Ugrás a tartalomhoz

John Talbot, Shrewsbury 1. grófja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Talbot
Talbot egy könyvet ad át Anjou Margit angol királynénak
Talbot egy könyvet ad át Anjou Margit angol királynénak

Shrewsbury 1. grófja
Életrajzi adatok
Születettcc. 1388
Shropshire
Elhunyt1453. július 17. (65 évesen)
Castillon
NyughelyeWhitchurch, Szent Alkmund-templon
ÉdesapjaRichard Talbot
ÉdesanyjaElizabeth Comyn
HázastársaMaud Neville
Elizabeth de Berkeley
GyermekeiJohn (sz. 1413)
Thomas Katherine
Christopher
Joan
Ann
John (sz.1426)
Louis
Humphrey
Eleanor
Elizabeth
A Wikimédia Commons tartalmaz John Talbot témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

John Talbot (Shropshire, cc. 1388Castillon, 1453. július 17.) Shrewsbury 1. grófja, a százéves háború kiemelkedő angol hadvezére, a Térdszalagrend lovagja volt.[1] Apja, Richard Talbot báró volt.[2] Egyik lánya, Eleanor feltehetően IV. Eduárd angol király első felesége volt. Angol Akhilleuszként is emlegették,[3] a francia anyák pedig vele fenyegették engedetlen gyerekeiket.[4]

Hadi pályafutása

[szerkesztés]

A walesi határvidéken nőtt fel, és már fiatal korában, 1404-ben[2] bekapcsolódott az Owain Glyndŵr vezette függetlenségi háború harcaiba. V. Henrik angol király írországi főparancsnoknak nevezte ki 1414-ben, és 1419-ig szolgált ebben a pozícióban.[1][2] Az írek úgy tartották, hogy „Heródes király óta nem volt senki annyira bűnös a gonosz cselekedetekben”, mint ő.[5]

1419-ben már a Francia Királyság területén harcolt. 1420-ban részt vett Melun, majd a következő évben a Meaux ostromában. 1424. augusztus 17-én harcolt a verneuil-i csatában. Ezután visszatért Írországba, majd ismét Franciaország következett.[5] 1427-ben Talbot felmentette az ostromlott Le Mans-t és elfoglalta Lavalt.[6] Részt vett Orléans sikertelen ostromában,[2] majd 1429. június 18-án, a patay-i ütközetben fogságba esett, és négy éven át rab volt, de kicserélték a francia hadvezérért, Jean Poton de Xaintrailles-ért.[5][7] 1434-ben elfoglalta Clermont-t.[2] 1436 leverte a Pays de Caux-i lázadást, és a király a franciaországi angol csapatok marsalljának nevezte ki.[2]

1437-ben visszafoglalta Pontoise-t, majd Párizsig vezette katonái.[5] 1437 tavaszán átkelt a Blanche Taque-i gázlón, és elkergette a Le Crotoy-t ostromló burgundiaiakat, és felszabadította Tancarville-t.[8] 1439 decemberében egy éjszakai támadással visszaverte az Avranches-ért harcoló franciákat, majd a következő év októberében elfoglalta Harfleurt.[9] 1441 júniusában seregével átkelt az Oise-on, és elkergette a Pontoise-t támadó francia csapatokat.[10]

Talbot visszatért Angliába, ahol hatalmas hírneve volt és nemzeti hősként tekintettek rá. 1442-ben megkapta Salop—Shrewsbury grófi címét.[11][2] 1445-1447-ben ismét Írországban irányította az angol hadakat, majd visszatért a La Manche másik felére. 1449-ben francia fogságba esett, ahonnan 1450-ben – Falaise kapitulálásának fejében – szabadon engedték.[10]

1452-ben Gascogne főkapitányának nevezték ki, és új hadjáratot vezetett, amely végül a százéves háború utolsó angol hadi vállalkozása lett.[12] Október 17-én partra szállt, majd bevonult Bordeaux-ba. 1453. július 17-én megütközött a franciákkal Castillonnál. Talbot nem viselt páncélt, mert szabadon bocsátásakor esküt tett erre a franciáknak. Az angolok a százéves háború utolsó csatájában vereséget szenvedett. Talbot lovát eltalálta egy tűzfegyver lövedéke, és felbukott, maga alá szorítva az öreg katonát. Talbotot egy Michael Perunin nevű francia íjász ölte meg csatabárddal, a fejére mért csapással.[13][3]

A gróf holttestét egyik hiányzó foga alapján azonosították másnap. Egy korabeli forrás szerint azon a helyen temették el, ahol elesett. Ami biztos, hogy a testet később Falaise-ba vitték, ahol újratemették, kivéve a koponyáját, amelyet Angliában helyeztek végső nyugalomra. 1493 körül Gilbert Talbot a testet is Angliában temettette el. 1860-ban Talbot sírját felnyitották és a csontokat megvizsgálták. A jelentés szerint a koponyán látható a csatabárd okozta sérülés. A csata helyszínén egy oszlop őrzi John Talbot emlékét.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Desmond Seward 236. oldal
  2. a b c d e f g Encyclopaedia Britannica
  3. a b c Alfred H. Burne
  4. Welsh
  5. a b c d Desmond Seward 237. oldal
  6. Desmond Seward 208. oldal
  7. Desmond Seward 228. oldal
  8. Desmond Seward 238. oldal
  9. Desmond Seward 239. oldal
  10. a b Desmond Seward 252. oldal
  11. Desmond Seward 240. oldal
  12. Desmond Seward 257. oldal
  13. Desmond Seward 260-262. oldal

Források

[szerkesztés]