség kancellárja volt. 1957 és 1959 között az Admiralitás Első Lordjaként tevékenykedett. 1959-ben a Szent Mihály és Szent György Rendjének Nagykeresztjét (GCMG) kapta. 1959 és 1963 között Szingapúr főkormányzója és Délkelet-Ázsia főképviselője volt, valamint az Egyesült Királyság képviselője a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetében (SEATO). 1963-ban a Brit Birodalom Rendjének Nagykeresztjével (GBE) tüntették ki, és 1976-ban megkapta a Bogáncsrendet. Források: George, 10th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.), George, 10th Earl of Selkirk (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Person Page - 10580 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  63. Charles Douglas, Selkirk 2. grófja (1663. február 3. – 1739. március 13.), eredeti nevén Charles Hamilton, skót nemes és katonai vezető volt. 1664. február 5-én keresztelték meg, a Selkirk grófja címet 1688. október 6-án örökölte, ekkor nevét Charles Douglasra változtatta. 1688. november 20-án ezredesi rangot kapott az Első Lovasezredben. Harcolt a Boyne-i csatában 1690. július 1-jén. A Pfalzi örökösödési háborúban is részt vett, Namur ostrománál meg is sérült. Élete során számos hivatalban szolgált: 1692/93-ban Edinburgh városának tanácsosa volt, 1696 és 1702 között a skót Lord Clerk Register – állami irattár vezetője – tisztségét töltötte be, majd 1704-1705-ben a Skót Kincstár Lordjaként tevékenykedett. Ellenezte Skócia és Anglia unióját, de 1713-tól kezdődően többször is Skócia képviselője volt a brit parlamentben. 1733-ban titkos tanácsosi rangot kapott, és ugyanebben az évben újra kinevezték Lord Clerk Register-nek, amit 1739-ig betöltött. 1737-1738 között az Edinburgh-i kastély kormányzójaként is szolgált. 1739. március 13-án halt meg Londonban, és április 18-án temették el a Westminster Abbeyben. A grófi cím öröklésekor sikertelenül próbálta módosítani a cím öröklési szabályát, fiatalabb öccseit tette volna meg örökösnek. Forrás: Charles, 2nd Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.), Earl of Selkirk (1646) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Person Page - 10943 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  64. John Douglas (1662/3. február 3. – 1738/9. március 13.) 1694–1698 között a skót pénzverde vezetője, 1696-től titkos tanácsos és az állam pénzügyeiért felelős vezető. 1697. április 14-én III. Vilmos angol király Ruglen grófjává (Skócia 1694) kreálta, al– vagy mellékcímei: Riccartoun vikomtja (Skócia 1694) és Lord Hillhouse (Skócia 1694). Sorra nyerte el a pénzügyekhez kapcsolódó megbízásokat: skót egyetemek, főiskolák és iskolák (1697), Admiralitás könyvelésének ellenőrzése (1698). Bátyja halála után, 1739-ben lett Selkirk 3. grófja. Két lánya közül az idősebbik örökölte a Ruglen grófi címet, a Selkirk grófi címet nem, az férfi ágon öröklődött, dédunokaöccsére szállt.
  65. Anne Hamilton (1698. április 5. – 1748. április 21.) férje William Douglas, March 2. grófja (kb. 1696 – 1730. március 7.) volt. Egyetlen fiuk született.
  66. George Hamilton (1666. február 9. – 1737. január 29.) skót nemes és katonatiszt volt, aki jelentős szerepet játszott a XVII. század végi és XVIII. század eleji brit katonai és politikai életben. 1689-ben csatlakozott Orániai Vilmos hadseregéhez, és részt vett a Boyne-i csatában (1690) valamint a Steenkerque-i csatában (1692). 1702-ben kinevezték Orkney első grófjává. A spanyol örökösödési háborúban John Churchill, Marlborough 1. hercege alatt szolgált, fontos szerepe volt a Höchstädti csatában, a Ramillies-i csatában (1706), valamint az Oudenaarde-i csatában (1708). 1736-ban ő lett az első, akit tábornagyi (Field Marshal) rangra emeltek a brit hadseregben. Halálát követően a címe – fia nem lévén – legidősebb lányára szállt. Akinek a lánya, majd annak a lánya örökölte az Orkney grófja címet.
  67. Basil Hamilton (1671. december 16. – 1701. augusztus 27.) 1701. augusztus 27-én, a bátyjával és néhány barátjával a gallowayi Larg hegy közelében utaztak. A környékbeli patakok áradtak. Lord Basil szolgája „bement a vízbe, hogy kipróbálja a gázlót, de elragadta a patak, és Lord Basil, amikor megpróbálta megmenteni, megfulladt.” Forrás: James Balfour Paul D. Douglas. The Scots Peerage – Founded on Wood's Edition of Sir Robert Douglas's Peerage of Scotland; Containing an Historical and Genealogical Account of the Nobility of that Kingdom (angol nyelven). [Publisher], 518. o. (1910. november 19.) 
  68. Basil Hamilton (1696. szeptember 9. – 1742. november 14.) 1715-ben jakobita kiállása miatt halálra ítélték, de a következő évben felmentették. Harcolt a prestoni csatában 1715. november 12-én. 1741-ben a kirkcudbright-i Stewartry parlamenti képviselője volt.
  69. Dunbar Hamilton (1722. december 1. – 1799. május 26.) néven született, 1744-ben, amikor megörökölte a Selkirk grófi címet, felvette a Dunbar Douglas nevet. 1739-től a Glasgow-i Egyetemen tanult, 1745-ben tiszteletbeli polgári jogi doktorátust kapott. Selkirk grófja a kormány támogatója volt az 1745-ös jakobita felkelés során. 1766 és 1768 között a Glasgow-i Egyetem rektora volt. Kirkcudbright főhadnagyaként szolgált, és 1787-től skót képviselői peer volt. 1778-ban, az Amerikai függetlenségi háború idején a gróf célpontja lett egy John Paul Jones vezette emberrablási kísérletnek. Mivel otthon csak a grófnét találta, emberei inkább az ezüstneműt vitték el. 1785-ben a Royal Society of Edinburgh tagjává választották. A javaslói között volt James Hutton és Adam Smith.
  70. Thomas Douglas (1771. június 20. – 1820. április 8.) skót nemes és politikus volt, aki jelentős szerepet játszott kanadai települések létrehozásában a mai Manitoba területén. Célja az volt, hogy segítsen a skót földön kisemmizett gazdáknak, és új lehetőségeket biztosítson számukra Észak-Amerikában. 1811-ben Douglas a Hudson's Bay Company-tól megszerezte a Rupert's Land egy nagy részét, ahol létrehozta a Red River Colony-t. A kolónia első telepesei 1812-ben érkeztek meg, azonban hamarosan konfliktusok alakultak ki a terület kereskedelmi jogai felett a North West Company és a Hudson's Bay Company között. Az 1816-os Seven Oaks incidens során ezek a feszültségek véres összecsapáshoz vezettek, ami komoly kihívások elé állította a telepeseket és Selkirk nevét is beárnyékolta. Selkirk 1817-ben még visszatért Kanadába, hogy megpróbálja rendezni a helyzetet, de végül 1818-ban visszavonult Európába, ahol egészségi állapota fokozatosan romlott. Az általa alapított település, Red River Colony, végül Winnipeg városává nőtte ki magát. Források: Thomas Douglas, 5th Earl of Selkirk (angol nyelven). The Canadian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2024. július 29.) és Thomas Douglas, 5th Earl of Selkirk (angol nyelven). Dictionary of Canadian Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)Lord Selkirk-et sem politikai magatartása, sem ékesszólása miatt nem kell csodálni, de a magánéletben kedves és jó, ezért örülök, hogy feleségül veszi Miss Wedderburnt...
  71. Thomas Douglas (1809. április 22 – 1885. április 11.) az oxfordi Eton College-ban és Christ Church-ben tanult. Az Oxfordi Egyetemen 1830-ban Bachelor of Arts, 1834-ben Master of Arts diplomát szerzett matematikából. 1830-tól haláláig, 1885-ig konzervatív képviselő volt, 1852 augusztusától 1852 decemberéig, majd 1858-tól 1859-ig kétszer Skócia Nagy Pecsétjének őrzője volt. A Kirkcudbright Stewartry hadnagya 1844 és 1885 között. A grófnak nem volt gyermeke, de a cím alapító okirata, amely eltért az általános férfi ági öröklődési rendtől, rendelkezett erre az esetre is.
  72. Archibald Hamilton (1673. február 17. – 1754. április 5.) a Királyi Haditengerészet tisztje, nemes és whig politikusa volt. 1708 és 1747 között az alsóházban volt képvieslő. Az 1690-es években a La Manche csatornán tevékenykedett. Hamilton a harmadosztályú, 80 ágyús HMS Boyne (1692) parancsnoka volt a Vigo-öböli csatában 1702 októberében, majd a harmadosztályú HMS Eagle (1679) parancsnoka volt az 1704 augusztusában, a spanyol örökösödési háborúban lezajlott málagai csatában. Jamaica ellentmondásos kormányzója volt. Hamilton ezután csatlakozott az Admiralitáshoz.
  73. William Hamilton (1730. december 13. – 1803. április 6.) brit diplomata, politikus, antikvárius és vulkanológus volt, aki 1764 és 1800 között a Nápolyi Királyság rendkívüli követe, majd 1764-től nagykövete. Olaszországban Hamilton részt vett a helyi vulkánok tanulmányozásában és a régiségek gyűjtésében. A Royal Society tagja. Második felesége Emma Hamilton volt, aki Horatio Nelson, Nelson 1. vikomtja szeretőjeként vált híressé.
  74. a b A mikro vállalkozás azt jelenti, hogy az éves forgalma és mérlegfőösszege kevesebb mint 632 000 font.
  75. a b Kinneil a Kinneil House környékén található, amely XVI. századi kastély és birtok a skóciai Bo'ness közelében, Falkirk megyében. A birtok egykor a Hamilton család tulajdonában volt, és a kastélyt a Hamiltonok bővítették és alakították át az évszázadok során. Kinneil House ma történelmi emlékhely, amely a skót reneszánsz építészet egyik fontos példája. A Kinneil House környéke régészeti szempontból is jelentős, mivel itt találhatóak a Római Birodalom Antoninus fala maradványai is. A Kinneil név Hamilton családi birtok egyik jelentős részét jelöli.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Clan Hamilton Society (angol nyelven). Clan Hamilton Society. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  2. Hamilton Clan History (angol nyelven). Electric Scotland. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  3. Hamilton Clan Crest (angol nyelven). Scots Connection. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  4. James Hamilton, 1st Earl of Arran (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  5. a b c Earl of Arran (1503) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  6. Person Page - 10212 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  7. James Hamilton, 2nd Earl of Arran (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  8. Person Page - 10214 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  9. James Hamilton, 3rd Earl of Arran (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  10. Person Page - 10214 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  11. Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  12. Person Page - 10939 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  13. John Hamilton, 1st Marquess of Hamilton (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  14. a b c Marquess of Hamilton (1599) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  15. Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  16. Person Page - 10940 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  17. Person Page - 10941 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  18. James Hamilton, 1st Duke of Hamilton (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  19. a b c d e f g h i j k l m n o p q r Duke of Hamilton (1643) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  20. Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  21. Hamilton, William, second duke of Hamilton (1616–1651) (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  22. William Hamilton, 2nd Duke of Hamilton (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  23. Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  24. Person Page - 10562 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  25. Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  26. Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  27. Cokayne VI. kötet, 265. oldal
  28. Portrait of [Subject] (angol nyelven). National Portrait Gallery. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  29. a b Cokayne VI. kötet, 269. oldal
  30. Person Page - 10597 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  31. James Douglas, 4th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  32. Person Page - 10943 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  33. James, 5th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  34. Person Page - 10945 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  35. James, 6th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  36. Person Page - 10945 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  37. James, 7th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  38. Person Page - 10945 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  39. Douglas Douglas-Hamilton, 8th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  40. Cokayne VI. kötet, 272. oldal
  41. Cokayne VI. kötet, 273. oldal
  42. Person Page - 10946 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  43. Alexander Douglas-Hamilton, 10th Duke of Hamilton (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  44. Person Page - 10947 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  45. Alexander, 10th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  46. Lamington, Lord. In the Days of the Dandies, Reprint (angol nyelven), Kessinger Publishing (1890). ISBN 9781165474172 
  47. Cokayne VI. kötet, 274. oldal
  48. Alexander Douglas-Hamilton, 10th Duke of Hamilton (1767-1852) (angol nyelven). University of Nottingham Manuscripts and Special Collections. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  49. Person Page - 10947 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  50. Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  51. Cokayne VI. kötet, 276. oldal
  52. Geddie, John. The Royal Palaces, Historic Castles and Stately Homes of Great Britain, Reprint (angol nyelven), Edinburgh: Otto Schulze and Company (1913). ISBN 9781296599157 
  53. Person Page - 10580 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  54. William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton, Duke of Hamilton (angol nyelven). Open Library. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  55. Alfred, 13th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  56. Person Page - 10948 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  57. Douglas Douglas-Hamilton (angol nyelven). Undiscovered Scotland. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  58. Douglas, 14th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  59. Person Page - 10949 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  60. Angus, 15th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  61. Obituary: Angus Douglas-Hamilton, the Duke of Hamilton and Brandon (angol nyelven). The Scotsman. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  62. Angus Douglas-Hamilton obituary (angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  63. Person Page - 11020 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  64. Wedding of 16th Duke of Hamilton (angol nyelven). East Lothian Courier. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  65. Person Page - 11021 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  66. Alexander, 16th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)

Források

[szerkesztés]
  • Cokayne: Cokayne, G.E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959). ISBN 9780750901543 

További információk

[szerkesztés]