Szilisztra
| Szilisztra / Durosztol (Силистра) | |||
 | |||
| Szilisztrai művészeti galéria | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Bulgária | ||
| Megye | Szilisztra | ||
| Kistérség | Szilisztra | ||
| Polgármester | Ivo Andonov (független) | ||
| Irányítószám | 7500 | ||
| Körzethívószám | 086 | ||
| Testvértelepülései | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 40 236 fő (2024. jún. 15.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 6 m | ||
| Terület | 27,159 km² | ||
| Időzóna | EET, EEST | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 06′ 33″, k. h. 27° 15′ 55″44.109238°N 27.265381°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 33″, k. h. 27° 15′ 55″44.109238°N 27.265381°E | |||
| Szilisztra / Durosztol weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilisztra / Durosztol témájú médiaállományokat. | |||
Szilisztra (Силистра / Silistra) (régi magyar neve: Durosztol) város Bulgária északkeleti részén, a Duna jobb partján, Dél-Dobrudzsa régióban. 2005 végén a lakossága 49 166 fő volt.
Története
[szerkesztés]Eredetileg trák település volt, majd 106-ban rómaiak alapították Durustorum kolóniát. A 7. században bolgárok foglalják el, ekkor Drasztar a neve. Az első bolgár birodalom alapítója, Aszparuh kán, 30 éven át itt lakozott és megerősítette a várat. A 9. században Omurtag kán palotát építtetett, amely a bolgár cárok dunai rezidenciája lett. A palotát 3,5–4 méteres vastagságú fal vette körül, így amikor 896-ban a honfoglaló magyarok megtámadták, Simeon cár visszaverte őket. Amikor a bolgárok kereszténnyé lettek, itt volt az egyik első püspöki székhely. A város katonai jelentősége a török hódoltság alatt is megmaradt, és itt volt a teljes Dobrudzsát és Kelet-Bulgáriát magában foglaló vilajet központja. A szilisztrai hajóépítők a többi dunai város számára is dolgoztak.
1828. július 21-étől november 10-éig és 1829. május 17-étől június 29-éig az oroszok ostromolták; június 29-én Afanaszij Kraszovszkij tábornok megadásra bírta, utána hét évig orosz kézen volt. Miután Törökország megfizette az oroszoknak a kirótt hadisarcot, 1841-ben visszakapták Szilisztrát. Az újabb török uralom alatt épült az Abdul Medzsid-erőd. A krími háborúban az oroszok 1854 májusában újra megostromolták, de egy hónap után sikertelenül elvonultak. 1878-ban Bulgária része lett, majd az első világháború után – Dél-Dobrudzsa részeként – Romániához került. 1888-ban a Szilisztrához közeli Ferhatlar (ma: Delcsevo) faluban született Süleyman Hilmi Tunahan, a híres török muszlim vallástudós. 1940 óta ismét Bulgáriához tartozik.
Nevezetességei
[szerkesztés]
- A város legfőbb turisztikai nevezetessége az I. Theodosius korából származó római sír. Freskói az elhunyt római házaspárt, szolgáikat, pávákat és vadászjeleneteket ábrázolnak.
- Abdul Medzsid-erőd (1841-1853)
- A Szent Péter és Pál-templom a krími háború után épült.
- A Tutrakan és Szilisztra közti Duna-szakaszon található a Szrebarna bioszféra-rezervátum.
- Kurshumlu mecset
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Bács Gyula: Bulgária, Panoráma útikönyvek, 1972
- Szilisztria. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Hivatalos honlap (bg, en)
- www.portal-silistra.net (bg, en)
- silistra.eu
- Silistra Online
- www.portal-silistra.eu [halott link]
