Petele
| Petele (Petelea) | |||
 | |||
| Ortodox templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Maros | ||
| Község | Petele | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 547460 | ||
| Körzethívószám | 0265 | ||
| SIRUTA-kód | 118806 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 2848 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 68 (2011)[1] | ||
| Népsűrűség | 65,26 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 43,64 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 43′ 48″, k. h. 24° 43′ 12″46.730000°N 24.720000°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 48″, k. h. 24° 43′ 12″46.730000°N 24.720000°E | |||
 | |||
| Petele weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Petele (románul: Petelea, németül: Birk) falu Maros megyében, Erdélyben, Romániában.
Fekvése
[szerkesztés]Szászrégentől 6 km-re délre, a Maros bal partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Először 1332-ben Pytula és Pycula, 1348-ban Pechwle, 1426-ban Petele néven említették. Kiss Lajos véleménye szerint szláv személynévből ered (vö. cseh Petula). Német neve népetimológiával keletkezett a Birka- (eredetileg Belyken-) patak szintén szláv eredetű nevéből. Létrejöttét talán tudós etimologizálás is segítette, az első történeti névalak ugyanis a latin betula 'nyírfa' szóhoz hasonlít (német Birke 'nyírfa').
Története
[szerkesztés]Torda vármegyei szász jobbágyfalu volt, 1426 és 1870 között a görgényi váruradalom része. A 15. században oppidumként is említették. A 16. század második és a 17. század első felében Szent Miklós napján tartott országos vásárokat, majd 1676-ban és 1731-ben Szentháromság vasárnapján tartott vásárát is említették.[2] 1668 és 1672 között örmények települtek be. 1724-ben 47 jobbágy-, 25 zsellér- és 19 egyéb jogállású (szabados) család lakta. 1773-ban román és magyar nevű lakói beperelték a Bornemisza családot, amiért nem tartja tiszteletben 1615-ben Bethlen Gábortól kapott kiváltságaikat. 1804-ben jobbágyai indítottak pert Bornemisza Lipót ellen a közerdők erőszakos foglalása miatt.
Szász lakói eladásra káposztát és hagymát termesztettek. 1840-ben a pünkösdvasárnap előtti szombatra országos vásár tartására kapott jogot. Később a szászrégeni heti állatvásárt is áthelyezték ide. 1848 őszén Berzenczey László székely tábora felgyújtotta. 1865-ben 2774 hold szántó és 1660 hold rét tartozott hozzá. 1876 és 1950 között Maros-Torda vármegye részét képezte. A 20. század elején a régeni felső járás leggazdagabb községe volt. 1885-ben vasútállomást kapott.
1945-ben 220 evakuált és távollévő szász vagyonát kobozták el. A helyükre Szilágy és Kolozs megyei románokat és magyarokat, máramarosi és dobrudzsai románokat és csíki székelyeket telepítettek be. 1945 őszéig mindössze 117 szász tért vissza a faluba.[3] A faluban élő cigányok ősei jóval korábban letelepültek és a szász gazdák napszámosaiként dolgoztak. 1968-ban csatolták Maros megyéhez.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 1786 lakosából 1155 volt német, 402 román és 224 cigány nemzetiségű; 1155 evangélikus, 557 görögkatolikus, 51 római katolikus és 23 református vallású.
- 1900-ban 1854 lakosából 1116 volt német, 461 román, 143 cigány és 134 magyar anyanyelvű; 1111 evangélikus, 575 görögkatolikus, 53 római katolikus, 51 református, 32 ortodox és 23 zsidó vallású.
- 2002-ben 2455 lakosából 1357 volt román, 944 cigány, 117 magyar és 36 német nemzetiségű; 2103 ortodox, 118 görögkatolikus, 67 református, 64 pünkösdista és 50 római katolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Középkori eredetű evangélikus templomát 1860-ban teljesen átépítették. Fennmaradt késő román–kora gótikus kapuzata. Sekrestyéjét 1966-ban elbontották.[4]
- Ortodox (korábban görögkatolikus) fatemploma 1832-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [1] Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ Alexandru Pintelei – Horst Göbbel: Punct crucial în Ardealul de Nord / Wendepunkt in Nordsiebenbürgen (Nürnberg, 2004), 107. o.
- ↑ Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
Források
[szerkesztés]- A község website-ja (románul)
Maros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}