Angyalkút
Angyalkút (Fântânele) | |||
Az angyalkúti római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Bánság | ||
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Arad | ||
Község | Angyalkút | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 317120 | ||
SIRUTA-kód | 9299 | ||
Népesség | |||
Népesség | 2349 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 231 (2011)[1] | ||
Népsűrűség | 86 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 40,18 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 07′ 18″, k. h. 21° 24′ 11″46.121700°N 21.403100°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 18″, k. h. 21° 24′ 11″46.121700°N 21.403100°E | |||
Angyalkút weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalkút témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Angyalkút, 1904-ig Kisfalud (románul Fântânele, 1948-ig Engelsbrunn, németül Engelsbrunn vagy Engelsbronn) falu Romániában, a Bánságban, Arad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Aradtól 6 km-re délkeletre, a Maros bal partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Először Kyssfalwd néven említették 1457-ben és így is hívták a németek beköltözéséig. Telepítője a területén ásott öt kút egyike fölé angyalt ábrázoló kőszobrot emeltetett és lakói 1768-ban kérvényezték, hogy a falu kapja meg az Engelsbrunn ('angyalkút') nevet. Hivatalos román nevének jelentése: 'kutak'.
Története
[szerkesztés]Kisfaludot 1457-ben Soprony faluval együtt mint a Czibak család birtokát említették. 1466-ban a Ravazdiak és Garaiak birtoka volt, az 1561 évi adólajstrom pedig Balogh Imre birtokaként említette.
A 18. században a Maros menti nádasban szórtan álló kevés házában románok éltek. 1766-ban Neumann József lippai sótári tiszt telepítette a falut 104 német családdal, főként Trier környékéről, Lotaringiából, Luxemburgból és a Saar-vidékről. A románokat ekkor Kisszentmiklósra és Lippára költöztették.
1848. október 21-én Zurits Ferenc és Asztalos Sándor a falu mellett verték meg a kitörő aradi várőrséget. A 20. század elején jelentős volt ló- és szarvasmarhatartása, de téglagyára is működött. Temes vármegye Újaradi járásához tartozott.
1945-ben 161 sváb lakosát hurcolták a Szovjetunióba, akik közül 42-en ott haltak meg. 1960-ban kezdődött meg a svábok kitelepülése Németországba, elhagyott házaikba Máramaros, Bihar, Beszterce-Naszód megyei és moldvai románok, magyarok és Bihar és Szilágy megyei szlovákok költöztek.
Az ortodoxok 1980 és 1997 között építették föl díszes templomukat, előtte csak kis kápolnájuk volt. 2000-ben a reformátusok is templomot szenteltek a faluban.
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 1580 lakosából 1486 volt német, 74 román és 19 magyar anyanyelvű; 1508 római katolikus és 66 ortodox vallású.
- 2002-ben 2224 lakosából 1719 volt román, 280 magyar, 134 szlovák, 55 német és 20 cigány nemzetiségű; 1561 ortodox, 288 római katolikus, 171 református, 105 pünkösdista és 83 baptista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 1780-ban épült. A templomkertben, az egykori angyalos kút helyén bádog angyalszobor áll kitárt szárnyakkal egy talapzaton.
- Két klasszicista kastélya is van a 19. század első feléből: a Kövér–Appel és a Porcia családoké.
Oktatás
[szerkesztés]1961-ig az iskola kizárólag német tannyelvű volt. Szlovák nyelvű tagozata csak 1990 és 1997 között működött, négyosztályos összevont magyar tagozata viszont ma is.[2] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1895. november 18-án Josef Zauner eszperantista, a páneurópai gondolat előharcosa.
Jegyzetek
[szerkesztés]- Elena Rodica Colta: Die slowakische Minderheit aus Fântânele (Kreis Arad, Rumänien) zwischen Identität und Integrierung. In Andó György – Eperjessy Ernő – Grin Igor – Krupa András (szerk.): A nemzetiségi kultúrák az ezredfordulón (esélyek, lehetőségek, kihívások). Békéscsaba – Budapest, 2001, 285–292