Ugrás a tartalomhoz

Bérczy Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bérczy Károly
SzületettStand Károly
1821. március 2.
Balassagyarmat
Elhunyt1867. december 11. (46 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaíró, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő
A Wikimédia Commons tartalmaz Bérczy Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bérczy Károly (eredeti neve: Stand Károly) (Balassagyarmat, 1821. március 2.Pest, 1867. december 11.) magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike.[1]

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapja Bérczy János volt.[2]

Bérczy Károly fiatalon

Jogász végzettségével a Helytartótanács munkatársaként fogalmazó volt 1842–1849 között, így 1847-től Széchenyi István irányításával dolgozott a közlekedési osztályon, ahol gróf Széchenyi István oldalán teljesített titkári szolgálatot. Betegsége miatt megvált a hivataltól és újságíró lett.

1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Előbb a Pesti Napló külpolitika rovatát vezette, majd ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Versenylap volt.) Német vonatkozású vadászati szótárt is publikált. Madách Imréről, akinek barátja volt, Bérczy írta meg az első életrajzot. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1862-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1867-ben nemességet kapott.

Munkássága

[szerkesztés]

Madách Imre barátja és első életrajzírója volt.[3] Amikor az akadémia 1863-ban tagjává választotta Madáchot, akkor a A nőről, különösen aesthetikai szempontból[4] című székfoglaló értekezésének kéziratát Bérczy Károly olvasta fel, mivel Madách ekkor már súlyos beteg volt.[5] Bérczy lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította és Puskin Anyegin című művét 1866-tól az ő fordítása népszerűsítette.[6]

Művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]