Ugrás a tartalomhoz

Jobbágyi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jobbágyi
A Szent György római katolikus templom
A Szent György római katolikus templom
Jobbágyi címere
Jobbágyi címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeNógrád
JárásPásztói
Jogállásközség
PolgármesterPintér Norbert (független)[1]
Irányítószám3063
Körzethívószám32
Népesség
Teljes népesség1876 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség116,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17,84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 49′ 46″, k. h. 19° 40′ 55″47.829340°N 19.682070°EKoordináták: é. sz. 47° 49′ 46″, k. h. 19° 40′ 55″47.829340°N 19.682070°E
Jobbágyi (Nógrád vármegye)
Jobbágyi
Jobbágyi
Pozíció Nógrád vármegye térképén
Jobbágyi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jobbágyi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jobbágyi község Nógrád vármegyében, a Pásztói járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Jobbágyi Nógrád vármegyében, a Mátra alján, a Nagy-Hársas hegy lábánál fekszik, a falut a Zagyva folyó és a 21-es főút szeli ketté; a belterület nagyobb része a főút nyugati oldalára esik, a főúttól keletre eső községrész a Losonci út, illetve Kisjobbágyi nevet viseli.

A települést érintő utak még a 21-esen felül a Galgagutától induló 2129-es mellékút (Magyarország), amely csaknem 30 kilométer megtétele után itt torkollik bele a 21-esbe, körforgalmú csomóponttal, valamint a 2405-ös mellékút (Magyarország), amely ugyanebből a körforgalomból indul a község keleti része és Apc felé. Utóbbiból ágazik ki északnak, a kisjobbágyi községrészben a 24 103-as út, amely az egykori jobbágyi „csokoládégyár”, a 7405. számú titkos fegyver- és lőszergyár objektumának bejáratáig vezet. (Maga az út tovább húzódik észak felé, a jelenleg is zárt honvédségi objektumon belül is, annak északi kijáratától 24 104-es számozással halad Szurdokpüspöki lakott területéig.)

A település megközelíthető vasúton is, a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon. Vasúti megállóhelye a 21-es főúttól mintegy 300 méterre, közvetlenül a 2405-ös út mellett fekszik.

Szomszédos települések: északról Szurdokpüspöki, nyugatról Szarvasgede, délről Apc határolja.

Története

[szerkesztés]

Jobbágyi és környéke már az ősidők óta lakott hely volt, határa gazdag lelőhelye a kő-, bronz-, népvándorlás- és honfoglalás kori leleteknek.

Nevét 1342-ben említette először oklevél, a falut ekkor az Aba nemzetségből származott Szalánczi Miklós, a Jobbágyi család őse szerezte meg Szurdokpüspökivel együtt, aki 1344-ben e helységékre szabad ispánságot is nyert és utóbb át is költözött Jobbágyiba, ahol később fia Péter (1363-1375) is birtokos volt. 1424-ben Tari Lőrinc és fia Rupert nyerték a falut adományba Zsigmond királytól. 1454-ben Tari Rupert fia György birtokában volt, 1465-ben azonban Tari György, Guthi Országh Mihálynak zálogosította el. Halála után az Országh és a Nánai Kompolthi családokra szállt, majd 1598-ban Török István, 1754-ben Kanyó György volt itt birtokos, 1770-ben báró Haller Samu tábornok, báró Révay László, Bossányi Júlia és a Nikházy család, 1826-ban pedig gróf Berényi Terézia, Baloghy Lajos, gróf Stahrembergné és a Fáy család. Később pedig Sréter György, Cebrián Antal, Baloghy Lajos, Dobóczky Ignácz, Reviczky Mária, özvegy Koósné szül. Fáy Zsuzsánna volt itt a birtokos. A 19. század közepén Posztóczky János, Frivaldszky Imre, gróf Cebrián Ferencz és Meskó Johanna, a 20. század elején pedig Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán, Bérczy Géza és neje Bencsik Mária, továbbá gróf Degenfeld Lajos a legnagyobb birtokosai.

1831-ben a kolera miatt zendülés tört ki a községben, 1856-ban pedig a falu nagy része leégett, majd 1873-ban ismét a kolerajárvány pusztított a lakosok között. A jobbágyi bor, mely a filoxéra-pusztítás előtt országos hírű és a lakosság fő jövedelmi forrása volt. A 20. század elején már inkább a gyümölcstermesztésre helyeztek nagyobb súlyt, Bérczy Gézánénak volt itt 7 holdas cseresznye ültetvénye, amely akkor a legnagyobbnak számított az országban. A termését Bécsbe és az osztrák tartományokba szállították. A helység határában az egyik dűlőt Vámpart-dűlőnek nevezik, mert ezen vezetett a Szuhavölgyön át menő út, melyen azelőtt vámot is szedtek, és a vámszedőnek is volt háza a közelben. A községhez tartozó Kisjobbágyi-puszta a Révayak birtoka volt, akiktől Posztóczky Iván, tőle pedig 1900-ban Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán vásárolta meg. Az itteni úri lakot 1880-ban Posztóczky Iván építtette. Az e birtokhoz tartozó kőbányában még Posztóczky idejében, mammut-csontvázakat találtak, melyekből azonban csak töredékeket lehetett kiemelni, miután földomlás következtében két munkás járt szerencsétlenül. Ugyancsak e puszta határában, a Hermann szőlőben, a múlt század eleje körül száznál több honfoglalás kori sírt találtak, melyeknek egy része a Nemzeti Múzeumba került. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 1659 lakosából 1495 római katolikus, 27 evangélikus, 41 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Majoros László (független)[4]
  • 1994–1998: Jancsó György (független)[5]
  • 1998–2002: Majoros László (független)[6]
  • 2002–2006: Majoros László (független)[7]
  • 2006–2010: Majoros László (független)[8]
  • 2010–2014: Farkas Attila (Fidesz-KDNP)[9]
  • 2014–2019: Schoblocher István (független)[10]
  • 2019–2024: Schoblocher István (független)[11]
  • 2024– : Pintér Norbert (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
2137
2132
2087
1959
1891
1891
1876
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,9%-a magyarnak, 17,8% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,4%, református 2,2%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 19,7% (27,7% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 91,6%-a vallotta magát magyarnak, 15,5% cigánynak, 0,2% görögnek, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak, ruszinnak, szerbnek, románnak és lengyelnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,5% volt római katolikus, 2,2% református, 1,2% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,1% ortodox, 5% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 23,2% felekezeten kívüli (35,9% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 26.)
  6. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  7. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  8. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  9. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  10. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  11. ↑ Jobbágyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
  12. ↑ Jobbágyi Helységnévtár
  13. ↑ Jobbágyi Helységnévtár
  14. ↑ Elektrotechnika 2000 93. évfolyam 4. szám 160. oldal Turán György : "Egy 87 éves villamosmérnök emlékei" című cikke
  15. ↑ Titkos fegyvergyár a Mátra gyomrában – Falanszter.blog.hu, 2013. december 22.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jobbágyi&oldid=27349733”