Kálnás
Kálnás (Kalnište) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Felsővízközi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1363 | ||
Polgármester | Jozef Cauner | ||
Irányítószám | 087 01 | ||
Körzethívószám | 054 | ||
Forgalmi rendszám | SK | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 513 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 64 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 184 m | ||
Terület | 8,67 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 07′ 45″, k. h. 21° 29′ 09″49.129167°N 21.485833°EKoordináták: é. sz. 49° 07′ 45″, k. h. 21° 29′ 09″49.129167°N 21.485833°E | |||
Kálnás weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálnás témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kálnás (szlovákul: Kalnište) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Girálttól 5 km-re északnyugatra, a Tapoly jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]1363-ban „Kalnas” néven említik először, mint a Kálnássy család birtokát.
„A Kálnássy család (kálnási), Sáros vármegyei régi nemes család, melynek családfája II. Endre koráig vezethető vissza. Kiválóbb tagjai voltak Kálnássy György, I. Ulászló hű embere, a makovicai várnak vitéz kapitánya, ki az ősi birtokra, a sáros vármegyei Kálnásra érdemeinek jutalmául új adománylevelet nyert a királytól (1444). Kálnássy Mátyás 1464-ben szerepel, szintén mint a makovicai vár kapitánya. Kálnássy Ferenc, Castaldo tábornok kapitánya, ki 1551-ben jött Erdélybe és 1552-ben a gyalui vár parancsnoka volt. 1553-ban Castaldo bizonyságlevele szerint – hűségesen teljesített szolgálat után, akadályozó családi viszonyok miatt kénytelen volt tisztéről lemondani. 1567-ben a hűtlenségbe esett Bocskay György zemplénvármegyei birtokát, Gálszécset nyerte királyi adományban. A Kálnássy család egyes tagjai még most is élnek Zemplén és Sáros vármegyékben.” – írja A Pallas nagy lexikona.[2]
A falunak 1412-ben említik malmát, a 16. században már iskola is működött itt. Első fatemploma 1541-1543-ban épült, a 17. században a protestánsoké lett és csak 1713-ban kapta vissza a katolikus egyház. 1600-ban 18 portát számoltak össze a faluban, temploma, plébániája, malma, nemesi kúriája és iskolája volt. A kastélyt Kálnássy Sándor építtette 1774-ben. Közelében épült fel a neobarokk templom is. 1787-ben 38 házában 296 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KÁLNÍS. Kalnist. Tót falu Sáros Várm. lakosai katolikusok, fekszik Hanusfalvához 3/4 mértföldnyire, Karátson mezőnek filiája, határjának egy nyomása soványas, kerteje jó; réttye kétszer kaszáltatik, legelője, és erdeje elég van.”[3]
1828-ban 59 háza volt 431 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Kálnás, Sáros v. tót falu, Karácsonmező fil. 252 kath., 112 evang., 29 zsidó lak. Két kastély. Rétjei a Tapoly mentiben kövérek. F. u. a Kálnásy nemzetség.”[4]
A községben állt egy barokk-klasszicista kúria is, melyet a Kolosy család építtetett 1898-ban, ezt az 1960-as években elbontották. 1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 256-an, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 516 lakosából 512 szlovák volt.
2011-ben 553 lakosából 530 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Kastélyát Kálnássy Sándor építtette 1774-ben késő barokk stílusban. Jelenleg lakatlan, elhanyagolt állapotban áll.
- Katolikus temploma 1936-ban épült, 1997-ben megújították.
- A Kálnássy család temetőben álló sírboltja 1839-ben készült.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Kálnássy. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.