Gerebenc
| Gerebenc (Гребенац / Grebenac) | |
 | |
| A görögkeleti (román) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Fehértemplom |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26344 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1017 fő (2002) |
| Népsűrűség | 25 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 60 m |
| Terület | 41,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 54′ 00″, k. h. 21° 14′ 07″44.900000°N 21.235278°EKoordináták: é. sz. 44° 54′ 00″, k. h. 21° 14′ 07″44.900000°N 21.235278°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gerebenc témájú médiaállományokat. | |
Gerebenc (szerbül Гребенац / Grebenac, románul Grebenăţ) település Szerbiában, a Dél-bánsági körzetben, a fehértemplomi községben.
Fekvése
[szerkesztés]Fehértemplomtól nyugatra, a Karas jobb partján, Temesváralja és Gajtás között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Gerebenc nevét 1341-ben említette először oklevél, 1390-ben pedig már várát is megemlítették. A település a középkorban Krassó vármegyéhez tartozott.
Az 1600-as években valószínűleg elpusztult, mert az 1690-1700. közötti összeírásban azonban nem fordult elő.
Az 1717. évi kamarai jegyzékben Krebanak néven jegyezték fel, 28 házzal. Neve szerepelt a Mercy-féle térképen is Grebenitz alakban.
1770-ben a német–illír határőrezred területéhez csatolták; az ezred kettéválása után, Grebenácz néven a német határőrezrednél maradt, majd később az illír–bánsági katonai határőrvidékhez tartozott, majd 1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.
Gerebenc határának egyik dűlőjét még az 1900-as évek elején is Kisvárnak, a másikat Nagyvárnak nevezték; az utóbbinak a helyén lehetett az a vár, a melyről az 1390. évi oklevél megemlékezik.
1910-ben 2478 lakosából 20 fő magyar, 33 fő német, 2292 fő román, 68 fő szerb 1 fő tót, 29 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 50 fő római katolikus, 1 fő görögkatolikus, 1 fő református, 6 fő ág. hitv. evangélikus, 2336 fő görögkeleti ortodox, 2 fő izraelita, 47 fő egyéb (felekezeten kívüli, nazarénus) volt. Írni és olvasni 763 lakos tudott, magyarul 91 fő tudott.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2127 | 2173 | 2129 | 2040 | 1893 | 1608 | 1017[1] | 1017 fő (2002) |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Románok | 837 | 82,30 |
| Szerbek | 100 | 9,83 |
| Cigányok | 51 | 5,01 |
| Magyarok | 9 | 0,88 |
| Macedónok | 4 | 0,39 |
| Horvátok | 2 | 0,19 |
| Németek | 1 | 0,09 |
| Jugoszlávok | 1 | 0,09 |
| Egyéb/Ismeretlen[2] |
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1922. június 29-én Vasko Popa szerb költő
Jegyzetek
[szerkesztés]
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
