Kecskőc
Kecskőc (Kečkovce) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Felsővízközi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1582 | ||
Polgármester | Edita Oreničová | ||
Irányítószám | 090 11 | ||
Körzethívószám | 054 | ||
Forgalmi rendszám | SK | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 254 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 18 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 383 m | ||
Terület | 12,80 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 22′ 60″, k. h. 21° 30′ 42″49.383333°N 21.511667°EKoordináták: é. sz. 49° 22′ 60″, k. h. 21° 30′ 42″49.383333°N 21.511667°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskőc témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kecskőc (szlovákul: Kečkovce, ukránul: Kecskivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Felsővízköztől 12 km-re északnyugatra, az Ondava felső folyása fölött, a lengyel határ mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]1572-ben említik először, amikor ruszinokat telepítettek ide. Eredetileg Misztonkának is nevezték, de a későbbiekben többféleképpen is szerepel az írott forrásokban: „Keczkőuice alias Miztoka” (1588), „Kechkowecz” (1600), „Keczkocz” (1618).
1618-ban 39 lakóház állt a faluban, volt papja és szabó is volt a településen. A makovicai váruradalomhoz tartozott, melynek ura előbb Dobróczi Mihály, majd Sárosi Márton volt. Lakói szabadon vadászhattak, halászhattak és fát is vághattak, de adózniuk kellett. 1693-ban templom és plébánia épült a községben. 1711-ben a kuruc harcok következtében lakói elmenekültek és szinte teljesen elnéptelenedett, mindössze egy lakott háza volt 9 lakossal. Később újratelepült, 1748-ban már 449 lakosa volt. Később lakói gyümölcstermesztéssel, állattartással foglalkoztak. 1787-ben 56 házában 341 lakos élt. Anyakönyveit 1789-óta vezetik.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KECSKÓCZ. Kecskovce. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Szirmay Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban, határja a’ hegyek között sovány, legelője jó, mellyen elég marhákat szaporítanak, fája is elég van.”[2]
1828-ban 63 háza és 491 lakosa volt. A 19. században többször is kolerajárvány sújtotta.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kecskócs, Sáros v. orosz falu, a makoviczi urad., Duplin fil., 5 rom., 486 g. kath., 8 zsidó lak. Gör. anyaszentegyház.”[3]
Az 1866-os, porosz katonák által behurcolt kolerajárvány volt különösen pusztító, melynek következtében lakói közül sokan meghaltak vagy elmenekültek. A század vége felé többen kivándoroltak a tengerentúlra. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
1944-ben a front közeledtével lakói Bártfára és Eperjesre menekültek. A szovjet csapatok 1945. január 19-én szállták meg a községet. 1947-ben 76 lakos települt át Ukrajnába. A községbe 1950-ben vezették be a villanyt, 1956-ban megindult a buszközlekedés is.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 441, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 230 lakosából 150 szlovák, 56 ruszin és 11 cigány volt.
2011-ben 225 lakosából 84 szlovák, 53 ruszin és 50 cigány.
Nevezetességei
[szerkesztés]Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1911-ben épült.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.