Ugrás a tartalomhoz

Selkirk grófja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Selkirk grófja
Earl of Selkirk
peerage of Scotland
Címer leírását lásd itt
Címer leírását lásd itt
OrszágSkócia
Alapítva1646. augusztus 14.
AlapítóI. Károly angol király
FejeJohn Andrew Douglas-Hamilton
FőágHamilton hercege
Ranggróf

A Selkirk grófja (angolul: Earl of Selkirk) (A Selkirk grófi cím alcíme: Lord Daer és Shortcleuch.) cím jelenleg is létező skót főrendi cím. A címhez egyedi öröklődési szabályt rendelt a létrehívó. A címet a Hamilton hercege címet viselő személy legidősebb öccse viseli, illetve azok egyenes ágú férfi leszármazottai. Ahogy a szócikkben megadott családfán is látható, a cím a Hamilton-Douglas családon belül vándorol, néha igen távoli rokon a jogos örökös.

A Hamiltonok a Stuart ház leszármazottai. A Hamilton hercege cím a skót főrendben az első, azaz a legrégebbi hercegi cím. Ez növelte a mindenkori Selkirk grófja cím súlyát.

Bővebben: Hamilton hercege

Öröklési szabályok

[szerkesztés]
  1. A cím a gróf fiatalabb fia férfi ági leszármazottaira szállt volna, mielőtt a legidősebb fiának férfi ági leszármazottaira.
  2. Ha a cím örököse már Hamilton hercege (vagy a címmel egyidejűleg örökölte volna a hercegit), a címek a herceg következő életben maradt öccsére szállnak.
  3. Ha a címeket valaha egy Hamilton hercege birtokolja (akár azért, mert egy Selkirk grófja Hamilton hercege lett, akár azért, mert a második rendelkezés nem tudott működni, mivel a címek örököse olyan Hamilton hercege, akinek nincs életben maradt öccse), a címek a herceg halálakor a második életben maradt fiára szállnak.
  4. Ha a címek a második vagy harmadik rendelkezés alapján egy fiatalabb öcsre vagy fiúra szállnak, akkor ezek a címek az ő halála után a férfi ági leszármazottaira szállnak.
  5. Ha az ilyen fiatalabb fiú vagy öcs férfi ági leszármazottai kihalnak, a címek nem szállnak át az ő öccseire és azok férfi ági leszármazottaira, hanem visszatérnek az idősebb férfi ági vonalhoz, a második és harmadik rendelkezések szerint.

Története

[szerkesztés]

A Selkirk grófi címet 1646. augusztus 14-én hozták létre William Douglas részére, Douglas 1. márki fiának, a Lord Daer és Shortcleuch alcímmel együtt. 1656. április 29-én az Selkork első grófja feleségül vette Anne Hamiltont, Hamilton 3. hercegnőjét. 1660-ban, második fia születése után Douglasról „Hamilton“-ra változtatta vezetéknevét és megkapta a Hamilton hercege címet saját jogán, de nem örökölhetően.

1688. október 6-án Hamilton új hercege átadta Selkirk grófja címet a koronának, amely azokat az átadó második életben levő fiának, Charlesnak adományozta, aki ezáltal Selkirk második grófja lett. Ő visszavette eredeti vezetéknevét, a Douglas-t. Így, míg a legidősebb fia Hamilton hercege címet örökölte, és anyja leánykori nevét kapta vezetéknévként, a kisebbik fia apja méltóságát örökölte, és vitte tovább a Douglas nevet.

Selkirk grófjai

[szerkesztés]
William Douglas (1634–1694) Selkirk 1. grófja, majd Hamilton hercege

William Douglas (majd Hamilton), Selkirk 1. grófja, majd Hamilton hercege

William Douglas tíz évesen lett Selkirk 1. grófja. Élete meghatározó napján, 1660. szeptember 20-án a nevét hivatalosan William Douglas-Hamiltonra változtatta, amikor feleségül vette Anne Hamiltont, Hamilton 3. hercegnőjét. A trónjára alig fél éve visszakerült uralkodó az ifjú férjet – felesége kérésére – életre szólóan (azaz nem örökölhetően) Hamilton hercegének (Skócia 1660) (al– vagy mellékcímek: Clydesdale márkija, Arran, Lanark és Selkirk grófjai és Lord Machansyre és Polmont) nevezte ki. 1660/61 és 1676 között és 1685-től a skót, 1687-től az angol Titkos tanács tagja. Az uralkodóhoz való hűségéért 1682-ben megkapta a Térdszalagrendet. 1688. október 6-án lemondott a Selkirk grófi címéről a fia javára. William Douglas lemondása része volt a családi stratégiának, amelynek célja volt a birtokok és címek megfelelő öröklése, valamint a család befolyásának biztosítása. Legfontosabb politikai szerepvállalása az 1688-ban kezdődött edinburgh-i konvent volt, ahol kérésére 1689 márciusában a skót koronát felajánlották az orániai III. Vilmosnak és II. Máriának. A Holyrood-palotában halt meg 1694. április 18-án, ekkor az élethosszra kapott címei, így a Hamilton hercege cím is, megszűnt. Felesége huszonkét évet élt még.[1][2][3][4]

Charles Douglas, Selkirk 2. grófja (1663–1739)

Charles Douglas, Selkirk 2. grófja (1663. február 3. – 1739. március 13.), eredeti nevén Charles Hamilton, skót nemes és katonai vezető volt. 1664. február 5-én keresztelték meg, a Selkirk grófja címet 1688. október 6-án örökölte, ekkor nevét Charles Douglasra változtatta. 1688. november 20-án ezredesi rangot kapott az Első Lovasezredben. Harcolt a Boyne-i csatában[m 1] 1690. július 1-jén. A Pfalzi örökösödési háborúban is részt vett, Namur ostrománál meg is sérült. Élete során számos hivatalban szolgált: 1692/93-ban Edinburgh városának tanácsosa volt, 1696 és 1702 között a skót Lord Clerk Register[m 2] – állami irattár vezetője – tisztségét töltötte be, majd 1704-1705-ben a Skót Kincstár Lordjaként tevékenykedett. Ellenezte Skócia és Anglia unióját, de 1713-tól kezdődően többször is Skócia képviselője volt a brit parlamentben. 1733-ban titkos tanácsosi rangot kapott, és ugyanebben az évben újra kinevezték Lord Clerk Register-nek, amit 1739-ig betöltött. 1737-1738 között az Edinburgh-i kastély kormányzójaként is szolgált. 1739. március 13-án halt meg Londonban, és április 18-án temették el a Westminsteri apátságban. A grófi cím öröklésekor sikertelenül próbálta módosítani a cím öröklési szabályát, fiatalabb öccseit tette volna meg örökösnek.[4][5][6]

John Douglas-Hamilton, Selkirk 3. grófja (1664–1744)

John Douglas (1662/3. február 3. – 1738/9. március 13.) 1694–1698 között a skót pénzverde vezetője, 1696-től titkos tanácsos és az állam pénzügyeiért felelős vezető. 1697. április 14-én III. Vilmos angol király Ruglen grófjává (Skócia 1694) kreálta, al– vagy mellékcímei: Riccartoun vikomtja (Skócia 1694) és Lord Hillhouse (Skócia 1694). Sorra nyerte el a pénzügyekhez kapcsolódó megbízásokat: skót egyetemek, főiskolák és iskolák (1697), Admiralitás könyvelésének ellenőrzése (1698). Bátyja halála után, 1739-ben lett Selkirk 3. grófja. Két lánya közül az idősebbik örökölte a Ruglen grófi címet, a Selkirk grófi címet nem, az férfi ágon öröklődött, dédunokaöccsére szállt.[4][7][8]

Dunbar Douglas, Selkirk 4. grófja (1722–1799)

Dunbar Hamilton (1722. december 1. – 1799. május 26.) néven született, 1744-ben, amikor megörökölte a Selkirk grófi címet, felvette a Dunbar Douglas nevet. 1739-től a Glasgow-i Egyetemen tanult, 1745-ben tiszteletbeli polgári jogi doktorátust kapott. Selkirk grófja a kormány támogatója volt az 1745-ös jakobita felkelés során. 1766 és 1768 között a Glasgow-i Egyetem rektora volt. Kirkcudbright főhadnagyaként szolgált, és 1787-től skót képviselői peer volt. 1778-ban, az Amerikai függetlenségi háború idején a gróf célpontja lett egy John Paul Jones vezette emberrablási kísérletnek[m 3]. Mivel otthon csak a grófnét találta, emberei inkább az ezüstneműt vitték el. 1785-ben a Royal Society of Edinburgh tagjává választották. A javaslói között volt James Hutton és Adam Smith.[4][9][10]

Thomas Douglas, Selkirk 5. grófja (1771–1820)

A Selkirk telepesek partraszállása a Red Rivernél (Vörös folyónál) 1812-ben. J. E. Schaflein festménye. A Hudson Bay Company 1924-es naptári illusztrációja. (Provincial Archives of Manitoba, PAM P-388 N11312)

Thomas Douglas (1771. június 20. – 1820. április 8.) skót nemes és politikus volt, aki jelentős szerepet játszott kanadai települések létrehozásában a mai Manitoba területén. Célja az volt, hogy segítsen a skót földön kisemmizett gazdáknak, és új lehetőségeket biztosítson számukra Észak-Amerikában. 1811-ben Douglas a Hudson's Bay Company-tól megszerezte a Rupert's Land egy nagy részét, ahol létrehozta a Red River Colony-t. A kolónia első telepesei 1812-ben érkeztek meg, azonban hamarosan konfliktusok alakultak ki a terület kereskedelmi jogai felett a North West Company és a Hudson's Bay Company között. Az 1816-os Seven Oaks incidens során ezek a feszültségek véres összecsapáshoz vezettek, ami komoly kihívások elé állította a telepeseket és Selkirk nevét is beárnyékolta. Selkirk 1817-ben még visszatért Kanadába, hogy megpróbálja rendezni a helyzetet, de végül 1818-ban visszavonult Európába, ahol egészségi állapota fokozatosan romlott. Az általa alapított település, Red River Colony, végül Winnipeg városává nőtte ki magát.[11][12]

„Lord Selkirk-et sem politikai magatartása, sem ékesszólása miatt nem kell csodálni, de a magánéletben kedves és jó, ezért örülök, hogy feleségül veszi Miss Wedderburnt...“[13][4][11][14][15][16]

Dunbar James Douglas, Selkirk 6. grófja (1809–1885)

Thomas Douglas (1809. április 22 – 1885. április 11.) az oxfordi Eton College-ban és Christ Church-ben tanult. Az Oxfordi Egyetemen 1830-ban Bachelor of Arts, 1834-ben Master of Arts diplomát szerzett matematikából. 1830-tól haláláig, 1885-ig konzervatív képviselő volt, 1852 augusztusától 1852 decemberéig, majd 1858-tól 1859-ig kétszer Skócia Nagy Pecsétjének őrzője volt. A Kirkcudbright Stewartry hadnagya 1844 és 1885 között. A grófnak nem volt gyermeke, de a cím alapító okirata, amely eltért az általános férfi ági öröklődési rendtől, rendelkezett erre az esetre is.[m 4][4][17][18]

Charles George Douglas-Hamilton, Selkirk 7. grófja (1847–1886)

Charles George Douglas-Hamilton (1847. április 18. – 1886. május 2.) az 1715-ben alapított 11. huszárezred hadnagya volt, amikor megörökölte meg a grófi címet. A következő évben meghalt. Források:[4][19][20]

William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton Hamilton 12. hercege, Selkirk 8. grófja (1845–1895)

William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton (1845–1895) Hamilton 12. hercege, Brandon 9. hercege, Châtellerault hercege[m 5] William Alexander Louis Stephen Hamilton (1845. március 12. – 1895. május 16.) az oxfordi Eton College-ban és Christ Churchben tanult. „Ha nem nehezítette volna el semmilyen felelősségtudat, és nem sújtotta volna minden halálos bűn sokkal nagyobb mértékben, mint talán bármely más fiatal nemest, akkor erős, egyszerű ember lett volna, és sok szempontból sikeres. ... Christchurchben előbb boksz meccsekre járt, aztán később lóversenyzésre, vitorlázásra és egyéb szórakozásra... Testes volt, durván pirospozsgás arcbőrű, erős nyaka volt, és elég erősnek tűnt ahhoz, hogy öklével leüssön egy ökröt ... Beszédének őszintesége a durvaság határát súrolta.“[21][4]

A Brodick kastély dél irányból 1879-ben.[22]

1863 júliusában Hamilton apja meghalt, és a 18 éves Hamilton Hamilton 12. hercege lett. Öröksége nem volt nagy, mert a 11. herceg, miután megnősült, igen kiköltekezett. Többek között vásárolt egy házat[m 6] Londonban Beaufort hercegtől 60 000 fontért, és egy évtized alatt további 20 000 fontot költött az ingatlanra. Skóciában is sokat építkezett, majdnem megháromszorozta a Brodick-kastély[m 7] méretét, és bajor stílusban átalakította felesége tiszteletére. Az apja halálakor hátrahagyott 140 000 font értékű birtokot felesége és gyermekei között osztottak fel. Hamilton megörökölte a birtok jelentős részét, de 1867-re közel állt az anyagi tönkremenetelhez, amikor a francia nevelésű Cortolvin versenylova megnyerte a Grand National Steeplechase-t[m 8] Aintree-ben. A jelentős pénzdíjakon kívül Hamilton mintegy 16 000 fontot nyert a fogadóirodáktól, amivel sikeresen stabilizálta vagyonát. A vagyon számos kastélyon túl 157 000 hektár volt, főleg Bute-ban, Lanarkban és Suffolkban. 1864-ben III. Napóleon – vitatott módon – visszaállította az Arran 2. grófjának adott, majd visszavont Châtellerault hercege[m 5] címet Hamilton 12. hercege javára, a herceg anyjára való tekintettel. A címet nem használják a Hamilton hercegek.[1][23][24]

Alfred Douglas Douglas-Hamilton, Hamilton 13. hercege, Selkirk 9. grófja (1862–1940)

Alfred Douglas Douglas-Hamilton (1862. március 6. – 1940. március 16.) a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált. Elhíresült, mert képes volt a hadihajó alatt átúszni. 1888-ban negyedik unokatestvére, William Douglas-Hamilton, Hamilton 12. hercege rávette, hogy hagyja el a haditengerészetet. 1890-ben trópusi betegség – vélhetően malária – következtében a bal oldalára lebénult. 1895-ben örökölte meg a Hamilton hercegi címet, ám jelentős – körülbelül egy millió fontos – adóssággal. Az özvegy hercegnőt 1906-ban elvette James Graham, Montrose 6. hercege, a Hamilton családot ekkor elhagyó ingatlanok közé tartozott az Arran-i Brodick kastély, amely ötszáz évig a Hamilton család tulajdonában volt. A Hamilton-kastély megmaradt a herceg kezén, aki az Első világháború idején felajánlotta azt a Királyi Haditengerészetnek kórház céljára. A Hamilton család szénbányái benyúltak a kastély alá, amely megsüllyedt, ezért 1921-32 között le kellett bontani. Hamilton Dungavel House-ban lakott, a Strathavenhez közeli lápvidéken. Halálakor Selkirk grófja cím az 1646-os alapító oklevél értelmében második fiára, George Nigel Douglas-Hamiltonra szállt.[4][25][26]

George Nigel Douglas-Hamilton, Selkirk 10. grófja (1906–1994)

George Nigel Douglas-Hamilton (1906. október 4. – 1994. július 24.) brit arisztokrata és politikus volt. 1935-ben ügyvédi képesítést szerzett. 1934 és 1938 között csoportkapitány a 603. (Edinburgh) bombázó századnál, részt vett a második világháborúban. 1938-ban Repülési Keresztet (AFC), 1941-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének tagja (OBE) kitüntetést kapott. 1945 és 1963 között Skócia képviselői főnemese volt. 1951 és 1953 között a Lordok Házában (Lord in Waiting[m 9]) szolgált. 1953 és 1955 között a kincstárnok volt. 1955-ben a Titkos tanács tagjává nevezték ki, és 1955 és 1957 között Lancaster Hercegség kancellárja volt. 1957 és 1959 között az Admiralitás Első Lordjaként tevékenykedett. 1959-ben a Szent Mihály és Szent György Rendjének Nagykeresztjét (GCMG) kapta. 1959 és 1963 között Szingapúr főkormányzója és Délkelet-Ázsia főképviselője volt, valamint az Egyesült Királyság képviselője a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetében (SEATO). 1963-ban a Brit Birodalom Rendjének Nagykeresztjével (GBE) tüntették ki, és 1976-ban megkapta a Bogáncsrendet. Források:[4][20][27][28]

James Alexander Douglas-Hamilton, Selkirk 11. grófja helyett Lord Selkirk of Douglas (1942–2023)

Lord Selkirk of Douglas hivatalos portréja

James Alexander Douglas-Hamilton (1942. július 31. – 2023. november 28.) az Etonon és az Oxfordi Egyetem Balliol College-ban tanult, ahol az Oxford Union elnöke volt, majd az Edinburgh-i Egyetemen szerzett jogi diplomát. Politikai karrierje során Douglas-Hamilton ügyvédként és ideiglenes ügyészhelyettesként dolgozott 1968 és 1972 között. 1973 júliusában Rövid ideig Falkland Pursuivant volt a Lyon Courtban.[m 10][4][29][30][31]

1994-ben George Nigel Douglas-Hamilton megörökölte a Selkirk grófja címet, bár az utódlás vitatott volt, mivel Alasdair Douglas-Hamilton, az unokatestévre is követelte azt. Végül a 6. gróf öröklését véve precedensnek, a bíróság George javára döntött. A pert nem befolyásolta, hogy az új gróf az 1963-as nemesi rangokról szóló törvény alapján kijelentette, hogy nem kéri ki a címet. Azért döntött így, mert grófként elveztette volna a Parlament alsó-házi helyét, ezzel csökkent volna az amúgy is pár fős konzervatív többség. A döntés nem befolyásolta a cím meglétét, az csak halála után vált örökölhetővé. Az 1997-es általános választásokon nem sikerült megvédeni képviselőségét, az 1963-as törvény viszont nem tette lehetővé a döntése megmásítását. Ezért az uralkodó 1997. szeptember 29-én, nem öröklődő, edinburgh városi, Cramondbeli Selkirk of Douglas báróvá ( 1997) nevezte ki.[4][29][30][31]

1987 és 1995 között a Skóciáért felelős miniszter (Secretary of State for Scotland) helyettesként, majd 1995 és 1997 között miniszterként dolgozott. 1996-ban a Titkos tanács nevezték ki. 1999 és 2007 között a Skót Parlament tagja volt, és az oktatási bizottság helyettes elnökeként tevékenykedett. 2007-ben vonult vissza a politikai életből. 2012-ben és a rá következő évben ő volt a Skót Egyház Közgyűlésének (valamint a Szabad Egyháznak) Lord High Commissioner-je, aki az uralkodó személyes képviselője.[4][29][30][31]

Könyvek Lord Selkirk of Douglas számos könyvet írt, köztük a Motive For a Mission: The Story Behind Hess's Flight to Britain címűt,[32] amely apja találkozását tárgyalja Rudolf Hess-szel, amikor az a második világháború alatt Skóciában landolt. Később egy életrajzot is írt Rudolf Hessről The Truth About Rudolf Hess (1993)[33] címmel.

John Andrew Douglas-Hamilton, Selkirk 12. grófja (1978– )

John Andrew Douglas-Hamiltonról nem található információ. Ez valószínűsíti, hogy nincs fia, ha lenne, akkor az viselné a Lord Daer címet, és emiatt több nyilvántartásban is szerepelnie kellene. 2024-ben a Selkirk gróf cím örököse John William Douglas-Hamilton (1979–), a jelenlegi Hamilton hercegének legidősebb öccse.

Hamilton hercege és Selkirk grófja családfa részlet

[szerkesztés]

A családfán csak a Selkirk grófja cím öröklése követéséhez szükséges személyeket tüntettük fel (kivétel a magyar vonatkozású ágat), ezért nem szerepelnek a testvérek, feleségek. A Hamilton herceg szócikkben a teljes, hercegeket is tartalmazó családfa található. A Selkirk grófok nevére kattintva a fenti rövid életrajzt lehet elérni, a nem Selkirk Hamilton hercegeknél a Hamilton hercege oldal nyílik meg a kiválasztott herceg rövid életrajzánál.

Címer

[szerkesztés]
Selkirk címer

A Selkirk címer négyelt pajzs.

Első és negyedik nagy negyed: ezüst mezőben vörös szív, amelyet megfelelően birodalmi korona díszít, a főpajzson kék mezőben három ezüst csillaggal (Douglas).

A második nagy negyed négyelt:

  • Kék mezőben ezüst oroszlán ágaskodik, arany koronával (Galloway[m 21]).
  • Arany mezőben vörös oroszlán, fekete szalaggal átszegve (Abernethy[m 22]).
  • Ezüst mezőben három vörös ék (Jedburgh[m 23]).
  • Arany mezőben kék és ezüst sakkozott pólya, vörös pólyával, amelyen három arany csat van (Stewart).

A harmadik nagy negyed négyelt:

  • 1. és 4. Vörös mezőben három hermelin ötlevelű virág (Hamilton).
  • 2. és 3. Ezüst mezőben fekete vitorlázott hajó, vörös zászlókkal (Arran).

A nagy negyedek felett a pólyapontnál fekete félhold.[m 24]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Boyne-i csata 1690. július 1-jén zajlott a leváltott II. Jakab angol király és III. Vilmos angol király erői között. A csata az az Ír Királyságban, Drogheda közelében, a Boyne folyó mellett zajlott. Vilmos győzött. A háború, aminek ez a csata is a része volt, a Limericki Szerződés 1691. októberi aláírásáig folytatódott, de Jakab a csata után Franciaországba menekült, hogy soha többé nem tért vissza.
  2. ↑ A Lord Clerk Register fontos hivatal Skóciában, amelynek gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. A tisztséget viselő személy felelős volt Skócia hivatalos iratainak, közjegyzői okiratainak és egyéb állami dokumentumainak őrzéséért és nyilvántartásáért. A Lord Clerk Register emellett a parlamenti választások és a nemesi címekkel kapcsolatos ügyek felügyeletét is ellátta.
  3. ↑ 1778-ban az amerikai John Paul Jones a Ranger lapos fenekű bárkával Skócia és Írország között cirkált célpontot keresve. Benjamin Franklin azt javasolta, hogy elfoghatna egy brit nemest, hogy amerikai foglyokra cserélje. Miután a Jones a Selkirk birtokok közelében született, Jones Selkirk 4. grófját szemelte ki áldozatnak.
    „Az utolsó pillanatban Jones úgy döntött, hogy nem megy el, hanem két hadnagyot és egy csónaknyi tengerészt bíz meg. Amikor az amerikaiak közeledtek a Selkirk-kastélyhoz, egy nevelőnő meglátta őket, és biztonságba szállította a [gróf fiát] fiatal Thomast. Az amerikaiak bekopogtattak a bejárati ajtón, és az inas üdvözölte őket. Lady Selkirk kijött a reggelizőből, hogy megnézze, mi ez a felhajtás. Behívta az amerikai tiszteket a szalonba, azt mondta az inasnak, hogy főzzön teát, és keressen whiskyt a kint várakozó matrózoknak. Amikor elmagyarázták, hogy azért jöttek, hogy elrabolják a férjét, Lady Selkirk azt válaszolta, hogy Lord Selkirk sajnos nincs otthon. Amikor Wallingford hadnagy azt javasolta, hogy vigyék el a fiatal urat, akit a ház felé vezető úton láttak, Lady Selkirk azt válaszolta, hogy előbb meg kell ölniük. További megbeszélés után Lady Selkirk azt javasolta, hogy lopják el a család ezüstjét, hogy küldetésük ne legyen teljes kudarc. A tisztek megtanácskozták, hogy ez lehet a legjobb megoldás, így Lady Selkirk megparancsolta a komornyiknak, hogy lássa el az amerikai urakat, amire szükségük van. Megtöltött egy zsákot félig szénnel, a felső felét megtöltötte ezüsttel, és bemutatta a tiszteknek. Miután pohárköszöntőt mondtak Lady Selkirkre, visszatértek a hajójukhoz, és átadták kapitányuknak a szénnel és ezüsttel teli zsákot.“
    Jones udvarias bocsánatkérő levelet írt Lady Selkirknek, amelyben azt javasolta magának, hogy vásárolja vissza a zsákmányt a haditengerészettől, és adja vissza Selkirk grófjának. Selkirk visszaírta, hogy a Kontinentális kongresszus beleegyezése nélkül nem fogadhatja el ezüstjének visszaadását. Az elhúzódó jogi tárgyalások tárgyává vált tárgyakat hét év múlva visszaadták. Forrás: Newman, Peter C.. The Empire of the Bay: The Company of Adventurers that Seized a Continent (angol nyelven). Penguin, 383. o. (2000). ISBN 9780143056951 
  4. ↑ A hatodik grófnak nem volt leszármazottja, ám a cím alapító okirata rendelkezett erről az esetről is. Leegyszerűsítve, a cím Hamilton hercege legidősebb öccsét illeti. Pontosabban a grófság öröklési rendjében az 1688-as módosítás, amit Charles Hamilton, Selkirk 2. grófja kezdeményezett, a „bármelyik testvérét“ (any of his brothers) említette, amely kifejezés nemcsak fiatalabb testvéreit jelenti, hanem idősebb testvért is, akkor James Hamiltont, a 4. herceget. Ha a záradék „bármelyik említett testvérét“ (any of his said brothers) lett volna, akkor az ideiglenes záradék érvénytelen lett volna Selkirk 6. grófja 1885-ös halálakor, és a cím a Hamilton 12. hercegére szállt volna. Azonban a szóhasználat miatt az ideiglenes záradék, amely megakadályozza a cím Hamilton hercegeire való átszállását, továbbra is érvényben volt, így a cím csak a 12. herceg fiatalabb testvérére szállhatott.
  5. ↑ a b Az 1548-ban alapított Châtellerault hercege ( 1548) címet James Hamilton (kb.1516–1575) Arran 2. grófja kapta és tőle is vonták meg. III. Napóleon 1864-ben újra megadta a 12. Hamilton herceg, William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton számára, aki III. Napóleon távoli rokona volt. Ez az újraélesztés azonban nem az eredeti, jogilag legközelebbi örökös, Derby 14. gróf vagy a legközelebbi férfiági örökös, a Abercorn 2. márki javára történt, hanem a Hamilton hercege részére. A visszaállítás óta a Hamilton és az Abercorn hercegek viselik a Châtellerault címet, a Derby grófok nem. Ez utóbbiak nem tettek nyilatkozatot a címmel kapcsolatban.
  6. ↑ A Wimbourne House történelmi épület volt Londonban, a Mayfair városrészben, amelyet a XVIII. század végén építettek. Az épületet eredetileg Grosvenor hercege számára tervezték, aki 1792-ben vásárolta meg a telket. 1855-ben a Rothschild család vásárolta meg, 1876-ban William [Hamilton] vette meg a házat, és jelentős felújítást hajtott végre rajta, amely 20 000 fontba került. Az épület luxusára és eleganciája miatt a Mayfair egyik ékkövének számított. Az 1920-as években a ház tulajdonosa Leverhulme 1. vikomtja szintén jelentős felújításokat végeztetett. A XX. század közepén az épületet lebontották, és helyére modern épületeket emeltek. Forrás: James Stourton. Great Houses of London, átdolgozott (angol nyelven), London: Frances Lincoln Adult (1975. december 7.). ISBN 9780711237223 
  7. ↑ A Brodick Castle a skóciai Firth of Clyde-ban az Arran-szigeten Brodick kikötőjén kívül épült kastély. Korábban Hamilton hercegek székhelye volt, jelenleg a National Trust for Scotland tulajdonában van. A kastély „A“ kategóriás műemlék épület.
  8. ↑ A Grand National lóverseny, amelyet évente rendeznek meg a merseysidei Aintree-ben. Az Első versenyre 1839-ben került sor. Az akadályverseny hivatalos távja négy mérföld és két és fél furlong (6 907 m), a lovak 30 akadályt ugranak át a két körön alatt. Ez Európa legértékesebb ugrató terepversenye, amelynek díjalapja 2024-ben 1 millió font volt, a nyertes 561 300 fontot vihetett haza, a többi pénzt a második-tizedik helyezett között osztották szét. A brit kultúrában kiemelkedő esemény, a verseny népszerű sok olyan ember körében, akik az év más szakaszaiban általában nem néznek lóversenyt, vagy nem fogadnak rá.
  9. ↑ A Lord in Waiting a brit parlamentben egy olyan nemes, aki a királyi udvar és a kormány közötti kapcsolatot látja el. Fő feladata, hogy képviselje a monarchiát a Lordok Házában, és segítsen a kormányzat parlamenti munkájának szervezésében, különösen a királyi család hivatalos eseményeinek koordinálásában és a királyi jelenlét megszervezésében különböző állami rendezvényeken. A Lord in Waiting cím általában politikai kinevezés, és a mindenkori kormányhoz hűséges személyt választják erre a pozícióra. Ezen felül, ha a Lord in Waiting kormányzati tisztséget is betölt, akkor a Lordok Házában a kormány politikai céljainak érvényesítéséért felelős
  10. ↑ A Lyon Bíróság (angolul Lyon Court) ősi skót intézmény, amely a heraldika és a nemesi címek ügyében dönt. Feladatai közé tartozik a címerek és nemesi címek nyilvántartása és szabályozása Skóciában. A bíróság vezetője, a Lord Lyon King of Arms, nagy befolyással bír a skót nemesi ügyekben és a heraldikai szabályozásban. A bíróságnak nincs köze Lyon városához. A Falkland Pursuivant tisztséget viselő személy egyfajta tartalék bíró, akinek a szolgálatát szükség esetén, ideiglenesen veszik igénybe.
  11. ↑ a b c d e f g h i j k l A Selkirk grófi cím alcíme: Lord Daer és Shortcleuch.
  12. ↑ Hamilton hercege társ– vagy alcímei: Clydesdale márkija, Arran és Cambridge grófja, valamint Lord Aven és Innerdale
  13. ↑ a b c d e f g h i j Hamilton herceg 1668-ban megerősített al– vagy mellékcímei: Clydesdale márkija (Skócia 1643), Lanark grófja (Skócia 1639), Arran és Cambridge grófja (Skócia 1643) és Lord Machansyre és Polmont (Skócia 1639) és Lord Aven és Innerdale (Skócia 1643).
  14. ↑ a b c d e f g h i j A Brandon hercege al– vagy mellékcíme: Dutton bárója ( 1711) County Palatine of Cheshire-ben. A palatine jelentése hasonló a palotagrófsághoz. A terület vezetője uralkodói jogokat gyakorol, egyedül az uralkodó áll felette. A Brandon hercege cím soha nem létezett önállóan, mindig a Hamilton hercegek viselték.
  15. ↑ James Hamilton harmadik fia volt. Női keresztneve annak köszönhető, hogy keresztanyja Anna királynő volt. Keresztapák: John Churchill, Marlborough 1. hercege és Charles Spencer, Sunderland 3. grófja. Lord Anne Hamilton állítólag 1731-ben titkos esküvőn feleségül vette a dúsgazdag – 50 – 60 000 font közötti éves jövedelmű – Mary Edwards-t. Egy fiuk született, de Hamilton szórni kezdte a pénzt, ezért Mary Edwards elhagyta és, hogy megtagadta a házasságát. Egyedülálló nőnek vallotta magát, gyermeküket törvénytelenné nyilvánították, és felvette anyja vezetéknevét. Hamilton újra házasodott, elvette Anna Charlotta Maria Powellt. Két fiuk született, a kisebbik – az anyja vezetéknevét is felvevő – Charles Powell Hamilton (1747–1825) volt. Forrás: Person Page - 10944 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  16. ↑ Charles Powell Hamilton (1747. december 26. – 1825. március 12.) egész életében a Brit Királyi Haditengerészetben szolgált, admirális rangban ment nyugdíjba. Négy hajónak volt parancsnoka. A HMS Fortune (a hajó vízre bocsátási dátuma: 1778) parancsnokaként a Saint-Malo közelében volt az „1779. május 13-i akció“ nyertes oldalának résztvevője, ezért megerősített kapitányi (post–captain) rangot kapott, valamint a HMS Apollo fregatt (eredetileg: HMS Glory (1763)) parancsnokává léptették elő. 1793-ban Hamiltont bízták meg a 74 ágyús harmadosztályú HMS Canada (1765) parancsnokságával. Az első koalíciós háborúban a franciákat támogató konvojt kísért másodmagával, visszaúton többszörös túlerő támadt rájuk, de Hamilton hajója el tudott menekülni. Röviddel azután, hogy Hamilton visszatért Angliába, áthelyezték a 98 ágyús másodosztályú HMS Prince-re (1788). Hamiltont beosztották az Alexander Hood admirális vezette flottába, amely megnyerte a Groix-i csatát. Hamiltont 1797-ben ellentengernaggyá, 1801-ben altengernaggyá, 1808. április 28-án admirálissá léptették elő. 1777 májusában feleségül vette Lucretia Prosser-t, akitől két fia született, a kisebbik az Augustus Barrington Price Anne Powell Hamilton nevet kapta. Forrás: Charles Powell Hamilton (angol nyelven). More Than Nelson. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  17. ↑ Augustus Barrington Price Anne Powell Douglas-Hamilton (1781. május 21. – 1849. augusztus 27.) Tanulmányait a St. John's College-ban és a Cambridge-i Egyetemen végezte el. A Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, hadnagyi rangot ért el. Maria Catherine Hyde-ot vette feleségül, 13 gyermekük született. Forrás: Person Page - 10948 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  18. ↑ A Brit Királyi Haditengerészetnél kapitányi rangot kapott.
  19. ↑ Basil Hamilton (1671. december 16. – 1701. augusztus 27.) 1701. augusztus 27-én, a bátyjával és néhány barátjával a gallowayi Larg hegy közelében utaztak. A környékbeli patakok áradtak. Lord Basil szolgája „bement a vízbe, hogy kipróbálja a gázlót, de elragadta a patak, és Lord Basil, amikor megpróbálta megmenteni, megfulladt.” Forrás: James Balfour Paul D. Douglas. The Scots Peerage – Founded on Wood's Edition of Sir Robert Douglas's Peerage of Scotland; Containing an Historical and Genealogical Account of the Nobility of that Kingdom (angol nyelven). [Publisher], 518. o. (1910. december 7.) 
  20. ↑ Basil Hamilton (1696. szeptember 9. – 1742. november 14.) 1715-ben jakobita kiállása miatt halálra ítélték, de a következő évben felmentették. Harcolt a prestoni csatában 1715. november 12-én. 1741-ben a kirkcudbright-i Stewartry parlamenti képviselője volt.
  21. ↑ A Galloway grófság a MacDowall család uralma alatt állt a XIII. századig, majd átkerült a skót korona hűbéreseinek kezébe, beleértve a Douglast is. A kapcsolat a Galloway és a Douglas családok között Archibald Douglas, Douglas 5. grófja és Margaret de Galloway házassága volt. Margaret volt a Galloway grófság örököse, házassága révén a Douglas család megszerezte a Galloway birtokok feletti jogokat.
  22. ↑ Az Abernethy család ősi pikt nemesi család volt, amely a XIV. században szoros kapcsolatba került a Douglasokkal. James Douglas, Douglas 9. grófja feleségül vette Elizabeth Abernethyt, Abernethy urának lányát. Ezzel a házassággal a Douglasok az Abernethy birtokokat is.
  23. ↑ Jedburgh apátság az angol–skót határon áll, és fontos vallási központ volt. A Douglasok birtokaik révén kapcsolatban álltak Jedburgh apátsággal.
  24. ↑ A címerben található fekete félhold (crescent) a pólyaponton (a pajzs közepén található pont) egy cadency mark, azaz egy olyan jelzés, amely a családon belüli sorrendet jelöli az örökösök között. A fekete félhold a második fiúra utal a családon belül. Ebben az esetben a fekete félhold arra utalhat, hogy a címek és birtokok egy második fiúra, vagy egy második fiú ága által vezetett vonalra szálltak. A heraldikában a különböző szimbólumokat, mint például a félholdat, keresztet, csillagot stb., a család különböző ágaira vagy örököseire alkalmazták, hogy megkülönböztessék őket egymástól.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Duke of Hamilton (1643) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  2. ↑ Biography of [Person] (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  3. ↑ Person Page - 10942 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m Earl of Selkirk (1646) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  5. ↑ Charles, 2nd Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  6. ↑ Person Page - 10943 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  7. ↑ John, 3rd Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  8. ↑ Person Page - 10978 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  9. ↑ Person Page - 10979 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  10. ↑ Dunbar, 4th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  11. ↑ a b Thomas Douglas, 5th Earl of Selkirk (angol nyelven). The Canadian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  12. ↑ Thomas Douglas, 5th Earl of Selkirk (angol nyelven). Dictionary of Canadian Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  13. ↑ Cokayne XI. kötet, 619. oldal
  14. ↑ Person Page - 10980 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  15. ↑ Thomas, 5th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  16. ↑ Thomas Douglas, 5th Earl of Selkirk (angol nyelven). Manitoba Historical Society. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  17. ↑ Person Page - 10981 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  18. ↑ Dunbar, 6th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  19. ↑ Charles, 7th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  20. ↑ a b Person Page - 10580 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  21. ↑ Cokayne VI. kötet, 275. oldal
  22. ↑ Geddie, John. The Royal Palaces, Historic Castles and Stately Homes of Great Britain, Reprint (angol nyelven), Edinburgh: Otto Schulze and Company (1913). ISBN 9781296599157 
  23. ↑ Person Page - 10580 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  24. ↑ William Alexander Louis Stephen Douglas-Hamilton, Duke of Hamilton (angol nyelven). Open Library. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  25. ↑ Person Page - 10948 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  26. ↑ Alfred, 13th Duke of Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  27. ↑ George, 10th Earl of Selkirk (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  28. ↑ George, 10th Earl of Selkirk (angol nyelven). Oxford Dictionary of National Biography. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  29. ↑ a b c Lord James Douglas-Hamilton (angol nyelven). Douglas History. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  30. ↑ a b c Lord Selkirk of Douglas - Obituary (angol nyelven). The Guardian. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  31. ↑ a b c Lord Selkirk of Douglas (angol nyelven). Gazetteer for Scotland. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  32. ↑ Selkirk, George. Motive For a Mission: The Story Behind Hess's Flight to Britain (angol nyelven). London: William Kimber (1954) 
  33. ↑ Selkirk, George. The Truth About Rudolf Hess (angol nyelven). London: William Kimber (1955) 

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G.E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959). ISBN 9780750901543 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Selkirk_grófja&oldid=27667954”