Ugrás a tartalomhoz

Manchester City FC

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Manchester City F.C. szócikkből átirányítva)
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Manchester City
Csapatadatok
Teljes csapatnévManchester City Football Club
BecenévCitizens, Égszínkékek, City
SzékhelyManchester, Anglia
Alapítva1880 (West Gorton (St. Marks) néven)
Klubszínek         
StadionEtihad Stadion
VezetőedzőSpanyolország Josep Guardiola
ElnökEgyesült Arab Emírségek Khaldoon Al Mubarak
BajnokságPremier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnok10 alkalommal
angol Kupagyőztes7 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes7 alkalommal
angol Ligakupa-győztes8 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL1 alkalommal
KEK1 alkalommal
UEFA-szuperkupa1 alkalommal
FIFA-klubvilágbajnokság1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésAnglia Alan Oakes (680)[1]
Legtöbb gólArgentína Sergio Agüero (260)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
2023–24-es szezon
Hivatalos honlap
Manchester City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester City témájú médiaállományokat.

A Manchester City Football Club az angol legfelső osztályban (Premier League) játszó manchesteri labdarúgóklub. 1880-ban alapították West Gorton (St. Marks) néven, a klub neve 1887-ben Ardwick AFC lett, mai nevét 1894-ben kapta.

Tízszer nyerte meg az angol bajnokságot. Hétszer lett FA-kupa-győztes, nyolcszor Ligakupa-győztes, valamint hétszer Szuperkupa-győztes. Nemzetközi porondon pedig egyszer-egyszer sikerült a csúcsra érni az UEFA-bajnokok ligájában, valamint a Kupagyőztesek Európa-kupájában, csakúgy egyszer az UEFA-szuperkupában és a FIFA-klubvilágbajnokságon is.

Az egyetlen angol csapat, amelynek sikerült elérni a 100 pontot, a 2017-18-as bajnokságban. A következő szezonban pedig, szintén egyedüli klubként sikerült megszerezni mind a négy nemzeti trófeát: PL, FA-kupa, Ligakupa, Szuperkupa. A 2022-23-as szezonban sikerült a csapatnak a triplázás második angol klubként: Bajnokok, FA-kupa-győztesek és UEFA-bajnokok ligája-győztesek lettek. Ezek mellett az első angol klub lett, amely öt trófeát nyert egy naptári évben, az UEFA-szuperkupával és a FIFA-klubvilágbajnoksággal kiegészülve.

Egyik sikeres időszaka az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje volt, amikor Joe Mercer menedzser csapata Malcolm Allison vezényletével számos trófeát gyűjtött be, és olyan játékosaik voltak, mint Colin Bell és Francis Lee. Az ezt követő évtizedekben inkább a másik manchesteri klub, a Manchester United csillogott, a Manchester Cityre pedig nehéz idők jártak – 1976-tól a 2000-es évekig semmilyen komoly eredményük nem volt. A mélyponton három éven belül kétszer is kiestek az 1990-es években és egy évet a bajnokság harmadik osztályában voltak kénytelenek tölteni. Azóta azonban visszakerültek a legjobb klubok osztályába. A Manchester Citynek (csakúgy mint a Manchester Unitednek) nagy hagyományos rajongótábora van: otthon több mint ötvenezer néző előtt szoktak játszani a Etihad Stadionban.

A 2010-es években kezdett el egyre jobb lenni a Manchester City, 2014-től 2023-ig hatszor lettek bajnokok. 2021 és 2023 között szerzett bajnoki címeikkel a City mindössze a második csapat lett a Manchester United után (kétszer: 2007–2009 és 1999–2001), akik sorozatban háromszor lettek angol bajnokok a Premier League-érában. A 2023–2024-es bajnoki címükkel ezt a sorozatot négy címre növelték, ami a legtöbb az angol labdarúgás történetében.

Klubtörténet

[szerkesztés]

A Manchester Cityt West Gorton (St Mark's) néven 1880-ban alapította Anna Connel és a St. Mark's templom két gondnoka, akik Manchester Gorton nevű kerületében, egy vasgyárban is együtt dolgoztak. 1887-ben a gárda új pályára, a Hyde Roadra költözött, mely a város Ardwick nevű részén volt, keletre a központtól. A csapat új neve Ardwick AFC lett. 1892-ben alapító tagjai lettek a Labdarúgó Liga másodosztályának. Az 1893–94-es idényben anyagi gondjaik támadtak, ami miatt újraalakultak Manchester City FC néven.

A City első sikerét 1899-ben érte el, amikor megnyerte a másodosztályt, így feljutott az élvonalba. 1904. április 23-án megnyerték első komolyabb trófeájukat, mikor a Bolton Wandererst 1–0-ra verték az FA-kupa döntőjében. A duplázáshoz sem sok kellett volna, hiszen a bajnokságban másodikok lettek. Nem sokkal a kupasiker után a csapat büntetést kapott, mivel az Angol Labdarúgó-szövetség által meghatározott összegnél nagyobb fizetést adtak néhány játékosuknak. 1906-ban 17 játékost tiltottak ki a Kékektől, köztük Billy Meredith-et is, aki a város másik csapatához, a Manchester Unitedhez igazolt. 1920-ban egy tűzvészben elpusztult a Hyde Road főlelátója, így a klub 1923-ban átköltözött a Maine Roadra.

Az 1930-as években a manchesteriek egymás után kétszer is bejutottak az FA-kupa fináléjába. 1933-ban vereséget szenvedtek az Evertontől, de egy évvel később legyőzték a Portsmouth-t. 1937-ben megnyerték első bajnoki címüket, de rögtön a következő szezonban kiestek, bár minden csapatnál több gólt szereztek. Az 1950-es években szintén két egymást követő FA-kupa-döntő következett, melyek közül az elsőt elvesztette, a másodikat megnyerte a City csakúgy, mint 20 évvel korábban. 1955-ben a Newcastle United volt az ellenfél, 1956-ban pedig a Birmingham City. Utóbbit 3–1-re verte a csapat úgy, hogy Bert Trautmann kapus törött nyakkal játszott.

1963-ra ismét a másodosztályban találta magát a gárda, 1965 januárjában a Swindon Town elleni meccsükre mindössze 8015 néző volt kíváncsi, ez máig élő negatív rekord. Nyáron Joe Mercerre és segédjére, Malcolm Allisonra bízták a csapat irányítását. Első szezonjában Mercer feljuttatta a Cityt az élvonalba és tehetséges játékosokat igazolt, például Mike Summerbee-t és Colin Bellt. Az 1967/68-as idényben aztán megnyerték második bajnoki címüket, azzal, hogy a szezon utolsó napján 4-3-ra verték a Newcastle Unitedet. 1969-ben ismét megnyerték az FA-kupát, így a következő idényben indulhattak a KEK-ben, melyet a Górnik Zabrze elleni bécsi döntőn meg is nyertek. A Ligakupát is hazavihették, amivel az övék lett a második csapat, mely egy szezonon belül nemzetközi és hazai trófeát is nyert.

A trófeákért való küzdelem az 1970-es években is folytatódott, kétszer másodikok lettek a bajnokságban, 1974-ben pedig bejutottak a Ligakupa-döntőbe, de ott kikaptak. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1973–74-es idény végén jött el a City számára. Ekkor a nagy rivális Manchester Unitednek győznie kellett volna, hogy elkerülje egy kiesést, de éppen egy korábbi Vörös Ördög, Denis Law gólja ejtette ki őket. Utolsó nagy trófeájukat 1976-ban nyerték, amikor a Newcastle United elleni győzelemmel elhódították a Ligakupát.

Az 1960-as és 1970-es évek sikereihez képest a jövő visszaesést hozott a klub számára. 1979-ben Malcolm Allison lett a menedzser, aki nagy összeget költött új játékosokra, például Steve Daley-re, de egyikük sem vált be. A vezetőedzők folyamatosan váltakoztak, csak az 1980-as években hét különböző mester ült a kispadon. 1980-ban ugyan bejutottak az FA-kupa döntőjébe, de kikaptak a Tottenham Hotspur elleni megismételt találkozón. 1983-ban és 1987-ben is kiestek az élvonalból. 1989-es visszajutásuk után ötödikként végeztek a Division One-ban, ekkor Peter Reid volt a mesterük. Távozása után azonban ismét romlott a manchesteriek formája. 1992-ben alapító tagjai lettek a Premier League-nek, majd 1996-ban kiestek. Két szezonnal később elérték történetük legrosszabb pontját, ők lettek az első nemzetközi sikereket elért csapat, mely kiesett a harmadosztályba.

A kiesés után az új elnök, David Bernstein nagyobb pénzügyi fegyelmet követelt meg, mivel elég kaotikus állapotok uralkodtak a pénzügyeket illetően. A City első próbálkozásra visszajutott a másodosztályba, a rájátszás döntőjében a Gillinghamet verték. Ezt követően zsinórban másodszor is feljutottak, de a Premier League még túl erősnek bizonyult nekik és 2001-ben kiestek. Az új idény kezdete előtt Kevin Keegan vette át a gárda irányítását. A 2001–02-es idényben megnyerték a másodosztályt, közben klubrekordnak számító pontot szereztek és gólt lőttek.

A Manchester City (kékben) támad a Wigan ellen az angol kupában, 2006 január.

A 2002/03-as szezon volt az utolsó, melyet a Kékek a Maine Roadon töltöttek. Közben 3-1-re verték a Manchester Unitedet, ez volt az első győzelmük a rivális csapat felett 13 éve. Majd az UEFA-Kupába is bekerültek a Fair Play-táblázaton elért jó eredményük miatt. A szezon után átköltöztek a City of Manchester Stadionba.

2005 márciusában Keegan elhagyta a csapatot, helyére Stuart Pearce érkezett, akivel az utolsó nyolc meccsen nem szenvedtek vereséget és majdnem kijutottak az európai porondra is. A 2005–06-os évadot remekül kezdték és novemberig az első hatban voltak, de aztán rendkívül rossz formába kerültek és mindössze a 15. helyet szerezték meg.

A 2006–07-es idényben a csapat legnagyobb gondja a gólszerzéssel volt, hazai pályán mindössze 10-szer találtak be, ami új negatív rekord. Ezt követően kirúgták Pearce-t és a szakmai stáb nagy részét.

2007 júliusában a korábbi angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson lett a City menedzsere. Első három meccsüket – köztük egy Manchester United ellenit is – sorozatban megnyerték, úgy, hogy nem kaptak gólt, de mindkét jó sorozat megszakadt az Arsenal ellen. Sorozatban 10 hazai meccset nyertek meg, a sorozat az augusztus 15-i Derby County elleni sikerrel kezdődött és a Tottenham elleni december 18-i Ligakupa-vereséggel ért véget. Ezt követően ismét megverték a Unitedet, de az eredmények visszaestek. Két meccsel a szezon vége előtt az elnök elárulta, hogy szeretne megválni Erikssontól, ez nem tetszett a szurkolóknak, de 2008. június 2-án megtörtént. A Kékek végül kilencedikek lettek, de bejutottak az UEFA-kupába, amiben ismét a Fair Play-táblázat segített nekik.

Manszúr sejk és a fellendülés

[szerkesztés]

2008 nyarán a klubnak új tulajdonosa lett, amivel a Manchester City a világ leggazdagabb futballcsapatává vált. Ez lehetővé tette már a szezon előtt olyan játékosok igazolását, mint a korábban innen eligazoló Shaun Wright-Phillips, Vincent Kompany vagy Robinho. Az új edző Mark Hughes lett, akinek azonban nem lett túl sikeres a szezonja, mindössze tizedik lett a City, de az UEFA-kupában viszonylag sokáig meneteltek, a negyeddöntőben estek ki. De a téli és a következő szezon előtti igazolások (pl. Shay Given, Kolo Touré, Joleon Lescott, Nigel de Jong, Emmanuel Adebayor, Carlos Tévez, Adam Johnson) a 2009-2010-es szezon kezdésénél erősen éreztették a hatásukat: az első 4 meccset úgy nyerték meg, hogy gólt sem kaptak, majd megverték az Arsenalt (4-2). Ezt a sorozatot a városi rivális állította meg egy parádés meccsen (Michael Owen a 96. percben állította be a 4-3-as végeredményt), majd egy igen hosszú döntetlen-széria kezdődött, ami miatt Mark Hughest elküldték. Utódja az Interrel 3 bajnoki címet szerző Roberto Mancini lett. A City a szezonban végig esélyes volt a 4. helyre, a BL-selejtezőt érő helyet eldöntő meccset azonban a Tottenham ellen 1-0-ra elvesztette. A Manchester City Shay Given és a cserekapus Stuart Taylor sérülése miatt kölcsönvette az utolsó három meccsre Fülöp Mártont, aki e kis időben csapata egyik legjobbja volt.

2010 nyarán ismét érkeztek sztárok, mint az Aston Villától megszerzett James Milner, az ex-Barçás Yaya Touré vagy a Laziótól elcsábított Aleksandar Kolarov, a friss világbajnok David Silva, az olasz tini fenegyerek Mario Balotelli, de nagy erősítést jelentett a kölcsönből visszatérő Joe Hart kapus is, aki a Birmingham színeiben a liga egyik legjobb kapusává nőtte ki magát. A szezonban a City adós maradt az ellenállhatatlan támadójátékkal, és sokszor unalomba fulladtak a rangadók: hazai 0-0 a Manchester Uniteddel, idegenben az Arsenal és a Tottenham ellen 0-0... voltak egészen meglepő mérkőzéseik is, hiszen a City volt az első csapat, ami legyőzte a Chelsea-t (hazai pályán, 1-0-ra), de hazai pályán 3-0-s vereséget is szenvedtek az Arsenaltól. Januárban újabb erősítés jött: a Bundesliga legutóbbi két kiírásának gólkirályát, Edin Džekót igazolták le. Összességében a bajnoki címre való reális esélyük februárban úszott el, a helyi rangadón, idegenben a Manchester United ellen. Bár a City egy kevéssel jobb volt ellenfelénél, a kapura nem volt igazán veszélyes, gólt is csak Edin Džeko megpattanó lövéséből tudtak szerezni, ellenben a talán halványabb United két szép találattal (Nani góljával és Rooney ollójával) megnyerte a rangadót, majd később a bajnokságot is. Bár a City elég hamar kiesett az Európa Ligából (a Dinamo Kijev ellen) és a ligakupából is, ebben az évben már nem maradt trófea nélkül, és alkalma volt visszavágni a városi riválisnak is: az FA-kupában először gyengébb csapatok ellen csak újrajátszással tudtak nyerni, de az elődöntőben a Manchester Unitedet 1-0-ra legyőzték (a sors iróniája, hogy most viszont a United játszott jobban, de az aktuális BL-mérkőzése miatt gyorsan elfáradtak), ráadásul a győztes gólt szerző Yaya Touré az ellenfél egyik játékosától (Michael Carrick) kapta a "gólpasszt". A döntőben a meglepetéscsapat Stoke City már nem volt ellenfél, és 35 év után ismét trófeának örülhet a Manchester City. A szezon végén eltiltották doppingvétség miatt a védelem kulcsemberét, Kolo Tourét, akinek eltiltása áthúzódik a következő szezonra is.

2011 nyarán sem sajnálta a pénzt a Manchester City, de most már okosabban erősítettek. Így érkezett a klubhoz az exarsenalos duó, Gaël Clichy és Samir Nasri, a montenegrói védő, Stefan Savić és a másodosztályba sorolt Temesvártól a kapus Costel Pantilimon és Maradona veje, Sergio Agüero. Voltak távozók is, mint az előző szezonban kispadra szoruló Shay Given és Shaun Wright-Phillips vagy a létszám felettivé váló Emmanuel Adebayor és Roque Santa Cruz, utóbbi ketten kölcsönbe (érdekesség, hogy mindkét játékosért többet fizetett a City 20 milliónál). Ugyan a szezon felvezetőjeként számon tartott Community Shielden kétgólos előnyről kikaptak a fő rivális Manchester Unitedtől, az elmondható, hogy jól igazolt a csapat, hisz az első fordulókban az előző szezonban fellelhető problémák (mint a kreativitás hiánya) maradéktalanul megoldódtak. Erre jó példa a 3. fordulóban lejátszott Tottenham elleni idegenbeli mérkőzés, ahol úgy nyertek idegenben 5-1-re, hogy a Spurs egyetlen gólját is lesállás előzte meg! A klub ekkor jutott be először a BL-be, és rögtön kifogta a halálcsoportot: a spanyol 4. helyezett Villarrealt, a németeknél meglepetésre csak harmadik Bayern Münchent és az olasz bajnokság pozitív meglepetéscsapatát, a Nápolyt kapta Mancini csapata.

A klub egyre jobban kezdett teljesíteni, majd a nyolcadik fordulóban átvették a vezetést is, kihasználva, hogy az addigi listavezető Manchester United döntetlent játszott a Liverpool otthonában. A következő fordulóban a két manchesteri csapat találkozott a United otthonában. A hazaiak voltak az esélyesebbek, és ők is kezdtek jobban, de egy kontratámadás után a City vezetést szerzett Mario Balotelli okos góljával. Bár ezután a United több ziccert is kidolgozott, a félidő végéig nem változott az eredmény. A hazaiaknak viszont a második félidőben már nem volt reális esélyük a győzelemre, ugyanis a félidő legelején emberhátrányba kerültek, majd a félidő közepén a City még két gólt szerzett, kihasználva az emberhátrányban lévő ellenfél kinyílását. Bár a mérkőzés végéhez közeledve Darren Fletcher egy szépségdíjas góllal szépített, a Manchester United fizikailag teljesen összeomlott a végére, így a háromperces hosszabbításban minden akadály nélkül lőtt a City még három gólt. A végeredmény 6-1 a vendégeknek, a City egy óriási győzelmet aratott legnagyobb riválisa otthonában, és öt pontra növelték az előnyüket a tabellán. A 2011–2012-es szezont úgy nyerte meg a City, hogy az utolsó fordulóban a QPR-t drámai mérkőzésen, 1–2-ről fordítva győzte le Edin Džeko 92. percben, majd Sergio Agüero 94. percben szerzett góljával.

A következő szezonok nem voltak ilyen sikeresek. A City nem tudta megvédeni bajnoki címét, a UEFA-bajnokok ligájában pedig egészen a 2015-16-os szezonig nem tudtak továbbjutni a csoportkörből, akkor egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a Real Madrid ejtette ki őket. Időközben Mancini helyét Manuel Pellegrini vette át. Az ő irányításával egyből bajnok lett a csapat, és két ligakupát is nyertek. A 2015–2016-os szezonban bejutottak a Bajnokok-ligája elődöntőjébe. A nyáron Josep Guardiola vette át a csapat irányítását.

2021 áprilisában a City egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[2] A projekt három nap után összeomlott, miután a City és az öt angol csapat (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester United, Tottenham Hotspur) elhagyta azt.[3]

Klubszínek és címerek

[szerkesztés]

A Manchester City hazai színei az égszínkék és a fehér. A vendégmez színei általában a gesztenyebarna, a vörös és a fekete, az utóbbi években azonban több más színű második számú összeállításuk volt. A 2004–05-ös idényben például az idegenbeli mez fehér volt lila sorttal és fehér sportszárral. Ezután volt még teljesen tengerészkék és teljesen fekete mezük is. A 2005–06-os és 2006–07-es szezonban azonban a harmadik számú mezre váltottak, ami sárga volt fekete nadrággal és zoknival. Állítólag ezeket a színeket az 1950-es és 1960-as években is használta a csapat.

A 2007–08-as évadra a hazai és idegenbeli mezeken is vékony fehér csíkok jelentek meg. Az idegenbeli összeállításban minden ruhadarab lila lett. A harmadik számú mez fehér volt égszínkék nadrággal és ugyancsak fehér sportszárral.

A színek eredetét homály fedi, de bizonyíték van rá, hogy már 1892-ben is kék mezt viseltek. Egyesek szerint az égszínkék a szabadkőművességgel való kapcsolatra utal. Egy, a City történetét taglaló könyv szerint a még West Gorton (St Mark's) néven futó csapat skarlátvörös mezt viselt fekete rövidnadrággal. 1884-ben a manchesteriek fekete mezt viseltek fehér kereszttel, ami arra utal, hogy templomi munkások alapították a klubot. A vörös és fekete idegenbeli mezeket a korábbi menedzserasszisztens, Malcolm Allison vezette be az AC Milan mintájára.

A klub egykori címere 1997 óta volt használatban, megtervezésére azért volt szükség, mert a régi nem volt alkalmas a levédetésre. Az egykori logo a manchesteri városi címeren alapszik, egy szirti sas látható rajta, mely előtt egy pajzs van. A pajzs felső részén egy hajó látható, mely a város vízi útjaira utal, a lejjebb található három csík Manchester három folyóját jelképezi. Alul olvasható a latin mottó: "Superbia in Praelia", ami magyarul ennyit jelet: "Büszkeség és Küzdelem". A sas felett látható még három csillag.

A City korábban még két címert használt, az elsőt 1970-től kezdve, mely kör alakú volt, közepén ugyanaz a pajzs volt, mint a mostanin és köré volt írva a csapat neve. Ezt 1972-ben egy felújított változat váltotta. A pajzs alsó részébe Lancashire vörös rózsája került. A kupadöntőkön a csapat mezein általában a városi címer volt látható, ezzel jelezve, hogy büszkén képviselik Manchestert.

2016 nyarától új címert használ a klub, mely az 1972-es címer felújított változata. A pajzs alakja, valamint a színvilág is kicsit megváltozik, a vörös rózsa kék háttért kap, illetve felkerül a címerre a klub alapítási éve is.

Stadion

[szerkesztés]
Az Etihad Stadion

A klub jelenlegi stadionja az Etihad Stadion, egy világszínvonalú 53 400 férőhelyes létesítmény, mely a 2002-es Nemzetközösségi játékok után épült. A City a 2002–03-as idény vége óta játszik itt, akkor költöztek ugyanis ki a Maine Roadról. A stadion névhasználati jogát 2011-ben adták el a főszponzornak, a dubaji Etihad légitársaságnak; ezt megelőzően a stadiont City of Manchester Stadiumnak nevezték.

A beköltözés előtt a csapat 35 millió fontot költött különböző munkálatokra, például a játéktér lesüllyesztésére. Ezen kívül még egy szint került a meglévők fölé és megépült a North Stand lelátó. A felújított építményt a City egy FC Barcelona elleni barátságos meccsel nyitotta meg, melyet 2-1-re megnyertek és az első gólt Nicolas Anelka szerezte.

A manchesteriek több pályát használtak történetük során. 1880 és 1887 között például öt különböző helyen játszottak, majd a Hyde Roadon telepedtek le hosszabb időre (36 évre). 1920-ban tűz ütött ki a stadionban és a főlelátó elpusztult, ezért a City a 84 000 néző befogadására alkalmas Maine Roadra költöztek, melyet tervezői az „Észak Wembley-je”-ként emlegettek. 1934. március 3-án 84 569 szurkoló váltott jegyet a Stoke City elleni FA-kupa-meccsre, ami angol rekord a klubcsapatokat illetően. A Maine Roadot többször is felújították, befogadóképessége az évek alatt egészen 32 000-re csökkent.

Játékosok

[szerkesztés]

Jelenlegi keret

[szerkesztés]

Utolsó módosítás: 2024. április 21.[4]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték (€) Szerződés lejárta
Kapusok
18 Stefan Ortega német spanyol Hofgeismar 1992. november 6. (32 éves) német Arminia Bielefeld 9 000 000 2025.06.30.
31 Ederson brazil portugál Osasco 1993. augusztus 17. (31 éves) portugál SL Benfica 40 000 000 2026.06.30.
33 Scott Carson angol Whitehaven 1985. szeptember 3. (39 éves) angol Derby County FC 200 000 2024.06.30.
Védők
2 Kyle Walker Csapatkapitány angol Sheffield 1990. május 28. (34 éves) angol Tottenham Hotspur FC 13 000 000 2026.06.30.
3 Rúben Dias portugál Amadora 1997. május 14. (27 éves) portugál SL Benfica 80 000 000 2027.06.30.
5 John Stones angol Barnsley 1994. május 28. (30 éves) angol Everton FC 38 000 000 2026.06.30.
6 Nathan Aké holland CIV Hága 1995. február 18. (29 éves) angol AFC Bournemouth 40 000 000 2027.06.30.
21 Sergio Gómez spanyol Badalona 2000. szeptember 4. (24 éves) belga RSC Anderlecht 10 000 000 2026.06.30.
24 Joško Gvardiol horvát Zágráb 2002. január 23. (22 éves) német RB Leipzig 75 000 000 2028.06.30.
25 Manuel Akanji Svájc Nigéria Wiesendangen 1995. július 19. (29 éves) német Borussia Dortmund 42 000 000 2027.06.30.
82 Rico Lewis angol Bury 2004. november 21. (20 éves) Utánpótlásból került fel 38 000 000 2028.06.30.
Középpályások
8 Mateo Kovačić horvát Linz 1994. május 6. (30 éves) angol Chelsea FC 30 000 000 2027.06.30.
16 Rodri spanyol Madrid 1996. június 22. (28 éves) spanyol Atlético de Madrid 110 000 000 2027.06.30.
17 Kevin De Bruyne belga Drongen 1991. június 28. (33 éves) GER VfL Wolfsburg 60 000 000 2025.06.30.
20 Bernardo Silva portugál Lisszabon 1994. augusztus 10. (30 éves) francia AS Monaco FC 80 000 000 2026.06.30.
27 Matheus Nunes portugál brazil Rio de Janeiro 1998. augusztus 27. (26 éves) angol Wolverhampton Wanderers FC 50 000 000 2028.06.30.
Támadók
9 Erling Haaland norvég Leeds 2000. július 21. (24 éves) GER Borussia Dortmund 180 000 000 2027.06.30.
10 Jack Grealish angol IRE Birmingham 1995. szeptember 10. (29 éves) angol Aston Villa FC 65 000 000 2027.06.30.
11 Jérémy Doku belga Ghána Borgerhout 2002. május 27. (22 éves) francia Stade Rennais FC 65 000 000 2028.06.30.
19 Julián Álvarez argentin Calchín 2000. január 31. (24 éves) argentin River Plate 90 000 000 2028.06.30.
47 Phil Foden angol Stockport 2000. május 28. (24 éves) Utánpótlásból került fel 130 000 000 2027.06.30.
52 Oscar Bobb norvég Gambia Oslo 2003. július 12. (21 éves) Utánpótlásból került fel 25 000 000 2029.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték (€) Kölcsön lejárta
Issa Kaboré védő BFA Bobo-Dioulasso 2001. május 12. (23 éves) angol Luton Town FC 10 000 000 2024.05.31.
Josh Wilson-Esbrand védő angol Jamaica London 2002. december 26. (21 éves) angol Cardiff City FC 4 000 000 2024.05.31.
Yan Couto védő brazil portugál Curitiba 2002. június 3. (22 éves) spanyol Girona FC 15 000 000 2024.06.30.
João Cancelo védő portugál Barreiro 1994. május 27. (30 éves) spanyol FC Barcelona 30 000 000 2024.06.30.
Taylor Harwood-Bellis védő angol Stockport 2002. január 30. (22 éves) angol Southampton FC 22 000 000 2024.05.31.
Kalvin Phillips középpályás angol Jamaica Leeds 1995. december 2. (28 éves) angol West Ham United FC 28 000 000 2024.06.30.
Máximo Perrone középpályás argentin spanyol Buenos Aires 2003. január 7. (21 éves) spanyol UD Las Palmas 7 500 000 2024.06.30.
Claudio Echeverri középpályás argentin Resistencia 2006. január 2. (18 éves) argentin River Plate 15 000 000 2024.12.31.
James McAtee középpályás angol Salford 2002. október 18. (22 éves) angol Sheffield United FC 12 000 000 2024.05.31.

A 23-as mezt már soha nem fogják kiosztani senkinek. A klub vezetőinek határozata szerint Marc-Vivien Foé emlékének tartják fenn.

Szezonok

[szerkesztés]
Bővebben: A Manchester City FC szezonjai

Híres korábbi játékosok

[szerkesztés]

Az első szereplés zárójelben.

Menedzserek

[szerkesztés]
Bővebben: A Manchester City FC menedzserei
Évek Név Nemzetiség
1880–1882 Frederick Hopkinson  Anglia
1884–1887 Edward Kitchen  Anglia
1887–1889 Walter Chew  Anglia
1889–1893 Lawrence Furniss  Anglia
1893–1895 Joshua Parlby  Anglia
1895–1902 Sam Omerod  Anglia
1902–1906 Tom Maley  Skócia
1906–1912 Harry Newbould  Anglia
1912–1924 Ernest Mangnall  Anglia
1924–1925 David Ashworth  Anglia
1926–1932 Peter Hodge  Skócia
1932–1946 Wilf Wild  Anglia
1946–1947 Sam Cowan  Anglia
1947–1950 Jock Thomson  Skócia
1950–1963 Les McDowall  Skócia
1963–1965 George Poyser  Anglia
1965–1971 Joe Mercer  Anglia
1971–1973 Malcolm Allison  Anglia
1973 Johnny Hart  Anglia
1973–1974 Ron Saunders  Anglia
1974–1979 Tony Book  Anglia
1979–1980 Malcolm Allison  Anglia
1980–1983 John Bond  Anglia
1983 John Benson  Skócia
1983–1986 Billy McNeill  Skócia
1986–1987 Jimmy Frizzell  Skócia
1987–1989 Mel Machin  Anglia
1989–1990 Howard Kendall  Anglia
1990–1993 Peter Reid  Anglia
1993–1995 Brian Horton  Anglia
1995–1996 Alan Ball  Anglia
1996 Steve Coppell  Anglia
1996–1998 Frank Clark  Anglia
1998–2001 Joe Royle  Anglia
2001–2005 Kevin Keegan  Anglia
2005–2007 Stuart Pearce  Anglia
2007–2008 Sven-Göran Eriksson  Svédország
2008–2009 Mark Hughes  Wales
2009–2013 Roberto Mancini  Olaszország
2013–2016 Manuel Pellegrini  Chile
2016– Josep Guardiola  Spanyolország

Sikerlista

[szerkesztés]
Bővebben: A Manchester City FC sikerei
Bajnok (10): 1936–37, 1967–68, 2011–12, 2013–14, 2017–18, 2018–19, 2020–21, 2021–22, 2022–23, 2023–24
Győztes (7): 1903–04, 1933–34, 1955–56, 1968–69, 2010–11, 2018–19, 2022–23
Győztes (8): 1969–70, 1975–76, 2013–14, 2015-16, 2017-18, 2018-19, 2019-20, 2020-21
Győztes (7): 1937, 1968, 1972, 2012, 2018, 2019, 2024

Nemzetközi szereplés

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ MCFC Stats
  2. ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  3. ↑ Club statement (angol nyelven). www.mancity.com. (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  4. ↑ Manchester City - Club profile (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2022. július 27.)

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Vályi Bence: Man City. A holnap csapata; szerk. Galambos Dániel; G-Adam, Budapest, 2023
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Manchester_City_FC&oldid=27584777”