Késői laskagomba
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
| Közönséges | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Pleurotus ostreatus (Jacq.) Quél. | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Késői laskagomba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Késői laskagomba témájú médiaállományokat és Késői laskagomba témájú kategóriát. |
| Késői laskagomba mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a laskagombafélék (Pleurotaceae) családjához tartozó faj.
Elnevezései
[szerkesztés]Népi nevei termőhelyére, színére, valamint termésének az idejére utalnak: fehér lasa (Gyergyó), feketehátú (Moldva), bükkfagomba (Bánság, Csík), bükkfalasa (Kászon), bükkgomba (Beregi járás), fagygomba (Zemplén), kék törzsök (Máramaros), őszi lasagomba (Sóvidék), szürke lasa (Gyergyó).[1]
Megjelenése
[szerkesztés]Kalapja 5–15 cm átmérőjű, krémszínű, szürkéslila, kagyló alakú. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. A lemezek fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. A spórapor eleinte fehér, később világos-ibolyás végül világos-barnás színű. A színtelen spórák hengeresek, végük lekerekített, hosszuk 10-12 µm, szélességük 3,5-4 µm. Húsa fehér, az idősebb példányok esetében rágós, szálkás. Illata taplószerű, íze lágy. Rövid, oldaltálló tönkje fehér, néha barnás, amellyel az élő, vagy elhalt lombhullató fákhoz kapcsolódik. Egyedei csoportosan, egymás fölött, csomókban, jellegzetes kagyló alakban jelennek meg.[2][3]
Élelmezési felhasználása
[szerkesztés]Általánosan elmondható, hogy az ehető és gyógyhatású gombák élelmezésben betöltött szerepe jelentős, táplálkozási értékük többrétű.[4] A gomba fehérjében gazdag, egyszerű szénhidrát tartalma alacsony, miközben nagy molekulasúlyú szénhidráttartalma magas. Zsírokban szegény, antioxidánsokban gazdag. Hiányzik belőle a koleszterin, az A- és C-vitamin, viszont számottevő forrása a B-vitamin komplex egyes tagjainak (B2, B3, B5) és az ergoszterolnak (D2-vitamin provitaminja). Magas az élelmi rosttartalma.[5]
A termesztett gombák beltartalma is megfelel a leírtaknak. Alacsony az energiatartalmuk és a glükóz tartalmuk (inkább mannitolt tartalmaznak), ezért alkalmas összetevői a diabetikus étrendnek. Alacsony emellett a nátrium koncentrációjuk, miközben sok káliumot és foszfort tartalmaznak és néhány vitamin (B2-vitamin és D-vitamin) forrásaként is szolgálnak.[6]
| Fajta | Nedvesség | Nyers | Nyers | Szénhidrát | Szénhidrát | Nyers | Hamu | Energiatartalom |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| neve | tartalom | fehérje | zsír | (összesen) | (nitrogénmentes) | rost | tartalom | (Kcal / 100g) |
| Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) | 73,7 – 90,8 | 10,5 – 30,4 | 1,6 – 2.2 | 57,6 – 81,8 | 48,9 – 74,3 | 7,5 – 8,7 | 6,1 – 9,8 | 345 – 367 |
| Kétspórás csiperke (Agaricus bisporus) | 78,3 – 90,5 | 23,9 – 34,8 | 1,7 – 8,0 | 51,3 – 62,5 | 44,0 – 53,5 | 8,0 – 10,4 | 7,7 – 12,0 | 328 – 368 |
Minden érték (kivéve a nedvességtartalmat) a gomba szárított súlyához viszonyított százalékos értékben került meghatározásra.[7]
Fehérjetartalom
[szerkesztés]A laskagomba szárazanyagtartalmának meghatározó részét (15,4 – 30%) fehérjék teszik ki.[8] A gombák fehérjéinek aminosav összetétele az állati fehérjékel szinte teljesen megegyező, tehát fehérjéi teljes értékűek, a növényi fehérjéknél táplálkozási szempontból sokkal értékesebbek.[4][7] A laskagomba különböző fajtái tartalmaznak minden esszenciális aminosavat,[7] és táplálkozási szempontból előnyös, hogy a fehérjetartalmának majdnem teljesen egésze, több mint 90%-a emészthető fehérjékből áll.[8] Vizsgálatok kimutatták, hogy a kalap, melynek fehérjetartalma egyébként is magasabb, mindig több emészthető fehérjét tartalmaz, mint a tönk. Az emészthető fehérjetartalom a gomba fejlettségétől is függ, a legtöbb emészthető fehérjét (93,7%) az 5 – 8 cm nagyságú kalapok tartalmazzák.[8]
Energiatartalom
[szerkesztés]A friss gombák termőteste átlagosan 90% vizet tartalmaz,[4][5][8] vagyis minden kg friss gombában csak 10 dkg szárazanyag van. A késői laskagomba víztartalma 73,7 – 90,8% között van.[7] A laskagomba energiatartalmát is jelentősen befolyásoló nyers-zsírtartalom nagyon alacsony, a szárazanyag 1,28 – 2,20%-át teszi ki.[8] Emellett, ahogyan a gombák általában, a laskagomba sem tartalmaz koleszterint.[5] A termőtestek (gombatest) szárazanyagtömegének jelentős alkotói a szénhidrátok,[8] azonban az emberi szervezet által hasznosítható szénhidráttartalma elenyésző (a teljes szénhidráttartalom 32%-a),[5] ilyen értelemben korszerű táplálék, és nem hizlal.
Élelmi rosttartalom, emészthetőség
[szerkesztés]
Köztudott, hogy a gombák – így a laskagomba – sejtfala is tartalmaz kitint, amely az emberi szervezet által nehezen emészthető.[8][9] Ez élelmezési szempontból előnyös is, meg nem is, hiszen így a gomba sokáig jóllakottság érzését biztosítja, azonban az arra érzékenyeknek emésztési kényelmetlenséget okozhat.[4] Másrészt a kitin tanulmányok által bizonyítottan élelmi rostnak tekinthető, annak előnyös tulajdonságaival. Például fogyasztásával csökkenthető a vérkoleszterin szint, miután a kitin és a kitozán a béltraktusban csökkenti a felszívható koleszterin mennyiségét valószínűsíthetően azáltal, hogy azt magához köti azt.[10]
Más nagygombák termőtesteivel összevetve a laskagomba kitintartalma az alacsonyabb tartományban helyezkedik el.[8] A termesztett csiperkegombához képest fele annyi kitint tartalmaz.[6][9] Kísérletekkel bizonyították, hogy kitintartalom a gomba életmódjával függ össze, a szaprofiton gombák (pl. csiperke) kitintartalma mindig magasabb, mint a farontó gombáké (pl. laskagomba, siitake).[9] A laskagomba alacsony kitintartalma mellett az összes élelmi rosttartalma viszont nagyon magas (a szárazanyag-tartalom 33,4%-a),[5] így fogyasztásával csökkenthető a rostszegény táplálkozás veszélye. Az élelmi rostoknak jelentős szerepe van az egészséges táplálkozásban, felnőttek esetében az ajánlott napi adagja 25 – 35 g.[11] A laskagombafélék esetében a poliszacharidok közül kiemelkedő jelentőségűek a glükánok.[12] Különböző laskagomba fajtákban 2,9 – 5,3 g/kg (szárazanyagra számolva) értéket mértek. A glükánok a gombák egészségvédő vegyületei közé tartoznak.[12]
Vitamin-, és ásványi-anyag tartalom
[szerkesztés]A vadontermő és termesztett laskagomba fajták kémiai összetétele között jelentősebb különbség nincs, illetve a kontrollált termesztési körülményekből adódóan például toxikus elemekből (kadmium, króm, arzén) a termesztett gombák kevesebbet tartalmaznak.[13] Meg kell említeni, hogy a laskagomba általában (a többi termesztett gombához képest) nem mutat jelentősebb toxikus elemfelvételi képességet.[8] Az ásványi elemek közül legjelentősebb a kálium- és foszfortartalom, viszont nátriumot igen kis mennyiségben tartalmaz.[8][10][13] A laskagomba nátriumszintje a csiperkegombához képest is kifejezetten alacsony, hiszen a csiperke 3,5-szer több nátriumot tartalmaz, mint a laskagomba.[6]
Elsősorban a B-vitamin csoport egyes tagjaiból (tiamin, riboflavin, niacin, folsav) tartalmaz említésreméltó mennyiségeket.[8][13] A termesztett gombák B vitamin tartalmát összehasonlító vizsgálat azt mutatja, hogy a laskagomba általában jó B-vitamin forrás, mert a B1-, B3-vitaminból és folsavból is a többi gombánál nagyobb mennyiséget tartalmaz. A B1 és B2 és B5 vitamin azonban nem hőálló.[12]
Felhasználása a gyógyászatban
[szerkesztés]Számos ókori forrásban, így például a Védákban is említést tesznek a gombák orvosi felhasználásának jelentőségéről. A rómaiak a gombát az istenek eledelének hívták, míg a kínaiak az élet elixírjének tartották.[14] A mai orvostudomány biokémiai elemzéssel igazolta az ókori feltevéseket, hogy a laskagomba fajok gyógyászati felhasználása megalapozott.
A laskagomba sejtfalát felépítő kitint a szervezet N-acetil-D-glükózaminná hidrolizálja, ami hatásosnak bizonyult az degeneratív ízületi elváltozások kezelésében, valamint sportolók ízület és porcerősítés céljából táplálékkiegészítőként is használják.[15]
A szárított késői laskagombában 2,8%-ban[16] található meg a magas koleszterinszint és a keringési megbetegedések kezelésére használt lovastatin.[17][18] A lovastatint természetes módon tartalmazó késői laskagomba hatásosságát a koleszterinszint csökkentésben számos állatkísérlettel bizonyították.[19][20][21][22][23][24]
Tartalmazza a pleuran nevű poliszacharidot,[25] amelyet immunstimulánsként ismernek.[26] A pleuran hatásosságát kimutatták az intenzív edzés során bekövetkező fehérvérsejt aktivitás csökkenés kezelésében,[27] illetve egy 2011-es, 50 atlétán elvégzett, 3 hónapos kísérlet során kimutatták, hogy a késői laskagombából kivont pleuran csökkentette a felső légúti megbetegedések gyakoriságát és megnövelte az atléták vérében előforduló fehérvérsejtek számát.[28]
Kísérlettel igazolták, hogy a késői laskagomba gátolja az egyes emlő- és vastagbélrák sejtek működését, ezért potenciális szerepe lehet ezen megbetegedések kezelésében, illetve megelőzésében.[29]
Élőhelye
[szerkesztés]A késői laskagomba a természetben az első deres, késő őszi éjszakák után nagy csoportokban jelenik meg. Kora tavasszal is előfordul, bár akkor ritkább. Szeptembertől márciusig a lombos és tűlevelű erdőkben, élő vagy elhalt fák ágain vagy tuskóján terem. Széles körben elterjedt az északi mérsékelt övben.
Gyűjtése
[szerkesztés]A fiatal gombák kalapja alkalmasabb fogyasztásra, mivel ezek húsa még fehér és rugalmas. Az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.
Termesztése
[szerkesztés]A laskagomba termesztése három fázisból áll: átszövetés (inkubáció), termőre fordítás és a termőtest növekedés. A további fázisok a ciklus ismétlését jelentik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A kései laskagomba (Pleurotus ostreatus), i. m. 1. o.
- ↑ Welcher Pilz ist das?
- ↑ A Magyar ehető és mérges gombák könyve
- ↑ a b c d Vajna, L.. Mikológia. Agroinform Kiadó, Budapest, 425-426. o. (2003)
- ↑ a b c d e Stamets, P. (2005). „Notes on nutritional properties of culinary-medicinal mushrooms”. International Journal of Medicinal Mushrooms 7 (12), 103-110. o. DOI:10.1615/IntJMedMushr.v7.i12.100.
- ↑ a b c Lelley, J.I. (2005). „Mushrooms and good health”. The spawn run 3, 9. o.
- ↑ a b c d Shu-Ting, Chang. Mushrooms: Cultivation, Nutritional Value, Medicinal Effect, and Environmental Impact, Second Edition, CRC PRESS, 29,30,35,318. o. (2004)
- ↑ a b c d e f g h i j k Vetter, J. (1999). „A laskagomba (Pleurotus ostreatus) beltartalmáról”. Magyar Gomba 11, 21-22. o.
- ↑ a b c Vetter, J. (2007). „Chitin content of cultivated mushrooms Agaricus bisporus, Pleuorus ostreatus and Lentinula edodes”. Food Chemistry 102, 6-9. o.
- ↑ a b Kurtzman, R.H. (2005). „Mushrooms: Sources for modern western medicine”. Micologia Aplicada international 17 (2), 21-33. o.
- ↑ Az élelmi rost fontossága
- ↑ a b c Bratek, Z.. Gombabiológia, gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 58-59. o. (2010)
- ↑ a b c Vetter, J. (2002). „Ismét a gyógyító gombákról. Hazai tájakon: a laskagomba.”. Magyar Gombahírmondó 33, 14. o.
- ↑ Kumar, Krishan, Raquel P. F. (2021. december 4.). „Edible Mushrooms: A Comprehensive Review on Bioactive Compounds with Health Benefits and Processing Aspects” (angol nyelven). Foods 10 (12), 2996. o. DOI:10.3390/foods10122996. ISSN 2304-8158. PMID 34945547.
- ↑ Talent, John M., Gracy, Robert W. (1996. november 1.). „Pilot study of oral polymeric N-acetyl-D-glucosamine as a potential treatment for patients with osteoarthritis”. Clinical Therapeutics 18 (6), 1184–1190. o. DOI:10.1016/s0149-2918(96)80073-7.
- ↑ Alarcón J, Aguila S, Arancibia-Avila P, Fuentes O, Zamorano-Ponce E, Hernández M (2003. november 4.). „Production and purification of statins from Pleurotus ostreatus (Basidiomycetes) strains”. Z Naturforsch C 58 (1–2), 62–4. o. PMID 12622228.
- ↑ Lovastatin. The American Society of Health-System Pharmacists. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ (2010) „Lentinus edodes: A Macrofungus with Pharmacological Activities”. Current Medicinal Chemistry 17 (22), 2419–30. o. DOI:10.2174/092986710791698495. PMID 20491636.
- ↑ Hossain S, Hashimoto M, Choudhury EK, et al. (2003. July). „Dietary mushroom (Pleurotus ostreatus) ameliorates atherogenic lipid in hypercholesterolaemic rats”. Clin Exp Pharmacol Physiol 30 (7), 470–5. o. DOI:10.1046/j.1440-1681.2003.03857.x. PMID 12823261.
- ↑ Bobek P, Galbavý S (1999. October). „Hypocholesterolemic and antiatherogenic effect of oyster mushroom (Pleurotus ostreatus) in rabbits”. Nahrung 43 (5), 339–42. o. DOI:<339::AID-FOOD339>3.0.CO;2-5 10.1002/(SICI)1521-3803(19991001)43:5<339::AID-FOOD339>3.0.CO;2-5. PMID 10555301.
- ↑ Bobek P, Ozdín L, Galbavý S (1998. March). „Dose- and time-dependent hypocholesterolemic effect of oyster mushroom (Pleurotus ostreatus) in rats”. Nutrition 14 (3), 282–6. o. DOI:10.1016/S0899-9007(97)00471-1. PMID 9583372.
- ↑ Opletal L, Jahodár L, Chobot V, et al. (1997. December). „Evidence for the anti-hyperlipidaemic activity of the edible fungus Pleurotus ostreatus”. Br. J. Biomed. Sci. 54 (4), 240–3. o. PMID 9624732.
- ↑ Bajaj M, Vadhera S, Brar AP, Soni GL (1997. October). „Role of oyster mushroom (Pleurotus florida) as hypocholesterolemic/antiatherogenic agent”. Indian J. Exp. Biol. 35 (10), 1070–5. o. PMID 9475042.
- ↑ Bobek P, Ozdín L, Kuniak L, Hromadová M (1997. March). „[Regulation of cholesterol metabolism with dietary addition of oyster mushrooms (Pleurotus ostreatus) in rats with hypercholesterolemia]” (szlovák nyelven). Cas. Lek. Cesk. 136 (6), 186–90. o. PMID 9221192.
- ↑ Karacsonyi, S, Karácsonyi S, Kuniak L (1994). „Polysaccharides of Pleurotus ostreatus: Isolation and structure of pleuran, an alkali-insoluble β-glucan”. Carbohydrate Polymers 24 (2), 107–111. o, Kiadó: Elsevier. DOI:10.1016/0144-8617(94)90019-1.
- ↑ (1998) „A Compendium of Vaccine Adjuvants and Excipients”, 77. o, Kiadó: National Institute of Allergy and Infectious Diseases. (Hozzáférés: 2008. május 8.)
- ↑ Bobovčák, M, Kuniaková, R, Gabriž, J, Majtán, J (2010. december 1.). „Effect of Pleuran (β-glucan from Pleurotus ostreatus) supplementation on cellular immune response after intensive exercise in elite athletes.”. Applied physiology, nutrition, and metabolism = Physiologie appliquee, nutrition et metabolisme 35 (6), 755–62. o. DOI:10.1139/h10-070. PMID 21164546.
- ↑ Bergendiova, K, Tibenska, E, Majtan, J (2011. január 20.). „Pleuran (β-glucan from Pleurotus ostreatus) supplementation, cellular immune response and respiratory tract infections in athletes.”. European journal of applied physiology 111 (9), 2033–40. o. DOI:10.1007/s00421-011-1837-z. PMID 21249381.
- ↑ (1992) „Pleurotus ostreatus inhibits proliferation of human breast and colon cancer cells through p53-dependent as well as p53-independent pathway”. International Journal of Oncology, 1307–13. o. DOI:10.3892/ijo_00000122.
Források
[szerkesztés]- Flück, Marcus. Welcher Pilz ist das?. Kosmos. ISBN 978-0-394-51992-0 (2005)
- Istvánffi, Gyula. A Magyar ehető és mérges gombák könyve. Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. Udvari Könyvnyomdája. (1899)
- Dr. Zsigmond, Győző. A kései laskagomba (Pleurotus ostreatus). http://erdelyinimrod.ro/html/archivum/163 Archiválva 2012. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (2001)
- Somosné Dr. Nagy, Adrienn. Laskagomba fajtaspecifikus termesztéstechnikájának fejlesztése. http://phd.lib.uni-corvinus.hu/505/ (2010)
- Dr. Szabó, István. A laskagomba. Szaktudás Kiadó Ház. ISBN 963-9422-47-9 (2002)
- Dr. Szabó, István. A laskagomba termesztése. Mezőgazdasági Kiadó. ISBN 963-232-207-X (1986)
- Szili, István. Gombatermesztés. ISBN 963-8439-49-1 (1994)
- Bartók, István. A laskagomba termesztése. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. ISBN 963-356-247-3 (1998)
További információk
[szerkesztés]- Laskagomba termesztés Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Laskagomba termesztés – szakirodalom gyűjtemény
