Libapimpó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Potentilla anserina (L.) Rydb. | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Libapimpó témájú kategóriát. |
A libapimpó (Potentilla anserina) a rózsavirágúak rendjébe ezen belül a rózsafélék családjába tartozó növényfaj. Népies nevei: egérfű, létrafű, libavirág, lúdláb, pimponya; Erdélyben: rucafarok.
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés]Nagyon vízkedvelő növény, ezért legelterjedtebb nedves területeken folyók, tavak mellett, árterek és utak mentén, legelőkön is termő, évelő növény. Csak az északi félgömbön fordul elő.[1] Nevét onnan kapta, hogy főleg libalegelőkön gyakori, és a libák nagyon kedvelik.
Megjelenése, jellemzői
[szerkesztés]10–15 cm magas, földön kúszó, vékony hosszú indájú növény. Rövid nyelű tőlevelei szárnyasak, felállóak, alsó felükön ezüstös, a felső sötétzöld színűek és fűrészes szélűek. Hosszú kocsányú virágai ötszirmúak,[1] fénylő aranysárga színűek. Májustól szeptemberig virágzik.
Hatóanyagai
[szerkesztés]Drogja (Anserinae herba) ellagcsersavat, kvercitin flavont és kvercetin aglikont tartalmaz. Még tartalmaz illóolajokat, nyálkát, ásványi anyagokat, flavonoidokat, tanninokat és keserű anyagokat is.
Gyógyhatásai
[szerkesztés]Főzetét gyomor illetve bélvérzés, hasmenés, bélhurut, gyomorfekély és bélfekély ellen használják, illetve ülőfürdőt készítenek aranyér ellen. Használják minden természetű menstruációs zavarra, minden természetű vérzésre (külső-belső), gyomorfájdalmakra, vérszegénységre, ízületi gyulladásokra, mindenféle természetű nőgyógyászati bajokra, hasi fájdalmakra, méh fájdalmakra, hasmenésre, gyomorgörcsökre, ekcémára, fogínygyulladásra, szem könnyezésére, csontritkulásra, vesekő esetén, égés vagy fagyás esetén, vastagbél- vagy méhrák esetén, seborrheás bőrre, bélféregre, bőrfekélyekre, rendszertelen menstruációs ciklus esetén.
Gyűjtése
[szerkesztés]Gyűjtendő az egész virágos növény, májustól őszig, vigyázva, hogy gyökeres rész ne kerüljön a gyűjtött részek közé. Kerüljük az országutak szélén termő növények gyűjtését, mert nagyon porosak. Ha mégis innen gyűjtjük, feltétlenül mossuk meg a növényt. Padláson vékony rétegben terítsük szét, és szárítsuk addig, amíg a vastagabb szárrészek is könnyen törhetővé válnak.
Használata
[szerkesztés]Étel után javasolt fogyasztani, mivel gyomrot irritáló anyagokat tartalmaz. Vese- vagy májbetegeknek ellenjavallt a fogyasztása!
Források
[szerkesztés]- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest, 1987
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 94. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
.jpg)
.jpg)
