Ugrás a tartalomhoz

Magyarország tallinni nagykövetsége

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország tallinni nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országMagyarország
Fogadó országÉsztország
VezetőForrai Kristóf (2019–2022)
Beosztásamagyar nagykövet Észtországban
Irányítószám10130
TelepülésTallinn
Ellenkező képviseletÉsztország budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország tallinni nagykövetsége (Tallinn)
Magyarország tallinni nagykövetsége
Magyarország tallinni nagykövetsége
Pozíció Tallinn térképén
é. sz. 59° 25′ 60″, k. h. 24° 45′ 35″59.433300°N 24.759700°EKoordináták: é. sz. 59° 25′ 60″, k. h. 24° 45′ 35″59.433300°N 24.759700°E
Magyarország tallinni nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID

Magyarország tallinni nagykövetsége (észtül: Ungari Suursaatkond Tallinnas) magyar diplomáciai képviselet Észtország fővárosában, Tallinnban, a két ország kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Noha korai nagykövetségeink közé tartozik - 1924-ben nyílt -, mégis: Észtország szovjet megszállása, majd a magyar külpolitika érdekeinek más relációk felé fordulása miatt a legrövidebb ideig működő diplomáciai képviseletei közé tartozik. A követség épülete Tallinn Kesklinn kerületében, a Maakri 19/1 szám alatt található. Vezetője 2022-tól András Pál nagykövet.

Története

[szerkesztés]

Magyarországnak az első világháború befejezését követően vesztes félként ellenséges környezetben, gazdaságilag rossz helyzetben kellett felállítania külügyi szolgálatát. Az ország teherviselő képessége csak kevés számú követség felállítását tette lehetővé. A legfontosabb relációkban már 1918-21 között megnyíltak a képviseletek: ilyen volt például a bécsi, berlini, varsói, belgrádi, londoni, párizsi követségek.[1] Az 1917-ben függetlenné váló Finnország és a balti országok - ezeken belül Észtország - egyrészt a nyelvrokonságból fakadó kulturális kapcsolat miatt számított fontos relációnak, másfelől az Oroszországban, illetve a Szovjetunióban ragadt több tízezer hadifogoly hazatérése szempontjából is kiemelt fontosságú volt. Petrográd - a mai Szentpétervár - környékén több nagy hadifogolytábor működött, számos magyar katona szökött meg onnan, akik Finnország vagy Észtország érintésével jutottak haza. Az észt kapcsolat fontosságát Jungerth-Arnóthy Mihály ismerte fel, és próbált meg kiharcolni egy ott felállítandó állandó képviseletet.[2]

A követség megnyitását megelőzően tiszteletbeli konzulátus működött a Tallinnban - vagy ahogy akkor hívták: Revalban -, a berlini követség alárendeltségében.[3] A külképviselet felállítását 1923-ban határozták el, március 12-én bízták meg Jungerth-Arnóthy Mihály első osztályú követségi tanácsost, hogy ügyvivőként szervezze meg az új követség megnyitását.[4] Még abban az évben a Hotel Petersburgban kezdte meg működését az intézmény.[5] 1924-ben már a Kohtu tänav 4. szám alatt működött a követség (ma: finn nagykövetség), az első misszióvezető (első osztályú követségi tanácsosi címmel, ügyvivőként) Jungerth-Arnóthy Mihály lett. Innen látták el nem csak az észt, de akkreditáció révén a lett, litván és finn képviseletet is.

1928-ban a magyar külpolitikában nagyobb hangsúlyt kapott Finnország, mint az észt reláció. Mivel két követség fenntartásának költségét az ország nem vállalhatta, ezért úgy oldották meg a finn képviselet megnyitását, hogy az észtországi követséget költöztették át Helsinkibe (akkori nevük szerint: Revalból Helsingforsba). Erre 1928. július 3-án került sor az észt kormány neheztelése ellenére.[6] Ekkortól a helsinki követség intézte a finnországi képviselet mellett a balti államokkal kapcsolatos ügyeket is, a mindenkori finnországi magyar követet egyúttal Észtországba, Lettországba és Litvániába is akkreditálták. 1940-ben a Szovjetunió megszállta Észtországot, így az elveszítette önállóságát, 1941-től Észt Szovjet Szocialista Köztársaság néven a Szovjetunió egyik tagköztársasága lett az ország, így magyar képviselet nyitására sem volt lehetőség.

Észtország 1991-ben nyerte vissza függetlenségét,[7] Magyarország 1991. szeptember 2-án[8] létesített diplomáciai kapcsolatot Észtországgal, első képviselőnk helsinki nagykövetünk, Jávorszky Béla lett, aki 1991. december 10-én adta át megbízólevelét Arnold Rüütel észt államfőnek.[9][10] Önálló nagykövetség létesítésére csak 2000. március 1-jén került sor: Németh Zsolt államtitkár ekkor nyitotta meg ünnepélyesen a képviseletet,[11] nagykövetnek szintén Jávorszky Bélát nevezték ki.

2014-ben azonban a képviseletet - külgazdasági okokra hivatkozva - ismét bezárták,[12] megmaradt azonban a szintén 2000-ben nyitott Tallinni Magyar Intézet. Válaszul Észtország szeptember 30-án szintén bezárta budapesti képviseletét.[13] Négy év szünet után 2018. szeptember 23-án[14] ismét megnyitották a nagykövetséget Tallinnban, azonban nagykövetet még nem küldött Magyarország, csak az akkori helsinki nagykövetet akkreditálták Észtországban. (2018. szeptember 21-én újranyitott Észtország budapesti nagykövetsége is.[15]) 2019. január 15-től Forrai Kristófot nevezték ki a Tallinni Magyar Intézet épületében működő követség vezetőjévé,[16] aki 2022 szeptemberéig töltötte be ezt a posztot.[17] 2022-től a nagykövetség vezetője András Pál.[18]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Pritz Pál: A bécsi követség története a két háború között. Külügyi Szemle, XII. évf. 2. sz. (2013) 55–68. o.
  2. ↑ Egey Emese: Egy első világháborús hadifogolylevél és az észt–finn kapcsolat – A Jungerth-misszió jelentősége. Magyar Szemle (2017. december 10.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.) arch
  3. ↑ Németbirodalom. Külügyi Közlöny, II. évf. 9. sz. (1922. május 1.) 78. o.
  4. ↑ Megbízatás. Külügyi Közlöny, III. évf. 5. sz. (1923. április 15.) 26. o.
  5. ↑ KÖZLEMENYEK.: A revali m. kir. követség ideiglenes címe. Külügyi Közlöny, III. évf. 7. sz. (1923. május 4.) 41. o.
  6. ↑ A revali m. kir. követség átköltözése Helsingforsba. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1928. július 28.) 57. o.
  7. ↑ Észtország függetlenedésére is katonai lépésekkel reagált Moszkva. Múlt-Kor (2019. május 8.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  8. ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1991. Budapest: Külügyminisztérium. 1991. 122. o.  
  9. ↑ Tallinnban átnyújtotta megbízólevelét. Magyar Nemzet, LIV. évf. 290. sz. (1991. december 11.) 2. o.
  10. ↑ Jávorszky Béla: Magyar zászló leng a Toompeán. Napi Magyarország, IV. évf. 48. sz. (2000. február 26.) 23. o. (fizetős hozzáférés)
  11. ↑ Követség nyílt Tallinnban. Magyar Nemzet, LXIII. évf. 52. sz. (2000. március 2.) 2. o.
  12. ↑ Nagytakarítás a Bem rakparton. Népszabadság, LXXII. évf. 180. sz. (2014. augusztus 2.) 8. o.
  13. ↑ Dési András: „Ne adják el az épületet!”. Népszabadság, LXXII. évf. 226. sz. (2014. szeptember 26.) 8. o.
  14. ↑ Újranyílik a tallinni magyar nagykövetség. Origo.hu (2018. július 18.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  15. ↑ Újranyitották a budapesti észt nagykövetséget. Magyar Demokrata (2018. szeptember 23.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  16. ↑ Konzuli információk. Tallinni Magyar Intézet (2019) (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.) arch
  17. ↑ Novák Katalin visszavonta egy ukrán család állampolgárságát és felmentett egy nagykövetet. hvg.hu (2022. szeptember 23.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 23.)
  18. ↑ Magyarország Nagykövetsége Tallinn (angol nyelven). tallinn.mfa.gov.hu. (Hozzáférés: 2024. december 25.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_tallinni_nagykövetsége&oldid=27709991”