Közönséges aranyvessző
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges aranyvessző
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Solidago virgaurea L. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges aranyvessző témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges aranyvessző témájú médiaállományokat és Közönséges aranyvessző témájú kategóriát. |
A közönséges aranyvessző vagy erdei aranyvessző vagy egyszerűen aranyvessző (Solidago virgaurea, Solidago virga-aurea) az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó évelő növény.
További elnevezései: aranyistáp,[1] aranyos istáp,[1] aranyos istápfű,[1][2] aranyos ritkaréj,[1] erdei aranyvessző,[1][2] forrasztófű,[1] gyűrűfű,[1] mezei aranyosvessző,[1] mezei veres gyűrűfű,[1] ritkaréj,[1] Szent Péter botja,[3] veres gyűrűfű.[1]
Származása, élőhelye
[szerkesztés]A nemzetség mindössze négy európai fajának egyike; az egyetlen olyan aranyvessző, amely a Kárpát-medence belső területein is honos. A legjobban hegyvidéken vagy homokos talajon terem erdőszéleken és vágásokban, tisztásokon, bokros helyeken. Enyhén mészkerülő. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[4][5]
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]60–100 cm magasra növő, felálló, rendszerint el nem ágazó, lágy szárú, gyökértörzses növény. Levelei a szár alsó részén tojásdadok, a felső részén keskenyebbek, lándzsásak. A gyengén aromás illatú, 0,5–1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában nőnek, júniustól szeptemberig virágzik; a termése kaszat.
Felhasználása
[szerkesztés]Ókori felhasználásáról kevés biztos adatunk van. Hieronymus Bocktól (1592) tudjuk, hogy Hieronimus Brunswieg szerint a régi germánok afféle csodanövénynek tartották. Termeszteni a gyógyhatásait felismerő arabok kezdték. Európában a középkortól használják a vese- és hólyagbántalmakra; a 15-16. században sebek kezelésére is. A magyar népi gyógyászatban nem kapott komolyabb szerepet, az olasz népi gyógyítók viszont több célra is alkalmazták főzetét.
Gyógyászati
[szerkesztés]Gyógyszerkönyvekben szereplő drogja a virágos hajtás (Solidaginis virgaureae herba). Magyarországon a magas aranyvessző gyakoribb, ezt is gyűjtik, valamint a kanadai aranyvesszőt, e kettőnek virágos hajtását összefoglalva Solidaginis herba néven jegyzik a gyógyszerkönyvek. Hatóanyagai különféle flavonoidok, szaponinok, illóolaj, mely utóbbiból a gyökér tartalmaz a legtöbbet; továbbá cseranyagok, keserűanyagok, inulin. Az ország különböző területeiről gyűjtött drogok beltartalmi jellemzői igen különbözőek.[6]
Németországban a drog nagy része termesztett állományból származik.
Hatóanyagait és jelenkori felhasználását (a rokon fajokéval együtt) a nemzetség leírásánál ismertetjük.
Galéria
[szerkesztés]-
Megporzás -
Solidago virgaurea Otto Wilhelm Thomé: „Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz“, Gera (1885)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 470. o. ISSN 1588-6433 Hozzáférés: 2015. július 18. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, (PDF)
- ↑ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 507. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ Gyógynövények és hatásuk: Erdei aranyvessző (Solidago virga-aurea) /forrasztófű, aranyos istápfű, Szent Péter botja/. gyogynovenyek.blogspot.hu (magyarul) (2007. június) (Hozzáférés: 2015. július 18.) (html)
- ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ Bern
Források
[szerkesztés]- Aranyvessző. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Dr. Babulka Péter: Aranyvessző-fajok (Solidago sp.). vitalitas.hu (magyarul) (2000. április) (Hozzáférés: 2015. július 18.) (htm) arch
- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 536–541. o. ISBN 963-9239-96-8
- Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 507. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
További információk
[szerkesztés]- Gyógynövények és hatásuk: Erdei aranyvessző (Solidago virga-aurea) /forrasztófű, aranyos istápfű, Szent Péter botja/. gyogynovenyek.blogspot.hu (magyarul) (2007. június) (Hozzáférés: 2015. július 18.) (html)
- Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 36-37. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
