Ugrás a tartalomhoz

Esterházy János (politikus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esterházy János
(galántai Esterházy János István)
1935 körül
1935 körül
Született1901. március 14.
magyar 1867-1918 Nyitraújlak
Elhunyt1957. március 8. (55 évesen)
csehszlovák Mírov
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar magyar
HázastársaSerényi Lívia
SzüleiElżbieta Tarnowska
Esterházy János Mihály
Foglalkozása
Tisztségea Csehszlovák Nemzetgyűlés tagja (1935–1938)
KitüntetéseiJan Karski Courage to Care Award (2011)
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeAlsóbodok
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk Esterházy János politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Esterházy János (egyértelműsítő lap).

Gróf galántai Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mírov, Csehszlovákia, 1957. március 8.) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa. Élete és állásfoglalásai a szlovák–magyar viszonyban máig viták tárgya, mivel szimbólummá vált.[1]

Származása

[szerkesztés]

Gróf Esterházy János előkelő főnemesi családból származott. Anyja, Elżbieta Tarnowska (1875–1955),[2] lengyel grófnő volt, apja, Esterházy János Mihály (1864-1905) az Esterházy család galántai ágához tartozott, dédapja az 1849-ben kivégzett báró Jeszenák János nyitrai kormánybiztos volt. Az apja négyéves korában meghalt, anyja két testvérével együtt özvegyen nevelte. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni diktátummal Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt, ám az adót az egész birtok után hajtották be tőlük. Budapesten járt gimnáziumba és a kereskedelmi akadémiára, később a saját birtokán gazdálkodott. 1924. október 15-én elvette Serényi Lívia grófnőt, a házasságból két gyermek született, János és Alice. Nővére Esterházy Lujza (1899), húga Esterházy Mária (1904).

Politikai pályafutásának kezdete

[szerkesztés]

Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló „csehszlovákizmus” ellenzőjeként lépve fel.

„…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is… mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”

1931-ben Esterházy a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, ez a Népszövetség (az Egyesült Nemzetek előde) keretében működött. Egy év múlva, 1932. december 11-én az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja (akkor még Csehszlovákia része) számára autonómiát követelt. Az első parlamenti beszédében hangzott el ez a mondat: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat“. A HSĽS szlovákiai autonómiakövetelését is támogatta. Masaryk visszalépése után a magyar képviselők Edvard Beneš oldalán voltak, ami lehetővé tette, hogy ő legyen az ország elnöke. Beneš miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.

Az Egyesült Magyar Párt ügyeleti elnöke

[szerkesztés]
Nyitravármegye hetilap a második világháború kitörésének másnapján

Az érsekújvári magyar pártok kongresszusán, 1936. június 21-én megalakult az Egyesült Magyar Párt, ennek ügyeleti elnöke lett. Ebben az időben visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a csehszlovák kormányban, mivel a magyarság jogfosztottságának megszüntetését kívánta annak feltételeként. Esterházy politikai célja Trianon revíziója volt. Ebben támogatást kapott a magyar kormánytól. 1938-ban többször találkozott a brit misszió vezetőjével, Lord Runcimannel. A magyar képviselők memorandumban követelték a wilsoni alapelvek betartását. Esterházy tárgyalásokat folytatott Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban. Az év március 17–18-án Lengyelországban azt a magyar kormány által kidolgozott programot támogatta, ami egész Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolását tartalmazta. Esterházy a komáromi tárgyalásokon is részt kívánt venni, ahol az új csehszlovák-magyar határokról tárgyaltak, de a csehszlovák delegáció vezetője, Jozef Tiso ezt elvetette.

Politikai pályafutása a szlovák államban

[szerkesztés]
„Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”
„Mi magyarok a csehszlovák köztársaságot mindig mint az emberi gonoszság és tudatlanság életképtelen tákolmányát néztük, és tudtuk nagyon jól, hogy ennek a mesterségesen összeragasztott és országnak csúfolt szörnyszülöttnek semmi létjogosultsága nincs. …kötelességünk azon munkálkodni, hogy olyan légkört teremtsünk, mely biztosítja egyrészt a szomszédos államoknak nyugodt egymás mellett való élését, másrészt lehetővé teszi, hogy ha valamely országban vannak nemzetiségek, úgy azok tagjai teljes mértekben egyenrangú állampolgárokként élhessék nemzeti életüket.”[3]

Az első bécsi döntés után, Esterházy mint Kassa képviselője, 1938 novemberében üdvözölte Horthy Miklóst, de személyesen a szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken. Pozsonyban az Új Hírek című napilapot adta ki, ezt betiltották, őt magát pedig rendőrségi felügyelet alá vonták. Később Magyar Hírlap néven új napilapot alapított. A magyarországi földreformot támogatta. Pártja nevében a nemzetiszocializmus eszméit és politikáját elvetette. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Tisóval a magyar kisebbség jogairól, ebben a kérdésben a szlovák parlamentben a magyarság jogaiért is föllépett, ahol ő volt az egyetlen magyar képviselő. Rádióbeszédben üdvözölte 1939. március 14-én a fasiszta szlovák állam kikiáltását. Pozsonyban létrehozta a Madách Könyvkiadót. 1942-ben újra megkezdte működését a Szemke, egy betiltott kulturális szövetség.

Állásfoglalása a zsidókérdésben

[szerkesztés]
„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.”

Esterházy mint a szlovák parlament képviselője, 1942. május 15-én a 68/1942-es alkotmányi törvény szavazásakor egyedüliként tartózkodott, ami akkor nagyon bátor tett volt.[4] A törvény a zsidóság kitelepítéséről szólt. A törvényt nem szavazta meg Martin Sokol[forrás?], a Parlament elnöke és Pavol Čarnogurský[5] képviselő sem. Már a szavazást megelőző napon a nyitrai Hlinka-gárdisták fogadásokat kötöttek Esterházy János várható állásfoglalásáról az elkövetkező szavazás során. Tudatában voltak, hogy e szavazás politikai precedens értékű lehet: amennyiben gróf Esterházy János megszavazza egy kisebbség kitoloncolásának elvi lehetőségét, úgy lehetővé teszi, hogy akármikor egy hasonló törvény kerülhessen a parlamenti asztalára, amely esetleg a magyar kisebbséget érintené. Ez számára a politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő.

A szavazást megelőző napon felkereste Martin Sokol házelnököt, magyarázatot adva indokairól azt hangoztatta: antiszemita szellemben nevelkedtem, az vagyok és az is maradok. A szlovák sajtó kereszttüzébe került. A házelnöknek a továbbiakban így indokolta álláspontját: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. … Én ellenben mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” A valóságban Eszterházy nem szavazott – egy képviselő sem szavazott – a kitoloncolási törvény ellen, de a szavazáskor tüntetőleg tartózkodott. A többi tartózkodó képviselő, Pavol Čarnogurskýval az élen a szavazás idejére elhagyta a termet. Esterházy János 1944-ben zsidóknak segített a szökésben, az életüket is megmentve.[6] Egyes állítások szerint a megmentett zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek száma több százra tehető, de ezekre vonatkozó bizonyítékok eddig nem kerültek elő.[7] Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. Rövid időre internálták, a Gestapo körözte.

Bíróság előtt

[szerkesztés]

Miután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankában tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Gulag-táborba küldték, Szibériába. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való „együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetést kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt.[8] Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meg nem halt. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak.[9]

Rehabilitációja

[szerkesztés]
  • Az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna
    Az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna
  • Bíró László tábori püspök az újratemetésen
    Bíró László tábori püspök az újratemetésen
  • Marek Jędraszewski érsek az újratemetésen
    Marek Jędraszewski érsek az újratemetésen
  • Esterházy hamvainak elhelyezése a kápolna kriptájában
    Esterházy hamvainak elhelyezése a kápolna kriptájában

Leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989. november óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják. Ez máig nem sikerült.[10] 1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös. A lánya 1994-ben kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt szlovák és cseh történészek szakmai ítéletére hivatkozva elutasította. Esterházy János születésének századik évfordulója alkalmából, 2001. március 11-én ünnepi gyűlést tartott tiszteletére a magyar parlament az akkori államelnök, Mádl Ferenc részvétével. 2007. április 20-án Sólyom László köztársasági elnök újra rehabilitálását sürgette egy konferencián, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett a gróf halálának évfordulója alkalmából. „Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán?” – mondta az elnök.[11]

Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutatta fel. Esterházy János földi maradványai Prágában, egy tömegsírban nyugszanak, a kommunizmus több más áldozatával együtt. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.

2009. március 23-án Lech Kaczyński lengyel államfő a Polonia Restituta elnevezésű rangos posztumusz kitüntetést adományozta a felvidéki magyarság mártír politikusának, néhai Esterházy Jánosnak Varsóban a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének, Kazimierz Sosnkowski tábornoknak Magyarországon keresztüli nyugatra szöktetésében való közreműködéséért. Az átadáson jelen volt Sólyom László köztársasági elnök.

Esterházy János gróf mind a mai napig nem kapta meg a Jad Vasem Világ Igaza elismerését, pedig a tények egyértelműek és alátámasztottak.

Boldoggá avatási folyamat

[szerkesztés]
...Esterházy János nem a szenvedést vállalta, hanem a helytállást, és ezért szenvedett!
– Kiss Róbert a Nagyszombati főegyházmegye püspöki helynöke
...a Hegyi Beszéd kimondja, „boldogok, akik szenvednek az igazságért”, s ennek alapján Esterházyt az élete és a szolgálata dicsőíti meg, nem a hivatalos ügymenet.
– Ďurčo Zoltán a Nyitrai egyházmegye magyar helynöke[12]

2011-ben a 110 éve született mártírpolitikus szlovákiai rehabilitációját és boldoggá avatását kezdeményezte a pozsonyi magyar nagykövetség, az Esterházy János Polgári Társulás és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. A szlovák közvéleményre március folyamán rendezvénysorozattal kívánnak hatást gyakorolni.

Földi maradványait 2017. szeptember 16-án az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra.[13][14]

A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói főegyházmegye folytat le. 2019. március 25-én megkezdődött boldoggá avatási pere.[15]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Varsó
    Varsó
  • Gróf Esterházy János szobra a Gesztenyés-kertben (2013, Nagy János)
    Gróf Esterházy János szobra a Gesztenyés-kertben (2013, Nagy János)
  • Esterházy János emléktáblája Újpesten, a róla elnevezett parkban
    Esterházy János emléktáblája Újpesten, a róla elnevezett parkban
  • Léva
    Léva
  • Nyitraújlak
    Nyitraújlak
  • Királyhelmec
    Királyhelmec
  • Pográny
    Pográny
  • Európa-udvar, Komárom
    Európa-udvar, Komárom
  • Kassa
    Kassa

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vö. Új Szó 2012. november 28., 24.
  2. ↑ genealogy.org - Esterházy family 04
  3. ↑ 51. zasadnutí Snemu Slovenskej republiky v Bratislave v utorok 26, novembra 1940.; Snem Slovenskej republiky 1940
  4. ↑ (2019. február 9.) „Május 15.” (magyar nyelven). Wikipédia. 
  5. ↑ Pavol Čarnogurský gyászjelentése independent.co.uk
  6. ↑ Sorsközösségben Esterházy Jánossal felvidek.ma
  7. ↑ A zsidók esetében a Magyarországon bujkáló, az 1942-es szlovákiai üldöztetést ott túlélő zsidók igyekeztek Magyarországról visszajutni Szlovákiába, de azokat a szlovák hatóságok nem fogadták vissza. Csehek és lengyelek mentésére 1944-ben már csak kivételes esetekben kerülhetett sor, mivel többségük az országból már korábban ki lett toloncolva.
  8. ↑ Molnár Imre: Esterházy János mártíromsága, Rubicon, 2008/4
  9. ↑ Mycielskiné Esterházy Mária feljegyzései, Rubicon, 2008/4
  10. ↑ Állítólag Václav Havel köztársaság elnök in memoriam díjra javasolta, de az akkori csehszlovákiai magyar politika megfúrta ezt. (Popély Árpád–Simon Attila 2010 (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok II. 1989–1992. 17)
  11. ↑ Esterházy János rehabilitációját sürgeti a köztársasági elnök, 2007. április 20.
  12. ↑ ma7.sk
  13. ↑ Végső nyugalomra helyezik Esterházy János hamvait. nepszava.hu (2017. szeptember 9.) (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.) arch
  14. ↑ Végső nyugalomra helyezték Esterházy János hamvait a felvidéki Alsóbodokon. magyaridok.hu (2017. szeptember 16.) (Hozzáférés: 2017. szeptember 16.)
  15. ↑ felvidek.ma
  16. ↑ mult-kor.hu
  17. ↑ http://hvg.hu/itthon/20100603_atneveztek_a_rakpartokat
  18. ↑ felvidek.ma
  19. ↑ mult-kor.hu
  20. ↑ ujszo.com. [2016. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
  21. ↑ ujszo.com
  22. ↑ hirek.sk. [2017. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
  23. ↑ felvidek.ma
  24. ↑ emlekhelyek.csemadok.sk
  25. ↑ felvidek.ma
  26. ↑ felvidek.ma
  27. ↑ felvidek.ma
  28. ↑ Esterházy-emléktáblát avatott a cserkészszövetség Gömörben | Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (magyar nyelven). szmcs.sk. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  29. ↑ felvidek.ma
  30. ↑ felvidek.ma
  31. ↑ felvidek.ma
  32. ↑ Magyar 7 2019/25, 6.
  33. ↑ felvidek.ma
  34. ↑ felvidek.ma; felvidek.ma
  35. ↑ felvidek.ma

Források

[szerkesztés]
  • Augustín Marko, Pavol Martinický: Slovensko-maďarské vzťahy
  • Molnár Imre 1990: Esterházy János életútja, Regio – Kisebbségtudományi Szemle 1. évf. 2. sz., 1990. április
  • Eduard Nižňanský a spol.: Kto bol kto za I. ČSR (Q111 Brat., 1993)
  • 1994 Emlékfüzet – emlékezés gróf Esterházy Jánosra, valamint az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra
  • Ladislav Deák: Politický profil Jánoša Esterházyho (Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky-Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, kiadó Kubko Goral, 1995, ingyenes kiadás szlovákul, angolul, magyarul)
  • Molnár Imre 1995: Az Esterházy-dosszié. Limes 95/3, 75-94.
  • Molnár Imre 1997: Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997, ISBN 80-85509-37-7
  • Ivan Kamenec: Osobnosť Jánosa Esterházyho a jej kontroverzné interpretácie (Ľudia ľuďom bez hraníc, Helsinské občianske združenie v SR, Nitra 2000, s. 34)
  • Dušan Slobodník: Hanobenie Slovákov ako program (Literárny týždenník 20/2001)
  • Alice Esterházy-Malfatti, Bálint Török: Esterházy János Emlékkönyv (Pamätná kniha Jánosa Esterházyho) (Századvég, Bp., 2001)
  • František Mikloško Žurnál Rádia Twist 12. 3. 2001[halott link]
  • Jerguš Ferko: Vodca-zvodca János Esterházy (Maďarské sebaklamy, Matica Slovenská, 2003, 127-129)
  • MTI, Népszabadság, 2009. március 23.: Lengyel posztumusz kitüntetés Esterházy Jánosnak
  • Molnár Imre 2010: Esterházy János élete és mártírhalála, Méry Ratio Kiadó, 2010, ISBN 9788089286300
  • Simon Attila 2016: Vnútorné rozpory v Maďarskej strane v rokoch 1939-1945 a nevydarené pokusy o odstránenie Jánosa Esterházyho z čela strany. Historický časopis 2016/1.
  • Martin Hetényi 2017: K problému interpretácie povojnového osudu Jánosa Esterházyho v slovenskej historiografii. Studia Historica Nitriensia 2017/1.
  • Keresteš, P.: Veľké Zálužie obec s históriou. 287-289.
  •   Zilizi Zoltán – Csanda Gábor: Esterházy Jánosról a közép-európai dialógus jegyében (2016)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Esterházy_János_(politikus)&oldid=27234223”