Ugrás a tartalomhoz

Kevevára

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kovin szócikkből átirányítva)
Kevevára (Ковин / Kovin)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségKevevára
Rangvárosi jellegű település
PolgármesterNovica Mijatović
Irányítószám26220
Körzethívószám+381 13
RendszámKO
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség13 499 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség168 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság67 m
Terület84,9 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 44′ 51″, k. h. 20° 58′ 34″44.747500°N 20.976110°EKoordináták: é. sz. 44° 44′ 51″, k. h. 20° 58′ 34″44.747500°N 20.976110°E
Kevevára weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kevevára témájú médiaállományokat.

Kevevára (1899-ig Temeskubin, szerbül Ковин / Kovin, románul Cuvin, németül Temeschkubin) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

Fekvése

[szerkesztés]

Szendrőtől 13 km-re északkeletre, a Duna bal partja közelében fekszik.

A község települései

[szerkesztés]
Bővebben: Kevevára község

Kevevárán kívül a községhez még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

Története

[szerkesztés]

Kevevára ősi település. Helyén Anonymus leírása szerint már az Árpád-kor előtt is erősség állt, mely Ajtony őséé, Galádé volt. Ennek helyére István király építtetett várat.

Neve már Anonymus leírásában is szerepelt. Első okleveles adat az 1200 előtti időkből, 1071-ből maradt fenn Keuee néven.

Keve az Al-Duna egyik kedvező fekvésű pontján, a Morava torkolatával szembeni két hosszú sziget közötti átkelőhelyen létesült. A fennmaradt adatok szerint a népvándorlás idején Priscos rhétor a Morava torkolatánál fekvő Margumból kelt át az északi oldalra, hogy Attila udvarába menjen. 1071-ben Niš felől hazafelé vonulva Salamon és Géza herceg itt kelt át a Dunán és vált szét seregével.

A kevei ispánok névsorát 1201-től ismerjük: 1201-ben Achilles országbíró, 1211-1212-ben Bánk nádor, 1216-1221-ben Gyula országbíró, 1221-től Lőrinc étekhordómester.

1223-ban II. András király az egész kevei ispánságot tartozékaival együtt nővérének Margitnak, Angelosz Izsák bizánci császár özvegyének adta.

1235-ben a Szerémséggel együtt Margit fia, Angelosz Kaloján birtoka volt.

1236-1238-ban ismét az országbíró viselte Keve ispánságát.

1241-ig, a tatárjárásig Keve városa iparosközpont és a dél felé, Bulgáriába, illetve Bizáncba, irányuló nemzetközi kereskedelem egyik fő helyszíne volt. Az itt átvezető ősi hadi úton a Panyóca mocsarai szélén Haram, illetve Krassó várába lehetett eljutni, valamint e hadiút vezetett Kevétől északnyugatra a másik dunai átkelő, Vojla (Pancsova) érintésével Olnason át a titeli révhez, innen pedig a Béga mellett Nagybecskerekig elhaladva részben Óbecse felé, részben Homokréven (Mokrin) át Csanádra vezetett.

A tatárjárás után Keve lehanyatlott. 1272-től Keve és Krassó ispánsága egy személy kezébe került, 1291-től mindkét tisztséget a szörényi bán viselte.

1288-tól említették a csanádi káptalanban székelő kevei főesperest.

A 14. század ferences rendháza a kevei custodiatus székhelye volt, mely alá az örményesi és harami rendház is tartozott.

Kevevára környéke 1769-72 között

Az 1360-as évektől a török időkben a délvidékről a törökök elől menekülő rácok gyarapították a lakosságot.

1440-ben Keve város valamint Homokbálványos és Szkorenóc lakói a törökök további előrenyomulása miatt a Csepel-szigetre telepedtek fel, és Rác-Keve alapítói lettek, magukkal hozva régi lakhelyük nevét is.

A török kiűzése után a Mária Terézia által kialakított határőrvidék része lett.

A 17. században nagy és virágzó helységnek írták le, melyben vásárok és iparosműhelyek vannak. Keve városa az esperesség székhelye is lett.

A 18. század második felében kezdődött a románok tervszerű betelepítése, mely a 19. század elejéig tartott. A 19. század végére a település a dél-bánáti térség központja lett.

1910-ben 7305 lakosából 711 fő magyar, 2650 fő német, 3 fő szlovák, 1726 fő román, 14 fő horvát, 2200 fő szerb, 41 fő egyéb (legnagyobbrészt bolgár) anyanyelvű volt. Ebből 3063 fő római katolikus, 20 fő görögkatolikus, 137 fő református, 123 fő ág. hitv. evangélikus, 3941 fő görögkeleti ortodox, 3 fő unitárius, 57 fő izraelita, 1 fő egyéb vallású volt. A lakosok közül 4107 fő tudott írni és olvasni, 2506 lakos tudott magyarul.

A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Kevevárai járásának volt a székhelye.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
8309 9766 11 986 12 408 13 779 13 669 14 250[2] 13 499[1]

Etnikai összetétel 2002-ben

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Szerbek 11 513 80,79
Magyarok 786 5,51
Románok 418 2,93
Cigányok 286 2,00
Jugoszlávok 180 1,26
Montenegróiak 132 0,92
Macedónok 72 0,50
Horvátok 66 0,46
Szlovákok 33 0,23
Bolgárok 28 0,19
Szlovének 27 0,18
Németek 22 0,15
Muzulmánok 14 0,09
Csehek 13 0,09
Vlachok 13 0,09
Oroszok 5 0,03
Ukránok 4 0,02
Ruszinok 2 0,01
Bunyevácok 2 0,01
Bosnyákok 2 0,01
Albánok 2 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Etnikai összetétel 2011-ben

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám
Szerbek 10 706
Magyarok 700
Románok 352
Cigányok 325
Macedónok 68
Montenegróiak 67
Jugoszlávok 58
Horvátok 40
Bolgárok 32
Szlovének 27
Németek 19
Vlachok 19
Szlovákok 12
Muzulmánok 10
Oroszok 3
Ukránok 3
Albánok 2
Bunyevácok 2
Ruszinok 2
Bosnyákok 1
Egyéb 25
Nem nyilatkozott 422
Régió 142
Ismeretlen 478

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Keve vár romjai: A Duna mellett, a település déli oldalán állnak az Árpád-kori Keve várának romjai. A vár az egykori Keve vármegye központja volt. 1457-ben egy évre szerb, majd 1556-ban tartósan török kézre került. A törökkel együtt az elmenekült lakosság helyére délről szerbek jöttek. Ebben az időszakban Bánátot Raskának (Rascia) nevezték.

Testvérvárosa

[szerkesztés]

Ismert szülöttjei

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]
  • A Duna egyik mellékága Keveváránál
    A Duna egyik mellékága Keveváránál
  • Keve vár romjai
    Keve vár romjai
  • A római katolikus templom
    A római katolikus templom
  • A görögkeleti (román) templom
    A görögkeleti (román) templom
  • Az egyik görögkeleti (szerb) templom
    Az egyik görögkeleti (szerb) templom
  • A másik görögkeleti (szerb) templom
    A másik görögkeleti (szerb) templom

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kevevára&oldid=24676111”