Tipitaka
| A sorozat témája Théraváda |
|---|
 |
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
Tipitaka (páli:[1] hármas kosár, szanszkrit Tripitaka), a théraváda buddhizmus páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye az i. e. utolsó századokból.
Leírása
[szerkesztés]Három részből (kosár) áll:
1. Vinaja-pitaka (fegyelem kosara), amely a szerzetesi élet szabályainak gyűjteménye. Tárgyalja a vétségeket, azok megvallásának módját (pl. a tett nyilvános beismerését) és a szabály megszegésének következményeit, valamint a szerzetesek és az apácák mindennapi életének szabályait. Minden szabálynál szerepel egy történet is, amely a szabály eredetét mutatja be. Így szerepel benne számtalan legenda a Buddha életéről (tanítóútjának kezdetéről,[2] ellenfeleiről,[3] alapvető tanításáról[4]) is.
2. Szutta-pitaka[5] (prédikációk kosara), Buddha beszédeit tartalmazza, a Tipitaka legjelentősebb, irodalmi szempontból legértékesebb része. Öt gyűjteményből áll: Dígha-nikája (hosszú gyűjtemény), 34 hosszú beszéd, amelyek közül a legfontosabb a Maháparinibbána-szutta[6] (nagy beszéd az örök nirvánába jutásról, t. i. Buddha haláláról); Maddzshima-nikája (középső gyűjtemény), 152 beszéd, köztük vannak a legrégebbi és legszebb, valóban Buddhától származó prédikációk; Szamjutta-nikája[7] (csoportosított gyűjtemény), 2889 dogmatikai fejtegetés és legenda; Anguttara-nikája (dolgok felsorolása növekvő sorrendben) „mi az egy", „mi a kettő" stb. felépítésű dogmatikai felsorolás; Khuddaka-nikája (rövid gyűjtemény), 15 különböző műfajú gyűjtemény (nem prédikációk) összefoglalása: vallásos versek, bölcs mondások, állatmesék stb.
3. Abhidhamma-pitaka (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény.
A prédikációk formája próza, néha verses lezárással, a szövegek stiláris felépítése kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a szanszkrittal egyetemben egy fajta lingua franca volt a korban, nem egyetlen népcsoport által beszélt, de sokak által megértett "szent nyelv".
Magyarul
[szerkesztés]- Julius Evola: A felébredés doktrínája. Tanulmány a buddhista aszkézisről; ford. Dávid Andrea, Kvintesszencia, Debrecen, 2003
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ruzsa Ferenc: A páli nyelv
- ↑ Buddha tanító útjának kezdete
- ↑ Buddha ellenfelei
- ↑ A Tan kerekének elindítása
- ↑ Lásd még: Szutta Pitaka A Buddha Ujján
- ↑ A Buddha halála
- ↑ A megszokott, de pontatlan átírása: Szamjutta-nikája
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon XV. (Taa–Tz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1993. 533–534. o. ISBN 963-05-6604-4
