Kék vonal (Metropolitan Area Express)
| MAX Blue Line | |
 | |
| Hillsboro irányú Siemens SD660 szerelvény az Acélhídon 2009-ben | |
 | |
| Adatok | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Helyszín | Portland, Oregon |
| Típus | vasútvillamos |
| Hálózat | Metropolitan Area Express |
| Átadás | 1986. szeptember 5. |
| Vonal hossza | 53[* 1] |
| Állomások/megállók száma | 51 |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Áramellátás | egyenáram |
| Üzemeltető | |
| Üzemeltető | TriMet |
| Tulajdonos | TriMet |
 MAX Blue Line
Pozíció az Egyesült Államok térképén
| |
 é. sz. 45° 31′, ny. h. 122° 40′45.516667°N 122.666667°WKoordináták: é. sz. 45° 31′, ny. h. 122° 40′45.516667°N 122.666667°W | |
| A(z) MAX Blue Line weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz MAX Blue Line témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Metropolitan Area Express kék vonala vasútvillamos-viszonylat az Amerikai Egyesült Államok Oregon államában, a portlandi Hatfield Government Center és a greshami Cleveland Avenue megállóhelyek között. Az 53 km hosszú vonalat a TriMet üzemelteti. 2018 szeptemberében hétköznapokon napi 55 370 utast szállított, ezzel az öt vonal legforgalmasabbika volt. Az üzemidő hétfőtől csütörtökig 22,5 óra; pénteken és szombaton később, vasárnap korábban van üzemzárás. A követési idő csúcsidőben öt, azon kívül harminc perc.
Az 1970-es évekbeli autópálya-visszafoglalásokkal elérték, hogy a szövetségi forrásokat a Mount Hood Freeway és az Interstate 505 megépítése helyett a tömegközlekedésre fordítsák. Több javaslat megvizsgálását követően 1978-ban az illetékesek a vasútvillamos mellett döntöttek. A Banfield Freeway átépítése után Banfield Light Rail Projectnek nevezett viszonylat Eastside MAX szakaszának kivitelezése 1983-ban kezdődött. A vonalat 1986. szeptember 5-én adták át.
A nyugati szakasz (Westside MAX) tervezése 1979-ben kezdődött, de a források hiánya miatt a kivitelezés egy évtizedet csúszott. Korábban végállomását a 185. sugárúthoz tervezték, de a hosszabbítást támogatók elérték a Portland belvárosáig történő kiépítést. A viszonylatot két részben adták át: a Goose Hollow-ig tartó szakaszt 1997-ben, a többit pedig 1998. szeptember 12-én adták át.
2000-től a színkódok bevezetésével a két szakaszt közösen kék színnel jelölik. A vonal nyugaton a piros, keleten pedig a piros és a zöld vonalakkal fonódik.
Az Institute for Transportation and Development Policy 2013 szeptemberében közzétett tanulmánya szerint a kék vonal 6,6 milliárd dollárnyi közlekedésorientált fejlesztési beruházást generált.[1]
Története
[szerkesztés]Keleti szakasz
[szerkesztés]Autópálya-visszafoglalások
[szerkesztés]Robert Moses, New York „mesterépítészének”[2] javaslatára az oregoni közútfejlesztési hivatal 1955-ben számos autópálya tervét tette közzé.[3][4] A Stadium Freeway építése 1963-ban kezdődött, és Interstate 405 számmal az autópálya-hálózat része lett;[5][6] a Portland belvárosában átvezetett szakaszokhoz kisajátításokra lett volna szükség, ami tiltakozásokhoz vezetett;[7][8] ezek a többi autópálya tervezésével csak felerősödtek.[9] 1971-ben[10] a Portland–Vancouver Metropolitan Transportation Study[* 2][11] közzétette 1990-es fejlesztési tervét,[12] amely 54 új gyorsforgalmi utat tartalmazott;[13][14] ez lett a Columbia Region Association of Governments (CTAG) első regionális közlekedésfejlesztési terve.[10] Ugyanezen évben megalakult az autópálya-ellenes Sensible Transportation Options for People (STOP), majd választási kampányát a gyorsforgalmi utak építésének megakadályozására építő Neil Goldschmidt ügyvédet képviselővé, később pedig polgármesterré választották.[15]
1972-ben helyi csoportok keresetet nyújtottak be az Oregoni Közlekedési Bizottság (ma Oregoni Közlekedési Minisztérium) ellen a Mount Hood Freeway[16] és az I-505 építésének leállítására.[17] Miután északnyugat-portlandiek a bizottságot a National Environmental Policy Act figyelmen kívül hagyásával vádolták, a kerületi bíróság az állami szervet a folytatás előtt kötelezte környezeti hatástanulmány elkészítésére kötelezte.[16][18][19] 1973-ban a Skidmore, Owings & Merrill megállapította, hogy a Mount Hood Freeway megépültével Portland belvárosának autóforgalma meghaladná az utcák áteresztőképességét.[9][20] 1974. február 4-én James M. Burns kerületi bíró megállapította, hogy az autópálya tervezése szabályellenes volt, így az építkezést leállíttatta.[9][21] Multnomah megye és Portland városa ugyanezen évben kihátrált a Mount Hood Freeway,[9][22] továbbá 1978-ban Portland az I-505 mögül is.[23][24]
Építése
[szerkesztés]
Miután a portlandihez hasonló események az egész országban lejátszódtak,[25] a Kongresszus által 1973-ban elfogadott Federal-Aid Highway Act lehetővé tette, hogy az államok a felhagyott autópályákra biztosított szövetségi forrásokat alternatívák kialakítására[26][27] (köztük a tömegközlekedés fejlesztésére) használják.[28] A Mount Hood Freewayt 1976-ban, az I-505-öt pedig 1979-ben törölték az autópálya-nyilvántartásból,[29] de az összesen 350 millió dollárnyi támogatás átcsoportosításáról már korábban döntöttek;[30] hasznosításukra Tom McCall kormányzó 1973-ban munkacsoportot hozott létre.[31] A javasolt tömegközlekedési korridor[32] tervezésével 1974-ben a CRAG-et bízták meg, amely 1975 júniusára kidolgozta fejlesztési tervét; ebben három szakasz (Banfield, Oregon City/Johnson Creek és Sunset (Westside)) szerepelt.[26] 1976-ban a Banfield kiépítése mellett döntöttek, a másik kettő kialakítását felfüggesztették.[33][34] Több alternatívát (köztük a telekocsisáv felszámolását) is megvizsgálták,[35] de végül az elkülönített pálya mellett döntöttek.[36] 1977-ben hatodik alternatívaként felmerült a vasútvillamos, azonban ennek is akadtak ellenzői:[37][38] az East County Concerned Citizens petícióját aláíró 5400 fő a várható alacsony utasszámra hivatkozva inkább a telekocsisávok bővítését támogatta. Az ellenzők tábora jelentős volt: az 1977–1978-as társadalmi egyeztetésen mindössze 340 visszajelzés érkezett.[39]
1978 szeptemberében a TriMet a közút és a vasútvillamos egyidejű fejlesztését jelentette be;[40] ezt novemberre minden helyi szervezet támogatta.[41][42] Az állami közlekedési bizottság 1979-ben engedélyezte az építkezést,[43][44] amire 1980 szeptemberére szereztek szövetségi támogatást.[45] A 27 megállós, 24,3 kilométer hosszú[* 1][46][47] vasútvillamos-vonalat a Wilbur Smith Associates tervezte.[48] A kivitelezés 225 millió dollárba (2023-ban 828 millió) került, ebből 146,9 milliót fordítottak a vasútvillamosra.[49] Történelmi okokból a Willamette folyón történő átvezetésre az Acélhidat választották (egykor itt jártak át a város villamosai).[50] A keleti oldalon a Mount Hood Railway and Power Company 1927-ben felszámolt viszonylatának útvonala,[51][52] a Cleveland sugárútig pedig a Portland Traction Company egykori nyomvonala mellett döntöttek.[53] A PTC által felhagyott szakasz egy részét a TriMet 1983 augusztusában,[54] többi részét pedig decemberben megvásárolta.[53] 1990-re napi 42 500 utast reméltek,[55] ezért a Bombardiertől darabonként 750 ezer dollárért 26 járművet vásároltak.[56] A járműveket 1982-től gyártották és 1984-től szállították.[57][58] A ZGF Architects által tervezett megállóhelyek 1984-ben elnyerték a Progresszív Építészet Díját.[59]
Az alapkőletétel 1982 márciusában volt a Ruby Junction járműtelepen.[60][61] Az építkezés a következő év áprilisában kezdődött,[62][63] a járműtelep júliusban nyílt meg.[64][65] 1984-re a munkálatok elérték a Burnside utcát;[66] a költségek minimalizálása érdekében[60] az autópályát és a vasutat egyszerre építették.[67] A kései szállítás az építkezést jelentősen lelassította.[68] A Portland belvárosában 1984-ben kezdődő munkálatok során a járdákat és szegélyeket is átalakították.[69][70] Az Acélhíd átépítése 1985 júniusában kezdődött,[71] melyet a villamosítás elvégzése után a járműtesztek követtek.[70] A 2400 kilométeres próbafutások során fékhibákat tártak fel.[72] 1986. július 28-án az egyik próbajárat a 68. sugárút környékén átkelő férfit elütötte, aki halálos sérüléseket szerzett.[73] Az Acélhíd szerkezeti problémák, valamint a vasúttársaságok által korábban nem jelzett emelőkábel-cseréi miatt végül 1986 májusában nyílt meg.[74][75]
Átadása
[szerkesztés]
A viszonylatot 1986. szeptember 5-én adták át;[37][76] nevét a TriMethez és a The Oregonian napilaphoz beérkezett javaslatokból választották ki.[77] A Metropolitan Area Express nevet fia hatására Jeff Frame, a TriMet tervezője javasolta.[78] A nyugati szakasz tervezésének kezdete után a szegmenst Eastside (keleti) szakasznak nevezték. A kivitelezés a tervezettnél tízmillió dollárral kevesebbe került; a teljes összeg 83%-át szövetségi támogatásokból finanszírozták. A háromnapos megnyitón kétszázötvenezren vettek részt.[37][59] A belvárosi üzlettulajdonosok (köztük a projekt kezdeti ellenzői) forgalmuk jelentős növekedéséről számoltak be.[79] Kilenc új buszjárat indult, hatot pedig ráhordó viszonylattá alakítottak.[80] A vasútvonal négy díjzónába tartozott,[81] a Fareless Square-en belül pedig 2012-ig ingyen lehetett utazni.[82][83]
A járműveken kezdetben az amerikai buszokon megszokott zsineg meghúzásával lehetett a leszállási szándékot jelezni. Mivel a feltételes megállással minimális időt takarítottak meg (csak késő este és néhány kisebb forgalmú megállóban), 1994 novemberében a zsinegeket leszerelték, azóta a vonatok minden megállóhelyen megállnak.[84]
1986 és 1996 között a Ruby Junction járműteleptől keletre eső szakasz egyvágányú volt,[85][86] azonban a rendszeres késések miatt 1996 elején kiépítették a második vágányt, Gresham Central pályaudvaron pedig a második peront,[87] ezzel felszámolva a szegmens utolsó egyvágányú szakaszát.[88] Az új vágányt májusban adták át, addig a Rockwood/East 188th Avenue megállóhelytől keletre pótlóbuszok közlekedtek.[89]
A Pioneer Place bevásárlóközpont kiszolgálására 1990-ben átadták a Mall/Southwest 4th Avenue és Mall/Southwest 5th Avenue megállóhelyeket,[90] amiket az alacsony forgalomra hivatkozva 2020 márciusában megszüntettek.[91] A kongresszusi központ megnyitásával 1990 szeptemberében átadták Convention Center megállóhelyet,[92] a Civic Drive városrészt lefedő Civic Drive megállóhely építése pedig 1997-ben kezdődött,[93] de forráshiány miatt a munkálatokat 2010 májusáig elhalasztották. A megállót végül 2010. december 1-jén adták át.[94][95]
2015-ben a tizennégy legrégebbi megálló (a Hollywood/Northeast 42nd Avenue pályaudvar és a Cleveland Avenue megállóhely közötti szakaszon) felújításába kezdtek. Új esőbeállókat, szélfogó üvegeket, utastájékoztató kijelzőket és biztonsági kamerákat telepítettek, valamint felújították a közvilágítást. Gresham City Hall, East 122nd Avenue és East 162nd Avenue megállóhelyeket 2019 februárjában adták át.[96]
Nyugati szakasz
[szerkesztés]Tervezése
[szerkesztés]
Az Oregon Electric Railway Portland és Hillsboro közötti villamosát 1908. szeptember 30-án adták át.[97] A cég a Garden Home-i járműteleptől Forest Grove-ig tartó szárnyvonalat épített ki,[98] amelyet a nagy gazdasági világválság és az autók 1920-as évekbeli elterjedése miatt 1932-ben leállítottak.[99] A pályát később a Burlington Northern Railroad tehervonatai használták; 1977-ben a Hillsboro és Orenco közötti szakaszt felhagyták.[100]
1979-ben a 185. sugárút menti vasúti közlekedés visszaállítását tervezték a MAX meghosszabbításával Hillsboro és Beaverton határáig.[101][102] 1983-ban a Metro (a CRAG jogutódja) a vasúti közlekedést preferálta, melynek megvalósíthatósági tanulmányához a Városi Tömegközlekedési Hatóság (UMTA) 1,3 millió dollárt biztosított.[103][104] Ugyanezen évben Hillsboro újonnan megválasztott polgármestere, Shirley Huffman a belvárosig tartó hosszabbításért lobbizott; ezért rendszeresen járt a Kongresszusban és a UMTA irodájában is.[105] Később az építkezést felfüggesztették, mivel a UMTA a további támogatás kifizetésének feltételéül szabta, hogy a TriMet készítsen pénzügyi tervet.[104][106] A tervezés 1988 januárjában folytatódott,[107] azonban addigra a nyomvonal mentén több földterületet is átminősítettek, és az új tervek 1991 májusára készültek el.[103][108]
A Portland és a 185. sugárút közötti szakasz tervezésekor több alternatív vonalvezetést is javasoltak (Sunset Highway, Tualatin Highway, valamint a Burlington Northern nyomvonala); egy tanácsadó 1988 decemberében a létező vasúti nyomvonalat javasolta,[109] amelyet a TriMet vezetői elfogadtak.[110][111] A végállomás a 185. sugárút és a Baseline út csomópontjában lenne.[112][113] Eközben Portland vezetése azt vizsgálta, hogy a 11. sugárúttól nyugatra a vasutat a Morrison és Yamhill utcákon, vagy a Portland Transit Mallon (az 5. és 6. sugárutakon) vezessék;[114] végül előbbi mellett döntöttek.[115]
Huffman és társai sikeres lobbitevékenységének hatására 1993 áprilisában a nyugati meghosszabbítást (a Washington megyei vásártérig vagy Hillsboro belvárosáig)[116][113] és annak alternatíváit vizsgáló kiegészítő tanulmány készült. Az alternatívák között volt a Burlington Northern 10. és 185. sugárutak közötti felhagyott nyomvonala, a Baseline és Cornell utak, valamint a Tualatin Valley Highway is.[117] Az év júliusában a TriMet a felhagyott vasútvonal menti tíz kilométeres hosszabbítás mellett döntött,[* 1][118][119] ezzel a viszonylat teljes hossza 28,5 (más források szerint 17,5) kilométerre nőtt.[* 1][47] A 185. sugárútig tartó hosszabbítást 1997. szeptemberében,[113][120] a Hillsboro belvárosáig tartót pedig 1998-ban tervezték átadni.[112]
Finanszírozása és építése
[szerkesztés]
A nyugati hosszabbítás szövetségi támogatása nehézségekbe ütközött, ugyanis Ronald Reagan kormánya a kiadásokat a folyamatban lévő vasútvonalak finanszírozásának felfüggesztésével és az újak elutasításával próbálta csökkenteni.[121] A költségvetési bizottságok tagjaként Mark Hatfield szenátor és Les AuCon képviselő 1989-ben a mérnöki és környezeti tanulmányokra is támogatást szereztek azzal, hogy a UMTA elnökének költségvetését befagyasztották.[122][123] 1990-ben a Kongresszus elfogadott egy törvényjavaslatot, miszerint a pénzügyi évben támogatott vasúti projekteket 75%-ban a szövetségi szervek finanszírozzák.[124] Oregon 25%-os hányadát a gépjármű-regisztrációs adókból fedezték volna, azonban a népszavazáson a javaslat 52–48 arányban elbukott.[125] A törvényben rögzített határidő közeledtével 1990 júliusában a TriMet egy 125 millió dolláros kötvényjavaslatot nyújtott be,[126] amelyet a szavazáson a portlandi választókörzetben a voksolók 74% támogatott, ezzel ez volt a térség első sikeres tömegközlekedési népszavazása.[127][128] A Szövetségi Közlekedési Hatóság (a UMTA utódja) 1991-ben 515 millió dollárt ítélt meg a 185. sugárútig tartó építkezésre,[120] 1994-ben pedig további 75 milliót a hillsborói hosszabbításra, amely a 224 millió dolláros költség harmadát fedezte.[128][129]
A Westside szakasz építése 1993 augusztusában a 6,4 méter átmérőjű Robertson alagút kiásásával kezdődött.[130][113] A Tualatin-hegységen való átvezetésre több javaslat is született: felszíni nyomvonal a Sunset Highway mentén, illetve egy rövid (0,8 km) vagy egy hosszú (4,8 km) alagút;[131][132] a TriMet 1991 áprilisában a hosszú alagút mellett döntött.[133] A Frontier-Traylor, a projekt fővállalkozója[134] a nyugati irányú munkák során fúrás mellett robbanóanyagokat is használt, de a keleti végen három kilométer hosszan egy 85 méteres fúrópajzsot használtak.[37][135] A töredezett kövek kiemelése kilenc hónap csúszást okozott, a 166,9 milliós alagút végül 1997-ben készült el.[136][137] Itt található a hálózat egyetlen földalatti, egyben az USA legmélyebben fekvő állomása, a 79 méter mélyen található Washington Park megállóhely.[138]
Az Oregon Route 217 menti munkálatok 1994-ben kezdődtek.[139] A Burlington Northern eredetileg tehervonatoknak szánt pályája júniusban a TriMet tulajdonába került, ekkor a vasútvillamosok számára kezdték átalakítani.[140] A Sunset Highway alatti, 180 méter hosszú patkóalagút 1995 júliusában készült el, decemberre pedig az út menti munkálatokat befejezték.[141] Az ország első alacsony padlós vasútvillamosai[142][143] (Siemens SD660)[144] 1996-ban érkeztek a TriMethez,[145][146] tárolásukhoz januárban megnyílt az Elmonica járműtelep.[137] A Main Street hídjának utolsó sínszegét 1997 októberében rögzítették, a próbamenetek pedig 1998 júniusában kezdődtek.[147]
Megnyitása
[szerkesztés]Az alagútépítés okozta késések miatt az 1997 szeptemberére tervezett átadást egy évvel elhalasztották.[148][149] 1997. augusztus 31-én az első alacsony padlós kocsik üzembe állításával egyidejűleg[150] megnyitották Civic Stadium és Kings Hill/Southwest Salmon Street megállókat.[151] A teljes viszonylatot 1998. szeptember 12-én adták át;[137] több helyen is tartottak ünnepségeket, valamint felszólalt Al Gore, az USA alelnöke is.[152] A térség tizenkettő buszvonalából hetet a továbbiakban a vasútvillamos pótolt.[153] A vasútvillamos-viszonylat forgalma jelentősen meghaladta a becsléseket: a 2005-ig becsült utasszámot két év alatt elérte.[154] 2000 szeptemberében bevezették a színjelöléseket,[155][156] amiket 2001. szeptember 10-én, az Airport MAX (piros vonal) átadása előtti napon kezdtek használni.[157]
Meghosszabbítás Forest Grove-ig
[szerkesztés]2006 februárjában helyi politikusok a TriMet egykori mérnökét felkérték a Hatfield Government Centertől nyugatra, Forest Grove-ig tartó hosszabbítás megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére annak reményében, hogy az a Metro projektlistájára kerül.[158] A hat hónap alatt, októberre elkészült tanulmány a projekt költségét kétszázmillió dollárra becsüli, és az Oregon Electric egykori vágányainak használatát javasolja; ezek állami tulajdonban vannak, de üzembentartójuk a Portland and Western Railroad.[159] A Metro 2040-es stratégiai tervében szerepel egy nagy befogadóképességű viszonylat, de a közlekedési módot (busz vagy vasút) nem határozták meg.[160]
Útvonala
[szerkesztés]
A kék vonal az Eastside és Westside szakaszok összesen 52,5[* 1][47][161] (más források szerint 52,6)[* 1][162][163] kilométer hosszú pályáján közlekedik. Nyugati végállomása a hillsborói Main Street és az Adams Avenue csomópontjában fekvő Hatfield Government Center megálló,[164] ahonnan a Washington utcán a Burlington Northern egykori nyomvonalán a 185. sugárútig halad.[112][165] Néhány kivételtől eltekintve a pálya az utcaszinten halad, majd a Beaverton pályaudvartól[166] a Sunset pályaudvarig az OR-217 mentén fut. Innen keletre fordulva a Sunset Highway északi oldalán haladva eléri a Robertson alagutat, majd a Washington Park megálló után újra a felszínre jut.[37] A Vista híd alatt elhaladva eléri Portland belvárosát, majd a Jefferson utcáról a 18. sugárútra fordul.[167]
A Providence Park közelében a két irány szétválik: a keleti irányú vágány a Yamhill, a nyugati irányú pedig a Morrison utcát követi.[168] A Portland Transit Mallon áthaladva[169] az 1. sugárútnál újra találkoznak, majd az Acélhídon áthaladva elérik Rose Quarter városrészt. A kongresszusi központ mellett elhaladva[170] Sullivan’s Gulch városrészben[171] a pálya átmegy az Interstate 5 és az Interstate 84 felett, majd a Gateway/Northeast 99th Avenue pályaudvart elérve délre fordul.[172] Innen a piros vonal kitérőjénél keletre fordulva a Burnside utcát követi. A Ruby Junction/East 197th Avenue megállótól délkeletre haladva éri el Cleveland Avenue végállomást.[173]
A kék és piros vonalak javarészt közös pályán haladnak;[174] 2001 és 2003 között a 11. sugárúti hurokvágányoktól a Gateway pályaudvarig közös szakaszon közlekedtek, majd 2003 óta a Beaverton pályaudvar és a Gateway pályaudvar közötti szakaszuk közös.[175] 2009 óta a Portland Transit Mall és a Gateway pályaudvar közötti szegmenst a kék és a piros mellett a zöld vonal is használja.[176]
| Cleveland Avenue felé | Hatfield Government Center felé |
|---|---|
| Hatfield Government Center – SE Washington St. – SW 205th Ave. – Willow Creek pályaudvar – Beaverton pályaudvar – Sunset pályaudvar – SW Sunset Hwy – Oregon Zoo – SW Jefferson St. – Providence Park – SW Yamhill St. – SW 1st Ave. – N Steel Bridge – NE Holladay St. – Banfield Expy – NE 99th Ave. – Interstate 205 – E Burnside St. – Ruby Junction – Gresham Central pályaudvar – Cleveland Avenue | Cleveland Avenue – Gresham Central pályaudvar – Ruby Junction – E Burnside St. – Interstate 205 – NE 99th Ave. – Banfield Expy – NE Holladay St. – N Steel Bridge – SW 1st Ave. – SW Morrison St. – SW Jefferson St. – Oregon Zoo – SW Sunset Hwy – Sunset pályaudvar – Beaverton pályaudvar – Willow Creek pályaudvar – SW 205th Ave. – SE Washington St. – Hatfield Government Center |
Megállóhelyei
[szerkesztés]A vonal 48 megállójából 27-et 1986. szeptember 5-én adtak át;[177] a Mall/SW 4th Ave és Mall/SW 5th Ave megállópár 1990 márciusában,[178] míg a Convention Center megálló szeptemberben nyílt meg.[179] A Westside szakaszt az építkezés elhalasztása miatt két részletben adták át.[148] A Civic Stadium (ma Providence Park) és a Kings Hill/Southwest Salmon Street megállókat 1997. augusztus 31-étől,[180] a többi 18-at pedig 1998. szeptember 12-étől lehetett használni.[137] Civic Drive megállóhely 2010. december 1-jén nyílt meg.[95][181]
2019. július 24-én bejelentették, hogy az alacsony utasszámok és a belvárosi szakasz felgyorsítása miatt a Mall megállópárt és Kings Hill/Southwest Salmon Street megállóhelyet megszüntetik; erre 2020. március 1-jén került sor.[91][182]
A MAX többi viszonylatára a Pioneer Square megállópárnál,[183] a Westside Express Service helyiérdekű vasútra pedig Beaverton pályaudvarnál lehet átszállni.[184]
| Kék vonal (Hatfield Government Center◄►Cleveland Avenue) | ||
| Megállóhely | Átszállási kapcsolatok[183][185] | Intézmények |
|---|---|---|
| Hatfield Government Center végállomás |
 46, 57
|
Megyei törvényszék, Postahivatal, Közösségi központ, Washington megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, Washington megyei Múzeum |
| Hillsboro Central/SE 3rd pályaudvar | 33, 46, 47, 48, 57, Washington County Bus
|
Autóbusz-állomás, Első Gyülekezeti Templom |
| Tuality Hospital/SE 8th Ave | Virginia Garcia Memorial Health Center, Csendes-óceáni Egyetem | |
| Washington/SE 12th Ave | 47
|
Családsegítő központ |
| Fair Complex/Hillsboro Airport | 46
|
Hillsborói repülőtér, Piac |
| Hawthorn Farm | Washington megyei Veteránügyi Hivatal | |
| Orenco/NW 231st Ave | 47
|
|
| Quatama/NW 205th Ave | ||
| Willow Creek/SW 185th Ave | 2, 6, 52, 59, 88
|
|
| Elmonica/SW 170th Ave | ||
| Merlo Rd/SW 185th Ave | 67
|
Tölgy-ösvény |
| Beaverton Creek | Hollister-ösvény | |
| Millikan Way | 62
|
|
| Beaverton Central | ||
| Beaverton pályaudvar | Piros vonal Westside Express Service 20, 52, 53, 54, 57, 58, 61, 76, 78, 88
|
|
| Sunset pályaudvar | 5, 20, 48, 50, 59, 62
|
|
| Washington Park | 63
|
Oregon Zoo, Erdészettörténeti Múzeum, Nyugati Erdészeti- és Természetvédelmi Egyesület, Gyermekek Portlandi Múzeuma |
| Goose Hollow/SW Jefferson St | 6, 58, 68
|
Jefferson utcai Városi Park |
| Kings Hill/SW Salmon St | 2020. márciusában megszűnt. | |
| Providence Park | 15, 18, 51, 63
|
Egyesült Államokbeli Társadalombiztosítási Hivatal, Providence Park Stadion |
| (↓) Library/SW 9th Ave |  Portland Streetcar A , NS
|
Director Park |
| (↑) Galleria/SW 10th Ave | Everest Főiskola | |
| (↓) Pioneer Square South | 291
|
|
| (↑) Pioneer Square North | ||
| (↓) Mall/SW 4th Ave | 2020 márciusában megszűntek. | |
| (↑) Mall/SW 5th Ave | ||
| (↓) Yamhill District | ||
| (↑) Morrison/SW 3rd Ave | ||
| Oak/SW 1st Ave | 16
|
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Portlandi Kirendeltsége |
| Skidmore Fountain | 12, 19, 20
|
Hajléktalanszálló |
| Old Town/Chinatown | ||
| Rose Quarter pályaudvar | 4, 8, 35, 44, 77, 85, Swan Island Evening Shuttle
|
Autóbusz-állomás |
| Convention Center | Zöld vonal | Kongresszusi Központ |
| NE 7th Ave | Oregon tér, Piac | |
| Lloyd Center/NE 11th Ave | 70, 157
|
Holladay Park |
| Hollywood/NE 42nd Ave pályaudvar | 66, 75, 77
|
Autóbusz-állomás, Orvosi rendelő |
| NE 60th Ave | 71
|
|
| NE 82nd Ave | 72, 77
|
|
| Gateway/NE 99th | Piros és zöld vonalak 15, 19, 22, 23, 24, 25, 87, Columbia Gorge Express, The Dalles – Hood River – Portland Fixed Route
|
Autóbusz-állomás, Gasztroenterológiai klinika |
| E 102nd Ave | 15, 20
|
Multnomah megyei Felülvizsgálati Hivatal |
| E 122nd Ave | 73
|
Baptista templom, Keresztény templom |
| E 148th Ave | MHCC Headstart Iskola | |
| E 162nd Ave | 74
|
|
| E 172nd Ave | ||
| E 181st Ave | 25, 87
|
A Kereszt Fényének Egysége Templom |
| Rockwood/E 188th Ave | 20
|
|
| Ruby Junction/E 197th Ave | ||
| Civic Drive | ||
| Gresham City Hall | 4, 21
|
Greshami Városháza |
| Gresham Central pályaudvar | 4, 9, 20, 21, 80, 81, 84, 87, Sandy Local & Gresham Express
|
Autóbusz-állomás, Egészségügyi Hivatal |
| Cleveland Ave végállomás |
Central Oregon Breeze
|
Idősek otthona |
Forgalom
[szerkesztés]A viszonylat üzemideje hétfőtől csütörtökig 22,5 óra; a napi első csonkamenet 3:31-kor indul az Elmonica/Southwest 170th Avenue megállóhelyről, az utolsó pedig 1:29-kor érkezik oda. Péntekenként az utolsó menet 2:01-kor indul a Hatfield Government Centertől. A hétvégéken a vasárnap hajnali meneteket leszámítva az üzemidő szűkebb: az első vonat 3:35-kor indul Ruby Junction/East 197th Avenue-tól, az utolsó pedig Hatfield Government Centertől 1:51-kor, a Rose Quarter pályaudvartól pedig 1:33-kor. Egyes reggeli menetek a piros és sárga vonalakra átszerelve közlekednek. A két végállomás közötti utazási idő körülbelül 105 perc.[186] A MAX viszonylatai a TriMet „Frequent Express” szolgáltatásának része, ahol a nap részében legalább 15 perces követési időt biztosítanak;[187] a követés csúcsidőben öt, azon kívül harminc perc.[186]
Utasszámok
[szerkesztés]Az Eastside MAX építésekor a napi utasszámot 12 ezer főre becsülték; a viszonylaton az első négy napon naponta huszonkétezren utaztak, 1986 decemberére az utasszám napi 18 ezer főben stabilizálódott.[79][188] 1987 januárjában James Cowen, a TriMet igazgatója szerint a menetdíj-megtérülés 50% fölötti volt.[189] A Westside szakasz két évvel megnyitása után elérte a 2005-re előrejelzett 71 ezres utasszámot.[190] A zsúfoltság csökkentése érdekében 2003. augusztus 31-én a piros vonalat meghosszabbították a Beaverton pályaudvarig.[175] 2004 és 2007 között a Hatfield Government Center és a Beaverton pályaudvar között a reggeli csúcsidőben 18, míg a délutániban 27 százalékos utasszám-növekedést mértek, így 2008. március 2-ától a reggeli csúcsidőben a piros vonal három menete a Hatfield Government Centerig közlekedett.[191] 2017 első három hónapjában a kék vonalon napi 55 ezer utast mértek, ami az előző évhez képest 2,9%-os visszaesés;[192] a TriMet szerint ennek oka, hogy az alacsonyabb keresetűek kiszorultak Portland belvárosából.[193] A kék vonal a hálózat legforgalmasabbika, 2015-ben 18,9 millió utast szállított;[37] 2018 szeptemberében a napi utasszám 55 ezer fő volt.[194][195]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Habár egyes forrásokban pontosabb érték szerepel, a TriMet csak kerekített adatokat ad meg: a Banfield (Eastside) MAX esetén 24, a Westside MAX esetén 19, a Westside hillsborói hosszabbításánál 9,7 kilométer, összesen 53 kilométer szerepel. Egy TriMet-bejelentés a vonal hosszát „közel 33 mérföldként” (53 kilométer) adta meg.
- ↑ Egyes publikációkban Portland–Vancouver Metropolitan Area Transportation Study néven szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Joseph Rose: Study: Blue Line is a big moneymaker. (angolul) The Oregonian, (2013. szeptember 25.) 7. o.
- ↑ Paul Goldberger: Robert Moses, Master Builder, Is Dead at 92. (angolul) The New York Times, (1981. július 30.) A1. o. Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Fackler 9–10. o.
- ↑ Mervin Shoemaker: Plan Given for Traffic of Future. (angolul) The Oregonian, (1955. június 29.) 1., 33. o.
- ↑ Kramer 65. o.
- ↑ Herman Edwards: Earth-Moving Equipment Starts Gouging Out Bypass Road For Freeway Construction. (angolul) The Oregonian, (1963. október 13.) 40. o.
- ↑ Kramer 66. o.
- ↑ Thompson 4. o.
- ↑ a b c d Aaron Mesh: Feb. 4, 1974: Portland kills the Mount Hood Freeway… (angol nyelven). Willamette Week, 2014. november 4. [2018. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b Thompson 2. o.
- ↑ Carl Abbott – Margery Post Abbott: A history of Metro (angol nyelven). Metro, 1991. május. [2022. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Fackler 90. o.
- ↑ Banfield Transit Project 1–4. o.
- ↑ Joseph A. Stein: Air pollution is what happens when you drive into town. (angolul) The Sunday Oregonian, (1973. augusztus 26.) 12. o.
- ↑ Thompson 5. o.
- ↑ a b Kramer 70. o.
- ↑ Fackler 92., 102., 112. o.
- ↑ Foes sue to halt NW Portland Freeway. (angolul) The Oregonian, (1971. szeptember 18.)
- ↑ Impact statement ordered for I-505 freeway corridor. (angolul) The Oregonian, (1971. december 4.)
- ↑ Selima Sultana: Minicars, Maglevs and Mopeds: Modern Modes of Transportation Around the World: Modern Modes of Transportation around the World. (angolul) Szerk. Joe Weber. Santa Barbara (Kalifornia): ABC-Clio. 2016. 314. o. ISBN 978-1440834950 Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Bob Young: Highway to Hell (angol nyelven). Willamette Week, 2005. március 8. (Hozzáférés: 2023. június 7.)
- ↑ Fackler 92–93. o.
- ↑ Kramer 71. o.
- ↑ Fackler 108. o.
- ↑ Fackler 112. o.
- ↑ a b Banfield Transit Project 1–6. o.
- ↑ Thompson 7–8. o.
- ↑ Richard F. Weingroff: Busting the Trust. (angolul) Public Roads Magazine, LXXVII. évf. 1. sz. (2013. augusztus) Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Kramer 72–74. o.
- ↑ Thompson 7. o.
- ↑ Banfield Transit Project 1–5. o.
- ↑ Selinger 21. o.
- ↑ Banfield Transit Project 1–7. o.
- ↑ Thompson 12. o.
- ↑ Dan Hortsch: Light rail alternative studied for Banfield. (angolul) The Oregonian, (1977. február 3.) C1. o.
- ↑ Meetings on transit ideas slated. (angolul) The Oregonian, (1976. május 4.) C2. o.
- ↑ a b c d e f Eastside MAX Blue Line (angol nyelven). TriMet. [2018. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Tri-Met board backs Banfield rail option. (angolul) The Oregonian, (1977. február 8.) 1. o.
- ↑ Banfield Transitway Project, Multnomah County: Hearing and Project Report (angol nyelven). Portlandi Állami Egyetem, 1978. május 1. [2020. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Dan Hortsch: Tri-Met board votes to back Banfield light-rail project. (angolul) The Oregonian, (1978. szeptember 27.) F1. o.
- ↑ Selinger 30. o.
- ↑ Michael Alesko: CRAG endorses light rail plan. (angolul) The Oregonian, (1978. november 17.) D3. o.
- ↑ Dan Hortsch: Atiyeh to include light-rail system in ’79–’81 budget. (angolul) The Oregonian, (1978. december 20.) 1. o.
- ↑ Sanda McDonough: Governor signs bill for light-rail project. (angolul) The Oregonian, (1979. július 24.) B1. o.
- ↑ Banfield Light Rail Project: Conceptual Design Information for the City of Portland (angol nyelven) pp. 36. Portlandi Állami Egyetem, 1981. november 11. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Tom Shedd: MAX: Portland’s Light Rail Is an Instant Success. (angolul) Modern Railroads, (1987. november) 14–15. o. ISSN 0736-2064
- ↑ a b c Joint International Light Rail Conference: Growth and Renewal. (angolul) Transportation Research Circular, E–C145. sz. (2010. július) 11. o. ISSN 0097-8515 Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Selinger 31. o.
- ↑ Conceptual Design Information for the City of Portland, i. m. 8. o.
- ↑ Conceptual Design Information for the City of Portland, i. m. 26. o.
- ↑ Van Wilkins: Portland’s MAX. (angolul) The New Electric Railway Journal, (1995) 12–18. o. ISSN 1048-3845
- ↑ Gresham: Downtown (angol nyelven). Metro. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b Stan Federman: Tri-Met acquires rail right-of-way. (angolul) The Oregonian, (1983. december 17.) D9. o.
- ↑ Public Notices; Portland Traction Company, Docket No. AB-225 (Sub-No. 1)F, Notice of intent to abandon and discontinue Service. (angolul) The Oregonian, (1983. augusztus 17.) 4. o.
- ↑ Conceptual Design Information for the City of Portland, i. m. 11. o.
- ↑ Jim Running: Light-rail line nerve center taking shape for arrival of first car. (angolul) The Oregonian, (1983. október 18.) ME1. o.
- ↑ Pete McConnell: Trollies’ late arrival won't delay light rail. (angolul) The Oregonian, (1982. november 16.) ME1. o.
- ↑ First car for light rail delivered. (angolul) The Oregonian, (1984. április 11.) C4. o.
- ↑ a b Jim Murphy: Portland transit system inaugurated. (angolul) Progressive Architect, LXVII. évf. (1986. november) 25. o.
- ↑ a b Richard Thompson: Portland Light Rail. (angolul) The Trolley Park News, XXIII. évf. 2. sz. (1982) 5. o. Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Stan Federman: At ground-breaking: Festivities herald transitway. (angolul) The Oregonian, (1982. március 27.) A12. o.
- ↑ Stan Federman: Tri-Met opens bids on first light-rail track work. (angolul) The Oregonian, (1983. március 11.) B1. o.
- ↑ Stan Federman: Light-rail work gets go-ahead. (angolul) The Oregonian, (1983. március 31.) D16. o.
- ↑ Sara Johnson: Operations center forms heart of MAX system. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 4.) 8ME. o.
- ↑ Stan Federman: Ruby Junction due to open in July; track work beginning. (angolul) The Oregonian, (1983. június 2.) C7. o.
- ↑ Work to begin on more light rail segments. (angolul) The Oregonian, (1984. január 4.) B4. o.
- ↑ Stan Federman: ’Big, bad Banfield’ work shifts into high gear. (angolul) The Oregonian, (1983. július 27.) B12. o.
- ↑ Stan Federman: After miles of frustration, construction ends under budget. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 5.) T9. o.
- ↑ Light-rail work. (angolul) The Oregonian, (1984. március 10.) C1. o.
- ↑ a b Stan Federman: Light rail’s jolly trolley progress on track. (angolul) The Oregonian, (1986. március 4.) B5. o.
- ↑ Steel Bridge shut down for light rail. (angolul) The Oregonian, (1984. június 12.) B1. o.
- ↑ Stan Federman: End in sight for light rail’s ’breakdowns’. (angolul) The Oregonian, (1986. április 7.) B2. o.
- ↑ Tom Hallman Jr: Light-rail car strikes, kills man. (angolul) The Oregonian, (1987. június 30.) B2. o.
- ↑ Stan Federman: Light-rail decision planned for May 15; system opening depends on status of Steel Bridge work. (angolul) The Oregonian, (1986. április 14.) B8. o.
- ↑ Stan Federman: Bridge party trumpets reopening. (angolul) The Oregonian, (1986. május 30.) E2. o.
- ↑ Stan Federman: All aboard! MAX on track; ride free. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 5.) 1. o.
- ↑ Name That Train Contest. (angolul) The Oregonian, (1986. június 30.) A8. o.
- ↑ Celebrating 25 Years of MAX Blue Line to Gresham (angol nyelven). TriMet. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b John McCloud: National Notebook: Portland, Ore.; Where MAX Is the Most. (angolul) The New York Times, (1986. december 28.)
- ↑ Michael Wade: New bus routes to feed light-rail stations. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 4.) 8ME. o.
- ↑ Stan Federman: Going to the MAX: Your ticket to light rail. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 5.) T10. o.
- ↑ At last, here’s your chance to jump all over Tri-Met. (angolul) The Oregonian, (1986. augusztus 24.) A20. o.
- ↑ Joseph Rose: TriMet board kills Portland’s Free Rail Zone, raises fares, cuts bus service over protesters’ shouts, jeers (angol nyelven). The Oregonian, 2012. június 14. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ World News [regular news section]. (angolul) Light Rail and Modern Tramway, (1994. december) 331. o. ISSN 0964-9255
- ↑ Light Rail Transit Special Report 221 (angol nyelven) pp. 319–320. Transportation Research Board, 1988. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Richard Kunz: Portland: MAX-imum effort. (angolul) Passenger Rail Report, (1986. december) 14–16. o. ISSN 0160-6913
- ↑ Stanford Chen: MAX line will reopen 4 stations in Gresham: After three months of work on double-tracking, the new light-rail service is touted as an improvement, with more trains and less waiting. (angolul) The Oregonian, (1996. május 10.)
- ↑ World News [regular news section]. (angolul) Light Rail and Modern Tramway, (1996. július) 274. o.
- ↑ Construction will close 4 Gresham MAX stations. (angolul) The Oregonian, (1996. február 16.)
- ↑ Arriving with a smash. (angolul) The Oregonian, (1990. március 27.)
- ↑ a b Andrew Theen: 2 downtown MAX stations close permanently next week; changes coming to more than a dozen TriMet bus routes (angol nyelven). The Oregonian, 2020. február 25. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Mark Kirchmeier: 3-year-old MAX near turning point. (angolul) The Oregonian, (1989. szeptember 29.) E10. o.
- ↑ Kara Briggs: Winmar prepares to start project. (angolul) The Oregonian, (1996. május 15.) B2. o.
- ↑ No. 85! TriMet breaks ground on new MAX station (angol nyelven). TriMet, 2010. május 17. [2010. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b Joseph Rose – Matt Buxton – Stephen Beaven: New MAX station opens at Civic Drive On Wednesday. (angolul) The Oregonian, (2010. december 4.)
- ↑ Renovating MAX Blue Line Stations and Crossings (angol nyelven). TriMet. [2019. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Richard Thompson Portland Light Rail, i. m. 31. o.
- ↑ Old Orenco Walking Map (angol nyelven). Hillsboro. [2019. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Richard Thompson Portland Light Rail, i. m. 29. o.
- ↑ Hillsboro Extension of the Westside Corridor Project, Washington County: Environmental Impact Statement. (angolul) Washington (főváros): Federal Transit Administration. 1994. 3–32. o. Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Hillsboro Extension of the Westside Corridor Project, Washington County, i. m. 2–1. o.
- ↑ Robert W. Keeler: Oregon Electric Railway Westside Corridor (Burlington Northern Railroad Westside Corridor) (angol nyelven). Historic American Engineering Record, 1993. augusztus. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b Hillsboro Extension of the Westside Corridor Project, Washington County, i. m. 2–2. o.
- ↑ a b Stan Federman: Tri-Met heats up study for westside light rail. (angolul) The Oregonian, (1987. november 7.) E7. o.
- ↑ Don Hamilton: Shirley Huffman, fiery lobbyist, earns praise; hard work and a sharp phone call put light-rail trains into downtown Hillsboro. (angolul) The Oregonian, (2000. február 23.) E2. o.
- ↑ Stan Federman: Goldschmidt appoints two to Tri-Met’s board. (angolul) The Oregonian, (1987. szeptember 26.) B2. o.
- ↑ Westside MAX: Blue Line Extension (angol nyelven). TriMet. [2016. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Jack Ostergren: Light-rail panel surveys options for westside corridor. (angolul) The Oregonian, (1988. szeptember 22.) E4. o.
- ↑ Stan Federman: Consultant picks route for light rail. (angolul) The Oregonian, (1988. december 15.) A1. o.
- ↑ Phil Manzano: Westside light rail route OK’d. (angolul) The Oregonian, (1989. február 23.) C2. o.
- ↑ Harry Bodine: Timetable puts westside light-rail service 8 years away. (angolul) The Oregonian, (1989. szeptember 22.) D2. o.
- ↑ a b c Gordon Oliver: Tri-Met approves rail line extension. (angolul) The Oregonian, (1993. július 29.) F4. o.
- ↑ a b c d Gordon Oliver: Groundbreaking ceremonies set to launch project. (angolul) The Sunday Oregonian, (1993. augusztus 8.) R1–R2. o.
- ↑ Gordon Oliver: Panel eyes downtown link with westside light-rail line. (angolul) The Oregonian, (1989. február 21.) B2. o.
- ↑ Westside Corridor Project, Multnomah/Washington Counties (Portland): Final Environmental Impact Statement: Environmental Impact Statement. (angolul) Washington (főváros): Urban Mass Transportation Administration. 1991. 2–5., 2–9. o. Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Hillsboro Extension of the Westside Corridor Project, Washington County, i. m. S–14. o.
- ↑ Hillsboro Extension of the Westside Corridor Project, Washington County, i. m. 2–4. o.
- ↑ Mac Sebree: Portland’s Westside Tunnel: An LRT Breakthrough. (angolul) Pasadena (Kalifornia): Pentrex. 1994. 10–14. o.
- ↑ Creation and Benefits of Positive Public Relations (angol nyelven). Federal Transit Administration. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b Rick Bella: Westside light-rail work begins. (angolul) The Oregonian, (1993. augusztus 13.) C1. o.
- ↑ Selinger 69. o.
- ↑ Selinger 69–70. o.
- ↑ Larry Swisher: Oregon gets its pork, but Washington fattens up. (angolul) Eugene Register-Guard, CXXIII. évf. 50. sz. (1989. december 12.) 9A. o. Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ James Mayer: Ballot Measure 1 holds key to light-rail plan. (angolul) The Oregonian, (1990. május 9.) B4. o.
- ↑ James Mayer: Westside light-rail backers reel after vote. (angolul) The Oregonian, (1990. május 18.) D5. o.
- ↑ James Mayer: Tri-Met directors decide to seek light-rail bonds. (angolul) The Oregonian, (1990. július 26.) A1. o.
- ↑ James Mayer: Light-rail bond approved, but Tri-Met worries not over. (angolul) The Oregonian, (1990. november 8.) C4. o.
- ↑ a b Selinger 70. o.
- ↑ Gordon Oliver: Light-rail extension wins Clinton’s support. (angolul) The Oregonian, (1994. november 8.) B8. o.
- ↑ Westside MAX Blue Line Extension (angol nyelven). TriMet. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Mark Kirchmeier: Tri-Met picks Goose Hollow for MAX route. (angolul) The Oregonian, (1989. január 27.) E4. o.
- ↑ James Mayer: Revised westside light-rail options run to $496 million. (angolul) The Oregonian, (1990. január 25.) C3. o.
- ↑ James Mayer: Board picks light-rail tunnel. (angolul) The Oregonian, (1991. április 13.) 1. o.
- ↑ Concrete International, 21. évf. (angolul) American Concrete Institute, 1999.
- ↑ Selinger 74. o.
- ↑ Gordon Oliver: Tri-Met’s light-rail tunnel costs continue to rise. (angolul) The Oregonian, (1996. augusztus 29.) B4. o.
- ↑ a b c d Gordon Oliver – Don Hamilton: Go west young MAX. (angolul) The Oregonian, (1998. szeptember 9.) C1. o.
- ↑ Roberta Altstadt: TriMet to replace elevators at the deepest transit station in North America (angol nyelven). TriMet, 2019. augusztus 2. [2019. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Gordon Oliver: Blasting the tunnels. (angolul) The Oregonian, (1994. január 30.) D1. o.
- ↑ Gordon Oliver: Railroad deal provides Tri-Met with westside light-rail route. (angolul) The Oregonian, (1994. június 23.) D4. o.
- ↑ Ted Mahar: On the right track. (angolul) The Oregonian, (1995. február 9.) C9. o.
- ↑ Gordon Oliver: Tri-Met prepares to purchase 37 low-floor light-rail cars. (angolul) The Oregonian, (1993. április 15.) D4. o.
- ↑ Gordon Oliver: Westside light-rail costs increase. (angolul) The Oregonian, (1993. július 1.) C5. o.
- ↑ Andrew Corselli: Siemens Receives Two LRV Orders (angol nyelven). Railway Age, 2019. július 29. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Richard N. Colby: Work is under way in Hillsboro preparing the way for light rail. (angolul) The Oregonian, (1996. január 11.) C2. o.
- ↑ Richard N. Colby: Light-rail milestone: The $16 million Westside MAX maintenance building in Elmonica is dedicated by Tri-Met. (angolul) The Oregonian, (1996. január 22.) B2. o.
- ↑ Don Hamilton: Tri-Met gets ready, set for Westside MAX start-up: Every week until Sept. 12 will see drills and tests to be sure the system is in good order after 5 years, $1 billion of work. (angolul) The Oregonian, (1998. július 25.) 1. o.
- ↑ a b Don Hamilton: Tri-Met experiencing a holdup in the hills. (angolul) The Oregonian, (1995. augusztus 25.) B2. o.
- ↑ Gordon Oliver: Westside rail finally looks like a reality. (angolul) The Oregonian, (1997. január 6.) B2. o.
- ↑ Selinger 76. o.
- ↑ Mark O’Keefe: New MAX cars smooth the way for wheelchairs. (angolul) The Oregonian, (1997. szeptember 1.) B12. o.
- ↑ Grand Opening Event Calendar (angol nyelven). TriMet. [1999. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Don Hamilton: Bus changes aim to sell commuters on using rail. (angolul) The Oregonian, (1998. szeptember 9.) C5. o.
- ↑ Bill Stewart: Westside MAX celebrates two years on track: The light-rail line surpasses expectations, averaging more riders daily than were projected for 2005. (angolul) The Oregonian, (2000. szeptember 13.) C3. o.
- ↑ Selinger 83. o.
- ↑ Systems News [regular news section]. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2000. december) 471. o.
- ↑ Kara Briggs: Airport MAX light-rail service in sight. (angolul) The Oregonian, (2001. augusztus 29.) C2. o.
- ↑ Jill Smith: Expert hired to draw up light-rail plan options. (angolul) The Oregonian, (2006. február 23.) 4. o.
- ↑ Jill Smith: The early line on light rail. (angolul) The Oregonian, (2006. november 2.) 12. o.
- ↑ Chapter 6: Regional Programs and Projects to Achieve Our Vision (angol nyelven) pp. 15, 19. Metro, 2018. június 29. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Portland LRT: The Beat Goes On. (angolul) LRT News, XX. évf. 1. sz. (2008. április) 4. o. ISSN 0162-8429 Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Steve Morgan: US Vice-President Gore launches Portland’s new Westside route. (angolul) Tramways & Urban Transit, (1998. november)
- ↑ Jane’s Urban Transport Systems 2007–2008. (angolul) Szerk. Mary Webb. Coulsdon (Surrey): Jane’s Information Group. 2007. 460. o. ISBN 978-0-7106-2816-9 Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Stop ID 9848 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Stop ID 9843 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Robert W. Keeler, i. m. 11. o.
- ↑ Stop ID 10118 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Stop ID 9758 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Stop ID 8334 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Portland City Center (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Stop ID 8343 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Stop ID 8347 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ TriMet System Map (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ MAX Light Rail System (angol nyelven). Transitmap.net. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b Fred Leeson: MAX fares increase, direct service from Beaverton to PDX starts. (angolul) The Oregonian, (2003. augusztus 27.) D2. o.
- ↑ Susan Pantell: Portland: New Green Line Light Rail Extension Opens (angol nyelven). Light Rail Now, 2009. december. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Banfield Light Ral Project, i. m. 37. o.
- ↑ Joachim Schneider: Public Private Partnership for Urban Rail Transit: Forms, regulatory conditions, participants. (angolul) Berlin: Springer Science+Business Media. 2012. 343. o. ISBN 978-3322817082 Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ James Mayer: Dedication kicks off Convention Center fete. (angolul) The Oregonian, (1999. szeptember 20.) A1. o.
- ↑ Gordon Oliver – Don Hamilton: MAX moves west new rail stations will go on-line. (angolul) The Oregonian, (1997. augusztus 29.) A1. o.
- ↑ Eastside MAX Revitalization Report (angol nyelven). TriMet, 2010. április. [2019. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Roberta Altstadt: TriMet to make MAX service more efficient with closure of three stations in Downtown Portland in March 2020 (angol nyelven). TriMet, 2019. július 24. [2019. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b TriMet Rail System (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ WES Commuter Rail (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Portland City Center (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ a b MAX Blue Line Map and Schedule (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
- ↑ Frequent Service (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
- ↑ Alan Hayakawa: MAX training fast; ridership proves it. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 18.) 1. o.
- ↑ Jim Hill: TriMet’s manager predicts westside light rail. (angolul) The Oregonian, (1987. június 10.) B7. o.
- ↑ Bill Stewart: Westside MAX celebrates two years on track. (angolul) The Oregonian, (2000. szeptember 13.) C3. o.
- ↑ TriMet extends rush-hour MAX trains between Hillsboro, PDX (angol nyelven). Beaverton Valley Times, 2008. március 3. [2008. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
- ↑ Christopher Keizurr: Safe travels? (angol nyelven). The Outlook, 2017. június 12. [2018. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
- ↑ Alex Zielinski: You Know Portland’s Transportation Woes Have Reached a Breaking Point When… (angol nyelven). Portland Mercury, 2018. május 18. [2018. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
- ↑ September 2017 Monthly Performance Report (angol nyelven). TriMet. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
- ↑ September 2018 Monthly Performance Report (angol nyelven). TriMet. [2019. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 5.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a MAX Blue Line című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Fackler: Eliot Henry Fackler: Protesting Portland’s Freeways: Highway Engineering and Citizen Activism in the Interstate Era. (angolul) Portland (Oregon): Oregoni Egyetem. 2009. Hozzáférés: 2023. június 4.
- ↑ Kramer: George Kramer: The Interstate Highway System in Oregon, A Historic Overview. (angolul) Eugene (Oregon): Oregon Department of Transportation. 2004. arch Hozzáférés: 2023. június 4. OCLC 57183445
- ↑ Selinger: Philip Selinger: Making History: 50 Years of Transit in the Portland Region (angol nyelven). TriMet, 2019. [2020. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
- ↑ Thompson: Gregory L. Thompson: How Portland’s Power Brokers Accommodated the Anti-Highway Movement of the Early 1970s: The Decision to Build Light Rail. (angolul) Business and Economic History On-Line, III. évf. (2005) arch Hozzáférés: 2023. június 4.
- TriMet: Urban Decision Making for Transportation Investments: Portland’s Light Rail Transit System. (angolul) Washington (főváros): United States Department of Transportation; (hely nélkül): Federal Transit Administration. 1985. doi:10.21949/1527449
- ↑ Banfield Transit Project: Banfield Transitway Project: Light Rail Transit Line and Banfield Freeway Improvements: Finaland Banfield Freeway Improvements: Final Environmental Impact Statement (angol nyelven). Portlandi Állami Egyetem, 1980. augusztus. (Hozzáférés: 2023. június 4.)
További információk
[szerkesztés]- A vonal a TriMet honlapján (angolul)
- Az Eastside MAX története Archiválva 2021. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- A Westside MAX története Archiválva 2016. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Oregon Electric Railway (angolul)
