Ugrás a tartalomhoz

Magyarország pozsonyi nagykövetsége

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország pozsonyi nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országMagyarország
Fogadó országSzlovákia
VezetőPető Tibor (2017. szeptember 12. – )
Beosztásamagyar nagykövet Szlovákiában
Irányítószám811 06
TelepülésPozsony
Ellenkező képviseletSzlovákia budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország pozsonyi nagykövetsége (Pozsony)
Magyarország pozsonyi nagykövetsége
Magyarország pozsonyi nagykövetsége
Pozíció Pozsony térképén
é. sz. 48° 08′ 56″, k. h. 17° 06′ 25″48.148806°N 17.106889°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 56″, k. h. 17° 06′ 25″48.148806°N 17.106889°E
Magyarország pozsonyi nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország pozsonyi nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Magyarország pozsonyi nagykövetsége (szlovákul: Veľvyslanectvo Maďarska, Bratislava) Magyarország és Szlovákia kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Bár a rendszerváltás utáni nagykövetségeink között tartjuk számon, valójában 1939 és 1945 között rövid ideig már követségként, egyébként - 1927-től és 1945-től - konzulátusként működött, így régi képviseleteink közé tartozik a pozsonyi intézmény. A követség 2018-ban költözött új helyére a Štefánikova 1. szám alá. Nagykövetünk 2019-ben Pető Tibor.

Története

[szerkesztés]
A nagykövetség bejárata 2018-ig: Sedlárskej ul. č. 3

Az első magyar konzulátus 1927. augusztus 16-án nyílt meg a pozsonyi Mirbach-palotában (Františkanské námestie, azaz Ferenciek tere 5). Vezetője Bartók László(wd) alkonzul volt.[1] A képviselet az 1926-ban nyitott zágrábi főkonzulátus után a második konzulátusi szintű képviseletünk volt - ezeken kívül még Triesztben és Kolozsváron működött útlevélhivatal. A konzulátus hatásköre az egész Felvidékre kiterjedt (akkori szóhasználattal: Felső-Magyarországra).[2] Ez az intézmény jelentősen megkönnyítette a határon túlra került magyarság életét, korábban ugyanis Prágáig kellett utazni Magyarországgal vagy iratokkal kapcsolatos hivatalos ügyek intézése ügyében. A Harmadik Birodalom 1939-ben lerohanta Csehszlovákiát, megalakult az első Szlovák Köztársaság, ahogy a történelemkönyvek később hivatkoztak rá: a Tiso-féle fasiszta bábállam. Az új helyzetben a német megszállás alá került cseh területen, Prágában működő követség fenntartása ellehetetlenült, ellenben Szlovákia önálló állam vált, így - elsősorban német szorgalmazásra - napra pontosan 12 évvel a megnyitása után, 1939. augusztus 16-án követséggé szervezték át a konzulátust.[3] Az első követünk szentmiklósi Szabó György volt, aki azonban visszaemlékezésében úgy fogalmazott: a követség a németek kérésére jött létre, a magyar fél tartalmilag nem tulajdonított jelentőséget a képviseletnek. Alátámasztja ezt a vélekedést az is, hogy új államot még március 14-én kiállították ki, a főkonzulátust azonban csak nyár végén emelték követségi szintre, őt magát pedig 1939. december 28-án[4] nevezték ki követnek. Noha Szlovákiában jelentős magyar kisebbség élt, az ügyeikkel elsősorban Esterházy János foglalkozott, aki személyesen egyeztetett Vojtech Tuka (Tuka Béla) szlovák külügyminiszterrel, így a követségnek alig jutott szerep a két ország diplomáciai kapcsolataiban.[5] Szabót hamarosan áthelyezték Helsinkibe, helyét 1941. február 2-án Kuhl Lajos foglalta el (korábban ő volt a finnországi követünk, de túl hosszúnak tartotta az utazást, ezért kijárt magának egy otthonához közelebbi pozíciót, a pozsonyit). A nyilas hatalomátvételt követően Forster Pál vette át a követség vezetését - jelentős helyszíni nyilas támogatással.[6]

A második világháborút követően 1946-47-ben meghatalmazotti hivatalként működött a képviselet, majd 1947. november 14-én főkonzulátussá szervezték át.[7] 1967-ig Magyarországnak mindössze két főkonzulátusa működött a világban: Isztambulban és Pozsonyban. A rendszerváltás idején kiemelt szerep jutott a főkonzulátusnak, és Tóth József (1986–1989), majd Szerencsés János (1989–1990) főkonzuloknak: folyamatosan tájékoztatniuk kellett Magyarországot a csehszlovákiai rendszerváltás Szlovákiára eső történéseiről, kiemelt tekintettel a szlovák nemzetiségpolitikában bekövetkező változásokról, illetve a szlovákiai magyarság szerveződéseiről.[8] Csehszlovákia 1993. január 1-jén vált szét, létrejött a második Szlovák Köztársaság, ugyanazon a napon alakult át a főkonzulátusunk nagykövetséggé, akkor még ideiglenes ügyvivővel az élen. Első nagykövetünk, Boros Jenő szeptember 3-án adta át megbízólevelét Michal Kováč szlovák államfőnek.[9] 2018-ban új épületbe költözött a nagykövetség: az addig a város több pontján szétszórtan működő konzulátus, kulturális intézet és a nagykövetség egy helyre, Pozsony-Óvárosába a Štefánikova 1. szám alatti palotába költözött - éppen szembe a köztársasági elnöki hivatalnak helyt adó Grassalkovich-kastéllyal. A felújított épületet 2018. február 6-án adták át, és 7-én kezdte meg működését a képviselet az új helyén.[10]

A nagykövetség alá tartozik a 2000-ben nyílt kassai főkonzulátus.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Megkezdte működését a pozsonyi magyar konzulátus. 8 Órai Újság, XIII. évf. 187. sz. (1927. augusztus 19.) 10. o.
  2. ↑ Hétfőn kezdi meg működését a Pozsonyban felállított magyar konzulátus: A konzulátus hatásköre egész Felső-Magyarországra kiterjed. 8 Órai Újság, XIII. évf. 181. sz. (1927. augusztus 11.) 5. o.
  3. ↑ KÖZLEMÉNYEK. Külügyi Közlöny, XIX. évf. 6. sz. (1939. szeptember 1.) 1. o.
  4. ↑ Megbízatás. Külügyi Közlöny, 9. sz. (1939. december 31.) 77. o.
  5. ↑ Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941). Külügyi Szemle, I. évf. 3–4. sz. (1995) 234–235. o.
  6. ↑ Magyar nyilasvezérek dorbézolásai Pozsonyban: Jaross, Kemény, Rajniss, Oláh és a többi "testvér" arany napjai. Kossuth Népe, I. évf. 5. sz. (1945. május 4.) 5. o.
  7. ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 130. o. arch Hozzáférés: 2019. október 3.  
  8. ↑ Popély Árpád: A csehszlovákiai magyarság és a rendszerváltás éve Budapestről nézve. Fórum Társadalomtudományi Szemle (2010) (Hozzáférés: 2019. október 3.)
  9. ↑ Neszméri Sándor: A kapcsolatokat a bizalom alapján kell továbbfejleszteni. Magyar Nemzet, LVI. évf. 206. sz. (1993. szeptember 4.) 2. o.
  10. ↑ Neszméri Tünde: A város szívébe költözött Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége. Felvidék ma (2018. február 6.) (Hozzáférés: 2019. október 3.)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_pozsonyi_nagykövetsége&oldid=25679778”